Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)

1854-12-12 / 593. szám

természetadományokbani gazdagsági, miknek ki­bányászna a közbirodalom és hazánk érdekében egyaránt kívánatos; a mezőgazdászat, melynek szá­mára több százezer kezek fognának megnyeretni, mik most keserves fuvarozással foglalkoznak; a gyár - és kézműipar, mely itt különböző ágazatokban ott­honos, de hiányos közlekedési eszközök miatt sem eléggé ki nem fejlődhetik, sem üdvös munkaszelle­mét tovább nem terjesztheti, — mindezek kiáltólag igénylik az ipolysajóvölgyi vasút létesítését, mely, mint tervezve van, Szobnál kezdődve, Ipolyság, Balassagyarmat, Losoncz , Fülek, Rim­aszécsnek Rozsnyóig és netán Dobsináig egyik ággal, másikkal Rimaszécstől Putnoknak Miskolczig vezetne. A bányászat, mely az ipar emlője, amelynek főpontjai a vasúthoz közel fognának esni,az uj bánya­­törvény áldásait s kedvezményeit csak a tervezett vasút segélyével élvezendő tökéletesen. E mellett azonnal emlékbe tolul az ipolysajóvölgyi vidék k­ő­s­z­é­n- és réz-, de különösen vasércz-te­­lepekbeni feltűnő gazdagsága, mely­ utóbbi te­kintetben e vidék­i birodalomnak egyik legjelen­tékenyebb része, maga látván el több koronaorszá­gokat vasműczikkeivel, minélfogva biztosan re­mélhetni, hogy azon vidéki vasgyáraknak e vasút folytául emelkedésével az állam olcsóbb .S síneket nyerhetend vaspályáihoz, mint akárhonnan. Ugyan­csak első pillanatra föltűnik e vidék épület- és tüzifábani bővelkedése, mert nem említvén a többi környező megyéket, elég legyen Nógrádot és Zólyomot felhozni, mely két megye összesen kö­rülbelül félmillió hold erdővel bir, s ennek fája általánosan dicsért anyagot nyújt szer­­számkészitéshez. De mi e vasutat kereskedelmi s emberiségi szempontból különösen ajánlja, az azon körülmény,­ hogy e vonal mentében számos piaczok léteznek, melyek jelenleg is már kitűnő kereskedési előnyök­kel bírnak s az ország első piaczaival versenyeznek. Midőn e piaczokról szó van, nem lehet kiváltkép L­osonczot nem említeni. Ezen piacz legjelen­tékenyebb közvetítője a felföld kereskedésének, tulajdonképi éléskamrája a fölötte fekvő vidéknek s jelesen a bányavárosoknak, minélfogva áldásdúsabb vonalt a tervezettnél hazánkra nézve nem is gon­dolhatni, mert az fogná, és pedig Losoncz által sa­játkép összekötni az ipardús felföldet a gabnatermő alfölddel, minek következtében ez utóbbinak ter­ményeit (amannak iparműczikkel vitetvén cserébe) a felföldre könnyen s olcsón lehetne szállítani, s ez által az alulról fölfelé törekvő gabnakereskedésnek tetemes lendületet adni, nemcsak, hanem a felvidék némely részeit csaknem évenkint sújtó élelmi szük­ségen is segítve s nagyrészt elhárítva lenne a kény­­telenség, azok élelmezéséről kormányilag gondos­kodni. Sőt inkább a felvidék jólléte minden tekin­tetben növekedvén, midőn a könnyített forgalom által a kölcsönös szükségletek kipótoltatnának, a kereskedés, ipar és földmivelés uj, vndorabb élet­nek indulna, s a munkának úgy mint az anyagnak és földnek értéke sokszorosodnék; egyszersmind az adó alapja is széles­ülne, s a magas kincstár se­gélyforrásai új erőkkel gyarapodnának. Szóval e vasút által, mely­nek létesítését annyi közgazdászati szempont sürgetőleg igényli, egyesek úgy mint a községek, magánosok úgy mint az állam egyaránt nyernének. Ezen előnyöket mutatja nyilván e vaspálya menete a térképen. Míg alsó végével a délkeleti államvaspályába torkolva, az ország szive — fővá­rosa — felé nehezednék, és ugyanazon