Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)

1854-12-03 / 587. szám

ükké, ha frissében közöltétnek vala. Azért leg­jobb akaratú azon megbízottjaitól, kiket felhívó ívek küldésével megtisztelt, se várjon T. L. úr fényes eredményeket, mert a minden perczézel új stádiumba lépő jelen átalakulási időben a codifi­­kált műveknek barátjai igen roeggyérültek. Hontban és Nógrádban a többek között igen nagy hiányt érzünk abban, hogy B -Gyarmaton, a két megye jelenlegi székhelyén legalább a syn­taxisig terjedő rendes nyilvános tanoda nincs, s ezen két megyebeliek, ha fiaikat iskoláztatni akar­ják, kénytelenek azokat a két megyének épen két szélső végére, t­i. Losoncz- és Selmeczre vinni; pedig B.- Gyarmatot, mint jelenleg a két megye hatalmas centrumát nemcsak hogy megilletné egy rendes altmnoda vagy gymnasium,hanem mind a nagy közönség kényelmének, mind magának a város emelkedésének és szellemi tekintetben is ha­ Indáéinak szempontjából ezen intézkedés igen czélszerűnek és jótékonynak fogna bebizonyulni. Szabadjon ennélfogva remélni, hogy ezen eszmét azok, kiknek a közönség sorsa kezében van s érdekeinek­­ előmozdítása hivatásában áll, felka­rolni s két megye félreismerhetlenül nyilatkozó e részbeni óhajtásának mielőbb megfelelni nem késendnek. Faxit Deus. r. 1. Austriai birodalom. Béc­s, dec. 1. Az Austria és Porosz­­ország közt nov. 26-kán aláirt pót­­ozikk az április 20-ki véd- és daczszövetség­hez a „Preusz. Corresp.“ szerint hitelesen igy hangzik „Az európai ügyeknek mind fenyegetőbbé vá­ló helyzete a berlini és bécsi legmagasb udvarokat arra bírta, hogy egy a f­­ói ápr. 20-ai szerződvény határozmányait kiegészítő egyetértés szükségességét közelebbi megfontolás alá vegyék. A felséges sou­­varainak azon meggyőződésben találkoztak, misze­rint a júl. 24-ei szövetségi határozat által szélesbí­­tett szövetségben részvevőkre nézve mindenekelőtt az a fődolog, a jövő békealkudozások egy általuk alkalmasnak tartott alapjának elfogadására közösen működni. Ilyenül ismerik el azon négy előleges pontot, melyek elfogadása mellett Austria és Po­roszország már az orosz császári udvarnál lépést tettek, s azért legszorgosabban igyekezni fognak ez alapnak érvényt szerezni.­­ Ha ehhez egy bé­kés megegyezés előkészítésének re­ménye csatlakozik, de mégis Európa egyetemes helyzetének komolysága és azon szükséglet, hogy az elérendő béke czéljára hatálylyal lehessen töre­kedni, az összes Németország szorosan szövetkezett fellépése iránti ke­zességet kívánja. E gondolattól vezérelve, és azon veszélyeket méltányolva, melyeket az austriai csapatok megtámadása, nem csak a csá­szári területre lépés folytán, hanem a dunai feje­d­elem­ségekb­en is Németor­szágra hozhatna, porosz király 6 felsége a maga felséges szövetségese austriai Császár Ő Fel­sége irányában ez által az utóbbi esetre is elvállalja a közös visszaverés köte­lességét, s bizton számol arra, hogy a töb­bi német szövetségesek is a jelen pót­ czikk elfogadása által hasonló kész­séget fognak nyilvánítani, s bekövetkező eset­ben tettel bebizonyítani.*­ Bécs, dec. 1. Az „Oest. Corr.