Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)

1854-06-08 / 439. szám

a törökök kartácstüzét elhallgattatni nem lehe­tett, nagy kárt okozott. A két visszavert roham után az oroszok Sí­kén ismét erélyes támadási működést kezdtek Szilisztria ellen; mivel a roham siker nélkül ma­radt, réslövésekhez tétetnek készületek. Herczeg Paskievics Kalarasban van. Fris csapatok kelnek át a Dunán erősítésül. Egy viddini jun. 2-ki tudósítás megerősíti az oroszok almnitzából máj. 29-kén történt kivo­nulását. A brankovenii csatáról következő részletek érkeztek: A magas vízállás a L­­­p­r­a­n­­d­i-hadtest visszavonulását az Oltón igen megne­hezíti. Egy 6 zászlóalj és 4 eskadronból 12 ágyú­val álló osztály, a Karakalnál állott hadtest utó­da­ta kénytelen volt a Karakalból Becskán át az országútra vivő uton menni, hogy a szlatinai hídra juthasson, a kiöntött Oltón különben át nem kelhetvén. E hadtest az élét 27-kén Oltozban­­tölté, mialatt lekenderben tapasztalt kalau­zok személyes vezetése mellett az élét használta, mintegy 4000 emberrel Krajovából Gorcsakba ért Brankoveni közelébe, ott megállott, s midőn 28-kan az oroszok Brankoveninél 1 Va­ssre az országúttól elhaladtak, őket oldalról megtámad­ta. A véres csata nem sokáig tartott, az oroszok harczolva elérték a szlatinai hidat, mely később elvontatott; az oroszok vesztesége igen nagy volt, csak a törökök fáradt voltának az éji ut miatt s azon körülménynek, hogy az oroszok Brankove­­nihez 3 órával hamarabb érkeztek mint várták, köszönhető, hogy a maradék oroszok elvonulása sikerült. A veszteséget, mit az oroszok Turnunál 27-kén, Brankoveninél 28-kán, Szilisztriánál 29 és 30-kán halottak és sebesültekben szenvedtek, tán kissé nagyítva — 10,000-re teszik. A kar a­kali május 27-ki csatáról követ­kező biztos magánközlést hoz a „Wanderer.“ A mondott napon 2 orosz lovasezred (tehát nem egypár eskadron) azon hiszemben, hogy a nevezett városkában csak csekély török lovas őrség van, ahhoz közeledett, megtámadási szán­dékkal. Kevesebb mint 10 óra alatt azonban az oroszok mintegy 5000 török által bekerítve lát­ták magukat. Kétségbeesett harcz után, a két ezred csaknem egészen megsemmisíttetett, úgy hogy alig menekülhetett 150 az Oltón keresztül a turnui földzugra. A máj. 27-kén Turnunál megvert oroszok a 3-dik hadtest 8-ik osztályához tartoztak. A csata öldöklő volt. Két vadászezred csaknem egészen megsemmisíttetett; a maradék csak gyón futás által menekült.Május 25-én t.i. az oroszok elhagy­ták Turnut, és gondtalanul lefelé húzódtak, mint­hogy Szali pasa nikápolyi parancsnok nem tett intézkedést Turnu megszállására. De Szali pasa időközben 1000 embert állított a Niká­­polyból Szisztovba vivő útra, Szisztovból 2000 embert vett magához, és 1000 embert Iz­­lasból a roganzai útra rendelt. Ez állomás­ban várta a közeledő oroszokat, kellő időpontban Nikápoly és Szisztov közt átkelt a Dunán s élői­ről megtámadta az előhadat, míg a roganzai ú­­ton levő 1000 ember oldalról és hátulról intézett támadást; az oroszok vitézül verekedtek, de nagy veszteséggel az Olt felé nyomattak, s csak kis rész menekült meg. Erdélyi lapok egybehangzó tudósításai sze­rint az oroszok máj. 25-kén Oltenizzánál csak­ugyan átkeltek a Dunán és Turtukait megszáll­ták. Harcz nem volt. Az oroszok Oláhországbóli kivonulása kez­detét véve. Egyelőre Baumgartner­­nok el­hagyta a turnui állomást s a folyam mentében lefelé vonult, miután a dunai sánczokat elrontotta. A „Soldfrd.