állampálya által a birodalom székvárosához hozná felföldünket közelebb; felső végével oly pontot (Miskolcz) érin­tene, mely felé a birodalmi vasútháló-terv szerint két vonal vezetend, egyik a Tiszán túlról Debre­­czentől fel Tokajon át, másik a Mátrán innen Pesttől fölfelé — mindkettő áldott tereket hozván a felfölddel összeköttetésbe. A rimaszéos-rozsnyó­­dobsinai ágazat fontossága, Szepes közelléte miatt, szintén azonnal belátható. Mi az ipolysajóvölgyi vasút kivihetőségét illeti: kétségbevonhatlan tény, mikép e vaspálya hely- és építési viszonyai fölötte kedvezők, mert a vonal többnyire munkáskezekkel bővelkedő völ­gyeken és síkokon visz keresztül, miknek kemény födje szilárd alapot adand a vasútnak, s környéke a vasútépítéshez megkivántató mindennemű anyago­kat u. m. fát, vasat, követ, kavicsot, meszet stb. bőven szolgáltat. Ezen tény nyomán azon kedvező körülményt hozhatni föl, hogy mig más vidékeken egyedül a pénz az, melylyel egytoly vállalatnál, minő a vasút,­mozoghatni, az ipolysajóvölgyi vas­pálya nagyrészt oly birtokosokat érdekel, kik ma­guk bírnak a vasútépítéshez szükséges anyagokkal, minélfogva remélhetni, hogy azon birtokosok nem vonakodnának a szállítandó anyagokért részvénye­ket elfogadni. Azonkívül a kisajátítási költségeket illetőlig is megtakarításra tarthatni számot, mivel eddigelé is már többek részéről ingyenajánl­a­­t­o­­k tétettek e végre. Tehát e­­vállalatnál a pénz nem játszaná a kizárólagos szerepet, de épen azért, mert nem kellene költséges építéstől tartani, mert az építési anyagok könnyen megszerezhetők, bizonyo­san a tőkebirtokosok is örömest járulnának a vállalat­hoz.Elkészül­vén e vas­út,könnyebbé válnék azon épí­tési anyagoknak, mikkel, e vidék bővelkedik, az egész országba szétszállítása, s ennek folytán a vas­útépítés oly helyeken, hol azok hiányoznak, mind­járt könnyebb és jutányosb lenne. Végre az üz­letre nézve megjegyzendő : mikép az e vaspá­lyánál a­ kőszén és tűzifa nagy mennyisége miatt, mely e hifonal közelébe esik, úgy nemkülönben a szilárd valutalap következtében, mely igazítást s újra­ feltöltést ritkán igénylend, szintén kedvező kilátással bir. El nem lehet hallgatni ez alkalom­mal, mikn a kőszén, melyből e vasútvonal vidé­ken Indíí Vfc. Helyütt nagyobbszerü bányák van­­nak,mi veláalatt, (névszerint Kis-Aranyiban, Zagy­­vány-­Pálfajnán, Sztráczinban, Palojtán és Ozdon), és az erdő­fa, melynek köb­ölét Losonczon felül egy pítjával vehetni,helyben még nagyon soká jutányos anyagot szolgáltatand a vasutüzlethez, mig, név­­szerint a fa forgalomba hozva, értékében teteme­sen emelkedni fog, s főleg a külső kereskedésben, államgazdászati szempontból tekintve, fontos sze­repet játszhatik. Egyébiránt számosak ama vidék czikkei, mik csak a tervezett vasútra várnak, hogy új forgalmi korszak nyíljék meg számukra, s ezek : gyapjú, gubacs, réz, üveg, papír stb. stb. Mindezen érvények és okok világos színekben tűntek föl a tanácskozmány előtt. Miután tehát a szólók előterjesztéseiből, s a felolvasott okmányok­ból mindenki meggyőződhetett az ipolysajóvölgyi vasútvonal rendkívüli szüksége­s előnyeiről, elnök úr kimondta a határozatot , miszerint a tanácskoz­­mány a nevezett vasút létesítését mélhatlanul szük­ségesnek tartja s óhajtja; erre a m. os. k. helytar­tóság! leirat rendeletéhez képest a jelen voltak kö­zöl számosan, kik e vasút létesítését kívánják, ma­gukat egy külön lapon följegyezték, és e névsoro­zat a cs. k. helytartósági osztály elé