“ nemzeti kölcsön tárgyában­ újabb czikkeinek másodika így hangzik : Midőn a nemzeti kölcsön közzététetett, az államigazgatás nem késett az annál szem előtt tartott czélokat világosan előadni. Legelő­ször is az országos pénzláb volt megszilárdítan­­­dó, de egyszersmind hosszabb időre azon rend­kívüli államszükségek fedezésére is kellő eszközö­ket előteremteni, melyek legnagyobb részt a csá­szári állam legbecsesb érdekei és hatalmi állás­­ megőrzésének parancsoló szükségességéből kelet­keztek. Egy elfogulatlan sem fogja tagadni, hogy a nagy művelet sikerülése óta mindkét czélnak tel­jes és alapos elérésére tehetségig törekesznek. Mi a pénz forgalmi értékének a bank megszilár­dítása általi helyreállítását illeti, az államnak a bank irányábani tartozását a megállapított 80 millió minimumra kell­ leszállítani, annak ércz­­készletét alkalmas, a szándékolt czéllal nem el­lenkező módon szaporítani s végre a bankjegy­­forgalmat a tényleges forgalmi szükségletnek megfelelő mennyiségre leszállítani. Mi a legutól­­szor említett eszközt illeti, azt eddig alkalmazni nem lehetett, de az később a kölcsönművelet sza­bályos létesítése után magától meg fog történni. A bankérczkészlet szaporításán a kormány buz­gón törekszik, és igyekezni fog azt eszközölni a pénzpiaci érdekeit nem sértő n­yugodt módon, a­nélkül, hogy az egészre út nehéz terheket róna. Hogy e feladata sikerülene, csak olyanok von­hatnák kétségbe, kik e birodalom mérhetlen ter­mészetes kútfejeit nem ismerik, és bizonyára ezek is úgy el fognak némulni, mint a kölcsön sikere fölötti előbbi kételyek. Az állam bank irányábani adósságának visszafizetése a határozat phasisából már rég kilépett, mert a nemzeti kölcsönnek megfelelő része nem csak megigértetett, hanem formaszerint át is bocsáttatott,s e részletek a bank tulajdonává válnak.Ez irányban semmi kívánnivaló nincs, mint az, hogy e tény becse általánosan is­mertessék el A csak az utóbbi nyárhavakban be­­végzett nagy pénzművelet természetében feküdt, mikép az érczáglónak csak lassankinti s nem hir­telen leszállása történhetett, mert egy mély gyö­keret vert kórt csak a bel­gyógyerő tervszeriti s lassankinti megfeszítése által lehet meggyógyí­tani. De ha ez igaz, úgy másfelől a valutafolyam legújabb időbeni felszökkenését igazolni nem le­het. Teljes okunk van azon meggyőződéshez ra­gaszkodni, hogy valuták, hitelpapírok és nemes érczek néhány nap előtt tapasztalt át­állása a tényleges financzial és politikai viszonyoknak tel­jességgel meg nem felel. A nemzeti kölcsön árfo­lyamának állását is igen alacsonyak találjuk, a többi állampapírnemek árfolyamához aránylag, és e tekintetben bizton nézünk eléje ama természe­tes visszahatások egyikének, mely a valárdérde­­keket mindig kellőleg kiegyenlíti, s csak azoknak nem használ, kik üres ámítások és elrémítések által magukat rászedetni engedik. Nem szándé­kunk itt a jelennek komoly, világpolitikai esemé­­­nyeit e különtárgynak szentelt fejtegetés rámájá­ban megvilágítani. De annyit megelégedéssel kimondhatunk, hogy csak Austria valósággal bíz­zék magában,érdekei természetes irányát kövesse, s ragaszkodjék szilárdan és híven Ura Császárjá­hoz, kinek a birodalom jólléte s becsületei egyenlő­en szivén fekszik,akkor a jövő minden próbáltatá­­sai s viszontagságai ellen biztosítva van. Mi pe­dig az anyagi segélyeszközöket illeti, a birodalom jelen hatalmi állásának megvédésére, azok a nem­zeti kölcsön által teljes mértékben nyújtják. Aus­tria most azon kedvező helyzetben van,mikép nem kénytelen, nem kedvező conjuncturák közt az ál­talános pénzpiac­on kölcsön felvételéhez nyúlni. Egy ily, legalább nagyobb kiterjedésű Vállalat szükségességének Austriára nézve határozatlan­­ időre elhalasztása egyike a nemzeti kölcsön leg­­lényegesb