Budapesti Hírlap, 1853. augusztus (180-203. szám)

1853-08-07 / 185. szám

Pest, Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi julius 29-ki legf. kézirata által Bicsak János bako­­naki zalamegyei földészt, több rablók kézrekeri­­tésébeni tevékeny segélynyújtásáért az ezüst ér­demkereszttel legkegyelmesebben feldíszíteni mél­­tóztatott. A hadsereg főparancsnokságának s a pénz- és belügyi ministeriumnak 1853-diki május 30-án kelt rendelete, *) kiható minden koronaorszá­gokra, a lombard-velenczei királyságot, a tiroli herczegi tett grófságot és a katonai határőrséget kivéve, az egyenes adók behajtására alkalmazott katonai végrehajtási legénység illetékei iránt. Ő cs. k. Apostoli Felsége, az egyenes adók lefizetésével késedelmes adókötelezettek ellen a végrehajtási legénység kiküldésének­ eljárás elő­­leges szabályozása végett, 1853-iki május 26-án kelt legfelsőbb határozványával következő hatá­rozatokat méltóztatott kijelölni: 1. 1853-ki julius 1-jétől kezdve a katonai végrehajtás alá vetett késedelmes adókötelezett által fizetendő illeték, az őrmestertől lefelé minden legény számára naponkint három pengő krajczár­­ban állapittatik meg. 2. Ezen illetéken kívül a végrehajtás alá vett késedelmes adókötelezett a katonai végrehajtási legénynek szállást és ebédet tartozik ingyen adni, a szerint, a mint az az 1851. máj. 15. kelt beszál­­lásolási nyiltparancsban az átkelési élelmezésre nézve kijeleltetett. 3. Ezen természetbeni szolgáltatásnak, azon esetben, ha több adókötelezettre egyidejűleg egy végrehajtási legény rendeltetik, közöttük a köz­­ségelöljáró által a körülményekhez képest meg­határozandó sorban fölváltva kell történnie. 4. A végrehajtási legénységnek a végrehaj­­­tás helyére s onnan vissza­utazása alkalmával, mind a szállás, mind az élelmezés a községek vagy szállásadók által a törvényes illetékek megtérítése mellett szolgáltatandó ki. 5. Azon koronaországokban, melyekben je­lenleg még négy hétig tartó katonai végrehajtás létezik, az tizennégy napra szorítandó , azonban hét nap eltelte után az illeték megkettőztetendő. 6. A­mennyiben a végrehajtási pénzek eddig a katonai pénztárba szolgáltattak be, ezeknek jö­vendőben az adópénz - alapba kell befolyniok, mely a katonai végrehajtásból keletkező különös költségeket is viselendi. Bambergs, k. Bach s.k. Baumgartner s.k. F. évi aug. 1 -jén megjelent a birodalmi tör­vénylap XLV. dija; tartalma : 141. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeri­­umnak 1853 jul. 22-ről, a czukor és répa fo­gyasztási adójának határozványát illetőleg. 142. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeri­­umnak 1853 jul. 23-ról, a vizlecsapoló-csövek vámkezelését illetőleg. 143. sz. Kibocsátványa a pénzügyministe­­riumnak 1853. jul. 23-ról a belföldön fizetendő. *) Megjelent a birod. törv. lap 1853. jul. 7-kei XXXI dijában 101. sz. a. I scála alá tartozó váltók bélyegkezelése iránt, ha a megállapított lejárati időben fizetés végett be nem mutattatnak. 144. sz. Rendelete a belügyministeriumnak 1853. jul. 25-ről, hatályos Erdélyre , az átalános polgári törvénykönyv hatályosságának határide­jétől fogva, az érvényes zsidóházasság kötésére szükséges politikai jóváhagyás iránt. 