Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)

1855-01-14 / 619. szám

241/4 kr., s ennélfogva 1854-ben 3.909,114,937 ft 18/1, kr. öszforgalom tűnik ki.­­ Az intézet jövedelmei voltak : A beszámitolási ügylet által 2,738,294 ft 46 kr. A kölcsönügyletből 1,428,971 ft 56 kr. A bank gyümölcsöző törzsvagyona ka­matjaiból 1,276,285 ft 38 kr. Az államnak adott különféle előlegek kamatjaiból 1,117,444 ft 262/s kr. — A tartalék alapkamatjaiból 524,851 ft 21­0 kr. Az utalvány­­ügyletből 68,320 ft 302/, kr. A bevétel tehát 17,154,168 ft 38krral emelkedett. Ha ebből az 1855-be, tartozó 751,886 ft 35 krt. az összes kiadásokat 762,051 ft 432/s krjával, és a jövedelmi adót 417,144 ft 432/1 krjával; továbbá a 4 pót kamatokat 1854 dec. 31 -éig. az új bank­­részvényekre tett befizetésekből 1,320,300 ft 36 krjával, összesen 2,851,383 ft 38 krt levonunk, marad 4,302,785 ft, melyekből a létező 50,621 részvények mindegyikére jut 85 ft hányad. A nyugdíjpénzalap 1854 dec 31 -ével névszerinti értékben tett 961,866 ft 37 krt; ennek hitel­papírjaiért haszonhajtólag 970,444 ft 45 kr for­­díttatott, s értékük az 1854 dec. 30-ki árfolyam szerint 1,065,040 ft. A „Kreuz. Z.“nak Bécsből jan. 9-ről írják : Néhány körben itt a m.­hó 7-ki értekezlet követ­­keztében az a hír terjesztetett el, hogy Sor csakoffhg Sz. Pétervárról parancsot kapott volna, hogy a­ nyugati nagyhatalmak magyaráza­tába egyszerűen beleegyezzék. E nézet bizonyo­san készakarva tovább fog terjesztetni, minél­fogva szükségesnek tartom, önt a leghiteleseb­ben biztosítani, hogy a négy követ azon értekez­letében egy compromissum hozatott létre, mely­hez még a nyugati hatalmak kormányainak bele­egyezése szükségeltetik, hogy további tárgyalá­sokra alkalmat szolgáltasson. — E közlemény ál­tal tehát — jegyzi meg a „Kreuz. Z. — az ed­digi tudósítások homályosságai el vannak hárít­va, melyekre utóbbi számainkban utaltunk. A négy követ a magyarázat szerkezete iránt egyet­ért. Gorcsakoff hg erre elégségesen utasítva volt, s maga B .­o­­­gr. is jelen volt, úgy hogy az orosz és az austriai kormány beleegyezése azonnal megtörtént. Nagybritannia és Franczia­­­ország követei most tehát tudósították kormá­nyaikat, hogy ők beleegyeznek-e abba, mit ne­vükben Westmoreland­er és Bourqueney báró elfogadtak. Ez most a legközelebbi kérdés. — Mint a „Schlos. Z.“nak Bécsből jan 10- ről írják, Bourqueney franczia cs. követ e napon táviratilag már értesíttetett a bécsi teljha­­talmazottak határozatainak a franczia kabinet részérőli mikép fogadtatásáról. A Bécsben for­­­­mulázott felfogás nem nyert felté­t­­­e­n hely­benhagyást, de a végválasz előtt még Anglia véleményét is akarák hallani. E végett 11-bén Párisban értekezlet tartatik, melyben lord Russel is mint Anglia telj­­­hatalmazottja, részt vesz . Ugyane lap szó­­szerint az Írott okmány, mely Gorcsakoff­ág számára utasításokat tartalmaz a 4 meghatá­rozott garantiapont alapjáni alkudozásokhoz, 10- kén megérkezett. Az jan. 5 kén kelt. Tartalma szerint az elfogadás körülbelül olyforraán történt volna, mint ez az oct. 25.