Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)

1854-04-13 / 393. szám

Mátyás 60 ft, Gyurcsányi Gábor 295 ft, Fáy Soma 342 ft 30 kr, Vári Sz­abó Antal és neje Harek Róza 275 ft, Marsó Samu 377 ft. 30 kr, Molnár Lajos 70 ft, S­unyogh János 337 ft 30 kr, báró Orczy Lász­­ló 2203 ft 70/1 kr, Laczkovics János 70 ft, Sipos özve­gné szül. Darvas Therezia 970 ft, Kullifayné szül. Vattay Francisca 60 ft, Vattay Dániel 130 ft, idősb Sz­abó János 200 ft, idősb Bicskey János 115 ft, Balta Sam­u 425 ft, Zsóryné szül. Madlarassy Krisztina 15 ft, Apostolné szül. Szathmáry Borbála, Szathmáry József és Szűcs Samu 57 ft 30 kr, Brunszwitt Sidónia grófnő­ 373 ft 45 kr, Brunszwik özvegy grófnő szül. Juszth Sidonia 615 ft, Beretky ■ Károly 112 ft 30 kr, Vörös Károly 140 ft, Rácz Pál 135 ft Almásy előbb Blaskovics özvegynő szül.. Patay Francisca mint az első férjezésből szárma­zott gyermekeinek gyáizja 2415 ft, Miske özvegy bárónő szül. Paloosfy -Horváth Anna 80 ft, Elek István 40 ft,­Ludínyi István 30 ft, Palásthy G­yőző 780 ft, öszvesen 15,758 ft */s krajczár mind ezüst pénzben. (Folytattatik.) K á 11 ó (Nógrád megyében­) april 6. Múlt mart. 28-án esti 9 órakor tűzvészt jelentő harang­­kongás riaszta fel bennünket nyugalmunkból. Fáj­dalom ! kevés perez alatt a melléképületeken kí­vül 5 lakház, 6 szegény család birtoka lett lángok mar­taléka; a tűz az urasági vadász­laknál, mint mond­ják, szándékosan,gonosz kezek, mások szerint vigyá­zatlanság következtében támadt, s gyors elhara­­pódzása szülte az említettem siralmas eseményt. Emberélet áldozatul nem esett ugyan, de szeren­csétlen laktársaink verítékkel szerzett vagyona, több apró barmai, megtakarított kevés gabna- s nem csekély értékű takarmánykészlete elhamvadt. Szerencse, hogy az ezelőtti napokban folytonosan dühöngött erős szél ez időtájban lecsöndesült, külön­ben jókora kiterjedésű helységünk szalmafedett haj­­­lékai puszta romokká leendettek. A tűzoltás körüli szorgalomra nézve, csak annyit említek meg, mikép találkoztak egyének, kik oltószerek s eszközök hiá­nyában, a vész helyén talán pipára is gyújtottak. Bizony jó volna a régóta emlegetett vízfecskendőt, sőt talán kettőt is, egyszer valahára megszerezni, mily előre nem látható­ szerencsétlenségekben, azok­nak alkalmazása, nem megvetendő eredményt szül­ne­­ azért csak is inkább fecskendő, mint ló, jóllehet a lovak is tehetnek hasonló szükségben szolgálatot, mit fájdalom! ez alkalommal nem teljesíteni bo­­szankodva tapasztaltam, az egész nagy községből ugyanis a váczi püspökség lovain kívül alig 3 szekér­beli tett vizhordási szolgálatot, mely kötelesség­­mulasztásnak a helység! elöljárók , erélyese tettre ébresztéssel, hideg nem gondolás helyett, elejét ve­hetik vala. 1. 