Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)
1854-09-17 / 522. szám
» A kölcsönös oktatás részét nem kell kétszer mondatni. — Pontmartin után francziából. — I. Azon időtájban , mely ma már úgy látszik, ninths a rege homályába vonult volna vissza, mául hóban 1847. kát fiatal ember jött ki nagyon elkevülve a Grange-Bateliére utczai casinóból. Miég csak reggeli hat óra volt, s hátságkivül nagyon hatalmas okaik lehettek, hogy estélyüket ennyire megrövidíték. — Keresztély! monda egyikük, láttál valaha ly szerecsütlenséget ? Elveszteni egy ház alatt gyfolytában ötvenhét rubbert ! négyszáz tizennyolcz fist ! fisse egy louis, tíz louis a fogadás, a cnsolatiók, az honneurök .... számítsd fel. — Kinek panaszlod Emil ? Te legalább mulatad magad nyolcz napig! Deán, öt percz alatt (0izonyu guignon ! .... Az a gyáva du Breuil béttel passolt..... szép dolog! Maxime veszi a ártyát , én bankot mondok, ő megnyeri, j-j újra lankot; megint megnyeri summa summarum ötzáznegyven louis. Entethozom magam; harmadzor is bankot mondok ... , ő egy alsót vet ki isgának, nekem tízest; szabadabban kezdek lélekem; azt gondoltam minden alsó kiment.. .. öreg öt ! de hogy ment! egy fatális treff alsó, az utolsó talonban végkép szerencsétlenné tesz , és nőst adós vagyok ezer nyolcvan louis-val, ha már csalhatlan tudomány a számvetés! — Mit mivelünk Keresztély ? — Én fizethetek, de fenékig is ürül pénztáram, nem marad egy fél frankom. — Én is, de aztán septemberig semmim sincs; egy átmenetet nem bírok fizetni a Pont des arta-on." — E szerint búcsút mondunk tavaszi kirándulásainknak! Adieu Chantilly! Adieu Florettei Adieu Rosalinde Itt Émile tragicus képet várta: — Keresztély, monda, nem kell kétségbe esni! Van még egy módunk : iszonyatos, az igaz, de erényt kell csinálni a szükségből ; törik szakad, ki kell lépnünk a nagy világba! — A nagy világba ? Borzasztó! ... De miit értesz te az alatt tulajdonkép, barátom ? — Értem ama nagy méltóságú és mereven fanyarságú tartományokat, a jó társaság ama salonjait, a hót az ember nemesen unja magát és a hol, fájdalom! hölgyek dolgában a mi nénéinkkel és húgainkkal, azoknak barátnőivel és barátnőik barátnőivel van egyedüli kilátásunk találkozhatni! Szomorú dolog , megvallom , de ott legalább meglehetős szerepet játszhatunk pénz nélkül. Az embernek szekrénye valamelyik zugában mindig van egy csomó keztyűje és kravátlija ; akad is valahol némi jóindulatú rokona, a ki szerencséjének tartja, ha elvihet a szekerében Bourbon vagy Varennes utcáiba s kiragadhat az ördög markából. Az ember nem játszik ; az ember jól van öltözve; nem töri a fejét, hogy nagyokat vagy szépeket mondjon; illedelmesen felel a férjhez adó kisasszonykáknak, kik megkísértik térítésünket, s így, szintoly tisztességesen mint takarékosan eljön az a pillanat , hogy ide hagyhatja Párist, anélkül, hogy vétsen az ellen,amivel magának tartozik.......... — Ördögöt! bár tartoznám csak magam magamnak, tudom bizony hogy nem fizetnék meg, ■ nem is volnék kénytelen a te gyógymódodhoz folyamodni ! . . . Különben , jól mondod! Egy ily Waterlooi csata után, milyen a ma estveli vala, egy kertyfis és kravátlis Frankenbewegung a legjobb,, amit tehetünk! — És minthogy e tárgynál vagyunk, Keresztély, nagy kedvem van eszedbe juttatni bizonyos ígéretedet. — Micsodát? — Már rég ígérted, hogy bemutatsz Mervyn marquisnénál. . — Úgy van leiz a kedves marquisné! Egy