Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)

1854-06-15 / 445. szám

záruló egyforma válaszra nézve, a porosz kormány­nak az austriai-porosz szerződéshez csatlakozást il­letó felszólítására, nem éretett el, és­pedig minden­esetre formai vagy talán helyesebben kifejezve sze­mélyes okokból, minthogy úgy egyik mint másik oldalról egy ily nyilatkozatnak nem épen föltétle­nül szükséges volta élesen kiemelve jön , noha tár­gyi tekintetben a két német nagyhatalom közt kö­tött szerződés tartalmával a legtökéletesb egyetér­tés uralkodott. Ellenben arra nézve megegyezés történt, hogy a nevezett szerződvények a szöv­­gyű­lésbeni esetleges tárgyalása alkalmával, annak kedvező és feltétlenül elismerő nyilatkozat adassék a 12-dik curia részéről. Egyébiránt ha jól vagyunk értesülve, a szász­ági kormányok egyike a feltétlen csatlakozásról már a porosz kabinetet értesítette, míg egy másik csatlakozását feltételhez kötötte. München, jun. 9. Az „Alig. 7.“ megc­áfolja a „Moniteur*4 jun. 7- ei számának közlését a bam­­bergi értekezleteken folyt tárgyalásokról. A ,,Mo­niteur“ (úgymond a c­áfolat) azt mondja, miszerint W. d. Pfordten államminister megkísértette az Austria s Poroszországhoz ntézendő válaszjegyzékbe egy Görögországra vonatkozó tétel beszövését, de az indítványt, semmi támogatást nem nyervén, visz­­sza kell­ vennie. Ennek épen ellenkezője igaz. U­­gyanis a bambergi értekezleten egyértelmű­­leg elhatároztatott, hogy a görög király­ság csorbitlan fenntartása a megóvandó érdekek közé tartozik. A­USTRIA, Bécs, jun. 13. „O. C.“ Tudomás szerint a porta már régebben elhatározta, oly vizsgáló bí­róságokat súlyos rendőri vétségek és bűnökre nézve, minek Zalot­c-Medzslisszy név a­­latt némely nagyobb városaiban a birodalomnak már léteztek, annak minden részeiben, Tahkik- Medzslisszy név alatt felállítani.­­ A fer­­mán és mellékelt terjedelmes szabályzat tartal­ma szerint a Tahkik-Medzslisszy bírósága elé tartozik a vizsgálat és ítélethozás súlyos, ki­vált bűnvádi természetű rendőri kihágásokban. A keresztények és zsidóknak muzulmánok ellen is tanuskodtatása ez által elvben el van ismerve, noha mindkét okmány szövege ezen a mozlimok ismeretes és mélyen gyökeredző előítéletébe üt­köző pontra nézve tehetségig elleplezve hangzik. Azonban bizalmas utasítások küldettek a tarto­mányi kormányzókhoz, melyben azoknak az elv tehetségig érvényesítése meghagyatik. Az eljárás nem a Korán, hanem az úgynevezett,Kommunám* (világi vagy polgári törvénykönyv) szerint tör­ténik, miért is papirendű kirák, kadik és ulemák meghívása itt elmarad. E törvényszékeken, mik­­ egyébiránt a kereskedelmi törvényszékekkel sem­mi tekintetben össze nem zavarandók, mindig a tartományi kormányzó elnököl, s egészen rá van bízva mód az ülnökök kiválasztása, mind szá­lunknak meghatározása. A tanuk megesketése az evangéliumra, Koránra vagy­ Thorára történik.— Ha idegen alattvalókat illető ügy forog fenn, azok consulainak elismertetik azon joguk, hogy a per folyamatánál hatályosan közbelépjenek, és vagy személyesen megjelenjenek vagy hiteles he­lyettest küldjenek. — Ez alkalommal nem lesz fölösleges megjegyezni, hogy ily engedélyre szo­rosan véve nem volt szükség, minthogy eleitől fogva elismert, kétségbe nem vont joga volt a consulságoknak, a nemzetükbeliek védelmére a kijelölt módon a török törvényszékeknél föllépni. TÁM€KSk. Fővárosi társaséleti szemle. Nem mentünk falura. — Különbség a magyar író és kiadó közt. — Hűvös nyár. — A siruczok és csalogá­nyok költözködése. — A circus és az oroszok. — „Nyílt szó“ a színház ügyében Cser­n­o­v­i­c­s­t­ó­l.