fölterjesz­tetni határoztatott oly kérelemmel : engedtessék meg egy gyűlés tartása, melyben magukat a följe­lentendő tagok, és miután a gyűléstartási határidő rövidsége miatt a tanácskozmányra többen meg nem jelenhettek, azonkívül minden más érdeklettek tár­sulattá alakíthassák a végre, hogy azon adatokat, melyek az előmunkálatok megkezdése végetti enge­délynek a m. ministériumnál leendő kieszközlésére a vasúttörvény szerint szükségesek, előkészítse. Végre még azon közolhajtás fejeztetvén ki, miszerint addig is hazafias kötelességüknek ismer­jék a tanácskozmány tagjai a forgalom kimutatására szükséges adatok összeszerzését, — a jegyzőkönyv­­hitelesítő bizottmány nevezteti ki, melynek tagjai, Kubinyi Ágoston úr elnöklete alatt : Kapy Ede, b. Prónay Albert, Szontagh Pál, Czibor János, Ágoston József, Korizmics László, Kubinyi Rudolf, Németh Albert, Gömöry János, Appiano József, Perger Ignácz, Szentkirályi László urak s tollvivő Birányi Ákos, a jelen pillanatban minden meghasonlás, és oly kevéssé lehet félreismerni, hogy a közvélemény nagy általánosságában Austria határzott politi­kája mellett van. Austria békét akar, de tökéle­teset. E czélból tett áldozatai sokkal nagyobbak, semhogy a fél eredményt minden áron ne kelle­ne kerülnie. Mihelyt a meglepetés, melyet a 2­ks szövetség Németországban előidézett, elmúlik, véget ért az ellenzés is, mely e pillanatban az aus­triai politika ellen ittott nyilatkozni tán hajlandó lenne. (M­ai távirati közlés szerint Né­­metország csatlakozása már szövet­ségi határozat által biztosítva van.) A „Zeit“ szerint a dec. 2-ki szöv. szerződ­­­vény körülbelüli tartalma ez lenne. A szerződő felek, Austria, Anglia és Francziaország kötelezik magukat: 1. kölcsönösen újra az ápril. 9 és máj. 23-ai jegyzőkönyvek, s az aug. 8-kán kicserélt jegyzékek tartalmára, azok alapján bé­két előidézendők. Ha a körülmények válto­zása új követeléseket tenne szükségessé, ez csak közös egyezkedés útján történhetik. Egy szer­ződő hatalom sem köthet külön egyességet Orosz­országgal. 2. Austria kötelezi magát a dunai fejedelemségeket minden orosz új­­ramegszállás ellen védni,s az angol­­franczia-tör­k csapatoknak is ott szabad mozgást enged. 3. Ha Austria és Oroszország közt háború üt ki, az Austria, Angol­­s Francziaország közti véd­és daczszövetség hatályba lép a már megállapított módozatok szerint. 4. Ha a közösen nyitandó tárgyalások ez év végéig békére a bécsi jegyzőkönyv és augus­tusi programm alapján nem vezetnek, akkor ú­j értekezések tartatnak a békeczél el-, érésére. 6. Poroszország a szerződők által csat­lakozásra felszólíttatik. A ratiocatio 14 nap alatt történik meg. , — Meusebach bukuresti cs. k. orosz fő- Ügynök állomására Bukurestbe ment. — Az orosz követ, Gorcsakofsky tegnap hosszabb értekezletet tartott gr. Arnim porosz követtel. — Vilmos Schleswig - holsteini ág tegnap ide érkezett. — Az angol követ lord Westmoreland ma egy kabineti futárt küldött Londonba. Ugyan­ekkor egy porosz kabineti futár is indult Berlinbe. Dec. 2-ka óta az itteni diplomatic közlekedése igen élénk. Minden nap tartatnak értekezletek s futárok keresztül kasul járnak minden irányban. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcitér­ekről. Délkeleti csatatér. A hadimozgalmak mezején legfontosb, ha csakugyan valósul, azon táviratilag közlött hir, miszerint 35.000 ember O m­e­r pasa táborából Krimbe fogna elhajózni. E rendszabály általánosan a dec. 2-ki szerződvény első eredményének tekintetik; a rendelet már hosszabb idő óta tervben lehetett, de véglegesen csak most adatott ki. Ha e hk­ hivatalosan meg­­erősíttetik, eléggé jellemzendő a nyugati hatal­makkal kötött szövetségi szerződvény természetét. Az említett rendszabály következtében a fejede­lemségeknek orosz beütéstől megóvása, s igy a Pruth vonal védelme Austria kizáró őrködése alá helyeztetnék. — Másfelől az azt bizonyítaná, hogy az egyesültek nem szándékoznak Krímben télen át összetenni kezeiket s a tavaszra várni támadó fellépés végett. Szebasztopol előtti állomásuk oly erős, mint maga Szebasztopol, s az egyesültek az oroszok háromannyi erejét is , ha annyi erőt ezek ott összegyüjthetnének, képesek visszaverni. Ha ily körülmények közt még oly tetemes haderő fogja, a nyugatról­ rendes csapatérkezményeken kívül,az expeditiósereget erősíteni, akkor bizo­nyos, hogy a támadó föllépés sokára haladni nem fog.­­ Az egyesültek sánczaikat úgy megerősítet­ték, hogy az oroszoknak, ha azokat meg akarják támadni, rendes ostromot kellene kezdeniük, s futóárkok és táborlatvonalakat építeniök. Nov. 18-kan az egyesült vezérek haditanácsot tartot­tak, melyben az tárgyaltatott, miképen lehetne a flottát ezutáni viharok ellen biztosítani. A véle­mények megoszlottak. Egy rész az odesszai kikötő erővel felvételét javasló a télnek ott töltése végett, de e javaslat nem fogadtatott el, hiányozván az ahhoz szükséges kiszállócsapatok, s az jön meg­állapítva, hogy a flotta, azon időre, míg a kedve­zőtlen évszak tart, menjen vissza a Bosporusba. A „Soldard ” írja : Balaklavában most 4000 angol s 10,000 török katonából álló helyőrség van, mely a Kadikoskánál levő franczia Bosquet­­hadosztálylyal összeköttetésben áll. Ellenben az orosz negyedik hadtest csapatai még folyvást túr­ják Traku­rt, Tsorganát és Kamarát, e szerint a Tsernaja bal partját nem hagyták el, mint a kon­stantinápolyi nov. 27-ki tudósítások állíták.— Nov. 23—24-kén jelentéktelen csatározások tör­téntek, az oroszok nagy csapattömegeket fejtet­tek ki Inkermanból Traktiron át Tsorguna felé, mi azt gyaníttatá, hogy Balaklavát újabban fe­nyegetni szándékoznak. E pont, valamint a Bos­­quet-hadosztály is azonnal megerősíttetett. A Baidar-völgyben, Balaklavától délkeletre, kozák­­osztályok mutatkoznak, s az angol előcsapatokat kerülgetik, mi annál kellemetlenebb jelenség, mert lovasságot ellenük állítani nem lehet. Az orosz erősítőcsapatok érkezése folyvást tart. A P­op o­ff hadosztály a szebasztopoli helyőrség erősítésére rendeltetett. 15-kén Mencsikovs­ág főhadi­szállásán nagy haditanács tartatott, melyben a két nagyherczeg is jelen volt. Nah­imof- ad­­­mirál azon nézetben volt, hogy az előbbi napon a vihar által igen megrongált egyesült­ flotta tá­­madtassék meg s e végből az orosz hajók a nyitva hagyott keskeny utón küldessenek ki a tengerre; indítványa azonban nem fogadtatott el, s elhatá­roztatott, hogy még egy ideig védelmi taktika kö­­vettessék, s az ostromlók az elemek hatása által fárasztassanak ki. A török-afrikai csapatok, mint a „J. de Const.“ jelenti, egy éjjel az orosz lovastábort megtámadták, és onnét 300 lovat elhajt­otak; két más hasonló megrohanás szintén sikerült. Az „Qss. Triest.“ tudósítása szerint a fran­­cziák Szebasztopolhoz 40 métrenyi közelségre ál­líták fel táborlatvonalukat. Hírképen jelentik, mi­szerint az oroszok az Eupatoriávali összeköttetést a szárazi oldalon elvágták, s oda élelemszer vite­lét nem engedik. A kis flottaosztály, mely Balaklavában ma­rad, B mat álad­mirál és Lyons ellenadmirál parancsaik alatt álland. Hamelin admirál a maga lobogóját a „Montezuma“ gőzfregátra tűzte föl, míg a „Villé de Paris“ admirálhajónak a 14-ei vihar által o­­kozott rongálásai helyrehozatnak. A „CZC.