(13) ki orosz válaszjegy­zékben, a porosz k. kabinet jegyzékére, melyben a 4 garantiapont elfogadása sürgetősen ajánlta­­j­u­k, már egyszer kijelentetett: Az adott bő­­j­vebb engedmények közt lenne az is, miszerint­ Oroszország nem ellenzi, hogy az 1841-ks szer­ződés egészen eltöröltessék és az egyesült hatal­mak részvételével új szerződvény köttessék. — A londoni és párisi levelek az­ itteni béke-­­ kilátásokat folyvást nagyon alább hangolják. Fél­­j nek, hogy az egyes pontok tárgyalásakor előre nem­­ látott nehézségek fognak fölmerülhetni. Nevezete­sen a pénzpont még egészen elintézetlennek látszik. Míg egyrészről azon nézetet nyilvánítják, hogy a­­ had költségei a béketárgyalásoknál egyáltalában­­ szóba sem fognak hozatni, más jólértesü­lt oldalon­­ úgy tudják, hogy nem kevesebb mint egy milliárd ezüst rubelt fognak az egyesültek , Oroszországtól­­ követelni. Természetesen Szebasztopolnak előbb az egyesültek kezei közt kellene lenni. Az itteni­­ értekezletek folyvást tartanak, a sajátképein béke -­­ alkudozások azonban alig kezdődnek meg két há­rom hét előtt. * Az austriai császári állam költségvetéséből a most kezdődő közigazgatási évre a következőket közölhetjük: A belügyministérium részére előlegesen 23,865,968 pft van kiszabva, ebből esik a központi vezetésre, 569,528; a bécsi tudo­mányos akadémiára 40,000 ;­­ a birodalmi földtani intézetre 35,980; a fenyítő intézetekre 3,115,700 ; a koronaországokbani politikai igazgatásra 18 mil. 798,464 ft pp.; a legfelsőbb rendőri hatóság részé­re a budgetben 10,468,220 ft van kivetve; a pénz- Ügyministerium részére 24 millió; a cultus- és közoktatásira 4,443,708 és végre a keresk., ipar- és középítészet ministeriuma részére 20,283,630 ft p. Az egyes tételekből megemlítjük a koronaországok hadrendőrsége részére költségül kivetett 7,028,560 frt; az idegen kormányoknak teendő fizetéseket, 83,333 ft; az igazságszolgáltatásra 13,780,050 ft; továbbá vallási intézetekre 1,287,000 ft; tanul­mány intézetekre 1,482,101 ft; a képző­művészetek academiájára 127,579 ft. Az egyenes adó 1855-re 86,792,420 ft; mellékes adóbeli tartozások 134 mii. 724,561 ft. p. Az államjavak, bánya és pénzverési jövedelmek 11,728,353 ft p. Mellékes adókból a vám 18,794,035; a dohány 21,747,786; só 27 mii. 113,931 és a sorsjáték 5,040,071 pftot hoz be/ * Jan. 13. Ma van az e napon 1847-­ben el­hunyt, Magyarország volt nádora főherczeg József halálának évnapja. E nap emlékéül a cs. kir. bécsi várkápolnában csöndes gyászmise tartatik. * A pápa­ szentsége Valerian és Modestina szent vértanuk tetemeit az esztergomi basilikának ajándékozta. * Pénzügyi és keresk. minister báró Baum­gartner ur­a excja gyöngélkedéséből ismét tökéletesen felgyógyult és a kijelölt napokon ismét T A 8 C Z A. A régi hintó. 3 i c i 1 i a i életkép. III. (Vége.) A románczban, melyet tegnap az asztalnál hallok, a szerelemféltés esztelensége rohanó lóhoz van hasonlítva; a költőnek vértől felingerült tig­rishez kellett volna mondania; mégha a féltékeny­séghez a részegség járul, mely az embert vadál­lattá változtatja, nincs hiba, túlság és vétek, mire ily magamféle martalócz e kettős befolyás alatt képes ne volna. Midőn Aureliát kedveséhez köze­ledni­­ fülébe sugdosni láttam, agyamban őrültsé­get érzek. Mint zár alól menekült őrült nyargaltam a kert virágos tábláin keresztül. Kinyitottam ké­semet, s a fák közöl nagy távolból czélba hajítot­tam, azon biztossággal, melyet egy siciliai soha sem téveszt. Don Cornelio beszédének mintegy magyará­zatul, az asztalról felvett egy kést, a szoba másik felébe hajította, hol az élével egy ujjnyira fúródott az ajtóba. Én vizsgáló tekintetet vetve reá kérde­zem : nyomja-e gyilkosság lelkiismeretét, de ő nem felelt kérdésemre. — Nem tudom — folytató , hogy az őrült­­­ségnek miféle jeleit adtam még ez iszonyú roham alatt. Még a helyet is, hol valók, elfeledem, midőn nevem hallam a távolból hangzani. A nap ha­nyatlott, vártak, hogy visszainduljunk Palerr­oba. Pippino és kedvese együvé ültek a régi hintóba.