Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)
1854-12-14 / 595. szám
artozó államügyészségekkel , a cs. k. járáshivataok működésüket megkezdeni rendeltettek, ttoi k.ereleti hivatalok teljes hivatali hatályukba léptek, dec. 1 -jén igen ünnepélyes módon tartatott meg. D e. 9 órakor az k. plébánia-templomban ünnepélyes nagymise volt, melyen jelen volt a cs. k. helytartóság alelnöke. Lebzeltern, a cs. k. orsz. főtörvényszék és orsz. törvényszék összes hivatali kara, valamint a cs. k. járásbiróságok elöljárói. Az egyházi ünnepély végével helytartósági alelnök úr a cs. k. ker. hatóság hivatali szállására ment, hol e hivatal tisztviselői , a cs. k. járásbíróság főnökei együtt voltak. A két. hatóság főnöke, helytartósági tanácsos Bogdány, a jelenvoltak érzelmeit méltókép tolmácsolta s legforróbb óhajtását fejezte ki Felséges Urunk jóllétére, kinek alattvalóira figyelő legmagasb gondoskodása ajándékozd az országnak ez uj intézvényeket is. A szónoklat végével Ő Felséges. Ferencz Józsefért, a belügyminister b. B a o h. és polgár kát. kormányzó hg Schwarzenberg Károly nevei említésével hangos és lelkes éljenek törtek ki. Azután helytartósági alelnök b. Lebzestern szónokolt, a végrehajtó orgánumok kötelességeit taglalván. E megható beszéd után a gyülekezet szétoszlott, D. u. 2 órakor Bogdány helytartóságit tanácsos urnás nagy ebéd volt. ■— D. e. 10 órakor a csz k. országos főtörvényszék tagjai gyűltek össze, hogy hivatali esküjöket Rechtborni Füger alelnök ur kezeibe lefegyák. A nagyszebeni cs. k. országos törvényszék tagjai ez esküt elnökük b. B ruck onthat kezébe tették 1*. A felesketés előtt ,a nevezett alelnök ur meleg szavakat intézett a cs. kir. orsz. főtörvényszéki testülethez. Ezután az összes hivatalnoki kar kát. és polg. kormányzó ur ő Kiérczegsége palotájába ment, hol a legszivélyesbben fogadtatott. Hasonló módon ment végbe a n.-szebeni cs. k. orsz. törvényszék tagjainak fölesketése is. * Lembergből a következő érdekes tudósítás érkezett: Dec. 2-kán estre 6,órakor a városban villám csapott le. E villanyos kiürülés által előidézett menydörgés egyetlen mélyhangú csattanásból állt. A légmérsék 0° , a légmérő 27' 72"' állt. A szélirány ÉK. * A galicziai határok több pontjáról érkezett levelek szerint a határzár-rendszabályt Oroszország egész szigorral gyakorolja. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről Délkeleti csatatér. A szebasztopoli tudósítások dec. 5-ig terjednek, de smmi említésre méltót nem közlenek. A sátorok helyett, melyekben eddig az egyesültek táboroztak, már faviskók kezdenek emelkedni. Az egyesültek folyvánt erősítik állomásukat, a bombázás a vár ellen csak gyengén foly. Ménesikoff herczeg, ki buzgón foglalkodik állomása megerősítésével a Tsernajánál, egy a tájon uralkodó halmon üstbatteriákat építtet, melyek rendeltetése lenne Balaklavát bombázni, azonban az eddig szórt bombák nem érték el ezérjokat, a bombatelepek közelebb vitele pedig nem látszik lehetségesnek. A „Moniteur“ következő sürgönyt hoz: „Szebasztopol előtt nov. 25. Az idő egészen esőssé változott, az által mindennemű szállítmányaink és működéseink igen akadályozva vannak. Mindamellett új tűztelepeink felállítása s a régieket módosítások elég gyorsan haladnak előre. Nincs hideg; az orosz hadseregnek többet kell az esőtől szenvedni, mint nekünk. Élelmezése, az igen elromlott utak miatt, igen