Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)
1853-01-16 / 14. szám
Pest, Vasárnap, DAP IR LAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : fél évre: 10 frt., évnegyedre : 5 fr. 20 fr. Helyben: fél- 1 évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt.— A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik emeletben , vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bér mentesitendők. A „Budapesti Hírlap66 a kormány magyar hivatalos közlönyére az előfizetés vidékre félévre 10 pfrt., évnegyedre 5 pfr SO kr. Hielyben félévre 8 pfrt., évnegyedre pft. Előfizethetni helyben a lap kiadóhivatalában, vagy szerkesztőségnél, vidéken a cs. k. postákon. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi trinisteriumnak 1852. december 9-kén kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész terjedelmére, a katonai határőrvidéket kivéve, mely által a bankutalványok megsemmisítésére nézve a bírói illeték és az eljárás határozo 1tatik meg. ■*) Kétség támadván az iránt, hogy a bankutalványok megsemmisítése ■ melyik bíróságot illeti, az igazságügyi ministérium a pénzügyi ministériummal egyetértőleg azon utasítást adja, miszerint a bankutalványok megsemmisítésére , akár a központi, akár pedig valamely fiók-bankpénztár által adottak legyen ki azok, azon kereskedelmi törvényszék vagy azon kereskedelmii törvényszéki tanács van hivatva, melynek kerületében a bankutalvány fizetési helye létezik. Egyébiránt a kereskedelmi törvényszékek és kereskedelmi tanácsok oda utasíttatnak, miszerint a bankutalványok megsemmisítéseei végetti intézkedés előtt a fizetési nélybankpénztárat azon fölvilágosításvégette, vajon az előadott jegyekkel ellátott megsemmisitendő bankutalvány nincsenel még kifizetve"^ keressék meg, és ezen pénztárt úgy a m megsemmisitési lépésekről, mint a megsemmisítési nyilatkozványról is értesítsék. Krauss s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. le Paris, január 9’ —S. — A „Journal de l’Empire“ ma lapja élén egy, a „szerkesztőség titkára“- által alá-] irt, tehát sugallott czikket hoz.**) E czikk többneműeket tartalmaz. Először egy bizonytalanságot, mert kétségbevonhatlan tény, hogy semmi sem nyomja le annyira az árfolyamot, mint a bizonytalanságok az elismerés kérdésében, és hogy ha e bizonytalanságok eltűnése „a börzére befolyást nem gyakorolt,“ azaz, ha nem volt képes az árfolyamokat felszöktetni" .*) Az austriai birodalmat illető közönséges birodalmi törvény és kormánylap 1852-diki decemb 18-kán megjelent LXXIV-ik darabjából-Lásd a B. H. tegnapi számát. Szerk. ez csupán és egyedül csak azon körülménynek tulajdonítandó, hogy az elismerés sokkal későbben történt meg, mintsem hogy a közönségben legkisebb kétséget hagyjon a folyt tárgyalások nehézségeit s az illető hatalmaknak bizalmatlanságát és hidegségét illetőleg az új franczia kormány iránt. E czikk továbbá néhány vallomást foglal magában: abban legelőször vallja be egy kormány orgánuma, hogy nem csak a távolság, hanem más körülmények is gátoltak bizonyos kabineteket a császár elismerésében. S jegyezzük meg jól, hogy nem teszik hozzá a III. Napóleont, melynek elhagyása e helyen és ez alkalommal legalább nagyon feltűnő. Azon ismeretes hírt látszik ez erősíteni, hogy a nagyhatalmak elismerő jegyzékeiben III. Napóleon névről nem történik említés. S végre e czikkben félreismerhetlen jelei nyilatkoznak az elégületlenségnek a hatalmak irányában. Említtetik ugyan bölcseségük, de épen úgy, mintha azt mondanák: ők vonakodva tették azt, mit el nem hagyhattak. Hogy a hivatalos sajtó ilynemű kifakadásai sokkal inkább képesek az általános aggodalmakat nagyítani mint leküzdeni, ez világos. Pedig ezen aggodalmak léteznek, már akár alaposak legyenek akár nem. Talán barátságosabbakká alakultak Francziaország viszonyai az éjszaki államokhoz mint látszott, de miután senki a diplomatát, titkaiba beavatva nincs, ennélfogva a fáma viszi a nagy szerepet. Ehhez járul az udvar benső barátjainak nagy