Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)

1853-02-25 / 48. szám

Pest,­Péntek. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken­­,félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 30 kr. Helyben, fél­évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben , vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérment­e­sitendők. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderh­áz) 2-ik emeletben. m 3 HIVATALOS RÉSZ. Távirati sürgönyök. A belü­gym­inister Albert Főherczeg ő csász. Fenségéhez Budán. A Tizenötödik orvosi jelentés D cs. kir. Apostoli Felsége h­ogylétéről így hangzik : A délelőtt folytában ő cs. kir. Apostoli Felségénél csekély láz állott be, de az a ma reggel tapasztalt jelenségek növekedését nem idéz­te elő. Bécs, febr 23. d. u. 4 órakor. Tizenhatodik orvosi jelentés. Ő cs. k. Apostoli Felsége betegségé­nek kórjelei a délután folytában némi ingadozá­sokat mutattak. Az éjjeli 10 óra tájban beállott lázmozgalom hátrány nélkül múlt el. Egy könnyű álom , rövid félbeszakításokkal, mostanig tart. Bécs febr. 24. 1853. reggeli 1 ór. A hadsereg fősegéde a katonai parancsnokok és helytartókhoz . Tizenhetedik orvosi jelentés. A ma reggel beállott könnyebbség­i cs. k. Apostoli Felsége egésségi állapotában foly­vást tart Bécs, febr. 24. 1853. d. u. 4 ór. Udv. tan. S­eeburger, cs. k. háziorvos. Korai­, tan. Wattmann lovag, cs. k. házi seborvos. Minthogy többfelőli biztos adatok és tudó­sítások a hasznos háziállatok egésségi állapotáról Oláhországban hosszabb időn keresztül szakadat­lanul kielégitőleg hangzanak, annálfogva a cs. k. orsz. katonai parancsnokság Erdélyben, egy f. hó 14. k. 767. sz. alatt kelt közlés következtében, a cs. k. törzshadorvosi igazgatóság tanácsára, az er­délyi cs. k. katonai és polgári kormánynyal egy­­értelmileg jónak látta, a kereskedelmi forgalmi viszonyok még további lehető tekintetbevétele végett, a m. é. dec. 21-ki­r. 7326. sz. alatt kelt körlevél által a nevezett nagyfejedelemségben a szarvasmarha behajtására nézve öt napra határo­zott figyeletidőt, most negyvennyolc­ (48) órai vizsgálatra, a nyers marhabőrök és hulladékok be­hozatalára nézve fenálló tisztítási rendszabályok megtartása mellett leszállítani. Ezen vizsgálati időszak alatt a szarvasmar­hák különösen etetés alatt és közvetlenül utána pontos ügyelet alá veendők, s különösen arra kell tekintettel lenni, várjon a kérődzés re­desen törté­nik-e, és egyéb beteges kórjel nem mutatkozik-e az állatokon, valamint a veszteglésbe léptükkor, úgy abból kimenetelükkor is a marhák orvosilag pontosan meg­vizsgálandók, és csak az egésséges­­nek talált egész falka máshova hajtását szabad megengedni, ellenben pedig a gyanúsok az egés­­ségesektől el­választandók lennének, tüstént az e­­gész falka tíznapi vesztegzáridő alá vettetnék, és azzal az erre nézve fenálló szabályok szerint kel­lene eljárni. Mi azonban az idézett körlevélben az Oláh­országon áthajtott moldvai szarvasmarhákra néz­ve parancsolt rendszabályokat illeti, azok, mint­hogy a marhavész a legújabb tudósítások szerint még folyvást Moldvaország több helységeiben u­­ralkodik, egyelőre még megtartandók. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, febr. 23. /­ Varsóból érkezett tudósítások szerint hús­­vét tájára váratik oda az orosz császár ő felsége, sőt hite van, hogy a mi Császárunk a po­rosz királylyal egyetemben oda rándulandnak. Mily politikai fontossággal, vagy egyáltalán po­litikai színezettel bírna e találkozás, bajos volna meghatározni, a tény magában annyiból valószí­nűnek látszik , mert a porosz király ő felségének ittléte szintén húsvét tájára váratik, mikor azután nem volna lehetetlen, hogy a két magas fejede­lem együtt ránduland Varsóba. — A porosz ki­rály , ha emlékem nem csal, még úgy is adósa, mind a mi Császárunk mind az orosz császár ő felségeinek egy látogatással. — A Handelsver­trag az újjá alakulandó porosz-német vámszövet­ség és Austria között csakugyan 12 évre köttetett meg s a kormányok által helybenhagyatott, a men­nyiben ez idő alatt közmegegyezés utján v­isít.Ku­­­tatások nem történendnek, mely záradék oda lát­szik mutatni, hogy, mint egy ízben írtam is, ezreje alatt fog vámegységbe átmenni a kereskedelmi szer­ződés. Egyébiránt e sokat hanyogatott úgy sikerek befejezése, mint kereskedelmi körökben hallani, élénk benyomást és örömet szült a nagy közön­­ségre Németországban, s az iparüzletnek rendkí­vüli lendületet adand, a­mint az eddigi bizony­talanság nagy hátrányára volt az Austriávali köz­lekedésben ; senki sem mert nagyobb vállalatba kapni — míg a jövő biztosítva nem volt. A poli­tikai hatás oly nagy, hogy a két nagy német ha­talom barátságának tartósságán ki sem kételkedik, daczára azon ingerültségnek, melyet Prokesch- Osten úr elnöki beszéde porosz közlönyökben e­­lőidézett. Kósza hírek ugyanis a nevezett elnöki követ, s Bismark-Schönhausen urak közt fenfor­­gó feszültségről szólanak, sőt hogy ez utóbbi le­mondását kü­ldé be kormányának, a lemondás más okból is történhetnék ugyan, de ez sem valószí­nű, sőt avatottak egyenesen tagadják mind ezt, minid említett feszültséget. — A montene­­gr­ói úrügy­ azon csendes stádiumán van, mely nagy dolgokat szokott érlelni; de mit? az titok; tényH­agy Omer pasha főhadiszállása s a mi se­reg- Vezényletünk közt élénk közlekedés létezik. - - Az orgyilkos Libényi elleni vizsgálatok , ki­ szerint, csakugyan tényét egyéni, s minden más befolyástól mentnek tüntetnék elő; a londoni váltó története sem bizonyult be; egyébiránt mai értesülésem szerint, ma ítéltetett volna el. - A Westmoreland lordnak tett szemrehányás ténye eddig sem­ bebizonyulva sem meghazudtolva'' nincs . — utólagos hallomásom szerint az összes követi kar egyhangúlag részt vett benne , mi az esemény lázasztó hatását bizonyítja ugyan , de más részről a szokásos diplomatiai megfontoltság elleni hiba leendett, mi ugyan az ismert­­körül­mények közt nagyon is menthető. 2 Ő Fel­sége egéssége ugyan már minden veszély fö­lött áll, de a nép nem lankadó szívélyes részvé­tében még minden reggel elkapkodja a külön la­pon megjelenő orvosi tudósítást, melyet követ­kező eredeti módon árulgatnak a kihordó gyer­mekek és asszonyok : „Das neue Extrablatt von unserm Kaiser!“ — minek egyszerűségében tö­kéletesen jellemezve van a bécsi népnek patriar­chális egybeforradása a Felséges Uralkodó­házzal. Berlin, febr. 21. bf „A vámegylet átalános tarifáját nem e­­melték föl! — s következőleg Poroszország s a vele közös vámtörvények által egybekötött álla­mok kereskedelmi politikája még mindig szabad­kereskedelmi marad s áthágyatlan sorompót ké­pez az éjszakiak s déli Németország tisztán véd­­vám-rendszeres államai közt. „Szép vigasz s min­denek felett pompás logika ! Ha önmagunkat szán­dékosan csalni nem akarjuk, valóban