Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)
1854-09-16 / 521. szám
által megalapítani. Különösen aszipar-történeten, igen czélszerű, az egész elnézetet könynyítő elrendezése és történeti alaposságára nézve. Itta leszünk, hogy e hasznos munka, vidékükön minél több kezekben forogjon. Szerencsét kívánunk szerzőnek a többi füzetekhez is. 1. 1. Austriai birodalom. Béc 8. sept. 24. Tegnapi rövid közlésünket, a mai tudósítások megerősítik. Mint bizonyosról értesülünk t. i., mikép ide azon közlés érkezett, miszerint a porosz k. kabinet ab. Prokesch szöv. elnökségi követ által a szöv. gyűlési választmány elé terjesztett azon kérdéspontok következtében, hogy az austriai német véd- és daczszövetség pótezikke 3-dik pontjának (mely így szól: ,,A támadó eljárás föltételeztetik a fejedelemségek bekeblezése, vagy a Balkánon átkelés által-1) elmaradása mennyiben változtatja meg Németország állását ? egy sept. 3-kán kelt körsürgönyben, melyet külföldi diplomatiai ügynökeihez intézett, azon nézetét fejezte ki, mikép azon körülménynél fogva, miszerint a pótczikkben kijelölt esetek megszűntek, azon czikket elintézettnek tekinti, hogy Poroszország sem egy Oroszország elleni támadóháborúban, sem más a garantiakövetelmények keresztülvitele végetti kényszerítő rendszabályokban részt nem veend, s hogy végre a véd-és daczszövetségnek szélesbített alkalmazása Németország által nem történhetik, ha Poroszország abba bele nem egyezik. Austria — berlini nézet szerint — az orosz részrőli megtámadó háború miatti minden félelemmel kihagyhat. Eszerint világos, hogy Poroszország, mint kijelentette, tökéletesen egyetért ugyan Austriával arra nézve, hogy a garantiakövetelések elvetése casus bellit nem képez, de itt lényegesen eltér Austriától, azon nézetet állítván fel, mimikép a garantiakövetelések most már nem képezhetik oly alkudozás tárgyát, melyben Poroszország is részt vegyen. — Hogy azonban Poroszországnak a maga politikája részére Németországot megnyernie nem sikerülene, annak már eddig is örvendetes jelei láthatók, így csalhatlan jelenségek mutatják, mikép Bajor- és Szászországnak Austriáhozi viszonya legújabb időben a keleti kérdést illetőleg különösen bensővé változott. A helyzet komolysága e kabineteket azon meggyőződésre juttatá, mikép Austria magatartása a német érdekeket lényegesen előmozdítja. „D. C.“ A „Páriában megjelent“ „Annales de la Charité“ (A jótékonyság évkönyvei) decemberi füzete egy czikket hoz Legy statistikustól, austriai statistikai munkák után az austriai jótékony államintézetekről. Csak kellemes hatással lehet ránk, ha a hazánkban létező ily intézeteket Francziaország határain belül is illő méltánylatban részesülni látjuk. Ez időszaki irat 1845-től fogva létezik, és most az 1848-ban alapított, „Société d’ Economie charitable“ (a keresztényi gazdálkodás társulata) által adatik ki,melynek már czime kifejezi nézetét és czélját, a népgazdászati tant keresztény alapokra állítani. Az „Annales de la Charité“ mindazt magába foglalja, mit csak e tekintetben jelest szolgáltatni lehet. — A franczia belügyministeriumnak egy külön osztálya van a jótékonysági ügyek számára, mely különösen a munkásosztály kölcsönös gyámolitó egyleteivel foglalkodik. (Bureau des inspections des sociétés de rccours mutuels et de la statistique). A folyóirat ez egyletekre, melyek