Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)

1854-06-09 / 440. szám

­ BUDAPESTI IR­L­A­P. Szerkesztői iroda van­: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunevalderház) 2-ik emeletben. Itegjelenik »lap­­ héttőt t » főbb ünnepek utinl Depókat kl­­­ew , minden nap raggal. BIDümMhI dl]: Vidékre: f­i 1 é­v­­« * 1® hét., í T­a • 8 y * d­r » , 9 ír. SO kr. Helyben , 111 - r a s 8 itt., (S.yn n g^s d t a : 4 Irt. — &. blrdatdaat tottr h*«2 bi9tt «őr­nek egyenest beiktatja a írt 6 kr, 15 fdlo­­sacltárt pedig « ke. »«C.ulM»t­k. — Egysa isim 10 pkr. « Qxsthetnl »' H e I y b •’* » 1*1' **•»*« Mv.uditw, ■ I. ■ kí a I Lu­is» jár s könyvnyomd SJíban(Orai Sgut Kcij»­­vtt­dét bdsba D.) .Tidáken táládea fli. kír. post­ab 1V fd­­­ a 1 n 91 — Au al5a*et«s» tartalm­attT lavslefr a­ttim lak­hely • d­olsS posta ftljtiyifi* »ellett , » pdnatel együtt «ItamiMltf« t­tutWD akiadd blvetelhos nta «Kendők. Pest, Péntek, Előfizetési felhívás a julius-decemberi félévi folyamra. A jövő félévben e lapnak egy — egyébiránt külön álló munkát képző és külön is megszerezhető — melléklete lesz, egy 10—12 ívnyi, finom ízléssel irt franczia regény, csinos fordításban, e czím alatt ,Pontanges marquis.“ Irta G­irardin Emilné. — Ki a „B. P. Hírlap“ t. ez. előfizetői közöl — mire a­­zonban kötelezve nincs — a fennirt és jö­vő július közepén készen levő szép regényt leírni akarja, azt az előfizetés­hez csatlandó és a mellett bekülden­dő 20­0 húsz pkrért díjmentesen megkapja; nem előfizető számára el­lenben vagy könyvárusi után azon mun­ka ára 1­­­egy­ütt. — E munkából a nyomtatási költségek levonása után meg­maradó egész összeg egy létesítendő magyar í­r­ó­­ - nyugdíj alapít­­ványra fordíttatik, mely intézet pár­tolását t.­ez. Fáy András és Szemere Pál köztiszteletben álló hazánkfiai valá­­nak szívesek elvállalni. Előfizetési föltételek: Helyben: Félévre 8 pft. Évne­­gy­e­dr­e 4 pft. Vidékre: Félévre 10 pft. Év­negyedre 5 pft 20 kr. A július közepén megjelenő fran­c­ia regény­nyel együtt: Helyben : Félévre 8 pft 20 kr. Évnegyedre 4 pft 20 kr. Vidékre: Félévre 10 pft 20 kr. Évnegyedre 5 pft 40 kr. Az előfizetés a lap kiadó hi­vatalá­­­ban (Országút, Kunewalderház földszint) történik. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. Múlt hó 25. és 26-kán 7767. és 8767. sz. a. kelt igazságügyministeri boosátvány által az ügy­védség ideiglenes gyakorlására kineveztettek a p­o­­zsoni főtörvényszéki kerületben, hivatali szék­­helylyel Nagyszombatban Bende Mór, hivat. székhelylyel Rózsahegyen Dettrich Flórián. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs , junius 7. 6 cs. k. Felségeiknek Csehország ha­tárául fogadtatásukról és Prágába érkezésükről a „Prag. 7.“ következő jelentést hoz : 0 cs. k. Felségeik jun. 3-kán 11 óra 50 perczkor léptek a cseh határra Trubaunál, hol báró M e c s é r y helytte és gr. Clam Gallas alb­. had­test parancsnok­i excáik által mély tisztelettel fo­gadtattak és Prágába kisértettek. Az állomások dia­dalkapukkal, gúlákkal stb. ünnepien voltak díszítve s mindenütt a hatóságok, községek, testületek, is­kolai ifjúság s roppant néptömeg gyűlt össze a Fel­séges Császári pár üdvözlésére, s a fővárosba utazá­­suk diadalmenethez hasonlíta. Szintoly szives és ün­nepélyes volt az elfogadás Prágában. Ő cs. k. Fel­ségeik d. u. 41/5 órakor érkeztek a prágai pályaud­varba, hol tisztelgőszázad