Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-21 / 222. szám
Pest, Szerda, A csicsóvári remete. (Eredeti történeti beszély.) (Folytatás.*) Alig telt néhány hét, s az annyi agálylyal várt nagyúri fermán végre megérkezett. A hatalmas Szolimán hirtelen vajdája éltének kegyelmet ígért és fogadott ugyan, de rögtön Szambulba indulni rendelé. Szabinát a vár ablakában láttuk utolszor, midőn alatt a székelyek Jenőre rontottak, — s e megrázó, e borzadályos kép oly gyorsan és veszélyesen sujtá — annyira megruzá gyenge idegeit, hogy azóta, a forróláz folyton kórágyhoz szegzetten tartotta. Péternek egyedül kellett távoznia — s midőn a válás pillanatában leánya ágyához sietett, az ott virasztó anyát átölelte — s a szenvedő beteg égő homlokára búcsú csókját nyomta. Szabina még folyton eszméletvesztett volt, — a láz mint sötét felhő, még beszőve tartotta az értelem mennyei világát. Jenő is ott állott halványan, és bekötött fejjel, mintha sir vendége lenne. — Péter érzékenyen megszokta jobbját, oltalmába ajánlá elhagyott családját, és végre távozott. Néhány hét telt — mialatt Szabina felüdült, Jenőnek sebei behegedtek, — ereje visszatért, s *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 219. számát, az oly tiszta vonzalomtól égő két szív , örömmel tévé készületeit — elragadtatással nézett eléje a perczenkint közeledő határnapnak, mely egygyé teendi örökre. Ily boldog perczeket felette ritkán, legtöbbnyíre egyszer nyújt csak a silány, a múlandó élet. Jenő és Szabina e perczeket sem élvezheték gond és hábortalan. Ott ültek a lovagteremben, hol annyi kétes körülmények közt valának már együtt, midőn azon hir érkezett, hogy a Stambulban megjelent Pétert, a még folyton ingerült nagyúr, maga elé sem bocsátva Gralatába küldé, s börtönbe záratá. E körülmény az öszvekelés határidejét közelebb hozá. Alig telt pár nap, midőn a vár kápolnája szárnyaljait föltárá, az oltár zsámolyára egy szerzetes lépett, s a feszület alá térdelt két szerető szivét egyesité Ezzel a szertartás végeztetett. „Isten áldása legyen és maradjon veletek gyermekim!“ — szólt a fájdalmas anya — „nekem távozni kell — vagy kegyelmet koldulok kényeim árjával számára — vagy megosztom börtönét — mindkettő egyaránt kötelességem, mert hisz neje vagyok.“ Az úti szekér előállt. Az anya gyermeke keblére borult még egyszer, — még végig nézé, végig áztatá könnyeivel a bálványzott vonásokat, — öszveszedé lelke végerejét, kiragadá magát — felült — és távozott. E megható jelenet után két év telt el, — de miért írjam le ez időt? A szerető nő — ha férje kedély- és szellemdús eléggé, hogy folyvást szép érzések tündér világában éljen — hamar feledi szüleit. — Az ily nő mindent feltalál férjében, veszteségei kárpótlását, könyei enyhülését, örömei részvétét — szóval, mindent. És a férj, örömmel hagyja oda a hit és dicsőség göröngyös pályáját, — házi körbe vonul, családjának áldozza fáradalma s verejtéke minden gyümölcseit, — és ott leli fel élvét és örömét. Ily viszony volt Jenő s Szabina közt. — A lefolyt pár évet házi életükből, holdvilágos nyári éjhez hasonlíthatni, mely a szenvedések forró és égető nappala után, bús és jó illatú alkonynyal köszönt be, — s mely minden tárgyat, hegyet, mezőt, lombot, s a kavicsos csermely játszi hömpölygését varázs ezüst fényben tünteti fel egyiránt. Mig e pár év ennyi csendes boldogságot és örömet osztott ki egyfelől, — túl a hegyeken addig a szilaj szenvedély Moldovának trónját kétszer döntötte meg. Istvánt, az elűzött Péter fivérét titkon gyilkolták meg, — s a helyébe lépett Eleket lázadás és árulás örvénye nyerte