Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)

1853-07-10 / 161. szám

Pest, Vasárnap. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­víva, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 1­1 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­­sító­­­val együtt ": félévre 12 frt. évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 írt, évne­gyedre: 5 írt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szá­­míttatik. — ügyes szám 20 pkr. ülőfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országát Krie­­walderházban, vagy a szerkesz­tőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál.­­ Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Z walderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hirlap“ és melléklapja „Napi Tudósító“ előfizetési feltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pfrt. kr. Félévre..............................10 — Évnegyedre . . . 5 — Vidékre (postán) Félévre.........................12 — Évnegyedre . 6 30 B) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pfrt kr. Félévre....................8 Évnegyedre . . 4 Vidékre (postán) : Félévre . . . 10 Évnegyedre ( 20 ...) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhozküldéssel): Félévre....................3 psrt. (E mellék­lapra évnegyedi előfizetés nem fogadtatik el.) HIVATALOS RÉSZ. A magyar cs. k. országos pénzügyigaz­gató­­ság részéről nagy-laki ispán Romian Imre, a pécskai tiszttartóságnál ellenőrré ideiglenesen kineveztetett. A cs. kir. magyarországi pénzügyigazgatóság által Szabó Ede eperjesi ellenőr III. osztályú adószedővé a cs. kir. dombóvári (tamási) adóhi­vatalhoz ideiglenesen kineveztetett. F. hó 7-én jelent meg a birodalmi törv. lap XXXVIII darabja, tartalma : 119 sz. Császári rendelet 1853 jun. 8-ról, mely az alsóaustriai ürmértéket Magyarországban, a szerb vajdaságban és temesi bánságban törvényes mértéknek nyilatkoztatja. 120 sz. Körrendelete a fő hadsereg-parancsnok­­ság III. osztályának 1853 jan. 15-éről, mely meg­állapítja, hogy jövőben az újonnan hadseregbe belépő főorvosok ne besorozás által vétessenek fel a katonai kötelékbe, hanem rendelet által rang- és illetékbe fölveendők. 121. sz. Körrendelete a hadsereg-parancs­­ nokság III. osztályának 1853 jun. 24-éről, mely által 1853 jun. 21­­. f. határozat folytán az eddigi fizetés-megszünési­ rendszabályok a cs. k. katona­ságot illetőleg eltöröltetnek, s a cs. k. katonaság szolgálati és rangilletményeit illetőleg uj határoz­­mányok rendeltetnek meg. 122. sz. Rendelete az igazságügy-ministe­­riumnak 1853 jun. 26-ról, hatályos Magyar, Hor­­vát, Tótországra, Erdélyre, a szerb vajdaságra s temesi bánságra, a házasság érvénye vagy elvá­lasztása, s az asztal és ágytóli elkülönzés iránti pereknél, melyekben a fődolgot illetőleg az egy­házi hatóságok döntenek, előforduló, a polgári törvényszékek elé tartozó mellékpontok iránti el­járást illetőleg. 123. sz. Körrendelete a főhadsereg-parancs­nokságnak 1853 jun. 27-éről, mely által, 1853 jun. 25-ki 1. f. határozat folytán rendeltetik, hogy a német lovagrendnek a Hoch- és Deutsch­­meisterek, a rendi lovagok és rendi papok szabad birtoka feletti tárgyalási joga jövőben is meg­maradjon. 124. sz. Rendelete a főhadsereg-parancsnok­­ságnak s bel - és igazságügy-ministeriumoknak 1853 jun. 30-ról, mely által 1853 jun. 20-ki 1. f. határozat folytán rendeltetik, hogy a bűnök miatt nehéz fogságra történt elitélés azon élvezmények elvesztését is maga után vonja, melyeket a ha­­dastyánok vagy átalában kiszolgált katonák köz-, vagy magánalapítványokból húznak. 