újabb időben a takarékpénztárak mellett rendkívül nagy kiterjedést nyertek és a kormány által erélyesen gyámolíttatnak, teljes világot vet, és azért e tekintetben alkalmas eszközül szolgál azok tanulmányozására. Ez évkönyvekben ők is dolgoznak, és példájuk ott nagyobb hatású, mint egész férfi - egyleteké. — Sir David Wood, angol ezredesei b. Heszszn. főhadiszállására utazik mint katonai teljhatalmazott, Bécsbe érkezett. — Le tang franczia csatnok napokban több tudományos intézetet megszemlélt. A tnok itt különös kitüntetésben részesíti. — Reinerfelg Gosfens, ki tegnap Krakéból megérkezett, Weilburgba ment, Baden mellett, hol néhány napig mulatand, aztán ismét visszatér a hadsereghez. — Coxwell ismeretes angol léghajós kapitány és tanár közelebb gőzösen Ruscsukba megy, onnét Várnába, az egyesült seregeknél léghajójával kémlési szolgálatot teendő. Történelmi tankönyvek ismertetése, in: Ókori földrajz és történelem. Algymnasiumok számára készitette Kiss Lajos tanár. Pest 1853. (Folyt.) Algymnasiumok számára jó kézikönyvet készítni, nem tartozik a könnyebb feladatok közé. A gyermekek felfogása még korlátolt és szűk határok közt mozog, annyira, hogy ezt könnyen eltéveszthetni. Különösen áll ez a történelemben, melyet ha át nem érthet, hanem kedvel, unalmassá válik előtte. Élénk előadás, kedveltető modor kívántatik, s csak oly eseményeket szabad felhozni, melyek értelemkörén belül vannak. Kiss Lajos csinosan írt kézikönyvét e tekintetben stábllni lehet. A történelem nála érdekes lánczolata az eseményeknek, s a gyermek, ha belekapott egybe, már óhajtva várja a másikat. Minden nagyobbszerű tárgynál azon érdekes momentumok vannak kiszemelve, melyek megkapják a lelket, sly kerek érdekes egészszé vannak alkotva, milyen képes egyedül figyelmét mindvégig feszülve artani. Igaz, hogy az újabb nyomozásokat Kiss sem használta. De algymnasiumi tankönyvben ezt lehet menteni. Mert Ázsiának azon regéi, melyeket az újabb nyomozások elvetettek, oly érdekesek és vonzók, hogy a gyermek velük kapcsolatban a fontsabb eseményeket sem fogja elfeledni. Mindenek fölött czélszerű volt: kisebb nagyobb mértékben a történelem lényegéhez tartozó anekdotákat az események sorába hűzni. Ezek mindegyike egy-egy támpont a gyermek emlékében. Egyik fő érdeme e könyvnek a pontos, könnyű felfogású s eléggé bő földírat. Csak a római és görög mythologiát óhajtottuk volna valamivel hoszszabbnak. Augustus utódjait is kevéssé élénkebb színekkel kellett és lehetett volna ecsetelni. Különben e tankönyvet, mint ezélszertét és Littpót, ajánljuk az illető szaktanárok figyelmébe. A kiállítás eléggé díszes. Kiss, mint látszik, a történelemben Beck, s a földiratban Pütz ismeretes munkáit használta, részint fordította ez iskolai könyve készítésében, melynek folytatásával hogy sokáig ne késsék, méltán lehet óhajtani. IV. Az ókorbeli földirat és történelem alaprajza feltanodai s magán használatra. Németből Pütz Vilmos után némi adalékokkal bővítve, magyariá Thüringer Ambró bölcsészettudor. Első füzet, Pest 1853. Thüringer Ambró ur újabb időben sokoldalu irodalmi munkásságot fejtett ki. Kiadott két természettant, egy géptant s legújabban e történelmi művét, melynek ismertetéséhez fogunk. Valóban Thur munkássága rendkívül dicséretes, s hasznos is lehetett volna, ha azt olyanra fordája, mihez ért. Sorsát senki sem kerülheti ki. De aligha Pütz nem volt jobb sorsra érdemes , mint hogy egyik munkáját Vincze, másikát Th. ur mutassa be. Mert mint W. ur, úgy Th. ur is sok bizonyságát adta, hogy e munkájában azt, „quid valeant humeri ?