volt zenekarral felállítva, mely megérkezéskor a néphymnust játszta. Ő F­e­l­­ségeiket itt a helytartó és a hadtestparancsnok 6 exc. fogadók, kiknek kíséretében az előcsarnokba léptek, hol jobbról dr. W­a­n­k­a polgármester állt, s Ő Felségeikhez üdvözlőbeszédet intézett,mely­­re a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelme­sebben következő választ adni méltóztatott: „Ör­­vendek, újra Prágában lehetni. Magammal hoztam nőmet, hogy a prágaiak hűsége, szeretete, és ra­gaszkodásáról maga meggyőződjék."­ Az egybese­reglett nép örömkiáltásokkal üdvözlő­­ Felségeiket és a fennebbi legmagasb szavai után Ő cs. k. A pon­tok­ Fels­é­g­é­n­e­k, az örömriadal megújult. Ez­­­után hatlovas nyilt udv. kocsiban, fényes kisérettel a városba indultak. Az első diadalkapunál a neu­­stadti polgárság képviselői egy művészi iratu üd­vözlő költeményt nyújtottak át,a.aranynyal kivert fehér bársonyba kötve. A cs. k. hazai­ gazdászati társaság által emelt obeliszknél a társaság elnöke­ig Schwarzenberg Adolf János egy művészi ira­tu hódolati költeményt és egy ekealaku ezüst levél­nyomaszt, kék bársony­ tokban nyújtott át. Csá­szár Ő Felsége nyájasan mosolyogva elfogadá az ajándékot és kocsijába véve. Ezután W e i s z e és K u b a s e k urak, egy hódoló irattal egy csinos művű kristály virágváza alakú vasgépet voltak szerencsé­­sek átnyújthatni;az obeliszk két oldalánál hat hat hölgy állott a császári kocsi elé virágokat hintve. Lelkesült kiáltások közt . Felségeik a kereskedőség disz­­gulájához érkeztek, hol a felséges párnak a prágai keresk. testület elnöke szintén hódolati költeményt nyújtott át. — Az orsolya-kolostornál a diadalív e­­lőtt a különböző ezébek képeztek sorfalat, nem messze a bányásznép állott három zenekarral, sa­játságos öltözetében Az üdv.­menet érkezésekor a zenekarok a néphymnust játszták, és a bányász­nép dörgő „Glückauf1” - fal üdvözlő ő Felségei­ke­t. A diadalív alatt, hol az ünnepélybizottmány volt egybegyülve, az udv. kocsi megállt és a cs.­k. Felségeik a gúlákat a kocsiról megszemlélni méltóztatták. Lelkesült éljenzések közt haladt a felséges Uralkodópár a Károly-hídig, hol az egyete­mi orvosi és tanártestület volt szerencsés a prágai fő­iskola hódolati feliratát benyújthatni. A főiskolai méltóságok mellett a tanulók is nagyszámban je­lentek meg, a franczia háborúkban fennállott tanu­­­lók légiója (Studentenlegion) emlékezetes zászla­jával, mely a császári kocsi közeledtekor földig lan meghajtva. — Öt óra után érkeztek meg 0 cs k. Felségeik a várpalotába a Hradzsinon. A várudvarban cs. k. tisztviselők képeztek sorfalat és legszivesben üdvözlék Ő Felségeiket. A kapu­­k alatt Leopold és József főlegek 6 cs. Jens és hg Schwarzenberg bibornok-érsek ö emin, s több főméltóságok fogadák ö Felségeiket, kik aztán termeikbe vonultak és a különféle méltóságok, tekintélyek és testületek tisztelkedéseit fogadták el. Esti 9 órakor a Felséges Császári pár tisztele­tére nagy polgári f­áklyásmenet volt, melyben 1400 bányász, egyetemi tagok, akadémiai senatus, város­­­tanárs, városi képviselőség, városi tisztviselők, ke­­reskedőség, iparos testületek, conser­vatorium és eze­dek vettek részt, mindössze mintegy 4000 szövét­­nekkel. Miután a néphymnust a bányászok zeneka­ra eljátszá, a Fel­ség­eik a C­sász­ár és Csá­szárné a helytartó és több cs­a­­rnokoktól kisér­ve az erkélyen megjelentek, és