— Nem­­irók és írók *. — „Négy Haymonfi.* — B­e­r­eg­sz­á­s­z­y zongorája és a hazai ipar. — K­e­r­n­us dal­műve. Az olvasó, kivel kissé régecskén nem találkoz­tunk már, valószínűleg azt gondolható, hogy vala­hová a zöldbe vagy falura költöztünk s ott nyári mulató­ lakunk örömeit élvezzük. Azonban erre néz­­ve egyszer mindenkorra megnyugtathatjuk, kije­lentvén, hogy mi csak írók vagyunk és nem kiadók. Pedig e kettő közt, fájdalom! fennáll az a felfordult viszony, hogy nyáron az iró izzad, a kiadó hűjózik, télen az iró fázik, a kiadó melegszik. Továbbá az időjárás sem kedvez a kétparthieknak. Képzelheti a nyájas olvasó, mily hűvös idő jár,­ midőn a pesti aréna homokjáról a nyargalódzó struczoknak is melegebb tájakra kellett költözniük, az afrikai mű­vészekkel együtt, kikre szintén nem délpontjáról sütött le a részvét napja; a nyaktörős művészetek közül egyedül a circus maradt négy és kétlábú mű­vészeivel. Ezek tehát annyiban különböznek az oroszoktól, hogy ők nem változtatják annyiszor a hadiszállást, míg viszont abban nagyon hasonlíta­nak hozzájuk, hogy ők is nagyon nehezen vesz­nek be valamit. De nem csak a structmadarak­­ hagytak ide bennünket, hanem — a­mit inkább saj-­ nálhatunk — a csalogányok i... Legközelebb Les­­niewska röpül el tőlünk s másik kedves dalno­kunk Füredi is, mindketten szabadságidejöket használják. A közönség tehát szintén szabadságot ▼ehet magának, hogy — a drámát nagyobb mér­tékben élvezze. Nincs olyan meleg, hogy egy kissé össze ne szorulhatnánk estenkint, talán egymástól ragad ránk egy kis lelkesedés. Csak bizonyos pat­rióták a színházban nagy botokkal ne­vernék tet­szésük és lelkesedésük taktusát. Ez nem csak illetlen, de a nagy kopogásban csaknem kilyukad a színház te­tt­eke és aki ezt megtámadja, nem lehet kétségbe vonni, hogy az csakugyan alapjában támadja meg az intézetet. Ki akarna ily rész hazafi lenni ?... Spanyolországban depretálták ugyan, hogy minden auctoritás fejelvénye a b­o­t, de a művészet, mely csak egy botot ismer, t. i. a koldusbotot — méltán megsértve érezheti magát, ha ezen kopogó hazafi szellemek botcsinálta művészeket tolnak nyakára. Tapsra használjuk kezeinket, úgyis ritka ember, kinél az egyik kéz meg ne érdemelné, hogy a má­sik néha-néha jól elpáholja. Mint társaséletünk re­­formerjét közelebb a „Viszhang“ hasábjain Cser­­n­o­v­i­c­s Péter urat örömmel üdvözöltük. Óhajtjuk, hogy igazán jó magyar szívből eredt felszólalásai az egész hazában is lelkes viszhangra találja­nak. Az első nyílt szóban fensőbb baráti körébe a magyar társalgási nyelvet vezeti be, oly ajánlóle­velekkel, melyek mindenesetre legalább magyar vendégszeretetet biztosítanak a bemutatott­nak. A második nyílt szó a színház ügyét illeti. E sorok már csak azért is kitűnő elismerést érdemel­nek, hogy nem kezdik ama fülgyötró panaszokon az igazgatóság ellen, melyek némelykor igen alap­talan és hamis vádakat foglalnak magukban s a mellett, hogy bizonyos férfiak körében elkedvetle­­nedést szülnek, még a közönség is támpontot talál bennük részvétlenségére. A közönségnek nem sok kell, hogy valami mulatság, élvezet, tanulság, vagy mivelődési helytől visszariadjon, kiváltképen ha az pénzbe kerül.— „Leányaim ! nem megyünk színházba X. igaz­gatása alatt, az N.N. újság azt mondja, hogy X. az­­ operát pártolja, aztán ma a nélkül is valami drá­mát adnak.“ „— Barátom én többé feléje se megyek a nemzeti színháznak, hiszen oly kevesen járnak, hogy valóságos scandalum!