Budapesti Hírlap, 1853. augusztus (180-203. szám)
1853-08-07 / 185. szám
Pest, Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi julius 29-ki legf. kézirata által Bicsak János bakonaki zalamegyei földészt, több rablók kézrekeritésébeni tevékeny segélynyújtásáért az ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben feldíszíteni méltóztatott. A hadsereg főparancsnokságának s a pénz- és belügyi ministeriumnak 1853-diki május 30-án kelt rendelete, *) kiható minden koronaországokra, a lombard-velenczei királyságot, a tiroli herczegi tett grófságot és a katonai határőrséget kivéve, az egyenes adók behajtására alkalmazott katonai végrehajtási legénység illetékei iránt. Ő cs. k. Apostoli Felsége, az egyenes adók lefizetésével késedelmes adókötelezettek ellen a végrehajtási legénység kiküldésének eljárás előleges szabályozása végett, 1853-iki május 26-án kelt legfelsőbb határozványával következő határozatokat méltóztatott kijelölni: 1. 1853-ki julius 1-jétől kezdve a katonai végrehajtás alá vetett késedelmes adókötelezett által fizetendő illeték, az őrmestertől lefelé minden legény számára naponkint három pengő krajczárban állapittatik meg. 2. Ezen illetéken kívül a végrehajtás alá vett késedelmes adókötelezett a katonai végrehajtási legénynek szállást és ebédet tartozik ingyen adni, a szerint, a mint az az 1851. máj. 15. kelt beszállásolási nyiltparancsban az átkelési élelmezésre nézve kijeleltetett. 3. Ezen természetbeni szolgáltatásnak, azon esetben, ha több adókötelezettre egyidejűleg egy végrehajtási legény rendeltetik, közöttük a községelöljáró által a körülményekhez képest meghatározandó sorban fölváltva kell történnie. 4. A végrehajtási legénységnek a végrehajtás helyére s onnan visszautazása alkalmával, mind a szállás, mind az élelmezés a községek vagy szállásadók által a törvényes illetékek megtérítése mellett szolgáltatandó ki. 5. Azon koronaországokban, melyekben jelenleg még négy hétig tartó katonai végrehajtás létezik, az tizennégy napra szorítandó , azonban hét nap eltelte után az illeték megkettőztetendő. 6. Amennyiben a végrehajtási pénzek eddig a katonai pénztárba szolgáltattak be, ezeknek jövendőben az adópénz - alapba kell befolyniok, mely a katonai végrehajtásból keletkező különös költségeket is viselendi. Bambergs, k. Bach s.k. Baumgartner s.k. F. évi aug. 1 -jén megjelent a birodalmi törvénylap XLV. dija; tartalma : 141. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1853 jul. 22-ről, a czukor és répa fogyasztási adójának határozványát illetőleg. 142. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1853 jul. 23-ról, a vizlecsapoló-csövek vámkezelését illetőleg. 143. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1853. jul. 23-ról a belföldön fizetendő. *) Megjelent a birod. törv. lap 1853. jul. 7-kei XXXI dijában 101. sz. a. I scála alá tartozó váltók bélyegkezelése iránt, ha a megállapított lejárati időben fizetés végett be nem mutattatnak. 144. sz. Rendelete a belügyministeriumnak 1853. jul. 25-ről, hatályos Erdélyre , az átalános polgári törvénykönyv hatályosságának határidejétől fogva, az érvényes zsidóházasság kötésére szükséges politikai jóváhagyás iránt. 145. sz. Rendelete a pénzügyministeriumnak 1853. jul. 26-ról, mely által az eljárás előszabatik, melynek megtartása mellett az 1850. dec. 31-ki austriai-szász egyezvény 92. czikke a vámkezelésnek, a ki- és átviteli szállítmányok kilépésénél a bodenbachi vaspálya-forgalomban engedményezett könnyítése 1853 sept. 1-jével hatályba lép. F. é. aug. 3-án megjelent a birodalmi törvénylap XLVI darabja; tartalma : 146. sz. a. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1853 jul. 18-áról, mely által több határozmányok a pénztárvizsgálatok tartása iránt a pénzügyministerium alatt álló főállampénztárak, orsz. főpénztárak és gyüjtőpénztáraknál alkalmazást keresőkre nézve megrendeltetnek. 