145. sz. Rendelete a pénzügyministeriumnak 1853. jul. 26-ról, mely által az eljárás előszaba­­tik, melynek megtartása mellett az 1850. dec. 31-ki austriai-szász egyezvény 92. czikke a vám­kezelésnek, a ki- és átviteli szállítmányok kilépé­sénél a bodenbachi vaspálya-forgalomban enged­ményezett könnyítése 1853 sept. 1-jé­vel hatály­ba lép. F. é. aug. 3-án megjelent a birodalmi tör­vénylap XLVI darabja; tartalma : 146. sz. a. Kibocsátványa a pénzügyministe­riumnak 1853 jul. 18-áról, mely által több hatá­­rozmányok a pénztárvizsgálatok tartása iránt a pénzügy­ministerium alatt álló főállampénztárak, orsz. főpénztárak és gyüjtőpénztáraknál alkalma­zást keresőkre néz­ve megrendeltetnek. 147. sz. Rendelete a keresk. és igazságügyi ministeriumoknak 1853 jul. 24-től, hatályos min­den koronaországra, kivéve a lombard-velenczei királyságot, Dalmatiát, Tirolt, Krakkó városát annak előbbi területével együtt s a határőrvidé­ket, mely megrendeli, hogy azon esetben, ha ke­reskedők, kik jegyzőkönyvbe iktatott névczimet viselnek, üzletvitelük ideiglenes felfüggesztését jelentik, a névczim a kereskedelmi jegyzőkönyv­ben kitörlendő, s az üzlet ismétt megkezdése ott, hol a joghasználat megkezdésénél tőkekimutatás szükségeltetik, csak az ipar­ügyekben illetékes politikai hatóságoknak teendő előleges jelentés s újabb tőkekimutatás mellett engedtetik meg. 148. sz. Kibocsátványa a pénz- és igazság­ügyi ministeriumoknak 1853 jul. 25-éről,az 1852 mart. 23-ai rendelet 8 §-a értelméről és azon kér­désekről, váljon a formai ügykezelés és a közvet­len dijak felszámítása iránti oktatás h­atározmá­­nyainak 1 §-a e rendelettel öszhangzásban áll-e, továbbá mely okmányok és bizonyítványok ve­endők a hagyaték-passivákat illetőleg a dijak kiszabása czéljából hiteleseknek ? 149. sz. Kibocsátványa a külügyministerium­­nak 1853 jul. 27-ről, az Austria és Hannovera közt megállapított kiterjesztésére nézve a szabad költözködésnek kölcsönös vagyon-kiviteleknél Magyar, Horvát, Tótországba, Erdélybe, Szerb vaj­daságba és temesi bánságba s onnan ki. 150. sz kibocsátványa a pénzügyministeri­umnak 1853 jul. 28-ról, hatályos Magyar, Hor­vát, Tótországra, Erdélyre , Szerb vajdaságra és temesi bánságra és a határőr- és a parti vidékre, a külföldi dohány-járadékra szükséges engedély és a szabályszerű járadékok vámhivatali kiszolgál­tatásai érvényének tartama iránt, melyek szerint jövőre a büntetőeljárás a biroda­lom összes országaiban szabályzandó lesz. Ez el­vek foganatosításául, és egybehangzólag az igaz­­sági- és politikai hatóságok közelgő új szervezé­sével, az egész birodalomra, a katonai határvi­dék kivételével, új büntetőperrend bocsáttatott ki, s egyszersmind legfelsőbbleg megállapittatott, hogy a nap, melyen annak az egyes koronaor­szágokban hatályba kell lépnie, utólagosan fog közzététetni. Ezen büntetőperrend áll 436 §-ból 20 fe­jezetben, és világossága és könnyen áttekinthe­tősége által, melylyel e fontos tárgy kimeritőleg és a legtökéletesb tárgyismerettel kezeltetett, a hazai törvényhozási bölcseségnek szép emlékét képezi. Az első fejezet az 1 — 6. §-okban általános határozmányokat tartalmaz; a 2-dik a 7—28­ §-okban szól a törvényszéki hatóságokról bűn­ügyekben, s azok hatásköréről általában; a 3 - ik szól a 29—36. § -okban az államügyészség ha­tásköréről, és a törvényszékekhezi viszonyairól általában; a 4-dik a magán­vádlóról a 37. §-ban; az 5-dik a 38 — 51. §-okban a büntetőtörvény­­székek illetékességéről; a 6-ik az 52 — 59. §-ok­­ban a