Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-21 / 222. szám

Pest, Szerda, A csicsóvári remete. (Eredeti történeti beszély.) (Folytatás.*) Alig telt néhány hét, s az annyi agálylyal várt nagyúri fermán végre megérkezett. A hatalmas Szolimán hi­rtelen vajdája élté­nek kegyelmet ígért és fogadott ugyan, de rög­tön Szambulba indulni rendelé. Szabinát a vár ablakában láttuk utolszor, midőn alatt a székelyek Jenőre rontottak, — s e megrázó, e borzadályos kép oly gyorsan és veszélyesen sujtá — annyira megruzá gyenge idegeit, hogy azóta, a forróláz folyton kórágy­hoz szegzetten tartotta. Péternek egyedül kellett távoznia — s mi­dőn a válás pillanatában leánya ágyához sietett, az ott virasztó anyát átölelte — s a szenvedő be­teg égő homlokára búcsú csókját nyomta. Szabina még folyton eszmélet­vesztett volt, — a láz mint sötét felhő, még beszőve tartotta az értelem mennyei világát. Jenő is ott állott halványan, és bekötött fej­jel, mintha sir vendége lenne. — Péter érzéke­nyen megszok­ta jobbját, oltalmába ajánlá el­hagyott családját, és végre távozott. Néhány hét telt — mialatt Szabina felüdült, Jenőnek sebei behegedtek, — ereje visszatért, s *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 219. számát, az oly tiszta vonzalomtól égő két szív , örömmel tévé készületeit — elragadtatással nézett eléje a perczenkint közeledő határnapnak, mely egygyé teendi örökre. Ily boldog perczeket felette ritkán, legtöbb­­nyíre egyszer nyújt csak a silány, a múlandó élet. Jenő és Szabina e perczeket sem élvezheték gond­ és hábortalan. Ott ültek a lovag­teremben, hol annyi kétes körülmények közt valának már együtt, midőn a­­zon hir érkezett, hogy a Stambulban megjelent Pétert, a még folyton ingerült nagyúr, maga e­­lé sem bocsátva Gralatába küldé, s börtönbe záratá. E körülmény az öszvekelés határidejét kö­zelebb hozá. Alig telt pár nap, midőn a vár kápolnája szárnyaljait föltárá, az oltár zsámolyára egy szer­zetes lépett, s a feszület alá térdelt két szerető szivét egyesité Ezzel a szertartás végeztetett. „Isten áldása legyen és maradjon veletek gyermekim!“ — szólt a fájdalmas anya — „ne­kem távozni kell — vagy kegyelmet koldulok kényeim árjával számára — vagy megosztom börtönét — mindkettő egyaránt kötelességem, mert hisz neje vagyok.“ Az úti szekér előállt. Az anya gyermeke keblére borult még egy­szer, — még végig nézé, végig áztatá könnyei­vel a bálványzott vonásokat, — öszveszedé lelke végerejét, kiragadá magát — felült — és távozott. E megható jelenet után két év telt el, — de miért írjam le ez időt? A szerető nő — ha férje kedély- és szel­­lemdús eléggé, hogy folyvást szép érzések tündér világában éljen — hamar feledi szüleit. — Az ily nő mindent feltalál férjében, veszteségei kár­pótlását, könyei enyhülését, örömei részvétét — szóval, mindent. És a férj, örömmel hagyja oda a hit és dicső­ség göröngyös pályáját, — házi körbe vonul, csa­ládjának áldozza fáradalma s verejtéke minden gyümölcseit, — és ott leli fel élvét és örömét. Ily viszony volt Jenő s Szabina közt. — A lefolyt pár évet házi életükből, holdvilágos nyári éjhez hasonlíthatni, mely a szenvedések forró és égető nappala után, bús és jó illatú alkonynyal kö­szönt be, — s mely minden tárgyat, hegyet, me­zőt, lombot, s a kavicsos csermely játszi höm­­pölygését varázs ezüst fényben tünteti fel egy­­iránt. Mig e pár év ennyi csendes boldogságot és örömet osztott ki egyfelől, — túl a hegyeken ad­dig a szilaj szenvedély Moldovának trónját két­szer döntötte meg. Istvánt, az elűzött Péter fivérét titkon gyil­kolták meg, — s a helyébe lépett Eleket láza­dás és árulás örvénye nyerte el. Alig telt még néhány