Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)

1853-12-10 / 290. szám

1626 M nyerteknek vélik, miszerint azt az eladás napjáig személyesen vagy meghatalmazott­jaik által bejelenteni annál inkább el ne mu­lasszák, mivel ellenkező esetben a vételárnak hitük nélkül leendő felosztása úgy a részükre s költségükre történendő gondnok-kinevezés is önmaguknak leszen tulajdonítandó. Schalaz Antal, Ibiró. (2199) (3—3) 282/1. — Guari István csőd perében ho­­­zott ítéletnek végrehajtására határnapul 1854 január hó 23-ik napja Kaposvár kerületi cs. kir. járásbíróság elé kitüzetik , hová az illető érdeklett hitelezők s tömeggondnok Ferstl Rajmár ur ezennel biróilag idéztetnek, a meg nem jelenendő hitelezők gondnokául Gáspár Lajos ügyvéd neveztetvén ki. Kelt Kaposvárott november 30-án 1853. Kelemen Lajos, m.k., Kaposvár kerül. cs. kir. járásbiró. 4777. — A pesti telekkönyvi cs. k. járás­bíróság részéről közhírré tétetik, hogy Ebner N. F. ur, mint a Muzsik József és társai csőd­tömege gondnoka folyamodása következtében a Pest megyei cs. k.­rnagytekintetű törvény­szék által megrendelt kőbányai 385. 386. szám alatt fekvő 12 fertályból, továbbá 387. szám alatt fekvő 1 fertály, és végre 670. szám alatt fekvő 1 fertály s 3y. nyolczadból, tehát ösz­­szesen 14% fertályból álló s egészben 6331' pft 25 krra becsült, s Muzsik József és Stra­­szenreiter Jozefa hitesek nevükre írott szőllő­­nek, a pesti telekkönyvi hivatalban (ujvilág­­utcza megyeház 2-dik emelet) f. é. december 30-kán délelőtti 10 órakor leendő másod iz­­beni árverése azon hozzáadással tétetik köz­hírré, miszerint ez alkalommal a kérdéses szőllők a legtöbbet ígérő részére becsáron alul is le fog üttetni, és a vevő a vételár felét a­­zonnal, a másik felét 6 hó múlva, az esedékes kamatokkal lefizetni köteles leend. A becslevelek, valamint az árverési felté­telek bővebben a telekhivatalban megtekint­hetők , felhivatnak mindazok, kik magukat jelzálog­­jogot nyerteknek vélik, miszerint a kérdéses árverésnél érdekeiket képviselni el ne mulaszszák. Schalatz Antal, m. k., (2167) (3—3) telekkönyvi cs. k. jbiró. Felszólítások. (2143) A kőszegi cs. kir. 1-ső oszt. járásbíróság által ezennel közhirré tétetik, h­ogy Meszlen­­ben Vas megyei helységben írásbeli végren­delet hátrahagyásával t. Takács Judita özv. Kiss Józsefné asszony meghalározván, a két fitestvérjét Gábort és Sándort, és nővéreinek Takács Zsuzsánna és Katalinnak gyermekeit örökösöknek nevezte ; minthogy a bíróság e­­lőtt a hagyományozó egyik testvérje, néhai Takács Zsuzsánna férjezett Horváth Sámuel­­né gyermekei holtartózkodásuk nem tudatik, ennélfogva ők felszólittatnak, hogy magukat közelebb jövő 1854-dik évi január 9-dik nap­jáig ezen bíróságnál jelentvén, örökösi nyi­latkozatukat nyújtsák be ; ellenkező esetben a hagyaték a magukat jelentő örökösökkel, s a meg nem jelenők számukra rendelt Dongó Ká­roly gondnokkal fog tárgyaltatni. Kőszeg, november 24-kén 1853. Mécsé­r­dy , m. k., c.s. k. l­ sp oszt. ibírnaácz­ u­lnik. MAGÁN-HIRDETÉSEK. (BUDAPESTI HÍRLAP 290-ik számához december 10-én 1853.) ------------------------------------------------------------------------­(2229) Óvás. Nagy-berki