“ nem igen vette számba, különben nem irt volna olyanokat,mikből azt kell és lehet okvetetlenül következtetni, mikép sem magyarul sem németül, sem históriát sem geographiát alaposan nem tud, sőt az iránt is méltó kétséget gerjeszt, hogy vájjon általában írni tud-e? Ilyeket mondani és mondhatni egy bölcsészettudorról, valóban kissé sok; de ítéljen az olvasó és bocsásson meg, ha az Önelhittség ellen ily fegyvert kell használni, s kárhoztassa azt, ki ily keserű kritikára alkalmat adott. Ez ismertetésnél két szempontra kell ügyelni: a fordításra, mely minden kritikán alul van, s az adalékra , mely a fordítással versenyez. De itt is előre bocsátom, hogy nem minden hibát,csak a nevezetesebbeket mutathatom ki. E munka jellemzésére szinte elég volna csak a következő áratokat hozni fel: hogy fordító bölcsészettudor az Indiát a hajdani világkereskedelem főpontjának (Hauptziel 1. 9.) mondja, ki „gegen Europa" „Europa részéről“, a „Strasse Von Konstantinopel, der Dardanellen" „Konstantinápolyi, dardanellák vonalának“ fordítja, a középtengerről azt írja (halljuk!) hogy a Italysig s Tigrisig nyúlt (l. 11.), kinél a ,Keilsobrift( (ékszerű Írás) „nagy betűs feliratok" (1. 75.), a ki minden nyomon a históriában s egyébben is ezeknél nagyobb járatlanságának adja sajnos bizonyságát. Ám próbálja valaki megérteni e sorokat a 8-ik Upon: „Ázsia minden iránybani roppant kiterjedése és az északi szélességnek minden, de legnagyobbrészt a mérsékelt égövek alatti helyzeténél fogva gazdagság, pompa és ellentétre nézve az állat- s még inkább a növény országi gazdagság-, pompa- és ellentétekben a többi földrészeket felülmúlja," németül: „Durch seine ungeheure Ausdehnung, und seine Lage in 3 verschiedenen Zonen nördlicher Breite übertrifft Asien an Reichthuen, Pracht und Gegensätzen in der Thier- und noch mehr in der Pflinzenweit alle andern Erdtheile“; ugyanitt valami adalékban arról beszél, hogy a Taurus észak felé „kelleténél meszszebb térjed.“Mi ez ? Az egész 2-ik §-t átdolgozta, hihetőleg mert a németet nem érte, de keserű sorsa lenne annak, ki e magyar átdolgozást meg akarná érteni! Nagy Sándor geographusairól újja beszél, mintha Ritter vagy Humboldtnál is többet tudtak volna. Ázsia néhány havasáról azt mondja: „melyek általában részenkinti havasok, hanem csak bizonyos helyiségben.“ Panotum. Imaus hegyről azt mondja, hogy az „egy délkörlánc Palaestinához sokat toldott. (12—13. 1.) Azt is bizonyítja, hogy az a külföldtől elszigetelve volt, s azt is, hogy a keresztény és mohamedán vallások gyors terjedésüket e tartománynak, azaz helyzetének köszönik. Ugyanitt „nach dem Gebrauche“ „szokása szerint" értetem zavaró. Továbbá Thur azt hiszi, hogy Palaestinától Szyria és Phoeniczia délre feküdtek. Szerinte „Gebiet Juda". „Juda vidéke." A holt- vagy sóstengerről is szép dolgokat beszél, mit tesz ez: „az oldott sótól fajlag súlyosabb víz színén úsznak iuy°* asphalt tömegek“, az asphalt specifice könynyebb mint a sós víz, ■ ezért úszik fölül. Alább a Jordánról írja, hogy: „na a ho**á * * z (vuly?) közel eső tengerhez nem is közeledik,“ egyszer csak elbuvik s Thur nem tudja hová lesz. De más ember tudja, belefoly a sóstengerbe, mi máskép „lacus Asphaltitis." A phistaeusokról azt mondja, hogy „Kréta (tán krétai ?) származásúak.