Budapesti Hírlap, 1853. június (127-152. szám)
1853-06-03 / 129. szám
Pest, Péntek. Megjelenik e lap , hét főt s a főbb ünnepek utáni napokat kivivé, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre: 8 firt., évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halélozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszörért pedig 4 kr. számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országot Kuiewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesítendők. HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési felhívás. A folyó félév végének közeledésével t. ez. olvasóinkat a következő 2-dik félévi előfizetésre korán figyelmeztetni annál inkább kivánjuk, mivel a BUDAPESTI HÍRLAP“ a hozzácsatolandó „NAPI TUDÓSÍTÓ“ s leginkább fővárosi és helyi érdekeket képviselő esti melléklappal nagyobb kiterjedést kap. . Ez esti melléklapot megismertetés végett, a jövő júniusban egy héten kétszer, u. m. csütörtök és vasárnapon kiadván, azt minden mostani ter. előfizetőinknek azon bő végéig ingyen küldendjük, és az első szám abból a most következő csütörtökön június 2-kán fog megjelenni, midőn azzal a lap programmját is szétküldendjük. , , A „NAPI TUDÓSÍTÓ“ lényeges és kiegészítő része ugyan a „Budapesti Hírlapinak, de azért egy t. ez. előfizető sem köteles a főlappal együtt azt is tartani. — A „NAPI TUDÓSÍTÓ“-ra egyébiránt külön előfizetést is nyitunk, de csak itt helyben Budapesten; — külön e melléklap vidékre s igy postán nem fog küldetni. A „NAPI TUDÓSÍTÓ“ megjelenik az évi négy legfőbb Ünnepet kivéve, mindennap, s igy vasárnap és hétfőn is délután 4 órakor, s a délelőtt netalán érkező fontosabb bel- és külföldi hireket és távirati sürgönyöket közlendi. A.) A „Budapesti Hírlapi és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) psrt. kr. Félévre. .........................10 — Évnegyedre .... 5 — Vidékre (postán) Félévre 12 — Évnegyedre .... 6 30 Előfizetési föltételek B) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhozküldéssel); pfrt kr. Félévre ..... 8 Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre.................... 10 Évnegyedre ... ( 20 C.) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhoz küldéssel): Félévre . . ..........................3 port. (E melléklapra évnegyedi előfizetés nem fogadtatik el.) A „NAPI TUDÓSÍTÓ“ jutányosan számitandó magánhirdetésekre is használtathatik. Az előfizetés szokott módon a lap kiadó hivatalához (Országút Kunewalder-ház, Lukács László nyomdájába), vagy a szerkesztőséghez lesz beküldendő. Pest, május 28. 1853. Szerkesztőség. IIVATALOS RÉSZ. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság Pitényi Gyula cs. k. moóri adóhivatali ideiglenes ellenőrt saját megkeresése folytán a tokaji cs. k adóhivatalnál megürült Il-od osztályú ellenőri állomásra áthelyeztette, s ez által megürült moóri adóhivatalt II-od osztályú ellenőri állomásra Uhl Károly dunavecsei adótisztet ideiglenesen nevezte ki. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság a III-dik osztályú ellenőri állomásra a karádi hivatalnál Bubreg Antal volt adótisztet, a Ilod osztályú adótiszti állomásra pedig Leh János várnok testületi segédet, mindkettőt ideiglenesen nevezte ki. Katonai rögtönbirósági ítélet. Sámok János, túr-terebesi Ugocsa m. sz. 32 éves, kath. nős, öt gyermek atyja, kosárkötő és csizmafoltozó, elbocsátott közlegény a Württemberg király nevét viselő 6. huszárezredből és volt altizedes a magyar utásztestben, elhirhedt tolvaj, az ellene emelt kát. rögtönbirósági vizsgálatban törvényesen bevallá, hogy Végh Ignácz czigány társaságában a református rectornál Száraz-Bereken Szathmár megyében elkövetett tolvajlás alkalmával, egy egycsövű pisztolyt eltulajdonított, s azt a rabolt jószág felosztásakor magának tartotta, valamint tanuk által rábizonyult, hogy e pisztolyt elrejtette, mig azt az arról értesült cs. k. csendőrség, neje felszólítására 11 éves fia által feltalálta, s az keményen töltve átadatott. Ennélfogva kemény töltésű pisztoly törvénytelen birtoklásáért, egyhangúlag hozott rögtönbirósági ítélet által, máj. 27-én a Győrött 1849 jun. 1-jén kelt magas hirdetmény s a kassai cs. k. kat. ker. parancsnokság f. é. mart. 4-ki hirdetménye folytán lőpor és golyó általi halálra ítéltetett s ez ítélet mai nap d. u. órakor rajta végrehajtatott. Munkács, máj. 27. 1853. Cs. k. kat. rögtönbiróság. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, junius 2. II. Itt közöljük a „Journal de Francfort“ említett és a levante-i kérdésre vonatkozó s több tekintetben figyelemre méltó czikkét: „ A hírlapok egész seregét közlötték részint megnyugtató, részint aggasztó híreknek a szent helyek kérdésére, az orosz és franczia politikára keleten, a görögök és latinok követelményeire, a nyert győzelmek és szenvedett megveretésekre, Mencsikoff herczeg erélyére,a franczia kormány engedékenységére, a görög egyház által nyert előnyökre, a De Lavalette urnak biztosított és De la Cour által odaengedett érdekek és előnyökre, és a biztosításokra nézve, melyek Napoleon császárnak koronázását illetőleg tétettek, cserében ugyanazon érdekek és biztosítékokért. 129. Közlöttük e távirda vagy külön levelezések útján küldött különféle híreket, mert egy hírlap nem vonhatja ki magát a politikai hírek fölsorolása alól; azokért nem vállal felelősséget, s azon kényszerűségben látja magát, mikép olvasóira kell biznia az igaznak a hamistól megkülönböztetését, és az ellenkező tudósítások és okoskodásokból meglehetősen logikai következés húzását, melyeket annál kevesbbé mellőzhet hallgatással, mert gyakran átalában jól értesült hírlapokban találtatnak. Mi eleitől fogva azt állítottuk, hogy a vitálgkérdés nem ad okot alapos aggodalomra; azon véleményt nyilvánítok, mikép a világbéke nem fog megzavartatni; figyelmeztettük olvasóinkat, hogy Oroszország császárjának szava igazság; bebizonyíték, s a tények még inkább bebizonyiták, hogy a francziák császárja nem követ dicsvágyó hódítást, hanem loyális politikát, mely csak az európai súlyegyen fentartását és Francziaország független és békés fejlődését, belül a haladást, kívül a békét óhajtja. Semmi sem jön kérve, mi össze ne férne a loyalitással és fentartás elvével, semmi sem jön megadva, mi össze ne férne egy szilárd és erélyes politikával.Megadván a szultán másnak,mi őt joggal illeti, megtartotta maga részére azt, ami igazságos. Az eredmény nem sokára tudomásra jut, és ha a hírlapok ezután is beszélnek erély és gyengeségről, kedvező és gyászos eredményekről, meghiúsult lépésekről, még ezért nem ért megvesztegetésekről, kijátszott cselszövényekről, mi e híreket ezután is fölsorolandjuk lapunkban, mert ép oly kevéssé mellőzhetjük hallgatással azt, amit beszélnek, mint azt, ami történik; de felszólítjuk olvasóinkat, hogy mindezen dolgokat a kiváncsiság szempontjából vegyék szemügyre. Az események igazolandják jóslatunkat, midőn