el. Alig telt még néhány hét, midőn Jenő Pétertől levelet kapott, melyben tudatja, hogy nem száműzött, nem földönfutó többé, — a nagyúr megkegyelmezett, visszaadta honát s hivatalát, s kéri Jenőt, hogy legyen vajdai széke támasza, s rögtön Szucsavára induljon. Jenő szilárdul irt vissza. — Szabinának arczán pedig a legmélyebb fájdalom jelei voltak láthatók,— keblét egy kínos előérzet dúlta,— valami átkos végzettől rettegett, mely a hit- és szószegőt utódjaiban sajtolja leginkább. És Péter nem soká újabb levelet irt, — e levél követelő és fenyegető volt, — elmondá, hogy szorult körülmények közt tévé hitét s ígéretét, — hogy e körülmények kényszeriték egyetlen leányát az igénytelen nemesnek ígérni, — hogy élte megmentéséért sokat tesz és ígér az ember, de ilyeket mindig csak kierőszakoltaknak kell nézni. — Végül kijelenti, hogy ha leánya pár hónap alatt vissza nem küldetik, tűzzel és vassal törendi az utat utána s véres elégtételt veend. „Oh atyám! —atyám! hová képes ragadni az Önző, a féktelen szenvedély ?“ szólt Szabina, s hangjának fájdalmas, méla zenéje szivet varázsolt volna egy hideg szírt kebelbe is —„hát azért vándoroltunk át e hon határain ? — azért vettük, szorult helyzetünkben igénybe jogait, hogy azt gáládul megszegve, romlására törjünk ? — reám ne számíts e műnél, s ne nevezz leányodnak többé ! — Én e hon leánya lettem, — itt fogok élni vagy halni, — és előbb avagy utóbb, de e hon fog hantjával takarni“ (Folyt. köv.) 222. September 21-kén 1853. Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, (J akácé Láailó könyvnyomdájában Országát Kunsvalderházban, vagy a • ■ e rk e sí t is t g nél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartelmazó levelük a czlm, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap , héttőt , a főbb ünnepek utáni napokat kivive, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 16 frt., évnegyedre : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szí mitátik. — Egyes szám 20 pkr A „Budapesti Hírlap14 és melléklapja „Napi Tudósitó 44 előfizetési föltételei : A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 5 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 6 pfrt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 4 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 5 pfrt 20 kr. HIVATALOS RÉSZ. A pesti cs. k. tudomány-egyetemben 1858/4 tanévben követendő Előadási rend. (.Vége.) Bölcsészeti kar. Ismetan, hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton 9 — 10-ig, előadva Stanke Leander ny. h. tanár által. Gyakorlati bölcsészet, hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton, 2—3-ig, ugyanattól. Felsőbb neveléstan, hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 10 — 11 -ig, Grynaeus Alajos r. t. Széptan, szerdán, pénteken és szombaton 4— 5 -ig, Tody Ferencz magántanártól. Középkor átalános történelme , hétfőn, szerdán és pénteken 11—12-ig, Reisinger János r. t. Austria történelem, I. Ferdinand korától kezdve a vesztphaliai békekötésig,kedden és szombaton 11 —12, ugyanattól. Történelmi gyakorlatok a középkor történetéből, tanárságra készülők számára, hétfőn 3—5-ig, ugyanattól. Újabbkori átalános történelem, kedden és szombaton 8—9-ig, Wolf Ádám rk. t. Austriai középkori történelem, hétfőn, szerdán és pénteken 8—9-ig, ugyanattól. Történelmi gyakorlatok a római történetből, tanárjelöltek számára, pénteken 4—6-ig, ugyanattól. Oklevéltan , kedden, csütörtökön , szombaton 4— x/16 ig, Horvát Árpád b. t. Régiség- és éremtan, pénteken 2—4-ig, Kiss Ferencz b. t. Tacitus történetei I. könyvének magyarázata, hétfőn, szerdán