Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)
1854-11-29 / 583. szám
Brassó, nov. 19. A cs. k. Schwarzenberg Károly tg 19-ik sorezred gránátos zászlóaljának zászlószentelési ünnepélyéről, mely e napon ment ▼égbe, a „Satellit“ igen érdekes tudósításából sietünk a következőket közleni: E gránátos zászlóalj valódi lovagias módon a Felséges Császárné Erzsébet első névnapját választó, melyet ő Felsége mint a nagy austriai birodalom szeretett honanyja ünnepelt. Az idő reggel nem igen kedvező volt, minélfogva a szertartás a r. kath városi plébániatemplomban hajtatott végre. 8 óra után a zászlóalj díszben, fenyűgalyakkal ékesített csákókkal a templom elé vonult. — Gr. Sohlaffgotsche altn.a 9-dik gyalog hadtest parancsnoka , excellenciája, b. H a n.d 1 altn. és csapat-osztályparancsnok, továbbá b. Csorich városparancsnok vezérőrnagy kíséretében, törzs- és főtiszti fényes környezettel a szép gránátos zászlóalj homloksorai előtt elléptetett s aztán az egyházba ment, hová mindenki követte s a zászlóalj is fegyverestül bevonult. Romái kath. városi lelkész és apát Kovács Antal ur erőteljes hazafiui beszédet tartott magyar nyelven a nemes magyar nemzet e vitéz fiaihoz, szólt nekik a hazafi kötelességéről legfőbb hadi Ura és Császára iránt, és zászlójáhoai hűségéről stb. Miután az egyházi beszédet a hadfiak nagy figyelemmel végig hallgatták, az apát elhagyta a szószéket s nagy misét tartott. Megragadó pillanat volt, midőn a zászlótartó a nagy oltár előtt egy asztalra helyzett zászlót az első és utolsó evangyeliom alatt fölemelte s a zászlóaljnak a főoltár jobbján és balján álló tisztikara kardjait a zászló oltalma és védelme jeléül kivonta. Ép oly megható volt az is, midőn a nagy mise végével a zászlótartó az oltár elé lépett és jobb térdére ereszkedve a zászló fölszentelése megkezdetett. A győri püspök e zászlóra egy szalagot küldött ily magyar és német felirattal: „Istennel győzelemre!“ A nagyszámú és fényes vendégkoszorú bevégezvén a szokásos szegbeverést, Te Damn tartatott, mely után a magas tábornoki kar, a tisztek s az egész vendégsereg elhagyta a templomot s a gránátos zászlóalj újra a templom előtt sereglett össze. Mintegy varázsütésre kisütött a nap. A csapat ezután a vásártérre vonult, hol az ünnepély katonai része végrehajtatott. A piaczra érve négyszöget képezett, midőn a tábornoki kar helyét a négyszög közepén elfoglalta, a zászlóalj parancsnoka megragadta a zászlót s velős szavak kiséretében adá azt át a zászlótartónak, mire végszavait: „Éljen Ferencz József!“ háromszor viszhangozá a katonaság. Ezután b. Pászthory ezt a következő magvas magyar beszéddel fordult a zászlóaljhoz : „Kedves bajnok társaim! Ezen istenesen felszentelt zászló, melyet Győrmegye püspöke a méltósága fényes szalaggal ékesítni kegyeskedett, és most védkarjaitokba átadatott, vezércsillagként lobogjon előttetek. Ragaszkodjunk hozzá tántoríthatatlan hűséggel! őrizzük és védjük vérünkkel és életünkkel! Tartsuk meg utolsó pillanatunkig letett eskünket! Legyünk Felséges Császárunk jogainak dönthetlen bástyái ! Legyenek karjaink Fels. Urunk győzhetetlen pajzsai! így méltán bizhatunk, hogy a mindenható nagy Isten,ki eskünket hallja, és szivünk legmélyebb mélységébe tekint, bennünket győzedelemről győzedelemre, dicsőségről dicsőségre vezérlend. Jelszavunk pedig minden esetben, és minden környülményekben legyen: „éljen a mi bajnok Császárunk Ferencz József. Éljen !