“ „Jeruzsálemhez tartozott (irja 1. 16.) a Kidron patak és Golgotha dombon túli olajfák hegye is.“ Nem úgy van. Az olajfák hegye feküdt túl a Kidronon s Golgotha is Jeruzsálemhez tartozott. „Opferstück" nem „áldozórész.“ Sió város nem „Judaea“, hanem „Samariában“ volt. Gáza nem Egyiptom „ellen“, hanem „f e 161“ volt végvár. Mózes törvényei közt számos ur is volt Th. ur tagadása daczára is. Th. ur a hinduk történelmét azzal kezdi meg, hogy ők „országuk általános történelmével s Buddha vallás terjedése előtt nem birtak.“ Minő badar beszéd ez? Th. ur, mint látszik, sem Buddha, sem Brahma vallásáról nem bír helyes fogalommal. L. 55 Bibylonia történetében Pützet merőben meghamisító. A Pütz által fölhasznált Daoneszegét elveti, a dynaatia-változásokat hasonlag mellőzi, az első (özönvíz korabeli) chaldaeus uralkodókat a 8-ik századba teszi át, beszél annak Asszyriávali összeköttetéséről (világos, mert Asszyria által elfoglaltatott) s conopilál oly dolgokat, miket aligha maga is értett. Különben, sem Bábel sem Ninive, nem voltak országok. Ily bölcsészettudor beszél valóságos bábeli dolgokat. „Az emberteli hasonlat szerint férfit és nőt egyes is.“ (t. i. az istenség 59 I.) „nach menschlicher Analogie als Mann und Weib zu denken; „sich an die Spitze der Genealogien stellte“ „nemzedék sorok élére állíttattak;“ „die Verfassung war die eines unvollstlindigen Priesterstaates“ „a kormányszerkezet tökéletlen papállamot képező;“ „vermittelte den Verkehr" (t. i. Babylonia) „vitte a fő közlekedést"; „Handstöke“ (kézi botok vagy paloták) „faragott fadarabok“ (60 és 61.) fényes bizonyságai Th. hist. és németnyelvbeni jártasságának. (Vége köv.) KÜLFÖLD. Tudósítások a hareztérekről. Délkeleti csatatér. Kezdjük a legfontosabb újságon. A franczia-angol expeditio hadsereg a török földet elhagyta. A franczia flotta sept. 5-ikén Várnából, az angol 7-kén Balcsikból a kiszálló csapatokkal kedvező idő mellett a tengerre indult. — E közlést az „Oest. Corr.“ hozza. A „CZC.“ távirati tudósítása Várnából sept. 6-káról így hangzik: Az egyiptomi és török hajók a tengerre elmentek. Korán reggel a nagyobb franczia hajók aladságba vetettek, a kivontatott hajók estig a nyílt tengeren lesznek. Holnap kezdődik az angol hajók kivontatása. Baleakból pedig ugyane forrásnak távirati közlése így szól: Ma (7- kén) reggeli 6 órakor adatott az elindulási parancs. Amint a „Custozza“ austriai gőzös 11 órakor Konstantinápolyba elindult, már 20 hajót lehetett a nyílt tengeren megszámlálni. Vájjon a többi hajó is elmegy-e Balcsikból ? a tudósítás nem tudta megmondani, de az valószinü. A tengervihar megszűnt. Bukarestből sept. 8-ról jelentik, miszerint b Hess tsznagy főhadiparancsnok, és b. B a ch os. polg. biztos ő excikat oda sept. közepére várják. Dervis pasa az Austria és porta közt kötött 1854. jun. 14-ki szerződést az igazg. tanácsosai azon megjegyzéssel közlé, hogy a hatóságokat annak, névszerint a 6-ik czikknek tartalmáról értesítsék, melyben meghagyatik, hogy a cs. kir. csapatoknak minden tekintetben segély és könnyebbség nyujtassék, és minden kivonatot teljesítni kell, akár a cs. kir. internuntius által, akár közvetlen intéztessék a hatóságokhoz. Dervis pasa aug. 29-kén az oláh közigazgatási tanácsot hivatalosan értesítette, hogy az Oroszország és a porta közt a fejedelemségeket illetőleg létezett minden szerződések meg vannak szüntetve. Galaczból az oroszok kitakarodásáról ezt írják : Az oroszok sept. 1-jén, miután minden gabnakészleteiket elszállították, elhagyták a várostde a környékben két nagy tábort ütöttek. 