­­ A mi mondanivalómból még hátra van, nem nagy becsületemre szolgál. Mihelyt bárkára szál­­lunk, meg fogom önnek mutatni Santa­ Flaviát, és a halmok közt Artala marquis villáját. Tekervé­­nyes út vonul ott végig a halmok oldalán. Massimo kocsisa gondosan visszatartóztatta lovait, s lépés­ben ereszkedett lefelé, ijedve nézte a mint a régi hintó békés természetű lovai vágtatva kerülnek e­­léje. A két szerető élvezetére gondolva, kik az ál­talam vezetett kocsiban egymás mellett ülnek, de­rültségem növekedni érezem, fejem felett mintha fúriák repkedtek volna, fülembe sugdosva, hogy döntsem fel a hintót, s így bízzam ügyemet az Is­ten, vagy­is a sors ítéletére. Egy általam jól ismert veszedelmes fordulatnál az út szélére hajtottam. A régi hintó húsz lábnyi magasról borult alá. A hir­telen esésben még éreztem a szelet, hallottam egy dörgéshez hasonló zúgást s azon túl semmit! Ha­lántékom beszakadt, s egy csontom el volt törve. Midőn eszméletre jöttem, egy kis folyam csör­gését hallottam, vérem volt, melyet egy tálba bo­­­csátottak. Palermoban saját ágyamban találtam ma­gam. A sebész, ki jelen volt, midőn szemeim fel­­nyitára, biztosított, hogy meg vagyok mentve, de most kezdődtek a fájdalmak. Három hónapig ha­nyatt kellett feküdni halottmozdulatlansággal, száz meg száz rétüleg körülkötözve. Ixion nem érez­hette fájdalmasabb állapotban magát. A szeretők­nek van Istene, a féltékenyeknek nincs. Az ese­mény perczében Pippino átkarolta Aureliát, s rá­juk nézve az esés nem eredményezett egyebet, mint egy ölelés élvezetét. Egyedül én kaptam sebet. A szerelem esztelenségének s féltékenységnek jobb orvossága nincs, mint egy lyuk a fejen s egy csonttörés. Pippino még felgyógyulásom előtt meg­nyerte kedvese kezét, s első kimenetelemkor nyu­godtan, fájdalom nélkül néztem a Santa­ Zita egy­házban esküvőjüket. Rövid idő múlva Pippinonak peres ügyei miatt Messinába kelle mennie. Elvitte nejét is magával s ott megtelepedtek. Don Massi­mo is itt hagyta Palermót, s már ma leányával egy házban lakik. E szomorú kaland óta szenvedélyeim nem támadtak fel többé. A megfontolás, évek, ta­pasztalás biztosítottak ily tévelygések ellen, s leg­valódibb bölcseségnek tartom : jól élni és mulatni. Átláttam, mily veszélyes csak egy nőt szeretni, azért szeretem mindeniket............. Most már tudja én uram, tévé utána don Cor­nelio, hogy miért fogom gyűlölni örökké a Mar­sala bort s a régi hintót. Hogy a bort gyűlöli, értem, de hogy miért terjeszti ki e babonás gyűlölségét a kocsira is, mely az ön segítség­e nélkül nem borult volna fel,­ ezt nem bírom megfejteni. — Mert ön nem élvezte a három hónapig tar­tó fekvést, a­­ kedves kötelékeket­­ én, ki eléggé élveztem, nem nézhetek borzadás nélkül egy ilyen hintóra. Mintha érezném a felboruláskori szelet, hallanám fejemben a csattanást, s látnám elém lőni a sebészt azokkal a borzasztó pólyázó készüle­teivel. Most már érti ön ? — Tökéletesen seigneur Cornelio. Sőt azt is értem, miért kérte, meg önt ...........herczeg, hogy engem épen, és egésségen vigyen vissza. Mi a czi­­gány leány jóslatát illeti, miután ön annyira meg­okosodott, remélhetőleg nem fog teljesülni és ön nem fog erőszakos halállal meghalni. — Ki tudja ? Sorsát senki sem kerülheti ki, de egy igazi martalócz Isten különös kegyelmé­nek veszi, ha saját lábain mehet a más világra. Visszatérésünk közben Cornelio megmutatta Santa­ Flaviát, a sziklát, hol a hintót felborította, s minthogy a szél szembe jött, csak késő éjjel érkez­tünk haza. Mint később hallók, a hintó útközben eltért s a négy kisasszony elkésett halaszthat­­­­a a foglalatosságától. A Palermoban töltött egész hónap alatt Cornelio egészen rendelkezésem alá adta magát, s ily ügyes és okos vezető mellett ta­láltam elég alkalmat a legkellemesebb s ismét­­ legkomolyabb szokásokat tanulmányozni. 