1. Irsa, april 6. A vallás iránti tisztelet s ennek szolgáit,illető gondoskodás követésre méltó példá­ját adta legközelebb helységünk izraelita vallásu közönsége, mely az újon választott rabbi B­e­r­é­n­­f­e­­­d János elfogadása,s ellátása körül igen dicsé­retes buzgóságot tanúsított. (Galgáczról lővén a fia­tal rabbi nejével együtt, Pestre egy küldöttség ment üdvözletére, s ide megérkezvén, a vasúton számos izraeliták fogadták, a határtól kezdve pedig ünnepiesen öltözött fiatalság iskolai zászlók s egyéb örömjelvények mellett kisérte az imaházig, hol az ujdon választott a gyülekezete­z azonnal beszédet tartott. Innen elvezették őt a teres rabbi-lakba, melyet az egyház­község egészen új díszes bútor­ral, az asztalt 6 pár ezüst evőszerrel, a konyhát min­dennemű szükséges eszközökkel, és a kamrát külön­féle élelmiszerekkel nagy bőségben ellátta, s mind­ezt tisztán és díszesen berendezte. Az elfogadást ünnepélyes lakoma fejezte be. Hasonló buzgóságot fejt ki az izraelita község iskolai ügyeiben is: 4 ta­nítót tart, azokat illendően fizeti, s ezért a gyerme­kek szép előmenetelt mutatnak is. Végre megemlí­tendő, mikép a község 43 évig szolgált rabbiját nyugalomba helyezvén, végnapjait illendő nyug­díjjal biztosította. Ezen tényeket mint utánzásra méltó példákat akartuk az olvasóközönséggel meg­ismertetni. Czegléd, ápril 4-kén, A helybeli da­lárda szép jelét adta életrevalóságának , mi­dőn f. hó 2-kán zenészeti és szavalat­ akadémiát rendezett a ref. iskola javára, melyről minden je­­len voltak csak magasztallal szólottak.­A többiek közt két kis angyal is érdekesítte a műsorozatot. Pálya Laur­a és Maliioa kisasszonyok játszottak négy kézre kitörő tapsok közt.­­Telesen játszta to­vábbá Nagy József úr saját készítményü ábránd­ját S­i­m­o­n­ffy vadrózsái felett, s Székely rhap­­sodiáját, s kihivatott. Kár, hogy a szavalat elmaradt. Végül az összes személyzet kitapsoltat­ott. Tiszta jövedelem 102 frt 38 kr. pengőben, melynek föl­­említésekor lehetetlen, hogy roszalva ne említsem föl, miként még mindig vannak, kik e jeles s hasz­nos társulat ellen ártó szándékkal titokban mű­­­­ködnek?f -{'í, s. (Közbirodalmi napid.) Bécs, april 11. Vilmos töhg 6 cs. ige ez éjjel is nyugton aludt, és felgyógyulása örvendetesen halad előre. —-aX'cs. k. Apostoli Felsége közelgő egybekelési ünnepébeni részvétét tettleg kifejezen­dő hg Dietrich­s­tein-Proskau-Leslie Ferencz József 6 magassága, a Mária-Terézia ka­tonai rend lovagja, tízezer forintot szentelt el­hunyt katonatisztek Felső é­s Alsó - Austriában, Sziria vagy Karinthiában lakó szegény árva leányainak férjhezadására, mely összeg már az általános cs. k. hadifizetőhivatalnak kézbesittetett is. A nemes ada­kozó szándékának megfelelőleg a főhadiparancsnok­­ság ezt 1000 fi­ból álló tiz jegypénzöszszegre osztja. Az illetők a folyamodásra már felszólíttattak. — Károly Lajos főherczeg 6 cs. fens. Lembergböl Bécsbe megérkezett. — A toskánai nhgi és modenai hgi család tagjai napokban várat­nak ide Császár Ő Felsége egybekelési ün­nepélyére. — Adelgunda modenai hgné tegnap megérkezett. — Gr. Radeczky m­agy, ki az ünnepélyekre napokban érkezik meg, a cs. k. vár­palotába szállandó. — Ma jólértesült körökben beszélik, hogy a Berlin és Bécs közt függőben levő alkudozásokat bevégzetteknek lehetne tekinteni, és a szerződvény alkalmasint még a húsvéti ünnepek előtt ki fog je­lentetni. Az Austria és Poroszország által elfoglalt állás minden többi német államok teljes beleegye­zését megnyerő. (Külföldi napid­) London, ápril 7. A 70 ágyús Cumberland matrózai közt, mely hajó Nyugat-Indiából tegnapelőtt érkezett Ports­­m­o­u­t­h-ba, s tüstént parancsot kapott, a keleti­tengerre­ indulni, lázadás ütött ki, mely tény termé­szetesen igen kellemetlen hatást tett. A rendet erő­szakkal kelle helyreállítni, s a lázadás szerzői közöl néhányan a kikötő-parancsnok lobogós hajójára vi­tetvén, itt rövid uton megbotoztatást és fogságra ítéltettek.