Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)

1854-11-08 / 566. szám

latéve a városi szigeten és az újpesti parton, — egy uj lánczszemeül az anyaváros és az uj telep közti — idők folytával idevégzendő összeköttetésnek. Mind az elősorolt előnyök, mind különösen ez utóbbi tekintetek remélnünk engedik, mikép az ottani földbirtoknál érdekelt felek az állami orgánumoknak a kikötő létesítésénél minden szükséges segélyt nyújtani sietenének, s a vállalat életbeléptetését résztvevő közremunkálással előmozdítandják. Austria birodalom, Bécs, nov. 7. Bécsi lapokban az oktatásügyi ministeriumnak egy bocsátványa közöltetik f. é. sept. 20 ról, melyet a nevezett ministerium a protestáns hitvallási iratok positiv tartalmának fenntartása végett valamennyi magyar helytartósági osztályokhoz, a temesvári helytartósághoz, és az erdélyi katonai és polg. kormányszékhez intézett. Szén bocsátvány így hangzik : „Értesíttettem, hogy az itteni elemi iskolákban egy a keresztény vallástannak, tantételek és mondatokban stb., Simon M. Kér. Fer. által szerkesztett két első folyamából Dobsinán készített kiadás vallásoktatási tankönyvül használtatok. Mindkét tanfolyam egészen rationalistive van tartva, amennyiben azok az evangélikus hitvallás lényeges tanait vagy egészen mellőzik, vagy a hitvallási iratokról egészen eltérő értelemben adják elő. Megfontolván, hogy a rationalisticai tanok terjesztése az iskolákban nem csak a vallás alapját aláássa, hanem az állam szempontjából is, mely csak a törvényileg elismert hitvallásokat tekintheti hivatottak és feljogosítottaknak, tanaiknak az oktatás és nevelésben érvényessé tételére, tökéletesen meg nem engedhető : az ... a helytartóság megbizatik, a kellő intézkedéseket megtenni, hogy a kérdéses vallási könyvek minden evangélikus iskolákban, hol előfordulnak, használaton kivül tétessenek, és szt evangélikus egyház hitvallásának megfelelőkkel pótoltassamak.“ — A cs. k. haditörvényszék Bécsben okt. 30- ban közzéteszi, hogy Varga István, 1848-ban akkori magyar ministeriumi titkár, ki Bécsben az októberi lázadásban részvétel miatt két évi nehéz tömlöczre ítéltetett,de kegyelmet nyert,aztán lakását Pestre tette át, most azzal vádoltatik, hogy a felségáruló Kossuth Lajossal összeköttetésben állott , annak megbízásából Magyarországban a császári kormány megdöntésére új összeesküvést koholt evégett utasításokat, forradalmi felhívásokat, egyleti papírokat stb. terjesztett, Magyarországnak az austriai államkötelékből kiszakítására törekvő titkos társulatokban részt vett, a külföldről becsempészett úgynevezett Kossuth - dollárjegyeket az összeesküvés tagjai közt forgalomba tette , és e pénzjegyek elvállalóitól nagy összeg készpénzt váltott be, hogy azt az egyleti céloknak az országban előmozdítására fordítsa, nagyobb részét pedig a központi bizottmánynak Lon- Idonba szolgáltassa. Az ellene még 1853. ápril he- ban elrendelt vizsgálat következtében, mivel tar- tózkodás helye nem tudatik, felszólítunk, hogy 90 nap alatt a bécsi haditörvényszéknél jelenjék meg, s a felségárulási bűn vádja ellen magát védelmezze. KÜLFÖLD. todósítások a harczterekről Délkeleti csatatér. A „Moniteur“ marét hivatalos jelentést hoz a szebasztopoli lombázásról. Az első Canrobertonoktól oct. 18-ról, így szól: ■-¡ 11 „Tábornagy úr! Tegnap napkeltekor az angol 11 reggel együtt megnyitottuk a tüzelést. A dolgok j I mentek, midőn egy tűztelepi lőportár fellobba- 11 TÁM€MJk~ Két Révay. — Történeti beszély. — Irta Lisznyay Kálmán II. AZ ANYA. (Folytatás.