nem sok kell hozzá, hogy ez állítás teljes alaptalanságát bebizo­nyítsuk, hogy a legrövidebb látása előtt is világos legyen, mikép az átalános eddig érvényes tarifá­nak fölemelése nem is szükséges arra, hogy vas­­karokkal csatoltassunk a védvám - rendszerhez , hogy évről évre abba mindig jobban belemerül­jünk,­­ sőt a tarifának le nem szállítása épen e czél elérésére teljesen elégséges. A mi vámtör­vényhozásunk ugyan csak finanszvám akart len­ni s csak a lehető legnagyobb bevételt kivánta biztosítani a kincstár számára, de egyes gyám­o­­kok és iparosok előngzését legkevésbbé sem c­é­­lozá. Ez elég világosan kitűnik Humbold és Mas­sen, akkori ministerek bevezető emlékiratából. Azonban ép annyira ismeretes, hogy először a­­zon szándék már eleitől fogva sem vitethetett ki egész tisztaságban, és másodszor évek foly­tán, csak hogy e vagy amaz állam a vám­egy­­lethezi csatlakozásra bivassék, többnemű­ változ­tatások tétettek annak tarifáján védvámi értelem­ben. De a fő, a tulajdonképi gyökbaj az, hogy har­madszor, mint azt minden kezdő a nemzetgazdá­­szatból tudja , a financzvámoknak idő foly­tán maguktól véd , sőt teljes tiltó vámokká kell lenniök, ha csak folytonosan gondunk, azok re­­videálására s az akkénti leszállítására nincs, hogy a különböző ipar és gyári ágak gyors haladásával, az illető áruk ez által föltételezett, csekélyebb á­­rai helyes arányban maradjanak. De ez a vám­­egyletben merő lehetetlenség volt, már azért is, mert minden szerződősésnek föltétlen vétő jo­ga volt minden tarifa-változtatás ellen. Már most hagyjuk a mi századunkban, midőn a ter­ményzés olcsósága gyakran bámulatosan ha­lad, a tinancz-vámokra alapított vámrendszert re­­videálatlan — akkor lássuk, hogy mily kevés idő kell hozzá, míg az tökéletes védvámi rendszerré alakul át. Csak egy példát hozok fel ez átalánosan elismert igazság támogatására ! A mi financzvá­­­maink 1820-ban, mielőtt még vaspályákat, moz­donyokat és gőzösöket építettek volna , nem tetszhettek nagyon magasaknak — nem lehete ellenük panaszt hallani! De ma , midőn a vas tu­lajdonképi emeltyűje lett minden iparágaknak, midőn még magában az építészetben is az eddigi anyagot, a fát és követ mindinkább ki kezdi szo­rítani : ma ugyanazon vámok oly zsibbasztólag hatnak, hogy a stettini kereskedőség elhatározó, két vas gőzhajót , melyekre szüksége van , nem Poroszországban , hanem mecklenburgi földön,­­Rostockban építtetni, s azokat rostocki zászló a­­latt bocsátani a világba, hogy a vámegylet felette magas, védvámait kikerülje. A keresk. minister, hogy ez urakat szándékjoktól eltérítse, kénysze­rítve látta magát, nekik a vaspréh szabad bevi­telét e czélra és ez egyszer különös kedvezmé­nyül megengedni! S mennyi más árukra nézve lehetnie a finanezvámoknak lassankénti átválto­zását védvámokká , a tariffa legkisebb változta­tása nélkül, nagy könnyen kimutatni! ,, Austria úgy mint Poroszország a kereske­delmi szerződés 12 éve alatt teljes szabadságot tartottak fen maguknak vámműködéseikben!