állítjuk, hogy a szent helyek ügye oly módon van elintézve, mikép az újabb bizonyítéka az európai súlyegyen szükségességének és a nagyhatalmak azon egyetértése őszinteségének, mely 1815 óta az európai politikát és e világrész sorsát intézte. Az orosz császár természetes védője a görög egyháznak keleten. A latin egyház keleten két nagyhatalom védelméhez fordul, kiket a kathol. hit utalmazói gyanánt tekinthetni mindenütt, hol az sérelemnek van kitéve, következőleg keleten is, ezek : Francziaország és Austria. A franczia császár mindig távol volt attól, hogy személyes érdekeit a nemzet érdekeinek feláldozza; az austriai császár bebizonyítá, miszerint ő a Duna partjain Németország függetlenségét védelmezi. Ha Napóleon császár a pápa által fogna megkoronáztatni, a katholikusokat keleten annál erélyesebb és erősebb pártfogolásban részesítendné a franczia politika; ha az oroszok szerencsés és sikeres segélyt nyújtottak Ferencz József császárnak Magyarországban, a katholikus hitet annál függetlenebbül fogja támogatni és pártfogolni az austriai politika Palastinában. Az orosz császár semmit sem kér keleten, mi kétséget támaszthatna conservatív törekvéseinek őszintesége iránt, és Francziaország és Austria semmibe nem egyezendnek e vidékeken, mi ugyanazon törekvéseket kompromittálhatná. Ez utóbbiak az európai egyetértésen, és ez egyetértés a kölcsönös érdekek épségén és megóvásán nyugosznak. Gyakran mondok, s ma ismételjük, mikép a körülmények hatalma a legerősebb hatalom. Törökország épsége ez erőnek kiegészítő részét teszi. Azt fenyegetheti forradalom, de a kabinetek soha. És tudjuk, hogy a szent helyeket és a görög és latin egyházakat illető kérdések oly értelemben vannak megoldva, mely mindenik felet kielégítendő. E czikk, mely mint látszik, a dolog állása felől jól értesült tollból származott — a közbékének a közbejött események daczára zavartalanul fenmaradására nézve minden oly fogulatlant megnyugtathat, ki a magasztos és leyális gondolkozásáért köztiszteletben álló Miklós császár fellépésében nem keres mindjárt terjeszkedni és hóditni vágyást, de méltányolni tudja a vallásos buzgó keresztény nagy monarcha emberi törekvését a török földön tagadhatlanul erősen nyomott keresztény hitsorsosoknak védésében, egyszersmind a hitetleneknek az üdvözítő szent kereszt iránti tiszteletre tanításában. Levelezések, London, május 28. A Bécsen át Párisból vett mai távirati sürgöny, mely hivatalos úton van intézve a franczia kormányhoz, s mely szerint Mencsikoff herczeg még máj. 19-én sem távozott volt Konstantinápolyból, szétfújta a jobbról-balról felszedegetett tarka s nyugtalanító újabb hírlapi okoskodásokat, s lecsendesíté némileg a háborút valószínűnek tartott itteni közaggodalmat. Annak oka, hogy csak némileg nyugtató e sürgönyhir, azon körülmény, miszerint az angol kormány évéke óta nem vett Konstantinápolyból hivatalos tudósítást, s hogy a közvéleményre nagy hatással biró „Times“, mint látszik , koholmányokhoz ragaszkodási makacsságában rendületlen. Tegnapi harmadik kiadásában közlött azon sürgöny hírét ugyanis, hogy Mencsikoff herczeg odahagyván Konstantinápolyt, a török birodalmi orosz alattvalók dán védelem alá helyeztettek, a franczia hajóhad előtt pedig a Dardanellák megnyittatnának, mai számában szintén felveszi, mégpedig mindjárt a fennebbi május 19-diki hivatalos sürgönytudósítás után, mintha ekként ennek hitelességét akarná kétségbe vonni. Vezérczikke