Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)

1853-01-16 / 14. szám

Pest, Vasárnap, DAP IR LA­P. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : f­é­l é­v­r­e: 10 frt., évnegyedre : 5 fr. 20 fr. Helyben: fél- 1 évre: 8 frt. é­vn­egy­edre: 4 frt.— A hirdeté­sek ötször halálozo­tt sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben , vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.— Az előfizetést tartalmazó levelek b­ér ment­e­­sitendők. A „Budapesti Hírlap66 a kormány magyar hivatalos k­özlöny­ére az előfizetés vi­dékre félévre 10 pfrt., évne­gyedre 5 pfr SO kr. Hielyben félévre 8 pfrt., évnegyedre pft. Előfizethetni h­e­l­y­b­e­n a lap kiadó­hivatalában, vagy szerkesztőségnél, vidéken a cs. k. postákon. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi tr­inisteriumnak 1852. december 9-kén kelt kibocsátványa, kiható a birodalom e­­gész­ terjedelmére, a katonai határőrvidéket kivé­ve, mely által a bankutalványok megsemmisíté­sére nézve a bírói illeték és az eljárás határozo 1­­­tatik meg. ■*) Kétség támadván az iránt, hogy a bankutal­ványok megsemmisítése ■ melyik bíróságot illeti, az igazságügyi ministérium a pénzügyi ministé­riummal egyetértőleg azon utasítást adja, misze­rint a bankutalványok­­ megsemmisítésére , akár a központi­, akár pedig valamely fiók-bankpénztár által adottak legyen ki azok, azon kereskedelmi törvényszék vagy azon kereskedelmii törvényszé­­ki tanács van hivatva, melynek kerületében a bankutalvány fizetési helye létezik. Egyébiránt a kereskedelmi törvényszékek és kereskedelmi tanácsok oda utasíttatnak, miszerint a bankutalványok megsemmisítésee­i végetti intéz­kedés előtt a fizetési nélybank­pénztárat azon föl­­világosítás­­végette, vaj­­on az előadott jegyekkel ellátott megsemmisitendő bankutalvány nincsen­­el még kifizetve"^ keressék meg, és ezen pénztárt úgy a m m­egsemmisitési lépésekről, mint a megsem­misítési nyilatkozványról is értesítsék. Krauss s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. le Paris, január 9’ —S. — A „Journal de l’Empire“ ma lapja élén egy, a „szerkesztőség titkára“-­ által alá­-] irt, tehát sugallott czikket hoz.**) E czikk­ többneműeket tartalmaz. Először egy bizonytalanságot, mert kétségbevonhatlan tény, hogy semmi sem nyomja le annyira az ár­folyamot, mint a bizonytalanságok az elismerés kérdésében, és hogy ha e bizonytalanságok eltű­nése „a börzére befolyást nem gyakorolt,“ azaz­, ha nem volt képes az árfolyamokat felszöktetni" .*) Az austriai birodalmat illető közönséges bi­rodalmi törvény és kormánylap 1852-diki decemb 18-kán megjelent LXXIV-ik da­rabjából-Lásd a B. H. tegnapi számát. Szerk. ez csupán és egyedül csak azon körülménynek tulajdonítandó, hogy az elismerés sokkal későb­ben történt meg, mintsem hogy a közönségben legkisebb kétséget hagyjon a folyt tárgyalások nehézségeit s az illető hatalmaknak bizalmatlan­ságát és hidegségét illetőleg az új franczia kor­mány iránt. E czikk továbbá néhány vallomást foglal magában: abban legelőször vallja be egy kor­mány orgánuma, hogy nem csak a távolság, ha­nem más körülmények is gátoltak bizonyos kabi­neteket a cs­á­s­z­á­r elismerésében. S jegyezzük meg jól, hogy nem teszik hozzá a III. Napóle­ont, melynek elhagyása e helyen és ez alka­lommal legalább nagyon feltűnő.