Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-21 / 222. szám
némi közléseket azon reményben adni, hogy ez által olvasóinknak kedves szolgálatot teszünk. Magyarországnak úgy mint több európai királyságoknak, megvoltak a maga országos jelvényei, melyekből csak a koronát, a királyi palczát, az aranyalmát és a koronázási palástot akarjuk kiemelni. A magyar korona a legújabb fürkészetek szerint tulajdonkép két korona töredékeiből áll. A félgolyó-forma fejék homlokszalagját vagy alsó felét 1076-ban Dukas Mihály császár küldte Bizánczból I. Geyza királynak; felső fele, t. i. a keresztbe futó két öv azon koronának töredékei, melylyel II. Szilveszter pápa 1000. évben Sz. Istvánt tisztelte meg. E szent palladium azon idő óta, midőn Sz. István fején ült, a legújabb múltig sok viszontagságot tapasztalt; így Konstantzia, Imre király özvegye, midőn fiával, László királylyal, András gyámja elől Leopold austriai hghez menekült, a koronát a többi jelvényekkel együtt magával vitte, melyeket azonban Leopold, minthogy László nemsokára reá meghalt, II. András királynak ismét visszaküldött. Midőn az Árpád törzs kihalta után a rendek a királyválasztás felett megoszlottak, s azon párt, mely Károly Róbertet választá, az úgynevezett cseh párton, mely I. Venczelt hiva meg a trónra, diadalmaskodni fenyegetett, Venczel cseh király, Venczel fiának segítségére sietett, ki a koronával fején ment atyja elé. Ez őt a koronával együtt Csehországba vive. A magyarok egy része ekkor Otto bajor liget választá meg, azon föltétel alatt, hogy a koronát az országnak ismét visszaszerezze, ki az ifjú Venczel királylyali alkudozások által azt vissza is nyerte. Kereskedőnek öltözve titkon keresztül sietett azzal Austrián. Midőn Fischamendénél a folyón átkelt, észrevévék, hogy a korona elveszett, visszasiettek, s egy mocsárban találták azt meg. De midőn később Lászlóhoz, erdélyi vajdához ment, hogy annak leányát magának eljegyezze, őt Robert Károlyhoz hajló praesumtiv apa mindaddig magánál letartóztatá , mig a koronát neki ki nem szolgáltatta, melyet aztán László előnyös feltételek mellett I. Károlynak átadott. Később a koronát Erzsébet királynő, Zsigmond trónörökös anyja IV. Fridrik királynál elzálogosította, kitől azt csak 23 év múlva a zálogpénz letétele után lehet visszakapni. Hunyadi Mátyás halála után annak természetes fia János a magyar trónra törekedett, de miután észreveve, hogy a király özvegye Beatrix nincs az ő részén, sikerült neki, Érsek Máté segélyével a királyi kincseket és a koronát kezébe keríteni, s azzal Szlavóniába ment. Szökésében utólérve, emberei megverettek ugyan, s a kikincs ismét visszahódittatott , de János ki az ütközet kimenetét gyanitá, a koronával még előbb elment, melynek visszaadására csak reá nézve igen előnyös föltételek által hirathatott. A mohácsi csata után , melyben II. Lajos király elesett, erdélyi vajda Zápolya János egy párt által jogellenesen magyar királynak választatott, s mivel Perényi Péter neki a koronát kiszolgáltatta, mint ilyen meg is koronáztatott. Később Perényi elhagyá Zápolya pártját s Ferdinándnak adá át a koronát. Ez aztán 1606-ig Bécsben maradt; Mátyás császár a magyarok kérelmére azt ismét Pozsonyba küldte, hol 1619-ig őrizték ; ez évben a fölkelő Bethlen Gábor azt Pozsony várával együtt hatalmába ejté , s csak az 1622-ki nikolsburgi békekötés által kényszerittetett, a koronát ismét a törvényes kezekbe visszaszolgáltatni. 