lakos Tóth József mint vég­­rehajtató részére, ugyan nagy-berki lakos Tóth Lászlótól f. é. november hó 9-kén vég­rehajtás utján lezálogolt, s 800 ft pengőre be­csült­e­ a polgári telek birói árverezésére kész­pénz fizetés mellett határnapul 1854-dik évi január hó 24-ik és szükség esetére február hó 25-ik napjai reggeli 10 órára oly kijelentéssel tűzetnek ki, miként a vevő a telken zálogilag biztosított adósságokat a vétel áráig birói u­­tal­vány­ozás szerint átvenni tartozand, úgy­szintén felhivatnak azok is, kik ezen a telek­re zálogjoggal birnának, a kitűzött határidőig igényeiket bejelentsék ; ellenkező ezesben a vételár felosztása nélkülök fog megtörténni Kelt Kaposvárott, november 24. 1853. Kelemen Lajos, m.k., (2198) f1—3) Kaposvár kér. cs. k. jhiró. (2216) (1—3) Halmschlager János s Magdolna vörös­­vári lakosoknak 207/821 sz. alatt Vörösváron fekvő, 600 pftra becsült lakházuk 816/53 szá­mú­­ birói végzés nyomán, f. 1853-ik évi de­cember 17-ktmn d. u. 2­/2 órakor Vörösváron a helyszínen 10/ioo becsár bánatpénz letételével a sz.-endrei jbiróság hivatalában megtekint­hető feltételek mellett, mint második árveré­sen szükség esetében becsáron alul is eladatni fog. — Miről a netán előbbi jelzálogot nyert hitelezők azon hozzáadással értesittetnek, — hogy igényeiket a fen kitűzött határidőig e jb­róságnál annyival inkább jelentsék be, mi­után ellenesetben a vételár az árvereltető kö­vetelésének fedezésére fordittatni fog. Kelt Sz.-Endrén, november 13. 1853. Vitkovics Miklós, m. k., k. végr. segédbiró. (2200) (1—3) 1833,853. — H.-M.-Vásárhelyen elhunyt néhai Pásztor János hagyatéki tömegéhez tartozó H.-M.-Vásárhelyen tarján­ tizedben 78-dik sz. alatti udvartelkével együtt, 520 p.­­ntra becsült ház, 1854-dik évi február hó 1-én reggeli 9 órakor s szükség esetében martius 2-kán ugyancsak reggeli 9 órakor másodszor­ és véglegesen el fog adatni.­­ Az árverési­­ feltételek alulirtnál megtekinthetők. — Miről­­ egyszersmind a kérdéses házra nézve jelzálog! ■ joggal ellátott hitelezők ezennel értesittetnek. ] Kelt H.-M.-Vásárhelyen, nov. 30. 1853.­­ Lubinszky Ignácz, m. k., ] eljáró h. járásbiró.­­ (2174) (1—3) ‘ 1602B/13B3- *7- — Bars megyében fekvő cs.­ kir. közalapitványi mária-családi uradalom-­­ ban a tavalyi termelésből szabad rendelke- ■ zésre fenmaradt mintegy 600 bécsi és cser-ha- ' sábfa, 1854-dik évi január 9-dik napján az­­ ottani klastrom-épületben tartandó közárve- ' rés utján készpénz fizetés iránt el fog adatni.­­ Cs.­k pénzügyi igazgatóság Nyitrán no­­­­vember 29-kén 1853.­­ (2209) (1—3)­­ Bettelheim János panaszló részére, Józsa Péter elmarasztalt panaszlottnak Arad bel­város erdő-utczában 349. sz. a. fekvő végre­hajtás alá vett, s végrehajtásilag 4852 pftra becsült háza és telke, f. é 6473. sz. a. hozott aradi járásbirósági végzés folytán, 1854-dik évi január hó 19 én először, és ugyanazon évi február hó 20-kán másodszor és mindenesetre utó­szor, mindig d. u. 3 órakor azon kijelen­tés mellett fog nyilvános árverésnek kitétet­ni, miszerint a venni szándékozó 10 százlék­ bánatpénzt az árverés előtt, valamint a leg­többet ígérő az árverés napjától számítva 8 nap alatt az egész vételi árt letenni köteles Lend.