­ Azon ismere­tes hírt látszik ez erősíteni, hogy a nagyhatal­mak elismerő jegyzékeiben III. Napóleon névről nem történik említés. S végre e czikkben félreismerhetlen jelei nyilatkoznak az elégületlenségnek a hatalmak irányában. Említtetik ugyan­ bölcseségük, de é­­pen úgy, mintha azt mondanák: ők vonakodva tették azt, mit el nem hagyhattak. Hogy a hivatalos sajtó ilynemű kifakadásai sokkal inkább képesek az általános aggodalma­kat nagyítani mint leküzdeni, ez világos. Pedig ezen aggodalmak léteznek, már akár alaposak le­gyenek akár nem. Talán barátságosabbakká ala­kultak Francziaország viszonyai az éjszaki álla­mokhoz mint látszott, de miután senki a diplo­matát, titkaiba beavatva nincs, ennélfogva a fáma viszi a nagy szerepet. Ehhez járul­ az udvar ben­ső barátjainak nagy hangú beszéde, kik a tapasz­talt megalázásokért veendő elégtételről minden­­neműeket összebeszélnek. Egy tekintélyes és ér­telmes férfiúnak e szavakat teszik­ szájába. Hogy szilárdulhatnának meg az árfolyamok , hiszen csak néhány nap előtt is vulkánon álltunk ? s e szavakat összeköttetésbe hozzák azon hírrel, hogy a császár egy pillanatig azon gondolkodott, mi­­kép hivatalos viszonyait az északi hatalmakkal megszakítandj­a. Szóval a kormány bármennyit, mutogat­­tatja is itteni lapokban és emberei által kül­földi közlönyökben, különösen az „Indépen­­dance belge“-ben, hogy az elismerési kérdés semmi befolyást a börzére nem gyakorlott, a tény az, hogy a nemzetközi viszonyok a közvéle­ményt nagyon nyugtalanítják. A sok keringő hí­rek közöl csak azon egyet említem, hogy a Fran­cziaország és az északi hatalmak közti kiegyen­lítést Anglia közbenjárásának tulajdonítják. Biztos forrásból hallottam, hogy lord Cowley az új angol ministérium megbízásából a császárnak kinyilatkoztatta, mikép­­pen ,oly módon mint az előbbi ministerium elismerendette Francziaország uj kormányát „a nélkül hogy jó viszonyain a többi continensi hatalmakkal csorbát ejtenek“ . Ön tudja, hogy nem rég két egyén Cham­­bord gróf levelének terjesztése miatt 4 havi fogságra ítéltetett. Tegnapelőtt ügyük a jegy­­rendőrség fölebbezési hatósága elé került. Ber­­ryer védelmezte a vádlottakat. Beszéde lé­nyegesen politikai jellemű volt; fájlalta az „el-­­ nyomás rendszerét“, az előbbi monarchiát s az akkori idő szabadságait ragyogó színekkel fes­tette, s kinyilatkoztató, hogy Francziaország a gondolatközlésnek absolut megsemmisítéséhez közelg. U. i. Ma nekem különböző helyekről állít­ják, hogy kevés napokkal a császárságnak Orosz­ország által történt elismertetése előtt csak Per­­signy kéréseinek és előterjesztéseinek sikerült, a legnagyobb mértékben felingerült császárt meg­nyugtatni. Már parancsot akart adni Magnan tá­bornoknak , hogy a lillei helyőrséggel s a párisi sereg egy részével a belga határok felé induljon. Berlin, január 10. ^1: A legfontosabb ügyben, melylyel a kam­­rák az ez évi ülésszak alatt foglalkozni fognak, s mely már most is minden pártgyűléseket a leg­élénkebb mozgásba hoz — értem a jövő felsőház­nak újjáalakítását — jelenleg fontos és előrelát­­hatlan változás történt. A junkerpárt vezére Stahl t. i. miután minden kéz alatt folyt tárgya­lások tökéletesen