1847-ben Cornelio részt vett a messinai fel­kelésben, s itt fegyverrel vállán, csapatja élén, ta­lálta egy golyó, a czigány leány jövendölése be­teljesedett rajta. M­u 11 e t. mindenkit elfogad.KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A krimi tudósí­tások jan. 4-ig terjednek, de semmi új eseményt nem jelentenek. Kémszemlék az egyesültek, s ki­rohanások az oroszok részéről, képezik az utolsó napok egész történetét. Egyébiránt az idő meg­javult. Az angolok ostromműveikkel meglehető­sen elkészültek, s legfölebb néhány napi munká­­juk van hátra. A vasúti munkálatok Balaklava és a tábor közt elkezdődtek. Hir szerint a Szinopé­­ban és Bosporusban levő hadihajók parancsot kaptak a krími partokra visszatérni, a közelgő megtámadáskor a flották segítsége is igénybe fogván vétetni. . Tudomás szerint, Mencsikofsky Sze­­basztopolból azt jelentette, mikép jan. 2-ig ott semmi nevezetes nem történt. Ebből kitűnik,mily roszul voltak értesülve azon angol lapok, melyek azon Raglan lordhoz intézett határozott paran­­­csok vagy meghagyásokról beszéltek, hogy ka­­rácsonra mindenesetre roham próbáltassék. Sőt a „Times“ egész bizonyossággal tudni akarta, mi­szerint karácson táján a tüzelés 300 tábori ágyú­ból megnyittatnék s 48 órai szakadatlan tüzelés után a roham a szerencsés siker legjobb kilátásá­val fogna az egyesültek által megkisértetni. A „Patrie“ írja, egy szebasztopoli magán­­tudósítás után, miszerint O­m­e­r pasát már dec. 27-re várták az egyesültek főhadiszállására. Egy haditanács után, melyen a fővezérek és admirá­­lók jelenleendők voltak, a török generalissimus-­ nak Eupatoriába kelle mennie, hol 40,000 főnyi hadtest fog parancsai alatt egyesülni, az orosz hadsereg háta mögött működendő.­­ Az angolok ostrommunkálatai gyorsan haladnak előre; azok czélja megakadályozni az orosz tűztelepeket ab­ban, hogy a francziák által az árboczbástya ellen emelt tűztelepeket háborgathassák. A földet az esős időre következett fagyok megszilárdíták. Az előkészületek a bombázás újrakezdésére erélye­sen folynak. A „Chronicle“ levelezője a krími táborból dec. 23-ról ezeket írja: A francziák tetemes erő­sítéseket kaptak, s hadsergük jelenleg legalább is 70,000 főnyi lehet. Mi 17 - ke óta erősítést nem kaptunk, de tudjuk, hogy a 4, 24, 38 és 44 ezred osztályai útban vannak. A táborban a hadiműkö­dések újra megkezdését, és a rohamra szólító parancsot mindenki óhajtva várja; a kiállott szen­vedésekhez képest a rohamot kiki jótéteménynek­­ tekintené. 19-ken a francziák erős szemrevételt intéztek, mely azon meggyőződésre vezette őket, hogy a Liprandi-hadtest a Tsernajának­ előb­bi állomásait egészen elhagyta. Másnap az 50. angol ezred egy részét, az előőrsök gondatlan­sága miatt az ellenség megtámadta, mely alka­lommal az halottak és sebesültekben 4­4, foglyok­ban 17 embert vesztett. Az elestek közt van M 6 11 e­r őrnagy, Clarke hadnagy s még egy tiszt. Az oroszokat végre a segítségre sietett 38. ezred nyomta vissza. — Eupatoria most igen meg van erősítve. A francziák a Ramies-öbölnél víz­vezetéket építenek, a hajók ivóvízzel ellátása vé­gett. Ismét egy új, 20 nehézágyúval fegyverzett tűztelepet állítottak fel. Az­ egésségi állapot e napig a táborban nem javult. Brunt aladmirál 23 -kán vette át a pa­rancsnokságot, és lobogóját a „Montebello“-ra tűze fel. Brown­­nok Krímbe váratik, a köny­­nyű angol csapatok fölötti parancsnokságot újra átveendő. — Brock kapitány, eupatoriai kor­mányzó visszatér Angliába. — A „Journ. de Const.