megnehezült. Mi ellenben bőven el vagyunk látva. A flotta biztonságban van. A „Thabor“ Marseillebe Konstantinápolyból nov. 30-ról következő híreket hozott: Cambridge herczeg nov. 28-kan érkezett Konstantinápolyba. Lacy Evansnak Angliába visszautazván Málta felé itt keresztülment. Az orosz unokok megosztották erejöket. Mencsikorság Szebasztopol északi oldalán maradt. Goresakoff herczeg Szimferopolnál foglalt állomást Az egyesült hadsereg mindennap kap erősítést, Algírból is közelebb megérkeztek a csapatok. Ez erősítő hadak elegendők egy netáni csata esetére. Az egyiptomi pasa 2,200 embert küldött Konstantinápolyba, s ezenkívül még 5,000 egyiptomit várnak. Az egyesültek nov. 23-kan egy halmot Szebasztopol mellett elfoglaltak; azóta semmi nevezetes nem történt. A török pénzügyminister letétetett. Ugyanő hajóval érkezett tudósítások mint bizonyost erősítik, hogy egy haditanács következtében, mely nov. 28-kán tartatott, Canrobert elhatározta, dec. 2 kán egy nagy ütközetbe bocsátkozni. A hadsereg el volt telve lelkesedéssel. Az utolsó táborl útvonal bevégeztetett, a várhoz 100 métrenyire közeledtek. Az általános rohamot közellevőnek tartották. Az angolok nov. 23-kan egy kis csatapaté következtében az orosz tüzérségnek 16 ágyúját lesszögezték. A konstantinápolyi, gallipoli s várnai állomások franczia főparancsnokságának átvételére Larbertnok Konstantinápolyba megérkezett. Az új rendkívüli spanyol követ és teljhatalmazott minister de Souz a napokban téve a szokott látogatásokat. A porta rendkívüli követe és teljh. ministere a teheráni udvarnál, Ahmed Vefik effendi, miután ide utaztában egy külön missiót Bagdadban teljesített, az „Austria“ Lloyd gőzösön Konstantinápolyba megérkezett. Pereiának az itteni kormányhozi viszonyait illetőleg kedvező tudósításokat hozott. Napóleon herczeg, noha még igen szenvedő állapotban van, a szultán látogatását visszaadta, ki öt a cseragán-palotában fogadta. Mint Sz. Pétervárról írják, egy nov. 28-kán kelt napiparancs által a 4-ik gyalog hadtest parancsnoka Dannenberg 1. gyalogsági took, a hadtanács tagjává neveztetett ki. Trapezuntból, november 18-ról írják a „Triest. Zig“-nak. Zarif Musztafa pasa ide érkezett, s ma az austriai gőzössel Konstantinápolyba elutazik; utódául az anatóliai hadsereg főparancsnokságában, még semmit sem tudni — ! K h u r s i d pasa útban van Erzerum felé. 1 . A ngla, London, dec. 8. A „Times“ ma egy czikkében azon kérdést tárgyalja, hogy minő had’erővel birnak a szövetséges udvarok által felállított föltételek, s hogy váljon valószinű-e azoknak Oroszország általi elfogadtatása. — „Az aug. 8-ai jegyzékekben felállított 4 föltétel“ — úgymond — „szükségkép oly modorban volt formulázva, mely igen széles tért hagyott a magyarázatnak. De a jelen perekben a követséges hazal másságok bizonyosan világosan kijelenteni egymásnak szándékaik egész terjedelmét. Már először is, mivel ők az előbbi orosz-török szerződéseket nem ismerik el többé joggal fennállóknak, annak kell első gondjuknak lennie, hogy ilynemű külön szerződések meg ne újíttassanak; különben a porta ezentúl is kizáratva maradand az európai államcsaládból, s az egész baj gyökere illetetlenül marad. Ezen szerződésekkel, 80 évi ármányok gyümölcsével együtt, ama különszerződéseket is, miken a dunai fejedelemségekbeni orosz befolyás alapul, megszűnteknek kell tekinteni, s ezen tartományok