147. sz. Rendelete a keresk. és igazságügyi ministeriumoknak 1853 jul. 24-től, hatályos minden koronaországra, kivéve a lombard-velenczei királyságot, Dalmatiát, Tirolt, Krakkó városát annak előbbi területével együtt s a határőrvidéket, mely megrendeli, hogy azon esetben, ha kereskedők, kik jegyzőkönyvbe iktatott névczimet viselnek, üzletvitelük ideiglenes felfüggesztését jelentik, a névczim a kereskedelmi jegyzőkönyvben kitörlendő, s az üzlet ismétt megkezdése ott, hol a joghasználat megkezdésénél tőkekimutatás szükségeltetik, csak az iparügyekben illetékes politikai hatóságoknak teendő előleges jelentés s újabb tőkekimutatás mellett engedtetik meg. 148. sz. Kibocsátványa a pénz- és igazságügyi ministeriumoknak 1853 jul. 25-éről,az 1852 mart. 23-ai rendelet 8 §-a értelméről és azon kérdésekről, váljon a formai ügykezelés és a közvetlen dijak felszámítása iránti oktatás határozmányainak 1 §-a e rendelettel öszhangzásban áll-e, továbbá mely okmányok és bizonyítványok veendők a hagyaték-passivákat illetőleg a dijak kiszabása czéljából hiteleseknek ? 149. sz. Kibocsátványa a külügyministeriumnak 1853 jul. 27-ről, az Austria és Hannovera közt megállapított kiterjesztésére nézve a szabad költözködésnek kölcsönös vagyon-kiviteleknél Magyar, Horvát, Tótországba, Erdélybe, Szerb vajdaságba és temesi bánságba s onnan ki. 150. sz kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1853 jul. 28-ról, hatályos Magyar, Horvát, Tótországra, Erdélyre , Szerb vajdaságra és temesi bánságra és a határőr- és a parti vidékre, a külföldi dohány-járadékra szükséges engedély és a szabályszerű járadékok vámhivatali kiszolgáltatásai érvényének tartama iránt, melyek szerint jövőre a büntetőeljárás a birodalom összes országaiban szabályzandó lesz. Ez elvek foganatosításául, és egybehangzólag az igazsági- és politikai hatóságok közelgő új szervezésével, az egész birodalomra, a katonai határvidék kivételével, új büntetőperrend bocsáttatott ki, s egyszersmind legfelsőbbleg megállapittatott, hogy a nap, melyen annak az egyes koronaországokban hatályba kell lépnie, utólagosan fog közzététetni. Ezen büntetőperrend áll 436 §-ból 20 fejezetben, és világossága és könnyen áttekinthetősége által, melylyel e fontos tárgy kimeritőleg és a legtökéletesb tárgyismerettel kezeltetett, a hazai törvényhozási bölcseségnek szép emlékét képezi. Az első fejezet az 1 — 6. §-okban általános határozmányokat tartalmaz; a 2-dik a 7—28 §-okban szól a törvényszéki hatóságokról bűnügyekben, s azok hatásköréről általában; a 3 - ik szól a 29—36. § -okban az államügyészség hatásköréről, és a törvényszékekhezi viszonyairól általában; a 4-dik a magánvádlóról a 37. §-ban; az 5-dik a 38 — 51. §-okban a büntetőtörvényszékek illetékességéről; a 6-ik az 52 — 59. §-okban a törvényszéki személyek és államügyészek kizárása és elutasításáról; a 7-dik a 60—191. §okban a bűnök és vétségeknéli vizsgálati eljárásról ; a S-dik a 192—201. §-okban a törvényszék tárgyalása és határozatairól, a bevégzett vizsgálati eljárás fölött; a 9 ik 202—212. §-okban, a bevégzett vizsgálati eljárás fölötti határozatok elleni fellebbezésről; a 10-dik 213—257. §-okban a szóbeli zártárgyalásról; a 11-dik 258—282. §-okban a törvényes bizonyítékokról; a 12-dik 283—294. §-okban a zártárgyalások befejezése utáni ítéletről; a 13-dik 295—315. §-okban, a zártárgyalás fölötti ítéletek elleni föllebbezésről, a törvényszékek más intézkedései elleni panaszokról, s a felsőbb törvényszékek ítéleteiről; a 14-dik 316—330. §-okban a büntetőtörvényszéki ítéletek végrehajtásáról; a 15 - dik 331—351. §-okban a büntetőeljárás költségeiről; a 16-dik 352—364. §-okban a büntetőtörvényszék ítéletei s intézkedéseiről, magánjogi igényekre nézve; a 17-dik 365—376. §-okban a büntetőeljárás újrafelvételéről; a 18-dik 377— 395. § -okban a távollevők és menekültek elleni eljárásról, a 19-dik 396—415. §-okban a rögtönitéleti eljárásról, s végre a 20-dik 416—430. §-okban a kihágásokra vonatkozó eljárásról. A december 31-kén legfelsőbb helyen kijelölt elvek a szóban forgó büntetőperrendben pontosan megtartottak. A zártárgyalásoknak nyilvánosságra nézve a 223. §. világosan a következőt állapítja meg: ,,A szóbeli zártágyalásra hallgatók korlátozott számban bebocsáttathatnak. Bemenetelük van, amennyire a tér engedi, minden igazságügyi fogalmazási hivatalnokoknak, az