“ megerősíti azon korább közlött hírt, mi­szerint a krimi török hadosztály parancsnoka Szolimán pasas Halil ezredes a csapatok jelenlétében rangjokról letétettek. Ugyane lap a 20-ki éjjelen történt kirohanásról a franczia ost­romlósereg balszárnya ellen, ezeket irja: A gya­logvadászok 9. zászlóalja 20 lépésig hagyá lőni az ellenséget, akkor egy lövés által rendetlen­ségbe hozta, neki rohant s egész a várágyukig üldözé. Az oroszok ugyanekkor az angol sereg jobbszárnyát is megtámadták, de tetemes vesz­teséggel visszavetettek, valamint a mozsarak és vézágyúktól is sokat szenvedtek. Ezenkívül két tábori ágyút vesztettek.­­ E tudósítás szerint a hadsereg egésségi állapota már kielégítő. A vér­has csaknem egészen eltűnt, s a cholerának nyo­ma sincs. A légmérséklet olasz égaljra emlé­keztet. Ugyancsak a 20-ki kirohanásról a „Russ. Inv.“ is hoz egy orosz jelentést, mely így hang­zik: „20-ról 21-re menő éjjel egy osztály ön­­kénytes az angol futóárkok balszárnyát oly hir­telenséggel támadá meg, hogy az azokban volt őrség tüstént halomra döntetett és legnagyobb­részt leszaratott; ez alkalommal 3 tisztet és 33 katonát fogtunk el. A mi részünkről Beutner hadnagy, ki már harmadszor vett részt mint ön­­kénytes s 22 ember sebesült meg s 4 megöletett. Ugyanekkor, hogy az ellenség figyelme elvonas­­sék, egy másik kirohanás is létetett 11 i n s k y korvett-kapitány parancsnoksága alatt, a fran­czia futóárkok jobbszárnyán. Az ellenség által észrevétetve e kirohanó csapat tetemes veszteség nélkül tért vissza a várba. Konstantinápolyból Zimonyon át jan. 3-ig menő hírek érkeztek. Ott makacsul e­­rősítették, hogy dec. 28-kán Eupatoriánál nagy összecsapás volt, melyben mindkét részről 2000 ember esett el vagy sebesült meg. Az elfogott oroszok közt egy kozák- és egy vadászezredes is, a törökök részéről elestek közt pedig szintén két felsőbb tiszt van. Mir,de részletek daczára ez egész hírt kétségbe kell vonnunk, minthogy azt semmi más tudósítás nem erősíti. A Camb­ridge és Napoleon hgek 5 vagy 6-kán u­­gyanazon egy hajón voltak hazájukba indulandók. Az angol k. hg egésségi állapota még nem egé­szen megnyugtató. Napóleon­ig visszahiva­­tását, mint beszélik maga Canrobert­inak kérte volna a császártól. Varsóból kelt tudósítás szerint a kormány minden még orosz szolgálatban levő angol és franczia alattvalókat elbocsát, s kényszerű út­levelekkel az austriai vagy porosz határra kísér­tet. Az elbocsátottak helyébe, kik legtöbbnyire kéz­mű- vagy más technikai gyárakban voltak al­kalmazva, most német és belga szakértőket keres­nek, az utóbbiakat különös előszeretettel igye­­keznek orosz szolgálatra megnyerni. 