Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-21 / 222. szám

némi közléseket azon reményben adni, hogy ez által olvasóinknak kedves szolgálatot teszünk. Magyarországnak úgy mint több európai ki­rályságoknak, megvoltak a maga országos jelvé­nyei, melyekből csak a koronát, a királyi palczát, az aranyalmát és a koronázási palástot akarjuk ki­emelni. A magyar korona a legújabb fürkészetek szerint tulajdonkép két korona töredékeiből áll. A félgolyó-forma fej­­­ék homlokszalagját vagy alsó felét 1076-ban Dukas Mihály császár küldte Bi­­zánczból I. Geyza királynak; felső fele, t. i. a ke­resztbe futó két öv azon koronának töredékei, melylyel II. Szilveszter pápa 1000. évben Sz. Ist­vánt tisztelte meg. E szent palladium azon idő óta, midőn Sz. István fején ült, a legújabb múltig sok viszon­tagságot tapasztalt; így Konstantzia, Imre király özvegye, midőn fiával, László királylyal, András gyámja elől Leopold austriai hghez menekült, a koronát a többi jelvényekkel együtt magával vit­te, melyeket azonban Leopold, minthogy László nemsokára reá meghalt, II. András királynak is­mét visszaküldött. Midőn az Árpád törzs kihalta után a rendek a király­választás felett megoszlottak, s azon párt, mely Károly Róbertet választá, az úgynevezett cseh párton, mely I. Venczelt hiva meg a trónra, diadalmaskodni fenyegetett, Venczel cseh király, Venczel fiának segítségére sietett, ki a koronával fején ment atyja elé. Ez őt a koronával együtt Csehországba vive. A magyarok egy része ekkor Otto bajor liget választá meg, azon föltétel alatt, hogy a koronát az országnak ismét visszaszerezze, ki az ifjú Venczel királylyali alkudozások által azt vissza is nyerte. Kereskedőnek öltözve titkon keresztül sietett azzal Austrián. Midőn Fi­­schamendénél a folyón átkelt, észrevévék, hogy a korona elveszett, visszasiettek, s egy mocsárban találták azt meg. De midőn később Lászlóhoz, er­délyi vajdához ment, hogy annak leányát magá­nak eljegyezze, őt Robert Károlyhoz hajló prae­­sumtiv apa mindaddig magánál letartóztatá , mig a koronát neki ki nem szolgáltatta, melyet aztán László előnyös feltételek mellett I. Károly­­nak átadott. Később a koronát Erzsébet királynő, Zsigmond trónörökös anyja IV. Fridrik királynál elzálogosította, kitől azt csak 23 év múlva a zá­logpénz letétele után lehet­ visszakapni. Hunyadi Mátyás halála után annak termé­szetes fia János a magyar trónra törekedett, de miután észreveve, hogy a király özvegye Beatrix nincs az ő részén, sikerült neki, Érsek Máté segé­lyével a királyi kincseket és a koronát kezébe ke­ríteni, s azzal Szlavóniába ment. Szökésében utól­­érve, emberei megverettek ugyan, s a ki­kincs is­mét visszahódittatott , de János ki az ütközet kimenetét gyanitá, a koronával még előbb el­ment, melynek visszaadására csak reá nézve igen előnyös föltételek által hirathatott. A mohácsi csata után , melyben II. Lajos ki­rály elesett, erdélyi vajda Zápolya János egy párt által jogellenesen magyar királynak választatott, s mivel Perényi Péter neki a koronát kiszolgáltat­ta, mint ilyen meg is koronáztatott. Később Peré­nyi elhagyá Zápolya pártját s Ferdinándnak adá át a koronát. Ez aztán 1606-ig Bécsben maradt; Mátyás császár a magyarok kérelmére azt ismét Pozsony­ba küldte, hol 1619-ig őrizték ; ez évben a fölkelő Bethlen Gábor azt Pozsony várával együtt hatal­mába ejté , s csak az 1622-ki nikolsburgi békekö­tés által kényszerittetett, a koronát ismét a törvé­nyes kezekbe visszaszolgáltatni. 