jövőbeli állásának nyílt kérdéssé kell lennie. Ami az öt hatalmasságnak a róják fölötti közös protectorátusát illeti, mi a törökországi keresztények sorsának javítását mindig beavatkozásunk egyik fő czéljának tekintők; de nagy különbség létezik, ezen elvnek minden keresztény hatalmasság részérőli elismertetése s ama kizárólagos véduraság közt, mit Oroszország a keleti nem-orosz görögök fölött vett igénybe. Oroszország most először ezen kizárólagos véduraságról, az egész viszály eredetéről mond le. A szabad dunai hajózás jogát Oroszország elvileg sohasem vonta kétségbe, hanem azt gyakorlatilag megsérti. Ezért ezen jog gyakorlatának biztosítása végett, a drinápolyi szerződés 3-ik czikkét egészen meg kell változtatni, a Duna jobb partját le a Szalinatorkolatig Törökországnak vissza kell adni, s a bő- i kijárás nyitvatartása iránt hatályos intézkedéseket kell tenni. A 4-ik pontot, mely valóban a legfontosabb, a szövetséges hatalmasságok igen hiányosan fejezték ki, midőn kijelenték, hogy a Dardanellák iránti szerződés átvizsgálását kivágják. Ily átvizsgálás által sajátkép Oroszország nyerte, mivel ugyanazon törvény, melynél fogva a többi Európa béke idején a fekete-tengerről ki van záratva, azt eszközli, hogy Oroszország a fekete-tengeren bejáratva marad. A Dardanellákat s a Bosporust megnyitni, annyit tesz, mint a szultánt saját palotájában, bármely ablakai alatt elhaladó hadihajó kegyelmétől függővé tenni, s Oroszország hajóhadai akkor szintoly gyorsan eljutnának a földközi, mint a mieink a fekete-tengerre. De ezen kérdést nem lehet ily könnyen eldönteni. A 4-ik javaslat valódi iránya, az orosz hatalomnak a fekete-tengeren megszorításában áll. Lehetetlennek tartjuk, keletet biztosítva hinni mindaddig, míg Oroszország egy rettentő erősségű hajóhaddal bír egy oly ponton, hol ezeknek csupán aggressív rendeltetésük lehet. A szövetségesek bizonyosan nem fognak a Szebasztopol elleni nagyszerű vállalattal felhagyni, hacsak Oroszország meg nem nyugszik ezen erősség átadásas lerontásában. Továbbá azt is követelnünk kell, hogy semmi újabb erősségek s hajóhadak se fenyegessék Törökország partjait. Úgy hiszszük, ebben áll ama minimum, mit nyugati Európának Oroszországtól kívánnia kell. Már rajjon lehet-e várni,hogy a czár ezen föltételeknek hódoland? A józan ész bizonyosan engedékenységet tanácsolandó neki. Kedvezőbb föltételeket sohasem várhat. Ő oly végzetszerű háborút folytat, melyben a siker lehetetlen. De másrészről még roppant katonai segélyforrásokkal bír, seregének virága még nem volt harczban, büszkesége meg van sebesítve, de még nincs megtörve. Ily helyzetben egy absolut fejedelem rendesen a legmerészebb s legroszabb lépésre szokta magát elhatározni. Ezen okokból azt tűszerűk, hogy a jelen constellatio nem békére, hanem nagyobbszerü háborura mutat.“ A „Herald“ alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha D u n das admirál vissza fogna hivatni; ellenkezőleg szerinte, a vitéz admirálnak szabadságában áll visszatérni, vagy a harcz színhelyén maradni. A „Herald“ azt hiszi, hogy az admirál ez utóbbit választandj. Ugyane lap szerint, a „Drake“ s „Scinbad“ bombahajók tegnap Sheerness-ből Shockburynessbe indultak, hogy próbára tegyék azon Lancaster-mozsarak horderejét, mikkel el vannak látva. A kísérlet eredményét még nem lehet tudni. A„Globe“ szerint az alsóházban a Herbert által indítványozandó