“ Egy a kápolnahegy fokáról a felhőkig felhangzó dörgő éljen követte az ezredes szavait. Erre a legénységnek a haditörvényczikkek olvastattak el s letette a hűségesküt uj zászlajára. A parancsnok ur elléptette a zászlóaljat, mi kitűnő katonai tartással és pontossággal ment végbe. Roppant számú közönség vett részt e szép ünnepélyben. /jai, S3 a Az élet harcza. Dickens Károlytól. (Folytatás.*) Hogy Clementina , mielőtt e kérdésre felelt, miként nyitá föl egyik zsebét s nézett annak tátongó mélységébe a gyűszű végett, mely nem volt ott, — és aztán hogyan nyitá föl az átellenes zsebet, s azt annak fenekén mint nagybecsű gyöngyöt fölfedezni vélvén , hogyan távolíta el különböző gátló czikkeket , minek egy zsebkendő, egy gyertyavég, egy piros alma, egy narancs, egy szerencse-krajczár , egy csirkenyerő , egy lakat, egy sokkal találóbban leírható mint sokat igérő kis olló, mintegy félmaroknyi leszakadt gomb, néhány gombolyag fonál, egy kis gyűjtemény hajfodró papírtekercsekből, egy piskóta, mely tárgyakat egyenkint és összesen Britain kezeibe adogatott, s nem tartozik ide. Sem pedig az , hogy zsebét fogságban tartandó, miként ragadó nyakon (mivel annak nagy hajlama volt a legközelebbi ránéz körül összefonódni), s hogyan vett és tarta egész hidegvérrel olyan állást, mely az anatómia és a nehézkedés minden törvényeivel ellenkezni látszék. Elég, hogy végre egyik ujja hegyén napfényre hozá a gyűszűt, s megzörgeté a tűtartót. Mindkét csecsebecsének irata, a rendkívüli súrlódás miatt annyira elkopott, hogy már enyészni kezdett. „Ez- e a gyűszű, ifjú hölgy, mi ?“ szólt Snitphey, ki tréfát akart űzni. „S mit mond e gyűszű?“ „Azt mondja“ szólt Clementina, oly lassan olvasva körül, mintha egy torony lett volna. „Feledj és bocsáss meg.“ Lásd a „B. P. H.“ 575. számát. Snitchey és Craggs szívükből kaczagának föl. „Minő eredeti !g szólt Snitchey. „Mily könnyű !“ szólt Craggs. „Mennyi lélektani ismeretre mutat!“ monda Snitphey. „Mennyire illik minden világi dolgokra !“ monda Craggs. „És mit mond e tűtartó ?“ kérdi a Firma feje. „A tűtartó azt mondja, hogy“ felelt Clementina, „cselekedj, mint kiváncd, hogy mások cselekedjenek “ „Cselekedj, különben mások megcsalnak, így jobb volna,“ szólt Snitohey. „Ezt nem értem“ felelt Clementina, kétkedőn rázva fejét. „Én nem vagyok ügyvéd.“ „Ezer szerencse, hogy nem az orvos úr“ szólt Snitohey úr hirtelen feléje fordulván „különben védenczeinek felénél ezt aranyszabálynak tapasztalná. Bármi sevetséges legyen is az ön világa — erre elég komolyak ők — s később minket okoznak. Mi hivatásunknál fogva alig vagyunk egyéb tükörnél , édes Alfréd úr , de rendesen bosszús és veszekedő emberek folyamodnak hozzánk, kik nem a legkedvesebben néznek ki, s egy kissé nehéz velünk pörölni , ha kedvetlen arctokat tükrözünk vissza. Úgy hiszem“ folytatá Snitohey, „hogy magam és Craggs nevében beszélek, nemde?“ „Igaz, igaz!“ szólt Craggs. „S így ha Britain úr egy korty tintával kötelezne le,“ szólt Snitohey a levelek felé fordulván, „aláírjuk , lepecsételjük s mielőbb átadjuk ez irományokat, különben a kocsi, mielőtt észre vennék, itt lesz.