Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-31 / 433. szám

Pest, Szerda, BUDAPESTI I R L A I* Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 5. sz­­. (Kriewalderházi 2-ik emeletlmui Msgjslansk • lap , htdlft t • ifibb ünnepek utáni napokat ki­­rírt, val­bannap reggel. Kfiflaetfiel díj: Vidékre: f 111 v­­ra: 10 fil., fivnegyedra: 1 ft. *0 kr. Helyben, fél* évre: 8 frt., évnegyede»: 4 frt. — A hkrt. mást» fileafit hanéboxott Boriink egyesért beiktatásáért 6 kr, több* «sáriért pedig­­ ke. sa6­.ttts.tlk. — Cgyae itta JO pkr. UfAsathptnl — b e I y b­els a lap » 1* d fiini­ifiUS^sxi, btkia■ L latéra könyvnyomdájában(Ora^gnt Kiui— rddi­lUl^D.) Vidéken nlndat ot. kir..' p­o­d­­eil ív ... .lab­ll. — ab alAth­eMat tartalmsafi IsvoMr t­esim, Ink­­bily • itobe porta faljegyiéea Kellett v­a­pánin] ogy.« v . i­a­l­a­m­t­n­i agyauaaan­t­k­I­a­d­fi h tl*i. t »16 m »i» v lltanfifik HIVATALOS RÉSZ. F. hó 22-kén 8555 ez. a. kelt igazságügyi m­i­nisteri kibocsátvány által az ügyvédség újra gya­korlása a debreczeni főtörvényszéki kerületben hivatali székhelylyel Gyulán Békésmegyében, Ö­r­­­e­y Dénesnek megengedtetett. NEMHIV­AT­ALU8 RÉSZ. PEST, máj. 30. i. s. A febr. 23-ki pénzügyi műkö­dé­s/I. Tudjuk, mikép 1849 előtt kincstárjegyek nem létezvén a közforgalomban, ezt egyedül a cs. k. szab. austriai nemzeti bank látta el a maga jegyeivel. Azonban az események hatalma kény­szerűé az államot, a maga hitelére utalványokat kibocsátani. Hasonló helyzetben van most például Ang­lia, hol a kincetár-cancellár a folyó kiadások fö­­dözésére legközelebb 6 millió ft stlgnyi státus - jegyek kibocsátására felhatalmazást kért a par­liamenti. Innen is látszni, hogy midőn az állam maga bocsát ki jegyeket, olyasmit tesz, a­mi a rendes pénzügyi működések körén kívül esik, mert a kormány nem banktartója a népnek, a minthogy is a létező forgalmi eszközöket a nemzeti terme­léssel öszhangzatba tenni s fenntartani — a ban­kok és nem a kormány feladata, melynek egé­szen más teendője van. Ezekben gyökerezik a két küön kút forrásból eredő jegyek közti lényeges különbség is, mert míg a bankjegyek rendeltetése a létező vertpénz-mennyiséget a szükséglettel egyensúlyban tartani, az államjegyek­­ czélja a kormányt múlékony pénzzavarokból kimenteni. Nem bocsátkozunk itt a annak meddő bon­­czolgatásába, hogy jövedelmeihez képest milyen mennyiségű jegyeket bocsáthat ki egy állam; annyi bizonyos, hogy ha kiadásait bevételeivel e­­gészen nem födezheti, minden jegykibocsátás nem csekély teherkép nyomja pénztárait, lassan­­lassan mindig újabb állampapírpénz-összegek ki­adására kényszerítendi azt, s ez utóbbiak el nem kerülhetik azon sorsot, hogy név szerinti értékü­kön alább ne keljenek. A pénzjegyek túlságos elszaporodásának szo­morú következményeit nem egy történeti példa mutatja, valamint azok értékvesztése is, mely igen gyakran amannak közvetlen, de nem min­denkori föltétlen eredménye, nyomasztó hatást gyakorol az állam közéletére. Minél fogva ez u­­tóbbinak hitele, jóléte s fejlődésének föltétele parancsolja, hogy midőn a pénzje­gyek teljes értékük szerint többé nem kelnek, sőt a név szerinti s valódi érték közt oly különbség származik, mit amannak rovására pótolni kell, ekkor a pénzügyi kormány az érték rehabilita­­tióját minden áron eszközölje, mert a tartós ér­tékhullámzás sokkal ártalmasabb az állam hitelére nézve, mint számos kényszerű rendszabályok, melyek