meghiúsultak, s keresztény ger­mánjaink végre meggyőződtek arról, hogy az e­­lőterjesztés, mely szerint a király az első kamrát minden korlátozás nélkül maga alkotná össze, nem ő vagy ama minister akaratának kifolyása, hanem hogy a fejedelem végleges és megdönt­hetlen határozatát magát fejezi ki: Stahl mon­dom most diversiot csinált, mely habár alig fog kedvező sikerrel koronáztatni,­ mégis mindene­setre felette ügyes manoeuvrenek kell elismerni. Ő tervét tegnap először fejté kimegy a felsőház­­ban ülő párttagok gyűlésében. Átalános levert­ség­ uralkodott a gyűlésb­en, miután már nem le­hettek semmi kétségben, hogy a kir. előterjesz­tés netáni elvetésének eredménye mindkét ház azonnali feloszlatása s a szóban forgó törvény oe­­trogrozása lenne. A jó tanács felette sürgetés vo­­la. Némelyek azt hivék, hogy legjobb meghal­lani a kir. akarat előtt s jó képpel fogadni a sava­nyú almát, hogy ekként legalább az engedékeny­ség s az áldozatkészség érdemét megőrizzék ma­guknak. Mások ellenben gyávaságnak nyilatkoz­tától ha a földbirtok a pompás és bevehetlen várat, melyet most a felsőházban elfoglal, küzdelem nélkül feladni akarja ; mint­hogy nem oly könnyen fog ismét oly előnyös positiót elfoglalhatni: az indítvány visszautasí­tása mellett voltak, bármik legyenek következé­sei. Egy harmadik rész , a félénkek nagy része oda nyilatkozott, hogy ő­sigéhez intéztessék egy felirat, melyben az említett előterjesztés vissza­vételére szólittassék fel. Csak midőn a különböző nézetek — és pedig hogy hevességgel, kitör­tek, mert a nemesség igen jól tudja, mily ha­talmas állást foglalna el korona és nép irányá­ban, ha az első kamra jelen alakjában­ fenma­­radna, — csak ekkor lépett föl Stahl. Ő — ez volt beszédének lényege — ily fontos ügyben, még saját pártján belül is, senkit sem akar kény­szeríteni vagy rábeszélni e tekintetben a legna­­­gyobb nézetszabadságnak kell uralkodni. Mi őt személyesen ,­illeti, lelkismerete ellen van, igennel szavazni, s ha nem titkolhatja is maga e­­lőtt, hogy mily komoly és messze terjedő követ­kezései lesznek valószínűleg a nemmeli szava­zásnak, mégsem maradand számára egyéb hát­ra, ha a kérdés úgy állíttatik föl, hogy csak egy­szerű igen és nem közt marad választása. A har­madik javaslatba hozott módot pedig a leghatá­rozottabban el kell vetnie, s véleménytársait nem figyelmeztetheti eléggé, hogy ne ámíttassák el magukat azon remény által, mint ha ez által a helyzet nehézségeit mellőzhetnék. A­helyett hogy f­ a nehézségeket kevesbítenék, egy a ki­rály Ő Felségéhez intézett felirattal csak jóval szaporítanák azokat. A válasz, mely az ez iránt utasított küldöttségnek adatnék, mindazok után mik történtek s nevezetesen a múlt ülésszak ta­pasztalásai után alig lehet kétséges, akkor aztán az előterjesztés visszautasítása még látszólag sem volna csupán a kormány, hanem egyenesen és nyíltan a király személye ellen intézve. Ha tehát nemet akarunk mondani, ám mondjuk ki — erre kérve kérem — előre s minden híme­­zés nélkül, míg legalább az a látszat van, hogy az csak a ministériumot éri, ez kevesebb elkese­redést fog szülni. Ennélfogva ezen indítványt teszem: fogadjuk el az előterjesztést ezen pót­­módosítványnyal, mely szerint jövőben a má­sodik kamra követei