1782-ben­ II. József császár a magyar koro­nát Bécsbe viteté. Annak halála után Magyaror­szágba került vissza. Egy tokba bepakolva , s vas­ládába zárva 1790. febr 21 óta a budai várban éjjel nappal őriztetett, s csak három napig a ko­ronázás előtt, s ugyanannyi ideig utána tétetett ki az oda tóduló népnek közszemlére. 1849. évben a forradalmi kormánynyal Debreczenbe, később Szegedre, Aradra, s mint tegnap jelentek, az oláh határszélre vándorolt, hol a felkelő Kossuth azt elásta. A korona a magyarok által mindig nagy tisz­teletben tartatott, mi magában véve ugyan dicsé­retes, de gyakran szélsőségekre vitt; igy péld. Or­szágit nádor ekként nyilatkozott : Quemcunque sacra Corona coronatum videris, etiam si­bes fuerit, adorato, et Pro Sacro-Sancto rege ducito et observato.“ A koronának saját őrei voltak ; ezek rendesen az országgyűlésen a király által kijelölt főurakból választottak , s a főrendi táblánál székkel bírtak mint ország bárói. Az utolsó két koronaőr b. Vay Miklós és Ürményi Ferencz volt. A korona után a királyi palota a legelőkelőbb koronajelvény. Rövid, felső végén nem hegyes, hanem gömbölyű, buzogány formájára, alsó vé­gén gyöngyök lógnak le rajta. Az aranyalma aranyból van, gazdagon drága gyöngyökkel fölékítve, felül egy kis kereszttel ellátva, az Anjou franczia házból származott ki­rályok czímere világosan ki van azon nyomva. A koronázási kard régi szokás szerint egye­nes hegyű; Bel véleménye szerint ez azon kard, melyet sz. István felkötött, midőn Kupa ellen vonult; az e fölött kivívott dicső győzelem , s a tisztelet, melylyel a magyarok e valóban nagy fejedelem iránt viseltetnek, mindazt, mi tőle ma­radt, oly tiszteletreméltóvá téve, hogy annak ha­lála után e kardot is clenodiumnak tekinték, s mint olyat érzék. A királyi köpeny, melyet állítólag már sz. István hordott, égszinü selyemkelméből van, 4*/2 láb hosszú és 8 ‘/a font nehéz. Egyik oldalán az apostolok képei, a másikon Krisztus a keresztfán vannak kihímezve, egyszersmind több latin fel­iratokkal van az ellátva. E koronajelvények az „Albrecht“ gőzösön ma sept. 15. érkeznek Budára. Legfelsőbb parancsra e gőzös a lehető legnagyobb tisztelettel fogadta­­tik, s az Isten segélyével megtalált magyar koro­najelvények további rendeletig, a várkápolnában közszemlére kitétetnek. Ennélfogva mindenki meg fog győződni, hogy a drága palládiumok, melyeken minden ma­gyar szive valódi kegyelettel csügg, többé nem lé­teznek profánus kezekben, s az izgató minden szemfényvesztései s azok ismétlései Widdinben semmi egyéb, mint merő csalás, melylyel híveit folyvást félrevezetni igyekezett; azonban most remélhetőleg azon kis csoport is, mely az izgatóban még mindig a nép barátját látni véli, meg lesz győződve, hogy általa gyalázatosan megcsala­tott, s bűnbánólag fog azon kormányhoz csat­lakozni, mely oly buzgón törekszik, a közjót erő­teljesen előmozditni. “ Levelezések Bécs, sept. 19. [1] Mindig közelebb jő a pillanat, melyben a magyar korona ide érkezendik. A népség fe­szülten néz ez ünnepélyes perez elé. E magasz­tos alkalommal átalános valódi hazafias érdekelt­ség nyilatkozik. — Mint hallik, a bécsi értekezlet az utolsó napokig élénken foglalkozott a keleti kérdéssel. Annyi most bizonyosnak látszik, mi­­kép mind a négy nagyhatalom sürgetőleg meg fogja keresni a portát, hogy az ismeretes jegy­zéket módosítások nélkül aláírja. Poroszország ez ügyben teljesen csatlakozik az austriai cs. k. ka­binet lépéseihez. Egy forma szerinti közös lépés is fog annyiból a portánál létezni, a­mennyiben minden nagyhatalom határozottan kinyilatkoztat­ni kész, mikép a kiegyenlítési jegyzék a szultán felségi jogaira nézve egyátalában semmi veszé­lyest nem tartalmaz. Ezen bölcs és erélyes fellé­pés remélhetőleg le fogja győzni a porta ellent­­állását. Paris, sept. 15. —S.