“ odesszai tudósítása szerint dec. 1-től, az ottani kikötő előtt czirkáló ellenséges hajók száma folyvást szaporodik, s ott attól tar­tanak, hogy szigorú zárlat, sőt tán a kikötő meg­támadása is czéloztatik. A lakosok Tiraspolba költözködnek. Az „Indep­ beige“ hamburgi magántudósítás után nov. 29-ről többi közt ezt írja : Míg az ele­mek a keleti-tenger vizein a tengeri­ háborúnak véget vetnek, az orosz hadmérnöktest a téli időt Sveaborg és Helsingforsbani új erő­­dítvényeknek a szárazi oldalon építésére fordítja. A két erős vár közt fekvő erődök vonalát annyira ki akarják terjeszteni, a­mint csak lehet, s tudjuk, hogy a két hely tengeri arsenáljai a tenger felől úgy meg vannak erősítve, mikép az egyesültek admiráljai nem tartották tanácsosnak, azokat ez évben megtámadni. Ekkér várható lenne, hogy ha a nyugati hatalmak tavaszszal egy kiszálló­­ serget küldenek el, hogy az Finnlandban működ­jék, e sereg, valamint Szebasztopolnál, itt is bor­zasztó erődítvényeket fogna maga előtt találni. SálCiOL Az élet harci a. Dickens Károlytól. Második rész. (Folytatás.) „Mindazon fájdalmat vagy bút, édes kedves jó atyám, melyet kettőnk közöl akármelyik okozott vagy okozand, bocsásd meg neki,“ szólt Mari. ,,bo­­csásd meg most,midőn szíve telt. Mondd, hogy meg­­bocsátasz neki. Hogy meg fogsz bocsátni. Hogy szerelmedet sohasem fogod tőle megvonni, és —,“ a többit nem mondhatá el, mert azozát az öreg vál­lán rejte el. „No, no, csillapulj édes leányom,“ szólt az or­vos gyöngéden. „Megbocsátni, de mit bocsássák meg? No , ha valódi szerelmeseink visszatértekor ilyek történnek, akkor csak távol kell tartanunk ő­­ket; követeket kell eléjök küldenünk, hogy feltar­tóztassák , s naponta csak fél mértföldenkint kell hozatnunk, hogy illően el legyünk készülve fogadá­sukra. Csókolj meg leányom. Megbocsátni f­es mi­nő rész gyermek lettél, ha naponta ötvenezer bo­­szantottál volna meg, úgy, mint nem tevéd, meg­­bocsátnék egy ily kérelemre. Csókolj meg újra le­ányom! Előre és visszatekintve számadásunk rendben van. Rakj fát a tűzre! Meg akarod fagylalni az em­­bereket e hideg decemberi éjen? legyen világosság, meleg és vigalom , különben némelyiteknek nem fogok megbocsátani!“ Ily vígan volt az öreg orvos! A tűz lobogott, a gyertyák fénylettek, sok vendég érkezett s nem so­kára élénk nyelvek moraja s örömteli izgatottság terült el az egész háznál. Mind többen­ többen érke­zének. Ragyogó tekintetek nyugodtak Mari alak­ján , mosolygó ajkak szerencsélteték kedvesének visszaérkezteért; a bölcs anyák legyezgeték magu­kat s remélék , hogy az ara nem lesz igen fiatal és könnyelmű a családi életre. Nem egy lelkesült a­­tya esett ki a kegyből, mivel igen kiáradott szépsé­ge dicséretében; a leányok irigykedtek reá; a fiúk meg a vőlegényre irigykedtek; számtalan szerelmes pár felhasználá az alkalmat, szóval mindnyájan ér­dekelve, felizgatva voltak és tele várakozással. Craggs ur és Craggsné asszonyság karöltve je­lentek meg,de Snitoheynél csak maga jött. „Hogyan, hát Snitohey ur hová lett?!" tudakoló az orvos. Snitohey asszonyság fejékében a paradicsomma­­dár-toll oly reszketésbe jött, mintha a paradicsom­madár élne, midőn e nő az orvosnak elmondá, hogy Craggs úr kétségkívül tudja. Maga mit nem tud róla. „Oh, az az utálatos iroda !