hatása múlékony, de gyógyereje kétség­­bevonhatlan. Magas államkormányunk nem volt kényte­len semminemű úgynevezett pénzügyi csínyt elkövetni, hogy az értékhullámzás kútfejét, az elszaporodott pénzjegyeket eltávolítván, oly in­tézkedésnek vesse meg alapját, mely további kö­vetkezményeiben is keresztülvitetvén, elvégre az óhajtott alpárit meghozza. Ez intézkedés alapja a­z. évi február 23 -i pénzügyi működésben vagyis azon szerződésben fekszik, melyet a magas államigazgatás az austriai nemzeti bank igazgatóságával a pénzügyi viszo­nyok rendezése s legközelebb a birodalmi kincs­­tárjegyek beváltása végett kötött. Azon erély is, melyet a m. pénzügyi kor­mány e rendszabály mielőbbi végrehajtásában­­ mutat, bizonyítja, mikép nagy fontosságuaknak kell lenni ama tekinteteknek, mik az államigaz­gatást annak létesítésére indították, s hogy nem csekély amaz előny, melynek reménye ahhoz köt­ve van. Nem mellőzhetjük annak megemlítését, mi­szerint az összes 149 849,073 ftnyi kincstár-utal­ványoknak több mint fele — 77,253,677 At­laint beváltott jelenik meg már a legutóbbi (május 4-ki) bankkimutatásban, úgy hogy még csak néhány hét kell, a állampapír pénz nem lesz többé közforgalomban. Az összes papírpénz ismét bankjegyekre lesz visszavezetve. Ez­által egy nagy tehertől fog az állam meg­iitetni , s jóllehet e teher átvállalóját — a ma Május 31-én 1854. bankot illő kárpótlás nélkül nem hagyhatja, mégis egyik legfőbb érdeke — a közállamhitel teteme­sen szilárdulván, e kárpótlást is könnyebben esz­közölheti. Az államhitel nem lesz többé egy ingadozó játékban érdekelve. Levelezések: Pária, máj. 26. —L.— Az april 20-ai szerződés pótezik be azon állást, melyet Austria s Poroszország a há­ború-kérdésben elfoglaltak, világosan jelöli s iga­zolni látszik azon reményeket, miket tegnapi le­velem előadása szerint a franczia kormány táplál. Oroszország, a nélkül, hogy valamit engedne, le­mondhat a Balkánon átkelésről, s nem fog sietni ama nyilatkozattal­ ,a dunai fejedelemségek az o­­rosz birodalomba b­ekeblezvék“,—Így tehát, a szer­ződő hatalmak részérőli dacz- és védszövetségi e­­ventualitása még messze távolban van, de igen kö­zel fekszik ama másik eset, hogy t. i. „Oroszország semmi tökéletes biztosítékot nem ad a dunai fejede­­lemségekbőli gyors kivonulás iránt.“ Aztán Austria, ha szükségesnek látandja, haladék nélkül föl­léphet, mivel Poroszország kötelezi magát an­­­nak birtokát védelmezni. Az april 20-ai szerző­dés azért fényes győzelme az austriai diploma­­tiának : a nyugati hatalmak irányában Austria fenntartotta magának a szabadságot, Oroszország esetleges feleletét magyarázhatni;aztán e kifejezés: „biztosítékok a dunai fejedelemségekbőli gyors ki­vonulás iránt“ igen ruganyos, vagy helyesebben mondva, Austriát a szerződés erkölcsileg nem köte­lezi, hogy magát a nyugati hatalmak által valamire szoríttatni engedje, s Poroszország irányában szintoly független, úgy hogy ha föl akar lépni Oroszország ellen, föl van mentve attól, hogy Poroszország akadályozza. Ez utóbbi tekintetben még némi nehézség foroghat fenn : váljon Po­roszország s Austria előre megegyeztek-e arra nézve, hogy mit kelljen „a dunai fejedelemségek­bőli gyors kivonulás tökéletes biztosítékai“ alatt érteni ? Mert gondolható legalább, mikép a ber­lini kabinet némely biztosítékokat elégségeseb­beknek látand, mint a bécsi kabinet. A Bécsben állítólag aláírt új jegyzőkönyv­ről Párisban még semmi bizonyosat nem tudunk. A „Journé de l’Empire“ ezt mondja a jegyző­könyvről : „Nem ismerjük ez új diplomatiai ok­mány tartalmát, de a jelen körülményekben annak csak egy tárgya lehet, s ez megállapítani azt, mikép a különféle szövetségi szerződések össze­­­hangzanak azon czéllal, mit a nagy­hatalmak ma­guknak kitűztek, s e nagy kicsis ünnepélyes per­esében még egyszer kijelenteni állandó egyetér­tésüket stb.