1782-ben II. József császár a magyar koronát Bécsbe viteté. Annak halála után Magyarországba került vissza. Egy tokba bepakolva , s vasládába zárva 1790. febr 21 óta a budai várban éjjel nappal őriztetett, s csak három napig a koronázás előtt, s ugyanannyi ideig utána tétetett ki az oda tóduló népnek közszemlére. 1849. évben a forradalmi kormánynyal Debreczenbe, később Szegedre, Aradra, s mint tegnap jelentek, az oláh határszélre vándorolt, hol a felkelő Kossuth azt elásta. A korona a magyarok által mindig nagy tiszteletben tartatott, mi magában véve ugyan dicséretes, de gyakran szélsőségekre vitt; igy péld. Országit nádor ekként nyilatkozott : Quemcunque sacra Corona coronatum videris, etiam sibes fuerit, adorato, et Pro Sacro-Sancto rege ducito et observato.“ A koronának saját őrei voltak ; ezek rendesen az országgyűlésen a király által kijelölt főurakból választottak , s a főrendi táblánál székkel bírtak mint ország bárói. Az utolsó két koronaőr b. Vay Miklós és Ürményi Ferencz volt. A korona után a királyi palota a legelőkelőbb koronajelvény. Rövid, felső végén nem hegyes, hanem gömbölyű, buzogány formájára, alsó végén gyöngyök lógnak le rajta. Az aranyalma aranyból van, gazdagon drága gyöngyökkel fölékítve, felül egy kis kereszttel ellátva, az Anjou franczia házból származott királyok czímere világosan ki van azon nyomva. A koronázási kard régi szokás szerint egyenes hegyű; Bel véleménye szerint ez azon kard, melyet sz. István felkötött, midőn Kupa ellen vonult; az e fölött kivívott dicső győzelem , s a tisztelet, melylyel a magyarok e valóban nagy fejedelem iránt viseltetnek, mindazt, mi tőle maradt, oly tiszteletreméltóvá téve, hogy annak halála után e kardot is clenodiumnak tekinték, s mint olyat érzék. A királyi köpeny, melyet állítólag már sz. István hordott, égszinü selyemkelméből van, 4*/2 láb hosszú és 8 ‘/a font nehéz. Egyik oldalán az apostolok képei, a másikon Krisztus a keresztfán vannak kihímezve, egyszersmind több latin feliratokkal van az ellátva. E koronajelvények az „Albrecht“ gőzösön ma sept. 15. érkeznek Budára. Legfelsőbb parancsra e gőzös a lehető legnagyobb tisztelettel fogadtatik, s az Isten segélyével megtalált magyar koronajelvények további rendeletig, a várkápolnában közszemlére kitétetnek. Ennélfogva mindenki meg fog győződni, hogy a drága palládiumok, melyeken minden magyar szive valódi kegyelettel csügg, többé nem léteznek profánus kezekben, s az izgató minden szemfényvesztései s azok ismétlései Widdinben semmi egyéb, mint merő csalás, melylyel híveit folyvást félrevezetni igyekezett; azonban most remélhetőleg azon kis csoport is, mely az izgatóban még mindig a nép barátját látni véli, meg lesz győződve, hogy általa gyalázatosan megcsalatott, s bűnbánólag fog azon kormányhoz csatlakozni, mely oly buzgón törekszik, a közjót erőteljesen előmozditni. “ Levelezések Bécs, sept. 19. [1] Mindig közelebb jő a pillanat, melyben a magyar korona ide érkezendik. A népség feszülten néz ez ünnepélyes perez elé. E magasztos alkalommal átalános valódi hazafias érdekeltség nyilatkozik. — Mint hallik, a bécsi értekezlet az utolsó napokig élénken foglalkozott a keleti kérdéssel. Annyi most bizonyosnak látszik, mikép mind a négy nagyhatalom sürgetőleg meg fogja keresni a portát, hogy az ismeretes jegyzéket módosítások nélkül aláírja. Poroszország ez ügyben teljesen csatlakozik az austriai cs. k. kabinet lépéseihez. Egy forma szerinti közös lépés is fog annyiból a portánál létezni, amennyiben minden nagyhatalom határozottan kinyilatkoztatni kész, mikép a kiegyenlítési jegyzék a szultán felségi jogaira nézve egyátalában semmi veszélyest nem tartalmaz. Ezen bölcs és erélyes fellépés remélhetőleg le fogja győzni a porta ellentállását. Paris, sept. 15. —S.