“ S miután ő feléje sem megy, azt hiszi, hogy azzal már többen lesznek. Az efféle kifogásokat és hazafias jó­indulatot indokolatlan és összevissza hor­dott megrovásokkal igen könnyű előidézni. Az igazgatáshoz szólni, miután az ellenőrségnek alig van más fóruma, a nyilványos lapoknak kötelessége, de meggondolva, értelemmel, rendszeresen, tárgy-, avatottan, nem pedig csak örökös egyforma phra­­sisokkal. Némely lap ha valamely dolgot felkap, ■— s ilyen ez a színházi igazgatósági ügy is — épen úgy van vele mint az egyszeri huszár, a­kinek karja annyira hozzá­szokott a vagdaláshoz, hogy még csata után két nap is mindig úgy járt a keze mint a t­­­­­ó, azoknak is már akarva nem akarva rájár a pennájuk. Hajdan midőn visszaéléseket sejtettek, fáradságot vettek maguknak körülnézni a helyszí­nen, jegyzőkönyvekben, okmányokat szerezni, pél­dául ki ne emlékeznék a híres Dérinéféle­ kötény­­perre, Komlóssyné perére, Schodelné, Czakó, Bajza és a Vahot-féle színházi perekre,most azonban min­dent csak úgy rövid uton a penna másik végével akarnak elvégezni. Azért nagyon szeretjük, hogy C­se­r­novit­s úr igen gyakorlati szemmel a baj valódi ütemére tapint és a színház ügyében egyene­sen a közönség különféle osztályaihoz fordul, s min­denütt megtalálja a részvétleneket; az ily felszólalás több haszonnal lehet,mint száz handabanda,melyhez sem a szív, sem az ész nem szolgáltatott erőt.Álta­­lában azt kezdjük észrevenni, hogy az úgymondott „nem-irók“ sorából sokkal hajlékonyabb és fino­mabb tollú írók kezdenek kife­jlődni, mint bizonyos írók, kik azt hiszik, hogy akkor teremtő erőt tanúsítanak, ha sárból gyúrnak polémiát, de szellemet felejtenek belé önteni, kiknél minden lépten nyomon előfordulnak a „hazafi­* „hazafias“ „hazaszerető“ „és­ napesti hazafi gondok“,de e szó­­czifrázatok csak köntös, mely épen úgy áll bizo­nyos testre, mint sertés orrára az aranyperecz. Csernovics ur valódi hazafias szívvel és lélekkel írott felszólítása bennünket is sürget, hogy múltkor fölvett tárgyunkat: miképen lehetne a nemz. szín­ház drámájának közönséget teremteni ? hasonló szor­galommal fejtsük ki, s íme ezúttal megkezdjük a Columbus-tojás talpraállítását. A nyílt szó fenntisz­telt írója igen szépen s megragadó magyar jellegű dialectikával mondja el, hogy Pesten részvét mellett egy nemz­ szinház fényesen fenállhatna, a buzgalom megtölthetne kettőt s a lelkese­dés háromban sem férne el, — mi is itt fogjuk fel e kérdést, csakhogy a belső szép ösztönön kívül a­­nyagilag is könnyebbséget óhajtunk nyújtani e lel­kesedés bebizonyítására, mert előttünk első dolog az, hogy színházunknak nagy közönsége legyen, a nagy jövedelmet,mi t.i. a fölösleges nyereséget ille­ti, második helyre teszszük. De mielőtt e kérdés meg­oldásába fognánk, még egy kis időt hagyunk bizo­nyos lapnak, hogy ő kezdeményezze e kérdés tár­gyalását miután különben méltán tarthatunk at­tól, hogy jó szándékunkat gyanúsítani fogja,é­s mi szemlénket más dolgokkal vagy is v­á­n­y­okkal (min egy tisztelt nyelvész ajánlja,) végeznünk be. Kö­zelebb daljátékrendünket a„négy Haymonfiak frisítette föl. Bogya Róza k. a. — mitől tisztelt (vagy egy másik nyelvész kifejezése szerint ud­­varonczai) igen féltek — játékszerepben mutatta le magát s nézetünk szerint jóval több sikerrel, mit „Ernani“ban; a vidor, kedélyes ének úgy látszik sokkal inkább szakmája lesz, mint a magasb drá­mai. Hangja itt sokkal otthonosabban, könnyebbe és több kifejezéssel mozog és több áthatóságot ta­nusít, s hogy ebben még inkább megerősödjünk mielőbb óhajtjuk őt. „Hermina“ után más ilynem szerepben hallani: kár hogy „Indra“ nálunk nem a­datik, ebben kitűnő szerepe lenne: „Zigaretta. A közönség a fennebb említett botpatrióták hozzá­járulása nélkül is, igen sok kitüntetésben részesítő fiatal