“ a tegnapi számunkban említett tudósít­ással ellenkezőleg azt állítja, mikép Omer pasa Szilisztriának az orosz túlnyomó erő elleni vélelmezését illetőleg nem igen megnyugtatólag nyilatkozott a haditanács alkalmával, s kijelen­tette, mikép­ sikerült ugyan 3000 főnyi válogatott hadat a várba juttatni, dehogy Szilisztria, me­lyet 1829-ben csak 18,000 orosz ostromolt, az orosz és. dunai sereg legnagyobb részének alig fog 10—12 napig ellenállhatni. Azonnal újra ha­ditanács tartatott s elhatároztatott, vagy Szi­­lisztriát az ostrom alól felmenteni, vagy az oro­­­szokat az ostromlás folytatásában zavarni. E ha­diterv foganatosítására az egész török balkáni se­reg útnak indíttatott. Hallomás szerint az angol védelem alatt ál­lott néhány török alattvalók, macedóniaiak stb. Braila és más helyekről, hol már rég megteleped­ve voltak, kiutasíttattak. Mit az izmaili kereskedőség sok év előtt maga kért az orosz császártól, hogy a Kilia-tor­kolat használása a dunai forgalom emelésére en­gedtessék meg, ez most valósulni látszik; tény t. i. — bármi okból történjék az — hogy az orosz consul Galaczban most a dunai útra kivontató bizonyítványokban a kapitányoknak azt ajánlja, hogy a Kilia-csatornán menjenek ki a tengerre. Athénéből jelentik: Berré franczia biz­­­tos máj. 24-kén a piraeusi kikötőbe megérkezett s haladéktalanul a franczia követségi palotába ment; mondják, hogy Napoleon császártól sa­játkezű levelet hozott. — Syrából írják, miszerint a görögök állása a katholikusokkal szemben foly­vást fenyegetőbbé válik, s ez utóbbiak többé rej­tett fegyverek nélkül lakóikat n­em merik el­­hagyni;ügyletforgalomról szó sincs. A görög semle­­gességi nyilatkozat hivatalosan máj. 26-án hir­­dettetett ki. A törökök — mint már röviden jelenítve volt — a szurgeti erősséget máj. 4-kén elfoglal­­ták. A városban a csend egy­­pillanatig sem­ za­n­­artatott. A rendes csapatok a belvárosba,­­a ba­­sibozukok a városon kívül szállásoltattak el. A mingréliaiak, Dadiau hgnő vazalljai, Redutka­­­lét, bonnit az oroszok néhány nap előtt kivonul­tak, elfoglalták. Az oroszok a várost elvonulá­sukkor fel akarták gyújtani, de a hgnő e szán­déknak minden erejével ellenszegült a a várost mingreliai néphaddal foglaltató el. Az éjszaki határtérről, máj. 21-ről egy midshipman magánleveléből, mely Hangö­­head láthatárán „St. George“ hajón kelt, tud­ni meg némely részleteket az ottani események­ről. „Harmadnap előtt érkeztünk ide“ — írja a le­vél“ — „s Hangö alatt három orosz erősséggel szemben, melyek legnagyobbika mintegy 70 á­­gyuval bírhatott, horgonyt vetettünk. Ma reggel a Hekla, Dragon és Magicienne az erősségekhez közeledtek és a tüzelést elkezdték azok ellen. A lövések nem maradtak hatás nél­kül. Az erősségek ágyúi feleltek, de a flotta, a három kis gőzösön kívül (egyik 6, másik 16, 3-ik 6 ágyús) nem vett részt a harczban. Mi többiek azt csak távolról néztük. A lődözés 5 óráig tar­tott, ekkor a hajók visszaparancsoltattak. A D­r­a­­­gon tizenöt lyukat kapott, de csak 1 halottja és 2 sebesültje volt. Az ellenség néhány ágyút leszerelt, s mi veszteségét 100 halottra teszszük. Előbbi szombaton más kis harczunk volt. A Hek­­la és Arrogant néhány mfdre feljebb a par­ton egy orosz bárkát hoztak ki az ágyutelepek alól. Az első 3 embert vesztett, az Arrogant szin­tén, de mielőtt elvonultak, az erősséget rommá lőtték. A Hekla első hadnagya egy forgács által egyik szemét elvesztő. „2- ről írja ugyanez: „Úgy hiszem 3 sorhajó fog ma rendeltetni a na­gyobb erősségek egyikének megtámadására.