Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-07 / 414. szám

tűeknél benső, szívből fakadó örömmel és ájtattal ünnepeltetett meg, nyilvános istentiszteletek tartá­sával.­­ Tegnapelőtt itt több helyen gyön­ge földrengést véltek észrevenni, mi, ha nagyobb mértékben történnék, könnyen veszedelmes lehetne, minthogy az egész vidék köztudomás szerint föld-­­­­alatti bányamenetekkel annyira alá van ásva, mi­szerint többfelé koronként már számos beszakadá­sok is láthatók a föld színén A tartós meleg napo­kat végre mennydörgés, záporeső és zivatar válta fel. Ha a természet tovább is kedvezenb, jó termést várhatunk. Törvénykezésünkben annyiból változás történt, hogy a városi tanács ezután szintén újra joggal bizánd némelyekben bíráskodhatni, csak hogy még kevés ügyvédünk van, s a megyei tör­vényszéktől kissé, távol estünk. r. 1.­­Zemplénből. C­s­ás­z­á­r é­s Kir­á­l­y Ő Felsége szent házasságának ünnepe ápr. 24-kén itt is a jobbágyi hódolat szép alázatosságával tartatott meg. A megye szék- és minden más­­városai s hely­ségei ünnepet ültek, és a népek százezrei Istenhez járultak buzgó fohászukkal, s a királyok királyától imádkoztak áldást a birodalom ifjú atyjára, kinek védangyalt rendelt a gondviselés, hogy legyen ki­vel megosztani atyai örömét és gondjait, és könyö­rögtek szerencsés és boldog életéért a Felséges asz­­szonynak.E nap ünnep volt nagyoknak és kicsinyek­nek egyaránt, megelégíttettek a szegények minde­nütt, és emlékezetessé tétetett a császári nászünnep ahhoz illőleg. A megkegyelmezettek örömtől elra­­gadottan siettek kedveseik karjai közé,s egybeolvadt szent áhítattal köszönték a legmagasb fejedelmi ke­gyelmet. — Isten áldása a természetben is kimutatta magát, mert a hosszas és aggasztó szárazság után elő­ször eredtek meg az egek csatornái, s megvidámítá Isten esővel az embereknek szivüket. Gortvay János úr a sárospataki hely­­val­lási­ főiskolában törvénytudományt tanított rendes tanár és hites ügyvéd 24 évi hív és pontos fárado­zása után ápr. 6-kán meghalt. Ő a le­viharzott ese­mények után magányba zárkózott, melyből sem baráti sem leghűbb női vigasztalás vissza nem hoz­hatván, még sok évekre számíthatott erős férfi ko­rában 58-dik évében elhunyt. Gyásztisztessége máj, 7-kén fog tartatni az anyaiskolai hálás ifjúság jelenlétében, a gyászünnepély szónokai lesznek: n.t. Z­s­a­r­n­a­y Lajos anyaiskolai pap és tanár s egy­házkerületi főjegyző, és Pálkövy Antal tanár urak. '­e­r. 1. (­Közbirodalmi napló.) Bécs, május 5. Császár Ő Felsége, az alsó - austriai iparegylet által a legmagasb egybekelés alkalmából szerkesz­tett s ez egylet elnöke gr. H­a­r­r­a­c­h által átnyuj­­­tott szerencsekivánó feliratot legkegyesebben elfo­gadni méltóztatott. — Karolina Aug­uszta császárné ő fel­sége a karlsbadi katonai kórház építésére újabban 1000 pftot ajándékozni méltóztatott. — Görzi­ng-érsek, monsignor Luschin, ápr. 22-kén meghalt.­­ Az austriai nemzeti banknak épen most közzétett kimutatása april hónapról, a martius ha­vihoz mérve következő változásokat mutat: Sza­porodtak: a birod. kincstárjegyek beváltása kö­vetkeztében kiadott bankjegyek 28 millióval; a váltótározó Bécsben 1 mill., állampapírokra előle­gezések % mill., befizetések az új részvényekre ?