“­ szólt Craggsné. „Bárcsak leégne!“szólt Snitpheyné. „De valóban le — oda le ment — ott van, egy kis eligazítandó ügy tartóztatja társamat ily soká,“ szólt Craggs úr kellemetlen pillantást vetve körül. „Oh­h! Eligazítandó ügy ! Ugyan ne mondja már !“ szólt Snitoheyné. „M­i legjobban tudjuk ügyeinket szólt Craggs. De tán épen mivel nem tudák ügyeiket, reme­gett annyira Snitoheyné paradicsom-madár-tolla, s zörgöttek Craggs asszonyság fülön-függői, mint ap­ró csengők. „Csodálkozom, hogy te megjöhettél,“ szólt ez utóbbi asszonyság férjéhez. „Annyi bizonyos , hogy Craggs az igen sze­­­rencsés!“ szólt Snitoheyné. „E hivatal meggazdagítja őket,“ szólt Craggsné. „Egy irodát tartó embernek nem kellene meg­házasodni,“ szólt Snitcheyné. Aztán Snitcheyné asszony azt mondá magában, hogy tekintete Craggs úr szívét szegzé át, és ő tudta ezt, és Craggsné asszony azt mondá férjének, hogy Snitoheyék megcsalják őt háta mögött, s csak akkor fogja észrevenni , midőn már késő lesz. Craggs ur a nélkül, hogy e megjegyzéseket titkolta volna, folyvást elégületlen pillantásokat ve­tt maga körül,míg tekintete Rózán nyugodott meg, kinek azonnal bemutatá magát. „Jó estét kisasszony,“ szólt Craggs „kegyed bájosan néz ki. A kegyed — a kisasszony — test­vére, Mari kisasszony-------“ „Oh Craggs ur,ő nagyon jól van.“ „Igen. — Én— itt van-e?“ kérdő Craggs. „Itt? hát nem látja ön amott ? Épen most ké­szül tánczhoz,“ feleli Róza. Craggs úr feltéve szemüvegét, hogy jobban láthasson, s egy ideig azon keresztül vizsgáié, kö­­hintett, s megelégült kifejezéssel újra tokjába s az­tán zsebjébe rettét­t . A A zene megharsant, a tánc* elkezdődött. A lángoló tűz ropogott és szikrázott, emelkedett és szállt, mintha egyetértőleg járna a zenével. Néha úgy zúgott, mintha maga is zenélni akarna. Néha úgy fellobogott és emelkedett, mintha a vén szoba szeme volna : néha börös pártriárh­aként a zugok­ban suttogó ifjakra is pislogott. Olykor fénye a vi­­rágkoszorúkon játszott, és leveleiken egy-egy pil­lanatra átsütvén, oly kinézést kölcsönzött azoknak mintha ismét a napfényen és szélben remegnének. Néha magas szeszélye nem ismert határokat, s ek­kor a lejtő lábak közé hangos csattanással egy e­­gész csoport kis ártatlan szikrát dobott, és a széles ódon tűzhelyen oly vígan ugrált, mint valamely ő­­rült lény. Már a második táncz is vége felé járt, midőn inta eg ur társát,ki a tánczot nézte,gyengén vál­lon érintő. (Folyt. köv.) Austria­ birodalom, Bécs, dec. 9. Az Austria és a nyugati ha­talmak közt dec. 2-kán kötött szerződés iránti számos közlés daczára is, arról semmi positiv tu­domás nincsen. Majdnem úgy látszik, hogy a had­eset bekövetkezésének határideje három hónapra, tehát február végéig van meghatározva. Frank­furti tudósítások szerint az austriai-porosz szer­ződéshez járulás iránti tárgyalások ott fennaka­dást szenvedtek s általában több német udvarnál az austriai kabinet utóbbi lépése által lehangolt­­ság idéztetett elő. A mennyire sajnálandó lenne 3318 Anglia, London, dec. 6. Az Austriával­ szer­­z­ő­d­é­s tartalmáról a tegnapi félhivatalos lapok még most sem tudnak semmi bizonyost. A „Chronic­le“ az,,est. Corresp.!‘czikkét hozza,mint távirdai sürgönyt, s minden ítélet nyilvánításától tartóz­kodik; a „Times“ szintén commentár nélkül közli saját bécsi tudósítójának, az „Österr. Correep.“ vázlatával nem egészen öszhangzó versióját. E szerint „a dec. 2-kán köttetett szövetség, hár­

Next