hét, midőn Jenő Pé­tertől levelet kapott, melyben tudatja, hogy nem száműzött, nem földönfutó többé, — a nagyúr megkegyelmezett, visszaadta honát s hivatalát, s kéri Jenőt, hogy legyen vajdai széke támasza, s rögtön Szucsavára induljon. Jenő szilárdul irt vissza. — Szabinának ar­­czán pedig a legmélyebb fájdalom jelei voltak lát­hatók,— keblét egy kínos előérzet dúlta,— valami átkos végzettől rettegett, mely a hit- és szósze­gőt utódjaiban sajtolja leginkább. És Péter nem soká újabb levelet irt, — e le­vél követelő és fenyegető volt, — elmondá, hogy szorult körülmények közt tévé hitét s ígéretét, — hogy e körülmények kényszeriték egyetlen leányát az igénytelen nemesnek ígérni, — hogy élte megmentéséért sokat tesz és ígér az ember, de ilyeket mindig csak kierőszakoltaknak kell nézni. — Végül kijelenti, hogy ha leánya pár hó­nap alatt vissza nem küldetik, tűzzel és vassal törendi az utat utána s véres elégtételt veend. „Oh atyám! —atyám! hová képes ragadni az Önző, a féktelen szenvedély ?“ szólt Szabina, s hangjának fájdalmas, méla zenéje szivet varázsolt volna egy hideg szírt­ kebelbe is —„hát azért vándoroltunk át e hon határain ? — azért vettük, szorult helyzetünkben igénybe jogait, hogy azt gáládul megszegve, romlására törjünk ? — reám ne számíts e műnél, s ne nevezz leányodnak töb­bé ! — Én e hon leánya lettem, — itt fogok él­ni vagy halni, — és előbb avagy utóbb, de e hon fog hantjával takarni“ (Folyt. köv.) 222. September 21-kén 1853. Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, (J akácé Láailó könyvnyomdájában Országát Kuns­­valderházban, vagy a • ■ e rk e sí t is t g n­él ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartelmazó levelük a czlm, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap , héttőt , a főbb ünnepek utáni napokat ki­vive, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 16 frt., é­v­n­e­g­y­e­d­r­e : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tu­dó­­sító“-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szí mi­­tátik. — Egyes szám 20 pkr A „Budapesti Hírlap14 és melléklapja „Napi Tudósitó 44 előfizetési föltételei : A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Buda­pesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 5 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyed­re 6 pfrt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 4 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 5 pfrt 20 kr. HIVATALOS RÉSZ. A pesti cs. k. tudomány-egyetemben 1858/4­ tanévben követendő Előadási rend. (.Vége.) Bölcsészeti kar. Ismetan, hétfőn, szerdán, pénteken és szom­baton 9 — 10-ig, előadva Stanke Leander ny. h. tanár által. Gyakorlati bölcsészet, hétfőn, szerdán, pén­teken és szombaton, 2—3-ig, ugyanattól. Felsőbb neveléstan, hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 10 — 11 -ig, Grynaeus Alajos r. t. Széptan, szerdán, pénteken és szombaton 4— 5 -ig, T­o­­­d­y Ferencz magántanártól. Középkor átalános történelme , hétfőn, szer­dán és pénteken 11—12-ig, Reisinger Já­nos r. t. Austria­ történelem, I. Ferdinand korától kezdve a vesztphaliai békekötésig,kedden és szom­baton 11 —12, ugyanattól. Történelmi gyakorlatok a középkor történe­téből, tanárságra készülők számára, hétfőn 3—5-ig, ugyanattól. Újabbkori átalános történelem, kedden és szombaton 8—9-ig, Wolf Ádám rk. t. Austriai középkori történelem, hétfőn, szer­dán és pénteken 8—9-ig, ugyanattól. Történelmi gyakorlatok a római történetből, tanárjelöltek számára, pénteken 4—6-ig, ugyan­attól. Oklevéltan , kedden, csütörtökön , szombaton 4— x/16 ig, H­o­r­v­á­t Árpád b. t. Régiség- és éremtan, pénteken 2—4-ig, Kiss Ferencz