— Egy f. hó 13-án kelt bécsi sürgöny azon hirt hozta, mikép az orosz császár ő ilye a porta által kívánt módosításokat elfogadni vona­kodik. Bárha e hírre el voltunk készülve, mégis az nagy sensatiót gerjesztett. Félreismerhetlen,hogy a kormány körökben a dolgok e fordulatával nin­csenek megelégedve, valamint ingerültség ural­kodik a porta magaviselete miatt, mely a diplo­­matia finom szövevényét durva kezekkel elsza­kította. Már múlt levelemben kifejeztem azon vé­leményemet, hogy a diplomatia az új bonyodal­makért a felelősség egy részét nem utasíthatja el magától; én ma nem térek arra vissza, csak azt jegyzem meg, hogy a londoni „Times“ s legjelen­tékenyebb lapjaink azon nézetemben megerősíte­nek,hogy balfogás volt, midőn a kiegyenlítési ter­vet Sz. Pétervárra küldék, anélkül hogy a porta nézetét ismerték volna. A béke­barátok reménye most az, hogy az orosz kabinet vonakodása nem absolut, tehát a bécsi értekezletnek időt enged, vég­kísérletet tenni Konstantinápolyban. Én nem vagyok képes kormányunk nézeteiről ma már valami ténylegest közölni; a miniszerek maguk is határozatlanok még, mert a császár még mind­eddig szigorúan tartózkodó magaviseletet tanúsí­tott. Ha a „Morning Post“ és a „Journal de l’ Empire“ nyilatkozatainak hihetünk, Londonban és Párisban a kérdés szerencsés megoldását ezen kiegyenlítési módban találják : „A porta mondjon le a módosításokról, de a négy hatalom ki fogja nyilatkoztatni, mikép a bécsi értekezlet a jegyzé­­­két a módosítások szellemében fogja értelmezni. Ez a portára nézve kezességül szolgálna a jegy­zéknek Oroszország által netán történendő ma­gyarázatai ellen.“ A császár és császárné 22-én útjukat Arras, Lille, Saint-Omer, Dünkirchen, Calais, Boulogne és Amiensbe megkezdendik , s 29-én Párisba visszatérnek. Ez itt is úgy mint a déli franczia­­­országi, hivatalos és ünnepi jellemmel birand, mert a Calais-i megyei főnök köriratából a mai­­re-khez látjuk, hogy ő flgeik diadalivek alatt kül­döttségek által fognak zászlókkal élükön minden városban fogadtatni, s minthogy Lajos Napóleon szeret ily alkalmakkor egy szót intézni Franczia­­­országhoz és Európához, ennélfogva egy beszé­det is várnak tőle, melyben, valamint a bordeaux­­iban, politikai rendszerét felfeden­i. Valószínűleg és remélhetőleg oly békésen fog az hangzani, mint a bordeaux-i. A kenyér ára a ma kezdődő 14 napi díjszabási szakra ugyanaz marad. Én úgy hiszem, kinyilat­koztattam már, hogy a pékek aligha lesznek ké­pesek a kenyeret még sok ideig oly áron adni, mely a liszt árával nem áll helyes arányban, és hogy, ha az utóbbi le nem száll, a kormány kényszerítve lesz a pékeknek pénzelőleget nyújtani. Erre a sel­eme­­gyei főnök csakugyan fel is van hatalmazva, mint az a hivatalos lap közléséből kitűnik. Ezen pénz­előlegek tetemes összegre fognak fölmenni, mert figyelembe kell venni, hogy a négy fontnyi ke­nyér árának 20 sou-nak kellene lenni, pedig csak 16­ sou-ba kerül, tehát a pékek minden ke­nyéren melyet sept. havában eladtak, vagy még eladnak, 4 sou-nyi kárt szenvednek. S ki tudja, váljon a nehéz helyzet, melybe a keleti kérdés jutott, nem fogja-e még felebb szöktetni, s várjon általában e