hangú beszéde, kik a tapasztalt megalázásokért veendő elégtételről mindenneműeket összebeszélnek. Egy tekintélyes és értelmes férfiúnak e szavakat teszik szájába. Hogy szilárdulhatnának meg az árfolyamok , hiszen csak néhány nap előtt is vulkánon álltunk ? s e szavakat összeköttetésbe hozzák azon hírrel, hogy a császár egy pillanatig azon gondolkodott, mikép hivatalos viszonyait az északi hatalmakkal megszakítandja. Szóval a kormány bármennyit, mutogattatja is itteni lapokban és emberei által külföldi közlönyökben, különösen az „Indépendance belge“-ben, hogy az elismerési kérdés semmi befolyást a börzére nem gyakorlott, a tény az, hogy a nemzetközi viszonyok a közvéleményt nagyon nyugtalanítják. A sok keringő hírek közöl csak azon egyet említem, hogy a Francziaország és az északi hatalmak közti kiegyenlítést Anglia közbenjárásának tulajdonítják. Biztos forrásból hallottam, hogy lord Cowley az új angol ministérium megbízásából a császárnak kinyilatkoztatta, miképpen ,oly módon mint az előbbi ministerium elismerendette Francziaország uj kormányát „a nélkül hogy jó viszonyain a többi continensi hatalmakkal csorbát ejtenek“ . Ön tudja, hogy nem rég két egyén Chambord gróf levelének terjesztése miatt 4 havi fogságra ítéltetett. Tegnapelőtt ügyük a jegyrendőrség fölebbezési hatósága elé került. Berryer védelmezte a vádlottakat. Beszéde lényegesen politikai jellemű volt; fájlalta az „el- nyomás rendszerét“, az előbbi monarchiát s az akkori idő szabadságait ragyogó színekkel festette, s kinyilatkoztató, hogy Francziaország a gondolatközlésnek absolut megsemmisítéséhez közelg. U. i. Ma nekem különböző helyekről állítják, hogy kevés napokkal a császárságnak Oroszország által történt elismertetése előtt csak Persigny kéréseinek és előterjesztéseinek sikerült, a legnagyobb mértékben felingerült császárt megnyugtatni. Már parancsot akart adni Magnan tábornoknak , hogy a lillei helyőrséggel s a párisi sereg egy részével a belga határok felé induljon. Berlin, január 10. ^1: A legfontosabb ügyben, melylyel a kamrák az ez évi ülésszak alatt foglalkozni fognak, s mely már most is minden pártgyűléseket a legélénkebb mozgásba hoz — értem a jövő felsőháznak újjáalakítását — jelenleg fontos és előreláthatlan változás történt. A junkerpárt vezére Stahl t. i. miután minden kéz alatt folyt tárgyalások tökéletesen meghiúsultak, s keresztény germánjaink végre meggyőződtek arról, hogy az előterjesztés, mely szerint a király az első kamrát minden korlátozás nélkül maga alkotná össze, nem ő vagy ama minister akaratának kifolyása, hanem hogy a fejedelem végleges és megdönthetlen határozatát magát fejezi ki: Stahl mondom most diversiot csinált, mely habár alig fog kedvező sikerrel koronáztatni, mégis mindenesetre felette ügyes manoeuvrenek kell elismerni. Ő tervét tegnap először fejté kimegy a felsőházban ülő párttagok gyűlésében. Átalános levertség uralkodott a gyűlésben, miután már nem lehettek semmi kétségben, hogy a kir. előterjesztés netáni elvetésének eredménye mindkét ház azonnali feloszlatása s a szóban forgó törvény oetrogrozása lenne. A jó tanács felette sürgetés vola. Némelyek azt hivék, hogy legjobb meghallani a kir. akarat előtt s jó képpel fogadni a savanyú almát, hogy ekként legalább az engedékenység s az áldozatkészség érdemét megőrizzék maguknak. Mások ellenben gyávaságnak nyilatkoztától ha a földbirtok a pompás és bevehetlen várat, melyet most a felsőházban elfoglal, küzdelem nélkül feladni akarja ; minthogy nem oly könnyen fog ismét oly előnyös positiót elfoglalhatni: az indítvány visszautasítása mellett voltak, bármik legyenek következései. Egy harmadik rész , a félénkek nagy része oda nyilatkozott, hogy ősigéhez intéztessék egy felirat, melyben az említett előterjesztés visszavételére szólittassék fel. Csak midőn a különböző nézetek — és pedig hogy hevességgel, kitörtek, mert a nemesség igen jól tudja, mily hatalmas állást foglalna el korona és nép irányában, ha az első kamra jelen