Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-28 / 431. szám

éa Johan Carlt Rigából,Livonia és Acti­v­ ' ot Pernauból és Nicolay-t Windauból. To­vábbi tudósítás szerint az angolok kilencz ágyú­­naszádban Liebaunál partra szálltak, és a kikö­tőben fekvő hajók kiadatását kívánták, ellenkező, esetben a város tüstént bombáztatni fogván. A 400 dragonyosből álló helyőrség, melynek tudtára adatott, hogy a részükrőli első lövés a városnak összelődözését idézné elő,visszavonult. Az angolok így ellenállás nélkül elfoglalták a nevezett hajó­kat, melyek még más öttel a kikötőben töltötték a telet, de ez utóbbi ötöt az angolok nem tar­tották elvitelre méltónak. Az elvett hajók Angli­ába fognak küldetni. Az angol hajónép állítása szerint hasonló expeditió terveztetnék Riga el­len is.­­ Gustavsvärn orosz vára­snak, mely a finniai öböl elején annak északnyugati bejárásánál fekszik, táviratilag jelentett lerombolására vo­natkozólag a ,,N. Pr. Z.“ megjegyzi: Amennyi­ben valami ténylegest a hírlapokból kivehetni, Plumridge admirál repülő hajócsapata jelen­leg Napier hajóhadával egyesült. Az első különparancsot kapott az Al­a­n­d szigeteket meg­támadni. Stockholmban már azok elfoglalásáról is, név szerint az azokon levő e­k­k­e­r é­i sánczok lerontásáról is keringettek hírek. Gustavsvärn bevételéről még részletes tudósítások nem érkeztek. Ez erősség Hangö szi­geten fekszik hasonnevű fok közelében. A sziget világítótoronynyal s igen mély kikötővel bir, melyet a fák sziklái s magas partjai védnek. A Hangefok jelentékeny katonai állás, mert az a finn öböl bejáratán és az aboi szigettengerhez vivő tengerszoroson uralt. Annak elfoglalása tehát az angol tengeri háborúra nézve szerencsés kezdet lenne. Helsingörbe jött tudósítások szerint Révaiban nagyszerű védelmi intézkedések lé­tettek . Révaiban és körülre 80 üteg ágyú állítta­tott fel. Rigában ágyunaszádokat szerelnek föl. Anglia, London, máj. 22. A „Times“ szerint, e­­gyik londoni előkelő görög kereskedő­házhoz következő távirdai sürgöny érkezett, a T­i­g­e­r megfeneklése tárgyában : „A Tiger angol gő­zös, mely a Costazzi-féle mezei lak közelében megfeneklett, csata után megadta magát. A 200 főnyi hajónép fogolylyá lett. A parancsnok meg­­sebesült. A jelen perczben, s ugyanazon tájékon két más gőzös csatát.“ A „Times“ megjegyzi, mikép ezen, múlt csütörtökön érkezett sürgönyben nem léteznek a Tiger fölszerelésére vonatkozó ama tévedések, melyek a tény hitelessége iránti kéte­lyekre adtak alkalmat. — „Az a n­a­p a­z állomás,“ — úgymond a „Times“ — „katonai s kereskedelmi szempontból igen fontos. Ezen erősség a cserkesz hegyek é­­szaki szélén esik, a fekete-tenger partján, s csak 46 mérföldnyire fekszik Karsztól, az azovi­­tenger bejárásánál. Az erődítmények egy hosszú kőfal, egy függőleges sziklára helyzett fellegvár,­­ néhány föld­bástyákból állanak, melyek hihe­tőleg nem képesek sokáig megvédni magukat. Mindemellett is 1828-ban Anapa a törökök birtokában lévén, s a trebizond­i pasalikhoz tartozván, egy hónapnál tovább állott ellent az orosz haderő tenger- s szárazfél­ kettős megtá­madásának. A hajóhad 8 sorhajó, 4 fregát s 21 corvette-ből állott, G r­e­­­g admirál alatt, 2,500 emberrel, kiket Mencsikoff herczeg vezérelt. A török helyőrség 7,000 főből állott, s a helyen kivüli hegylakosok által támogathatott. Azonban a város 32 nap múlva az orosz haderő által el­foglaltatott, s azóta az orosz birodalomhoz van csatolva.