­­ A hadügyi titkár egy körlevelet bocsáta ki az ezredesekhez, melyben a legnagyobb szorgal­mat ,teszi kötelességükké a militzából toborzani az önkénytes csapatok számára. Southamptonból az Orinoco Csapatokkal elindult, egyenesen Gallipoliba utazandó. A szállított 7-dik ezred 900 embert, 35 tisztet számlál 15 lóval. Ezenkívül nagy mennyisé­gű hadi készleteket s minié-puskákat vitt magával. „Trent“ hajó a 23-dik ezreddel indult Gallipoli­­ba. A „Medway“ Portsmouthba utazik, ott a 95-ik ezredet fölveendő. „Cumberland“ (70 ágyús) a balti­­tengerre indult. A balti flotta számára 30—40 hajó hordja folyvást a szükséges szenet. Páris, april 7. A balti­­ hajóhadhoz egy szá­­razi csapat is fog adatni­, mely 22 század tengerész­­gyalogság, s 3 üteg tengerész-tüzérségből álland. — Ro­ch­e­fo­r­t-ban april 15-kén a 100 á­­gyus T­u­r­e­n­n­e sorhajó vízre fog bocsáttatni. —* A lyoni érsek s több püspökök nyilvá­nos imákat rendeltek, a­ franczia fegyvereknek ke­leten sikeréért.­­ Saint-Arnaud tábornagy indulása hétfőről szerdára halasztatik, mivel a Cambridge-i herczeg érkezéséről tudósítás érkezett, ki nagy katonai szemlét tartana. Még folyvást beszélik, mikép a keletre indítandó csapatok erősbíttetni fognak s né­melyek szerint a tábornokok is ki vannak jelölve. — Morny gróf nagy estélyt adott, melyben számos nevezetességek venek részt. Sokat beszél­tek itt azon szokatlan kegyről, mely szerint az an­gol királynő férjével együtt meg fogná látogatni a Walewsky gróf által Londonban közelebbről adan­dó diplomatiai estélyt. A viszonynak fölötte kedve­zőnek kell lennie Anglia és Francziaország közt, ha a három egyesült ország királynője az etiquette törvényei alól ily kivételt teend. — A franczia kormány a törvényhozó testület elé egy javaslatot terjesztő az alagcsövezés(drainage) ügyében, mi a földmivelésre igen jótékony befo­lyással leend. Berlin, ápril 8. A „Pr. Corr.“ írja : A már hosszabb idő óta szünet nélkül újra meg újra fölme­rülő híreket, a porosz haderők állítólagos mozgóvá­­ tételéről már több ízben, biztos közlések alapján megczáfoltuk. Mivel most hasonló hírek újra kerin­genek, és az „Elberf. Z.“ berlini levelezője azokat a legmakacsabb bizonyossággá­ erősíti, megújítjuk azon biztosítást, hogy király 6 fels.­kormánya jelen­leg semmi ilynemű rendszabályt ki nem adott. — Állítják, írja a „C. B.“, hogy a franczia kor­mány az australnak, csatlakozás esetére, biztosításo­kat tett volna a csendnek Olaszországban fenntar­tása iránt. April 9. Györ­gy mecklenburgi her­­czeg nem Sz. Pétervárra utazott vissza, mint hibásan híre járt, hanem egyelőre Új-Stre­­litzbe ment, s onnan april 8-kán Berlinbe vissza­érkezett. Nürnberg, april 5. Ma reggel 1­­a órakor az Albrecht Dürer-utczában egy gyámoknál tűz ütött ki. Leégett két fő és több melléképület. Há­rom ember oda halt, négy megsebesült. 