/* millióval. Ellenben keresbedtek:a többi bank­jegyforgalom */­ mill., az ezüst készlet 88000 fttal, a tőkésített államadósság */* millióval. Az ércz- készlet aránya a bankjegyforgalomhoz, tekintet nél­kül a beváltott birod. kincstárjegyekre, körülbelül annyi mint 1: 4. s tekintettel az, eddig beváltott, mintegy 77 millióra, körülbelül 1: 7. * Zalathna (Erdélyben), april 24. Ezen a bányász helység is megül a dicsőségesen uralkodó Császárunk és Apostoli Királyunk boldog egybeke­­lési ünnepét, ma délelőtti 10 órakor a r. katholiku­­sok egyházában fényes isteni tisztelet tartásával kezdvén azt meg, melyen a díszruhában kiállított cs. k. katonaság, úgy minden osztálybeli cs. királyi tisztviselők és minden nemzet- és vallási felekezet­­ből nagy számmal összegyűlt nép jelent meg. Lé­­lekemelőleg hatott a nép szivébe a magasztos és áhitatos ima, melyet a szószékből a helybeli r. kath. lelkész a néppel együtt a legmagasabb házaspárnak sokáig tartó és boldog életéért, úgy az egész cs. k. Uralkodóházért elmondott, melynek őszinteségét az arczokon ragyogó könyek eléggé tanúsították. Ma­»■—■————*■—————■ életekkel fűszereztessenek, hanem hogy társas és iro­dalmi életünk valódi tükrei legyenek,bírni kell keze­lőjüknek azon történészi belátással, mely szerint azok becs és fontosságuk szerint megválasztva és a fonto­sabbak itészileg fejtegetve is legyenek. E tárgy kire­kesztőiig a szerkesztők egyéni belátásától függ. De van más ága egy ilynemű vállalatnak, mely fölött a szerkesztők kevésbbé uralkodhatnak, s ez a tisztán költészeti rész. Itt a választás sokkal korlátoltabb, s ezenfelül arra, mikép egy elbeszélő költemény a magyar életet tükrözze, nem elég, hogy a me­séjében előforduló faluk és személyek magyar ne­vekkel bírjanak, mint pl. a Divatcsarnokban meg­jelent „Hűtlenség áldozatjá“-ban (Majer Károlytól), mely mindamellett is, hogy magyarok szerepel­nek benne, és oly kevéssé jellemzi a mi életünket, mint akármely más nemzetét. Novelláink eddig is nagyrészben Magyarországon játszottak, s ha netán a programaj szavai alatt csak ennyit kellene érte­nünk, akkor nem volna szükség azt fölemlítni. De úgy hiszszük, mikép azt magasabb értelemben kell vennünk, s a művek társas életünk rétegeit élethí­­ven fogják fölmutatni. Természetesen legelső kellék, hogy a mű m­ű legyen. Egy bármennyire élethű adoma vagy ké­­pecske nem felel meg ezen legelső igénynek. A köl­tőnek, ki a szemlélt életet festi, erős, jellemző eset­tel kell bírnia, s azon szellemmel, mely szerint a ta­pasztalás adataiba életet, az élet prózájába költé­szetet képes lehelni. A „Nagy dobos“ és az „Alee Ígérete“ két ugyanegy szerző által írott beszély s első a Divatcsarnokban, utóbbi a Hölgyfutárban je­lent meg. Az első egy nyomorban élő embert állít elénk, az utóbbi felsőbb köreinkből veteték. Mind­kettő tárgya úgy hiszszük az életből van véve; az első Dickens modorában van idomítva, de, minda­mellett, hogy egyes ügyes vonások nem hiányzanak, s az egész nem érdektelen olvasmány, hiányzik be­lőle az , mi az egésznek költői becset adna: az éles humor. Oly tárgyakhoz, hol a kül és belső nyomor oly nagy, a legerőteljesebb humorra van szükség, hogy az egész költöietlen benyomást ne hagyjon. Az „Alee ígéretet” is bír érdekkel, de azonnal szem­betűnik belőle az, mikép szerző több helyen nem tud egyensúlyt tartani a prózai és ábrándos között. Mindezt mint legközelebbi példát hoztuk föl arra, mikép az életből költőileg dolgozni föl vala­mit épen oly nehéz, mint csupa költői képzelet­ből élethíven rajzolni, pár más eseményről, szólanunk, melyek szépirodal­mi lapjaink múlt havi történetéhez tartoznak. Ily esemény először­ is a Divatcsarnok által egy törté­neti balladára kitűzött pályadíj (10 arany) elnye­rése. A nagy számmal begyült pályaművek közöl a „Bánfi Dénes csókja, Szász Károlytól, nyeré el a jutalmat. Míg a Divatcsarnok