szép tehetséget. És szintúgy örülünk annak hogy ismét egy kedvező jövőre jogosító magyar éne­kesnő tűnt fel a nagy színpadon,mint derék B­e­reg s­zás­z­un­k küldeményének, ki a magyar ipar­­ hírnevét külföldön kétségkívül gyarapitani fogj jeles zongorájával, mely a müncheni kiállításna méltó dísze leénd. Ezzel elérhetni véljük azt, hogy hazai salonainkban is inkább divatba fognak jöni a honi mesterek által készített zongorák. E­r­i­e Kern, és Them urak mint avatott műltirá megvizsgálták B­­ur zongoráját és dicséretük a leg­jobb ajánlólevél, mely jelessége mellett szól s mi­ben bizton­ megnyugodhatunk. Kiváltképen a dit­kant-hangok oly kitűnő tisztasággal fakadnak a fé­nyes készületű­­billentyűk nyomán, mintha a legtö­kéletesebb óraműből származnának. A „Benvei at Cellini“ cz. operája után köztiszteletet érdemlel Kern nevét említve, lehetlen azon örvendett hírt elhallgatnunk, hogy a jeles szerző egy új dal művön dolgozik, melyhez Szigligetink írja szöveget, e szerint a megszerzendő „Éj sza é­s­i 11 a­g­a“ nem egyedüli csillag lesz operái egén. B. G­y­u­l­a: 2006 és ezen a törökországi állapotok közt oly fontos és hasznos jog gyakorlása a teljesítés végett elé­­jök szabott kötelességeknek egy lényeges részét képezi. A fennebbi határozatnak az illető sza­bályzatba felvételét tehát csak egy már jogosan és teljes erejében fennálló szabadalom megújított elismerésének s mintegy újra kihirdetésének lehet tekinteni.­­ Az angol kormány a portának azon engedményt téve, miszerint az ezen új törvény­székek által hozandó ítéletek végrehajtását, ha azok angol alattvalókat illetnek, általában elis­meri. Angliának viszonya a portához, különösen túlsúlya a tengeren ily határozatot aggálynélkü­livé tehet. Mi A­ustr­iát illeti, még alapos és mélyen ható vizsgálat alá vetendő, várjon és mennyiben lehetne hajlandó a maga alattvalóira nézve, hasonló engedményekre.­­ Magától ér­tetik, hogy a mostani szerződésileg nyert viszony­nak megváltoztatását csak a legkimerítőbb és legérvényesb kezességek föltétele alatt az aus­­triai alattvalók biztonságára nézve, és való­sággal részrehajlatla­n igazságszolgáltatás gya­korlása mellett lehet és szabad megengedhető­nek tekinteni.­­ De általában, s a jelenleg előt­tünk levő tapasztalatok szerint a T­a­h­k­i­k- Medzslisszuk feltétlenül eléjök teendők az eddigi M e k k e m e n-eknek (oly törvényszékek, hol a Korán tételei és formái szerintisélnek), mi­vel a keresztények sorsa Törökországban az által könnyittetik, és mindenesetre elismerésreméltó, haladásra irányzott törekvését mutatja a magas portának, miért a cs. k. internuntiatura és a cs. k. consulságok Törökországban utasíttattak, ez uj intézmény keresztülvitelére annak virágzását lehetségig előmozdító befolyást gyakorolni. K­ÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. A keleti harcztérről. Izmail pasa egy proclamatióban a kisoláhországi lakosokat földjeik felszántása a bevetésére szólítja fel.­­ A Dunánál, orsovai jun. 11-ig terjedő tudósítás szerint semmi sem változott. Az oroszok Moldvá­ban erősítik csapataikat, a törökök Ramosuknál. A szilisztriai ostrommunkálatok igen lassan ha­ladnak előre. Prevesából írják, miszerint az első austriai hadihajónak azon vidéken megjelenése a lakosságra a legürömteljesb benyomást téve. A bécsi „Presse“ Bukarestből jún. 10-ről kapott távirati tudósítása szerint a törökök Szi­­lisztriából 9-re menő éjjel kiütöttek, az oroszok minden közeledési műveit elrontották, az elkez­dett lőaknákat újra betöltötték és az Abdul- Medzsid erősség felvezetéséhez tett előké­születeket meghiúsították volna. Az oroszok Szlatinát máj 1 4-kén elhagy­ták, s belső Oláhországba vonultak. Az ifju Or-­­ o­ff, ki tudomás szerint Szilisztria ostrománál fejsebet kapott, máj. 4-kén Kalarasban meg­halt. A szlatinai csatában elestek közt egy test­őrezredes is van, kinek 1,500,000 ezüst rubel évi jövedelme volt. Sumlából jun. 5-ről az„ODP.