válaszfeliratot Leveson Gower, stoke-i képviselő támogatandja. Tegnap Aberdeen lord Argylehouse-ban lakomát adott, melyen a ministerek nagy része jelen volt. — Dec. 9. A „Times“ ma következő tartalomdús nyilatkozatot közöl: „Minden oda mutat, mikép egy rothatsg béke mintegy 20 évre fenn fog tartatni, mivel Oroszország lassankint hozzájáruland a négy biztositékponthoz, s végtére igen jól, sőt mondhatnók saját óhajtása szerint kimenekülend a keleti háború tömkelegéből. Ha ez történik, s ha a Dunatorkolatoknál s a feketetengeren levő összes orosz erősségek le nem rontatnak s a hadiköltségek meg nem fizettetnek : lehet mondani, hogy a históriában Angolország lassan kinti hanyatlását ezen kérdéses békétől kellene számítni.“ (* Keringő játékszer. Az élet harcza. Dickens Károlytól. Második rész. (Vége a második résznek.} Szokás volt köztük ebédeken és estélyeken így társalogni, mert ők igen jó barátok voltak, és bizalmas lábon állottak. Azonban mindkét nő oly kitartó és komoly volt ügyeiben, mint férjeik a magukéban : csaknem lehetetlennek tárták, hogy a Firma dicséretes ügyekezetük nélkül sikeresen és becsülettel folytassa foglalkozását. De most a paradicsom-madár, a terem közepén lengett , s a fülön-függők már időmértékre csengettek; s az öreg orvos rózsaszín arcza ugy kerengett, mint egy kiáltószínű csóbika.*) Craggs úr, ki alig lihegett, már már kérkedni kezde, ha várjon a négyes-táncz is , mint az élet más részei. idén könnyűvé van-e lévestésSnithhey úr csinos ugrásai és lépéseivel kijárta maga és Craggsért is. Most a tűz is újra bátorságot nyert, s a táncz által hajtott eleven szél által élénkítve világosabban és magasabban lobog. Mindenütt jelen volt e szoba nemtőjeként, az emberek szemébe sütött, a leányok hófehér nyakán csüngő gyöngyökön szikrázott, fülükön csillogott, mintha halkan suttogna hozzájok, fényt árasztott mellényük körül, a padlaton terült el s lábaik számára rózsaszínűvé tette azt, az tündöklött a mennyezeten, mintha a sugárzó arczokkal versenyezni akarna, és Craggsnéasszonyság kis harangjain általános kivilágítást okozott. Most a lég, mely azt ereszté, kellemetlenebbé kezdett lenni, a mint a zene gyorsult s a tánoz frisebb erővel folyt ; s oly szellő kerekedett, hogy a levelek, virágok, mint sokszor történt a szabad ég alatt, tánczolni kezdenek a falon, s úgy suhogtak és csörgőttek a szobában, mintha láthatatlan szellemkék tánczolnának közülük. Most már az orvos arozár.sk egyetlen vonását sem lehete forgása közben kivenni, legalább is tizenkétparadicsom-madár látszék a szobában röpködni, s mintha ezer csengetyű lett volna munkában; és egy kis forgószél a repülő ruhák egész flottáját lengeté; midőn a zene megszűnt s a táncznak vége jön. Minél jobban fáradt ki az orvos, annál türelmetlenebb lett Alfréd kimaradásán. „Britain , mitsem láttál ? mit sem hallottál „A sötétben nem lehet látni uram,s a szobában oly nagy a lárma, hogy mit sem lehet hallani.“ „Igazad van ! annál szívesebben látjuk. Hány óra ?“ „Épen tizenkettő uram , már nem soká késhetik.“ „Igazítsd meg a tüzet, s tégy még fát reá," szólt az orvos. Hadd lássa messziről — a jó fiú ! — hogy várjuk!