orsz. főtörvényszékek védelmezési névsorába bejegyzett védelmezőknek; továbbá a közbátorságra felügyeléssel, vagy a közcsend és rend kezelésével megbízott felsőbb közigazgatási tisztviselők, és biztonsági orgánumoknak; a jog- és államtudományok nyilvános tanítóinak; végre a károsultaknak és azon bizalmi személyeknek, kiknek bebocsáttatását a vádlott vagy sértett fél különösen kívánja, de kiknek száma, egyik egyik részéről legfölebb ötre mehet, ha a törvényszéknek ellenük személyes kifogása nincs. Ezenkívül meglett tisztességes férfiszemélyeknek a törvényszéki elnök a maga belátása szerint megengedheti a bemenetelt.“ A 12-dik fejezetben a hasonló képen legfelsőbbleg már általában megállapított hármas formája az ítélethozatalnak világosan kifejtetik. Tudniillik vagy büntetőítélet hozatalának kell történni, vagy a vádlott a bizonyítékok elégtelensége miatt a vád alól felmentetik, vagy végre az ellene vádképen felhozott bűntény alól felmentetik és ártatlannak nyilváníttatik. A 11-dik fejezetben a bírói ítéleteknél oly fontos bebizonyítási eljárás kellő és czélszerű módon megállapíttatik, és erre nézve a világos érthetőséggel és szabatossággal szerkesztett törvényes határozmányoknak egész sora adatik. De hogy a bíró lelkismerete netalán a törvény betűje és annak gépszerű magyarázata által czélellenesen félre ne vezettethessék, a 260§. határozottan a következő bölcs határozmányt tartalmazza: ,, A bizonyítékok törvényes ereje a következő 261—282 §-okban előforduló határozmányok szerint megítélendő, azonban egy bizonyítékot sem lehet csak magában véve, hanem az egész vizsgálat és tárgyalással összeköttetésben tekintetbe venni. Mihelyt tehát vagy a bizonyítékok pártatlanságát személyes viszonyok, vagy bármely bizonyítéknak hitelességét ellentétes tapasztalások, vagy annak az események összefüggőleges természeti és szokott folyamata szerinti valószínűtlensége kétségessé tesz, a bizonyíték veszt erejéből, és az ekkér meggyengített bizonyítékot törvényesnek tekinteni nem lehet.“ Következésképen a bíró, ha mindjárt a jelen törvényben az egyes bizonyítéknemeknél fölsorolt bizonyítékmegkívántatóságok megvannak is, nincs kötelezve a vádlottat mint bűnöst elitélni (283 §.) ha minden körülmények figyelmes megfontolásából annak bűnösségéről meg nem győződött, hanem arra nézve ellen szóló, de világosan kimutatandó okoknál fogva (292 §. g betű) még kétsége marad fenn. De itt nem szabad a bírónak oly gyanitások vagy észrevételeket venni alapul, melyek figyelembevételét a törvény világos határozmánya tiltja (3 és 233 §.), vagy melyek a bevégzett tárgyalásokban elő nem fordultak. ija&CSKA: Felső Magyarország orvosi állapotai. Jolsva, jul. 26. „Legjobb barátok, kezdet óta, s ezt hinni nem kell hosszú tétova, a lelkipásztor és az orvos, az lelkekkel tölti az eget, testekkel emel a földet, igy végezi be pályáját, itt e földön sok jó barát. Minél bensőbb viszony köti a szellem orvosait össze a testeivel, mennél gyakrabban vezeti őket hivataluk együvé a hívek kórágyához, s minél pontosabban ismerik a kölcsönös állapotot, állásuk örömeit és bajait, annál kevesebbé tűnhet fel, ha egy pap mint természetbúvár nézeteit vidéke orvosi állapotairól közzéteszi. Ha e nézetek valódi orvostól származnának, talán nem egy azt állítaná: Cicero pro domo sua; ha azt homoeopaths, allopatha és hydropatha írná, alig vennék figyelembe — ab odio Theologorum libera nos domine, de az orvosok gyűlölködése sem valami épületes dolog. Ennélfogva mint természetbúvár, ki nem csak a szelek irányát, a felhők járását, az eget és annak csillagait fürkészi, nem csak az Orionon, Plejadokon stb. leli örömét, hanem a természet nyílt könyvének minden lapjait megvizsgálja és olvassa, bátorkodom e fontos tárgy iránt felszólalni, s tapasztalataimat közzé tenni. Az én kedvencz orvosaim ezek: viz, mozgás és diaeta, s ezeknek köszönhetem, mikép 60 -ik évemet elértem, anélkül hogy valaha beteg lettem, anélkül hogy valaha más orvos segélyével éltem volna, és mennél inkább távozik az emberiség ez orvosoktól, annál inkább nyit kaput a legkülönfélébb betegségeknek, melyekben Hippocrates