alakjában fenmaradna, — csak ekkor lépett föl Stahl. Ő — ez volt beszédének lényege — ily fontos ügyben, még saját pártján belül is, senkit sem akar kényszeríteni vagy rábeszélni e tekintetben a legnagyobb nézetszabadságnak kell uralkodni. Mi őt személyesen ,illeti, lelkismerete ellen van, igennel szavazni, s ha nem titkolhatja is maga előtt, hogy mily komoly és messze terjedő következései lesznek valószínűleg a nemmeli szavazásnak, mégsem maradand számára egyéb hátra, ha a kérdés úgy állíttatik föl, hogy csak egyszerű igen és nem közt marad választása. A harmadik javaslatba hozott módot pedig a leghatározottabban el kell vetnie, s véleménytársait nem figyelmeztetheti eléggé, hogy ne ámíttassák el magukat azon remény által, mint ha ez által a helyzet nehézségeit mellőzhetnék. Ahelyett hogy f a nehézségeket kevesbítenék, egy a király Ő Felségéhez intézett felirattal csak jóval szaporítanák azokat. A válasz, mely az ez iránt utasított küldöttségnek adatnék, mindazok után mik történtek s nevezetesen a múlt ülésszak tapasztalásai után alig lehet kétséges, akkor aztán az előterjesztés visszautasítása még látszólag sem volna csupán a kormány, hanem egyenesen és nyíltan a király személye ellen intézve. Ha tehát nemet akarunk mondani, ám mondjuk ki — erre kérve kérem — előre s minden hímezés nélkül, míg legalább az a látszat van, hogy az csak a ministériumot éri, ez kevesebb elkeseredést fog szülni. Ennélfogva ezen indítványt teszem: fogadjuk el az előterjesztést ezen pótmódosítványnyal, mely szerint jövőben a második kamra követei közel 120-an ugyanazon módon megválasztatnának,mint a jelen felsőház tagjai választottak! — E szerint miután a király az első kamra összealkotásánál a földbirtokot kétségen kívül nagyon is tekintetbe venné , a junkerek mindkét házban egy compact pártra nézve biztosítva lennének , mely minden körülmények közt könnyen majoritássá nőhet. Konstantinápoly, dec. 29. Folyó hó 27-kén tárták meg az itteni francziák egész ünnepélyességgel Te Deum-jukat a császárság visszaállításáért; az ünnepélyben más követségek is részt vettek, kivévén az angol, orosz, osztrák és szárd követségeket. A franczia követ tegnap egész pompával volt a portánál, bemutatni a franczia császárságnak III. Napóleon személyébeni újjászületését. A magas porta szokás szerint hajlongott, és örömét nyilvánító. Egy tegnap kelt szultáni fermán Akhmet pashát altengernagygyá nevezvén ki, megbízza a montenegrói oldalra kiparancsolt ostromzároló flotillának parancsnokságával; ma már a 2 fregát, 1 gőzfregát és 6 corvettből álló hajócsapat elhagyta az arsenált s sürgető készületeket tesz időhaladék nélküli elutazásra. A rendkívüli adókivetés megtörtént, s beszedése nem jár oly nagy nehézségekkel, mint azt előre gondolták; a tartományokból nagy öszszegek minden erőltetés nélkül hajtattak be, csak attól félnek, hogy rövid időn ismét rendkívüli adóra szoruland a kormány s ez a mostani con- Az emrödi kisértet. (Eredeti beszély.) (Folytatás.) VI. Mihelyt Susánna újra udvarnál volt, nyugodt, de szilárd erélylyel terve kiviteléhez látott. Czélja merne volt kevesebb , mint Katalint megbuktatni, ez által Csákinak minden kilátását a fejedelemségre meghiúsítani, s így rajta is magát megboszulni. De ez csak egyik ága. . volt tervinek . Emrödi Ambrus végrendeletét említettük, Susámia tudta az egyedüli kapot,, mely e gazdag kincsaknához vezetett — nem feledte azt. Vannak emberek, kiknek bár lelkiismeretük egészen elnémult s szivük elkérgesedett— nem tudni minő gyengeségből, szeretik mégis, ha setét tetteiknek, fszinleges; mentséget szegezhetnek , s úgyis néma lelkiismeretüknek felesleges lakatot vethetnek dajkára. E sorába az álszenteknek tartozott Susánna. Egy reggel egy meghitt barátjához ment,egyhez lógom emberek közöl, kik semmi időben nem hiányoztak ; kik jó czélra, arra tudniillik, melyet ők jónak hittek vagy vallottak,, az eszközökben nem voltakválogatók. I. , Sustánna,jól,tudta e férfiú gondolkozását, ismerte