“­­ Az angol, skótországi s izlandi kath. püs­pökök kérvényt intéztek Aberdeen lordhoz az iránt, mikép tetemesebb szárnu kath. lelkészek csatoltassanak a keleti s bálti seregekhez. A ka­binet főnöke legközelebb azt válaszolá nekik, mikép nem tartja szükségesnek, módosításokat tenni amaz intézkedésekben, melyek eddig elő e tárgyban létettek. — Mint mondják, Raglan lord több ön­­­kénytes csapatokat szándékozik alakíttatni, me­lyek a keleti angol sereghez fognának csatoltatni. — Egy Woolwichból 18-ról kelt levél szerint, az angol admiralitás legközelebb paran­csot adott ki az iránt, hogy a máj. 13-kán vízre bocsátott Royal-Albert 131 ágyús csavar­hajó haladéktalanul fölszereltessék. — Gordon al-admirál a sheerness-i kikötő parancsnokává neveztetett ki. Francziaország,, Páris, máj. 22. A „Moniteur“ Vaillant tábornagy hadügy­míniszernek egy a császárhoz intézett jelentését közli. Ezen jelentés, mely a hivatalos lapban 11 hasábot foglal el, az algíri gyarmatnak az 1853-ik évbeni katonai, közigaz­gatási, kereskedelmi s földmivelési helyzetét adja elő. Algír állapotra igen kielégítő gyanánt tün­­tettetik föl, s a jelentés constatirozza, mikép a ke­leti háborúból eredő aggodalmak, s az afrikai sereg létszámának kevesbülése daczára, a béke­­még nem háboríttatott meg; azonban mégis el­ismeri, mikép lehet, hogy a keleti, háború hatása Algírban is érezhető leend, s pillanatnyira meg­akaszthatja ama haladást, mit a gyarmat a leg­­­­utóbbi években tett. Algír még most sem szemé­lyes, sem föld­adót nem fizet; azonban mégis folyvást tetemesebb segély­forrásokat nyújt a kincstárnak, s 1854-ben ezek az összes kiadáso­kat födözendik, a megszálló­ sereg tartására tett költségeken kívül. „Algír véglegesen túlhaladta a kísérletek korszakát“; ezek a jelentés végszavai, „minden nap újabb segély­forrásokat födez fel, s a termesztő erőket neveli. Az összes lakosság tö­rekvései megfelelnek a kormány serkentései­ s gondosságának. Oly hosszas tétovázások, s oly fájdalmas kísérletek után, a czél végre feltűnik, a siker a látkörön sugárzik. Azt elérendjük.“­­ — Lehetetlen nem csatlakozni azon óhajtás­­­, mit S­a­i­n­t-M­a­r­c-G­irardin a „Journal des Débats“-ban, a következő sorokban fejez ki: „Több személyek tiszteltek meg engem avval, mikép egy általuk táplált óhajtást közöltek ve­lem, mit én csupán annak közzététele által támo­gathatok. Azt óhajtják, hogy egy tudományos és­­ archaeologiai bizottmány csatoltassék keleti sere­­günkhöz. Emlékszünk ama fényes szolgálatokra, a miket az egyiptomi tudós-társulat tett a tudo­mánynak, moreai expeditiónk alatt, azaz akkor, midőn Francziaország Görögországnak az azt pusztító egyiptomiaktól­ megszabadítására ment„ egy tudományos bizottmány küldetett­­Görög­országba. Ugyanezt tettük Algírban, s az algíri­­ tudományos bizottmány igen becses munkálato­­­kat tett közzé. Szóval, Francziaországnak mindig szokása volt, mindenüvé, hova megy, együtt kül­deni katonáit s tudósait. A tudomány nálunk min­dig terjeszkedés- és kifejtésre használta fel azon­­ alkalmakat, miket a politika nyújtott annak. Francziaország ezen hagyományát soha sem lehet jobban alkalmazni, mint keleti expeditiónkban. Ama tartományok, miket seregünk bejárand, tel­­vék classikus