b. t. Tacitus történetei I. könyvének magyarázata, hétfőn, szerdán és pénteken 8—9-ig, Hal­der Konrád r. t. által. Demosthenes Philippicáinak magyarázata, szerdán , pénteken, és szombaton 3—4-ig, ugyan­attól. Philologiai gyakorlatok, tanárjelöltek számá­ra , szombaton 8—10-ig, ugyanattól. Xenophon Emlékezetességei, hétfőn és ked­den 11 — 12-ig, Té­­­f­y János rk. t. által. Eutropius második könyvének görögre for­dítása, szerdán 11 — 12-ig, ugyanattól. Aristophanes Achar­ánjai és lovagjai, pénte­ken és szombaton 4 — 5 ig, ugyanattól. Elméleti csillagtan, hétfőn, szerdán és pén­teken 9 —11-ig, Mayer Lambert r. t. által. Különzéki hangját (Differential-Rechnung), hétfőn , kedden , szerdán, pénteken és szombaton 10—ll-ig , P­e­c­z­v­al Ottó r. t. Felsőbb Algebra, hétfőn , kedden , szerdán és pénteken 10 —ll-ig, Nékám Sándor h. t. által.Logarithmusok és egyenletek, pénteken és szombaton 11—12-ig, ugyanattól. Csepfolyó és terjedékeny testek nyug- és mostana, továbbá hangban, hétfőn, szerdán, pén­teken és szombaton 9 -10-ig, Jedlik Ányos r. t. által. Gyakorlatok természettani kísérletek végbe­vitelében, kedden és pénteken 2—­24-ig, ugyan­attól.Állattan, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtö­kön és pénteken 8—9-ig, Langer Károly r. t. által.Embertan, hétfőn és szerdán 5 —6-ig, ugyan­attól.Ásványtan, hétfőn, szerdán és pénteken 9 — 10-ig, Szabó József h. t. Életműtlen testek vegytana, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 11 — 12-ig, u­­gyanattól. A magyar irodalom története, szerdán és szombaton 2—3-ig, M­ác­s­ik József ny. h. tanár által.Magyar írásmód, csütörtökön 10 — 12-ig, u­­gyanattól. A magyar költészet története, hétfőn 4—5ig, Toldy Ferencz magántanár által. Német irodalom, hétfőn, szerdán és pénteken 4-5-ig. Gaertner Vilmos rk. t. Német írásmód, kedden és csütörtökön 4—5. Ugyanattól. Szláv irodalom, kedden és csütörtökön 2—4. Ferencz József h. t. által. Olasz nyelvtan, kedden és csütörtökön 4—5. Teffenberg Adolf tanító által. Franczia nyelvtan, csütörtökön és szombaton 2— 3-ig, Mutschenbacher Alajos tanító által.Franczia irodalom, csütörtökön és szombaton 3— 4. Ugyanattól. Angol nyelv és irodalom, kedden és csütör­tökön 12— 1-ig, Levis Lajos magántanár által. Perzsa és török nyelv, hétfőn, szerdán, pén­teken és szombaton 4—5-ig, Repiczky János magántanár által. A cs k. magyarországi pénzügyigazgatóság által Schuttan József szigeti adóhivatali segéd, II. oszt. adótisztté a nagy-mihályi cs. k. adóhiva­talhoz ; Raupt Rezső aradi adóhivatali tiszt, III. oszt. ellenőrré a battonyai cs. k. adóhivatalhoz; Kümel Károly cs. k. telek-felmentő bizottmá­­nyi tollvivő, 111 oszt. ellenőrré a csurgói cs. kir. adóhivatalhoz, ideiglenesen kineveztettek. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, September 20. Az újra megtalált magyar szent korona jelentősége. Magyarország története csaknem egy évez­­­red óta csak a szent korona története, melylyel Magyarországnak kereszténysége és állami élete kezdődött. Bármily messze megyünk vissza e tör­ténetben, mindenütt csodálatos következetesség­gel azt találjuk, mikép a koronának szentélyébeni minden háborgatása vagy annak eltűnése — az országra nézve általános szerencsétlenséggel járt, hogy mindaddig, mig az istentelen kezek jogta­lan birtokában volt. Pannónia áldott téréi min­dig vértől áztak, és ínség, halál és minden fék­vesztett szenvedélyek dühe a szép Magyarorszá­got pusztulással fenyegették.