előnyeinek. Midőn e nézeteket a finan­cziai körök figyelmébe ajánljuk, meg kell még jegyeznünk, hogy pénzállapotaink megvilágítá­sában tényekből indultunk ki, melyek súlya szem­­be­örlő, s melyek hatálya bizonyára tartósan bebi­­zonyuland. Bízunk e tények hatalmában, s remél­jük, hogy azok ellenében a szűkkeblű kétely és aggodalom érvényre nem jutand. — Bécsből, nov. 28-ról írják a „D. Alig. Zig“naz, hogy ott a Poroszországtól ajánlott pótlóczikk aláírása igen élénk méltánylásra ta­lált, még­pedig nem annyira azért, mivel most már Németországnak teljesen egyetértését bíz­vást lehet remélni, hanem mivel más részről, a­mint erősítik , a mondott pótczikk által semmi oly megállapodás nem történt, mi Altamnának, mint európai nagy­hatalomnak szabadon cselek­vési jogát legkevésbbé is korlátolná, így hát nem alaptalanul lehet azt hinni, hogy a berlini udvar hajlandó lesz az eddig követett politikát az új helyzethez alkalmazni és azt úgy módosítni. Más kérdés az, hogy váljon a két német főhatalom e­­gyetértése eldöntő hatással leend­ő az esemé­nyekre, miután csaknem bizonyosnak lehet mon­dani, hogy Anglia és Francziaország az általuk követeléseik minimuma gyanánt feltett négy biz­tosítéki pont alapján most már semmi békealku­­dozásba ereszkedni nem fognak. Itt több és maga után fontos következéseket hozó kérdés merül fel , hogy váljon a nyugati hatalmak irányában ezeknek a mondott négy pontot szélesebbre ter­jesztő törekvése folytán micsoda állást válasz­­tana a két német nagy udvar, és mit fognak ezek akkor cselekedni? Egyetértenek-e e részben ezen udvarok is a nyugatiakkal, vagy ha Austria ve­lük kezet fogna, Poroszország bejegyezésére szá­míthat-e? Ezek az események mérlegében sokat nyomó kérdések, melyek a békereményeket nem igen biztos alapon állóknak mutatják. — Szófiában C­s­á s­z­ár­n­é Ő Felsége szüle­tésnapja nov. 19-kén, fényesen megünnepeltetek. — A Bécsben mulató britt követségi mellett­­nök lord Russel jövő héten állomására Kon­stantinápoly­ba elutazik. — B. Bourqueney fr­­ozia követ, szerdán délben Császár Ő Felsége által külön audientián­ fogadtatott. — Gróf Nugent m­agy Parisba elutazott. — Múlt éjjel egy kabineti futár érkeze­t Sz. Pétervárról sürgönyökkel. — Czernovitz és Jasszy közt naponkint­ le­­vélpostajárat szerveztetett. * Temesvárról nov. 30-ról Írja a Temesv. „Zig“: Főherczeg Albert 6 os. Fe msége szemle­­útjában tegnap délelőtt ide megérkezett, s utját idézés nélkül tovább, folytatta. ^ I SS A M&mmp Az élet harcza. Dickens Károlytól. M­á­sodik rész. (Folytatás.) „Ezt ő nem teheti Craggs barátom“ szólt Snitphey aggódva és lehangolva. „Ez nem lehet. Ő Alfréddel jegyben jár.“ „Valóban ?“ szólt védencre. „Craggs úr, a leány jegyben jár vele“ erősíté Snitphey. „Hat hetet éltem néhány hóval ezelőtt az or­vos házában, s ezt azonnal észrevettem,“ jegyzé meg a védencz. ,,A leányka tán jegyben is járna, ha nénje ezt kivihette volna , de én figyelemmel vizsgáltam őket. Mari kerülte csak nevét is kimon­dani,visszaborzadt a legkisebb c­élzástól is e tárgy­ban.“ „De miért tette volna ezt — ugy­e Craggs úr? Ugyan miért?“ kérdé Snitohey. „Én azt nem tudom, habár sok valószínű okát látom" – szólt a védencm, Snitohey úr zavartanán és figyelmén, mely szemeiből látszott, s azon óvatos­ságon elmosolyodva, melylyel ez a társalgást foly­­tatá, hogy valamit megtudhasson­­ „de én bizonyo­san tudom. Még igen fiatal volt, midőn leköté ma­gát — ha ugyan annak lehet nevezni — s talán megbánta. Talán — elég különösnek látszik, de telkemre, én nem így látom a dolgot — megsze­rettük egymást.