emlékekkel. A thraciai Chersonesus, s maga ezen Gallipoli városa is, mely jelenleg expeditiónk főfegyverhelyét képezi, hires vidék a históriában. Ez oly stratégiai állomás, mit ma­cedóniai Fülöp hosszas harcz után végre elvett a görögöktől. Ott feküdt Candia, melyről oly sokszor létezik említés Demosthenes beszédeiben. A Hellespontus, Propontis,­s Bosporus partjai teltek oly városok romjaival, melyek a históriá­ban nagy szerepet játszottak. Ott számtalan egy­másra halmozott városok romjai feküsznek, mely sajátszerü chaosznak elrendezése dicsőségére vá­­landik a franczia tudományosságnak.“ — St. A­r­n­a­u­d tábornagy a kormányt, s az evvel viszonyban álló személyeket igen nagy ingerültségbe hoz. Ugyanis a kormánynak egy, általa Bécsen keresztül küldött távirdat sürgöny­ben jelenté, mikép valamely igen örvendetes köz­lést kell intéznie a császárhoz; e közlés azonban olynemű, hogy azt nem bízhatja a távírdára, s ezért egy gőzöst küldött Marseillebe, hogy ezen szerencsés eseményt tudassa a kormánynyal. Legfelsőbb helyen természetesen igen nagy fe­szültség uralkodik, s azon törik fel őket, hogy vájjon minő rendkívüli dolgok történhettek a tá­bornagy­gyal. — A „Gazette du Midi“ így ír: „El van ha­tározva, mikép a­n a­ll­i­p­o­l­i-i tábor fel fog sze­detni. A franczia sereg tömege 20-kan kezdé meg Drinápoly felé nyomulását. Gallipoli ezentúl csupán kiszállási állomás leendő meg van erősítve, s helyőrséggel láttatott el. Az egész félsziget védállapotba helyeztetett, s annak leg­keskenyebb helyén már egészen felállított véd­­sánczok vannak.“ — Bu-Maza levele, melyben a császártól engedélyt kért arra, hogy Francziaország ellen­ségei ellen harczolhasson, igy hangzik : „Dicsőség az egy Istennek ! — Bu-Maza she­riff III. Napoleon 6 felségéhez. — Síre! Engedje meg Felséged Bu-Maza sheriffnek,hogy lefizethesse ama hála­adót, melylyel Önnek, valamint a fran­czia nemzetnek tartozik. Már régóta fáj nekem, hogy teljes elnémultságban kell töltenem fiatalsá­gomat. Most kedvező alkalom van, abból kiszaba­dulni , mivel vérem forr ereimben, midőn adoptiv honomat s vallásomat fenyegettetve látom. Fiatal­ságomban a sátor alatt, pusztáink közepett, gyak­ran hallottam beszélni egy hires nemzetről, mely egy nagy hadvezér korában, egész Európába el­vive a polgárisodást. Ezen nemzet Francziaország, s a nagy hadvezér I. Napóleon volt. Egykor e nép gyermekei kapuink elé érkeznek. Honom engem vezérségre szólít fel. Én elfogadom e szent külde­tést. Igyekszem visszaverni ellenségeinket; pata­kokban ontom véremet; sebekkel vagyok átlyuk­­gatva; s egy vitéz sereg elleni makacs, de haszta­lan harcz után, honomat kimerülve látom. Össze­hívom a népet, örvendvén azon, hogy végső szol­gálatot tehetek neki, arra ajánlkozom, hogy szülei­met, családomat, honomat elhagyom ; szóval, érette átadom személyemet. Ekkor Párisba vitetvén, ott oly kíméletes bánásmódban részesültem, mint egy legyőzetett, de becsületes ellenséget megillet. — Loyális módon harczoltam Francziaország ellen; ott nemesen bántak velem. Síre­ maradt még né­hány csepp vérem ; dicsőségemnek tartanám , azt adoptív honom szolgálatában onthatni ki. Esküszöm a koránra,hogy hű leszek Felségedhez. Sírem. Algír­ból érkezett legújabb tudósítások arról érte­sitnek engem, hogy nincs többé családom. Anyám s há­rom testvéreim elhaltak. Ne vonja meg Ön oltalmát a földön elszigetelve álló embertől, ki hálául egész éltét Felségednek szentelendő, s büszkén s örömmel nevezendi magát Felséged (kit Allah oltalmazzon !) hű szolgája s alattvalójának.