*) E perczben fölhangzott a kardok csattanása s a viszhangzó berekben, mint a favágók megrezzenő baltaütései hangzottak a kimért vágások, mígapart szunnyadó madarai ijedten röpültek tova. — Te vérzel — kiálta a fehérdolmánya — kardom átjárta oldaladat. — Csalatkozol — szólt a vörös — csak ruháimat szakitá föl, védd magad ! A csata tovább folyt. Egyszerre a fehér lovag vállán sötét vonal higyódzott végig, vérrel öntözve a világos dolmányt, s a vörös lovag megállott. Nem tagadhatod — szólt,kardjával a sebre mutatva — a osztanak vége van ; engedd, hogy lovadra fölsegítselek. A fehér lovag csakugyan ingani kezdett, balkezét a lába fogta, mig kardja kihullván kezéből, a vízér kövein csörömpölt végig. — Köszönöm — rebegé a támogatott,—az ügy ki van egyenlítve, s bár a vágás elég mély, ha fölsegítesz, el birok menni hazáig, de — folytatá meg— ütödve, miközben egyszerre megállott — karomat oldaladtól átmelegülni érzem, s valóban mentémre rólad vér csepeg, Gábor ! te vérzesz! —Ne aggódj rajta Gáspár—felelt a vörös lovag— a*. egész egy kis karczolás lehet. *) Lásd „B. P. H.“ 564-dik számát. —Gábor!—szólt a felsegített fehér öltönyü,miután kardját és zekéjét magához véve — te derék lovagias fiú vagy, fogadd el kezemet, mint barátságom zálogát; mi ezután csak egymás mellett harczolunk. —Legyen—szólt a vörös férfiu,kezet szorítva— bár a jókat nem szeretem,mellettük unom, szégyellem magamat — mormogá—Isten veled! — Gábor ! — szólt újra visszafordulva a Gáspárnak szólított — hagyd el a régi utat, légy miénk. — Hagyj el, hagyjatok el engemet — szólt Gábor — nem akarok többé erről hallani, hires férfiak közt nincs helye Révay Gábornak. Isten áldjon! — Isten áldjon tehát! szólt részvéttel az elhaladó lovag. Révay Gábor épen lovához ért s annak kötelékét oldá föl, midőn háta mögött viszont lépteket hallott s utána erős hangon e kiáltást: — Megállj! A sűrűből egyszerre kivált a kiáltó lovag alakja,fényes vasöltönyben s lezárt kócsagos sisakkal fején , ölében egy második vasember látszott feküdni, míg jobb karjáról két dzsida nyúlt föl, csalámló végekkel. Révay már lován volt. — Mi a kívánságod ? kérdé a közelgőtől. — Halálod! — Jön a szilárd hangú válasz. — Okaid ? — Gazságod! Révay kardját rántá ki. — Nem úgy , — szólt az érkezett — te fedetlen fő és mellel vagy, én sisak és vasöltönyben; íme — szólt , nyeregkápájáról a pánczélt leemelve- csatold föl az enyém párját és fogd e dzsidát. Révay elfogadta az ajánlatot ; kevés perczek alatt melléről nehéz vas véré vissza a hold sugárurait s sisakja vérszin tollait szél lengeté. — Ügyed — szólt végre, sisakrostélyát lebocsátva — igaztalan ; egy ugyane helyen kapott párbajból már is terhes sebbe estem; de te egy oly szót ejtél ki a szádon, melyért — bár mit mondjon a világ Révay Gáborról — dzsidát török, — de ez áldozathoz két követelésem van. — Szólj ! — Harczod okát előre, nevedet a hároz után fölfeded. — Ha valamelyikünk el nem esik, legyen. Te gyalázólag szóltál egy nőről , ki velem közel viszonyban áll. Arkad szentségtelenül említé Thurzó Katalin nevét, a királyi lakomán. — Istenemre soha! Én e hölgyet tisztelem, bálványozom és imádom. — Már ez vakmerőség! Egy Révay Gábornak nem szabad imádni egy Thurzó