századja, hogy nem láttam !... A mi sajnálatos éltünkben , ebben a játékból, vacsorákból, szivarokból s egyebekből álló sűrű légkörben, hetek és hónapok telnek múlnak, s az ember elfeledi utoljára mindazt, a mire emlékeznie — közönyös lesz minden iránt, amit szeretnie kellene! — Bravo , Keresztély! látom már dolgozik a gyógyszer ; elvesztetted a pénzedet s érzelgő kezdesz lenni ; ez jó jel: nos mikor teszszük első vizitünket Meroynnénél ? — A mikor neked tetszik , de egy feltét alatt, ne tedd neki a szépet............ — Hogy is nem talált szerelmes vagy belé ? — Nem, hanem jó barátja férjének. — No hát, annál inkább. — Ah Emile! igen nagyon kérlek, hagyj fel az efféle commis-voyagertr-élesekkel, az roszabb lenne a te fisseidnél s az én triff-alsómnál. — Na, nem tréfálok többet, hanem, minthogy te egy kicsinyt költő vagy, beszélj valamit arról az imádandó marquisnéről, hogy mielőtt bejutatsz, tudjam előre, hányadán vagyok az ő érdemei és tökélyeire nézve .... — Meroynné huszonkét éves; három éve hogy férjnél van ; húsz éve hogy ismerem ; egy tájon születtünk, együtt nevekedtünk; a mi Bretagneink belsejében vannak még ama pátriárchalis, törzsökös tiszta régi családok, kik hagyományaikban , szokásaikban s szivükben szintoly nemesek mint czimerükben és a melyeket a mi modern erkölcseink szellője még nem érintett! Ezek közöl valók de Profiles család! . . .De Profiles gróf, egykor Catherineau és Lesoure fegyveres pajtása, atyámnak jó barátja volt. Egyidejű, egy edzésü két ember, Emile. kiket ugyanazon enflékek csatoltak össze, kik ugyanazon hadakban vivtak, mindketten gránitunk azon egy darabjából valának faragva! . . . Az atyám előbb házasodék meg s én ízületem a következő évben aztán jött a sor de Profiles grófra, kinek másfélévre egy leánya születik s ék Mercynné. — De hát, hogy nem jutott eszükbe családértoknak is barátságos viszonyok közt, hogy összeházasítsanak ? — Mit tudom én ? talán épen az a barátságos összeszokás gátolta, hogy én de Prefiles Sidoniában ne lássák mást mint testvért vagy játszótársat. . J. Midőn kis gyermekkorunkban a de Preilles-i kastély nagy udvarán, vagy a mi kertünk vadgesztenyéi alatt játszottunk soha sem jutott eszembe, hogy az a befőttes szájú kis leány,afit én öklöztem, s aki azért tentás ujjaival jókat csipett rajtam, egykor még eladó leány lesz! . . . . Szerettem egyszerűen, barátságosan, minden érzelmi hátsó gondolat nélkül, és későbbre, midőn klastromba ment nevelésre, vagy én a kollégiumba, vissza a szünnapok után sö két rózsa arczát nyújtá nekem, váltott csókjaink legkevésbbé sem dobogtaták jobban szivemet. — Pedig, már akkor szép volt? — Oh! gyönyörű!... de én még a rhetoricában voltam, midőn az a szerencsétlenség ért, hogy hat hónap alatt atyámat anyámat elvesztem! Még nem valók tizennyolcz éves! Ő ez okozta esztelenségeimet, hibáimat. Szerencsétlen, aki idő előtt elveszti ezen szeretett kalauzokat! Szerencsétlen az az ifjú, a kinek a nagy világ küszöbén nélkülöznie kell ama figyelmes és hű kezet, mely mindig kész az igaz utat neki megmutatni, gyámolítni ha ingadoz, megtartani ha bukófélben van ! E szerencse nélkül neked is, nekem is el kelle lennünk. . • Tizennyolca éves koromban egyszerre azon vettem észre magamat, hogy szabad, gazdag, független vagyok, és korunk szomorító előítéleteinél fogva még a tetiéhség , hivalkodás is érdemek képét élték fel előttem, minthogy politikai