­­ Egyébiránt jelen hirdetményben mindazok, kik az árverés alatti házra a nyíl­vánköny­vbeni beiktatásnál fogva maguknak netán jelzálogi jogot nyerteknek vélik, ezen­nel felhivatnak, miszerint a jószág eladatásáig magukat az aradi cs. k. járásbíróságnál an­nál bizonyosabban bejelentsék, mert ellenke­ző esetben a vételár felosztása az ő hirük nél­kül fog megtörténni , úgy nemkülönben a ne­talán távollévő jelzálogos hitelezők is felhi­vatnak, mikép jogaiknak a vételár felosztása alkalmávali megóvása végett a bíróság he­lyén felhatalmazottakat nevezve, azok nevét s lakását bejelentsék, mert különben az ő ve­szélyük- s költségükre hivatalból fognak a képviselők kineveztetni, s a kézbesítések a­­zokhoz intéztetni. Kelt Aradon, november 19-kén 1853. B­o u 11 Döme, s. k., h. jbiró. (2207) (3—3) A pesti telekkönyvi cs. k. jbiróság részé­ről közhirré tétetik, miként a Pest városa gyámbizottságának rendelése következtében Molnár Mihály ur és neje Wachtler Katalin asszonynak nevére Írott Ferencz-városi mé­­száros-utczában 22-dik és kétnyul-utczában 76. sz. alatt fekvő; az első 280 □ ölet foglaló, 9240 pftra becsült, — a másik 691 c ölnyi területű, 5564 pftra megbecsült házak, 1854-ik évi január 7-dik napján reggeli 10 órakor a pesti telekhivatalban ujvilág-utczában 2-dik emeleten megyeházban, a szokott feltételek mellett közárverésen eladatni fognak, a hol is a becsű és feltételek megtekinthetők. Schalatz Antal, m. k., Ibiró (2191) (2—:3) A pesti telekkönyi cs. kir. járásbíróság­nak f. 1853 évi november 26-án 4477 sz. a. kelt végzése folytán Illés Ádám ur mint b. Podmaniczky Lajos csődtömege gondnoka részére Szeidl Mária ellen megrendelt végre­hajtás következtében a józsefkülvárosi szől­­lőhegy utczai 760/17 szám alatt fekvő Szeidl Ferencz és neje Mária nevére irott 656­ ölnyi telkü s 7450 pítra becsült földszintes háznak a pesti telekkönyi hivatalban (újvilág utcza, megyeház 2-ik emelet) 3-ad ízben történendő közárverezése végett határidőül 1834 évi ja­nuár hó 28. délelőtti 10 órája azzal tűzetik ki, miszerint ezen alkalommal a kérdéses ház a legtöbbet ígérő vevő részére becsáron alul is le fog üttetni. Árverési feltétel gyanánt a vételár egy harmadának a vétel után két hét, 12-dik fiarmidának hat hónap , harmadik harmadá­nak pedig egy év múlva, mindenkor az ille­tékes kamatokkal együtti lefizetése tűzetik ki, mely feltételek, valamint a becsű is a te­lekhivatalban bővebben megtekinthetők. Felhivatnak tehát mindazok , kik a kér­déses ingatlanra a nyilvánkönyvekbe történt bejegy­ésnél fogva magukat jelzálogi jogot alálirt, miután nekem, s kiskorúsá­gomnál fogva édesanyámnak, Reich bol özv. anyjával, szül. Laub Máriává tett bevándorlása után Gyömrőn Gr. Teleky család jószágán , majd Báró Laffertnél Csabán is egyik veje Redl Mihály által juhászatot árendált, s később cs. k. családi puszta , pestmegyei A­d­a é­s egy része, és Ifg. Grassalkovics birtoka Örkény helysége, és Varsányi puszta húsz éven tuli haszonbérlőjétől 1796 tájban Var­sán­y­b­a­n meghalt, és Taksonyban eltemettetett Hoffmann Mihálytól származott legifjabb leányának Hoffmann Annának, Edvi Edvy Lászlótól, elébb Gróf Festetich