125. sz. Kibocsátványa a pénzügy-ministe­­riumnak 1853 jul. 1-jétől a paradicsomalma (so­­lanum lycopersicum) vámkezelése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, julius 9. —Kr— I. Országos közlekedési eszközeink sorában második helyet foglal el kétségtelenül a Dunagőzhajózás. Nem egészen harmadfél évtized alatt bámulatraméltó haladást ten­z anyagi jólétünk többi tényezőihez képest e vál­lalat, s virágzó állapota minden státuspolgárt méltán megörvendeztet. Két jelentékeny adatforrás fekszik kezeink közt e vállalatot illetőleg, melyek egyike különösen a Du­­nagőzhajózási társaság vagyonkimutatását, másik az e vállalat által eszközölt szolgálatokat, s a kö­rülötte tapasztalt hiányokat tartalmazza. Amaz az egy hó előtt Bécsben tartott társasági köz­gyűlés vázlata, emez a budapesti kereske­s ipar­­kamra nyomtatásban levő jelentésének illető sza­kasza. Mindkét fontos adatforrás együttvéve tiszta világban deríti föl a társaság s tulajdonképen a vállalat mibenlétét úgy, mint azon közhasznot s előnyöket, miket az a közönségnek nyújt. Úgy hiszszük, tájékozásul érdekes lesz ez adatokkal a közönséget röviden megismertetni. A társaság múlt évben összesen 690916 erő­­nyi 64 gőzös fölött rendelkezett, melyek közt van 37 személy-, 15 vontató-, 10 áru-­s 2 meder­­tisztító (Bagger) hajó vasból, 591,859 mázsa 31 fontny­­i, 5 képességgel, 25 sertésszállító hajó 16,71 tranbra, s 18 vas kőszénhajó 38,423 má­zsa 71 röft­nyi vitelképességgel. A személyszál­lítási szolgálatot a Dunán felfelé naponkint, le­felé szerda kivételével, a Tiszán Szolnokról Tokaj és Szeged felé hetenkint kétszer,­­ az áruviteli szolgálatot a Dunán mindkét irányban hetenkint hatszor teljesité. Ugyanazon év folytában fel­felé összesen 325,600 mázsa, 445,146 mérő s 47 darab mindenféle árut szállított, mik közt leg­­fontosb tételekül a 48,396 mázsa gyapjú, 46,958 mázsa dohány, 44,280 akó bor, 31,536 mázsa gubacs, 22,332 mázsa különféle fanemek, 15,769 mázsa olaj, továbbá 431,983 mérő gabona tűnik föl, lefelé 246,836 48/top mázsányi terhet és 182 darab árut vitt, s e számlában legfőbb téte­lek a következők : 61,046 mázsa különféle áruk, 39,789 mázsa dohány, 31,845 mázsa nyújtott vas, 29,566 mázsa kézmű, 22,277 mázsa vasáru, 18,210 mázsa fűszer- és gyarmatáru, 7,846 má­zsa papiros. Már ezen táblákból is nyilván látjuk az or­szág természetes hivatását az őstermelésre néz­ve, s kereskedelmi és műipari irányát, mely azt mostanság jellemzi. Mert míg a fölviteli táb­lán az alföld nevezetes őstermékét — a gabonát 431,983 mérővel (súly szerint 90,081 mázsával) a gyapjút 48,396, a dohányt csaknem 47 ezer, a gubacsot több mint 35 ezer mázsával jelölve ta­láljuk, a­z e v­­ t­e­­­i táblán csak a hüvelyes vete­­­ményekből látunk 868 mázsát — a gabonane­­műekről szó sincs, a gyapjúnak rovata sincs, a dohány mennyisége 8 ezer mázsával kevesebb (tudni kell, mikép az is legnagyobb részt gyárt­mányul vitetik le). Ellenben a kézművek, me­lyekből a fölviteli tábla csak 1894 mázsát mutat, a leviteliben 29,566 mázsával jelölvék, s a vas ro­vata , mely termékből fölfelé alig 20 ezer mázsa szállíttatik összesen, lefelé több mint 54 ezer má­zsa terhet nyújt a közlekedésnek. Mindenki be­láthatja, mikép e számok elég érthetőleg szólanak. De míg a dolgok ezen állása hangosan utal a kéz- és gyárműiparnak őstermékekbeni gazdag­­sáságunkhoz méltó buzgósággali felkarolására, egyúttal földünk termékenységét nemcsak, de sőt csak magát a termelési mennyiséget is tekintve, figyelmes vizsgáló előtt feltűnhető csekélységét mutatja a felszállított jószágoknak, melyet a gőz­­hajózás folyton javuló és szaporodó eszközeivel, úgy mint a maholnap életbe lépendő vasútvona­lak rövid időn jelentékeny arányokban növelni fognak — ha a termesztők hivatásukat ez ország­ban, melynek kiváló rendeltetése az őstermelés, a kor intő szava szerint teljesitendők Levelezések. Bécs, jul. 8. Mig az oroszok átmenetének kétes hite járt, addig nagy volt a rettegés; most hogy meg­történt, föl sem veszszük, s a börze maga is mind­inkább egykedvűvé válik. Hogy Austria köz­benjárói tisztében mennyire ment, vagy mehe­tett, vagy remél mehetni — arról fölösleges egy betűt is olvasni, mert bizton mondhatom, hogy egy parány sem ismeretes belőle, a­mit hivatalos utón nem tesz közzé a kormány , pedig az a be nem végzett dolgok természete szerint fölötte kevés. Olvashatunk tehát erről fehéret és zöldet is, a­nélkül, hogy a se­jtelemnél alaposabb tudo­­­mást szereznénk­ •­— Westm­or­eland hosz­­szu értekezletet tartott az orosz cs. követtel, mi­ből, tekintve Austria viseletét, azon sejtelem is keletkezett, hogy Bécsben fog a gordiumi csomó megoldatni. — Újdonságaink eltörpültek a hírek arszlánja előtt, legfölebb az fogja érdekelni az olvasót, hogy 1854. máj. 1-től fogva Magyar­­országba is behozatik az alsó-austriai véka és akó. Berlin, jul. 6. 