“ hivét, nem szerette s már rég fáradozott megbuk­tatásában. Hogy­­ s­e d­o na , midőn szabadsággal ide jött, Pourtal és gróffal a külügyi hivatal­ban a keleti kérdés ügyében dolgozott, e tény sem igen volt képes G­erlach és Stahl urak irántai jóindulatát emelni. Azonban elbocsáttatásának oka másutt, és valószínűleg Usedom ur Romá­­bani működésében keresendő. Egy irányban itt is járulhatott ahhoz a keleti kérdés, mert tudva van, hogy a Romában igen tevékeny orosz diplo­­matia azon tervének, hogy a curiát Törökország ellen hangolja, nemsikerülését Usedom úr be­folyásának tulajdonítja. Annyi bizonyos, hogy Sz. Pétervárról Usedom ellen panaszt emeltek, és elbocsáttatása már György strelitzi­­g Sz. Pétervárra elutazásakor el volt határozva. Leve­lező ez adatokat a legbiztosb kútfőből kapta, s azok valóságáról meg van győződve. Keletindia és China. Bombay, april 28. Mint már röviden em­­­lítte­tett, a khivai khán Oroszországgal szövet­séget kötött, melyhez hír szerint Doszt Mo­hamed kabuli, és a bokharai uralkodók is csat­lakoztak. A „Delhi Gazette“ e tárgyról követke­ző részleteket hoz: Már több hó óta léteztek o­­rosz ügynökök Kabulban, kiket Doszt Moha­­med nagy előzékenységgel fogadott. Ápr. 16-án ez ügynökök új sürgönyöket kaptak egy futár ál­tal. Másfelől a bokharai uralkodónak kézbesítte­­tett az egy orosz m­ok és a khivai khán közt kö­tött frigyszerződvény mása, úgyszintén a kabuli uralkodóval is. E szerződvényben Oroszország kötelezi magát,hogy Khiva területét és törvényeit soha meg nem sérti, Khivába követet küldeni, és 10 orosz tisztet, kik 10,000 lovas élére lesznek állítandók, kiket Oroszország fogna a khán köz­vetítése által fizetni. Ellenben Khiva kötelezi ma­gát, hogy minden persa, bokharai, afghanistáni és orosz rabszolgákat a maga területén szabadságba helyez, és azok tulajdonosait azok értékének fe­lével kárpótolja. A két állam egyikének barátai vagy ellenségei, a másik által is barátok vagy ellenségekül tekintetnek. Az oroszok felhatalmaz­­tatnának, Khiva határterületén katonai állomást fenntartani, ellenben a libánnak évenkint 10,000 thaman fizettetnék. 20 év eltelte után az oroszok, ha ez idő alatt a kölcsönös barátság kellőleg meg­próbáltatok, ismét visszavonulnának. A Khiva közelében álló orosz unok az említett katonai ál­lomást nemsokára elfoglalandja.­­ A bokharai és kabuli uralkodóknak e szerződéshez csatlako­zása igen valószínű Az orosz ügynök kíséretében érkezett kbivai követet Bokharában igen barát­ságosan fogadták, s elutazásakor 200 rúpiával a­­jándékozták meg.Az oroszok és közelfekvő határ­­államokkal a szerződés által a bokharai uralkodó azt véli elérni,hogy magát az afghánok beütéseitől meg­­­védhetendi. Doszt Mohamed szintén ügy­nököt küldött az orosz unokhoz, hogy Oroszor­szágtól 5000 katonát és Peshaver és Kashmir afghán tartományok meghódítására szükséges pénzösszeget kérjen. A kértek megigérése után Doszt Mohamed azonnal kihirdetendi Orosz­országgal­ szövetségét és az orosz­onoknak az Oxusig eléje menend.