Györgynél szalkszentmártoni uradalmi tiszttartó , majd Sopron megyében 1800 körül Gr. Szé­chényi Ferencznél, később Gróf Eszterházynál, utóbb szentgyör­­gyi Horváth uraságnál gazdatiszt, végre nyugalomba lépett magánszemély , és S­o­­pron megyébe kebelezett V­ásk­os­­falui,­ Beled­ és Edve helységi köz­birtokos férjétől, s illetőleg édesatyámtól 1805 óta külön, s Pesten és környékében la­kó négy asszony testvérei között lakott, s 1823-ban a szombathelyi szent­szék előtt lefolyt házassági váló­pere következésé­ben elvált nejének egy fejedelmi aján­dék, de positumképen törvényható­ságoknál annak rende szerint tétetett le ; egyesek rossz akarata miatt, mondott vagyo­­nom elsikkaszthatása végett, személyeink részint eltitkoltattak, részint ellárváztattak; s e törvényellenség az 1839-ks évtől kezdve a régibb kormánynál tulajdon a­l­á­i­r­á­s­o­m , és az illető helye­­ken­ személyes megjelenéseim, s folyamod­ványaimnak általami kézbesítései által ugyan huszonöt — 25 — az újabb kormánynál pedig hét — 7 — s önkezemmel aláirt folyamod­ványnak benyújtása mellett is a tapasztaltak szerint folyvást gyakoroltatik ; sőt mint né­hai királyi ügyek igazgatója , Németh Imre, s győri szent­széki Fiskális né­hai Parragh Ferencz urainak, s veszprémi lakos, s Estei Hg. Ferdinánd hu­szárezred­ nyugalmazott hadnagy , s velem apai, anyai testvérbátyám Edvi E­d­v­y Károly leveleik szerint is , de több kö­rülményekből is az tűnnék ki, hogy : 1- et nevezett, s az 1831-ki febr. 19-én Nógrádmegyei Galábocson Nagy I. Jankovich Vincze, most pozsony­­kerületi főtörvényszéki ülnök urnak, Jász­kun főkapitány Jankovich György ő Nga — általam mélyen tisztelt szűkeinek házánál, vendégkép elhalt édesanyám­nak neve alatt költ valami akár bontatlan , akár már felnyitott, s jogaimat s a politialis törvényt sérthető testa mentőm Létezik (miről azonban én hitelesen tudósítva nem vagyok). 2­­or. Atyám az 1831-ki cholera után egy állítólag a pesti postáról viszszautasítta­­tott, s nekem czimzett levélről szólló R­e­­t­o­u­r-R­ecepissét mutatván, melynek tartalma ez : „Retour, gestorben“. V­e­sz­pr­é­m­b­e­n lakó fentebb említett E­d­v­y Károly pedig szóval nekem azon hideg nyilatkozatot tévén , mikép­p,azt hallotta, hogy a cholerában meghaltam légy­en“, az ármány holt híremet (1-1) 4-et. Az én személyem már 1816-ik év óta ármánykodók által titkos, és ha­mis eljárásokkal, s tán iromá­nyokkal — például legutójára a Jász­berényben 1853-ki sept. 3-án 10,235 sz. a. költ útlevélben is folytonosan eltagadtatok, máshol pedig 5-öt. Nagy hihetőséggel lelki tehet­ségem épsége tagadtatván meg (mint a pápai városi női kórház könyvének azon jegyzéke, miszerint az 1834 ki od­. 11-én s ugyanazon év és hó 16 a közti, a kórházban általam töltött négy — 4 napot elégségesnek tartó kórodat igazgató orvos, és Veszprém megyei Physikus, Dr. Cseresnyés Sán­dor úr ideges állapotomat könnyelműleg ,T é b o t o d á s s­á“ canonisálni, s ez által polgári életem meggyilkol­tatására az alapot megvetni, — holott betegségem kórtörténetéből az ellenkezőt lát­­ható, s azt azon körülmény is igazolá , hogy én Vásárosfaluba, hová atyám ide­iglenes elköltözéséről előre nem