Katalint, különben —folytatá gyorsan az ismeretlen — a hazugság igen is illik többi szép erényeidhez. — Elég — szólt Révay — bár érzem, hogy a vérvesztés gyöngít , mi vívni fogunk, — add a dzsidát — Thurzó Szaniszló — mormogá magában. Mindkét lovag egy körjáratot tön lovával, míg végre egymás ellen rohantak. Az első roham egyiknek sem sikerült. A két dzsida oldalt suhant el s csak gyors rántás előzé meg, hogy a két harczló feje össze ne ütődjék. Újra elváltak. A második összecsapás pillanatában egyszerre kifordult a dzsida Révay kezéből s lassan hátra kezdett hanyatlani lováról. Az ismeretlen segítségére sietett; a mell- és hátlapokat kapcsolá föl. A pánczél tele volt vérrel. — Te nagy sebet kroptál — szólt a lovag. — Még Ilyésházy szúrása a bal oldalamon, elöbbeni vívásomkor. — Úgy meg vagy büntetve. — Ez ügyben nem érdemiek büntetést -szólt Révay gyöngülő hangon — esküszöm az Istenre. Azonban a vérvesztés gyakorolni kezdi hatását • • . • szemeim világa homályosul • • • fejem szédülni kezd. Emlékeztetlek ígéretedre. Öltözetedről Thurzó Szaniszlónak tartalak . . . de hangod nem övé. . . . Az ismeretlen lovag visszaszökött lovára; Révayval szemben, a hold felé fordult, s feltolt sisakrostélya zörrenése hangzott... — Az anya ! — kiálta föl meglepetve Révay, mig parezze fölemelkedett. — Igen! — szólt távozólag az Amazon — az anya legkötelesb megvívni leánya becsületéért. Nem szégyelheted magad —■ nem nővel vívtál, —‘ bajtársad a trencséni főispány ! A távozó e szavait nem hallá többé Révay. Amint a szerelemcsillag halványult, halványult a lovag arcza is, s a megsebesített szemei elhalólag néztek föl a csillagos égre. * * * Midőn Révay Gábort a Duna völgyén lesuttogó hús szél magához téríté, fölnyitott szemei a hajnal pírjával találkoztak. A suttogó ajk első szava, a föllázadt önérzet nyilatkozata volt. — Egy Révay ! — sziszegé — s csakugyan annyira meggyaláztam volna a nevet, hogy a haza első nője fülébe is elhatott volna veszett, semmivé tett híre?___így ő is tudja, Katalin! . . . Katalin! .. szundorodással forduljon el nevem említésekor ? . . . . meggyalázva higye magát imádásom által ? . . . nem, ez nem lehet, nem mehet többé! . . A tervező lovag gondolatjait lova nyerítése szakitá félbe, mely elszaggatván kantárát, melylyel a fához volt kötve, ott állott elesett gazdája fölött, lesütött fővel szaglálva s a mint őt mozogni sejté, féllábát áttevé mellén s szemei oly tüzes örömet mutattak , milyennek kifejezésére nehezen volna képes emberi arcz. Alig lepé meg Révayt a hű állat örömhangja, midőn a nyerítést távolról, mintegy viszhangként ismételtem hallá. (Folyt. köv.) 3184 nála, mi szerencsétlenségre jelentékeny volt, némi zavart hozott ostromunkba. A fellobbanásnak annál nagyobb hatása lett, mert a mi tűztelepeink igét össze voltak halmozva azon pont körül, hol a fellobbanás történt. Az ellenség ezt használta, tüzelésénél sokszorozására, és a tüzérség főparancsnokával egyetértve úgy találtam, hogy mi kénytelenek villánk a miénket felfüggeszteni, kijavítások tétele és ostromrendszerünk kiegészítése végett jobb oldalunkon, új tűztelepek által, melyek az angol hadseregéihez közeledendnek. E hátráltatás valóban igen sajnálatos, de meg kellett benne nyugodni, és minden szükséges intézkedést megteszek, hogy azt lehető legrövidebbé tegyem. A tér jobban kiállotta tüzet, mint hittük .a város egyenes vonalbani roppant kiterjedésénél fogva, annyi nagyöblü tengerész-ágyúval ellátva a mennyi csak ráfér, megenged annak a védelem meghosszabbítását. 