“ Ha valaki a látszatból akarna ítélni, a kocsi tízszer is megérkezhetek, mielőtt ő észrevette volna ; annyira el volt merülve, a mint az orvost azügyvédek ellenében, az ügyvédeket az orvos ellemásik neme iránt, s szerette mindenüvé felírni nevét. Szóval, az orvos elvégzé minden teendőjét s letette tisztét s Alfréd azt önmagára ruházván, bátran kezdett az élet útjához. „Britain!“ szólt az orvos, „szaladj a kapuhoz, s ügyelj a kocsi érkezésére. Az idő repül — Alfréd !“ „Igaz“ szólt gyorsan az ifjú. „Édes Róza! egy perczet még! Marit — ki oly fiatal és szép, oly nyájas és annyira bámultatik , ki kedvesebb szívemnek, mint az életben akármi egyéb — ne feledd. Rád bízom Marit !“ „Ő mindig legfőbb gondosságom tárgya volt, Alfréd. Most már kétszeresen az lesz. Higy nekem, hiven fogom teljesíteni kötelességemet.“ „Hiszem Róza. Jól tudom ezt. Ki nézhetne azozodra , ki hallhatná szavaidat, hogy erről meg ne győződjék! Ah! jó Róza ! Ha oly jól kormányzott szívvel, oly nyugalommal birnék, mint te, mily bátran hagynám el ma e helyet U. „Valóban?“ felelé Róza nyugodt mosolylyal. „S mégis Rózám — testvérem — ez valódi neved.“ „Használd“ szólt Róza hirtelen. „Szeretem azt hallani, ne nevezz másként.“ „Hát, testvérem — mégis“ szólt Alfréd. „Mari és én jobb szeretnék, ha itt bírnánk a te szilárd tulajdonaiddal , mindkettőnket boldogabbakká tennének. Nem vinném az életbeni használatra azokat, ha lehetne is !“ „Egy kocsi a dombon !“ kiálta Britain. „Az idő nem vár, Alfréd“ szólt az orvos. Mari félre állott volt, földre szögzett szemekkel, ifjú szerelmese nénjéhez vezetőtt s karjai közé adá. (Folyt. köv.) KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A Krimbéli legérdekesb tudósítások a távirati sürgönyök közt olvashatók. Azokban különösen föltűnik az, hogy az egyesültek a bombázással egészen felhagytak, s ostromágyaik od. 18 kán elnémultak. Ebből mindemellett alig lehet egyebet következtetni, maint hogy az egyesültek erejöket elegendő segélycsapatok érkezéséig kímélni akarják, hogy annál kitartóbb hatálylyal kezdhessenek egy második ostromot. E mellett azonban a tudósítások oda látszanak mutatni, hogy az egyesültek nem tartják lehetlennek az oroszok részérőli újabb megtámadtatást,és az ellen folyvást sánczolások által ügyekének magukat biztosítani; de ez egyszersmind mutatja, ami Napóleon leveléből is, melyet Cantiberthez intézett, kitűnik, hogy az egyesültek gyengébbek, hogysem támadólag léphetnének föl. Ehhez járul a bekövetkezett viharok kártékonysága, s már a nov. 13—14- ki vihar tetemes károkat okozott az egyesültek hajóiban Mi a várt segítségeket illeti, nov. 15- ig, mint Párisba érkezett tudósítások jelentik, már 15,000 főnyi új segéderő érkezett Krímbe a franczia, és 6000 fő az angol sereg számára. Az oroszok Szebasztopolban uj meg uj akadályokat állítanak az ostromlók ellen, az utczákon uj meg uj torlaszok és tűztelepeket láthatói, szóval kétségtelen, hogy Mencsikorf hga várost drágán fogja eladni, s az egyesülteknek, mint egykor Szaragosszában történt, házat ház után kellene elfoglalniok s a torlaszok s egyéb akadályokat léptenkint legyőzniük. — Odessza előtt még folyvást számos szövetséges hajók czirkálnak, s a zárlatot szigorúan föltartják. Magánlevelek szomorú rajzát adják ezen nem rég még oly virágzó városnak. Amint a „Moniteur de P Armée“ írja, minden krími magántudósítások egybehangzólag jelentik, hogy a szövetséges hadsergek Balablavánáli állásukat oly védművekkel vették körül, mikép az ellenségnek ez