Budapesti Hírlap, 1854. július (457-482. szám)
1854-07-28 / 480. szám
te utazását, hora a királyné fogja kisérni,26 -ra halasztá el. Karlsruhe, jul. 19. A„ Württ.Staatsanz.“tek Írják: Gr. L e i n i n g e n tok, ki romai rendkaissiójából visszatért, a szent szék és a badeni nhgi ormány közt kiegyezést készített elő, melynek lóesitése már most teljhatalommal ellátott utódának, run ne r nhgi államtanácsosnak feladata lesz. Ezerint a püspökségnek a nhgi kormány még némely engedményeket tenne, viszont az érsek a többi követelésektől elállna. Más, kevesbbé elterjedt, eppen nem megvetendő kútfőből eredő nézet szeint a pápai kormány igen hajlandó lenne ugyan a éke helyreállítására, de csak oly feltételek alatt, kik a sajnos viszály kívánatos gyors elintézését gátlják s még hosszadalmas alkudozásokat tesznek zükségesekké. München, jul. 19. Orosz császári szárnyácédissakoff ezredes, ki közelebb a pzár egy irart Hohenschwangauban átnyujtá s aztán a würtimbergi király udvarához Baden-Badenbe utastt, tegnapelőtt ide visszatért, s tegnap a királytál audietatián fogadtatott. 15-kén de Basily ■ősz államtanácsos egyenesen Sz.-Pétervárról mint zbineti futár ide érkezett. — Julius 22. Württembergi király ő felsége ignap estve legszorosb incognitoban ide érkezett, lupán a k. titkos kabinet főnöke b. Maukler th. tan. és b. Taubinheim főlovászmester ki- Sretében. Őelge 5—6 napig fog itt mulatni, már meglátogatá az iparpalotát s 11 óra után Nymphenburg kastélyba kocsizott, a király és királyné látoatására. Baden, jul. 16. Azon egyént, ki több hónap ott a nagy rgi palotába éjjel történt belopódzkodás által oly sok beszédre adott alkalmat, most, úgy tszik azon pillanatban, midőn ismét a kastély kör is ólálkodott, elfogták. Ez mintegy 20 és egy néány éves egyén, ki elfogatásakor félelem és vesztés közt erősítő: „Én a régenst nem akartam megni, én csak virágot loptam.* S csakugyan állják, hogy virágeladásból élt és merénye abban il, hogy a rigi kabinet külablakaiból virágokat tart lopni. Atyja udvari inas volt, s azért ő a kasily minden részét pontosan ismeri. Az érsek uj körlevelet intézett valamennyi peresekhez , melyben a korábbi rendeletekkel idehangzólag újabb további magatartási szabályokat ad az egyháznagyon és helyi pénzalap kezese iránt. Abban egyszersmind elég világosan kiondatik azon fenyegetés, hogy az alapítványi eláróságoknak a kormány által kinevezett tagjai, s állomásaikról le nem lépnek, excommunicatio inzetését vonják magukra. Hannover a, jul. 20. Az Amerikába kivonulás most oly rend közt kezd terjedni, mely attól dig távol maradt, t. i. a falusi iskolatanítók közt, komolyan tarthatni tőle, hogy ha ez folyvást igy ■t, nem sokára épen a legfontosb, a népnevelésien fognak a szükséges erők hiányozni. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. A Duna mellől. Minden jelek oda múlnak, hogy az oroszok ismét támadólag lépnek . Csapataik Kalarastól Kalugerenyn és az Arszon át Szlatináig vannak felállítva, számukat 0,000 emberre teszik. A középhad az Argiszb partján Kalugerenyn tűzig áll s 65,000 emrt számít. A törökök a dzsurdzsevoi vonalat caknyugatra a Vede folyón túl Szlatináig szálli meg. Dzsurdzsevoban és a szigeteken minte 9—10,000 ember van, ugyanannyi Oltenizban. Dzsurdzsevotól Szimnitzáig a Duna ivethez számos szigetek és mocsárokkal, melyeken túl feküsznek a meglehetős vagyonosságú helyiek : Slobozie, Puteani, Mulu, Parapani stb. E falukban áll a török hadsereg