hónapban a gabnakrisis végét fogja-e érni ? Ha ez meg nem történik, úgy azt hiszik, hogy a kormány a most követett utat ismét el­ Konstantinápoly, sept. 8. "g) Míg fővárosunkban a béke apostolai ezt folyvást prédikálják, s egész Európában a meg­mentett általános csende­s békének örvendenek, azalatt a török birodalomban, különösen Kis- Ázsiának közel fekvő tartományaiban a törökség között, mint mondjuk igen veszélyes és lázadás kitörésére ingerlő, azzal fenyegető eszmék ter­jednek ; onnan érkezők beszélik, hogy több he­lyeken szemtanúi voltak az elkeseredettségnek, melylyel különösen az örmények ellen készül­nek a fanatikusok , a legvégsőre vetemedni. Így közelebbről az iznik-mid­i m­ikomediai­ kor­mányzó pasha­s rendőrségének egész erélyét vette igénybe egy ily istentelen gonosz terv elnyomá­sa, a kormány ugyan mindent elkövet az előre gyanítható veszély meggátlására, mindamellett nem ok nélkül retteg a kereszténység nagyobb része a jelentkező vihartól; nagy befolyással van erre különösen az orosz-török ügy eldőlésének mind messzebb haladása, miből aligha üdvös e­­redmény fog származni. Folyó hó 4-kén a külügy­miniszer egy föl­­­szólitást intézett az itteni orosz ügynökhöz, — melyben kéri az alattalévőket figyelmeztetni a je­len körülményekre, melyeknél fogva a porta nem nézheti közönyösen, — mint élnek vissza eddigi elnézésével és türelmével, s ennek következté­ben kénytelen lesz bizonyos izgatások ellen, mi­­­ket az orosz kormány sem helyeselhet, erélyesen fellépni. A helybeli török „Hává disz“ (hirlap) folyó hó­t­ diki számában egy csípős czikk van, mely­ben az európai diplomatának, és kabineteknek a keleti kérdés körüli eljárásait fejtegeti, különö­­­sen rászólólag nyilatkozik Anglia és Franczia­­országnak a porta irányában követett politikájá­ról: „ezek vezették“, úgymond „k­o­r­m­á­­nyunkat a pontra , honnan nincs visszatérés, hasonló kormányunk az ártól elragadott emberhez, ki most szabadulást nem látva sorsának fe­jet hajt!“ Ez ingerlő szavak miatt a lapot el­kobozták, s a szerkesztőt felelőségre vonták, mely körülmény nem csak azért érdekes, mivel mutat­ja, hogy sajtó­viszonyok már a török földön is vannak, s a sajtóval visszaélésnek példája ott is előfordul, de különösen, mivel a kormány békés szellemének és hajlamának a hírlap ellen tett in­tézkedés elvitázhatlan bizonysága. Bajrátból következőket írnak : Városunk és környékünk a porta által népeihez intézett ma­­nifestumának közzététele óta állandóan a legszebb csend­ és rendnek örvend, maguk a druzok meg­bánva eddigi engedetlenségüket, hegyeik közé húzódtak, s közbejárókat küldöttek a tartományi kormányzóhoz, hogy a portánál bűn­bocsánatot eszközöljön számukra. Most legközelebbről Szam­­bulból érkezett egy pár örmény származású egyén, alig egy napi itt tartózkodásuk után elfo­gattak ; az ellenük folyamatba tett törvényes vizsgálatból kitűnt, hogy lázító czélzásból jöttek ide, s ily iratok voltak náluk; a nép felbőszülve követelte kiadatásukat, azonban a tanács kérelme elég volt a nép eloszlatására. — Hála az Égnek! a­mennyire aggodalmas körülmények voltak itt a lakosságra nézve, most szintoly nyugodtak, és csendesek éjjeleink és napjaink. Erzerumból visszaérkezett tegnap az erődí­tési munkálatok vezetője Magnan ezredes úr, hi­­hetlen gyorsasággal mentek végbe az építések, úgy hogy egy pár védsánczot kivéve, az egész vonalon készen állanak az illető munkálatok. A fegyvertár kapuit ma már franczia kato­naság őrzi, e különösség