— Egy f. hó 13-án kelt bécsi sürgöny azon hirt hozta, mikép az orosz császár ő ilye a porta által kívánt módosításokat elfogadni vonakodik. Bárha e hírre el voltunk készülve, mégis az nagy sensatiót gerjesztett. Félreismerhetlen,hogy a kormány körökben a dolgok e fordulatával nincsenek megelégedve, valamint ingerültség uralkodik a porta magaviselete miatt, mely a diplomatia finom szövevényét durva kezekkel elszakította. Már múlt levelemben kifejeztem azon véleményemet, hogy a diplomatia az új bonyodalmakért a felelősség egy részét nem utasíthatja el magától; én ma nem térek arra vissza, csak azt jegyzem meg, hogy a londoni „Times“ s legjelentékenyebb lapjaink azon nézetemben megerősítenek,hogy balfogás volt, midőn a kiegyenlítési tervet Sz. Pétervárra küldék, anélkül hogy a porta nézetét ismerték volna. A békebarátok reménye most az, hogy az orosz kabinet vonakodása nem absolut, tehát a bécsi értekezletnek időt enged, végkísérletet tenni Konstantinápolyban. Én nem vagyok képes kormányunk nézeteiről ma már valami ténylegest közölni; a miniszerek maguk is határozatlanok még, mert a császár még mindeddig szigorúan tartózkodó magaviseletet tanúsított. Ha a „Morning Post“ és a „Journal de l’ Empire“ nyilatkozatainak hihetünk, Londonban és Párisban a kérdés szerencsés megoldását ezen kiegyenlítési módban találják : „A porta mondjon le a módosításokról, de a négy hatalom ki fogja nyilatkoztatni, mikép a bécsi értekezlet a jegyzékét a módosítások szellemében fogja értelmezni. Ez a portára nézve kezességül szolgálna a jegyzéknek Oroszország által netán történendő magyarázatai ellen.“ A császár és császárné 22-én útjukat Arras, Lille, Saint-Omer, Dünkirchen, Calais, Boulogne és Amiensbe megkezdendik , s 29-én Párisba visszatérnek. Ez itt is úgy mint a déli francziaországi, hivatalos és ünnepi jellemmel birand, mert a Calais-i megyei főnök köriratából a maire-khez látjuk, hogy ő flgeik diadalivek alatt küldöttségek által fognak zászlókkal élükön minden városban fogadtatni, s minthogy Lajos Napóleon szeret ily alkalmakkor egy szót intézni Francziaországhoz és Európához, ennélfogva egy beszédet is várnak tőle, melyben, valamint a bordeauxiban, politikai rendszerét felfedeni. Valószínűleg és remélhetőleg oly békésen fog az hangzani, mint a bordeaux-i. A kenyér ára a ma kezdődő 14 napi díjszabási szakra ugyanaz marad. Én úgy hiszem, kinyilatkoztattam már, hogy a pékek aligha lesznek képesek a kenyeret még sok ideig oly áron adni, mely a liszt árával nem áll helyes arányban, és hogy, ha az utóbbi le nem száll, a kormány kényszerítve lesz a pékeknek pénzelőleget nyújtani. Erre a selemegyei főnök csakugyan fel is van hatalmazva, mint az a hivatalos lap közléséből kitűnik. Ezen pénzelőlegek tetemes összegre fognak fölmenni, mert figyelembe kell venni, hogy a négy fontnyi kenyér árának 20 sou-nak kellene lenni, pedig csak 16 sou-ba kerül, tehát a pékek minden kenyéren melyet sept. havában eladtak, vagy még eladnak, 4 sou-nyi kárt szenvednek. S ki tudja, váljon a nehéz helyzet, melybe a keleti kérdés jutott, nem fogja-e még felebb