“ A 7-dik huszárezred Algírba fog szállíttatni, a most keleten levő spahik pótlására. Azonban az ezred hátra hagyja lovait ,s Algírban arabs lovak­kal láttatik majd el. Minthogy a boulognei tábor alakítása nagy seregmozgásokat idéz elő, ennél fogva egy párisi társaság a kormány engedelmé­vel északi Fran­­cziaország városaiban had­uti laktanyákat épí­­tene,hol az átvonuló seregek szállást nyerendnek. Ez mindenesetre nagy könnyebbség leend azon városok lakosaira nézve, kik örömestebb fizetnek pénzbeli kárpótlást, mint hogy katonákat fogad­janak házaikba. Még folyvást nem tudni, várjon La Guerro­­niére uz megmarad e a félhivatalos reggeli la­pok szerkesztője; a császár őt különösen kedveli, de Persigny úr nem tartozik barátai közé. Néhány nap óta ismét beszélnek a kormány azon, szándékáról, hogy a párisi „Moniteur“ s minden megyebeli főnökségi lap kivételével, más napilapok mind elnyomassanak. Én nem hiszek e beszédnek, de az tény, mikép már több hetek előtt egy belügyminiszeri hivatalnok megbízást kapott, anyagot gyűjteni minden párisi lap állása iránt. Lehetséges, hogy e tudósítás, ha mégis a lapok elnyomása egykor szükséges lenne, alapjául szolgálandna a kárpótlási kiszámításnak, azon­ban egyike lehet — és ez sokkal hihetőbb — ama számos statisti­ai munkálatoknak, melyek a mi­­nisteriumban halomra hordálnak. Hallomás szerint Baraguay d’H­­ 11 i e­r­s Ran­d­ón és d’Hautpo­ul tábornokok tábor­nagyokká fognának neveztetni. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 31. — A magas kormánynak a közjó előmozdítá­sára irányzott atyai gondoskodása bizonyságául em­líthető ama kettős tény, miszerint a czigányoknak állandóul egy helyre telepítésük, földmiveléshez szoktatásuk s igy hasznos polgárokká formálásuk czélba van véve, valamint az állatkínzás megszün­tetését illetőleg is szükséges intézkedések életbe léptetése terveztetik. — Buda és Ó-Buda városok területének telek­könyvi felvétele elrendelve van. — A mint halljuk, a Szepesm­egyében jég­ve­, rés által kárt vallott lakosok számára folyvást az or­szág különböző részeiből az adakozások szép szám­mal érkeznek.­­ Csehországban az Óriáshegy (Riesengebirg) vidékének sok ínséggel küzdő lakosai javára ke­gyelmesen engedett sorsjáték a magyarországi kü­lönböző megyékben igen élénk részvétre talált, mi újabb dicséretes példája e haza fiai jótékony nemes indulatjának. — Közelebbről az egyenes adóknak a községi elöljárók által felszedését és elszállítását il­letőleg, egy uj és az ügyet, egyszerűsítő, s azért czélirányos rendszabály tétetett közzé. — Tudva van, hogy Soroksáron idei ápril 8­kán borzasztó égés volt. Ennek lakosai ez alka­lommal épületben 62,060 pftnyi, bútorokban és házi eszközökben pedig 25,594 pforint 9 kr, összesen 87,654 pft 9 krnyi kárt szenvedtek. E csapás a mondott szerencsétlen helységre nézve annál keser­vesebb, miután 1848-tól fogva az most harmad­szor égett el, az utóbbi hadiesemények és tavalyi rész aratás következtében is sokszorosan