középhada, mely hátulról a Vede folyóra támaszkodik, mely körülbelül az ív közepén a Dunába ömlik. Onnan a balszárny Ruszevedén át Szlatináig nyúlik, hol közel 8000 ember tartja megszállva az Olt jobb partját. Ez összes haderő mintegy 50,000 főre létetik. A török hadak e felállítása által az oroszok jobb oldalról lennének fenyegetve, ha egyenesen Dzsurdzsevonak nyomulnának, miért valószínűbb, hogy előbb a török középhad ellen fordulnak. A törökök megígérték, hogy Dzsurdzsevót harci színterévé nem teszik. Egy Szilisztria ostromáról irt napló, melyet a „Times“ Nasmyth hadnagytól közöl, igy végződik: „így végződött Szilisztria ostroma, melyről a török büszkén beszélhet. Az orosznak egyszer 60,000 emberből álló serege volt a jobb dunaparton, s 50 ágyúja jó állomásokon, mikből több mint 50,000 lövést tett a várra, a szakadatlan puskatüzelést nem is említve. Több mint 3 mfdnyi ostromsánczot építettek, 6 lőaknát vettettek fel, s mindamellett 40 nap alatt egy talpalatnyi földet sem foglalhattak el, egy nyomor földsánczot sem vehettek be. — Az ostrom kezdetén egy török tisztnek, ki küldetést vállalt az orosz táborba, eléje terjesztetett annak szükséges, volta, hogy a várat kedvező föltételek mellett az oroszoknak haladéktalanul adják fel. Mert — mondák az oroszok — nekünk a várat be kell vennünk, az a császár parancsa. — Igen szép, — válaszolt a török — de nekünk meg szultánunk azt parancsolta, hogy a várat megtartsuk. — A história elmondandja az utó világnak, kinek parancsai lőnek leghűbben teljesítve.“ Jasszyból írják: Az oroszok a Hersen és Tirgu Formos melletti táborokon kívül újabban Baken és Merczeskénél is, nem messze Romántól tábort ütöttek. Az oroszok folyvást rombolják az erdélyi határ felé vivő utak és hidakat, mi a gabnaár roppant emelkedését eredményezi; az Erdély határán fekvő falukból a lakosok a hegyek közé menekültek s alkalmasint rablóbandákat fognak alakítani; az orosz katonák tartásáért csak nyugtával űzetnek, Moldvaország pénztára kimerülve, a kereskedés, földmivelés pang, s mindezt az orosz occupatiónak lehet köszönni. E szerencsétlen ország tehát méltán tekint Austria mint mentőangyala felé, s a hangulat Austria iránt felettébb kedvező. A montenegrói határról írják: A Berda és Bjelopavljevich nahia fellázadtak és ismét török uralom alá akarnak lépni. Dániel fejedelem 14- re menő éjjel fegyveres csapatokkal elindult, őket engedelmességre birandó. De a fejedelem felhívásának csak kevés nahia engedett. Hogy a fejedelem ez ügyben nem nagy támaszra talál, anynyiból magyarázható, hogy Bjelopavljevich lakóitól minden montenegróiak félnek, mert ez a legharcziasabb nahia, de kegyetlenségben is a többit mind fölülmúlja. Askutarii pasa szintén a határ felé indult, a török területet netáni betörés ellen védendő. Belgrádból jul. 19-ről írják, a „Br. Z “nak. Miután régebben a belgrádi kormányzó I z ze t pasa a szerb kormányt biztosította, hogy szükség esetében 20 ágyút adand rendelkezésére, tegnap a mondott pasához kormányától Konstantinápolyból parancs érkezett, melyben az e biztosítást el nem ismervén, azon eljárást a szerb kormány irányában tőle nem származottnak nyilvánítja. E tudósítással egyszerre érkezett a magas porta parancsa a szerb hadikészületek tökéletes megszüntetése és az összeírt legénységnek, vagy esetleg az egész népnek, lefegyverzése iránt. Egy trapezunti török jelölés közelebbi részleteket tartalmaz az Ardahsa és Akhaltzik közti jul. 16-ki