tömegenként csalja oda a kiváncsiakat, suttogva kérdezgetvén e változás okát, egyszerűen pedig az igen rövid : a Fried­land franczia sorhajó legénysége a hajó kijaví­tása idejéig a fegyvertárba szállásoltatott, innen a közeli pálinkás boltok látogatására rendes és rendetlen időben kijárogatván, a múlt héten kö­zöttük, és a török tulumbádszik (tűz­oltók) kö­zött támadott czivódásban egy franczia katona elesett; ily események elkerülése tekintetéből, mintegy 100-ra menő pálinkaáruló bolt bezára­tott, és a kapukhoz franczia őrök állíttattak, mint­hogy a török katona vendégszeretetével meg nem férőnek hiszi, a kimenni akarókat szabadságukban gátolni. A „Moniteur d’Athenes“ ember emlékét meghaladó idők óta nem hallott borzasztó földin­­­gásról tudósít. Attikában több napokon át rongál­va dühöngött, aug. 25-kén az egész tartomány kisebb nagyobb mértékben ki volt téve e csapás­nak, felszámithatlan a kár, melyet szenvedtek a lakosok, még Athénében is, hol pedig csak igen kis mértékben volt érezhető, tömérdek károkat o­­kozott; de siralmas állapotra juttatá főképen Thebe városát, az ingás itt oly erőt fejtett ki. Szászváros, sept. 4. KP" Erdélyi kath. püspök Ha­y­na­­­d La­jos ő misga városunkon ment keresztül Farkas -­dinra, N­o­p­c­s­a László urnak ott állított kápol­náját fölszentelni; a háziúr közelebbről érkezett le Bécsből s ebédre vára püspök ur ő misgát, ki 78-dik r. kath. püspök Erdélyben Széles tudo­mány és nyelvismeret, szerénység, finom társal­gási modor s leereszkedés fő jelleme. Az itteni zárda előtt tisztelkedtek ő magának a helybeli cs. kir. megyei törvényszék, pénzügy-igazgatóság, járás­biróság és a városi elöljáróság, úgy nagy­számú polgárság valláskülönbség nélkül. Kormányzónk hg Schwarzenberg Ká­­roly ő exe. a jövő héten Hátszegre váratik, a vég­hegyeken nagy vadászatot kíván rendezni. Ugyanő napokra váratik Hátszegre báró Schaguna, az erdélyi g. n. e. püspök, mondják, templomot szentelni megy. Időjárásunk rekkenő és tikkasztó száraz me­­­leg; nyolcz hét óta csak kétszer permetezett egy keveset; a nap letüntében hasonlatos egy szu­rokba mártott égő kádfenékhez s ragyogó sugarai mint tüzostor szalagolják hosszan be a láthatárt tegnap egy ily sugár rémes kék szinben diszlett, ily jelenéseket még csak 1834-ben láttunk; a nép tart, hogy ily idő maga után hozza a világot sújtó cholerát. Ez juttatja eszembe, hogy két gyógy­szertárunk egyike épen a napokban nyílt meg, igen csinos, s minden kellékekkel ellátva van, hogy bármely fővárosnak is díszére válhatna. Tulajdonosa Gönczi Ferencz gyógyszerész. Az általános szárazság miatt a növényzet, gyümölcs és minden hüvelyes vetemény kiaszott, s elfonnyadt. A kukoricza sem ígér sokat; pia­­czainkon már­is tetemes drágaság mutatkozik. Augustus 21-ke óta üstökös mutatkozott napnyugaton, s hat napig tartott kékes sugárral ragyogása. Ez eszembe juttatja, hogy az astro­­­nomia nálunk még igen kevéssé ismert és művelt tudomány: a közsorsúak alig tudnak többet a csillagokról és kométákról, mint a török, hogy az lámpás, melyet angyalok kötélén bocsátnak le a földiek számára, vagy pedig azt hiszik, hogy az üstökös harcz , háború, pestis , cholera és éhség hirdetője, mely azon évben el nem ma­­radh­at. 1240 hagyja, ámde ekkor jobb lett volna mindent a réginél hagyni. Dupin a clamecy-i cornice agricoleban be­szédet tartott, mely oly jó bonapartista szellem­ben van írva, hogy a „Moniteur“ siet azt a kö­zönség tudomására hozni. Ha Napóleon még most sem bocsátja meg azon boszankodásokat, melyeket neki mint az Assemblée gúnyoros elnö­­­ke okozott, úgy valóban igen érzékeny. Végül még ma a következőt: A híres orosz demagóg Bakuninról lapjainkban mondva volt, hogy mint közlegény egy kaukázusi orosz ezred­be soroztatott. Ellenben egy sz.