érzelmeim és meggyőződéseim minden hivatalos pályától eltiltottak ..... Tervem hamar rászólt; ott hagyom saint-brieuci házamat, kermpeli kastélyomat, földeimet, busongó tutoromat, közönyösen fizető haszonbérlétendell; kibérlém urfi szállásomat Villé l’ Évêque utczában; bevétetem magam a Jócker-clubbá ... és most már érted , mikép hanyagoltam el hat év óta de Profiles Sidoniát, mikép estem azon gyarlóságba, hogy, hírlapi fzilben, párisi orszánná l egyek, mikép ettem meg vagyonom egy negyedét, és Aikép került ma estve treff alsó ezer louisniba! ^ . . . (Folytaták* követk.) n Trescsírrstero^i térség, mely ott az egyesült flották ágyúi előtt megállhatna, melyek a partot 3,000 yardnyira seprenél^^.kj^lláa pontján fölül és alul felállóvá, a neh^jbaropi,fejezetesek egy tüzes háromszöget képez képpen, melyen belül a kiszálló és sanezkészítő csapatok fedezve volnának. Az oroszok alkalmasint Szimferopolban vannak összevonva, honnét a déli Krím minden főutai elágaznak .Föltehetni, hogy eleinte csak a védelemre fognak szorítkozni, s hátrálásukban az országot elpusztítandják, azon reményben, hogy a szövetségesektől az élelmiszereket, és talán a visszavonulást is elvágják. Ámde a krimi égalj nem moszkaui égalj. Ha az oroszának a déli padlot felkarjarjank, azzal a félsziget legjobb részt vesztik el, de ha a déli hegylánczot védelmezni megkísértik, azon veszélynek teszik ki magukat, hogy,,ha aműködési lámpaBoktól“ elvágatnak. Jpr _GUL A.„Daily News“nak Konstantinápolyból azt írják, miszerint azon határozat, hogy Szebasztopol ellen sept. 2-kán az expeditió elinduljon, nem hozatott ellenzés nélkül. Többi közt bg Napoleon és Cambridge, és Bourgogne -ék a vállalatot megfontolatlannak, merésznek és kivihetikőnek nyilváníták. A „Herald“ pedig azt mondja, hogy „ha a valóság valaha tudomásra jutana, ki fog sülni, hogy a krimi expeditiót csak a franczia császár erélyes előterjesztéseinek köszönhetni. Hajóink a Krím ellen mennek, mint bementek korábban a Dardanellákba, mert Napoleon kijelöltette, hogy különben hajói egyedül fognak oda elindulni.“ A kiszállást illetőleg a „Journé des Débats“ beszéli, miszerint az admirálok már több kiszállási kísérletet tettek, miknek azon eredménye lett, hogy egy óra alatt 12,000 s két órával később 20,000 embert lehet partira tenni. A partraszállás Szebasztopolnál a flotta összes ágyúinak védelme alatt fog történni, és azon mértékben, amint az történik, az úszó battériák is közelednek, melyeknek a kiszállást kell fedezniök, míg a csapatok összegyűlnek, és a tüzérség állomást fog- 1*1. A szállítóflotta 40,000 vesszőkövét és homokzsákot visz fedezetén, úgy hogy a kiszállócsapatok 24 óra alatt elsánczolt tábor mögé vonulhatnak. A csapatok 2 hónapra visznek magukkal eleséget és a Bosporusból folyvást új szállítmányt kapnak. Párisból érkezett legújabb (börzei) tudósítás szerint a Baraguey d’ Hilliers alatt visszatért expeditió - hadtest egy része még septemberben a feketetengeri hadsereg erősítésére induland. Odesszából, aug. 31 - ről írják: Múlt pénteken egy angol gőzfregat, a „Retribution“ látogatást tett városunkban, parlamentári zászló alatt egyenesen az ágyuk körébe evezvén.Erről Annenkowtnoknak azonnal jelentés létetett, mert a fregat biztonsága általános figyelmet gerjesztett. Eddig, a „Tiger“ esete óta egy hadihajó sem láttatta magát, s minden ezzel ellenkező hírek alaptalanok voltak. A térparancsnok néhányad