“ A hivatalosnak tekintett „Svenska Tinning“ Stockholmból azon hírt közli, miszerint máj. 24-én az oroszok Gustavs­var­i önkényt el­hagyták volna, úgy hogy Napier érkező két fedezetesei csak nép- és ágyatlan sziklabástyákat találtak. Mivel e svéd lap hozta a Grustavswamn elfoglalásáról­ kacsát, jelen hitnek is további megerősítése bevárandó. A franczia hajóhad, mely Kielt Desche­­nes admirál alatt máj. 30-án hagyta el, kelet felé vitorlázva máj. 30—31 közt Warnemündénél haladt el. Christianiában is nő az élénkség,minden irányban csapatok czirkálnak; a gőzösök alig győzik a szállítást; a finn határokra mindenfe­lől csapatok indíttatnak, s napokban a storthing új újonszállítást fog alkalmasint elrendelni. Sz. Pétervárról írják május 25-ről a „K. Z.“-nak: Többé nem szenved kétséget, hogy utóbbi időben igen élénk levelezés folyt a görög és orosz udvarok közt. Ugyanazon napon, melyen (állítólag május 16-kán) az orosz követségtől Bécsben előleges közlések érkeztek az új jegy­zőkönyvet illetőleg szándékolt egyességről, mely jegyzőkönyv tartalma később az itteni udvarral hivatalosan közlendő lesz, Athénéből is érkeztek Sürgönyök. Egy jólértesült egyén állítja, mikép az udvar kijelentette Austria érdekeit a Dunánál méltányos tekintetbe venni, de nincs remény az első bécsi jegyzék módosításába beleegyezésre. A hadügyministériumba érkezett átnézetes kimu­tatás a dunai hadsereg valódi létszámáról, mint állítják, épen nem vigasztaló,s ha Gorcsakov a korábbi jelentéseit szembetűnőleg igazolja. Az orosz császár a sz. pétervári kormányke­rület nemességéhez következő legfelsőbb kézira­tot intézett: „Kedves és hű nemességünknek a sz. péter­vári kormány­kerületben. Őszinte elégtétellel vettük tudomásul a sz.­pétervári korm. kér. nemességének azon dicséretes készségét, miszerint jövedelmeinek egy tizedrészét évenkint a hadiköltségek fedezésére áldozza, a háború egész ideje alatt, melyet Orosz­ország ellenségei idéztek elő, maguk pedig vitéz hadseregünk soraiba állandanak. Midőn a nemes­ségnek a közjóra tett ezen adományát őszinte el­ismeréssel fogadjuk, örömü­nkre szolgál e nemes testületet ez alkalommal biztosíthatni, hogy jóin­dulatunk iránta oly változatlan, mint az ő trónhozi ragaszkodása bebizonyított. Sz. Pétervár, mart. 24. 1854. Miklós." azonban csupán arra tesz czélzást, hogy ott va­lószínűleg minő határozatok nem hozattak. „A szövetséges sereg főtisztjei“ — úgymond — „bi­­­zonyosan nem vélték czélszerűnek, a török sere­­­get egy nyílt csata veszélyeinek tenni ki, oly czélból, hogy a Duna jobb partját födöző erőssé­gek elleni orosz megtámadások visszavezessenek Szintúgy nem lehet szándékuk a szövetséges se­regnek bármely tetemesebb osztályát a partra szállítni ki, hogy így tüstént­ összecsapásra ke­­­rüljön a dolog az orosz előhadakkal. Ha mél­tán fölteszszük, mikép a tervezett hadműködé­sek másneműek, noha ezek talán nem felelnek meg a közönség természetes türelmetlenségének, csak azt remélhetjük, mikép a tapasztalás bebi­­zonyítandja, hogy az angol s franczia parancsno­kok határozata