szerkesztőjéről, ki e jutalmat kitüzé, méltánylólag kell szólanunk, sajná­latunkat kell kifejeznünk azon, mikép e jutalomki­­tüzés eredménye egy várakozásnak nem felelt meg, a­mennyiben a pályázó jobb művek egy ed­dig ismeretlen tehetséget sem hoztak nyilvános­ságra. Nem mellőzhetjük hallgatással továbbá a Di­vatcsarnok egy épen oly tanulságos mint kellemes czikkét: ez „Beethoven“ Brassaitól, egy az életraj­­­zok nemében remek­mű Nemcsak a szoros értelem­ben vett zenészek, hanem mindenki meríthet abból szellemi érvet és tanulmányt. E czikk egy ifjú me­legségével, férfiúi öntudatossággal és erővel s egy agg tapasztalataival van írva. Mennyivel ritkábbak nálunk az ily czikkek, annál elismerőbben kell szól­nunk a Divatcsarnokról, mely e jeles tudósunk s zeneértőnk tollát ilynemű czikkekre megnyerhető. — A „Meyerbeer“ czimű czikk már sokkal kevésb­­bé érdekes. Semmi kutforrás, vagy név nincs alá­­téve, mely adatainak hitelt szerezzen. A prózai dolgozatok közöl oly czikkeket, mint ugyancsak a Divatcsarnokban „Életszabályok világba lépő leány­kák számára“, nem tartunk elég érdekeseknek, közlésre méltóknak. A száraz, minden indokolás nélküli erkölcsi leczkék nem számíthatnak olvasók­ra, s a netán olvasók közöl is bizonyosan senkit sem fognak követésre buzdítni, mert az erkölcs vagy érzületünkben gyökerezik, vagy elveinkben. A csu­pa szabályok igen szárazak, pedánsak arra, hogy érzelmet keltsenek, s igen parancsoló hangon van­nak írva arra, hogy meggyőződésünkre hassanak. Irodalmi tekintetben mind a Divatcsarnok mind a Hölgyfutár m.­hóban haladást mutatott. A Hölgy­futár alaposabb színbírálatokat , a Divatcsarnok könyvismertetéseket ad. E két lap élénk télihadjáratot folytatott egymás ellen egy dolgozó társ fölött, mely, minthogy az il­lető föl nem szólalt, tán máig sincs mindkét fél megelégedésére befejezve. Ezen vitából látjuk a Divatcsarnok azon méltánylandó igyekezetét, mi­szerint kirekesztőleges munkatársakat akar sze­rezni. Más szépirodalmi lapjaink körében fontos új­donság múlt hóban nem merült fel. 2829 Ha a természet is csatlakozott azokhoz, mintha az egek Ura az egész­ tavaszon keresztül már majd mindenkit kétségbeejtőleg csak azért tartotta volna jógát napra áldó csepjeit vissza a szomjas föld és vi­­­­sulni nem tudó növényélettől, hogy a mai napot annál emlékezetesebbé tegye, és mintegy példá­­zolja, ho­y az isteni gondviselés a nép boldogságát az uralkodó cs. k. austriai házéval örök időkre el­­várhatatlanul összekötötte. — Az imát a mindenható Istenhez bemutatott áldozat követte,s az uj néphym­­nus eléneklése rekeszté be az ünnepet.— A fenneb­­bihez hasonló benső áhítatosságu ima tartatott a re­formátusok imaházában is, hol a könyörgés előtt a néphymnus, annak bevégeztével pedig a legmaga­sabb cs. k. házaspár boldog és áldásteli életére vo­natkozó alkalomszerű ének a szív legbensőbb meg­indulásával elénekeltetett S most egyébről néhány szót. A múlt őszön folytonosan tartott szárazság a vetést majd minde­nütt megkésleltetvén, az gyengén ment neki a tél­nek, s így a tavaszi sokáig tartó kemény szeleknek könnyű volt azt még silányabbá tenni. Ehhez járult a tavaszi tartós szárazság. Innen következett, hogy a gabona ára nagyon felhágott, még pedig itt Za­­lathnán egy 20 kupából álló véka tiszta búza ára 7 ft s 30 kron, míg Abrudbányán egy 25 kupás vé­ka 9 és 10 váltó forinton is járt. Ehez hasonlólag a kukoricza vékája is az első helytt 6 váltó forint, az utóbb megnevezett városban pedig 7 váltó ft volt. Mint hallottuk , illető helyről közelebbről kér­dés létetett volna az iránt: minő eszközök és mó­dokkal lehetne az arany és ezüst nagyobb mérték­­beni kiaknázását előmozdítani, a bányászat mostani pangó állapota szolgálván erre okul. E tárgyban a bányászközségek is kihallgattatván, nézeteiket be­­adták. 