oldalonujaok támadásától nincs mit félniök. Cherson félszigetnek már topographiai helyzete olyan, mikép már maguk a természeti akadályok azt egy hadseregre nézve, ha az a tengernek ura, teljesen biztos ellentállási ponttá teszik. A védművek, melyek ez akadályoknak egymással összekötése végett állíttattak, és az oda vivő utat védő tűztelepek jelenleg oly egészet képeznek, melynek az ellenség, egymásután két ízben szenvedett megveretés után, bizonyosan nem fog büntetlenül neki menni. Mint Konstantinápolyból nov. 16- ról írják, oda 10,000 angolt és 30,000 francziát várnak, mint segédserget a krimi expeditio számára. A csapatszállítások Szebasszopol felé naponkint, sőt mondhatni óránkint szakadatlanul folynak. 9-jeén Gallipoli előtt nem kevesebb mint 22 szállítóhajó haladt, mind rakva a franczia csapatokkal. Vasárnap és hétfő közti éjen egy roppant vihar nagy ijedtséget okozott, Konstantinápolyban és a külvárosokban számtalan ablakot bezúzott, fedeleket leszedett, s Ahmed nagy mosójának egyik legszebb minaretjét ledöntötte. Attól tartanak, hogy e vihar a tengeren hasonlíthatlanul nagyobb volt, de bizonyos tudomás még nincs róla. Erzerumból oct. 24-ről írják, hogy utazók állítása szerint az orosz sereg elhagyta Bajazidot, és visszavonult az orosz határok felé. E visszavonulással megnyílt a diadini út, mely maga után vonandja a Persiávali közlekedést. Az erivani osztálynak, Bajazid elfoglalása után — legalább oda látszott irányzottnak Bebutorf terve — feladata lett volna Toprakale s onnan Karsz felé előnyomulni,és a török sereget az Indzs-Dexeben táborozó grunhi hadosztállyal egyszerre megtámadni, és így a visszavonulhatást elvágni. De az indzs-dexei csata, bár a törökök azt elvesztették, oly gyilkos pusztítást vitt véghez az oroszok sora között, és annyira demoralizálta, hogy az Arpacsain át gyorsan visszatértek,Gumri ágyúi alatt oltalmat keresendők. 3268 Anglia, London, nov. 24. Azon öröm-harangszó, mely tegnap a londoni tornyokról az inkermandata megünneplése végett hangzott, nem talál viszhangra a ma reggeli lapok vezérczikkeiben. A harcztérrőli tudósítók is igen keserű, hangon szólnak a nov. 5 -én oly drágán vásárlott babérokról. A „Times“ mindenek előtt angz illusiókra utal, mikkel a garmadát elindulni látták, s miknél fogva a szövetségesek Austria s Törökországtól legalább oly diversiót vártáig mely lehetetlenné tette volna, hogy Gorcsakoff s Dannenberg tábornokok Szebasztopol fölmentése végett Krímbe nyomulhassanak. „Kiszállásunk perczétől fogva“ — úgymond — „a háború minden más ponton megszűnt, hogy így a világnak némileg üres ideje legyen a Krímbeni nagyszerű látványt élvezhetni. A balti hajóhad semmit sem tett többé az ellenség foglalkoztatása végett, s a törökök tétlenül maradtak. Ekkor egymás után két orosz sereggel kelle küzdenünk; lehet, hogy rövid időn még egyenlőtlenebb harczot kellene folytatnunk egy, már útban levő harmadik orosz sereg ellen. Nem arról van többé kérdés, hogy váljon elfoglalhatjuk-e Szebasztopolt, vagy nem. Az oroszok számbeli túlerejénél fogva, talán még nehezebb lenne megtartani a martalékot, mint kivívni. Mi védő helyzetben vagyunk, s újra hajóraülésről, erkölcsi s physikai okokból szó sem lehet. A szövetséges seregek számára nem marad egyéb hátra, mint győzni vagy halni. Ez az ő kötelességük. Hát a miénk micsoda? Vájjon 26 milliónyi népesség mellett még csak 30.000 embert sem küldhetnénk-e egyszerre segítségül, a Krímben szorult helyzetben levő maroknyi csapatnak ? Minden félzsoldon levő tiszteket be kell hívni, a néphadat önkénytes helyőrségi, sőt még hadi szolgálatra is fel kell szólítni, s a néphadban támadt hézagokat, szükség esetében sorshúzás útján kell betölteni.