17-én csapataink birtokukba vevők azon fennsíkot, mely az árboczbástya nevű ostrompont előtt van, és azt elfoglalják ; ma estve ott tizenkét ágyújú tűztelepnél készítendünk fedezéket, és ha lehetséges, egy második tűztelep számára a legszélsőjobboldalon, a völgyszoros fölött. Minden ostromeszközeink e bástyára vannak öszpontosítva, és remélem, hogy az gyorsan lerontandják, az angol tűztelepek segélyével, melyek annak baloldalát lövik. Tegnap reggel 10 óra tájban az egyesült hajóhadak a tér külső tűztelepeit lődözni kezdték, de még nem kaptam jelentéseket,melyek képessé tennének e támadás eredménnyeiről számot adhatni. Az angol tűztelepek a lehető legjobb állapotban vannak; azok kilencz új mozsára kaptak, melyeknek nagy hatást kellene előidézniük már tegnap azon tűztelepben, mely a tér balját fekvő tornyot veszi körül, roppant fellobbanás volt s mely bizonyosan sok kárt tett az ellenségnek. Amióta e tűztelep keveset lőtt, s ma reggel csak két vagy három ágyúra volt képes lőni. Az orosz hadseregről semmi pontos tudósításaim nincsenek. Semmi sem mutatja, hogy megváltoztatta volna állomásait , melyeket elfoglalt s hol erősítéseit várja. Én a gyalogsági erősítést, melyet Gallipoli és Várnából vártam, csaknem egészen megkaptam. L e v a i 11 a nnak megérkezett táborkarivát, s igy ki van egészítve a hadsereg gyalogsági öt hadosztályánál létszáma , mely itt parancsaim alatt áll. Az egésség állapot igen kielégítő, a hangulat kitűnő, s mindnyájunkat bizalom tölt el.“ A másik hivatalos jelentés Ha mein admirálról érkezett s igy szól: „Villé de Paris“ a Kacsánál, oct 18. „Minister ur! 13-ki levelemben jelentem exeiádnak, hogy egész törzskarommal a „Mogador“ fregátra mentem, hogy a franczia főhadiszálláshoz lehető legközelebb vethessek horgonyt és a főtábornokkal Szebasztopolnak szárazi és tengeri erőkkeli általános megtámadását, és a napot, melyen az ostromló tűztelepek tüzelése kezdődjék, meghatározni. 14-kén csakugyan értekeztem Canrobertinokkal, kinek nézetei enyéimmel megegyeztek. 15-én a „Mogador“ fregát fedezetén az egyesült hajórajok admiráljai összegyűltek, és az általános ostrom iránti intézkedések közegyezéssel megállapíttattak, aztán a szárazi hadsereg tábornokai elé terjesztettek, s azok által hévvel elfogadtattak. Ez általános támadás 17-re volt kitűzve, az ostromló tűztelepek tüzelése megnyitásának napjára. Mi a hajórajokat illeti, azok teendői így voltak megállapítva: A franczia hajórajnak a déli partokhoz kelle mennie, s mintegy 120 tengeri ölnyire állomást foglalnia a veszteglőtűztelep, a Sándor és a tüzérségi tűztelepek mintegy 350 ágyúival szemben. Az angol hajórajnak az északi part legszélső vonalán körülbelül ugyanannyi távolságról a Konstantin-, távírda-tűztelepek és az északi Maximilián- torony 130 ágyúival kelle szembeállani. Ha explád gondolatban egy vonalat húz Szebasztopol bejárata hosszában, keletről nyugatra, e vona két részre osztja a mindenik hajóraj előtt elterülő ostromlási tért. A török admirál két hajóval, melyek e pillanatban egyedül maradtak fenn számára, a két franczia vonaltól északra vetendett horgonyt, az a középállomásban az angol és franczia hajók közt 17-kén reggel az ostromló tűztelepek a támadást