­­ Csoda-e ! ha e szent koronának újra feltalá­lását mindig a lelkesült nemzet millióinak öröm­­miadala üdvözli! Hiszen annak megjelenésével a szerencsétlenség mindannyiszor eltűnt, annak a jogszerű kezekbe visszatértével a megrendített országba is visszatért a jótékony, minden korábbi sebeket meggyógyító béke, s csak ily korszakok­ban volt képes Magyarország a civilisatio pályá­jára lépni és azon előre haladni. Igen, e szent clenodiumokban tehát felsőbb erő rejlik, és ha a legendák traditioi és minden krónikák egybehangzó adatai a koronáról ma ke­­vesb hitelre találnának is, de a fennebbi uta­lás az eltagadhatlan históriára sem ily erőnek, sem azon felsőbb védelemnek kétségbehozását nem engedi, mely a fölött szemlátomást őrködik, mely nélkül már nem egyszer, ha reá csak em­beri gondoskodás ügyel vala, nyomtalanul és menthetlenül elveszett volna. Hányszor jön a szent korona erőhatalommal elvéve, csellel megszerezve , csalással elorozva, pénzért elzálogosítva és futásban ? de Isten végzete által mindig visszaadatott, majd a szent tárgy iránti tiszteletből, majd a történetírók előtt megfoghatlan ritka önzetlenségből, majd ismeret­len módon jött napfényre rejtekéből , és midőn Otto 1305-ben azt a Fischamendnék­ útjában elvesztette, másnap a veszteség észrevétetése u­tán a nyílt országúton mintegy csoda által ismét sértetlenül megtaláltatott! Ha tehát mellőzve minden hagyományi ih­letet, a magyar korona tiszteletreméltó volta csak a nemszent histórián alapulna is, azért Magyaror­szágnak a melletti lelkesedése nem csak igazolva van, hanem annak megtalálása, valamint legfel­­sőbbleg elrendelt pompás fogadtatása e perczben legmagasztosb jelentőségű. Az újkor gonoszczélű tévtanai, sok és jobb feladatra méltó tehetségek sajnos felhasználásá­val a társadalmi intézmények minden nimbusát és ahhoz csatlakozott hagyományos tiszteletre­méltóságot megsemmisíteni igyekeztek , és vak követőik, midőn ez mindjárt sikerülni nem akart, okos számítással, azon tárgyakat a nép szeme e­­lől elrették, melyek herostratusi terveiknek útjá­ban állottak. Ezért kelle Sz. István koronájának is a föld gyomrába jutnia! De a földben csak múlandó tárgy semmisül­het meg. Az örökös monarchia halhatlan eszméje az új tévtanok minden egoistikus idétlen szüle­ményeit messze túlélendi, mint a tömegek gal­­vani mozgalma bizonyitá, midőn a szent korona megtalálásának hite elterjedt, és annak lelkesítő látása a lelkesült nép minden osztályainak mo­narchiai értelmét az örökös fejedelmi jo­gok iránt, új életre ébreszté. Valamint Szent Istvánnak a magyar államot először megalapító korában, úgy most Magyar­­ország ismét egy újon alapított államélet küszö­bén lépett át, és valamint történetünk minden korszakot képező fordulatánál, úgy ezúttal is a szent fej­ék, mint szerencsés előjel palladiumi és biztos záloga, mintegy égtől küldve jelent meg ismét­ és valamint amaz első boldog korszakban G­­i­z­e­­ a bajor fejedelmi hölgy, Magyarország első dicső királynéja megosztás magyar korona fényét az ifjú sz. Istvánnal, úgy egy szerencsés nagy­­jelentésű végzet úgy akará, mikép ez örvende­tes napokban is szintén egy ragyogó herczegnőt ugyanazon magas fejedelmi házból választa ki fi­atal Császárunk, Austria trónját díszíteni, mely most minden koronáinak fényében ragyog, é­s melynek az ég láthatólag a most fel­talált magyar szent korona által is­mét azon ezer éves dicső fennállást és védelmet akará biztosítani, me­lyet a jelen évezredben Magyaror­szágnak megadott. PEST, sept. 20. A „Temesvarer Zig“cak a szent korona megtalálásáról írt második czikke*) Így hangzik: ,,A magyar koronajelvények. II. A magyar országos clenodiumok szerencsés feltalálá­sa alkalmat szolgáltat nekünk, azoknak, s neve­zetesen a koronának korábbi viszontagságairól *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 220. számát.

Next