törvényszéki személyek és államügyészek kizárása és elutasításáról; a 7-dik a 60—191. §­­okban a bűnök és vétségeknéli vizsgálati eljá­rásról ; a S-dik a 192—201. §-okban a törvény­szék tárgyalása és határozatairól, a bevégzett vizsgálati eljárás fölött; a 9 ik 202—212. §-ok­­ban, a bevégzett vizsgálati eljárás fölötti határo­zatok elleni fellebbezésről; a 10-dik 213—257. §-okban a szóbeli zártárgyalásról; a 11-dik 258—282. §-okban a törvényes bizonyítékokról; a 12-dik 283—294. §-okban a zártárgyalások befejezése utáni ítéletről; a 13-dik 295—315. §-okban, a zártárgyalás fölötti ítéletek elleni föllebbezésről, a törvényszékek más intézkedései elleni panaszokról, s a felsőbb törvényszékek ítéleteiről; a 14-dik 316—330. §-okban a bün­tetőtörvényszéki ítéletek végrehajtásáról; a 15 - dik 331—351. §-okban a büntetőeljárás költsé­geiről; a 16-dik 352—364. §-okban a büntető­törvényszék ítéletei s intézkedéseiről, magánjogi igényekre nézve; a 17-dik 365—376. §-okban a büntetőeljárás újrafelvételéről; a 18-dik 377— 395. § -okban a távollevők és menekültek elleni eljárásról, a 19-dik 396—415. §-okban a rög­­tönitéleti eljárásról, s végre a 20-dik 416—430. §-okban a kihágásokra vonatkozó eljárásról. A december 31-kén legfelsőbb helyen kije­lölt elvek a szóban forgó büntetőperrendben pon­tosan megtartottak. A zártárgyalásoknak­ nyilvá­nosságra nézve a 223. §. világosan a következőt állapítja meg: ,,A szóbeli zártágyalásra hallgatók korláto­zott számban bebocsáttathatnak. Bemenetelük van, a­mennyire a tér engedi, minden igazság­ügyi fogalmazási hivatalnokoknak, az orsz. fő­­törvényszékek védelmezési névsorába bejegyzett védelmezőknek; továbbá a közbátorságra felü­­gyeléssel, vagy a közcsend és rend kezelésével megbízott felsőbb közigazgatási tisztviselők, és biztonsági orgánumoknak; a jog- és államtudo­mányok nyilvános tanítóinak; végre a károsul­taknak és azon bizalmi személyeknek, kiknek be­bocsáttatását a vádlott vagy sértett fél különö­sen kívánja, de kiknek száma, egyik egyik részé­ről legfölebb ötre mehet, ha a törvényszéknek ellenük személyes kifogása nincs. Ezenkívül meglett tisztességes férfiszemélyeknek a tör­vényszéki elnök a maga belátása szerint megen­gedheti a bemenetelt.“ A 12-dik fejezetben a hasonló képen legfel­sőbbleg már általában megállapított hármas for­mája az ítélethozatalnak világosan kifejtetik. Tud­niillik vagy büntetőítélet hozatalának kell tör­ténni, vagy a vádlott a bizonyítékok elégtelensé­ge miatt a vád alól felmentetik, vagy végre az ellene vádképen felhozott bűntény alól felmen­tetik és ártatlannak nyilváníttatik. A 11-dik fe­jezetben a bírói ítéleteknél oly fontos bebizonyí­­tási eljárás kellő és czélszerű módon megállapít­­tatik, és erre nézve a világos érthetőséggel és szabatossággal szerkesztett törvényes határoz­­mányoknak egész sora adatik. De hogy a bíró lel­­kismerete netalán a törvény betűje és annak gépszerű magyarázata által czélellenesen félre ne vezettethessék, a 260§. határozottan a követ­kező bölcs határozmányt tartalmazza: ,, A bizonyítékok törvényes ereje a követke­ző 261—282 §-okban előforduló határozmányok szerint megítélendő, azonban egy bizonyítékot sem lehet csak magában véve, hanem az egész vizsgálat és tárgyalással összeköttetésben tekin­tetbe venni. Mihelyt tehát vagy a bizonyítékok pártatlanságát személyes viszonyok, vagy bár­mely bizonyítéknak hitelességét ellentétes ta­pasztalások, vagy annak az események összefüg­gőleges természeti és szokott folyamata szerinti valószínűtlensége kétségessé tesz, a bizonyíték veszt erejéből, és az ekkér meggyengített bizo­nyítékot törvényesnek tekinteni nem lehet.