Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)

1853-12-03 / 284. szám

Pest, Szombat. Megjelenik a lap , hétfőt s a főbb utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító“-val együtt : félévre 12 frt. évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz­­. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Klftilzuthetui — helyben » lapkiadó hivataliban, L a­k­á c­s L. «»társ köjij­vny­omdájában Orsilgut Krie­­walderlitzban , vagy a nzerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­­hivatalnál. — Az élűi fizetést tartalmazó levelek a cz lm. lakhely­e utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­ér me­ntes­ttve egyenesen a k­­­ajd­ó hivatalhoz vagy szerkesztfi­ághoz atasitandók. Előfizetési felhívás* **) A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.) Félévre : helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalder­­ház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi beküldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG. HIVATALOS RÉSZ. A belügyi és a kereskedelmi-, ipar- és közé­­pitészeti ministeriumoknak 1853. oct. 10-kén kelt rendel­ete,*) kiható Magyarországra, mely által az építé­szeti­ hatóságok helyzetét és az építészeti szolgá­latban­ hatáskörét tárgyazó ideiglenes határozatok állapíttatnak meg. Miután az ő cs. k. Apostoli Felsége által 1852. September 12-kén kelt legfelsőbb kabineti iratával kiadott fölhatalmazás következtében az 1853. febr. 9-én kelt rendeletnél fogva minden koronaorszá­­gokra nézve, Magyarországot és a katonai határőr­séget kivéve, az építészeti hatóságok helyzetét és az épitészi szolgálatbani hatáskörét tárgyazó ideig­lenes határozatok megállapittattak (1853. hírod. törv. lap 27. sz. 139. lap), ezek most már a keres­kedelmi, ipar- és középitészeti ministerium által a belügyministeriummal egyetértőleg Magyaror­szágra nézve is kibocsáttatnak, még­pedig azon változtatásokkal és különös megállapításokkal, me­lyek a politikai országos hatóságoknak ezen ország­­bani eltérő szerkezeteivel megegyezők. Ehez képest Magyarországban az építészeti igazgatóság is öt osztályra osztatik föl, és mindegyik helytartósági osztály alá egy építészeti igazgatósá­gi osztály egy műtani számvevő osztálylyal együtt, az építészeti igazgató mint átalános építészeti főnök pedig közvetlenül a katonai és polgári kormány alá rendeltetik. A felebbi határozatok, valamint az építésze­ti hatóságoknak ezen megváltozott szerkezete 1853 november 1 -jén lépnek hatályba. Bach s. k. Baumgartner s. k. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság által Margam Zsigmond székelyhidi l. oszt. adóhi­vatali tiszt, II. oszt. ellenőrzé a derecskei és k. adóhivatalhoz ideiglenesen kineveztetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 1. A május 1-jén életbe lépett austriai polgári törvénykönyv. i. n. X. A Magyarországba behozott aus­triai polgári törvénykönyv öröködési rendszere egészen különböző az előbbi magyar örökjog sza­bályaitól. E két rendszer egymás ellenében ellentéte­lesen álló két rendszert képez. A magyar örökjog az elkülönzésnek, kivált­ságosnak és jogegyenlőtlenségnek rendszerét képezé, míg ellenben az austriait a hűbériség ki­zárása s a polgári jogegyenlőség kivitele jellemzi. Az austriai öröklési rendszer nem ismeri a halál ezen rendelkezésének sem aristocratiai, sem természetelleni korlátjait. Nem ismeri az többé sem az ősi, sem az ado­­mányos javakat, hogy mint ilyenek megkülönböz­tethetnének, s ez által a forgalomból kivezetnének Egyszersmind a család tagjai között tökéle­tes jogegyenlőséget alapított, az öröklési jogot s képességet egyenlőn kiterjesztvén valamennyire. Tehát egyrészt a szabad rendelkeztetést nem korlátolja a javak minősége szerint, hanem azt mindenre kiterjeszti, mi­által egy hatalmas ipar­ösztönt erősít s terjeszt, miután számtalanoknál a vagyonszerzés és szorgalomnak egy főforrása a *) Bírod, tervlap. 