“következő „hitelt érdemlő“ hírt kapott: Várna, jun. 2. Ma délben érkeztek az első szállítóhajók, 22 vi­torla, segédcsapatokkal fedezetükön, Konstanti­nápolyból az itteni kikötőbe. A tenger viharzik. A csapatok haladéktalanul partra szállíttatnak, számuk 20,000-re létezik. Ugyane forrás szerint a közlekedés Sziliszt­ria és Sumla közt, az oda vivő két utón czirkáló orosz hadtest miatt jun. 3-ka óta félbe van sza­­l­kítva. A Sumlából Paravaduba vivő út szabad.­­ Jasszyból Czernovitzon át jun. 6-ról ér­keztek levelek. Ott magánépületek béreltetnek­­ kórházak állítására 2000 beteg számára. Jasszy legnagyszerűbb aránybani megerősítése indítvá­nyozva van. A csapatok Moldvába jövetele a Pru­­t­on keresztül most ép oly élénk, mint múlt év elején volt; a birodalom nyugati határán levő faluk telvék kozákokkal. Mondják, hogy a dra­­gonyos hadtestnek egy része is Jasszyba vonu­­land; ezek tudomás szerint gyalog és lóháton egyformán harczolnak, s csodákat m­űvelnek. Odesszából írják máj. 22-ről (jun. 3): Ma temettetett el Gifford angol kapitány. — Osten - Sacken parancsnokló titok törzskará­val kisérte a koporsót, s 2 zászlóalj gyalogságot 2 ágyúval rendelt ki a temetésre A hulla angol tengerészi szokás szerint ágyútalapon vitetett. Az első hadnagy helyettesítő az anglicanus papot. A temetésen a T­i­g­e­r fregát minden matrózai és tisztjei fegyver nélkül, de sorba állva, jelen vol­tak. A közönség illendőséggel viselé magát; va­lamennyi idegen consulok polgári öltönyben részt vettek a temetési ünnepélyben. Az A­n­di a orosz gőzös, melyet a bombázáskor saját legény­sége a kikötőben elsülyesztett, ismét minden sé­rülés nélkül kiemeltetett a vízből s tegnap el­hagyta a kikötőt, Nikolajeffbe menendő, mi azon­ban nem sikerült, ellenséges czirkálókra bukkan­ván , melyek kényszerítők Odesszába visszatérni. Tudomás szerint az orosz kormány késznek nyi­latkozott a semleges állambeliek által már meg­vásárolt gabnakészleteket a vételáron átvenni; e rendszabályt a különféle követségeknek Sz. Pé­­tervártt több izbeni reclamatiói eszközlék ki, kik az orosz cs. kormánynak ez iránt régebben adott határozott biztosítására támaszkodtak, mikép a háború által a gabnakereskedés semmi háborítást nem szenvedett. De mivel az orosz kormány ak­kor attól látszott tartani, hogy az egyesült hajó­had minden Odesszában felhalmozott gabnakész­­letek kiszolgáltatását kikényszeríthetné, elhatá­rozta az illető készleteket elszállíttatni, de egy­szersmind a kártérítést a fennebbi mód szerint elrendezte. E kisajátítás foganatosítására külön bizottmány neveztetett ki, mely csakugyan mű­­­ködése első napjaiban 1000 mérő (Tsetvert 1 30/a berlini véka) gabonát vett meg, de működését csakhamar megszüntette, s azóta az érdekelt ke­reskedők minden tudakozódásai hiában voltak. Leginkább sujtják ez által hollandi kereskedő­­házak, austriai részről mintegy 30,000 mérő fo­rog fenn. Feszülten várják a kereskedővilág ezen a tulajdonviszonyokat oly közelről érdeklő fontos ügy elintézését. — Déloroszországban az aratási kilátások kedvezők, az időjárás kitűnő, eső ele­gendő van. Athénében az új kabinethez k­ötött re­­­mények valósulni kezdenek. Első rendszabályai, programmja, napi parancsai mindenütt igen ked­vezőn fogadtattak. A franczia csapatok jelenléte igen üdvös hatású, s