­­ A „Bombay Times“, mely mindez elmondott híreknek teljes hitelt ad, hozzáteszi, hogy az angolok a Szindben hadse­reget fognának felállítani, az illető parancsok már kiadattak, és Lord Dalhousie személyesen menend Pendzsabba, jelenlétét az északnyugati határon múlhatlanul szükségesnek tartván. A perui hatóságok és az avai udvar közt al­kudozások folynak, és lord Dalhousie közel van ahhoz, hogy a birmai királylyal szerződést kössön. A Ganges-csatorna, egyike az angolok által Keletindindiában létesített legnagyobb műveknek, megnyittatott. A pekingi lapok hírei márt. 2-ig terjednek. Ezek szerint a felkelők téli szállásaikat elhagy­ták és előnyomulnak. Más tudósítások szerint a­­­zonban a csász­ csapatok őket Tuh-liu és Tsing - hae sánczaikból kiűzték volna. Shanghaeban a császáriak egy támadása visszavezetett. Canton és Macao közelében arany nyomait fedeztek föl. A Sus­quehannah gőzös, mely ápr. 2- kán érkezett Japánból Hongkongba, azon hírt hozta, miszerint Perry commodorenak sikerült a japániakkal szerződést kötnie. Két kikötő egy év múlva a kereskedésnek megnyittatik, és a szén­­lakhelyi állomás már most átengedtetett. Azon­ban a japániak nem hajlandók ez engedmények­ben más nemzeteket is részeltetni. Németország. BerlinbőlUsedom visszaléptéről ezt írják : „U s s­e d o m­ ' eddigi követnek a római ud­varnál,lelépte, bevégzett tény. Azt hiszem téve­­dés e derék diplomata elbocsáttatását egyedül a Kreutzig-pártnak róni fel. Igaz, hogy e párt őt, mint a B­ethman-Hof IV e­g­­ féle irány­párt­ 2422 — A fehér-tengerre szánt hajóhad­osztály tegnap Ommancy kapitány parancsnoksága alatt, elindult. E hajóhad az Eurydice, Mi­­randa, Brisk, s a Semillante franczia hadigőzösből áll. — A „Globe“ s „Times“ párisi levelezője szerint, az austriai s porosz követek D­r­o­u­y­n de L h­u­y s külügyminiszterhez kérdést intéztek az iránt, ha várjon a nyugati hatalmasságok meg­elégednének-e a status quo ante bellum­­mal, azon esetre, ha a czár kész lenne a török te­rületet elhagyni ? A válasz tagadólag ütött ki. Pár is máj. 23. „Moniteur“ egy rendeletet közöl, ama szövetségi szerződés közzétételére vo­natkozólag, mely márt.­­ 2-kén Franczia-, Angol - s Törökország közt köttetett, s melyben Török­ország feloszthatlansága s függetlensége bizto­­síttatik. — A keleti-tengeri franczia hajóhad két 60 ágyús fregáttal fog erősbíttetni.­­ — Hirszerint három uj tábornagy fog kine­veztetni : ezek B­ar­aguay d’Hilliers, d’ Or­na­n­s d’ Hautpoul tábornokok lennének. Távirati sürgönyök Pár­is, máj. 25. A „Moniteur“ közli a mar­talékjogra nézve Angol é­s Francziaország közt kötött szerződvényt...— A balti hajóhad 8 gőzös­sel fog szaporíttatni, s 31 vitorlából álland. A fe­kete-tengeri hajóhad 30 vitorlát számít, a görög flotta 14-et. Továbbá jelentetik, hogy Toulonban 17 gőzfregát és korvett áll készen, 12000 ember szállíttatik ismét hajóra s 14 jármű vonatik össze egy új hajócsapattá. Frankfurt, máj. 25. A szövetséggyűlés tegnapi ülésében Austria s Poroszország képvi­selői a­ bécsi értekezlet öt jegyzőkönyveinek elő­terjesztése mellett közös nyilatkozatot tettek, melyből kitűnik, hogy a négy­hatalmak folytonos egyetértése mellett az Oroszország és a porta közti háború sokatartása a német szövetség saját országait veszélyezteti, és hogy Törökország te­rületi épsége fenntartandó. Egyszersmind az aus­­triai- porosz szerződvény megkötése jelentetett, és a német államok felszólíttatták, hogy ezen ál­lásponthoz csatlakozzanak A bécsi „Presse“ távirati sürgönyei szerint a Gustavsvorn Napier admirál általi bevételé­­reli távirati közlés alaptalan lenne. Ugyane lap másik távirati közlése szerint b. Budb­erg ed­digi orosz követ helyét Berlinben b. Brunnow volt londoni követ foglalná el, és e személycsere oka a közelebbi berlini miniszerváltozás sikeret­­lenségében rej­lenék. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztősé­géhez tegnap szombaton délután 5 óra 52 perczkor következő távirati magán­tudósítások érkeztek: Bécs, május­ 27. (d. u. 5 óra 10 perczkor.) Az oroszok Szilisztriának egy elő várművét (Vor­werk) elfoglalták. Maga az erősség a feladás iránt alkudozik. A mai „Moniteur“ szerint franczia-angol ser­­gek részint Piraeus kikötőt,részint Görögországot megszállandják. Vegye* hírló. *] Gróf Wandernath, Van Deyk két remek festvényét végrendeletében a nemzeti mú­zeumnak ajándékozván, ezek nemsokára rendelte­tésük helyére érkezendnek. * Paulikovics Lajosnak­­előfizetés utján kiadott „Hét vár“ czimü regénye Müller Gyula’ bizományában épen most jelent meg. A történeti érdekű regény 1 kötetben, 31 íven, Tamásvára,­ Ugocsavár, Visk, Deákvár, Nyitravár, Borzsavár és Sásvár viszontagságos eseményeiről hoz jelenté­keny episodokat. Bolti ára 1 ft 20 kr. p. p. * A minap Törökországot és a dunai fejede­lemségeket már felosztották. Mint régebben emlí­tik, Bécsben divatba jöttek a keleti harertér map­pájával ellátott zsebkendők. A napokban egy úr Pestre is hozott ily kendőt, s egy társaságban tisz­tességesen meg akarta mutatni, de az kíváncsian felugrált, a kendő négy sarkát nyolc­an ragadták meg, egyiket a fekete-tenger, másikat a Dardanel­lák,harmadikat a dunai vonal és így sorra mindenkit más érdekelt, észre sem vették és a felosztás meg­történt, kinek Románia, kinek egy darab Oláhor­szág, kinek­­Dobrudzsa maradt kezében. Azóta a jó úr a török birodalom helyett egy tabula rását— egy fehér zsebkendőt — hord magánál. Bécsi börze május 27*röl. Státus kötelezvényt 5% . • •' ■^­859/, 6 1834-ki sorsjegyek 500 frtos . •V. — 1839-ki „ 350 .. . . • ■ Bankrészvény darabja . . . . Éj­szaki vaspálya 1000 ftos . . . 2.130 Dunagőzhajózás ...... . 542’s Amsterdam 100 tallér­­ . . . •Pl f Augsburg 100 tallérért beo. . . 137 Vs Hamburg..................................... . ÍÓ0% London 1 ft sterlingért . ■. . . 13,18. Bécs, május 26. Agio : arany 42‘/gezüst 36 g*. és ív melléklet van csatolva. Legújabb posta. Bécs, máj. 27. A■ „Presse“-nek Krakóból máj. 23-káról Írják, mikép az oroszok Lengyelor­szágban Janowo mellett egy tábort állítani szán­dékoznak. — Az „Ostd. Post“ közli a „Journ. des Dé­­bats“ után az Austria s Poroszország közti szer­ződés szövegét, melynek tartalma azonban a lapunk 428. számában az „Indep. beige“ után közlött lényeges kivonattól semmiben el nem tér. London, máj. 23. Az alsóház tegnapi ülésében Gr­a­h­a­m,—D­igby Sey­m­our inter­­pellátiójára válaszolva — kijelenté, mikép a fe­kete-tengeren mintegy 50 orosz fogatott el, s mikép D­u­n­d­a­s admirál oda utasíttatott, hogy azokat csak angol hadifoglyokért cserében bo­csássa szabadon, N­a­p­i­e­r legújabb hadműködé­seiről a kormányhoz nem érkeztek tudósítások A kormánynak a kincstárjegyek kiadása iránti ja­vaslatai nagy többséggel elfogadtattak. Mai számhoz t Dunavízállás. Május 27. (reggel 7 óra) 8' 0' 0­' 0 fölött.­

Next