“ „Hi, hi! Alfréd úr, ő régi játszótársa is, em- l lékszik ön Craggs“ szólt Snitphey nehezen legyőz­hető nevetéssel. ,,ki őt csaknem csecsemőkora óta ismeri!“ „Mi annál valószínűbbé teszi, hogy­ a leány beléunt a gondolatba** — folytatá a védencz nyu­godtan „s tán kedve telt egy újabb viszony szövé­sében kinek ismeretségét egy regényes körülmény­nek (vagy lovának) köszönheti, ki azon egy falusi leányra nézve nem kedvezőtlen hírben áll, hogy addig is gond nélkül élt , a nélkül, hogy valakinek sokat ártott volna, és ki ifjúsága s külsejére stb. nézve — mi újra különösnek látszhatik,de telkemre én nem így látom a dolgot—talán kiállhatná a ver­senyt magával Alfréddal is.“ S ez utóbbi záradék ellen valóban mit se lehete szólani, és Soutohey is, ki rá tekintett, hasonló vé­leményben volt. Gondatlan magaviseletében volt valami vonzó és kedves. Azon véleményben látszék lenni, szabályos és szép arczára nézve, hogy ha tu­lajdonosának tetszenék, még szebb is tudna lenni, s ha komolyabbá lenne (mit soha sem kísérte még meg), tele volna tűzzel és komoly elszántsággal. „A kicsapongók igen veszélyes fájá,“gondolá magá­ban az ügyvéd, a ki úgy látszik, a leányok szeméből azon szikrát csalja ki, mely neki tetszik.*­ „Most legyen figyelemmel Snitphey úr“ foly­­tatá­s fölkelve és a megszólítottat gombján ragad­va, „és Criggs úr“ ezt hasonlóképen gombján ra­gadva s a két társat két oldala felöl állítva, úgy hogy egyik sem menekülhetett tőle. „Én nem ké­rek önöktől tapácsot. Igazuk van önöknek, ha ily dologban nem akarnak részt venni, ez nem oly ügy, melybe önökhöz hasonló komoly­ férfiak elegyed­hetnek, bármelyik részre is. Én néhány szóban rö­vid átnézetét akarom adni mostani állásom és szán­dékomnak,* önökre bízom, hogy pénzügyeimben be­látásuk szerint intézzék s fordítsák jóra dolgomat,*­s önök is beláthatják ,­ mikép ha az orvos bájos le­ányával szököm meg (mi remélem , sikerül, s ked­ves befolyása alatt egészen más emberré leszek), sokkal több költségeim lesznek, mintha egy magam szökném meg. S mindezt , átalakítandó életemben jóvá fogom tenni. „Tán jobb lett volna nem hallani mindezeket, nemde Craggs úr ?“ szólt Soutohey, védenczén át­tekintve. „Jobb lett volna“monda Craggs, ki mindemel­lett figyelmesen hallgatott. „No , ha önök nem örömest hallgatják is“ fe­lelt a védencz, „én azt elbeszélem. Én nem fogom az orvos beleegyezését kérni, mivel ő azt nem adná meg. De úgy hiszem,mit sem fogok az orvos úrnak ártani, mivel (nem is említve, hogy ő oly kicsiny­­­ségeket föl sem szokott vádol, mint mondja) gyer­mekét megmenthetni remélem attól, mitől ő — mint tudom — félni látszik , s mi elé aggódva néz, azaz szerelmese megérkezte elöl Ha valami igaz a világon, igaz az, hogy a leány fél Alfréd úr megér­kezésétől. Én oly zavarban vagyok most is, hogy úgy élek, mint egy repülő­ hal. Betétben bujkálok, ki vagyok zárva saját házamból , kitiltva birtoka­imról, de azon ház s azon birtok, mint önök is biz­tosítsák, egykor kezemre fog kerülni, s Mari hihe­tőleg gazdagabbá lesz — még önök nézete szerint is, kik nem szoktak vérmes reményeket táplálni — tíz év múlva mint saját nőm, mint ha Heathfield Alfréd úr nejévé lenne, kinek visszatértétől (nem kell feledni) a leány fél, kinek, vagy akárki másnak szerelme az enyémet nem múlhatja felül. Kinek van ebben kára? Az egész dolog igen világos. Jogom épen annyi van, mint neki, ha a leány irántam haj­lamot érez, s e jogom elítélését egyedül a leányra bízom. Önök sem kívánnak e dologról többet tud­­ni, s én nem is mondok többet.