eléggé alapos volt. A szövetsége­sek az által tehetnek legnagyobb kárt az orosz seregnek, ha egyelőre semmit sem tesznek,­mivel Szilisztria még sokáig tarthatandja magát, s e vár ostroma az oroszoknak naponként roppant áldozatba k­erül. Továbbá a nélkül, hogy ezen ál­lomások fontosságát tagadni akarnék, ezen meg­erősített helyek sajátkép a török állomásnak csak külműveit, nem pedig főerejét képezik. Bolgár­országot a Duna - s a Balgán-vonalak védelme­zik, de ez utóbbi a török birodalomnak valódi védbástyája, s az oroszoknak nem sokat hasz­nálna a külső falnak nagy veszteséggeli elfogla­lása , ha továbbnyomulásukat kiszámíthatlanul nagyobb akadályok gátolnák. Minél előbb nyo­mulnak ők a Balkántól­­északra eső vidéken, an­nál roszabbá lesz helyzetük. Seregük tömege a nyári hőség alatt, a dögvészes dunai mocsároknak van kitétetve, míg a szövetségesek a dombokon táboroznak. Az invazionális sereg a dunai erős­ségek s az ellenség szétszórt osztályai elleni harczban meríti ki erejét, s eközben a főállomás védői aránylag friss és gyöngítetlen állapotban maradnak. A Balkán-vonal mögött egy európai sereg készen tartja magát, hogy a kellő perezben ellenállhatlan erővel előnyomuljon, s e szerint a hadjárat végső hónapjainak szükségkép az ellen­ség megsemmisítését kellene kieszközölniök. Mi itt természetesen csak hypothesist állítunk fel; mivel bárminő terv készíttetett legyen is Varna­­vagy Sumlában, azt csupán eredményeiből ismer­­hetendjük meg. Azonban félebbi nézetünkben megerősít bennünket ama tény, mikép az expe­ditionális seregnek tetemes része Gallipoli­­b­an marad, honnan valószínüleg Drinápolyon át a Balkán déli lejtője felé induland; míg a már Konstantinápolyban levő csapatok tengeren hi­hetőleg vagy a burgaszi öböl, vagy Várna felé fognak menni. A Konstantinápolyból május 22-ről kelt legutóbbi tudósítások szerint, D­r­i­­n­á­p­o­l­y leend a szövetséges sereg főhadiszál­lása, s ezen határozat öszhangzásban van avval, mit a hadjárati tervről általában hallottunk.“ — A „Chronicle“ egészen máskép jelöli ki a hadjárati tervet. „A franczia segélysereg“ — úgy­mond — „mint általánosan várják, a Balkán-szo­­rulatokon keresztül fog nyomulni, míg az angol hadjutalék tengeren Várnába megy, s néhány hét alatt hihetőleg eldöntő hadműködések fognak történni a Dunánál. Ha Mussza pasa még csak egy kissé tarthatja magát, Szilisztria föl fog men­tetni, Paskievics a Dunán, vagy talán még a Pruthon is visszavonulásra fog kényszeríttetni. E­közben az egyesült hajóhadak talán nagyobb világot fogtak vetni ezen harcznak valószínű kö­vetkezményeire.“­­ A „Times“ ma megerősíti azon közlést, mikép 8 nap alatt, egy külön hadügy-ministérium felállítása hihetőleg hivatalosan jelentetni fog a parliamentnek. E lap az említett állomásra Pal­merston lordot tartja legalkalmasabb egyén­nek , azonban mégis mint bizonyost állítja, hogy Newcastle herczeg fog arra kineveztetni. Ez utóbbi helyébe különös hévvel ajánlja Moles­­worthot gyarmatügyi titkárra, mint a­ki a gyarmati érdekeknek mély ismeretével bír. A „Chronicle“ óvakodik bármely nevet kijelölni, s azt állítja, hogy még semmi határozat sem hozatott, ha a kormány erre határozná el magát, s hivatalos lapban közzétenné. — Az alsóházban Graham, Hume kérdésére válaszolva, előadó, mikép Napier-től oly sürgönyök érkeztek, melyek az angol hajó­hadnak