“ — Leiningen Ernő herczeg,ki mint midshipman a fekete-tengeri hajóhadnál szolgál, tegnap betegségi engedélylyel Konstantinápolyból ide érkezett, s tüstént Windoorba ment a királynőhöz. — Az inkermani csatában elesett Strangways dandártábornok helyébe, Raglan lord tüzérségének főparancsnoksága Dacre Richard alezredesre ruháztatott át. — A legújabb tudósítások szerint, Brown tábornok már jobban van. Karjának elvágatásáról szó sem volt, úgy hogy azon, reménynyel kecsegteti magát, mikép két hét alatt újra átvehetendi a könnyűhadosztály fölötti parancsnokságot. Távolléte alatt Codrington vezérőrnagy helyettesíti őt a parancsnokságban. — Az elesett Torrens tábornok, a 4-dik osztály dandárnokának helyét egyelőre Thorn őrnagy tölti be, a testőr-dandár parancsnoksága pedig Upton ezredesre ruháztatott át, ki egyébiránt nov. 5 -én szintén könnyű sebet kapott. — Ma reggel ismét egy erős testőrcsapat indult el innen Portsmouthba, hol a 121 ágyús „Royal Albert“ várakozik reá. E hajó legénysége mintegy 800 emberből áll, s remélik, hogy 10 nap alatt Balaklavába érkezendik. — Price, fehér-lobogós ellen-admiral történetes halála következtében, Courtenay kapitány kék-lobogós ellen-admirállá léptettetett nőben , s védenczeiket mindnyájok ellenében gondolatában mérlegelé , s a gyűszűt és a tűtartót (rá nézve uj eszme) mindenkinek philosophiájával illeszté egymás mellé, szóval jobban belekábult e tárgyakba , mint valaha nagy druszája a theoriák és iskolákba. De Clementina, ki jó nemtője vala, — habár Britains lehető legkevesebbet tarta ennek észbeli tehetségei felől, mivel nem foglalkozott elvont eszmékkel, s minden időben készen állt megtenni azt , a mit kelle — egy pillantás alatt előhozván a tintát , azon szolgálatot téve neki, hogy könyökeinek alkalmazása által magához téríts, mely gyöngéd érintések álal annyira fölszurkálta emlékezetét, e szót a lehető legbetűszerintibb értelemben véve , hogy rögtön eleven és serénynyé lett. Mennyire szenvedett az állásabeli emberek közt gyakran tapasztalható aggodalmasság"miatt, kiknél a toll és tinta használata, valódi esemény, miszerint nevét nem írhatja egy nem saját keze által készített okmány alá a nélkül, hogy kellemetlen ügyekbe ne keveredjék, vagy nehogy ismeretlen és nagyszerű öszvegek fizetésére kötelezze magát; s mennyi óvással közeledék az Írások felé az orvos kényszerítésére , hogy követelé az Írások átolvasását mielőtt aláírta volna, s fordítá meg, nehogy valami csel legyen hátukra írva; és hogyan csüggedt el, mint olyan, ki egész vagyonát látszék aláírni, — nincs időm elmondani. S aztán mily rejtélyessé lön előtte a kék tarisznya, mely aláírását tartalmazd ; hogyan tört ki Clementina ellenállhatlan kaczajban azon , hogy mily fontos és tekintélyes személylyé lett , s szélesedek ki az egész asztalon, mintegy kiterjesztett szárnyú sas, hajtá fejét balkezébe, néhány kabalistikus jegy rajzolásának előjátékául , melyek igen sok tintát fölemésztenek, s melyeket nyelvével törölt ki. S