­ Most ismerik céélo­­mat, s tudják szükségeimet. Mikor induljak innen?“ „Egy hét múlva“ monda Snitphey. „Nemde Craggs úr ?“ „Azt hiszem, jó lesz egy kevéssel hamarább*– felelt Craggs. „Egy hónap múlva“ szólt a védencz, miután a két arctot figyelemmel vizsgálta. Mához egy hó­napra. Ma csütörtök. Sikerüljön vagy ne, mához egy hónapra elutazom.“ „Ez igen nagy halasztás volna“ szólt Snitphey, „igen nagy. De, ám legyen. Attól féltem , hogy hármat fog kívánni,“ mormogó magában. „Ön ké­szül ? Jó éjszakát !** „Jó éjszakát !** viszonzá a védencz kezet szo­rítván a Firmával. „Meglátják önök, mily jól fogom ezután gazdagságomat használni. Ezutánra Mari lesz sorsom csillaga!“ „A csiga­lépcsőn vigyázzon ön“ felelt Snit­phey, „mert nincs világítva. Jó éjt!“ „Jó éjt!“­­ •­­A törvénytudók az első lépcsőfokig kísérők védenczüket egy-egy gyertyával kezükben, ■ be­várták, míg leért, s miután eltávozott, egymásra te­kintve álltak meg. „Mit mond ön mindezekhez, Craggs úr ?“szólt Snitohey. Craggs úr fejét rázta. „Mi úgy vélekedtünk a jegyváltás napján, hogy e pár búcsúja igen különös volt, erre emlék­szem,“ monda Snitohey. „Az igaz** szólt Snitohey. „Talán nagyon is csalatkozik ez ifjú“ folytatá Snitohey a vasszekrényre pillantva , melyet félre­tön. „Vagy ha nem, megvallom, e dologban némi könnyelműség és ravaszság nem tartozik a csodák közé, ‘ Craggs ur. 3 mégis azt hiszem, hogy e szép arcz nem hazudott, úgy hiszem“ folytatá Snitohey, miközben nagy kabátját felölte (mivel az idő na­gyon hideg volt), fölhúzó keztyűjét és kifujó gyer­tyáját, „mikép e leány­a Jlume szemlátomást szi­lárdult , és elhatározottabbá len utóbbi időkben. Hasonlóbbá le­t nénjéhez.“ ' „Feleségem is így vélekedik,“ monda Craggs. „Valóban sokat adnék érte“ jegyzé­se, Snit­­chey „ha elhihetném, hogy Warden úr csalódik, de bármi könnyelmű, szeszélyes és megfontolatlan le­gyen is, egy kissé ismeri a világot és embereit (s ez nem csoda , mert elég drágán vásárlá ismeretét).­­ Jobb lesz vala nem avatkozni e dologba, mi n­t­nem tehetünk* Craggs úr , hanem nyugodtan kell várnunk.“ „Mitsem“ felelt Craggs­„Orvos iántunk az ily dolgot könnyen szok­ta venni“ szólt Samoh­y fáját rázva- „óhajtom,hogy cserben ne hagyja a philosophiája. Alfréd barátunk az élet harczáról beszél,­ újra csóválta fejét. „Ó­­hajtanám , hogy ily korán el ne essék. Megvan-e kalapja Craggs ur ? A gyertyát is ki­oltom.“... . ■ Miután Craggs ur igennel felelt, Craggs ur tettel kijáró szavait, s kitapogatóztak a tanácste­remből , mely most oly sötét lett, mint a szóban forgott tárgy, vagy maga a törvény. (Folyt. köv.) - 3286 HOL FOLD. Tudósítások a harcatérakről Délkeleti csatatér. Krímből a mai la­punkban olvasható távirati tudósításnál újabb közlés nincs Azon orosz jelentés szerint nov. 23- ig Szebasztopolnál s­mmi említésre méltó nem történt. A Dunánáli mozgalmakról sem h­­ünk uj­abb dolgokat Jasszy­ból jelentik, hogy ott 50,000 ember szá­m­ára van szállás parancsolva, mi­nd mutatna, hogy Omer pasa csakugyan komolyan akar mozogni Misfelől Bukarestből azt írják, mikép ott senki sem hiszi Omer pasa támadási szándékát komolynak. Noha az inkermani nov. 5-ki ütközetről már három hivatalos jelentést közlöttünk, úgymint