1853 oct. 15-diki LXVI. db. 201 sz. **) Lásd „B. H.“ 281-dik számát. bizonyos személyek iránti benső érzelmeknek a haláleseti vagyonátruházás általi valósítása s semleges kifejezése. Másrészt az örökölhetést e­­gyenlővé tevén, a családtagokat nem állítja egy­más ellenébe, mi­által a családi viszályok, s ez után az erkölcstelenedésnek is egy bő forrását zárja el. Igen fontos nemzetgazdászati s politikai e­­redmények is várhatók az austriai öröklési rend­szertől. Nevezetes az, mikép a javak nagy része nem leend ezentúl bizonyos családoknak egyedárusága. Meg fog akadályoztatni, hogy a­zok mindig ugyan­azon kezek közt forogjanak. És midőn a javak nagy része a forgalomnak megnyittatik, termé­szetesen a javak többek közti felosztása is eszkö­zöltetik. Ez egy kitűnő forrása lehetend a nemzeti vagyonosság emelkedésének. Mert a vagyon több kezekben, mindig nagyobb ipart, megfeszítettebb szorgalmat idéz elő, mi a nemzeti gazdagodás egyedüli alapja. Egyszersmind ez egy eszköz arra is, hogy az osztályok között a vagyon tekinteté­­beni roppant különbségek is lejebb szállíttassanak, és azon túlságos eltérések, melyeket különösen Angliában láthatni a vagyonosok s vagyontalanok közt, minél inkább eltávolíttassék. Meg kell azonban jegyeznünk, midőn az austriai codex a jog- és vagyon­egyenlőség elve felé törekszik az öröködési rend elveiben; nem feledkezett meg sem arról, hogy a vagyonnak túlságos feldarabolása igen károssá válhat, mit ismét Francziaországban tapasztalunk ; sem arról, hogy a terjedtebb vagyontömegeknek is kitűnő hasznaik vannak. Ez okból foglaltatik benne egyrészt a mi­nimum megalapítása s követésének szigorú rendelése, másrészt a családi hitbizományok alkothatása. Ez utóbbiról a következő czikkekben. Levelezések. Bécs, nov. 30.­­ Bécsi lapok ma, támaszkodva az utolsó bukaresti tudósításokra, azon gyanítást közük, hogy Grorcsakovs­ága dunai átkelést Dzsur­­dzsevónál megkísérteni szándékozik. Stratégiai­lag művelt személyek állítják, hogy ezúttal ez nem lehet szándékában s fellépése a nevezett he­lyen semmi egyéb, mint szm­leges demonstratió, főfigyelme Kalafátra van fordítva. A kemény tél beálltáig az oroszok egyelőre csak Kis-Oláhor­­szágból fognak igyekezni a törököket kiűzni.­­ A porosz kamra-megnyitó beszédet itt különféle­kép magyarázzák: vannak személyek, kik abban a nyugati hatalmak politikájához közeledést lát­nak. Ezeknek kétségkívül nincs igazuk, s állít­hatni, mikép a két német nagyhatalom közt a fő­dologban annyiban kívánatos egyetértés létezik, mennyiben el vannak határozva, mindent meg­tenni, hogy a harcz lángját világrészünk közép részeitől távol tartsák — Livornóban 24-én gyilkossági merénylet történt az itteni gonfaloniére, Fabris lovag ellen, de szerencsére meghiúsult. A tettes be van fogva. Paris, nov. 29. —L.