1. 1. (Külföldi napló .) London, május 1. A Gefion­s Mercur porosz hajók Portsmouth­­ot elhagyták, s a keleti-tengerre indultak.­­ Mint Portsmout­h-ból jelentik, a F­a­­­vorite brémai naszád, mely 25-én 180 utas­sal Brémából Baltimore -ba indult, pénteken a H­e­s­p­e­r amerikai naszáddal összeütközött. Az összeütközés alatt a kapitány-, a kormányos- és a matróznak sikerült az amerikai hajóra átugorniok; a legénység többi része a csónakba menekült; maga a hajó az utasokkal, úgy látszik, elsülyedt mivel nap feljöttekor annak semmi nyomát sem lehetett találni.­­ Az O­b­s­e­r­ve­r szerint, legközelebb egy, az ország legelőkelőbb személyeiből álló bizottmány fog kineveztetni, azon segélyzési tőkének kezelése végett, mely a keletre indult katonák nejei s gyer­mekei számára gyűlt be. P­á­r i­s, máj. 1. Seymour, ki néhány napig itt mulatott, tegnap Brüsselbe utazott. Úgy lát­szik, mintha az utóbbi városnak kellene találkozási helyül szolgálnia minden ex-követ számára. — Hadügy­ miniszeri rendeletnél fogva, mind­azon szolgálat-ágak felfüggesztése parancsoltatok meg, melyeknek közvetlen czéljük nem az ujonczok begyakorlása, vagy a fiatal lovak­ betanítása. — A császári testőrség felállítása iránti rende­letet már holnapra várják. A „Moniteur de l’armée“ közönségét erre már előkészitni látszik. — Canino herczeg második fia, Bonapar­­te Lajos Lucián, ki most 25 éves, papi rendbe lépett. — Egy E­u­r­e-megyebeli lap szerint, a c­o­n­­cces-i öntödékben rendkívüli mennyiségű bombák készíttetnek. Brüssel, máj. 1. Itt azt beszélik, mikép Po­roszországnak a nyugati hatalmasságokhoz­ szorosabb csatlakozása várható. Ugyanis az Emancipati­on azt állítja, mikép tegnap egy magas állású személy utazott itt keresztül, s oly tartalomdús utasításokkal,­ miket az angol kabinet helyeslett, Berlinbe indult. Pár­ma: A „G. di Parma“ a régensnőtől több rendeleteket közöl. Ezek szerint marchese Pallavicini külügyministerré és titkos kabineti titkárrá végleg kineveztetett. A fegyveres erő máj. 1-től kezdve 12 hadtestből álland, a többi csapa­tok feloszlattatnak. A titkos kabineti titkársággal egy katonai felügyeleti iroda fog összekapcsoltatni, mely a katonai közigazgatási ügyeket vezetendi. Roma, ápril 24. A szent atya múlt héten egy templomi működés alkalmával meghitte magát, minek következtében köhögés, mellfájás és lábos állapot állott be. Tegnapelőtt a szentsége az orvo­sok tanácsára érvágatásra határozta el magát, mi igen jó hatással volt. A magas beteg tegnap félórára el­hagyható ágyát, s ez idő alatt Antonelli bíbor­­noknak audientiát adott. Az engedélyfeltételek meg nem tartása miatt a Romából Civitavecchiába vivő vasút építésére adott engedmény visszavézetett, és a 20,000 scudo bánatpénz elvesztettnek nyilvánít­tatott. A fennebbi idézetekkel a Hölgyfutár és Di­­vatcsarnokban megjelent csaknem minden elbeszé­lésről szólánk röviden. Hanem hátra van még egy* KÜLFÖLD. Tudósítások a harcterekről. A Duna mellől, a legújabb posta követ­kező tudósításokat hozott: . V i d d i n i máj. 1-i tudósítások szerint azon török csapatok, melyek Rahován fölül állottak, ápr. 26-kan a Dunán átkeltek, a­nélkül, hogy ellenállásra találtak volna, és két hadoszlopban fölfelé Karakal és Krajovának nyomulnak. A legszigorúbb fegyelem tartatik fenn; Kisoláh­­országba csak rendes csapatok küldetnek ; a csa­patok éjjel szabadban hálnak, és a vezéreknek legszigorúbban meghagyatott, hogy a lakosoknak lehető legkevésbbé legyenek terhükre. Orsová­­ból továbbá ápril 30-ról jelentik, hogy az orosz helyőrség ápr. 25-kén a Nikápolylyal átellenben fekvő erősített helyet a sánczok és partütegek el­rontása után utolsó emberig elhagyta, és Turnuba vonult vissza.