a h­a­n­g -­i-öbölbeni hadműködéseiről je­lentést tesznek. Napier jelentést küldött be egy f­regát, s egy kis gőzös által elkövetett haditett­ről, mely noha nem igen nagy jelentőségű, mégis a két hajónak becsületére válik. A hajóhad hely­zetéről Napier igen kielégítőleg nyilatkozik. A franczia hajóhad 23-án még nem csatlakozot ahhoz, azonban reméli, hogy avval 5—6 nap alat egyesülend. Ekkor a két hajóhad 28 sorhajóból s aránylagos számú fregátokból illand. Sidney Herbert hadügyi titkár jelente, mikép intéz­kedései­ tétettek az iránt, hogy a keleti ango csapatok formaruhája s fölszerelése pontosabban az éghajlathoz illesztessék. Anglia, London, jun.2. A felsőház tegnapi ülé­­sében Lyndhurst lord, ki a múlt évben a parliamenti eskü - forma megváltoztatása iránt egy bili előterjesztését kisérte meg, Campbell lord kérdésére válaszolva kijelenté, mikép a kí­sérletet a folyó évben nem ismétlendi, míg csak biztosítva nem lesz a ház támogatása felől. Sze­rinte, az ülésszak már sokkal előbb haladt, sem hogy a zsidók emancipatiójára vonatkozó külön bilit tárgyalni lehetne, azonban ő egy perczig sem kételkedik az iránt, hogy a törvényhozás előbb-utóbb igazságot fog szolgáltatni a zsidók­nak. Ellenborough lord Brown tábornoknak egy St. Arnaud tábornagyhoz intézett, s Skuta­­riból máj­ 7-ről kelt levelét olvasá fel, annak be­bizonyítása végett, mikép az angol csapatok ki­szállásáról igen roszul gondoskodtak előre. Can­­robert tábornok s Brunt admirál számos dereg­lyéket kölcsönöztek az angoloknak, s ezeket nagy zavarból szabadíták ki. Brown tábornok köszönő­irata constatirozza e tényt.Newcastle herczeg nem tagadá a tényt, azonban az abból vont kö­vetkeztetéseket túlzottaknak tartá, ■ azt állítá, hogy az angol csapatok semmiben sem szenved­nek szükséget. — A „Times“ egy czikkében a máj. 18-kán Várnában tartatott haditanácsról értekezik 1. 2466 Távirati sürgönyök. A csehországi helytartó a belügyminiszer 1 erejához Bécsbe : '•* Prága jun. 6. Tegnap d. e. 10 V* órakor ( cs. k. Apostoli Felsége a tábornoki kar tisztelgé­sét elfogadni méltóztatott. 11 órakor­­ cs. k Felségeiknek a nemesség mutattatott be. 11­ órakor történt Prága városközség részéről a csip­ke-ajándék átnyujtása, il'/a órakor a kerület községek bemutatása. 4 órakor ebéd Ő cs. k. Fel­ségeiknél. Esti 8 órakor Ő Felségeik a cseh ne­messég által Leopold főlig ő cs. fens. vezetés mellett rendezett carrousselt látogaták meg. — Ma d. e. 8 ór. F­e­r­e­n­c­z-K­á­r­o­l­y feh­ő cs. fens. Prágából Pleschkovitzba, F­e­r­d­i­n­á­n­d császár ő felső nyári lakára utazott. Athene, máj. 29. (A Tr. Z. leveleibe Város és vidék csendes. A Maurokordatae ministerium megalakult. Négy királyi hadisegéd Kolkotronis, Mamuri, Gardikiotti, Grivas elbocsáttattak. Spiro Milios beadt lemondását. Hallomás szerint az Anglia s Fran­cziaország képviselői által kívánt semlegesség­nyilatkozat az e végett nekik adott audientis már aláíratott. Azon 14 angol-franczia hajók na­gyobb része, melyek a piraeusi kikötőben álltak, melyek közt a Terrible, Ancre, Foudx stb. volt, ma hirtelen elvitorláztak. 