háromszoros „Vivati és „At­aije“ kiáltásokkal fogadtattak. Egy ünnep­nduló, egy ünnepi cantate adattak elő és az egé­szet a nép lelkesült éljenzései közt ismételt nép­­hymnus zárta be, mire ő Felségeik kíséretük­kel az erkélyt elhagyák s a menet távozott, német egység politikai megszületésére látszik irányozva lenni; s bizonyára ha a német szövetség mint egységes német hatalom politikailag föllépne, hadat üzen­ve,szö­vetséget kötve stb ,ezt igen örven­detes eseményként üdvözölnék Németországban; de sajnos, hogy e terv nem annyira ezen l­e­h­e­t­őségre, mint inkább arra látszik számítva lenni: a hosszadalmas szövetségi államszerkezet trán elhalasztani a határozatot — míg majd körmükre nem ég! Mit határoztak Bamberg­­en? az iránt mint mondok,igen ellentétes hírek keringenek, mi annyit tudunk, hogy sem ha­­ározott vonakodás a két nagy ha­­almasság irányában nem vezérlő az­­tani végzést, sem pedig az egész eljárás­nak nagy fontosság nem tulajdonl­­a­n­d­ó. Már ha egyébért nem is, de azért bi­zonynyal nem nagy súly illetné a középállamok e kérdésbeni separatismusát, mert a porosz­­ustriai egységes akarat az összes német nemzet legbensőbb rokon­­zenvét bírván, a mely kisebb állam velük akényt nem menne, azt kényszerülve teendné! Látni kell azon magasztaltságot, melylyel Austriá­­ról szólnak és éreznek minden színezetű hírlapok, melyek azelőtt a legnagyobb elfogultsággal, sőt ellenszenvvel tekintenek reá, melyet német hata­lomnak sem akartak ismerni, s mely most a német nemzet érdekei védelmében vezérszerepet viszen! Némely lapok azon állítása, hogy Ő Fel­ségeik kíséretében többen ministereink közöl Prágába utazának, valótlan. — Ő Felségeik hó közepéig váratnak vissza, az Úrnapját itt ünneplendik, s mint előre látható, igen emelendi e szent nap szokásos fényét . Felsége a Császárné s a kíséretében leendő udvari hölgyek. Levelezések. Bécs, jun. 7. A Az orosz elleni négyes szövetség iránt lapok 436-ik számában kifejtett nézetünket csak nem szóról szóra osztja a tegnapi „Times", mely a porosz-austriai szerződést fejtegetve nem vo­nakodott kimondani azon igazságot, melyet a franczia lapok fátyolba takarnak, hogy t. i. Aus­tria s Poroszország karöltve menendnek a nyugati hatalmakkal, míg az oroszok a török földről ki­űzetnek, de azontúl nem fognak mindenben velük egyetérthetni; s habár a „status quo ante helyreállítását ők sem óhajtják, de oly messze mint a nyugati hatalmak törekedni látszanak nem menendnek. A barabergi értekezlet czélja iránt és oly különféle sejtelmek uralkodtak, mint most határozatai iránt. Annyiból a mi sejtelmünk helyes volt, hogy a bambergi értekezlet nem o­roszhoz hajló Separatismus műve, hanem a közép államok függetlenségük iránti féltékenységéből eredett. Ezen függetlenséget megóvni, s a háború az ő részvétükkel viendő lévén, majdan a béke­kötésben is részvétüket biztosítani, ez volt a czél, de nézetünkkel ellenkezőleg épen a német szö­vetségi lassan mozgó államgépezet az, melyet eszközül akarának választani. Nem az egyes ál­lamok külön, hanem a német szövetség gyűlésbeni szavazat útján kell a porosz austriai szerződéshez járulni! ezen eszme első pillanatra a német nemzeti egységet képviselő szövetségi államszerkezet javára, megerősítésére, Paris, jun. 2. —S — A „Moniteur1‘-ből olvassuk, mikép az austriai jegyzék, melyben Oroszország a dunai fejedelemségekbőli kivonulásra