elveit, gyanította hogy nem jár fijában. Azon ihlettel s buzgósággal, melyet alig tudott, arcz szebben s megkapóbban kifejezni, mint az övé, tárta fel lelkét meghitt barátja előtt. Megvallotta neki, mikép unokahugának botrányos szövetsége Emrődi Zsigmonddal, nem enged pillanatnyi nyugalmat sem lelkének, sőt ha nem meri is megvallani, hogy őt természet feletti nyilvánítások s intések készüik minden erejéből megakadályozni e házasságot, s annyit erősíthet, mikép álmaiban, s néha éber óráiban is ;ezen eszme mindig kiséri, s az ösztön ez iránt nyilatkozni meghitt barátja előtt, azon pillanat óta növekszik, mióta Zsigmond Rómába utazott. Minden időben támadtak emberek, kikben legtávolabb nyoma sem, volt vakbuzgóságnak s előítéleteknek , de magánérdek még is arra készté őket, hogy azt másokban felélesztvén s terjesztvén, saját előnyeikre kiaknázzák. — Susánna Erdély viszonyait tökéletesen ismerte,tudta hogy az ország nagyjai a nőkormányt rég megunták, s egyetlen szikra, a legcsekélyebb ürügy elég volt a mindig terjedő titkos elégületlenséget kitörésre gyújtani. .Minden törekvése oda ment tehát, ily ürügyet felidézni. Ijtatalin iránt, bár minően tagadásba került ez, kettőzött szenvedélyes csalatkozást mutatott,, jó felismert értelmi felsőségének, előbb mint maga hitte, sikerült a szerelmes fejedelemnővel elhitetni, hogy Csáky könnyen hozzá juthat a fejedelemséghez, ha csak néhány ezer főből álló hadserege van, melyig első fellépésekor támaszkodhatik. — Monda hogy késni nem kell, nehogy Bethlen István, kinek sok barátai vannak a török udvarnál, magának befolyást s támaszt szerezzen. Beszélj a szomjasnak hús forrásról, a fáradtnak lágy gyepről, hol tagjai megpihenhetnek, ne kétkedj,, hitelre s készségre találandsz. Katalin sokkal szenvedélyesebb volt s inkább a pillanat hevének hatalmában, mint hogy Csákynak a tanácsát, melyet az eszes hölgytől kapott, ne úgy adná át, mint magától eredettet. Két férfiú élt akkor az udvar jegében, egyik az alig 24 éves Telekesi Ferencz, a másik kóros, de élet- és erőteljes,Kovács Péter. Az utóbbi nagy befolyású embernek tartatott Erdélyben ez idő tájban, kit Bethlen Gábor jótéteményekkel halmozott, s kiről végrendeletében is gondoskodott. A hála buzgóságával ragaszkodott e férfiú az általa imádott Bethlen Gábor s annak halála után özvegye Katalin érdekéhez. Gyors , hadnak edzett, vállalkozó ember volt, s Csáky Istvánnak gyermekévei óta meghitt s elválhatlan barátja. Csáky s a fejedelemasszony e férfiúra építettek legtöbbet, s ellátván őt pénzzel, fegyverrel, rábízták, hogy óvatosan ugyan, de késedelem nélkül igyekezzék néhány ezer főből álló hadsereget gyűjteni, azt a különböző helységekbe Fehérvár körül elszállásolni s hű, biztos tisztekkel ellátni, hogy első alkalommal a fejedelemnő rendelkezésére lehessen. Susánna ellenben legtöbbet bízott Telekesi Ferenczben. Az ifjú egy volt azon fogékony érzelmű emberek közöl, kik miként nagy és mély szenvedélyekre képesek, az által szintúgy , mint valami nagy eszme s czél által felmagasztalódnak. Őt Bethlen Gábor tett teljes élete, nagy neve, s a dicsőség fényéve, mely azt körözte, annyira felmagasztalták, mikép természetes, hogy Katalin hidegsége s hűtlensége keblét undorral töltötte el. Susánna, a legszebb s legmiveltebb hölgyek egyike, részint eredetisége , részint azon köztisztelet miatt, melyet iránta az egész világ — az erdélyi kis világ t. i. — tanúsított, hasonlóul csodálata tárgya lön s később ez nála oly szenvedélyéé vál, melynek képes leendő mindent oda áldozni. Szóval fiatal s gyúlékony és számitó, báj és csabteljes a hölgy, ki ráhatni akart. Meg volt nyerve, s Susánnának egy intése, egy szava, egy gondolata játszott vele, mint a szél a lenge tollal, vagy a vihar a hatalmas ifjú tölgygyel, ha sikerült körülkarolni ruganyos sudarát. Kovács a tett embere volt, s mielőtt a legtöbben észrevennék, nem csekély számú had volt a közeli helységekben elszállásolva. (Folytatása következik.) 14. Január 16-án 1853