magával egy sajkára ült, és átvett egy sürgönyt Dundas admiráltól Annenkow főhadisegédhez. Annak tartalma a „Tiger“ hajóról még itt levő angol foglyokra vonatkozott. A gőzfregát a kikötőben halt, szigorú őrizet alatt, a várossali minden közlekedés meggátlása végett. Másnap legfelsőbb parancs értelmében a még itt levő 19 altiszt fogoly a „Retribution“ gőzfregátnak átadatott, mely azonnal tengerre ment. A „Tiger“ utolsó 6 tisztje régebben Rjazanba vitetett. J . Egy sept. 14-kén estve Odesszábólérkezett jelentés szerint Szimferopolban (a Krímben) a rendőrség előkészületeket tesz egy magasrangu egyén érkezésére. Mondják t. i., hogy, vagy a czár vagy a nagyherczeg rövid időn* odaérkezik. A „Czas.“ Odesszából az ismeretes Szelmon o ffinok halálát közli. A S a m y 1 elleni működésekről a caspiumi tengernél egy új orosz haditudósítás jelent meg. Miután,úgymond az, bg Orbelian parancsnok megfittta, hogy a Samyl csapatait TétihnuzaP- ból Tuseti és Kachetja felé vezeti, jut 19-ben összeajjzedte sergeit és éjjel Szaratova tartományba titkom Beütött, a vidékét elpusztítani, és Samylt így készeríteni,hogy ínegyei védelméről gondoskodjék. E beütés csakugyan sikerült, s 20- tttfj JfajWjftWáal fajgffiggflág ftZj.egy ez vidéket Batumájig elpusztította, s a marhanyájakat elhajtotta. A lakosok egy része az erdőkbe menekült , a visszamaradtak „lemészároltattak“, s csak kevés jutott élve orosz kézbe. Délben hg Orbeliána fennebbi „hős“ tett elkövetése után Sztaryj Baturnajnál seregeinek pihenési időt engedett, aztán Szalatov a többi helységei ellen nyomulandó; azonban ugyanakkor a lesghiai hadak főnökétől azon értesítés érkezett hozzá , hogy Samyl számos sereggel a lesghiai őrvonal balszárnyát megtámadta, s hogy a jobbszárny egészen fedezetlen, úgy hogy Orbelián kénytelen vélt Sumkhalat kerületbe visszatérni oly czéllal, hogy onnét Kazikumudi khánságba, s ha kell tovább vonuljon. Samyl legújabb győzelméről következő részletek érkeztek Konstantinápolyból: Samyl Georgiába beütése aug. 29 és sept. 1 je közt történt. A hadiműködést maga Samyl intézte, 20,000 cserkesz élén. A támadás az oroszokra nézve egészen váratlan volt, s őket annyira meglepte, hogy rövid csata után, anélkül hogy megálltak volna,a visszavonulást hosszabb védelemnek eléje tették. Samyl az oroszokat a Kurig üldözte, nagybecsű zsákmányt szerzett, és számos jelentékeny kezeseket vitt magával. Az oroszok a síkvidékről a magasabb hegyi tájékra vonulnak. Beb ut a ffnok, midőn a Samyl győzelmét meghalld, épen Bajazidban volt, a rombolási munkálatok megszemlélése végett, ő a Bajazidnál táborozott csapatokat azonnal útnak indítá a fenyegetett pontok felé. Samyr seregével a hegység aljánál tábort ütött. Smyr abból a Kisázsiában kitört, már említett lázongásokról következő részletek érkeztek : „A ceibekek (török militzia), kiknek feladata volt az országban a rend és csendre ügyelni, többé kevebbé feloszlásban vannak, és rablócsoportokat képezve barangolnak szerteszét. Közelebbről két ily banda alakult egy egy vezér alatt, kik magukat a völgy egykori fejedelmeitől származtaták. Az egyik csapat Asmed-pasa-oglu vezérlete alatt elfoglalta Naszlut, a török kormányzót letette, önkényes adót hajtott be, s mindenféle kegyetlenséget elkövetett. A másik csapat, Szinau-oglu alatt, Aidin tartománynak fővárosába is benyomult, azt megszállta, s a legkegyetlenebb önkényt kezdé gyakorolni. Ez