szöktetni, s várjon általában e hónapban a gabnakrisis végét fogja-e érni ? Ha ez meg nem történik, úgy azt hiszik, hogy a kormány a most követett utat ismét el Konstantinápoly, sept. 8. "g) Míg fővárosunkban a béke apostolai ezt folyvást prédikálják, s egész Európában a megmentett általános csendes békének örvendenek, azalatt a török birodalomban, különösen Kis- Ázsiának közel fekvő tartományaiban a törökség között, mint mondjuk igen veszélyes és lázadás kitörésére ingerlő, azzal fenyegető eszmék terjednek ; onnan érkezők beszélik, hogy több helyeken szemtanúi voltak az elkeseredettségnek, melylyel különösen az örmények ellen készülnek a fanatikusok , a legvégsőre vetemedni. Így közelebbről az iznik-midi mikomediai kormányzó pashas rendőrségének egész erélyét vette igénybe egy ily istentelen gonosz terv elnyomása, a kormány ugyan mindent elkövet az előre gyanítható veszély meggátlására, mindamellett nem ok nélkül retteg a kereszténység nagyobb része a jelentkező vihartól; nagy befolyással van erre különösen az orosz-török ügy eldőlésének mind messzebb haladása, miből aligha üdvös eredmény fog származni. Folyó hó 4-kén a külügyminiszer egy fölszólitást intézett az itteni orosz ügynökhöz, — melyben kéri az alattalévőket figyelmeztetni a jelen körülményekre, melyeknél fogva a porta nem nézheti közönyösen, — mint élnek vissza eddigi elnézésével és türelmével, s ennek következtében kénytelen lesz bizonyos izgatások ellen, miket az orosz kormány sem helyeselhet, erélyesen fellépni. A helybeli török „Hává disz“ (hirlap) folyó hót diki számában egy csípős czikk van, melyben az európai diplomatának, és kabineteknek a keleti kérdés körüli eljárásait fejtegeti, különösen rászólólag nyilatkozik Anglia és Francziaországnak a porta irányában követett politikájáról: „ezek vezették“, úgymond „kormányunkat a pontra , honnan nincs visszatérés, hasonló kormányunk az ártól elragadott emberhez, ki most szabadulást nem látva sorsának fejet hajt!“ Ez ingerlő szavak miatt a lapot elkobozták, s a szerkesztőt felelőségre vonták, mely körülmény nem csak azért érdekes, mivel mutatja, hogy sajtóviszonyok már a török földön is vannak, s a sajtóval visszaélésnek példája ott is előfordul, de különösen, mivel a kormány békés szellemének és hajlamának a hírlap ellen tett intézkedés elvitázhatlan bizonysága. Bajrátból következőket írnak : Városunk és környékünk a porta által népeihez intézett manifestumának közzététele óta állandóan a legszebb csend és rendnek örvend, maguk a druzok megbánva eddigi engedetlenségüket, hegyeik közé húzódtak, s közbejárókat küldöttek a tartományi kormányzóhoz, hogy a portánál bűnbocsánatot eszközöljön számukra. Most legközelebbről Szambulból érkezett egy pár örmény származású egyén, alig egy napi itt tartózkodásuk után elfogattak ; az ellenük folyamatba tett törvényes vizsgálatból kitűnt, hogy lázító czélzásból jöttek ide, s ily iratok voltak náluk; a nép felbőszülve követelte kiadatásukat, azonban a tanács kérelme elég volt a nép eloszlatására. — Hála az Égnek! amennyire aggodalmas körülmények voltak itt a lakosságra nézve, most szintoly nyugodtak, és csendesek éjjeleink és napjaink. Erzerumból visszaérkezett tegnap az erődítési munkálatok vezetője Magnan ezredes úr, hihetlen gyorsasággal mentek végbe az építések, úgy hogy egy pár védsánczot kivéve, az egész vonalon készen állanak az illető munkálatok. A fegyvertár kapuit ma már franczia katonaság