44. A fő vitályügyről , mely a jelen pil­lanatban a porosz kormány s a római egyház közt fenforog, utóbbi levelem óta néhány uj adatnak jutottam tudomására, melyek korábbi közléseimet a püspökök magaviseletéről a vegyes házasságo­­­kat illetőleg részint helyreigazítják, részint kiegé­szítik s még tovább kifejtik. A római udvar részéről mindig azon elvet tartották fen szilárdul és válto­­­zatlanul, hogy a katholikus és a protestáns fél közt kötendő házassághoz minden egyes esetben Ró­­­mából érkezett külön engedély szükséges, mely tetszés és körülmények szerint megadható vagy megtagadható legyen. E kiváltság azonban, me­lyet a szent atya igénybe vett, könnyen megfog­ható okokból mindig azok közé számíttatott, mi­ket valósággal nem maga a pápa gyakorol, hanem azon országokban, melyekben a püspökök átalában oly helyzetben vannak, hogy őket ve­gyes házasságok megáldására fölkérik, az ezekre ruháztatott — de mindig csak bizonyos föltételek alatt, s csak bizonyos számú évekre. Azon püs­pöki jog ennélfogva, a vegyes házasságoktól az áldást megtagadhatni, mindig csak coiinquenni­­alis jog volt, melynek megújításáért a püspökök­nek minden ötödik évben újra Rómába folya­modni kelle. Most azon vélemény folytán , hogy e joggal Poroszországban visszaélés űzethetnék ; hogy többször jöhetne alkalmazásba, mint men­nyiszer a római kath. egyház jólétével megegyez­tethető ; hogy nevezetesen a püspökök a vegyes házasságok megáldása előtt talán nem kívánhat­nák mindazon biztosítékokat, melyek pápai néz­­let szerint követelendők : a porosz püspökök le­járt joga most nem hosszabbittatott meg. Tehát ismét érvénybe lép azon régi, soha fel nem áldo­zott elv, hogy a vegyes házasságok megkötése e­­lőtt a sz. atya engedélye kikérendő ; csak igen sürgetes esetekben történik meg ez átalános sza­­­bály alól kivétel — de csak azon világos hozzá­tétellel, miszerint a protestáns fél legalább is e­­lőre ünnepélyes, törvényszék előtt érvényes cse­­lekvény által kötelezze magát arra, hogy az ösz­­szes, várandó gyermekeket katholikus hitben fog­ja nevelni. A vitáig jelen pillanat! álláspontja van A va a* w A A „Gyöngyvirá­g“ vagy jelenetek és vázlatok a vándor ősök utódainak életéből. Beecher Stowe H. asszony, a „Tamás bátya kunyhója“ szerzője után angol eredetiből S c­­­o m. I. Tini bátya. (Folytatás.*) Megérkezte utáni első vasárnap közel és tá­vol mindenki tudta, hogy Griswold György fog az imaházban szónokolni, s soha készelni) és vá­­rakozásteljesebb közönség nem gyűlt egybe. Mi­dőn az első zsoltárolvasás ideje következett, lát­­hatod, mily figyelemmel fordulnak az ősz fejek a szószék felé; az aggódó és várva várakozó fekete fejkötős vénasszonyok előre hajoltak, látni őt, midőn megjelenik. A gyermekek is figyelmesen néztek, mivel minden ember így tön. Ott ült Tim bátya az első székben ünnepélyes arczczal; ott ült Száli néne oly boldog elégülten, milyen csak egy anya lehet; s Miss Grace bátyja felé fordítván ar­­czát, mint egy virág a nap felé. Ott volt a mi jó barátunk Jakab is a fő karzaton : az ő örömteljes arczát most az őszinte komolyság és várakozás némi jellege boritá. Szóval, még figyelmesebb. *) Lásd Budapesti Hírlap 159-dik számát: zavarba hozóbb közönség sohasem üdvözlé egy fiatal lelkész legelső fölléptét. Ily körülmények között, valami megindító vala azon önfeledésben, mely azon reggeli imát jellemzé, olyas valami, mi a házban mindenkit meghatott. Imájának buzgó költészete, ékitve az irás keletiességeivel, s hangzatossá téve a szivmeg­­indulás hatályos, de fékezett