“ Alfréd látta ezt. — Igen! Látta kocsijáról, mely épen akkor kanyarodott be a templom szögleténél. Ismeri a szobát, melyből e fény tündökölt. Látó a fény és maga között a vén fák téli ágait. Eszébe jutott, hogy e fák egyike hányszor zúgott zeneként Mari ablakánál a nyári alkonyon. Könyek fakadtak szemeiből. Szíve oly gyorsan dobogott, mikép alig birta meg boldogságát. Hányszor rajzolt képzelete egész körülményességgel ezen időt — hányszor félt, hogy ez sohasem fog betövetkezni — aggódott, sóvárgott a meszsze jövőért! Újra szemébe tűnt a világosság! most tisztábban és vörösebben; tudta, hogy az érette s az ő siettetésére lobog. Intett kezeivel, magasan emelé kalapját, s hangosan kiálta föl, mintha ők volnának e lángban megszemélyesítve, s mintha hallanák és látnák őt, amint sáron és pocsolyán diadalmasan közelgő feléjök. .Megállj!“ Ő ismerő az orvost és belátá mit akar. Ő kétségkívül nem akará, hogy családja meglepessék. De ő úgy hívé, ha gyalog megy előre,mégis meg fogja őket lepni. Ha a kertajtó nyitva lesz, ott megy be; ha nem, akkor könnyen átmászhat a falon, s egy percz alatt köztük lesz. Leszállott hát a szekérről, s megmondván a kocsisnak (izgatottsága miatt ezt is nehezen tehető), hogy maradjon néhány perczig hátra s csak azután kövesse lépésben, rendkívüli gyorsasággal szaladott az ajtónak, fölkapaszkodók a falra, túlsó oldalán leugrott, s lihegve állott meg a vén kertben. A fákat fagyos dér lepte, mely a fölleges hold sáppadt fényénél úgy csüngött a kisebb ágakon, mint halt koszorú. Aszott levelek ropogtak és csörögtek lábai alatt, a mint csendesért közeledők a ház felé. A téli éj pusztasága komolyan terült el földön és égen. De a vörös fény vidáman sütött feléje az ablakokból, melyek előtt sok alakot láta elő és hátra mozogni, s a hangok moraja kedveset hitt füleibe. Az ő hangja után hallgatódóvá, s a mint jobban-jobban közeledők, azt a többi vendégek hangjától megkülönböztetni igyekezvén, már már hitte, hogy hallja, midőn az ajtó közelében, mély hirtelen nyilt föl, egy abból kilépő alakkal találkozik össze. Ez egy félig elnyomult sikoltással hátrált. „Clementina,“ szólt Alfréd, „hát nem ismersz?“ „Oh, ne menjen be,“felelt Clementina, őt hátra tolva. „Távozzék el. Ne kérdje miért. Ne menjen be.“ „Mi történt itt ? ‘ kiálta fel ő. „Nem tudom. Brzsdok , ha csak rágondolok is. Menjen vissza! Hallga!“ A házban hirtelen zaj támadott. Clementina bodugó kezeivel fülét. Vad sikoltás hangzott ki, melyet a kezek ki nem zárhatónak, és Róza csaknem magán kívül szaladt ki az ajtón. „Róza!“ szólt Alfréd, őt karjaiba szorítva. „Mi történt? Meghalt-e?“ Róza, a rozát fölismerendő, kifejte magát karjaiból, s lábaihoz esett. A szobából egy csoport aroz tolong a körükbe. Köztük volt az atya, egy papírral kezében. „Mi ez !“ kiálta föl Alfréd, kezével hajába kapván , s halálos aggodalommal tekintvén egyik arczról a másikra,midőn az ájult leány mellé térdére bocsátkozék. „Hát senki sem lát engem ? Senki sem felel szavamra? Senki sem ismer rám? Egyetlen hang sincs , mely tudtomra adja, mi történt itt ?“ Az egybegyűltek közt mormogás támadt. „Mari elment !‘* „Elhagyott édes Alfredono!“ szólt az orvos megtört hangon, s kezeivel elfödve a hczát. „Elhagyá a szülői házat és minket. Ma éjjel! Azt há, mikép ő ártatlan s e lépéséért nem érdemel szemrehányást — kér, bocsássunk meg neki — könyörög, hogy el ne feledjük — és elment.“ „Kivel ? és hová?