és Hahnemann oklevelezett fiainál kell segélyt keresnie. Valóban az újkor átalános törekvése mellett, a társadalmi viszonyokat javítani, azok korlátjain tágítni, s a hiányzókat pótolni, nem lesz felesleges, kutató szemle alá venni az orvosi osztály állapotát Magyarországban, s különösen a gyógyászat állapotait a föld népe közt kizárólag megvilágítani. Ezt az idő kellékei is sürgetőleg látszanak igényelni, mert az orvosi szak reformja vagy javítása forog fen, s oly férfiak vesznek abban részt, kiktől bizonyossággal várhatni, hogy annál tevékenyebben nyúlandnak e munkához, mennél bonyolultabbak és szomorúabbak azon körülmények, melyeket tudomásukra hozunk. E fejtegetés egy fontos érdeket, az egésség érdekét, egy erőteljes előítélet nélküli nemzedék nevelését illeti. A hiány és tévely e tekintetben soha sem szökik annyira szembe, mint oly időben, midőn betegségek és messze terjedő járványok ritkítják az emberi nemet, és úgy mint a jelen év sok romboló elemei, lassú kifejlődési menetét megakasztják. 35 évi lelkészi hivatalomban többször nagy megzavarodások szemtanúja voltam, melyeket az orvosi tekintetben hiányos törvényhozás okozott, s határozottan állíthatom, hogy ez által a föld népének bizalma az észszerű orvostanhoz, az orvosok minden fáradsága és munkája mellett, inkább csökkent mint növekedett. 1831-ben a cholera, 184-ban a typhus, ez évben a vérhas az, mely már jelentkezik; minden mutatja, s bizonyítványul szolgáland, hogy a változtatás és átalakítás mennyire szükséges. A legfontos pont, melyre a törvényhozás figyelmét felhívni szándékom, az orvosok hiányos alkalmazása. A városokban nincs hiány, ezek bőven el vannak látva a szükséges egyénekkel, minthogy az alkalmazott s közpénztárakból fizetett orvosok mellett még mindig több vagy kevesebb találkozik, kik mint magán gyakorló orvosok a közönség szükségének megfelelnek. De másként áll ez a vidéken. Megvan ugyan minden megyének a maga orvosa, talán kettő is, kik mellett egyik vagy másik orvos tiszteleti megyei orvosként működik. Azonban ezek rendesen a megye városaiban vagy nagyobb mezővárosaiban laknak, s elfoglaltságuk miatt a föld népét kóresetben egyénileg ritkán gyógyíthatják. Nagyobb járványok keletkezése és uralkodásakor ők jelentést tesznek azok természete és gyógyítási módjáról, és a megrendelt gyógymód foganatosítását a megyei sebészekre bízzák, kik közöl minden járásban egy van. Én ez utóbbiak közt egyesek tetterejét és jó akaratát nem akarom kétségbe vonni, vannak köztük kitűnő férfiak, kiknek az emberiség ügye szívükön fekszik. De mit tehetnek, ha a kór kissé erősebben van, mint közönségesen, elterjedve , és 20—30 sőt több falu van gondjukra bízva ? Hova forduljanak legelőbb ? Váljon képesek-e minden betegről gondoskodni s azokat szemmel tartani? Ma itt, s holnap más helyütt jelennek meg, nekik foglalatosságaikban gyorsan kell eljárniok, a szükség kényszeríti őket; számtalan szenvedők sóhajtanak segélyük után, s az élet főkincse, az egésség után 185. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, aug. 6. „U. C.“ Már az 1851. dec. 31 -ki legfelsőbb határozmányokban megállapittattak az elvek, Augustus 7-én 1858. Megjelenik e lap , hátfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósítóival együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. ▲ „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Takács László könyvnyomdájában Országút Kunevalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. Levelezések. Paris, jul. 31. S.— Egy távirati tudósítás jelenti Chaptal hajónak Toulonba érkezését. A „Constitutionnel“ a Caradoc hajó által hozott transactionális tervről szólván, úgy tudja , mikép az angol és franczia kabinet azon tervhez nem csatlakozandik. Ezt jelentem önnek tegnapi levelem végén. Azonban a miniszertanács e tervet állítólag csak felületesen tárgyalta, minthogy azt De la Cournak csak egy magánleveléből ismerte. A franczia követség megbízott futárja a Chaptalon érkezett. Ma csak azért íok,mert a ma ide érkezett „Journal de Rennes“ azon különös hírt hozta, hogy néhány nap előtt a rend- és csendőrség Falloux-t egyi.