felszólíttatik, teg­nap vagy tegnapelőtt indíttatott el Sz. Péter­­­várra. Ennélfogva nem áll a „Journa des Débats“ azon állítása, hogy a kérdéses jegyzék máj. 29- kén küldetett el, és pedig a nélkül, hogy a ber­lini kabinettel előbb közölve lett volna. Mikép hangzik a bécsi kabinet most útban levő jegy­zéke? Vájjon csak merő meghívás-e a dunai fe­jedelemségek elhagyására, vagy formaszerű fel­szólítás? Vájjon abban az orosz császár elé ha­táridő és egy casus belli állíttatik-e fel? Váj­jon Oroszország határozott vagy kitérő vá­laszt fog-e adni? Mindezen­­ hasonló kér­dések tolongnak az előszínre. Feszült várako­zással nézünk a válasznak eléje, mivel az vé­gét szakítandja a hosszas bizonytalanságnak, s egy újabb fordulatot idézend elő a keleti ügyek­ben. A legújabb bécsi jegyzőkönyvet s azon me­morandumot, mit Austria s Poroszország a szö­­vetséggyűlés elé terjesztettek, az angol lapokból ismertük meg. A „Times“ kiemelni törekszik, mi­kép mindegyikben csupán csak az ottomán bi­rodalom épségéről s a dunai fejedelemségekbőli kivonulásról van szó, s ezúttal kimutatja a kü­lönbséget az angol-franczia és az austriai-porosz szerződés közt. A különbség valóban igen jelen­tékeny, mivel a német hatalmak szerződéséből és memorandumjokból még világosabban kitűnik mikép e hatalmak Anglia s Francziaország mesz­­szebbre ható terveiben részt venni nem kívánnak. Austria, a német érdekeket valódilag felfogván, a dunai fejedelemségekben egy rendezett állapot helyreállítását s az orosz seregeknek azokbóli ki­vonulását kívánja; de­­ Anglia s Francziaország jövőre nézvei biztosítékokról szólanak, s ez alatt, mint látszik, az orosz terület csonkítását értik. Itt végződik a négy hatalom politikájának kö­­­zössége, mivel a memorandum szavai szerint Austria s Poroszország elismerik , hogy a háború eredményének semmiesetre nem szabad a területi viszonyok változásának lenni. Ez nagyfontosságú dolog, főleg ha azon más tény mellé állítjuk , miszerint t. i. Austria s Poroszország egymás területeit kölcsönösen biz­tosították. Az igaz, hogy Francziaország s Ang­lia kijelentették, mikép hódításra nem töreksze­nek , a politikájok egészen önhaszonnélküli, de ez nem zárná ki föltétlenül a szándékot, Orosz­ország rovására a dolgok oly helyzetét idézni elő, mely közvetve Francziaországra nézve nyeresé­ges s Németországra nézve veszélyes fogna lehet­ni. Elég legyen itt azon befolyásra czéloznunk, mit némely lengyel menekültek Konstantinápolyban Napoleon herczegre gyakorolnak, melyből eredt Junius 9 -én 1854. illusiók hivatalos szóval még eddig elő nem sem­­misíttettek meg. Bármikép legyen a dolog, Né-­­metország érdekei Austria kezében — tehát a legjobb kézben vannak, s a bécsi kabinet bölcse­s­sége­s erélye kezeskedik azoknak minden oldal­­­róli sértetlen maradásáról. Mi a fentebbi meg­jegyzéseket illeti, nem csalódom, ha a dolgokat összefoglalva ekkér fejezem ki magamat : a négy hatalom egyetért egész a Pruthig. Mi azontúl van, az a jövő titka. Baraguay d’H­­ 11­­ e­r­s tábornok eluta­zása mint látszik, a franczia nemzetbeliekre Kon­stantinápolyban igen kellemetlen volt. A tábor­nok legközelebbi Apókban indul St. Omerba, a tábormunkálatok kezdetét megvizsgálandó. Az első tábor 12,000 emberre Vimereux mellett ké­­szülend­ő 1000 sátorból álland, miknek legfölebb két hó alatt föl kell épülniök A többi gyalogság két vagy három,más táborban és