több hétig tartott, mert a felkelés elnyomására csapatok nem léteztek. Ez alatt az aidini kormányzó, Kani pasa, egyiptomi születés, a próféta zászlóját kitűzó, általános nadifelkelést rendelt el, s 1500 embert gyűjtve maga köré, legelőbb is Naszlu ellen nyomult. E csapat közeledtére Aemologlu csapata, mely 3—4000 emberből állt, részint elszéledt, a megmaradt rész pedig az aidini kormányzó elé indult. Azonban Asmedoglu alkudozásba bocsátkozott és megadta magát. A csapat azon része, mely a fegyvert nem akarta letenni, Kani pasa csapatai által részint leöletett, részint elfogatott. Ezután Kani pasa a felkelő főnök Asmedoglut maga elé rendelő , és a csapatok szeme láttára levágta fejét. Közvetlenül ezen executió után a csapatok Aidinba indultak. Szalonikhiból újabban egy sorezred érkezett, a rend helyreállítására. A mostani ^jpr^talanateck. színhelye egyébiránt ugyanaz, melyet 1878-ban Halim bimbasi a völgybeli fejedelmek legutolsója, hosszabb ideig védelmezett a, csásítok ellen. . ji LasiwijkresMf UljOAkhftlm L iUpt. 8. „Austerlitz“ franczia sorhajó már több nap óta Waxholm erőd előtt horgonyozássyiy látszik, több ideig fog ott állomásozni, a svéd partok és a balti flotta közt a közlekedést fönntartani, s főként az élelmiszerek szállítását eszközlendő. Stockholmból számosan látogatják meg. Múlt szombaton többek közt Oszkár herczeg is meglátogatta. — Az északi harcztérről eltávozó hajókra nézve megjegyzendő, mikép azok legnagyobb részben francia hajók. — A félhivatalos „Constitutionnel“ egy czikket hoz az északi expeditiót illetőleg, mely által a hajóhad látszólagos tétlenségét mentegeti, melynek tartalmát itt rövidbe foglaljuk: „Az orosz kormány számos év óta erődíti tengeri várait egy vízi oldalróli megtámadás ellen. E művek erejére csak egy pillantást kell vetnünk, hogy meggyőződjünk, miszerint bármily hatalmas hadigépek legyenek is sorhajóink, azok meghatározott vízmélységet s széles vízterületet igényelnek arra, hogy sikerrel működhessenek. Mielőtt hajóink faoldalát e gránitfalak ellen fordítnók, közelről kell azokat kikémlelnünk, és jól megfontolnunk, hogy tengeren és szárazon minő erők Volgának legczélszerűbben alkalmazhatók. E kémlés megtörténhetett; mivel az orosz flotta az egyesülteké elől, holott számra és ágyukra nézve egyenlő erejű volt, az orosz erődök falamögé vonta magát, míg a mi lobogóink azok előtt kihívókig jelentek meg. Jelenleg a szükséges kémletek, rajzok és tervek hihetőleg készen vannak, s ha Oroszország még tovább is ellenszegül, nincs kétség benne, miszerint a következő hadjárattal ez erődök elesnek. — A császár nem nézheti el, hogy a tengerészek önmegtagadása sikertelen maradjon oly hosszas fáradalmáé czirkálás után. Ezért jön Bomarsund bevétele elhatározva. E fényes, s mindkét hajóhad által közösen előkészített s végrehajtott működés valódi örömünnep volt tengerészeinkre nézve. ,Higye el ön, minister ur, — ha Parseval admirál hivatalos jelentésében .— ,mikép könnyebb jó hajóinkat és bátor legénységünket az ellenséggel szembe vezetni, mint őket féken tartani s, türelmetlenségüket mérsékelni.