“ A szabadság a megifjodott központosított császári államra nézve mindenesetre igazság, de mi reánk nézve ? Mi szabadok akarunk lenni, a­­z a bizonyossággal, hogy ,,a föl nem emelt“, de nem is leszállított tarifa bennünket mindinkább a védvámias államokkal csatol össze, és azon ön­tudatban, hogy abban de csak egy tételt sem sza­bad leszállítanunk, míg a darmstadtiak abba be­leegyezésüket nem adták, hogy Nassaunak Vétó­ja elégséges kezeinket teljesen megkötni ? Ez egy éjszaknémet előtt bizonyosan roppant naiv­­ságnak fog feltűnni. S ha majd ,,a föl nem emelt tarifa“ 12 évi hatását gyakorlandozta „a keres­kedelmi politikai szabadsággal együtt,a­melyet a darmstadtiak vétója megengedend : akkoron majd csakugyan oly nehéz rendszabály lesz-e a vámegyesülés Austriával,habár az iránt a mostani kereskedelmi szerződésben semmi megállapítva nincs is ? akkor is helytelen-e még azon állítás, hogy,,a vámegylet megújítása és bővítése“—ahe­lyett hogy védgát lenne a vámegyesülés ellen - - inkább az első lépés feléje, mert a sept. szerző­dés által utolsó maradványa az éjszaknak, mely a szabadkereskedelmet követte, az adóegylet is, a védvám-rendszer hálóiba bonyolíttatott. Pest, febr. 23. A budapesti conservatorium lassan azzá fej­­­lődik, mivé lennie kell: Polyhymnia növeldéjé­­vé. Né­vvel együtt alakot változtatva, a csaknem husz év előtt alapított hangászegyletből , mint egy mustármagból alakult idő folytán a zenede, mely a nemzeti conservatorium tere­­bélyfájának első csemetéje. Már ugyan a b­án­­yászegylet alapítóinál s azok korában élénkül nyilatkozott az óhajtás egy nemzeti conservato­­rium­i életbeléptetése iránt, hanem azon keskeny nűkór , melyet az alapítók maguknak szabtak, s melynél tovább , minden megfeszülésük daczára, okáig nem mozdulhattak, eléggé tanusitá, hogy az eszme kissé korán volt a zene- s dalművészet iánti csekély közérzelem miatt. De e közérzelmet ,­ hangászegylet által rendezett zeneversenyek láthatósan kifejteni segítették, s a magyar szin­­ház fényes operai időszakai, miknek élve bár nem nagyok­ iskolának való tulajdonítható, még inkább erjesztették, szilárditván azon meggyőződést , hogy mindjobban előhaladó zene-­s dalműve­­zetünk szükségleteit állandóan csupán egy ha­­zai zenedéből pótolhatjuk. Ezen eszmék befolyása alatt fejlődött a mostani zenede, melyet mi, mint önebb is neveztük , a nemzeti conservatorium cső csemetéjének szeretünk tekinteni, s mely­­ig a hangászegylet feladatát elbukni nem en­­gedé, sőt a régi zajos hangversenyek helyett nem kevesbbé hatályos s műérzet-fejtő zenélye­­let rendez: egyszersmind lehetőleg gyors s biz­­tos léptekkel halad a végezet felé, hova azt édes­eményünk szerint fensőbb pártfogolás, jelen el­­nökségének hazafiai tetterelye s közös nemzeti segélybuzgalom okvetlen elvezetendik. — Nem szükség bővebben indokolnunk, hogy miért ör­vendetes tünemény a hangászegyleti zenede vi­rágzásnak indult állapota , mert elhallgatva azon anyagi előnyt, miszerint számos tagja a társaság­nak életfentartási képességet szerez iskoláiban, csak a zene- s dalművészetnek az élet kelleme­­sítésére s az erkölcsök nemes­ítése s finomitá­­sára kiható varázserejét említjük. Shakespeare mondása szerint, hogy a­kit a zene hangjai meg nem inditnak, „annak szive romlott, faj­ta­l­a­n.