csatáról. Utána ,lló napon 4000 török jó rendben vonult vissza Tsuruk-Szuba. Azon aggodalom, hogy az oroszok sokat elfogtak, alaptalan volt, mert másnap 4000 főnyi rendes csapat érkezett Tsuruk-Szuba, Szeim pasa, ki azóta Konstantinápolyba érkezett, azonnal újra szervezte zászlóaljait s a hadtestek korábbi állomásaikat elfoglalták. Nem Hadzsi Ahmet, batumi kormányzó, hanem Hamid pasa esett el a 16-ki csatában. A szomorú kimenetelt a basibozukoknak tulajdonítják, kik nem álltak helyt. Ugyanezen csatáról következő részletes tudósítás érkezett Trapezuntból. Miután Uzurgetit az oroszok elhagyták s a törökök elfoglalták, ez utóbbiak Kutaisz felé nyomultak; számuk 9000 basi - bozukból állt Hamid bey egyik leghatalmasbazisztáni főnök alatt. E hadoszlop , belföldiek által elámíttatván, hogy az oroszok csekély száma Kutaiszban ellenállni nem képes,egy valószínűleg szándékos tőrbe jutott, mert a mint a Rión folyóhoz ért, nagyszámú orosz haderőre bukkant mely legnagyobb részt nem rendesbenszülött csapatokból állt, s itt a török kartács- és puskagolyók öldöklő kereszttüze közé jutottak A basi-bozukok rendkívüli vitézséggel megtámadták az ellent, de siker nélkül, az orosz ágyuk rémítő vérfürdőt okoztak köztük, s tökéletesen megverettek. Haszszan bey (ki Tsefkatilt az oroszoktól elfoglalta) elesett, Hamid bey halálos sebet kapott. Mi-után a törökök a Rionnál megverettek, az oroszok támadólag léptek föl, s 16-kan Szelim pasát, ki 9000 rendes csapat és egy sereg basi-bozukkal Uzurgetinél állt, megtámadták. A nizamok csodás vitézséggel harczoltak, de szerencsétlenségre itt a basi-bozukok nem azon lazokból flazisztárnak álltak, kik a Rionnál oly hősileg vívtak s csaknem egészen megsemmisíttettek, s mindjárt az első orosz rohamkor egyetemesen megszaladtak, mi által a törökök csatarendje felbomlott; mindamellett oly vitézül harczoltak, hogy halottak, sebesültek s foglyokbani veszteségüket közel 3000-re teszik. Hadzsi Ahmed pasa a basibozukok vezére e csőcselék összetartásával sikeretlen erőfeszítései közben megsebesült. Szelim pasa maga zúzást kapott és egy lovat ellőttek alóla. Ezen kívül 14 ágyút, mit Szelim pasa egy mellékúton akart megmentetni, az oroszok, kik e szándékot megtudták, elfoglaltak. — E két egymást követett csapás után Guriel tartományt, Tsefkatilt kivéve, a törökök elhagyták, és e két megveretés a batumi hadosztályt 6000 rendes csapatra olvasztotta le. Az „Oss. triest.“ szerint egy orosz érzelmű cserkesz törzs gátolja Redutkálé és Szukhumkalé közlekedését Lesghia és Daghesztánnal. Csapatok küldettek ellenük. Hamelin aladmirál jul. 2-kán Balcsikban egy napiparancsot tett közzé, melyben a fekete - és földközitengeri (Bruat admirál) két hajórajnak az ő parancsnoksága alatti egyesülését jelenti. A két hajóraj e nevet viseli: „A feketetenger tengeri hada” s áll 15 sorhajó, 14 fregát, továbbá korvettek, avisókból stb. Különös működésekre azonban a tengeri had két alosztályra elkülönözve marad, Hamélin és Brunt parancsaik alatt Charner és Lugeo ellenadmirálok másodparancsnokok maradnak, s gr. Villaumez hajókapitány a törzskar főnöke. Yoroból írják: Az egész tartományban (Thesszália) tökéletes csend uralkodik; a felkelők eltűntek. M. hó 29-kén a Neron franczia gőzös Amaliopolisnál egy hellen kereskedőhajót, melynek fedezetén Grizani felkelőfőnök 300 emberrel volt, aradságba vett és Chalcisba vontatott; ugyane napon egy török gőzös 800 főnyi rendes csapatot hozott