“ Következésképen a bíró, ha mindjárt a jelen törvényben az egyes bizonyítéknemeknél fölso­rolt bizonyítékmegkívántatóságok megvannak is, nincs kötelezve a vádlottat mint bűnöst elitélni (283 §.) ha minden körülmények figyelmes meg­fontolásából annak bűnösségéről meg nem győ­ződött, hanem arra nézve ellen szóló, de világo­san kimutatandó okoknál fogva (292 §. g betű) még kétsége marad fenn. De itt nem szabad a bí­rónak oly gyanitások vagy észrevételeket venni alapul, melyek figyelembevételét a törvény vilá­gos határozmánya tiltja (3 és 233 §.), vagy me­lyek a bevégzett tárgyalásokban elő nem for­dultak. ija&CSKA: Felső Magyarország orvosi állapotai. Jolsva, jul. 26. „Legjobb barátok, kezdet óta, s ezt hinni nem kell hosszú tétova, a lelki­pásztor és az orvos, az lelkekkel tölti az eget, testekkel emel a földet, igy végezi be pályáját, itt e földön sok jó barát. Minél bensőbb viszony köti a szellem or­vosait össze a testeivel, mennél gyakrabban ve­zeti őket hivataluk együvé a hívek kórágyához, s minél pontosabban ismerik a kölcsönös állapotot, állásuk örömeit és bajait, annál kevesebbé tűn­het fel, ha egy pap mint természetbúvár nézeteit vidéke orvosi állapotairól közzéteszi. Ha e né­­­zetek valódi orvostól származnának, talán nem egy azt állítaná: Cicero pro domo sua; ha azt ho­moeopaths, allopatha és hydropatha írná, alig vennék figyelembe — ab odio Theologorum libe­­­ra nos domine, de az orvosok gyűlölködése sem valami épületes dolog. Ennélfogva mint termé­szetbúvár, ki nem csak a szelek irányát, a felhők járását, az eget és annak csillagait fürkészi, nem csak az Orionon, Plejadokon stb. leli örömét, ha­nem a természet nyílt könyvének minden lapjait megvizsgálja és olvassa, bátorkodom e fontos tárgy iránt felszólalni, s tapasztalataimat közzé tenni. Az én kedvencz orvosaim ezek: viz, mozgás és diaeta, s ezeknek köszönhetem, mikép 60 -ik évemet elértem, a­nélkül hogy valaha beteg let­tem, a­nélkül hogy valaha más orvos segélyével éltem volna, és mennél inkább távozik az embe­riség ez orvosoktól, annál inkább nyit kaput a legkülönfélébb betegségeknek, melyekben Hip­pocrates és Hahnemann oklevelezett fiainál kell segélyt keresnie. Valóban az újkor átalános törekvése mellett, a társadalmi viszonyokat javítani, azok korlátjain tágítni, s a hiányzókat pótolni, nem lesz felesle­ges, kutató szemle alá venni az orvosi osztály ál­lapotát Magyarországban, s különösen a gyógyá­szat állapotait a föld népe közt kizárólag megvi­lágítani. Ezt az idő kellékei is sürgetőleg látszanak igényelni, mert az orvosi szak reformja vagy ja­vítása forog fen, s oly férfiak vesznek abban részt, kiktől bizonyossággal várhatni, hogy annál tevé­kenyebben nyúlandnak e munkához, mennél bo­­nyolultabbak és szomorúabbak azon körülmények, melyeket tudomásukra hozunk. E fejtegetés egy fontos érdeket, az egésség érdekét, egy erőteljes előítélet nélküli nemzedék nevelését illeti. A hiány és tévely e tekintetben soha sem szökik annyira szembe, mint oly időben, midőn betegségek és messze terjedő járványok ritkítják az emberi nemet, és úgy mint a jelen év sok rom­boló elemei, lassú kifejlődési menetét megakaszt­ják. 35 évi lelkészi hivatalomban többször nagy megzavarodások szemtanúja voltam, melyeket az orvosi tekintetben hiányos törvényhozás okozott, s határozottan állíthatom, hogy ez által a föld né­pének bizalma az észszerű orvostanhoz, az orvo­sok minden fáradsága és munkája mellett, inkább csökkent mint növekedett. 