— Nyolcz napnál tovább a londoni „Times“ folyvást azon tárgyalásokkal mulattatott minket, melyek Anglia és Francziaország közt egy oly egyezvény iránt folynának, melyben a fegyveres beavatkozás feltételei megállapittatná­­nak, miket el vannak határozva az orosz kabinettel nyilvánosan tudatni; más lapok egy jegyzékről beszélnek, mely Londonból Konstantinápolyba küldetett volna, s melyben a porta felhivattatnék, hogy Oroszországgal egyenes alkudozásokba bo­csátkozzék. Mindez igen határozatlan s nem ké­pes minket a dip­omatia czélzatai iránt felvilágo­sítani. Csak annyi bizonyos, mikop diplomatiai világunkban mindinkább azon reményt kezdik táplálni, hogy a fenforgó bonyodalmaknak mie­lőbbi békés kiegyenlítését el lehetene érni. „Egy nagy lépést tettünk a béke felé; az értekezlet igen tevékeny, és a kiegyenlítés Bécsből fog jön­ni,“ így szólknak hozzám tegnap ugyanazon hi­vatalos helyen, hol már több leveleimnek adatait gyűjtögetem. Mi a német lapok adatait, neveze­tesen a „Köln. Zig“-eit Anglia és Francziaország azon szándékára nézve illeti, mely szerint a Tö­rök és Oroszország közti viszonyokat úgy akar­nák szabályozni, hogy ez utóbbinak többé semmi ok­ n­e ne legyen Törökország belügyeibe avat­kozni, ezek nem érdemelnek semmi figyelmet. Bármint akarjanak is kiegyezni, annyi bizonyos, hogy a nyugati hatalmaknak nem jut eszükbe, Oroszországot arra kényszeríteni, hogy olyanról lemondjon, mit már régóta birt. Feltűnő félhivatalos lapjaink hangjának vál­tozása Austria és Poroszország irányában. Még a „Patrie“ is udvarol az austriai kormánynak s a „Constitutionnel“ még lándzsát is tör az austriai pénzügyi állapot mellett, melyet sokkal kedve­zőbbnek ir le, mint milyennek a porosz lapok festik. E fordulat indokai felett a mi politikai közönségünk nagyon töri fejét, s vannak embe­rek, kik azt még azon aggodalomból is magya­rázzák, melyet a frohsdorfi esemény kormányunk­ban gerjesztett. De legyen bárhogy, annyi bizo­nyos, hogy a korábbi idegenkedést nagy udva­riasság váltotta fel. Azonban attól mégis nem tartózkodhatnak a félhivatalos lapok, hogy a né­met hatalmakat az 1848. év veszélyeitől óvják , s Francziaország biztonságáról oly elhízott hangon beszélnek, mintha itt minden­­pártszellem csirájá­ban el lenne fojtva, s forradalmi mozgalomtól már mit sem kellene tartani. Pedig majdnem na­ponként olvasunk befogatásokról összeesküvések, lázító beszédek, röpiratok terjesztése miatt, s a kormánylapok maguk minden alkalmat megra­gadnak, hogy a „régi pártoknak , fondorlataik­nak“ valami vágást adjanak. Mind oly dolgok, melyek a német kormányoknak semmi gondot nem okoznak. A fusioról még egy párisi lap sem tett jelen­tést, kivéve a „Siécle“-t, mely ma néhány sza­vakban elmondja, hogy Chambord gróf és Ne­mours bg Frohsdorfban találkoztak. E hallgatást azon félelemből magyarázhatni, hogy olyasmit mondhatandnak, mi a kormánynak tetszeni nem fogna. Annál inkább foglalkodik azzal a kö­zönség. — Egész határozottsággal hiszem ál­líthatni, hogy a miniszertanácsban azon kérdést hozák szőnyegre, vájjon nem lenne-e czélszerű­, a királyi ház két ágának kibékülésére egy a nemzet­hez intézendő manifestumban felelni ? A kormány ismeri ez esemény horderejét, ha meg van is ar­ról győződve, hogy e pillanatban nincs attól mit tartania. U­­. i. igen jól tudja, mikép a régi kir.­ág iránti előítéletek napról napra jobban kivesz­nek, s mikép a műveit osztályok igen jól tudják felfogni, hogy egy uj restauratio sokkal kedve­zőbb körülmények közt lépne életbe most mint az 1814—ki. XVIII. Lajos és X. Károly szerencsét­lensége az emigratio volt. A Bourbonokkal akkor számos nemes családok tértek haza a távolból, kik „semm­it sem tanultak és semmit sem felejtet­tek.