3448 Északról, az azovi-tengerről jelentik, mi szerint a nagy orkán dec. 14-kén az orosz ke­reskedelmi fl­o­tta legnagyobb részét elpusztította Anglia London, jan. 9. N­a p­be­r admirálnak a kormányhozi viszonyáról ismét sokat beszélnek, így a „Hampshire Telegraph“ azt állítja, mikép az agg tengerihős haditörvényszék elé kívánta magát állíttatni, hogy így a balti­ hadjárat ered­ménytelensége iránt magát igazolja, azaz hogy a kormányt bevádolja. Barátjai azon hírt terjesztik, mikép ő még az ősz legutóbbi heteiben is Re­val, Riga­s más helyek elleni vállalathoz ké­szült, de a kormány határozott utasításai terveit meghiúsíták. A jelenleg Máltáb­an hivataloskodó Houston Stewart ellen - admirál kínáltatott meg a fekete-tengeri hajóhad fölötti másod-pa­rancsnoksággal, mit ha ő elfogadna, helyét a ha­jóhad mostani kapitánya Montagu Stop­­­for­d, s ezét Grey commodore fogná betölteni. A hadkészületeket illetőleg, Dept­­f­o­r­d­b­a parancs küldetett az iránt, hogy kan­tárok, nyergek stb tartassanak készen ,1,000 ló számára, melyek mielőbb Krímbe fognak szállít­tatni. Valószínűleg a „Himalaya“ szállítandja el ezen lovak egy részét. A „Hesperus“ s „Prince of Wales“ vasúti munkások, mérnökök, sínekkel stb. tengerre indultak. A könnyű ágyu­naszádok elkészítésén szorgalmasan dolgoznak, a keleti - tengeren­ség elolvadása előtt mindezen ágyu­­naszádoknak készen kell lenniük. A kormány el­­határozá, mikép Balaklavától Várnáig tengeralatti távirda fog felállíttatni, a sodronyok már készen vannak, s Liddell mérnök legkö­zelebb Krímbe utazandik, azok létesítése végett. A kormány közzétevé, mikép nincs szüksége több beteg­ápolónőkre, a sereg kórházai számára. Az e­n­fi­e­­­d i kir. fegyvergyárban újnemű fegyverek, úgynevezett Pritchett-puskák készíttetnek. Az „Admiralty-navy­ list“ legújabb száma szerint, a múlt évben a hajóhad összesen 65 új hajóval sza­porodott.­­ A „Candia“ gőzös Krímből Sou­­thamptonba érkezett, számos sebesült tisztek s katonákkal, s 5 beteg­ápolónővel. Ezen kívül még egy különös nemű utast is hozott magával, a balaklavai orosz kormányzó kutyáját. Ezen állat egy ütközetben lábán sebet kapott, s az an­golok által elfogatott. A „Candia“ parancsot ka­pott, a sebesülteket Portsmouthba szállítói ki, hol több ezer személy várt megérkezésére. Midőn a „Candia“ S kót árut elhagyó, a „Ri­­pon“ s „Emen“ hajók betegeket és sebesülteket vettek föl. Mindezen hajók több másokkal együtt, csapatok­­s készletekkel térendnek vissza Krím­be. A „Ripon“ hajónak Máltában kell­ kiten­nie Adams tábornok holttestét. A „Chronicle“ ma nyíltan kifejezi zavartalan örömét a bécsi értekezletek eredménye fölött. ,,A tegnap érkezett távirdai sürgönyből kitűnik, mikép a diplomatia, még a katonai hadjárat kb­- klsó közepett is oly tevékeny s befolyásos maradt, mint mindig. Mily tökéletesen igazolva van most az angol ministerek állammestersége, kik minden ellenzés és gúny daczára kitartással haladtak egy oly politikai pályán, mely végre Austriával­ szilárd szövetséget idézett elő !“ — A „Times“ egy czikkében kijelenti, mikép bárminő ered­ménye legyen is ezen alkudozásnak , melyben e lap még most nem helyez túlzott bizalmat, min­denesetre azon körülmény, mikép Oroszország most elfogad oly feltételeket, miket 4 hónap előtt boszúsággal vetett el, kétségtelen bizonyítékául szolgál a szövetségesek által nyert térnek. Sze­rinte az angol nemzethez, mely bizonyos megha­tározott czélból kezdi meg a háborút, nem ille­nék azt egy órával is tovább folytatni, ha a há­ború lényeges czéljai elérettek. Nem lehet elég erélyesen tiltakoznia azon föltevés ellen, mintha ezen háborúnak hódítások vagy forradalmak által az európai térkép revisióját kellene elődéznie , miben legalább Angolországnak semmi érdeke sincs. Ellenkezőleg Angol- s Francziaország büszkék arra, mikép a háborút tisztán politikai czélokból kezdték meg, s azt önzés nélkül a becs-

Next