és pénteken 8—9-ig, Halder Konrád r. t. által. Demosthenes Philippicáinak magyarázata, szerdán , pénteken, és szombaton 3—4-ig, ugyanattól. Philologiai gyakorlatok, tanárjelöltek számára , szombaton 8—10-ig, ugyanattól. Xenophon Emlékezetességei, hétfőn és kedden 11 — 12-ig, Téfy János rk. t. által. Eutropius második könyvének görögre fordítása, szerdán 11 — 12-ig, ugyanattól. Aristophanes Acharánjai és lovagjai, pénteken és szombaton 4 — 5 ig, ugyanattól. Elméleti csillagtan, hétfőn, szerdán és pénteken 9 —11-ig, Mayer Lambert r. t. által. Különzéki hangját (Differential-Rechnung), hétfőn , kedden , szerdán, pénteken és szombaton 10—ll-ig , Peczval Ottó r. t. Felsőbb Algebra, hétfőn , kedden , szerdán és pénteken 10 —ll-ig, Nékám Sándor h. t. által.Logarithmusok és egyenletek, pénteken és szombaton 11—12-ig, ugyanattól. Csepfolyó és terjedékeny testek nyug- és mostana, továbbá hangban, hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton 9 -10-ig, Jedlik Ányos r. t. által. Gyakorlatok természettani kísérletek végbevitelében, kedden és pénteken 2—24-ig, ugyanattól.Állattan, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 8—9-ig, Langer Károly r. t. által.Embertan, hétfőn és szerdán 5 —6-ig, ugyanattól.Ásványtan, hétfőn, szerdán és pénteken 9 — 10-ig, Szabó József h. t. Életműtlen testek vegytana, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 11 — 12-ig, ugyanattól. A magyar irodalom története, szerdán és szombaton 2—3-ig, Mácsik József ny. h. tanár által.Magyar írásmód, csütörtökön 10 — 12-ig, ugyanattól. A magyar költészet története, hétfőn 4—5ig, Toldy Ferencz magántanár által. Német irodalom, hétfőn, szerdán és pénteken 4-5-ig. Gaertner Vilmos rk. t. Német írásmód, kedden és csütörtökön 4—5. Ugyanattól. Szláv irodalom, kedden és csütörtökön 2—4. Ferencz József h. t. által. Olasz nyelvtan, kedden és csütörtökön 4—5. Teffenberg Adolf tanító által. Franczia nyelvtan, csütörtökön és szombaton 2— 3-ig, Mutschenbacher Alajos tanító által.Franczia irodalom, csütörtökön és szombaton 3— 4. Ugyanattól. Angol nyelv és irodalom, kedden és csütörtökön 12— 1-ig, Levis Lajos magántanár által. Perzsa és török nyelv, hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton 4—5-ig, Repiczky János magántanár által. A cs k. magyarországi pénzügyigazgatóság által Schuttan József szigeti adóhivatali segéd, II. oszt. adótisztté a nagy-mihályi cs. k. adóhivatalhoz ; Raupt Rezső aradi adóhivatali tiszt, III. oszt. ellenőrré a battonyai cs. k. adóhivatalhoz; Kümel Károly cs. k. telek-felmentő bizottmányi tollvivő, 111 oszt. ellenőrré a csurgói cs. kir. adóhivatalhoz, ideiglenesen kineveztettek. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, September 20. Az újra megtalált magyar szent korona jelentősége. Magyarország története csaknem egy évezred óta csak a szent korona története, melylyel Magyarországnak kereszténysége és állami élete kezdődött. Bármily messze megyünk vissza e történetben, mindenütt csodálatos következetességgel azt találjuk, mikép a koronának szentélyébeni minden háborgatása vagy annak eltűnése — az országra nézve általános szerencsétlenséggel járt, hogy mindaddig, mig az istentelen kezek jogtalan birtokában volt. Pannónia áldott téréi mindig vértől áztak, és ínség, halál és minden fékvesztett szenvedélyek dühe a szép Magyarországot pusztulással fenyegették. Csoda-e ! ha e szent koronának újra feltalálását mindig a lelkesült nemzet millióinak örömmiadala üdvözli! Hiszen annak megjelenésével a szerencsétlenség mindannyiszor eltűnt, annak a jogszerű kezekbe