“ Francziaország és annak helyzete idegen lett előttük, s ők visszatértek az ő régi előítéle­teik és szabadalmaikkal. Most egy új restauratio esetére ez nem úgy lenne, mert nincs emigratio, s a legitimitás elvének In­vei, bárha politikai visz­­szavonultságban élnek, mégis az idővel haladtak, s ezt számba veszik. A szabadelvű polgárság ezt igen jól tudja méltányolni, s a kormány nem kevésbbé. Különben nem kell hinni, hogy a hgek fu­­sioja folytán az egész szabadelvű párt a legitimi­tás elvére fog áttérni. Legközelebbi előnye a le­gitimistáknak az , hogy az urb­anistikus párt szét fog szakadozni; egy része a republikánus, más része a legitimista párttal fog összeolvadni, s a tömeg folyvást a fenálló mint tényleges kormány­­­hoz fogja magát tartani. Erről legközelebb. Tegnap egy érdekes per tárgyaltatott a jegy-rendőri törvényszék előtt. Régebben írtam már, mikép Lyonban egy tiszt bajtársai kivona­­tára a tisztikarból számkivettetett, mert egyes tiszteknek nem tetsző nyilatkozatait a politikai állapotról a rendőrséggel közölte. De akkor nem lehet­ bizonyosat tudni, mint történt e dolog. A per felvilágosítást ad. Annak tárgya a következő: Oct. 13-án a Palais royal Orleans-csarnokában Franceschi volt hadnagy, Desorthies 72 ezredi kapitányt (a lyoni helyőrségből) megtá­madta s arczul csapta. A hadnagy szándéka volt, a kapitányt párviadalra kényszeríteni. Azonban a kapitány törvényes panaszt emelt, mert ő és az­­ egész tisztikar, melyhez tartozik, azon vélemény­ben van, mikép Francesehi nem becsületes ember, ki mint árulkodó az ezredből kitaszíttatott. A jogy-rendőrtörvényszék előtti tárgyalások nem derítették ki az ellenkezőt, s a volt hadnagy a kapitány bántalmazása miatt, ki főleg eszközölte az ezredből lett kitaszíttatását, 15 havi fogságra s 1000 frank pénzbírságra büntettetett. Frances­­chi corsikai születésű, azelőtt a dec. 10-ki társu­lathoz tartozott, nagy pártfogásban részesült, s főleg a császár iránti enthusiasmusa által tűnt ki. Mint látszik ezért nem kedvelték őt némelyek az ezredben, s azért megragadták az alkalmat k­ellene vizsgálatot kérni azon nyilatkozattal, hogy ők mind leköszönnek, ha a vizsgálat megtagad­tatok. December 3-án 1853. Cryorok, (Aradmegyében) nov. 24. Bájoló hegyaljai vidékünkről mitsem lehet olvasni am­ becses lapjaiban, holott találkozik elég érdekes tárgy, melyet tudatni a t. ez. olvasó közön­séggel érdemes volna, miért is feltettem magam­ban, olykor olykor,ha szerkesztő ur szívesen ve­­endi, ön lapjába közléseket tenni*). Sokat olvas­tam a „Budapesti Hírlap“ban a bő­s­éig szüret­ről, én is azért nem az orosz-török viszályról, de mi nekünk érdekes­, a szüret eredményéről kí­vánom az olvasó közönséget tudósítani. — A szá­raz nyár által okozott hőség miatt a szőlő úgy szólva csak erővel ért meg, miért is minőségre nézve a bor nem oly tökéletes mint tavaly, bőség dolgában azt mondhatni, elég borunk termett, úgy hogy hordó dolgában sokan megszorultak, — az idei szőlő­munkáltatás sokkal többe került az előbbeni évekénél, s mégis a bornak nincs ára, 3 köpírtató hegyaljai bor. Némelyek ménesi aszút is megkísértettek készíteni, de minő siker­rel ? még nem tudni. A szüret csendben folyt le, a szokott vigsá­­gok hiányzanak. Az, kinek magas jelenléte némi élénkséget ad városunknak, az idén nem jött le szüretre. De kegyességét s jótéteményeit árasz­tani azért a távolból sem szűnt meg. F­o­r­r­a­y Julia grófné ö­nméltóságát s kegyes földes asszonyunkat értem, ki ez évben városunk di­­szére és javára egy csinos papi lakot épittetni *)Igen szívesen és köszönettel veendi Szerk.

Next