2- kán elkezdték a Szereb partjánn telepeket, sánczokat, a Galaczot körítő védmüveket lerontani; e munka sept. 3 - kán is tartott. Ez alatt a lakosoknak megtiltatott a várost elhagyni. 3-kán elkezdődött a Pruthon átkelésük, legelői a pogyászkocsik és tüzérség. Lüderstnok főhadiszállása ez alatt a kikötőben levő „Pruth“ gőzös fedezetén volt, melyen 3-ban Reni és Izmailia elment, hova csapatai is küldettek. A hadderék azonban egyelőre figyelő állást fogolt a Pruth mögött. Az utóhad parancsnoka Engelhardt proclamatiót adott ki, melyben inti a lakosságot, hogy minden árulástól óvakodjanak, az ellenséggel ne közlekedjenek, különben annak következéseit maguknak tulajdonítsák. 4-kén már egyetlenegy orosz katona sem volt a városban. A dunarév visszaállításához hozzáfogtak. A drágaság és ínség itt leírhattam- Az oroszok mindent elvittek amit csak lehetett, e papirutai vágyókkal fizettek. Hasszan-Haki pasa sept. 8 - kán reggel 10,000 emberrel Balgadinestibe, két mértföldnyire Galacztól, bevonult, és egy kémlőszakaszt küldött Galaczba, mely oda délben érkezett meg. Az „Iribi-Abia“ török gőzös délután a galaczi kikötőben horgonyt vetett, török csapatokat hozván fedezetén. A kolentinai tábort nem sokára fölszedik, a csapatok a Dobrudzsába mennek szept. 15-kén indulandók. Az Obilesti és Nagostinál állott török csapatok már útban vannak, a Foksán és Galacz felé húzódnak,a az utóbbi városnál átkelnek a Dunán. Espinasse tnok szerencsétlen dobrudzsai expeditiójáról a „Lloyd“nak Várnából ezeket írják : A tnokot öntudta nélkül érte a szerencsétlenség, mert őt is érő barczosai szomorú sorsa, betegen s kimerülten vitetvén itt keresztül hazája felé. A tnoknak meg volt parancsolva, a tengerpart mentében Küsztendzséig vonulni és ott a további parancsot bevárni. A katonák, kivált a zuávok e tétlenség miatt zúgolódtak, és az itt ott hallatszott nyilatkozatok a csapatok kitörésre készségét gyaníttaták. Ekkor Espinasse, hogy harczvágyó katonáit lecsendesítse, elhatározta a Karasszába menetelt. St. Arnaud magyat tatár által tudósítá a Dobrudzsába indulásáról, s ezt a júliusban Czernavodánál Liebomirski orosz ezredes által megtámadott Mirza-khan levelével indokolta, ki jut. 23—24 éjjelén legnagyobb gondatlanságban nyugodva 800 basibozukjával, az oroszok által meglepetett és szétveretett. 150 halott maradt a téren ; 40 fogoly, 90 ló és a vigyázatlan khán levelezéses pénztára, az oroszok kezébe jutott. Mirza Karasszuba futott, s innen Espinassehoz ily tartalmú levelet írt: „Tábornok! Hallom, hogy vitéz katonáiddal Basztendzsénél állsz. Tegnap engem nagy szerencsétlenség ért. A gyáva oroszok, vitéz 800 emberemmel felzavartak álmomból. Kémeink hiábavalók. Szerintük azt hittem, hogy az oroszok már túl vannak Czernavodán. Nappal magam sem láttam egy oroszt is. Előőrseim éjjel fáradtak lévén, tán még mélyebben elaludtak, mint magunk. Az oroszok, Allah tudja honnét, ott termettek s rajtunk ütöttek. Ha futás által nem menekülünk, aligha életben maradunk. Allah velünk volt s az éj sötétében az oroszok egymást szarták és lőtték. Embereim mind szétfutottak, s ttjokban sok oroszt porba terítettek. Én most itt vagyok. Jaj, unok, vitéz embereiddel, s oda vezetlek a muszkákra éjjel, hogy érezzék, milyen jó az, ha álmából felverik az embert. Állat veled stb. Khan-Mirza Ben khán.