tudósíttatva, étetrokonom Gremsperger István alkalmatosságán meglátogatni akarva, ott az általam látott és tapasztaltak teljesen meg­győztek , hogy életem eloltására g­yilkos készületek tétettek, mely aggodalmamat, s abból származott idegbajomat sem az orvosi gyöngédség egy hajadon mivelt nő irányában, sem a pathologia egy acutus bajban, sem az orvosi politia és medicina forensis, egy jogokkal bíró polgárnő irányában „T­é­bo­ly­o d á s s á‘‘ félreismerni, s az által­a tör­vényszékeket félrevezetni jogot nem adott) , polgári életem s szemé­­y­i­s­é­g­e­m megsemmisítésére tényle­ges lépések intéztettek. 6­­or. Vegyes házasságunkat Nászna­gyaink mind a kath., mind a reformált vallásu lelkésszel hiányosan, hirtl­­enül, s származásunkat s születésünk he­­­lyeit eltagadólag, s a remélhetett egész zármazékunk polgári életét örökre megsemmitő módon íratták be. 7-er. Miután a nőket egyedül férjeik után lehet és szokás keresni és feltalálni, hogy a keresésnek e módjából kijátszattassam férjemnél néha neve , néha charactere, néha lakása hagyatot­t— vagy fer­­díttetett el. Az emberiség, erkölcsiség, s törvényeink, de önfentartási s polgári jogaim tekinteté­ből is, kötelezettséget érzek köztudomásra hozni ezen törvényes keresetem alapját tevő óvásomat, melyben kijelentem , hogy én t­­ör fent irt anyám haláláig 1802-ki febr. 19-ki születésem óta folytonosan, annak kezei alatt növekedtem, s folytonosan vele laktam — kivéve némely években 1819 után tett egy két heti barátkozási kirán­dulásaimat—minő vala Csanádyné asz­­szonysághoz , — Boronkayné szül. Jankovich Apolloniához, — Pál­­miffyakhoz, Fejérmegyében, — C­s­e­p­­csányi Tamásnéhoz Békés megyé­ben, Malonyai ő Excja Inspektora M­a­gyar Imre nejénél, Gremsperger Kláránál M­á­­nyán Bars megyében 1824 sat. — s azon négy hónapig tartott legutóbbi időt, midőn atyánkfiai, és az ármány 1830-ki no­vemberben azon csínnal választának el min­ket egymástól, hogy anyámat ugyan Nográd megyébe Balassagyarmat­­r­a Gr. Zichy Miklós kasznárjának Heinrich Józsefnek özvegyéhez, anyám testvérnénje leányához, szül. Kra­­phenfelsz Ágneshez, — enge­­m­e­t pedig B. Orczi György akkori Inspektora Magyar Imre, most cs. k. földbecslőbiztosi főfelügyelő ur, s Grems­perger (most Örömösi Gerébi) Pál só­gora házához, Bics megyei Kisszállás­­r­a , annak nejéhez Gremsperger Kl­á­­r­á­h­o­z atyafiságos hosszabbbsrátkozás érve alatt vitettek el, mely idő után anyám halálától fogva egész férj­he­zmenésemig Gremsperger Istvánnál, anyám sógoránál (Gerébi Pál apjánál) — mint kinek Depositumomról törvényes tudomása volt, folytonosan laktam; minélfogva sem anyámnak, sem annak nevében más valakinek az engem illető vagyon felett testamentumilag törvényesen rendelkezni sem akarata, sem joga nem le­hetett. 2- or. Minden az én keresztelő le­velemet kivülöttem felmutató, vagy felmutatott egyént, bitorlónak, lár­­v­á­s­n­a­k és bűnös csalárdnak nyil­vánítok. 3- or. Mindazon lélekbetegséget tanús­í­t­ó b­i­z­on­yí­t­v­á­n­y­t vagy költötte, és a koholt hírrel, mint okle­véllel lépett fel személyem megtagadására; s Pápa városi lakos, és ügyvédem­ Dienes Dániel leveleiből pedig azt értem , hogy pá­pai birtokomat illetőleg ugyan pápai lakos, és Gr. Eszterházy Miklós ügyvédénél, Tóth Lajos urnál — kinek személyes ismeretét pe­dig leírni szerencsém van — valami, nevemet viselő a személyű nő járt volna. 