Szalonikba. Chroni és Basdechi felkelővezéreket 400 emberükkel a pasa csak úgy akarja szabadon bocsátni, ha előbb a falukban elszedett 40,000 piasztert és lovakat visszaadják. Agriában fognak hajóra ülni. Mokri- pizzában Ab di pasa, ki oda 6000 emberrel és 6 ágyúval benyomult, a megjelenése miatt megijedt lakosságot megnyugtató. Yolo környékén 8000 török táboroz; a basibozukok nagy kicsapongásokat követnek el. M e m e 1ből írják jul. 18-ról: Az itteni orosz cs. consulság által néhány nap előtt 34 ember a Cesarevics legénységéből, azon orosz hajóról, mely igen nagybecsű teherrel Észak- Amerikából jővén, az angol-franczia őrhajók kémszemeit az által kerülte ki, miszerint nem a csatornán át, hanem Izlandot és Skócziát megkerülve vitorlázott egyenesen Hamburgba, útlevelekkel és a szükséges útiköltséggel láttatott el a hazamenetelre. Dánia állására vonatkozólag a berlini „C. B.“ jól értesült kútfőből hallja, hogy a kopenhágai kabinethez legutolsó napokban a nyugatihatalmak azon határozott kivonata érkezett, miszerint csapataiknak Holsteinen vagy Schleswigen netán megtörténendő átvonulása esetére, hadi raktárak (?) felállítását, és a hadikikötőknek a dán területen belül használását ne akadályozza. Kopenhágából írják: A Sund legfontosb pontja, a „Trekroner“ ágyutelep nem csak hadilábra állíttatott s a szükséges lőkészlettel láttatott el, hanem a kellő legénységgel is védelmezésére. Az úgynevezett „hosszú vonal“ a legnagyobb öblü ágyukkal meg van rakva, s minden ágyú mellett nagymennyiségű golyó gúlákban felhalmozva. A két ágyutelep Nyholmon szintén tökéletesen fel van fegyverezve. Naponkint találkozni Kopenhága utczáin tüzérkocsikkal, mik egy helyről másra ágyukat szállítanak, s könnyű tábori ágyuk hosszú sorban álljanak a fellegvár előtti téren. A mintegy 10,000 embernyi rendes katonaságon kivül, mi Kopenhágában és környékén van, a kopenhágai polgárkatonaság is tökéletesen szervezve van, s csaknem mindennap gyakorolja magát a fegyverben. — A hadihajók építése gyorsan halad előre. Már három új van munkában, és még más kilenct fog munkába vétetni. Sz. Pétervár, jul. 18. A balti-tengerről jelentik, miszerint jul. 6-tól 13-ig az ellenséges hajóhad, amennyire tudva van, semmit sem tett. Annak főosztálya, 57 mindenféle hajó, Porkalandd előfoktól nyugatra horgonyzott, és külön czirkálók voltak láthatók Sveaborg, Reval, Baltisportnál és a finn tengeröböl más pontjain. Amélyesen a hadjáratban megjelenni vonakodott, iga iránt ez által gyanút gerjesztett. Boszniában magyar ügynek máskép nem árthatott, mint ha az Irosz fejedelmének útját állja: a Prisztina és Propia közti szorost tehát, nevezetesen Fehérvárnél, vigyázattal annyira elzárta, hogy Skander - 9 egy tapodtat sem mozdulhatott. Onnét irt a kiúnak. E kellemetlen tartalmú hirek különbözőleg jottak Hunyadira s a többi hadvezérekre. Hunyatántoríthatlanságában meg nem rendült ugyan, méltán megütközött azon, mennyire hiusulhata szétoszlott reménynyel a legjobban kiszámított évek is. Rumeliába messzebb behatni annál kesőbé volt tanácsos, már, mert a görög hadak kerdéséről sem érkeztek hírek, Thesszaliának ferelmi helytartójától Theripestól csak annyi,gy még mindig csak készülőben volna: igy múlott Ulászló szép, derék, de kicsiny serege az ehség földén elszigetelve, az anyaországgal épen közlékkel sem kapcsolatban többé, kitéve mint balra fordulható közbeeséseknek. A hadvezért esetekben nem saját személyének veszélyben gála teszi