Lord Raglan, Canrobert és Mencsikoff fővezérektől, érdekesnek tartjuk még a Dan­nenberg­­nok jelentését is közleni, minthogy e­lnök volt az említett ütközetben az orosz hadak vezényletével megbízva. E jelentés lényegesen így hangzik : „A krími hadsereg számára nov. 5-kére ké­szített tervhez képest következő intézkedéseket tettem. Szolmonoff oszto­tnák ki a jobbszárnyi hadoszlopot vezénylő, parancsot kapott csapatait napkelte előtt csatarendbe állítni, és támadómozdu­latot tenni, balszárnyával a Kilene-Balka nevű völgytorok baloldalára támaszkodva, úgy hogy a kedvező viszonyok használásával, miket neki a tér nyújtott, a völgytorok elején felállított ellenséges haderőket­­onnét elverhesse. A balszárnyi hadoszlop Pswloff oszto­mnok alatt parancsot kapott 12 zászlóalj vadászszal és 2 század lövészszel a Tser­­naján túl fekvő sűrü csalíttal fedett szorosokat megszállani s az ellenséget onnét elkergetni, mig a csapatok többi része az uj után volt előnyomulan­­dó. Ezután a hadoszlop a Kilenc-Balka völgytorok és az említett szorosok közt csatarendbe fogott ál­­lani és támadni. Nagy szerencsétlenségre Szolmonoff hadoszlopa a fennebbi irány helyett a Kilenc-Balka völgytorok jobb oldalán nyomult elő, s a nélkül hogy a balszárnyi hadoszlop­­­érke­zését megvárta volna, napkeltekor gyorsan előnyo­­mult, mire egyébiránt az ellenség nagy puskatüze is kényszerité, mely, mivel balszárnya nem fenye­gettetek, egész erejét a völgy torok és az inkermani völgy közti igen kedvelő, téren.­öszpontosítható. Első sorban állt a Tornak- és Kolivanezred, követve a katharinenburgi gy.-ezredtől. E csapatok jobb­szárnya mögött állt Sabokritzki vezér­őrnagy alatt a Butyrsk gy.-ezred, az Uglit-vadász­­ezred és a 16 gy. osztály első dandára, mint tarta­lék, hogy a Kilenc Balka völgy torok baloldalára számított támadási terv szerint a jobbszárnyat fe­dezze. A Tomsk- és Kolivan-ezredek b­elül egy lánczsor lövészszel, századonkint hadoszlopokat ké­pezve rohantak az ellenségre, a 10 tüzérdandár 2-dik és a 16. dandár 1. sz. állomásütegei, és a 17—d. dandár 4. sz. könnyű ütege által támogatva. A vadá­szok megszűnés nélkül űzék az ellenséget. A Tomsk - ezred 2­8 Kolivanezred két első zászlóalja egy el­lenséges tűz­telepet megrohantak, s 2 ágyút beszö­geztek. Ezután a katharinenburgi gy. ezred 1 és 3 zászlóalja a Kilene-Balka völgytorkon át előnyo­­mult és elfoglalta az ellenséges tábor egy részét, 4 ágyút beszögezvén. E szerencsés mozdulatot meg­­gátló csaknem egyszerre történt eleste a halálosan megsebesült Szolmonoff osztrnák, V­illebois vezérőrnagyé a Kosohin ezredes dandárparancs­­nokoknak, a Kai Kaf­fenburg-, Tomsk - és Kolivan­ezred parancsnokainak, mely ezredek egyszers­mind zászlóalj-parancsnokaikat s számos megölt és sebesült tiszteket vesztenek. Az 1 .vadászdandárezredi és a Katharinen­burg gy. ezred 2—4 zászlóaljai kény­telenek voltak ismét lemenni a völgy felső részére, hol egy kőbánya van. E ponton igen élénk tűz ke­letkezett.­ Sabokritzki vezérőrnagy ágyúit egy hal­mra állitá, mely a Kilene-Balka völgy torok mögött s jobbra annak irányában egyenközleg fek­szik. A Butyrsk gy. ezred a tűztelep balján, az Uglit-vadászezred jobbján foglalt helyet,s egy dan­dár tartalékul a jobbszárny háta mögött maradt. — Csaknem egyszerre a 10 gy. hadosztály támadásá­­­­val a Turutino és Borodino­­vadászezredek is részt vettek e harcrban. E csapatok mozgalma kénysze­r »waMiPwTM • *

Next