sigtoltatott, és a mostani tüzet illetőleg 32 házbirtokos 21,940 pft öszvegre nézve egyáltalában nincs biztosítva. E valóban szomorú helyzete azon város polgárainak méltó részvétet érdemel, s szép alkalmat nyújtana az emberbarátoknak a jótékonyságra és az ínségen segítésre­ . . . — Mint halljuk, a rongy-kivitel vámjának le­­jebb szállítását lehetne közelebbről várni. — A magyarországi országos kormánylap az 1853-ban termesztett dohánylevelek beváltásának véghatáridejét közli. * Mint értesülünk, néhány nap előtt Ercsény közelében hadigőzöseink próbalövöldözést tartottak, s az eredmény tökéletesen kielégítő volt. Az egyik hajó előterén fölállított tizennyolcz fontosból még 3000 lépésnyi távolságra is eltalálták a czélt. * Az első magyar pozson-nagyszombati vas­pálya f. hó 28-kon reggeli 10 órakor közgyűlést tartott, mely alkalommal a pályavonalnak gőzerő­vel­ járatása és továbbépítése, valamint a Ferdinand császár éjszaki és délkeleti államvaspályához csatol­­tatása tárgyalás alá jöttek. * Darék vidéki munkatársunk Révész Imre nemrég a szentesi reformált gyülekezet egyik pré­dikátorává neveztetett ki. Hogy ez alapos tudomá­­nyu és műveit lelkű ifjú lelkipásztor méltó volt e nagyszámú község birodalmára, mutatja székfoglaló egyházi beszéde is, melyet az egyházi tanítás fon­tosságáról és a prédikátor fő kötelességeiről tartott.­­ E jelesen szerkesztett, szép és magasztos feladatát­ kitűnően megoldó egyházi szónoklatot a szentesi ref.­­ gyülekezet néhány buzgó tagjai nyomtatásban köz­rebocsátották, Réthy Lipót szarvasi nyomdász betűi­­vel; árai 2 kr. pp. Becses tartalmán kivül számos pél­dányban elterjedését azon körülménynél fogva is óhajtjuk, mert a füzetke jövedelme a szentesi reform, gyülekezet templomában felállítandó orgonára lesz­ fordítva; tehát a legszebb kapcsolatban szellemi és anyagi jótékonyságot eszközöl. — Félegyh­ázán múlt npr.22-én egy,otta­ni gazda telkére több zsiványok berontottak, a há­ziasszonyt és leányát megkötözték, s mivel pénzt nem találtak, elrabolták a gazda szekerét két lóval, s a­mi gabonát, zsírt és húst kaptak, azt is mind el-, vitték. — A császárt öleséri határon­­ (Pest- Soltmegyében) szolgáló leány Miskolczi Therézia m. apr. 20-án meggyilkolva találtatott. — M­ájus közepén Pest-Pilis megyében egy földesur tanyáján Juhász János nevű juhpásztor, mive­l rárohanó és mintegy 70 ruhát erővel elhajtó 5—6 rablónak elenszegült, e zsiványoktól lelö­vetett. . — A­d­o­n­y helységben közelebbről a Dunából egy holttestet húztak­ ki.­­ — Nagy-Berez­nán Ungmegyében , és Sepsi (Moldau) mezővárosban Abauj-Torna me­gyében nem­régiben két pusztító tűz tetemes kárt okozott." Nagybánya, május 23. A „Hudap. Hírlap“ 417- dik számában hihetőleg erdélyi közlés után ki­jött tudósítás az itteni gyújtogatások felől, szerfelett nagyítva rárr, — miután az idén városunkban e­­gyetlen egy szalmás kunyhó égett le, az is a külvá­ros szélén, — a körülöttünk eső helységekben pedig, mennyire tudjuk, már darab idő óta semm­is tűz sem történt. 1. 1. (Közbírodalm­i napló ) B­é­c­s, május 29. Mai napon a bécsi ujojaszervezett helytartóság ha­tályba lépett.­ — Azon ünnepi prolog szerzőjét, mely ápril 24-kén estve elszaval­tatott, b.Münch-Belling­­hausent (Halm), Császár ő Felsége a Ferencz - József-renddel megajándékozás által kitüntetni mél­­tóztatott; a prolog elszavalója, Rettich asz. cs. k. üdv színésznő pedig, mesteri előadása elismeréséül becses karpareczet­ kapott ajándékul. — A közelebbről ide­ érkezett követség: titkár a sz. pétervár, Udvarnál, b. Lebzeltern, hir sze­rint, a cs. k. minister-residens, állomást Pármában fogja elfoglalni. .