3-or. A beled! kathol. Ekklézsiában az 1802-ki február 19-én tett keresztségemről szólló keresztlevélről atyám 1846-ban azon nyilatkozatot tette, hogy „azt már ré­gen kivették légyen“; s nászna­gyaim azzal csakugyan esküvésünkkor még sem léptek fel; s hogy a keresztlevél jogta­lan kivétele ártatlannak, tesséke atyám felmutatható levelében férjemre szinte azt bízta, hogy ő is , az ő fiának Edvy­ Károlynak, azaz testvérbátyámnak ke­resztlevelét a kunszentmiklósi Man­trikulából szinte vegye ki; s ily­etán keresztlevelem mások kezére kerülve, azzal lárvás személyek vég­télén csalárdságokat követhet­tek és követtek el.____________ nyitványokat, melyek gyanithatólag akár régebben, akár újabban személyemről titkon létezhetnek , hamisaknak, gonosz szán­dékból koholtaknak nevezem , mely­re nézve 4­ ez az engemet illető nagy vagyonom a régi Depositumomról szólló o­k­­leveleknek tőlem való titkolt­a­­tását is (miután az ez iránti kellő törvé­nyes lépéseket megtettem) törvényel­lenesnek nyila­tkoztatom , s az ez ügy­ben netalán több törvényhatóságok kezében lehető többféle s a valósággal ellenkezőt bi­zonyító, s hihető ezeknél fogva nevemre költött hamis pereknek folyta­tására is alkalmat adott okleveleket hamisaknak és é­r­v­énytelenek­­nek nyilvánítom, s azokat minden ha­tóságoknál annyival inkább olya­noknak tekintetni kérem , mivel én ön­magam járván el ügyemben, s nekem (kivéve azon pert , melyet fentirt testvérbátyám Edvy Károly, cs. k. ny. hadnagy, ál­lítólagos meghatalmazottjának s prókáto­­ának, Veszprém megyei cs. k. illamügyvéd Szép Sándor urnak erőszakos befolyása mellett, 1847-ben Pápán elhalt atyánk kezé­ben volt vagyonúnkon testvérbátyámmal (miután az 1805-ik év utóbbi hónapjaiban már Pesten született, s az 1822-ben Eszterházy Hgtől díjazott kadéttá ne­­veztetett Edvy László testvéröcsénk Venetiában Kiss Nép. János kapitány rokonunk magántudósitása szerint, s a Todtenschein megküldése nélkül a kato­­­naispotályban, a tudósítónak, mint ispo­­tályinspections tisztnek karjai között megholt légyen) , tett osztályunk után rám jutott föl­deim erőszakos eltulajdonításával gyakorlott violentiája ellen támasztani kényte­­lenittettem , s mely ügyemnek vitelére Die­nes Dániel, Pápa városi lakos és ügyész urat — ki azonban csudálkozásomra Müller Gyula naptárában a pápai ügyvédek között nem találtatik — fér­em­ jó hiszemü ajánlatára 1850-ben válasz­tottam) soha, semmi formális perem még nem lévén, sem ügyvédre, sem emmi meghatalmazottra szük­­égem nem volt, s máig sincs ha valaki ily alakban lépett vollna fel — e törvénytelenség ellen is tiltakozom. A mi pedig Edvy Károly —­ apui anyai testvérbátyámnak osztályvon­­ását torló peremet illeti , azt mind alapjában , mind formájában (a próká­toromtól mutatott minőségében) hamis­n­a­k — s járásbirói ülnök Mikovinyi­g­n­á­c­z neve alatt (hihető annak tudta nélkül) authenticálatlan párban, s V­e­r­m­e­s Illés cs. k. I. oszt. pápai járásbirósági el­nök ur neve és pecsétje