28-káig ess mintegy 3000 franczia tétetett partra; a man­dék hír szerint Patrasba volt szállítandó. A határról Hadzsi Petros tetemes győzelméne hire érkezett. Az erről szóló hadijelentés szerin 700 török maradt volna a csatatéren, 30­ a vízbe vzetett, azonfölül 5 ágyú , 5 zászl az egész tábori sátorok, 150 teherkocsi, több mi 600 igásmarha, a hadiszerek és 80,000 piaszt jutott a görögök kezébe. Az elestek közt van N­zam pasa, Szelim pasa­­nok, Mitro Me­lisso albániai főnök és egy egyiptomi tao (Mivel az ily görög jelentések gyakran túlzást szenvednek, a fennebbiekben foglaltak valódisá­gára nézve még a további megerősítés bev­randó.) Z­i­m­o­n­y­i távirati tudósítás szerint K­on­stantinápolyban minister változás tört és Mustafa pasa nagy­vezír elbocsáttatott, és első tengerészminister M­e­h­e­m­e­d pasa ruházt tett fel e legfelsőbb hivatallal. Halil pasa szultán sógora lett tengerészminister. (Jelen­­ dúsítások már a „B. H.” tegnapi számában rövid közöltettek, hol, mint most kitűnik, az új tengerés minister neve hibásan volt távírva, az nem Broli hanem Halil pasa lévén.) A bécsi „Presse“ a harcztérről követke távirati közlést hoz : „Sumla, jun. 3. A Szilisztria kör heves küzdelnfek után jun. 1 - je óta némi feg­vernyugvás következett. Az oroszok K­a­­­v­e­­­n­ál (Szilisztria és Raszova közt) egy­ másik h­­óhidat építettek s azt téves hídfővel látták el. bolgár földön Szilisztria alatt álló orosz serg Kalveja irányában öszpontosulnak, s ugy láts: visszavonuló mozdulatra készülnek a Duna bl­partja felé. Vegye* hírlö. * A zene­i műipar barátai a Bereguji ur által készített s a müncheni iparműkiállító küldendő zongorát ugyanannak zongoratárában nagyhidatoza 9-dik sz. — vasárnapig, minden ór­ban megtekinthetők. Figyelmeztetjük e nagy szi­dalommal készült műre a közönséget. Junius 7. (raggal 7 ór.) 7# 8W Qlu O ^k,­­ fél tv melléklet van csatolvor“^ Franc­iaország, P­á­r­i­s, jun. 2. A „Moniteur“ egy Athén­­ből kelt távirdai sürgönyt közöl, mely szerint Ottó görög király m. hó 26-kán a franczia - angol követeket magához hivatás­a a trón­teremben következő szavakat intézett hozzájok : „Kijelentem, mikép Törökország irányában hiven (fidélement) megtartandom a szigorú s tökéletes semlegességet, mikép ennek eszközlése végett haladéktalanul minden szükséges intézke­dést megteen­ek, s végre tanácsomba oly uj mi­­niszereket hi­van­dok meg, kik jellemük­ s értel­­mességüknél fogva legalkalmasabbak, ezen álta­talam vállalt kötelezettség kivitelére.“ • Erre W y­s­e úr, mint a diplomatiai testület legidősbje, igy válaszolt: „Síre! Sietendünk ezen szavakat, miket fel­séged épen most mondott, kormányainkkal kö­zölni, s nem kételkedünk, mikép felséged az uj tanácsosoknak akkép méltóztatandik segélyt nyújtani, hogy Görögországról mindig csak kie­légítő értesítéseket küldhessünk udvarainkhoz.“ Legújabb posta: London, jún. 3. A felsőház tegnapi ülésében Newcastle by Clam­icarde mar­­quis kérdésére válaszolva kijelente, mikép a kor­mány egyelőre nem látja jónak, a fehér-tengeri orosz kikötőket ostromzár alá vetni. Azon esetre, Mai számító Bécsi börze Junius 7-töl. Státus kötelezvény 5% • • • • . 87 y, dto 41/».... . 77 dto 4 ....— 1834-ki sorsjegyek 500 frtos . . . 22/ 1839-ki „ 350 .... . 12! Bankrészvény darabja . 1* . . 123! Éjszaki vaspálya 1000 fto*^ .. . 214 . Dunagőzhajózás . . .VI . . • Itus Amsterdam 100 tallér )r jj Augsburg 100 tallérért beo. . . Hamburg..................................... , \1 London 1 ft sterlingért .... Bécs, junius. 6 Agio : arany 39’/»ezüst ^ -------'---_^i 'o.*-­Duna vízállás.y nr ?vgj$ 0j|a

Next