őrzi, e különösség tömegenként csalja oda a kiváncsiakat, suttogva kérdezgetvén e változás okát, egyszerűen pedig az igen rövid : a Friedland franczia sorhajó legénysége a hajó kijavítása idejéig a fegyvertárba szállásoltatott, innen a közeli pálinkás boltok látogatására rendes és rendetlen időben kijárogatván, a múlt héten közöttük, és a török tulumbádszik (tűzoltók) között támadott czivódásban egy franczia katona elesett; ily események elkerülése tekintetéből, mintegy 100-ra menő pálinkaáruló bolt bezáratott, és a kapukhoz franczia őrök állíttattak, minthogy a török katona vendégszeretetével meg nem férőnek hiszi, a kimenni akarókat szabadságukban gátolni. A „Moniteur d’Athenes“ ember emlékét meghaladó idők óta nem hallott borzasztó földingásról tudósít. Attikában több napokon át rongálva dühöngött, aug. 25-kén az egész tartomány kisebb nagyobb mértékben ki volt téve e csapásnak, felszámithatlan a kár, melyet szenvedtek a lakosok, még Athénében is, hol pedig csak igen kis mértékben volt érezhető, tömérdek károkat okozott; de siralmas állapotra juttatá főképen Thebe városát, az ingás itt oly erőt fejtett ki. Szászváros, sept. 4. KP" Erdélyi kath. püspök Haynad Lajos ő misga városunkon ment keresztül Farkas -dinra, Nopcsa László urnak ott állított kápolnáját fölszentelni; a háziúr közelebbről érkezett le Bécsből s ebédre vára püspök ur ő misgát, ki 78-dik r. kath. püspök Erdélyben Széles tudomány és nyelvismeret, szerénység, finom társalgási modor s leereszkedés fő jelleme. Az itteni zárda előtt tisztelkedtek ő magának a helybeli cs. kir. megyei törvényszék, pénzügy-igazgatóság, járásbiróság és a városi elöljáróság, úgy nagyszámú polgárság valláskülönbség nélkül. Kormányzónk hg Schwarzenberg Károly ő exe. a jövő héten Hátszegre váratik, a véghegyeken nagy vadászatot kíván rendezni. Ugyanő napokra váratik Hátszegre báró Schaguna, az erdélyi g. n. e. püspök, mondják, templomot szentelni megy. Időjárásunk rekkenő és tikkasztó száraz meleg; nyolcz hét óta csak kétszer permetezett egy keveset; a nap letüntében hasonlatos egy szurokba mártott égő kádfenékhez s ragyogó sugarai mint tüzostor szalagolják hosszan be a láthatárt tegnap egy ily sugár rémes kék szinben diszlett, ily jelenéseket még csak 1834-ben láttunk; a nép tart, hogy ily idő maga után hozza a világot sújtó cholerát. Ez juttatja eszembe, hogy két gyógyszertárunk egyike épen a napokban nyílt meg, igen csinos, s minden kellékekkel ellátva van, hogy bármely fővárosnak is díszére válhatna. Tulajdonosa Gönczi Ferencz gyógyszerész. Az általános szárazság miatt a növényzet, gyümölcs és minden hüvelyes vetemény kiaszott, s elfonnyadt. A kukoricza sem ígér sokat; piaczainkon máris tetemes drágaság mutatkozik. Augustus 21-ke óta üstökös mutatkozott napnyugaton, s hat napig tartott kékes sugárral ragyogása. Ez eszembe juttatja, hogy az astronomia nálunk még igen kevéssé ismert és művelt tudomány: a közsorsúak alig tudnak többet a csillagokról és kométákról, mint a török, hogy az lámpás, melyet angyalok kötélén bocsátnak le a földiek számára, vagy pedig azt hiszik, hogy az üstökös harcz , háború, pestis , cholera és éhség hirdetője, mely azon évben el nem maradhat. 