szavaival, zeneként lelkesitő hallgatóit, mindenkit csendbe varázsolt s érzelmekre csábított. Beszédében azon szilárd értelmi erő volt, az ok és állítmány azon termé­szetes egybefüggése, mely az éjszak-amerikai be­szédeknek kiváló sajátjok; de abba élet volt le­helve azon hatályos, de félig visszatartott érze­lem által, melylyel ő azt előadá. Mint a nap su­­gárai, világított és olvasztott egyszerre. Az új-angolhoni*) vallás szelleme, mely a lélek egész gépezetét, az isteni kijelentés s az emberi rendeltetés minden rejtelmeit, s a jövő élet javának és részának egész iszonyú bizony­talanságát magában foglalja, úgy látszott, egé­szen lelkében lakott; azt lényéhez forrasztá, an­nak hatalmaival küzdéseket állt ki, mi­által elő­adása csaknem túlvilági forrongássá lett; rend­kívüli halványsága pedig és szava reszketeg­sége, mely testi gyöngeség következménye lát­szott lenni, a megindult szivekben patheticus részvétet ébresztenek; mintha az, ki ily korán merült a jövő életbe, nem hosszasan fogna ma­­­radhatni a mostaniban. *) Az­ egyesült államok éjszakibb államai. Miután az isteni tisztelet bevégződött, a szétoszlott gyülekezeten látható volt, hogy töb­bet éreztek, mint hallottak; s az átalános bírálat megegyezett az öreg gondnok Hartéval, egy egyenes nyilt emberével, ki midőn egy pilla­natra a templomajtóban megállott, megfordula s szokatlan érzelemmel néze a fiatal szónokra. „Ő az Istentől megáldott fiú“ szólt, könyeit vissza nem tarthatva. „Rég nem érzem magam oly közel a mennyekhez. Ő az Úr különös ke­­­gyelmének részese ; ezt tartom én felőle.“ A mi Jakab barátunkat illeti, először komoly lett, aztán mélyen meghatva érzé magát s végre egészen elmerült a beszéd folyamába; s csak mi­után a gyűlés oszlani kezdett, véve észre, hol van. Minden sokoldalú foglalkozásai mellett, Ja­kab mélyebb észtehetségü volt, mint maga is gondola, s egy nemét a villanyos rokonságnak érzé magában azon szellemmel, mely őt ily is­meretlen módon inditá meg; s midőn az oly ked­ves lelkészt a szószék lépcsőzetének lábánál állva pillantá meg, egyenesen feléje ment. „Tovább is szeretném hallani önt“ szólt ő őszinte­ komolyan „szabad lesz - e haza kisérnem ?“ „Az út hosszú, s meleg is van“ szólt a fia­tal lelkész mosolygva. „Oh az mit sem tesz, ha csak én nem leszek Önnek alkalmatlan“ szólt Jakab, s miután ki­­nyeré az engedélyt, látni lehete, mint haladának ketten a fák között, mialatt Jakab ki nem fára­dott a kérdésekben, melyek önkénytelenül tolul­tak elő lelkéből, s így több feladatot s kérdést halmoz a vezetője elé, mint mennyire egy hónap alatt lehetne válaszolni. „Most nem vagyok képes önnek minden kérdéseire felelni“ szólt a fiatal lelkész, a­mint Tim bátya kapujában megálltak. „Jól van, hát mikor akar kegyed ?“ kérdé Jakab vagyteli kifejezéssel „szabad lesz-e meg­látogatnom ma estve ?“ A lelkész ráhagyólag inte, s Jakab, telve új eszmékkel ment odább, s Grace mellett is elha­ladt, a nélkül, hogy észrevette volna. Ez idő óta barátság keletkezett kettőjük közt, mely szép példája volt az ellentétek rokonosságának. Oly barátság volt az, mint a regge és este: a legna­gyobb elevenség s fény az egyik oldalon, a leg­nagyobb szelídség és béke a másikon. A hosszas betegség, s saját meleg érzelmei s komoly gondolkozás által kimerített fiatal lel­kész, gyönyört talált egy fiatal kimeríthetlen lé­lek ép elevenségében; mig Jakab épületesnek s jótékony hatásúnak tapasztalá magára nézve ba­rátja holdfényszerü szellemi nyugodtságát. Ja­vulást érezni magán egy fensőbb rendű szellem befolyására, mindig mindennapinál fensőbb szel­lemre mutat, s Jakabról ugyanazt mondhatjuk el. Azon hatalom, melyet barátja fölötte szerzett, korlátlan volt, s egy hónap alatt szilárditóbban s fejlesztőbben hatott jellemére, mint négy tanodai év. Vallásos érzelmeink közönségesen megtart­ják azon eredeti bélyeget, mely először ütteték reájok, s ez esetben az épen olyan volt, mint csak óhajtani lehet. Barátja higgadt, szilárd jel- 161. Július 10-én 1853.

Next