aggódóvá, mert in ultima analysi szegyében csak egy egyéni élet van érdekelve, ilynek vége előbb utóbb csak bekövetkezik; de gótlóvá teszi őt azon hadsereg sorsa, melyet az adalom vezérsége alá bízott, melynek fennmarásától vagy tönkre verettetésétől függ egy őrig végromlása vagy boldogulása, sok annyi millió ■sa, mennyiből hazájának népsége áll. Ily szongató körülményekben, lelki jelenget el nem veszteni férfias, ritka élű, ily erélylyel bírt Hunyadi. A keresztény táborban a szultán közeledése ágtalanító ingerültséget idézett elő. A hadvezér meggyőződtek az iránt, hogy a hátra vonulás a török seregnek Franki melletti táborállása vetkeztében — a vármelléki stratégiai szorongó fáz, a Hémosz hegyalja, és a fekete-tenger partja között t. i. még a hosszabb kerülő utakon sem lehetséges többé. Három lehető vállalat között volt csak a választás. Az első: Setét éjjel illanva elindulni, és erőszakolt marsban utat nyerni, miszerint a várnai öböl kikötőjébe a törököknél sokkal előbb lehessen elérni, hová a szállító hajók elrendelendők volnának, de hol venni a hajót,annyi fegyveres nép, ló, málha tovaszállítására , miután a Kamcsik folyó torkolatában elfoglalt török gályákat is elégettette a király,mintha ez által útját akarta volna állni a netalán megféremletteknek az elillanásra. Második: Várnába zárkózni,és a szekérvárak mögé vonulni, s magukat ott mindaddig védelmezni, míg a keresztény hajóhad megmentésükre a kikötőbe meg nem érkezendik. E nézet mellett vívott a tanácsban leginkább Caesarinicardinál, a harezpárt hatalmas agitátors Szegeden. De Várna nem volt elég tágas a keresztény hadsereg elfogadására, vagy a szekérvárak elegendő s állandó biztosítást nem nyújtanak ellenséges megtámadások irányában. Nem volt annyi élelemszer, miszerint több napig embert s lovat táplálni lehetett volna, és szabad volt-e reméleni, hogy azon hajóhad, melyet egy erősebb szélvihar vagy a szultán aranya képes volt a Helleszpontban elszéleszteni, ismét egyesülten a várnai öbölbe vitorlázhasson ? A harmadik végre :az ütközet merénylete. Ennek remélhető szerencsés eredményére lehetett csak valamit építeni, dicsőségesebb is volt a két elsőnél, egy oly keresztény hadsereghez méltóbb is, a melynek egy király a vezére v agy Hunyadi a rendezője. Ez utolsó javaslat, támogatva a győzni szokott, félni nem — bátorlelkű Hunyadi által, végre csakugyan a király haditanácsában elfogadtatott. A király, miután szombján a múlt év hadjáratában nyert nyíllövés okozta — jól be nem gyógyult — sebzés fájdalmas daganatot idézett elő, akadályozva jön a csata rendezésében tettleges részt venni, átruházta hatalmát Hunyadi Jánosra. Másnap táborában veszteglett a keresztény sereg, de ott megmaradni és csatarendbe állani, az ütközetet elfogadni a helyszíne nem alkalmatosságát tekintve, tanácsos nem volt, azért is harmadnapra visszavonult némileg támaszpontjához, Várnához. Szólottunk eddig a magyar hadsereg kalandszerű hadjáratáról Várnáig. Minekelőtte az ott megtörtént véres dráma függönyét föllebentenék, szóljunk Murád szultánról, szóljunk tetteiről, minekelőtte seregét Várnához vezette. Tudjuk azt a történelmi előzményekből, hogy Murád, bízva a szegedi békekötésben,bízva a király s Hunyadi eskütételében, a kis-ázsiai lázongók legyőzésére egész hatcerejével a helyszínére sietett. A pártos Karaman pasa kellemetlenül lepetett meg a szultánnak személyes megjelenésén, a magyarokkal foglalkozni hitte őt messze Ázsiától a Duna