St. Omerb­an leend elosztva. Állítólag ötven lovas­század fog­ az Aix és Ardres közti helységekben tanyázni. Mi a marseillei tábort illeti, erre nézve a cabratési síkság választatott. Versunba (Eure­ megye) 500 öszvér érkezett, melyek a keleti hadseregbeni sérültek szállítására szánvák Nyeregszerszámuk akkér van elren­dezve, hogy két sérültet egyszerre vihetnek. Remélik, mikép a császári testőrséget aug. 15-kéig egészen kiállíthatják. — Az első császár­ság idejében a hadsereg aug. hóban kétszeres zsoldot nyert, miért is e hónap Napóleon havának nevezteték. A katonák remélik, miszerint a má­sodik császárság nem lesz kevésbbé bőkezű. — Több gyárakban nagymennyiségű posztó rendel­tetett meg a jövő testőrség részére. A törvényhozó ülésszak befejeztetett. Tehát igazam volt, midőn az üléshosszabbításról kerin­gett hírt alaptalannak nyilvánítottam. Ha igaz az, mit a nőkről tudtak mondani, hogy legjobb köz­tük az, a­kiről legkevesebbet beszélnek, akkor a mi kamráink valóban dicséretet érdemelnek. Ki­véve azon üléseket, midőn gr. Montalembert úr ügye tárgyaltatott, épen mit sem lehetett a kamráról hallani. A közoktatási törvény a közön­ségnek csak egy kis részét érdekelte, s a budget­­törvényről, bár az mindenkit érdekel, előre tud­­­ták, miszerint azt egyhangúlag meg fogják sza­vazni. A többi kamramunkálatok említést sem ér­demeltek. Néhány nap múlva József király emlék­iratainak 10-dik és utolsó kötete jelenik meg. Ezen kötetben vannak III. Napóleon levelei József királyhoz. Miután ezek a s­trass­burgi és boulognei eseményről szólanak, ennélfogva a ki­adó előbb a császárnál kérdezteté, vájjon lehet-e azokat közrebocsátani. A császár ezt felelé : „Miért nem ? ez mind a történelemhez tartozik." Az itteni pénzverdében bizonyos O­b­e­r­t­ur egy arany emlékpénzt veretett, melyen III. Na­­­poleon a szultán és V­i­c­t­o­r­i­a királynő közt áll ez aláírással: „Protestantismus, catholicismus, izlam, civilisatio."­ Fölül ez áll : „Isten védel­mezze PEST, junius 8. (Hírlapi sietnie) A „Times" a legutóbbi bécsi jegyzőkönyvről többek közt így nyilatkozik. „Bizonyos, mikép a legutóbbi bécsi jegyző­könyv mindazt magában foglalja, mi az angol­­franczia szerződésben ki van mondva. Ugyanek­kor észrevehetjük­, mikép az austriai-porosz szer­ződés oly dolgokat is foglal magában, mik a jegy­zőkönyvben nem találtatnak; igy p. o. a két né­met hatalmasság közti terület-biztosítást, a há­ború egész idejére. Ezen különbségekből, melyek nem történetesen léteznek, azt következtetjük, mi­kép a négy hatalmasság közt két pont, t. i. a török birodalom épsége s a fejedelemségek elhagyása iránt, egyetértés uralkodik. De Franczia-­­ An­­­golország ezenkívül általános intézkedéseket is szándékoznak tenni oly czélból, hogy a békét szilárd alapra fektessék, s jövőben meggátolják az ilynemű rendetlenségek megújulását; míg Aus­tria s Poroszország megelégesznek a megszállott fejedelemségek odahagyásával. Mindaddig, mííg az oroszok alkudozások vagy erőszak következ­­­tében ki nem vonulnak a fejedelemségekből, a négy hatalmasság czélja közt létező különbség lesz érezhető. De mihelyt a közös czél el nem lesz érve, ha különben az ügyek a jelen helyzet­ben maradnának, a német hatalmasságok állása különböznék a nyugati hatalmasságokétól, ha ki­zárólag a jegyzőkönyv kifejezéseihez ragaszkod­nának. Ezt akarták bizonyos német állam­férfiak.

Next