teljes el­mellőzésével nekem kiadott úgynevezett „b­i­­rón­télet“ álk­ománynak tar­tom; s e szerint az egész nevemre és Edvy Károly bátyám nevére készített úgynevezett pert személyem elsárvizására , jogomnak csalárd megrontására intézett, tör­vénytelen és­eleitől végig, az állítólagos appellátákkal együtt vagy érvénytelen és hamis előadásokra épített vagy egészen koholt irománynak nevezem , mely iránti panaszomat annak ide­jére és helyére fentartván , az ellen most csak ezen előleges óvást teszem. 5- ör. A mi továbbá személyemnek neta­lán­ öntagadása vádját illeti, kijelen­tem , miként sem boldogult anyám, sem én soha, sem morális, sem polgári, sem po­litikai bűnnek , vagy csak compromissiónak, legkisebb gyanújával is nem terheltetvén; ellenben én igen nagy polgári jogo­kat keresni kénytelenittetvén , maga­mat akár személy­erő­r­e , akár neve­m­­r­e, akár származásomra, akár fog­lalkozásomra, akár vallásomra nézve , sem magánkörben, sem tör­vény előtt eltagadni okom nem volt s nincsen , melyre nézve, ha talán titok­ban az ármány által ilyes váddal illettetném, azt mint önczélom ellen dolgozó , és igy már Bugában lehetlen tényt, alap­­­talan s gonosz ráfogást és hazug­­ságot ezennel visszautasítom. 6- or. Miután én 1852—ki november 23-tól fogva lakásomból, azaz Kunszentmiklósról sem Pesten, sem sehol, csak a szom­szédhelységben is nem voltam ; mind azon személyeket, kik akár tisztán, akár homályosan s hibásan itt nevem alatt a mondott idő óta az országnak akármi ré­szében vagy helyén, különösen törvény­­hatóság előtt netalán megfordultak légyen, azokat (miután én az országban néven egyet-egy­e­d­ü­l létezem) alározosoknak , s útleveleiket h­a­m­i­s a­k­­n­a­k nyilatkoztatom , végre 7-er. A férjemnek , Dr. Balogh Jó­zsefnek az 1833-ik óta kunszentmiklósi lakos , és kiskunkerületi felső járásban volt rendes Physikus és 1851 -ik óta kunszentmik­lósi járási cs. k. Bezirksarztnak (mely hiva­talt illető cs. k. Decretum azonban minded­dig kezéhez nem érkezett) , az ő irányában is , az én eltagadtatásom végett űzött character-s személycsere és tagadás iránti, s igy az én ügyemre tartozó magános óvását is ezennel tör­vényesen magamévá teszem. Mely előadottak iránt ezen elettől végig énkezemmel irt soraimmal, addig is, míg a cs. k. helytartóságnál benyújtott ezen óvásom törvényesen is kihirdette­t­­n­é­k , azon esetre ,ha az életem elol­tására már többször tervezett, de még eddig Isten segedelmével és némi előrelátá­sommal szerencsésen meghiusíttatott kelep­­széket kikerülnöm nem sikerülendene , vagy borzasztón elágazott ügyem kiderülése előtt természetes halálom hirtelen elkövetkeznék, helyen is előre óvást teszek. Kunszentmiklóson nov. 21. 