elkezdték, de az idő csendes lévén, a hajókat gőzfrigátokkal kelle vontatni, mielőtt az egyesül hajórajok huszonhat hajói Szebasztopol előtt sorba állhattak. Azonban daczára e nehézségeknek van szerencsém jelenthetni expládnak, hogy hajóink első sora előnyomult, fél egy órakor a szebasztopol telepek tüzelése alatt, melynek az elsők több mint félóráig ki voltak téve, anélkül, hogy válaszolta volna. Kevéssel azután a hajók keresztbe álltak, és élénken viszonozták a tüzet, mely mindamellett nem szűnt meg azoknak alkalmatlan lenni, csekély számuk miatt. Később a többi franczia és angol hajói is megérkeztek egymásután, és az ostrom általános lett. Két és fél óra felé az orosz tűztelepek tüzelése lankadt, s a veszteglő tűztelepen elnémult. Ez volt a szél, melyet a franczia hajórej magának különösen kitűzött; de a miénk megkettőztetve szakadatlanul egész éjig tartott. Azon perezben, midőn expadnak írok, nem tudom még, mi volt sikere szárazi tiztelepeinknek , melyek tűze előbb kezdődött mint a miénké, és az orosz erődítvényeket a száraz felől lődöző. Ha az oroszok nem zárták volna el a bemenetelt Szebasztopolba, öt nagy hajót és két fregátot sülyesztvén ott el, nem kételkedem, hogy a hajórajok hajói, az első tűz kiállása után sikerrel benyomultak volna a bejáratokba, a kikötő helyében állottak volna meg, és a hadsereggel közlekedésbe tették volna magukat. Talán nem vesztettek volna sokkal több embert, mint mennyit vesztettek, de a végső rendszabály, melyet az ellenség elfoglalt, hajói egy részét feláldozván, minket kötelezett arra szorítkozni, hogy öt óráig ostromoljuk Szebasztopol tengeri tűztelepeit, oly célból, hogy azokat kisebb nagyobb ideig elhallgattassuk, a helyőrségből sok embert foglalkoztassunk az ágyuknál , és ekképen szárazi hadseregünknél mind anyagi, mind erkölcsi segítséget nyújtsunk Ma 18-kán csak annyi időm van, hogy expládnai sietséggel egy általános kivonatát adjam ezen támadásnak, mely véleményem szerint, nagy becsületére válik a franczia tengerészetnek. E kivonathoz csatlom névjegyzékét a hajók mindenikén meghaltak és sebesülteknek ; közelebb megküldendőm a részletezett jelentést a támadás minden phasisairól és mindenik hajónak abbani kisebb nagyobb részvételéről. A harcz kezdetén a lelkesedés rendkívüli volt, s nem kisebb mindenkinek kitartása az ostrom alatt. A tüzelés kezdete előtt a hajórajnak ezt jelzem: „La France vous regarde ! (Francziaország néz reátok) mely jeladást „Vive l’empereur;“ kiáltások követték. Vagyok stb. (Aláírva) Himelin.“Míg a Várnán és Bukaresten át érkező hírek a Krímből csak oct. 30-ig terjednek. Odeszszán át már november 2-káig van tudósítás, mely jelenti, hogy e napig Szebasztopol ellen főtámadás nem történt. A Várnai egyenes tudósítások megerősítik, hogy az oroszok a 26-ki kirohanáskor tetemes veszteséget szenvedtek , s hozzáteszik , hogy Konstantinerőd legnagyobb része levontatott. Ugyancsak Várnán át jelentik a Krímből, hogy egy korábbi tatárfőnök, Ahmed, függetlenül maga parancsai alatt egy csapat tatárt alakított, melylyel ép oly merész mint szerencsés guerillaharczot, kezdett az oroszok ellen, azoknak különösen élelem- és lőszerszállítmányait fogdosván el. Odesszai oct. 29-ki levelek szerint ott azt beszélték, hogy a dunai háromszögben álló csalattviptok, a várbeli helyőrségeken kívül, a felső Pluh vonalra tétetnek át. Ezt egy