* Ez legjellemzőbben fejezi ki tengerészeink buzgalmát, stb. — Stockholmból sept. 5-kéről írják, miszerint a svéd lapok folyvást Finnlanddal foglalkoznak, melyre nézve a vélemények igen elágazók. Az ellenzéki lapok azon esetben, ha Finnland Svédországhoz csatoltatnék, az előbbi országnak függetlenségét meghigyatni óhajtják, melynek némi maradványát még az orosz uralom alatt is megtartá, s erre rövédvül hozzák föl azon számos forradalmát, mely Finnlandban a svéd uralom idejében tört ki. A kormánypártnak sajtója ellenben csak úgy akar tudni Finnland visszafoglalásáról, ha az a régebbi intézmények szerint csatoltatik szorosan Svédországhoz, azt állítván, hogy e nélkül annak megvédése lehetlen fogna lenni. Finnland ellenségesen van hangolva a nyugatiak ellen —mondják a kormánylapok — mióta az angolok fölégették élelmiszereiket; mit éleszt meg azon álhiedelem, mintha a keleti harczot Oroszország a kereszténység érdekében folytatná ; de ez, mindemellett nem volna akadály Svédország útjában , hogy a nyugati szövetséghez csatlakozzék, ha azt magast rendű politikai okok ajánlanák. A sajtó ezen tárgyalásaiból annyi mindenesetre világos, miszerint a nyugatiak közi csatlakozás felsőbb körökben komolyan tárgaltatott, s hogy ezen csatlakozás fejében , Finnlandnak SvédországHázi foglalása líörözött vagy ajánltatt ^Kyntiakepenj^ *2948 Anglia, London, sept. 12. A „Chronicle“ úgy látszik, szívéből megbánta ama vérmes biztonságot, melylyel hetek óta előre jósolta Szebasztopol bukását, s‘ az osézesi angloTeájtídt’ annak meggondolására inti , mikép a krími expeditio utoljára is nem sétaút, hanem rendkívüli merénylet. Szerinte egy tetemesen megterhelt hajóhad a boszos elemekben még rettentőbb ellenségre találhat, az orosz császár seregeinél. A szerencsés kiszálláshoz igen nyugott időjárás kívántatik, a napéjegyenleti viharok igen veszélyesek. Tisztjeink s katonáink közöl sokan, — úgymond — még sohasem láttak ellenséget, s a sereg nagy része betegek vagy gyógyulófélben levőkből áll stb. Ezért egy keresztény néphez nem illik, elhízott reményekkel kecsegtetni magát, hanem alázatossággal s Istenbeni bizalommal kell bevárnia a kimenetelt. A „Herald“ után említők fennebb azon állíthat, mikép a krimi expeditiót a franczia cserélyes előterjesztéseinek kell köszönni, hogy az angol hajók azért,mennek a Krím ellen, mivel Napóleon kijelenté, hogy különben hajói egyedül fognak menni. Azonban e lap az expeditió jelleme iránt még nem érzi magát egészen megnyugtatva. „Ha csapatjaink“ — úgymond — „nem azért mentek el, hogy Szebasztopolt megrohanják, jobb lett volna honn maradniok. Azon terv, miszerint csapatjaink a Krímben telelnének, s a hideg északban Szebasztopolt bezárnák, igen veszélyesnek látszik. Azt mondják ugyan, hogy ha egy ily nagy erősség szárazon s tengeren szorosan bezáratik s föl nem mentetik, a capitulatiónak előbb-utóbb magától kell értetnie. Először épen nem oly világos, hogy ezen bezárás kivihető, amennyiben ez szárazon a tér minőségétől, s a Krímben levő orosz csapatok erejes felosztásától függ. Ezen föltételek egyikéről sem vagyunk pontosan értesülve. Csupán elsietett föltevés, mikép a szövetséges seregek jelenléte még szárazon is egészen bezárandja az ostromlott erősséget. Épen oly elsietett azon vélemény is, mikép hatályok tengerein ostromeárt lehetene fenntartani.’ Egy hét múlva elkezdődnek az évenkinti fekete-tengeri viharok. Ezért ha csapatjaink nem azért szállanak ki, hogy tüstént megrohanják Szebasztopolt, semmit sem nyertek egyebet annál, hogy Bolgárország helyett a Krímben fognak felelni. Sajátképi munkájukat mégis csak áprilben fogják megkezdhetni.“ A 120 ágyús „Royal Williams szombaton 700 orosz foglyot hozott Plymouthba, kik