egyébiránt ma nem orosz színezetű, mint eddigi enemy dolgozatai a keleti kérdésben, de erősen angol, mi azonban nem feltűnő dolog a szél irányával változni szokott „Times“ részéről. — De igen is feltűnő e laptól az, hogy oly hirtelen csapott át ez alkalommal az ellentáborba, s épen akkor, midőn lord Russellnek az alsóházban tett tegnapi nyilatkozata következtében, csak szélesbedett az alap, melyen a „Times“ eddig állott. „A czár“ így szólott a „Times“ „londoni követe által szavát adó kormányunknak zálogul a keleti kérdésben, s bűn volna e zálog beváltatását kétségbe vonnunk. „Miért állott el e tételétől a „Times“ ? Hiszen lord Russellként, az orosz czár mindjárt eleintén úgy nyilatkozott londoni követe által az angol kormánynál, miszerint Mencsikoff herczegnek missiója : biztosítani azon engedményeket, melyek a török kormány részéről a görög egyháznak eddig adattak. Márpedig a május 5-ei ultimátum sem kíván többet mint e biztosítást, a czár tehát szavának ura maradt, s az angol kormánynak rovandó fel a hiba, ha a missiót kimagyarázott orosz nyilatkozatnak gyengébb s keskenyebb értelmet adott, mint mi abban mondva volt, vagy ha a franczia kormánynyal egyetemben többre kiterjedőnek tartja az ultimátumot, mint ez valóban kiterjed. Az angol kormány nem akarta Mencsikoff herczeg missiójában, midőn ez mindjárt eleintén az itteni orosz követ által kimagyaráztatott, azt látni, mit most lát abban, miután bizonyosságot szerzett magának arról, hogy a franczia hatalommal együtt fog e kérdésben működni. Az angol kormánynak, e kevés önbizalmat s őszinteséget tanusító eljárása a mint méltóságába ütközik; úgy ellenben a franczia kormánynak keleten kifejtett határozottsága csak a porta irányábani tekintélyének öregbítéséül szolgált. S míg eddig inkább csak a tory táborban voltak III. Napóleonnak hívei, most már a liberális lapok is simulni kezdenek feléje, így a „Daily News“ mai száma szabadszelem jeleit látja 111. Napoleon közelebbi külpolitikájában, s ezért a franczia udvarrali szövetséget ajánlja. Szavai, a pusztában kiáltanak szavai, addig legalább, mig az Aberdeen kormány kezeiben a hatalom. S miben állanak a „Daily News“ szerint a franczia külpolitika szabadszellemének jelei? Kissé különös okoskodással abban, hogy e lap nézete szerint III. Napóleon titkos tényezője volt a Schweiz és Austria közti szakadás előidézésének, valamint más részről a Schweiz és Szardinia közti összesimulás gyarapodásának; abban továbbá, hogy Szárdinia koronaörökösét, a genuai herczeget Párisba hivta s kitüntetéssel fogadta, épen akkor, midőn a belgák jelen s jövő királya az északi udvarok szövetségébe felvétetett. Ellendemonstratio által, úgymond a „Daily News“, III. Napoleon Szardinia határáig terjeszté hatalmát, valamint Austria , midőn a brabanti herczegnek eljegyzé Mária főherczegasszonyt, mint egyik gát, Francziaország elé állott. Egyveleg. A királynő tegnap Osborneból Londonba visszaérkezett. A lapok mint bizonyost hirdetik, hogy a parliament ez évi ülésének befejeztével, augustus közepén Dublin műkiállításának meglátogatására indulandó királyi család s magas vendégei. A kiállítás érdemes s fáradhatlan titoknoka, Roney, ez alkalommal fog lovaggá üttenni. Sokan azonban azt hiszik, hogy az izlandi nagy hazafi Dargan-nak példáját követvén Roney sem fogja e kitüntetést elfogadni, s ezeiből tovább kesend Canadában. Stewené e napokban távozand Schweiz és Június 3-án 1853.