6 órakor az égő házak egyike leomlott, midőn még benn az oltással foglalkoztak, minek következtében még több emberélet is esett áldozatul. Turin, april 5. A határon fegyverek fog­laltattak le. — Stradellában, hova sietve lovasság és gyalogság küldetett, néhány emigránst fogatott el a hatóság, s őket Alessandriába kísértette. Roma, mart. 27. A Rossi­ minister meg­­gyilkolásábani bűnrészesség miatt vádlottak, kiknek száma 40-nél többre megy, mindennap várják íté­letüket. Mindenikük többé kevesbbé terhelve van. De mind bevallották, hogy azon pillanatban, midőn a gyilkos R­o­s­s­i ministernek a halálos döfést ad­ta, mind együtt és hasonló módon mint az, Rossi ellen fenyegetőleg fölemelték jobbjaikat, mintha az első gyilkos csapás nem sikerülte után , őt minden­­­felől kezeikkel fognák megfojtani. A lengyel határról Írják ! Míg az oro­szok hitték, hogy Poroszország a jelen háborúban Oroszországgal karöltve járand, szükségtelen­nek tartották a lengyel királyság erősebb katonai megszállását; most azonban azon határozott tudósí­tás érkezett, hogy e királyságot egy jelenté­keny hadtest fogja fedezni, miből kö­vetkeztethetni, hogy Oroszország nem bizonyos Po­roszország magatartásáról. Ne­y-York, mart. 24. A Washington hajó New -Yor­k-bó 1 203,000 dollárral Sou­­thamptonba, a Grape-Shot amerikai gőzös pedig 20,000 puskával Konstantinápolyba indult.'' * «AmcEA. Két unokatestvér. (Boz. Household-Trord’s) „Gondol is , vele“ szólt a fiú „hadd házasítsák meg, ha úgy tetszik, s azt adják neki a kit tetszik, csak senki se kívánja tőle, hogy ő szépet tegyen. Adjátok neki csibukját s Shelley-nek egy kötetét, és lelkére mondja, hogy akár van neje akár nincs, neki az csaknem mindegy. De, mellesleg szólva, azt kiköti, hogy az ne lovagoljon és ne fecsegjen.“ Ezt Csumley Lancelot beszélte­ — ásítozva (csak 12 óra volt, — de tíz után jött elő reggelizni) és lisuttyanva a nappali szoba nyílt ablakán, a gesztenye­fák árnyában a szép gyepre feküdt,hogy a nap többi részét halvány költeményeken ábrán­dozva heverje át; úgy hi­vé, mikép ezen életmód létének legszentebb hivatása. Csumley Lancelot el­kényeztetett gyermek vala, tele nemes eszmékkel s szép érzelemmel, kit az igen nagy jóllét rontott meg, s a tevékenységi inger hiánya vestte jön; e­­zenkívül még hiúság is bántotta, mert nem volt méltó ellenzéke. Csak neki hagyjanak békét, szokta­k mondani, miatta bizony mindenki azt teheti a­mit akar. Csak könyveit ne bántsák,csak a gesztenyefá­kat ki ne vágják, pipáit össze ne törjék, vagy na­gyon ne beszéljenek, és a fülébe ne lármázzanak. Ez egykedvűség s ezen restség anyját a kétségbe­esés széléig vitte. Ragyogó­­kitüntetések képével i­ i­gyekezett fölrázni tetterejét. De Lancelot büszke volt arra, hogy hiúság nem fészkelt szivében. S megesküdött, hogy ha herczegséggel kínálnák sem fogadná el.Egyébiránt anyja mindent elkövetett ar­ra, hogy kérlelhetlen engedékenysége által őt tönk­re tegye, s most saját