közel 120-an ugyan­azon módon megválasztatnának,mint a jelen felsőház tagjai választot­tak! — E szerint miután a király az első kamra összealkotásánál a földbirtokot kétségen kívül nagyon is tekintetbe venné , a junkerek mindkét házban egy compact pártra nézve biztosítva lennének , mely minden körülmények közt kön­nyen majoritássá nőhet. Konstantinápoly, dec. 29. Folyó hó 27-kén tárták meg az itteni fran­­cziák egész ünnepélyességgel Te Deum-jukat a császárság visszaállításáért; az ünnepélyben más követségek is részt vettek, kivévén az angol, orosz, osztrák és szárd követségeket. A franczia követ tegnap egész pompával volt a portánál, bemutatni a franczia császárságnak III. Napóleon személyébeni újjászületését.­­ A magas porta szokás szerint hajlongott, és örömét nyilvánító. Egy tegnap kelt szultáni fermán Akhmet pashát al­­­tengernagy­gyá nevezvén ki, megbízza a montenegrói oldalra kiparancsolt ostromzároló flotillának parancsnokságával; ma már a 2 fregát, 1 gőzfregát és 6 corvettből álló hajócsapat el­hagyta az arsenált s sürgető készületeket tesz időhaladék nélküli elutazásra. A rendkívüli adókivetés megtörtént, s be­szedése nem jár oly nagy nehézségekkel, mint azt előre gondolták; a tartományokból nagy ösz­­szegek minden erőltetés nélkül hajtattak be, csak attól félnek, hogy rövid időn ismét rendkívüli adóra szoruland a kormány s ez a mostani con- Az emrödi kisértet. (Eredeti beszély.) (Folytatás.) VI. Mihelyt Susánna újra udvarnál volt, nyu­godt, de szilárd erél­ylyel terve kiviteléhez látott. Czélja m­ern­e volt kevesebb , mint Katalint megbuktatni, ez által Csákinak minden kilátását a fejedelemségre meghiúsítani, s így rajta is magát megboszulni. De ez csak egyik ága. . volt tervi­nek­­ . Emrödi Ambrus végrendeletét említettük, Susámia tudta az egyedüli kapot,, mely e gazdag kincsaknához vezetett — nem feledte azt. Vannak emberek, kiknek bár lelkiismeretük egészen elnémult s szivük elkérgesedett— nem tudni minő gyengeségből, szeretik mégis, ha­ setét tetteiknek, fszinleges; mentséget szegezhetnek , s úgyis néma lelkiismeretüknek felesleges lakatot vethetnek d­­ajkára.­­ E sorába az álszenteknek tartozott Susánna. Egy reggel egy meghitt barátjához ment,egyhez lógom emberek közöl, kik semmi időben nem hiá­nyoztak ; kik jó czélra, arra tudniillik, melyet ők jónak hittek vagy vallottak,, az eszközökben nem voltak­­válogatók. I. , Sustánna,jól,tudta e férfiú gondolkozását, is­merte elveit, gyanította hogy nem jár fi­jában.­­ Azon ihlettel s buzgósággal, melyet alig tu­dott, arcz szebben s megkapóbban kifejezni, mint az övé, tárta fel lelkét meghitt barátja előtt. Megvallotta neki, mikép unokahugának botrányos szövetsége Emrődi Zsigmonddal, nem enged pilla­natnyi nyugalmat sem lelkének, sőt ha nem meri­ is megvallani, hogy őt természet feletti nyilvánítá­sok s intések készüik minden erejéből megakadá­lyozni e házasságot, s annyit erősíthet, mikép álmaiban, s néha éber óráiban is ;ezen eszme mindig kiséri, s az ösztön ez iránt nyilatkozni meghitt barátja előtt,­ azon pillanat óta növekszik, mióta Zsigmond Rómába utazott. Minden időben támadtak emberek, kikben legtávolabb nyoma sem, volt vakbuzgóságnak s előítéleteknek , de magánérdek még is arra kész­­té