1853. Kaszárnya utczai 144 -dik szám melletti számozatlan házban. Született Edvi Edvy Róza, m. k., cs. k. kunszentmiklósi járási főorvos Dr. Balogh József neje és Kunszent­­miklós város lakosa. A magyar kereske­delmi bank (kereskedelmi épület, dunasor, 1. emelet) folyvást­ pénzeket, legalább 100 pftos összle­­lekben, ideiglenes használatra elfogad, azok­tól a betételi naptól egészen a kivé­tel napjáig 4 száztóli kamatot fizet, sl00Opftnyi összegekig mindig azon­nal (a vista), nagyobbakat pedig rövid, az összeg nagyságához mért folyamodás mel­lett, mindennap 9 órától 12 óráig visszafizeti. Havas J­ó­z­s­e­f, m. k., k. tan. bankelnök (2238) (1 — 3) J & 1 i c­s, m. k., bankigazgató. Jószág-eladás, vagy ha­szonbérlés. Győr és Pápa közt a téti posta-állomástól Vg órányira fekvő Gyömörő helységben özvegy Somogyi Lászlóné asszonyság jószága szabad kézből eladandó, mely áll, egy tévés belsősé­gen­ ép­ü­lt illendő úri s cseléd lakházakból, gazdasághoz megkivántató pajtából, istálló­ból, és 100 holdnyi jó minőségű külsőségből, mégis egy közelfekvő szőlőből. A Vevő nem találkozása esetében a feljebb érintetteket ha­szonbérbe is hajlandó adni a tulajdonos asszonyság, kitől a legközelebbi téti posta ál­tal, bérmentes levelekkel is lehet bővebb tu­dósítást venni. (2208) (1—1) Eladó­ lovak. Egypár fiatal, minden hibától ment, pej­­­szin 16 markos magas diszfogatu 16, hozzávaló igen csinos szerszámmal, és egy legújabb di­­vatu könnyű üveges hintóval,jutányos ár mel­lett, szabad kézből eladó. Megtekintés és bővebb tudakozás végett, ujvilág-utczában 5-ik szám alatti ház keres­tessék meg. (2221) (1—3) Haszonbérlet. P. Vácz város részéről közhírül létetik, hogy a királyi kisebb haszonvételek javadal­mai, u. m. minden vám, az országos- és heti­vásárok s a piaci jövedelmei, a város serháza , serfőzési joggal, szabad bor- és pálinkamé­réssel és ételkiszolgáltatással, a dunai rév és karópénzbeli jövedelmek, továbbá az „arany hordóhoz“ czímzett vendégfogadó, szabad, bor­pálinka-, sermelés, és étel­kiszolgáltatással, valamint félévi korcsmáltatási joggal biró két korcsma-jövedelmek folyó évi december 17- e. Vácz város tanácsházában reggeli 9 órakor nyilvánosan tartandó árverésen 1854-ik évi január 1-től kezdve három egymást követő évekre, u. m. 1854. 1855. s 1856. évekre bérbe adatnak. A bérleni kivánók a kitűzött időre, kellő bánatpénzzel, s erkölcsi viseletüket iga­zoló bizony­itványnyal ellátva meghivatnak. A bérlet feltételei a jegyzői hivatalban meg­tekinthetők. Kelt Váczon 1853. évi december 3-án tar­tartott üléséből. (2228) (1—3) Felelős szerkesztő és kiadó Szilágyi Ferenc». — Nyomtatja gőzsajtón Lukács L. és társa országúton Kunewalderházban. Mai számhoz „BUDAPESTI HÍRLAP 44 előfizetési felhívása van mellékelve. (2202) (3-3) 3167. — A budai cs. kir. megyerszéki ta­­­­nács mint a főmért, legfőbb törvényszék által delegált hagyatéki biróság mindazokat, a kik -­­ nek végrendelet nélkül 1850-ik évben elhunyt Bedő János budai lakos és házbirtokos, nemkülönben ennek végrendelet mellett el­halt neje szül. Rehus Anna hagyatéki tömege ■jelien követelésük van, felszólittatnak, hogy kellőleg kimutatandó követelésük bejelentése­i végett 1854-ik évi január 12 dik napján reg­­­geli 9 órakor e törvényszéki tanács tárgyalási teremében jelenjenek meg, vagy addig igé­nyeiket folyamodványilag igazolják, mivel különben azon esetre, ha a bejelentett köve­telések a tömeget kimerítenék, csupán csak zálogjogilag biztosított követelésük fogna tekintetbe vétethetni. Kelt Budán, november 30-kán 1853. Koller Ferencz, m. k., tszéki tanácselnök. Illyéss István, m.k., ______________________titkár.

Next