galaczi levelezés megerősíti, hozzátévén, hogy Lüderstnok parancsot kapott Szebasztopol elestének első hírére déli Besszarábiát elhagyni, mert félni lehet, hogy az egyesültek onnét Altermann vagy Odessza felé fordulandnak. Más odesszai tudósítások állítása szerint Liprandi hadosztályának állomása Trakiiében, a Tsernaja jobb partján csaknem oly erős és nehezen elfoglalható, mint az egyesülteké. A két hadsereg egymást szemmeltartó állásban van, s erősítést vár, hogy siker kilátásával intézhessen csapást. Anglia, London,, nov. 4. Newcastle herczeg Stratford lordnakkövetkező sürgönyét közli a mai reggeli lapokkal: , ,,Konstantinápoly, okt. 28. éjfélkor. Egy angol szállító-gőzös kapitánya, mely 26-kán este indult el Balaklavából,nagyrészint megerősíti azon tudósításokat, miket egy franczia hajó ma reggel hozott ide, s melyek Marseillen keresztül tüstént Angolországba küldettek. Az oroszok 25 kén megtámadták a Bálák tava környékén eső erődöket. Ők —■ mint hiszik — 30,000-en voltak, s a megtámadás váratlanul jött. A gyalogság előtt a kozákok mentek. Először török csapatok és skótok által fogadtattak. A törökök visszavonultak, sőt még az ágyukat is beszegezték, miket az oroszok hatalmukba derítettek, azokat a törökök ellen fordítván. Ellenben a skótok szilárdan zárták magukat állomásukon. Más csapatok érkeztek, s az oroszok kénytelenek voltak a tért odahagyni, azonban mindemellett is urai maradtak két erődnek, melyekből csapatjainkra tüzeltek. Három angol könnyűlovas- ezred az orosz ütegek kereszttüzének kilévén tétetve, roppant veszteséget szenvedett. A francziák részt vettek a csatában, s bámulatos vitézséggel harczoltak. Másnap 26-kán 8000 főnyi orosz csapat Szebasztopol és Balaklava felől megtámadá a franczia állomást. A francziák nagy vérontás után visszaverték az ellenséget; az oroszok veszteségének igen nagynak kelle lennie. Azt állítják, hogy a tűztelepük tüze a városból igen lankadttá lett, s néhány Bujukderébe érkezett sebesült tisztek előadása szerint folyvást azt hiszik, hogy Szebasztopol rövid időn a szövetségesek kezében leond. Körülbelül ide megy ki mindaz, mit különböző oly személyektől meg lehetett tudni, kik a Szebasztopolnál történt eseményeknek szemtanúi voltak. A holtak és sebesültek nevei a hivatalos jelentés számára tartatnak fenn. E nevek közt egyetlen tábornok sincs.“ — A „Times“ a legújabban érkezett különböző sürgönyök eredményét ekkép foglalja össze: „Ami a 17 - 18-kan végbevitt munkát illeti, az oroszok s a szövetségesek jelentései közt nincs semmi oly ellenmondás, mit könnyen ki ne lehetne magyarázni. Most már megállapított tény, mikép 17-ken Szebasztopol szárazon s vizen megtámadtatott. A franczia s mindkét angol admirál részt vettek a tengeri erődök elleni megtámadásban. Az oroszok e napokon, saját bevallásuk szerint, 500 embert vesztettek, ezek közt Kornilorf admirál elesett, s Nahimoff admirál megsebesült. A Konstantin-tűztelep, az északi kikötőbejárásnál, szinte levontatott, két más tengeri-, tűztelep sokat szenvedett, s egy vára és lőporraktárának fellobbanása által tetemesen megrongáltatok. A szövetségesek az első napon 96 embert vesztettek, a „Retribution“ s „Agamemnon“ hajók sokat szenvedtek, ezenkívül néhány franczia raktár légbe röpült, s a franczia művek gyönge építésmódjuk, s az ellenséges ágyuk nagyobb ölele következtében tetemes kárt szenvedtek.