őket, hogy azt másokban felélesztvén s ter­jesztvén, saját előnyeikre kiaknázzák. — Susánna Erdély viszonyait tökéletesen ismer­te,­tudta hogy az ország nagyjai a nőkormányt rég megunták, s egyetlen szikra, a legcsekélyebb ürügy elég volt a mindig terjedő titkos elégület­­lenséget kitörésre gyújtani. .Minden törekvése oda ment tehát, ily ürü­gyet felidézni. Ijtatalin iránt, bár minő­en tagadás­­ba került ez, kettőzött szenvedélyes csalatkozást mutatott,, jó felismert értelmi felsőségének, előbb mint maga hitte, sikerült a szerelmes fejedelemnő­­vel elhitetni, hogy Csáky könnyen hozzá juthat a fejedelemséghez, ha csak néhány ezer főből álló hadserege van, melyig első fellépésekor­ támasz­kodhatik. — Monda hogy késni nem kell, nehogy Bethlen István, kinek sok barátai vannak a török udvarnál, magának befolyást s támaszt szerezzen. Beszélj a szomjasnak hús forrásról, a fáradt­nak lágy gyepről, hol tagjai megpihenhetnek, ne kétkedj,, hitelre s készségre találandsz. Katalin sokkal szenvedélyesebb volt s inkább a pillanat hevének hatalmában, mint hogy Csáky­­nak a tanácsát, melyet az eszes hölgytől kapott, ne úgy adná át, mint magától eredettet. Két férfiú élt akkor az udvar jegében, egyik az alig 24 éves Telekesi Ferencz, a másik kóros, de élet- és erőteljes,Kovács Péter. Az utóbbi nagy befolyású embernek tartatott Erdélyben ez idő tájban, kit Bethlen Gábor jótéteményekkel hal­mozott, s kiről végrendeletében is gondoskodott. A hála buzgóságával ragaszkodott e férfiú az ál­tala imádott Bethlen Gábor s annak halála után özvegye Katalin érdekéhez. Gyors , hadnak ed­zett, vállalkozó ember volt, s Csáky Istvánnak gyermekévei óta meghitt s elválhatlan­ barátja. Csáky s a fejedelemasszony e férfiúra építet­tek legtöbbet, s­ ellátván őt pénzzel, fegyverrel, rá­bízták, hogy óvatosan ugyan, de késedelem nélkül igyekezzék néhány ezer főből álló had­sereget gyűjteni, azt a különböző helységekbe Fehérvár körül elszállásolni s hű, biztos tisztek­kel ellátni, hogy első alkalommal a fejedelemnő rendelkezésére lehessen. Susánna ellenben legtöbbet bízott Telekesi Ferenczben. Az ifjú egy volt azon fogékony érzelmű em­berek közöl, kik miként nagy és mély szenvedé­lyekre képesek, az által szintúgy , mint valami nagy eszme s czél által felmagasztalódnak. Őt Bethlen Gábor tett teljes élete, nagy ne­ve, s a dicső­ség fényéve, mely azt körözte, an­nyira felmagasztalták, mikép természetes, hogy Katalin hidegsége s hűtlensége keblét undorral töltötte el. Susánna, a legszebb s legmiveltebb hölgyek egyike, részint eredetisége , részint azon köztisz­telet miatt, melyet iránta az egész világ — az er­délyi kis világ t. i. — tanúsított, hasonlóul cso­dálata tárgya lön s később ez nála oly szenve­délyéé vál, melynek képes leendő mindent oda áldozni. Szóval fiatal s gyúlékony é­s számitó, báj és csabteljes a hölgy, ki ráhatni akart. Meg volt nyerve, s Susánnának egy intése, egy szava, egy gondolata játszott vele, mint a szél a lenge tollal, vagy a vihar a hatalmas ifjú tölgygyel, ha sikerült körülkarolni ruganyos su­­darát. Kovács a tett embere volt, s mielőtt a leg­többen észrevennék, nem csekély számú had volt a közeli helységekben elszállásolva. (Folytatása következik.) 14. Január 16-án 1853

Next