műve fölött tördeli kezeit! Mivel azonban valamit csak tenni kellett, kiházasí­­tását elhatározta, s — mint a nők szoktak — azt képzeté — hogy a házasság mindent képes orvo­solni : restséget,­ hiúságot, önzést. Csumley asz­­szony a kiházasítást elhatározta — de ki legyen a jövendőbeli? , ■ ' 1 Londonban két­ Csumley-féle unokatestvér élt: Lim­pel Emma és Tudor Violet. E két fiatal kisasz­­szony —mint általában a fiatal kisasszonyok — igen nagy barátságban éltek. Titkos levelezést is foly­tattak, s furcsa leveleket írtak. Limpel 'Emma pa­­theticus és érzékenyszivü volt, beszélt búról és szívfájdalomról, s fölsóhajtott, hogy számára nincs öröm többé itt alant, mert, van valami, a­mit soha sem feledhet; bárha senki sem tudta mi az Tudor Violet az ő lelki barátnője, kinevetett minden ér­­zelgést,­­ nagy megvetés- sőt utálattal beszélt a szerelmesekről. Föl is fogadá szentül, hogy csupán egy arszlán-fejedelem, vagy oly tábornok fogja megnyerni kezét, ki kemény csatákban vett részt, és gonosz sebeket kapott. Violet telivér lovakon futtatott s egyszer egy indiai tábornokot szemtül­­szembe „élhetetlen“-nek­ nevezett, mivel az so­ha sem látott tigrisvadászatot. Oly kifejezés, melyre ezen úri­ember igen elpirult, s azon mély bántalmat­­idéző elő keblében, mit férfiak közt csak vérrel le­het kiengesztelni. — Ebből képzelni lehet, jáikép Csumley,asszonyság Tudor Violet női bájait nem becsülte igen nagyra, bárha ezen göndörhaju czi­gánynő különczségeinek feléről sem birt tudomás­sal, így elmellőzését azonnal elhatározd. Ellenben Emma épen olyan volt, hogy Csumley asszonyság minden igényeit tökéletesen kielégítő; ifjú, csinos, szelíd, engedékeny, gazdag, előkelő, méltó család­­törzsből származott,viselete ellen semmi kifogás sem lehetett. Kivánhat-e már több nőt fiának egy anya ? Csumley asszonyság még az­nap szíveslevelet inté­zett Emmához, melyben ennek nem kis meglepeté­se és örömére, fölszólítja, hogy egy-két hétre rán­­­dulna ki házához. Lancelot már régóta mythologiai hősként élt a lányka képzeletében, s azért kapva­­kapott az alkalmon vele megismerkedhetni. „Bárha, édes Violám, jól tudod, hogy az én szegény drága Henrimat soha sem feledhetem, ki oly egyedül él abban az iszonyú Indiában!“ — így írt­a azon le­vélben lelki barátnőjének, mely a dolgok állását tudtára adta. Csupa kíváncsiságból is a meghívást elfogadta,­­ nem telt bele egy hét midőn Ashgro­­ve-ba minden szép ruháival s uj kalapjával megér­kezett. Itt mulatása alatt Emmának Violetteli levele­zése mindig sűrűbbé lön; első levelei vidámak, enyelgők valának; de nemsokára mondhatlan bus­­komolyság ömlött el rajtuk, s tervék valának mély titkos czélzásokkal, olykor az önvád annyira el­ijesztő hangon nyilvánult, mikép csoda, hogy arra az emberi nyelvben szavakat lehet­ találni. Ha egy pénzgyártó társulat feje, vagy istentagadók feleke­­zetének főpapnője lett volna, nem lesz képes súlyo­sabb vétkeket vallani magára. Violet megrémült eleinte, de eszébe juta, mikép Emmának mindig szokása volt a legtúlzóbban vádolni önmagát. Végre­­ egy levél az egész titkot telepiedő, s a rettentő­ em­bercsontokat