1831-ben a cholera, 184­­-ban a typhus, ez évben a vérhas az, mely már jelentkezik; minden mutatja, s bizonyítvá­nyul szolgáland, hogy a változtatás és átalakítás mennyire szükséges. A legfontos­ pont, melyre a törvényhozás figyelmét felhívni szándékom, az orvosok hiányos alkalmazása. A városokban nincs hiány, ezek bő­ven el vannak látva a szükséges egyénekkel, minthogy az alkalmazott s közpénztárakból fize­tett orvosok mellett még mindig több vagy ke­vesebb találkozik, kik mint magán gyakorló or­vosok a közönség szükségének megfelelnek. De másként áll ez a vidéken. Megvan ugyan minden megyének a maga orvosa, talán kettő is, kik mel­lett egyik vagy másik orvos tiszteleti megyei or­vosként működik. Azonban ezek rendesen a me­gye városaiban vagy nagyobb mezővárosaiban laknak, s elfoglaltságuk miatt a föld népét kóre­setben egyénileg ritkán gyógyíthatják. Nagyobb járványok keletkezése és uralko­dásakor ők jelentést tesznek azok természete és gyógyítási módjáról, és a megrendelt gyógymód foganatosítását a megyei sebészekre bízzák, kik közöl minden járásban egy van. Én ez utóbbiak közt egyesek tetterejét és jó akaratát nem akarom kétségbe vonni, vannak köztük kitűnő férfiak, kiknek az emberiség ügye szívükön fekszik. De mit tehetnek, ha a kór kissé erősebben van, mint közönségesen, elterjedve , és 20—30 sőt több falu van gondjukra bízva ? Hova forduljanak leg­előbb ? Váljon képesek-e minden betegről gon­doskodni s azokat szemmel tartani? Ma itt, s hol­nap más helyütt jelennek meg, nekik foglalatos­ságaikban gyorsan kell eljárniok, a szükség kény­szeríti őket; számtalan szenvedők sóhajtanak se­gélyük után, s az élet főkincse, az egésség után 185. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, aug. 6. „U. C.“ Már az 1851. dec. 31 -ki legfelsőbb határozmányokban megállapittattak az elvek, Augustus 7-én 1858. Megjelenik e lap , hátfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félév­­re : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sítóival együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. ▲ „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország­ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Takács László könyvnyomdájában Országút Kune­­valderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. Levelezések. Paris, jul. 31. S.— Egy távirati tudósítás jelenti Chaptal hajónak Toulonba érkezését. A „Constitutionnel“ a Caradoc hajó által hozott transactionális terv­ről szólván, úgy tudja , mikép az angol és fran­­czia kabinet azon tervhez nem csatlakozandik. Ezt jelentem önnek tegnapi levelem végén. A­­zonban a miniszertanács e tervet állítólag csak felületesen tárgyalta, minthogy azt De la Cournak csak egy magánleveléből ismerte. A franczia kö­vetség megbízott futárja a Chaptalon érkezett. Ma csak azért í­ok,mert a ma ide érkezett „Journal de Rennes“ azon különös hírt hozta, hogy néhány nap előtt a rend- és csendőrség Falloux-t egyi.

Next