“ Espinasse tok ez iratot elküldte a tábornagynak, s azzal igazolda Karasszuba menetelét. De a tok igen is erélyesen járt el és túlbuzgó volt (trop de zéle); a nagy hőséggel nem gondolva, csapatait gyorsmenetekben rendelő haladói, úgy hogy azok nagy része az után élettelen rogyott össze és a szomjúság által kinoztatva az első pocsolyának neki feküdt s menthetlenül a halál martaléka lett. A tnok fegyelemhiány miatt panaszkodott, de annak maga az oka. Ki a franczia katonát ismeri, tudni fogja, hogy engedelmesség és fegyelemben egy sem áll előtte, csak a boltok több képességgel bírjanak, mint a szerencsétlen Espinasse. Északi harertér. Semmi fontos tudósítás. Helsingör és Kielből folytonosan érkező távirati jelentések szerint ott mind egymást éri a sok hazatérő franczia és angol hadi és szállítóhajó, mi megerősíti a franczia csapatoknak hazájukba visszatérését, de a nagyszámú hajók nevének elősorolása csak puszta szó és üres hang volna olvasóinkra nézve. 2942 Anglia, London, Sept. 10. Egy berlini lapnak Londonból így írnak : „Tehát a harczoló Charley Napier csakugyan további tettek nélkül tér haza! Nagy feszültséggel várják, hogy miként fogja ő magát viselni nehéz helyzetében. Katonai körökben nyilvános titok, mikép oda volt utasítva, hogy semmi komoly vállalathoz se kezdjen. Mindemellett is a „Times" neki tulajdonítja azt hibául, hogy a balti tengeren többet nem vittek ki. Napiernek a nép s Aberdeen kegye közt kellend választania. A mai lapok közlik St. Arnaud színpadias proclamatiójának szövegét s ehhez sajátszerű mellékletül, Raglan lordnak az élelmezési hivatalhoz az iránt intézett megkeresését, miképp a legénység számára a legközelebbi napokban egy portér-részlet szolgáltassák ki.“ Továbbá azt is jelentik, mi fontosabb, hogy a tüzérség, testőrség, a belföldi skótok s néhány sorezredek már hajóra szállíttattattak. Mindemellett is megmaradok azon nézetem mellett, mikép nem Szebasztopol van czélba véve. Fölösleges lenne, ez okokat kifejteni, mivel néhány nap alatt bizonyost fogunk tudni. Ma még a „Press“ s a „Herald “ is hisznek a szebasztopoli expeditioban,s Aberdeen lordnak keserű szemrehányásokat tesznek azért, hogy az orosz kormányt a „Times“ által már aug. 4- én figyelmezteté. A „Herald“ így nyilatkozik : „Baraguey d’Hilliers tábornok, s hadseregének visszatérése oly esemény, mely más időkben igen nagy bámulatot gerjesztene. Jelenleg a közönség, úgy látszik, épen nem akar gondolkozni kormányzóinak tetteiről. Alig kérdi valaki, hogy miért térnek haza a francziák , a bornareundi jelentéktelen esemény után. Mi ennek okát nem tudjuk, azonban nem hiszszük, hogy III. Napoleon úgy fog eljárni, mint egyik elődéről mondja a következő ismeretes vers : „The king of Franoe with fifty thousand men, „Marched up the hill, and marched down again." (A franozia király 50.000 emberrel fölment a dombra, s ismét lement). „Mi azt hiszszük, hogy ő azért hívta vissza csapatjait, mivel nem akarta azokat ama tétlen-