“ A zenebe haladását, terjeszkedését mutatják annak választmányi gyűlései, melyek különösen egy idő óta, tárgyaik sokfélesége­s vonzatossága miatt, nem csekély érdekkel bírnak. Ilyen volt a legutóbbi választmányi gyűlés folyó hó 11-kén, melyben egypár tárgy iránt eltérő nézetek meleg vitatkozást keltöttek ugyan, hanem e vitatkozás csak az intézet állása s hitelének szilárdítására volt irányozva, s annál hamarabb vezetett egyet­­­értésre, mivel a véleményben különbözők mind buzgó barátjai a zenedének. Ez ülésben többi közt jelentetett, mikép a zenedei tanítók okta­tásmódjának folytonos evidentiában tartása vé­gett az elnök két szakértő választmányi tag kí­séretében minden másod hónapban fogja az is­kolákat meglátogatni, mi nemcsak azért kívána­tos, hogy a tanárok buzgósága folyton élesztes­­sék, hanem azért is, hogy ez utóbbiak ellenei megfosztassanak az alkalomtól : a zenedei tan­rendszert és tanbuzgalmat megtámadhatni. Ör­vendetes tudomásul szolgáltak azonkívül a vá­lasztmánynak azon jelentések, miszerint a zene­szerzői tehetségéről ismeretes natal művészetba­rát Kern Leo .100 pftnyi alapítványt tett a ze­nede számára, s ennek kamatait félévenkint előre lefizetni, holta után pedig az egész összeget az intézetnek kiadatni, magát lekötelezi. Továbbá Lieder Frigyes , cs. kir. Ap. F­e­­­s.é­g­é­n­ek­ térdképét tábornagyi öltönyben, a zenedei ülés­terem ékitésére, Emmerling Károly két a­­ranyozott kargyertyatartót, s Rózsavölgyi Márk műárus 5­­ darab válogatott zeneművet küldöttek ajándékul a zenedének, mely ez iránti hálaköszönetét levelek által fogja az illetőknek nyilvánítani, valamint Péter Vendelin zongo­raárusnak is, ki a szellemi zenélyekre dij nélkül szíveskedett legjobb zongoráit kölcsönözni. (A szellemi zenélyek cyclusát, mi a pesti közönség­nek, nem kis műélvet szerzett, most a salon­­társasköri zenélyek sora követi.) Szállás ügyé­ben, miután a jelenlegi a zenede szükségeinek többé meg nem felel, egy bizottmány neveztetett, mely a városhatósággal értekezzék a redoutépü­­letben bérlendő nagyobb helyiség iránt.­­ A mostani nagy terem falát két sorban diszesitik többi közt, aranyozott rámákban, a legnagyobb zeneművészek azon arczképei, melyeket az ügy­buzgó elnök b. Prónay G­ábor ur a zenedének legújabban ajándékozott. 48. Február 25-én 1853 Esztergom, febr. 21. *) A gyalázatos merény hire, mely a cs. kir. Apostoli Felsége szentséges személye el­len intéztetett, ide 19-én reggel távirati utón érkezett, és a néhány percz alatt egész város­ban elterjedt szomorú hir , Esztergom lakossága minden osztályainál különbség nélkül a legmé­lyebb részvétet és átalános megindulást idézte elő. A boszankodás, fájdalom és undor minden részről legélénkebb nyilatkozatokban tört ki. A közlevertséget az Isten gondviselése iránti hála váltotta fel a megrendített keblekben, a hivata­los sürgönyök tudtul adván a közönségnek, hogy a seb nem veszélyes. Azonnal még az napon főegyházi érseki he­­lyettnek úr intézkedett , hogy vasárnap min­den plébánia­templomban hálaadó istentisztele­tek tartassanak. Ez ünnepélyt Esztergom váro­sának lakosai legmélyebb ájtatossággal ülték meg. Már reggel 8 órakor a nép sokasága min­den templomot megtöltött, dő imáikat az Urnák bemutatandók. Az érseki ideiglenes főegyház­ban jelen voltak a cs. kir. megyei és városi főnök úr, minden megyei és városi tisztviselőkkel és elöljárókkal, a cs. k. tiszti kar az itt tanyázó ka­tonasággal, a tanuló ifjúság a tanár urakkal, a külvárosok elöljárói, mindnyájan díszruhában. 9 órakor megkondultak a harangok, és az ájtatos nép oly nagy sokaságban jelent meg, hogy egy része kénytelen volt künn maradni. Ezután mélt. fölszentelt püspök és helynök Krautmann József ur, az Ur oltárához lépvén, eléneklé a Te Deum laudamus-t, mire az ájtatos nagy mise­­áldozat kezdődött. A mise alatt az ős várormon *) A tegnapi tudósítás kiegészítéséül közöljük. Szerk.

Next