rágó Sphinx-et szelíd kutya képében tünteté föl, mely a szomszéd tejfelén nyalánkodik, s így szokott végződni a fiatal lánykák titkolódzása. „Mit fog gondolni Emmájáról az­­én drága Vio­­let­em? De legyen ez bár halálos döfés, ezen hosz­­szu és gyöngéd szerelmén, mely borongó keblemet az élet annyi sajtoló csapásai, annyi kísértései kö­zepeit lelkesíti, az igazat tovább ileb­ titkolhatom. Violet, én megszegtem az esküt, s megérdemlem a sorsot, mely azon gyászos balladában Imogén osz­tályrésze jön. Szegény, drága Henrim! „Violet, szivem, édesem, én Lancelot-tal vagyok eljegyezve. Nagynéném tévé az ajánlatot. Oly esdre kért s Lancelot oly édesen rebegő : Miss­,Limpel, úgy hiszem, kegyed jól­ intették feleségnek,a mikép ellentállanom teljes lehetetlen volt. Lancelot igen szép illú, s ez nem kis­ fontosságú dolog. Tudod, mikép én a szegény felejthetlen Henri arczával soha sem voltam megelégedve, kissé durva volt, Lan­celot külseje tökéletes. Ő magas — úgy hiszem hat láb — s magaviselete a lehető legkellemdúsabb. Ő olyan, mint egy festett kép — nagyon gazdag fod­­rozatú fényes fekete hajjal — mely nem­ sima és szegény , mint a felejthetlen Henrié. Ő nagyon hosszan viseli, mint Raphael fest­ményein látható: Henri haja, a lelk eme, vörösbe játszott. Az ő szemei nagyok és sötét szürkék, kifejezésük oly sokat mondó, oly ábrándos. E szempár, édesen?, maga a költészet. Ellenben a Henrié,, mint tudod. ..gesztenye színű volt, s az ily szem rész benyomást tesz — oly nyugtalan és tüzes. Én az oly,­szembe vagyok szerelmes, minő Lanceloté — ábrándos, költői szem, 2218 KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. A Duna mellől a hírek egész ápril 6-kig terjednek. O­m e­r pasha 80,000 emberrel másod­vonalban a Traján eánezok mögött áll; úgy hi­szik, hogy a dánczok előtt álló orosz Lüders - had­­­testet egész erővel megtámadni szándékozik, s egyszersmind a Dunán több pontokon erőhata­lommal átkelni. 5 kéig még komoly támadás egyik részről sem történt. — A „C. Z. C “ a „Lieb. Bote.“ általunk is közlött tudósításában megerősítve találja azon állítást, hogy a törökök­nek Simniczánál s más helyekeni átkeléséről ke­ringett hírek alaptalanok; ugyanezt erősítik bu­­karesti hiteles levelek apr. 2—3-ról. Bukarest­­ben apr. 6—ki levelek szerint tökéletes csend volt, a dunai erődítvények Oláhországban mind az oroszok kezében vannak, tehát Buku­rest nem is lehetett fenyegetve. Simniczánál mart.23. óta nem volt csata, ellenben S­z­a­­­i­paska az oroszoknak Galacznál átkeltekor, Nikápolyból Izlas ellen de­monstrate tétetett 2000 főnyi czirkálócsapattal, mely hatórai távollét után visszatért Nikápolyba. Várnai ápril 1-ről szóló egyenes tudósítás jelenti, hogy az egyesült hajóhad a várnai vize­ken mart. 24-kén délben jelent meg. Ha minden segédcsapatok partraszállása Vár­niában megtör­tént, az egyesült hajóhad Szebasztopolba megy, és e kikötőt ostromzár alá veti. A Dobrudzsában az orosz csapatok csak lassan haladnak előre mit az utak hiánya, a mocsáros térség, és azon kö­rülmény okoz,­­ hogy az élelmi­szereket a csapa­toknak utánuk kell vinni. O­m­e­r