visszatértével a megrendített országba is visszatért a jótékony, minden korábbi sebeket meggyógyító béke, s csak ily korszakokban volt képes Magyarország a civilisatio pályájára lépni és azon előre haladni. Igen, e szent clenodiumokban tehát felsőbb erő rejlik, és ha a legendák traditioi és minden krónikák egybehangzó adatai a koronáról ma kevesb hitelre találnának is, de a fennebbi utalás az eltagadhatlan históriára sem ily erőnek, sem azon felsőbb védelemnek kétségbehozását nem engedi, mely a fölött szemlátomást őrködik, mely nélkül már nem egyszer, ha reá csak emberi gondoskodás ügyel vala, nyomtalanul és menthetlenül elveszett volna. Hányszor jön a szent korona erőhatalommal elvéve, csellel megszerezve , csalással elorozva, pénzért elzálogosítva és futásban ? de Isten végzete által mindig visszaadatott, majd a szent tárgy iránti tiszteletből, majd a történetírók előtt megfoghatlan ritka önzetlenségből, majd ismeretlen módon jött napfényre rejtekéből , és midőn Otto 1305-ben azt a Fischamendnék útjában elvesztette, másnap a veszteség észrevétetése után a nyílt országúton mintegy csoda által ismét sértetlenül megtaláltatott! Ha tehát mellőzve minden hagyományi ihletet, a magyar korona tiszteletreméltó volta csak a nemszent histórián alapulna is, azért Magyarországnak a melletti lelkesedése nem csak igazolva van, hanem annak megtalálása, valamint legfelsőbbleg elrendelt pompás fogadtatása e perczben legmagasztosb jelentőségű. Az újkor gonoszczélű tévtanai, sok és jobb feladatra méltó tehetségek sajnos felhasználásával a társadalmi intézmények minden nimbusát és ahhoz csatlakozott hagyományos tiszteletreméltóságot megsemmisíteni igyekeztek , és vak követőik, midőn ez mindjárt sikerülni nem akart, okos számítással, azon tárgyakat a nép szeme elől elrették, melyek herostratusi terveiknek útjában állottak. Ezért kelle Sz. István koronájának is a föld gyomrába jutnia! De a földben csak múlandó tárgy semmisülhet meg. Az örökös monarchia halhatlan eszméje az új tévtanok minden egoistikus idétlen szüleményeit messze túlélendi, mint a tömegek galvani mozgalma bizonyitá, midőn a szent korona megtalálásának hite elterjedt, és annak lelkesítő látása a lelkesült nép minden osztályainak monarchiai értelmét az örökös fejedelmi jogok iránt, új életre ébreszté. Valamint Szent Istvánnak a magyar államot először megalapító korában, úgy most Magyarország ismét egy újon alapított államélet küszöbén lépett át, és valamint történetünk minden korszakot képező fordulatánál, úgy ezúttal is a szent fejék, mint szerencsés előjel palladiumi és biztos záloga, mintegy égtől küldve jelent meg ismét és valamint amaz első boldog korszakban Gize a bajor fejedelmi hölgy, Magyarország első dicső királynéja megosztás magyar korona fényét az ifjú sz. Istvánnal, úgy egy szerencsés nagyjelentésű végzet úgy akará, mikép ez örvendetes napokban is szintén egy ragyogó herczegnőt ugyanazon magas fejedelmi házból választa ki fiatal Császárunk, Austria trónját díszíteni, mely most minden koronáinak fényében ragyog, és melynek az ég láthatólag a most feltalált magyar szent korona által ismét azon ezer éves dicső fennállást és védelmet akará biztosítani, melyet a jelen évezredben Magyarországnak megadott. PEST, sept. 20. A „Temesvarer Zig“cak a szent korona megtalálásáról írt második czikke*) Így hangzik: ,,A magyar koronajelvények. II. A magyar országos clenodiumok szerencsés feltalálása alkalmat szolgáltat nekünk, azoknak, s nevezetesen a koronának korábbi viszontagságairól *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 220. számát.