1240 hagyja, ámde ekkor jobb lett volna mindent a réginél hagyni. Dupin a clamecy-i cornice agricoleban beszédet tartott, mely oly jó bonapartista szellemben van írva, hogy a „Moniteur“ siet azt a közönség tudomására hozni. Ha Napóleon még most sem bocsátja meg azon boszankodásokat, melyeket neki mint az Assemblée gúnyoros elnöke okozott, úgy valóban igen érzékeny. Végül még ma a következőt: A híres orosz demagóg Bakuninról lapjainkban mondva volt, hogy mint közlegény egy kaukázusi orosz ezredbe soroztatott. Ellenben egy sz.pétervári levélben azt olvasom, hogy Schlüsselburgban tartózkodik, hol oly szelidséggel bánnak vele, hogy az orosz császárnak ezért egy alázatos levélben háláját kifejezte, hogy a városban csak egy ép házat sem hagyott, de annak nagyobb része romokban hever, a más megrongált része pedig minden órán hasonló sorsnak néz eléje, a lakosok kifutottak a városok, és falukból, és nem mernek lakhelyeikre visszatérni, éhségtől kinoztatva szabad ég alatt kénytelenek nyomorogni. — A király s királynő magánpénztárukból 3 ezer drachmát adattak a szűkölködők számára, a kormány pedig 30 ezer drachmát, és az álladalmi magtárakból nagy mennyiségű élelmiszereket parancsolt kiosztatni a szerencsétlenek között. Thebe városát igazi siralomvölgygyé tette e rettenetes földingás, és Isten tudja mikor fog ismét felépülni. Mindenfelé beszélik egy bankár unokájának, egy spanyol zsidó gyönyörű leányávak elszökését; hir szerint fél milliónyi kincset vittek magukkal , alkalmasint hosszú útra határozták magukat ! Várják minden perezben az orosz udvar válaszát a portának a bécsi tervet módosító utolsó jegyzékére. PEST, sept. 20. (Hirlapi szemle.) A „Pays“ legközelebb egy czikkében az egyesült államok terjeszkedésének kérdését, s Cubára vonatkozó terveiket tárgyaló, mint amelyek szerinte az amerikai poftikénak folyvást legkényesebb oldalát képezik. „Emlékezhetünk“ — úgymond — „ama szenvedélyes vitákra, mikre e kérdések a legutóbbi congressusban adtak alkalmat, — Cass tábornoknak, sa Monroe-tant követő barátjainak sarczias beszédeire. Szintén felhívók olvasóink figyelmét azon tényekre, melyek Soulé, a madridi udvarhoz kinevezett amerikai követ elinduása alkalmával történtek, s elmondók véleményünket az ezen követ által elfogadott nehéz szerepről. Minden esetre, a cubai kérdés még élen nincs végkép megoldva. Nem rég több leveezések azt jelenték, mikép Lopez tábornokéhoz hasonló újabb expeditio terveztetik. Még eddig semmi fontosabb tény sem igazolt ezen aggodalmat. Azonban egy részről nem lehet tagadni, mikép Cuba szigetének jóléte folyvást emelkedik, s annál inkább ingerli az amerikaiak birtokvágyát, s más részről nem igen lehet kétség a kreoloknak —noha mégeddig ki nem tört — elégetlensége iránt. Ők a spanyol kormányt avval vádolják, mikép iparműveiket súlyos vámokkal terheli, s mikép némi rendszeres kizárás segélyével, a közhivataloktól távol tartja őket. — Azonban — mint mondók — a spanyol kormány alatt, Cuba jóléte naponként újabb haladást tesz. Valóban a legújabban közzétett okiratokból kitűnik, mikép Havannas környékének állandó népessége 1850 ben 142,000-ről 150,000 lélekre lógott fel. A sziget népessége ugyanazon évben 5 p. c el szaporodott. — 1850-ben Cuba összes kereskedése 54,615,175 piaszter értékű volt. — 1851-ben a beviteli kereskedés értéke 2,607,767, a kiviteli kereskedésé pedig 3,195,391 piaszterrel szaporodott. A spanyol kincstár a vámokból 1850-ben 7,719,685, — 1851-ben pedig több mint 8 millió piasztert vett be. E tények kétségüvül nem igen alkalmasak arra, hogy az annexio párthíveinek hevét csillapítsák. Azonban úgy átszik, ezen birtokvágynak nem sikerül meg.