­­ April 26-kan Kisoláhország ha­tárán egy török mérnök jelent meg egy franczia tiszttel, s Rimniken fölül az Oltnak oroszok által még el nem foglalt átkelőpontjait megvizsgálta. Úgy látszik, hogy a törökök Kisoláhország északi részén az Oltán átkelést megkísértendik, hogy az Argisnáli előnyös állomást Bukarest elleni hadi­­működésük alappontjává tegyék. Az Oltnáli orosz állomások most csak kozákokra vannak bízva, a többi csapatok mind a Duna felé vonulnak. — Belgrádból ápril 29-ről írják a „Pressernek: „Ma reggel az itteni austriai és porosz consul számára egy futár sürgönyöket hozott, melyek szerint Csernavodánál a törökök és oroszok közt nagy csata volt, melyben mindkét rész­ről 120,000 ember harczolt. Az oroszok tökélete­sen megverettek, s oly hatályosan üldöztettek, mikép roppant számú halottak és sebesülteket hagytak a csatatéren. E hírt a consulok Bécsbe távirták.“ E közlés a „Presse“ máj. 5-ki régge-­­ i lapjában áll; az ugyanazon napi bécsi esti la­pok, névszerint az „Őst. Corr.“ arról egy szóval sem emlékeznek, csupán a ,,Wanderer“-ben ol­vasható ennyi: Orsóvá apr. 30. „Két nap óta itt az oroszoknak a Trajánsánczoknál történt véres megveretéséről beszélnek; bármily határozottan hangzanak is a részletek, melyek 5000 halott­ról és az oroszok Hrrszováig szaladásáról beszél­­­nek; de szakértők mégis oly kételyt fejeznek ki az összecsapás valósága iránt, mikép e hírnek csak óvatos felvételét ajánlhatom.“­­ Mennyi igaz van tehát a fennebbi hírekben, melyek ha valósulnának, kétségkívül fontosak lennének, a következő tudósításoknak kell földeríteniük Mi Szilisztria ostromát illeti, a törökök magukat vitézül védik; az oroszok elfoglalták ugyan a Szilisztria melletti szigetet, de semmi irányban elő nem nyomultak. Szilisztria három hónapra el van látva élelemmel, és ápr. 27-ken még a száraz felől nem volt bekerítve. Ah­med pasha előhada, a legutolsó april 30-ai tudósítások szerint Radovan és Krajova közt állott, és a Skyl folyó hosszában czirkál, a­meddig a Dunapartot a törökök megszállva tart­ják. A Krajovai tudósítások szerint az oroszok onnani kivonulása valóságos futás volt, s april 26—27-ke közti éjjel történt meg, mert 26-kan általánosan hitték, hogy a törökök a beálló éjjel Krajovába belőnek. A „Magellan“ franczia hajó egy a Szulina­­torkolatnál felállított orosz csapatra, melynek feladata volt, a Dunán álló európai hajók elme­netelét gátolni, gránátokkal tüzelt, az oroszok futásnak eredtek, mint egy a franczia tengerész­­ministériumhoz máj. 1-jén érkezett jelentés írja. Jasszyból a „Presse“-nek írják: „Biz­tos kútfőből értesültem, hogy rövid időn 10,000 főnyi orosz cs. dragonyos fog Lipván és Skulenyn át benyomulni; az élelmezési előintéz­­­kedések e hadtest számára már megtétettek; gyalogság és tüzérség is néhány üteg ágyúval, váratik; néhány ezer orosz vértes érkezését is erősítették. E csapatok a bukovinai és erdélyi határszél irányában fogná­nak felállíttatni. A nagyobb helységek, mint Bottusán, Feltigeny, Michaileny, stb. na­gyobb őrséget kapnak. Továbbá hallom, hogy az oroszok védműveket is akarnak állítani; itt igen bámulnak ezen intézkedéseken, mik úgy látszik, mintha Austria ellen lennének irányozva, s mik nagy gyorsasággal történnek stb.