az ország minden részeiben a közjóra nézve hasznosabb nézetek nyernek túl­súlyt. F­o­r­e­n­tnok Gallipoliba utazása után még a 74. gy. sorezred, egy 7. a. tengerészgyalogság, egy üteg tüzérség és egy szakasz mérnökcsapat maradt a Piraeusban. Barbier de T­in­an, jelenleg piraemi pa­rancsnok, csapataihoz következő proclamatiót in­tézett : „Tisztek, altisztek és katonák ! Császár ő fel­sége által a piraeusi expeditio-csapatok főparancs­nokságával megbizatvan, nem akarom Önök előt ismételni azon ajánló szavakat, miket Fors­­tnok távozása előtt Önökhöz intézett, csak ara szorítkozom, Önöknek kimondani, hogy mindenütt hol franczia csapatok jelennek meg, a rendetlen­ségnek meg kell szűnni, ez a császár akarata, és és tudni fogok annak tiszteletet szerezni.“ Német lapoknak távírj­ákStockholmba jun. 8.. „Swenske Tidningen“ megerősíti Na­­piernek megérkezését a Perkala-öbölbe,­­­öldre délnyugatra Sweaborgtól. A fénytoronyba látni lehetett az orosz hajóhadat, 10 sorhajót, s várművek mögött horgonyozni. C­o­r­r­y hajócsa­pata Haagöbe nyomult elő, hol eddig csak egy fregát­ állt. — A svéd király és koronaherczeg napokban Gottlandba mennek, a csapatok felet szemlét tartandók. Lübeckbe jún. 8-kán azon hír érkezett, mi­szerint Plum­ridge angol admirál m. hó 21 kén 4 fregattal Umeanél (a bothniai tengeröböl­ben) megjelent, s ott szokatlan magas áron (na­ponkint 7 tall.) hajókalauzokat fogadott fel. Az admirál czélja lenne előbb Uleaborgot, aztán a finn part többi városait meglátogatni, alkalmasin ugyanazon czélból, melyből közelebb a libaui ki­kötőben két angol látogatás létetett. Angi­l­a, L­o­n­d­o­n, jun. 8. A „Chronicle“ bécsi levelezés az austriai ultimátum tartalmáról azt állítja, miké­nt oly óvatosan van szerkesztve, hogy majd csak a arra adandó válasz határozandja el, ha váljon a ultimátumnak tekintendő-e vagy nem. Austria ab­ban hivatalosan közli az orosz kabinettel a Po­roszországgal legújabban köttetett szövetség szerződést, s azt úgy tünteti föl, mint amaz elve természetes következményét, melyekhez Austri­a Poroszország a bécsi értekezletben csatlakoztat s miket a keleti bonyodalom kezdete óta elismer­tek. A jegyzék arra emlékeztet, hogy a néme hatalmasságok mily barátságos szellemben igye­keztek a jelen sajnos ügyállást közbenjárásuk ál­tal elhárítni, s kiemeli, mikép Austriának múl­hatlan kötelessége saját s Németország érdekébe a török dunai tartományok odahagyatását sür­getni. Végül azon remény fejeztetik ki, mikép a orosz császár most végre, s még mielőtt késő lenni figyelembe veendi ezen jogos kivonatot, s ekké Austriát, valamint minden németországi szövet­ségeseit megkimélendi ama fájdalmas elhatáro­zástól, mit a tagadó válasz­­ kétségkívül köteles­ségükké tenne. Ezért a czát egy oly határidő ki­jelölésére kéretik fel, mely alatt kötelezné maga a török terület odahagyására. Az egész jegyzék ige barátságos és kíméletes modorban van szerkeszt­ve; azonban egyszersmind oly félreismerhette: komoly elhatározás bélyegét hordja magán, mel az austriai kabinetnek nagyon becsületére válil s mely Sz. Pétervárott bizonyosan mély benyo­mást teend. A sz. pétervári kabinet hivatalos vá­laszát jan. 20—24-ke közt várják Bécsbe. Is most sokan meg vannak róla győződve, mikép czár ezúttal engedni fog, s e helyett egy fegyver­szünet s congressus közbenjárását kivánandja. — Jun. 9. Az alsóház tegnapi ülésébe Russel lord letévé a ház asztalára azon szer­ződést, mely Spanyolországgal a Cubában rabszolgakereskedés meggátlása iránt köttetett Hume azt kívánta, mikép a cubai angol conso netaláni jelentései is közöltessenek, hogy így

Next