pasha­­martius 26-kán elhagyá Várnát, hogy a Bazardzsiknál összevont csapatokat a Trajánárok felé . Szemé­lyesen vezesse, és Musztafa pashát, ki Cserna­­vodát, Küsztendzsét és Karasszát védi, támogas­sa. E hírek megerősítik, hogy az oroszok Cserna­­voda és Küsztendzse előtt megjelentek, de csak igen csekély számban s leginkább kozákok. Vár­nában az oroszok közeledésétől nem igen,tartot­tak. Kavarnában két angol és két franczia, hajó van felállítva. (Újabb tudósítás szerint az egész flotta ott von állomást.) Ápril­ 3-kán Küszten re­dzsénél az egyesült hajóhadból 4 hajó jelent meg; a dunai torkolatok úszó teljes értelmében eltorla­­szolták, s azokba bemenni teljes lehetetlen. Az oroszok ápr. 1 -jén kezdték a Szilisztria és Cser­­navoda közti ellenséges tér kikémlését. A Dunán átküldött orosz czirkálóhadak több ízben török csapatokkal találkoztak, de rövid harcz után min­dig visszahúzódtak. E közben ismételve az oro­szok a török dunaparti sánczokat is megtámadták, de minden összevágó czél nélkül és csak csekély erővel. A Rasszovánál állítólag történt ütközet hite tán abból keletkezett, miszerint — mint apr. 4-ki bukaresti levelek írják — az oroszok 2­ kán kém­lő kirándulást tettek Beilikbe, és onnan az után a folyam mellett fölfelé, a sánczok ellen Rasszova felé nyomultak. A törökök ■ által hevesen megtá­­madtatván, harczolva visszavonultak Ireilikbe, s onnan vissza a túlsó partra. Ezen, orosz expeditio 600 emberből állhatott, és két ágyunaszád által támogattatott.­ Orsovai apr. 6-ki tudósítás szerint Omer pasha egy gyorsfutár által, ki Konstantinápolyt mart. 27-kén hagyta el, utasíttatott, mindaddig védelmileg működni,, mig a segédhadak a harcz szinhelyén meg nem jelennek. Ez utasítást Omer pasha haladéktalanul minden állomásparancsno­kokkal azon hozzátétellel közlé, hogy az oroszok részéről­ minden támadást teljes erővel s minden áron verjenek vissza. Bukarestben ápr.4-kén hgGor,c­sakoffnak egy parancsa tétetett közzé, mely hg Paskie­­v­i­c­s közel megérkeztét jelenti. A hg­­nagy 6 czimet viselendi: Legfőbb főparancsnok. A feje­delemségekben mulatása alatt Im Gorcsakov, első főnöki állásban leend mellette, de távolléte alatt, mint eddig, önálló­lag viszi a parancsnok­ságot .871 P. T.-j. f /!•• if f; ed .1 ; Kis-Oláhországból a hírek ápril. 8-ig ter­jednek ; figyelő állását egyik fél sem­ változtatta. A k­a­r­a­f­á­­­i török táborban apr­­ó­kán ol­vastatott föl Angol­a, Francziaország hadüzenete. Miután a sánczokról 100 ágyúlövés létetett, a tábori csapatok zászlóaljankint kiállottak, s 3- szori salvelövést tettek harsogó zene közben. Konstantinápoly, mart. 29. Az oro­szok beütését a Dobrudzsába a­„ Journ. de Const.“ csak rövidéit közli, hozzátévén, hogy a török csa­patok, előbb kapott parancs következtében visz­­szavonultak, és az átkelést az oroszoknak szabad­ságukra hagyták. Az angol-franczia hajóhadsza­kasz, mely havarnánál horgonyzott, azonnal fel­szedte horgonyait, Balcsik és Várna közt lépcső­legesen foglalt állást.­­ Ugyane lap írja : Egy a Dunáról tegnap érkezett angol keresk­őhajó hozta a hírt, hogy az oroszok egy gabnával ter­

Next