“ Várnai ápr. 24-ki egyenes tudósítás sze­rint a Szulina torkolatnál két angol és két franczia hadihajó foglalt állomást, melyek feladata az o­­rosz eltorlaszozási munkákat folytonosan lődözni. 20-kán volt az első ágyúzás, s úgy látszik, nem siker nélkül. A tüzet az orosz partütegek erélye­sen viszonozták. A „CZC.“ írja : Beloroszországból két had­test, mely hat hónap óta van uton, Besszarábiába megérkezett. Kremenzuknál 8 vértes és 7 dzsidás­­ezred számára lovassági tábor állíttatott; Khar­­kovnál egy másik, 8 vértes és 3 kozákezred szá­mára. A Szilisztriánák­ egyes harczokban kapott sebek következtében ápril 24-ig Bukarestbe 2 ezredes, 4 őrnagy, 30 főtiszt, 430 altiszt és köz­legény érkezett, az ottani 16 már túltömött kór­házakba. Napokban 2000 főnyi sérvizéz hagyja el Bukarestet, kik nagyobb részének vagy keze vagy lába hiányzik; már két ily szállítmány, mindenik 1000 emberből álló, mindjárt jobb idő beálltával Bukarestből Oroszországba elküldetett.­­ ’Bul­gáriában a személy és vagyonbátorság igen rosz lábon áll; a rézpénz egészen eltűnt. —Mussza pasha Szilisztriában utasíttatott e várat minden áron, ha kell utolsó emberig, védeni. A Várnába érkezett parancs szerint az elvett orosz hajók Konstantinápolyba vizetnek, a legénység pedig, miután becsületszavukat adták, hogy Törökország ellen többé nem harczolnak, szabadon bocsát­tatnak. Montenegróból közli a „Srbik. Dn.“ á­­pril 16-ról, miszerint Dániel fejedelem minden összeírt katonákat Cettinjébe rendelt. Ott szemlét tartott fölöttük, s rövid szavakban jelenté nekik a beálló háborút. Ez alkalommal zászlókat kap­tak a kereszt jelével, valamint réz kereszteket, melyek a lövegre lesznek tűzendők annak jeléül, hogy a hit védelmére, és leigázott testvéreik meg­szabadítására vonulnak harczba. Az „Oss. Triest.“ irja Konstantiná­polyból, ápr. 24-ről. A görög husvét Stam­­bulban csendesen múlt el. Az egyesült hajóhadak, a krimiai partokon czirkálnak s egy orosz keres­­kedőhajónak sem engedik az orosz kikötőbe be­menetelt. Rodostóban 50,000 franczia számára tábor alakíttatik. A Gallipoliba érkezett franczia­­ csapatok egy része már útban van Drinápoly felé; Napóleon leget ápril 26 -ra várják 10,000 emberrel.­­A „B. Z.“ szerint a porta elhatározta volna a kőszenet hadisugárunak tekinteni, hogy az ál­tal az oroszok gőzhajózása a fekete-tengeren ne­hezítessék.­­ Az „Ind. B.“ szerint a Gallipolinál partra tett segédcsapatok száma már 24.000 em­berre megy. A többi csapatok kiszállóhelyéül Ro­dostó volna kijelölve. Konstantinápolyi ápril 24-ei tudósítás sze­rint a szultán igen szenvedő egésségi állapotban van, s ezért maradt , vagy haladt el drinápolyi útja. A görög harc­térről ápr. 27-ig menő hírek szerint a felkelők Epirus és Thesszáliában egymásután vesztik csatáikat. Ottó görög király helyzete igen szomorú. Nem tartják valószínűt­lennek Görögországnak franczia csapatok általi megszállását. Mindenfelől menekültek özönlenek Görögországba, és az élelmiszerek drágasága már legmagasb fokra hágott. Fuad elfendi Konstantinápolyba azon je­lentést küldte, miszerint a lázadók a török területről már csaknem minden pon­ton kiűzettek, a csapatok azonban még ottmaradnak, hogy a Görögor­szágból netal­án megkís­ér­t­e­n­dő be­ütéseket tüstént visszaverni lehes­sen. Athénéi ápr. 27-ki tudósítások Pét­ának a törökök által történt elfoglalását még nem je­lentik , ellenben megerősítik Grivas felkelő­vezér megveretését és Thesszáliába visszavonu­

Next