végre, hogy miután a tintát megízlelé, e tekintetben valódi szomjat kapott, minőt a tigrisek éreznek ft folyadékok egy előre hihetőleg a csendes-tengeri hajóhad parancsnokává leend. — A kormány újólag 10, 500 tonna-terhű csavargőzöst, s 1, 500 tonna-terhű brémai gőzöst szállítási szolgálatra bérelt ki. — A tábori távirdai készület, 24 mértföldnyire terjedő sodronyokkal,, a „Prince“ hajóval Balaklavába érkezett, s a szövetségesek táborában hihetőleg alkalmaztatni fog. Mint tudjuk, azt állíták, mikép Nolan kapitány adott alkalmat az oct. 25 ki szerencsétlen lovassági megtámadásra, melyben ő maga is elesett, az által, hogy a Raga n lordtól kapott parancs helyett más parancsot vitt meg. Most a „Globe“ következő sorokat közöl : „A Raglan lord által pcV25-ben Lucan lordhoz küldetett parancs szóról-szóra így hangzik : Raglan lord óhajtja, mikép a lovasság gyorsan előnyomuljon, az ellenséget eldözte, s kisértse meg őt az ágyukvitelében meggátolni Franczia lovasság van a baloldalon. Sürgetőd. R. Airey.“ — Sir Hamilton Seymour az előbbi sz.pétervári követ, a marilebonei választók által meghivatott, hogy az elhunyt Dudley Stuart lord helyébe képviselői jelöltül lépjen föl. — A „Royal Albert“ — ha lehet — már jövő szombaton Krímbe induland, az „Indiana“ tegnap reggel Toulonba indult. — A börzén azt hiszik, hogy a bank-disconto legközelebb le fog szállíttatni. — A legközelebbi kabineti tanácsülés péntekre van kitűzve. — A nov. 5—-i csatában elestek közt két parliamenti tag van, Pakenham és Hunter Blair alezredesek. — A Szebasztopol előtt elfogatott Dunkellin lord szabadonbocsáttatása valósul. Atyja Claribarde lord, Dolgoruky herczegtől, az orosz hadügyministertől egy oly levelet kapott, melyben a nemes lorddal közöltetik, mikép a császár megemlékezvén azon időről , midőn Clankbarde lord udvaránál angol követ volt, szerencséjének tartja, fiát neki visszaadhatni. Mivel Raglan lord eközben Mencsikoff herczegnek ajánlatot tett az iránt, hogy Dunkellin lord valamelyik elfogatott orosz tisztért cseréltessék ki, a császár azon óhajtását fejezé ki, miképp a - 8 a wefi kapitány, ki Angolországban van, Oroszországba visszabocsáttassék. A „Chronicle“-hez Máltából érkezett sürgöny szerint, Torrenss Bentinck tábornokok, s több más sebesült tisztek ezen szigetbe érkeztek. Az „Orinoco“ s a „Golden Fleece“ 9- bén onnan Krímbe indultak. Francziaország, Pária, nov. 24. A„Moniteur“ nem-hivatalos részében ma így nyilatkozik : „A császár ama seregrőli gondoskodásában, mely oly bátorsággal harczol Szebasztopol falai alatt, nem akart csupán arra szorítkozni, mikép a főparancsnokot rendkívüli teljhatalommal ruházza föl arra nézve, hogy ideiglenesen betölthesse a megürült tiszti állomásokat, a zászlóalj vagy lovasszázad - főnöki állomásig bezárólag. Ő felsége azt vélvén, mikép minden jutalom becse emeltetik az által, ha az a csatatéren, mindjárt azon perczben, midőn kérdemeltetett, adatik a hadügy-m minister javaslatára, Canrobert tábornokot szintén felhatalmazá arra, hogy a becsület legio rendjében tiszteket s lovagokat nevezhessen ki, s katonai érdemjeleket osztogathasson.“ Továbbá ugyancsak a hivatalos lap következő nyilatkozatot közöl: „Mindenki előtt föltűntek azon kifejezések, melyekkel Raglan lord kijelöli, hogy minő részt vettek tábornokaink s katonáink az inkermani győzelemben."Ezen bizo