“ Hirtelen fölegyenesedék, mintha azonnal kész volna utána menni, de midőn elmenetelére szabad utat engedőnek, komoran nézett reájuk , visszatántorgott, s visszarogyott előbbi állásába, Róza hideg kezeinek egyikét fogva meg. Volt látás-futás elő és hátra, zűrzavar, lárma, rendetlenség, és mind hasztalan Némelyek az illákon széledtek el;mások lóra ültek, lámpákat gyújtottak, mások tanakodtak s abban állapodtak meg, hogy nincs nyom, melyen utánuk lehetne menni. Mások nyájasan közeledének Alfrédhoz, hogy vigasztalják; némelyek arra inték, hogy Rózát a szobába kell vinni, de ő ellenük szegült, ő nem hallgatott rája, és nem mozdult helyéből. A hó folytonosan és tömötten hullott. Egy perczre föltekintett a légbe, s elgondoló, miképp, reményei és szerencsétlenségére hintett fehér hamvak jó szolgálatot tesznek a futóknak. Széttekintet fshérló területen, s elgondolá, hogy Mari lábnyomai azonnal eltakartalak s még ez utolsó emléke is örökre eltűnik. De nem érze a tél hidegét és nem mozdult meg helyéből. (Következik a harmadik rész.) •■■»araPHrrv. Só’30 Francziaország, Páris, dec. 9. Ma a „Moniteur“ hivatalos részében egy oly cs. rendeletet közöl, melynél fogva a múlt febr. 24 s apr. 16—ki rendeletek, a fegyverek, hadiszerek s más hadfolytatásra szolgáló czikkek kivitelének megtiltására vonatkozólag, ugyanazon áruknak a franczia területen keresztülvitelére is kiterjesztetnek. Egy másik cs. rendeletnél fogva Bonard hajókapitány, a franczia Guyana kormányzója, a becsület-legio középkeresztezésévé léptettetik elő. Nem hivatalos részében e lap jelenti, mikép a császár a külügyminiszer javaslatára Bourqueney bárót, az austriai udvarnál levő rendkívüli követét, a becsület legio rendjében nagykeresztessé lépteté elő. Ugyane lap így nyilatkozik : „Mindazon jelentések, melyek a keleti sereg kórházaibeli szolgálatról a hadügyministerhez érkeznek, kiemelik a paulai Sz. Vincze szüzeknek a betegek és sebesültek körüli jelenléte szerencsés hatásait. Ezen vallásos nők hőbuzgalma s bátor önfeláldozása egész Európában viszhangra talált, s legközelebb Angolországban dicséretes utánzási példákra adott alkalmat. Az említett szüzek a keleti sereg kórházaiban inkább, mint bárhol másutt bebizonyíthaták közreműködésük hasznosságát, azonban az országban levő kórházakban szintén szükség van rájuk, s ezért ők , a hadügyminiszer felhívása folytán, a párisi helyőrséget a groscai 11 o - i katonai kórházban oly szeretetteljes gondoskodásban részesítendik, mely kétségkívül rövid időn más intézetekre is kiterjedendő Továbbá Raglan lordnak Newcastle herczeghez intézett,s Cowley lord által a franczia kormányhoz juttatott oly sürgönyét közli, melyben a lord a főhadiszállásánál alkalmazott Vico franczia parancsnoknak buzgó közreműködését kiemeli. Ugyane lap következő nyilatkozatot közöl : „Több külföldi lapok azt állíták, mikép a császár kormánya elhatározó a sz.szék államaiban levő megszálló hadtest visszahivatását. Ezen állítás alaptalan. A pápai kormány sikerrel foglalkozik seregének újraszervezésével, s talán csapatjaink létszáma fokonként kevebíttetni fog, hogy a római csapatoknak helyet adjon. Azonban csapatjaink a római s civita-vecchiai helyőrségeket csak akkor hagyandják el, midőn a császár kormánya, valamint a sz.széké is, el fogják ismerni, mikép eltávozásuk miatt a köznyugalom legkevésbbé sem leend veszélyeztetve.“ A csapatok s hadiszerek keletre küldetése folyvást tart, így ma négy, faczipőkkel megrakott kocsi indult el Antin városából, hol egy faczipőgyár létezik. Az ,,lps“ angol gőzös múlt szer-