­­.­­!­­— Egy idő óta számos angolok utaznak erre keresztül, kik ezúttal nem maradnak, mint más é­­vekben, az austriai fürdőhelyeiken, hanem az aldunai vidékekre a harcztér közelébe húzódnak. — F. r.i d r ik V i 1 m o s .porosz hg ö k. fens., ki Olaszországból jőve Tirolon keresztülutazott, Bac­en-Badenben fens. szüleivel találkozni fog, és onnan Berlinbe menendőből a kir. család minden tagjai jun. 7-kére egybe lesznek­ gy­­­lva.__________ — Az angol hajóépitőmesterek által Oroszor­­szág számára nemrég épített két gőzfregát, me­lyek a jelen háborús viszonyok miatt a megrende­lőnek át nem adathatnak, egy más hatalomnak a­­datnak el, s ez iránt már alkudozások is nyittattak. . — Bécsi diplomatiai körökben a német szöv. államoknak a porosz-austriai véd- és daczszerződ­­vényhez csatlakozását már tökéletesen biztosított­nak tartják. Egy a frankfurti szöv. gyűlésnél ki­rendelt bizottmány fogja az ez iránti javaslatokat kidolgozni. .. —L­akin­as görög követ Berlinből Bécsbe visszaérkezett. — György szász hg tegnapelőtt Drezdába elutazott. . . — A temesi bánságba i­s­­Becse, Petro­­voszello, Ada­s,Glozsán helységek égés által igen nagy romlást szenvedtek. (Külföldi napló ) L­o­n d­o n , máj. 25. Már egy 26-ról kelt sjzerdai tudósitásból tudjuk, mikép a Russell lord által indítványozott eskü-bili, mely által a Rothsc­hildnek a parliamentbe fölvéte­lét közvetett utón akarta keresztülvinni, elvettetett. Mint a 25-ki lapokból kitűnik, Russell lord nem azt akarta indítványozni, hogy ezen szavak : „az igaz keresztényi hitre“, kitöröltessenek, hanem azt, hogy a felsőház el­mellőzésé­nek ezen szavak alsóhá­zi határozat által, szükségteleneknek nyilváníttassa­nak. Mivel már ezen eskü­forma parliamenti határo­zat által tűzetett ki, előre lehetett látni, hogy a manoeuvre nem fog sikerülni. — A s­y­d­e­n­h­a­m-i kristály­palotában, Pax­ton főfelügyelete alatt, erélyesen tétetnek meg a szükséges előkészületek, a jun. 10-én leendő meg­nyitási ünnepélyre Páris, máj­ .25. Máltából 22-ről kelt tu­dósítások szerint, a F­o­r­e­y-osztálybeli csapatok az említett napon M­ál­tából 14 gőzösön elindultak, hogy..A­t­h­é­n­é­t megszállják. —­­Itt nem kételkednek az iránt, hogy a fran­­czia sereg ezóta már megszállotta Görögországot. — Tegnap,Victoria királynő szület­se évnap­ján, az angol követségnél nagy lakoma volt. Hága,fmáj. 24. A­z állam­rendek második kamrája tegnap bevégze a köz­segélyzésre vonat­kozó­­törvényjavaslat tárgyalását. A javaslat 3? Sza­vazattal 28 ellen elfogadtatott. Egy ,oly módosít­­vány, miszerint a törvény 5 év elteltével rev­ista alá­ lett volna veendő, el­vettetett. . . B­e­ri­­­n , máj. 2,4.c(„Sol­les 7 “) Több lapok egy fenyegető angol jegyzékről beszéltek, mely Londonból Benin hadügyminiszer elbocsájt­tása alkalmából érkezett volna. A valód: Ügyállás az, miszerint az, itteni angol követ a ministerelnök előtt egy a londoni kabinettől a követhez érkezett sür­gönyt olvasott fel, melyben a kabinet a Poroszor­szág­ belü­gyeibe beavatkozásnak minden látszata el­­­lan előre tiltakozva, mégis azon észrevétel megté­telét el nem mulaszthatónak vélte, hogy a kabinet a porosz kormány állása iránt bizonytalanságban

Next