­pétervári levél­ben azt olvasom, hogy Schlüsselburgban tartóz­kodik, hol oly szelidséggel bánnak vele, hogy az orosz császárnak ezért egy alázatos levélben hálá­ját kifejezte, hogy a városban csak egy ép házat sem hagyott, de annak nagyobb része romokban hever, a más megrongált része pedig minden órán hasonló sorsnak néz eléje, a lakosok kifutottak a városok, és falukból, és nem mernek lakhelyeikre vissza­térni, éhségtől kinoztatva szabad ég alatt kényte­­­lenek nyomorogni. — A király s királynő magán­pénztárukból 3 ezer drachmát adattak a szűköl­­ködők számára, a kormány pedig 30 ezer drach­mát, és az álladalmi magtárakból nagy mennyi­ségű élelmi­szereket parancsolt kiosztatni a sze­rencsétlenek között. Thebe városát igazi siralom­­völgygyé tette e rettenetes földingás, és Isten tudja mikor fog ismét felépülni. Mindenfelé beszélik egy bankár unokájának, egy spanyol zsidó gyönyörű leányávak­ elszöké­­sét; hir szerint fél milliónyi kincset vittek ma­gukkal , alkalmasint hosszú útra határozták ma­gukat ! Várják minden perezben az orosz udvar vá­laszát a portának a bécsi tervet módosító utolsó jegyzékére. PEST, sept. 20. (Hirlapi szemle.) A „Pays“ legközelebb egy czikkében az egyesült államok terjeszkedé­sének kérdését, s Cubára vonatkozó terveiket tárgyaló, mint a­melyek szerinte az amerikai po­ftikénak folyvást legkényesebb oldalát képezik. „Emlékezhetünk“ — úgymond — „ama szenve­délyes vitákra, mikre e kérdések a legutóbbi congressusban adtak alkalmat, — Cass tábor­noknak, sa Monroe-tant követő barátjainak sarczias beszédeire. Szintén felhívók olvasóink figyelmét azon tényekre, melyek Soulé, a ma­dridi udvarhoz kinevezett amerikai követ elindu­­ása alkalmával történtek, s elmondók vélemé­nyünket az ezen követ által elfogadott nehéz szerepről. Minden esetre, a cubai kérdés még é­­len nincs végkép megoldva. Nem rég több leve­­ezések azt jelenték, mikép Lopez tábornokéhoz hasonló újabb expeditio terveztetik. Még eddig semmi fontosabb tény sem igazolt ezen aggodal­mat. Azonban egy részről nem lehet tagadni, mi­­kép Cuba szigetének jóléte folyvást emelkedik, s annál inkább ingerli az amerikaiak birtokvá­gyát, s más részről nem igen lehet kétség a kreo­loknak —noha még­­eddig ki nem tört — elég­­­etlensége iránt. Ők a spanyol kormányt avval vádolják, mikép iparműveiket súlyos vámokkal terheli, s mikép némi rendszeres kizárás segélyé­vel, a közhivataloktól távol tartja őket. — Azon­ban — mint mondók — a spanyol kormány alatt, Cuba jóléte naponként újabb haladást tesz. Va­lóban a legújabban közzétett okiratokból kitű­nik, mikép Havanna­­s környékének állandó né­pessége 1850 ben 142,000-ről 150,000 lélekre lógott fel. A sziget népessége ugyanazon évben 5 p. c el szaporodott. — 1850-ben Cuba összes kereskedése 54,615,175 piaszter értékű volt. — 1851-ben a beviteli kereskedés értéke 2,607,767, a kiviteli kereskedésé pedig 3,195,391 piaszter­­rel szaporodott. A spanyol kincstár a vámokból 1850-ben 7,719,685, — 1851-ben pedig több mint 8 millió piasztert vett be. E tények kétség­­ü­vül nem igen alkalmasak arra, hogy az anne­­xio párthíveinek hevét csillapítsák. Azonban úgy átszik, ezen birtokvágynak nem sikerül meg.

Next