mellékén, és ime most mint a villám előtte termett, maga előtt terjesztve hírét a szegedi békekötésnek, több apróbb csatákban győzött is már a lázadók ellen, zsibbasztó erejöket, s egymásbani bizalmukat megrendítette, kik egy eldöntő ütközetet mindig mellőztek, de a melynek pedig mihamarább bekövetkeznie, vagy magukat megalázva a szultán kegyelmébe ajánlani kellett. Karaman és társai megtudva a szegedi békekötést, megtudva a szultán egész hatáerejének Ázsiában megjelenését, ügyüket elveszettnek tekintették, maguk megadási ajánlatukat némely föltételek alatt nyitották át a szultánnak. Murád előbb mit sem akart a föltételekről tudni, de miután megtudta volna a béke felbomlását, meg azt is, hogy Ulászló a hadjáratot már meg is kezdette, kegyelmesebbnek mutatkozott a lázadók irányában, hiszen Karaman pasa neje, nővére volt a szultánnak. Hogy pedig szabad kezet nyerjen a tovább teendőkre nézve, és egész seregével szabadot rendelkezhessék, kegyelmébe fogadta a pártosokat, azoknak harczosait is maga mellé vette; így megfoszta azokat egyrészről a tehetségtől ellene újra fellázadni, másrészről saját seregének is számát szaporitá. Csakhamar felszedő táborát, Koszuval szivében a hitelen eskütörők ellen, európai tartományainak megmentésére sietett. Megerőltetett marslim Helleszpont partjára ért. Itt útját állotta a keresztény egyesült számos hajóhad. 126 jól fölfegyverzett gálya őrzötte a Bosporust, őrzötte a Dardanellákat. A szultánnak pedig egy csónakja sem volt. Dúlt mérgében a felbőszült szultán, öngyilkossággal szándékozott már éltének véget vetni. De egyszerre felderült csillaga, mert vagy a több nap tartott kemény vihar szétszórta a keresztény hajókat, vagy Murad aranyai által megvesztegették az admirálok, elhagyták állomásaikat, s így a szultánnak alkalma nyílt az átkelésre a lehető intézkedéseket tenni. Ez ugyan még nem igen segített volna az ozmán sereg felakadott helyzetén, ha a szultánnak nem sikerült a genuai és velenczei szállítóhajók kapitányait megvesztegetni, kik is 40,000 törököt fejenkint 1 byzanczi aranyért Gallipolinál áthordottak a Dárdánellán. S igy néhány pénzsóvár olasz kapitánynak egyetlenegy éj homályában elkövetett aljassága eldöntőleg hatott több századokon át a török uralom megalapitására Európában. (Vége következik.) 2695 A spanyol felkelés. A spanyolországi események — írja a Constitutionnel — oly gyorsasággal haladnak előre, mely minden várakozást meghalad. Espartero részvétele a mozgalomban, a szerep, melyet abban játszani hivatva lehet, Madrid felé nyomulása, nem engedik, hogy a most Madridban kinevezett új ministerium oly figyelemben részesüljön, mint különben érdemlett volna. Attól tarthatni, hogy az új ministeriumnak nem sikerülene megszilárdulnia. Eddig létezését semmi hivatalos tény által nem tanúsító. A „Siécle“ közli Barcellonából jul. 16-ról. Úgy látszik, 13-kán Krisztina királynő férfiruhában ide érkezett, s másnap egy hadigőzösön elment. 14-kén d. u. kezdődött a forrongás. A műhelyek bezárattak, s munkások törték el az utczákat. 9—10 óra közt a Navarra gyalogezred elhagyó a laktanyát zenekarral, mely a Blegohymnust játszta. A csapatok kiálták „Éljen a királynő, éljen a szabadság! éljen az alkotmányt le a tolvajokkal.“ A menet a Guadalajara ezred laktanyája felé vonult mely ezred amahhoz csatlakozott, a két ezred az alkotmánytérre vonult, azt megszállta, s zászlóját a városház erkélyére feltűzte. Csakhamar ezután megjelent Ramon