Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-05 / 688. szám

ablakukon felül vízben álló, s beomlással fe­nyegető házaik padlásán az éhség és a hideg gyötrelmeinek kitéve voltak, csak Intzin­­ger cs. k. szolgabiró lehető legerélyesb mű­ködésének köszönhetni.­­ Ugyanily mérték­ben látogatta meg az árvíz teje-gyarmathi járás községeit is. Teje-Gyarmathon a viz némely ut­­czákon oly , magas volt, hogy a házak az ereszig vizben állottak; több mint snk család kénytelen volt lakását elhagyni s másutt keresni menedéket. Mi emberélet vesztését illeti, eddig csak egy­­­vári lakos halála bizonyult be. — A fehér és fe­kete körös hullámai 3 községet egészen és tizet részben helyzettek víz alá s több hidat elsodortak. Kis-Várdán, Szabolcs megye járásában Cse­repes-Kenés helység egy­­részét a tiszahullá­­mok febr. 18-kán elöntötték, miáltal 73 lélekből álló 20 család maradt hajlét nélkül.. Házi- és vo­­nóállatok megmentettek. — Nem kevésbbé szomo­­rún hangzanak­ a tudósítások az árvíz által láto­o­gatott vidékek más részeiből. — De bármennyi helységet elborítottak a hullámok, hidakat elsza­kítottak, töltéseket elöntöttek és keresztülvágtak, utakat megrongáltak, közlekedési utakat elzár­tak, mégis csak azon egypár emberélet-veszteség fordult elő; hasonlókép sikerült a hatóságok,had­rendőrség és a látott példák után induló lakosság éber erélyének és fáradhatlan tevékenységének, mindenütt a legsürgősebb ínségen s a legnyom­­masztóbb szükségen segíteni, a veszélyeztetett embereket biztos helyre hozni, s a megzavart köz­lekedést lehetőkép ismét helyreállítani. A ható­ságok részéről a kért mindenféle gyámolítást ők minden irányban a leggyorsabban rendeltetésük helyére szállíttattak. Gyula városának a többi közt 8000, Ungh megyének 10,000, Békés-Csanád megyének 6000, Szathmárnak 4000, Zabolcsnak 2000 ft, utalványoztatok az ínséget szenvedők rögtöni gyámolítására.­­ A hatóságok részéről nem kevésbbé minden intézkedés megtétetett, hogy az elpusztított hidak és­­ beszakított tölté­sek ismét helyreállíttassanak, hogy a menedék­hely nélküliek hajlékot, kapjanak, élelmiszerek szereztessenek stb. —­­ cs. k. Apostoli F­el­­s­é­g­e a nagyváradi közigazg. terület vizkárval­­lott lakosságának segélyezésére,,,álladalmi va­gyonból 20,000 ftot méltóztatott legkegyelmeseb­ben engedélyezni.­­ A belügyministerium m. ha­vi 31-ki bocsátványa által továbbá az egész csá­szári államban gyűjtések rendeltettek el a nagy­váradi és kassai közigazgatási terület vizkárval­­lottai részére. (Wiener Z.) emlékül, melyet az elhunyt császár mint ezred tu­lajdonosa viselt. A gr. Nesselrode orosz államcancellár Bécsbe jövetelének híre határozottan alaptalannak nyilváníttatik. Austria­ birodalom, B­é­c­s, april 3. Az értekezletek szünetelnek. Drouyn de Lhuys megérkezésén kívül Ali pasát is várják, kit a legnagyobb kapacitásnak mondanak, melylyel a porta jelenleg bir. E két kitűnő államférfiút várva, az értekezletek húsvét utánig elnapoltattak. Tudomás szerint Vilmos főlig számos törzs­tiszteket küldött az elhunyt orosz császár ezredéből , a Miklós vértesekből -íér Sz. Pétervárra a teme­tésre. A rendjeleken kívül,­­ miket e tisztek Sz. Pétervárott kaptak, az uj császár legközelebb azon egész ezredesi egyenruhát is elküldte az ezrednek . A B C Z A L A besorozott. Flamandit beszély. Conscience Henriktől FII.. (Folytatás.) .. A vak nem sokára visszanyerte eszméletét,­­ az őt ápolók ruháját tapogatva, aggodalmasan kér­dező : — Hol vagyok, mi történt velem ? Kinyújtva karjait panaszos hangon kiáltott : — Katinka, kedves Katinka, hol vagy A fiatal leány kezeit megragadva örömtől lel­kesülten szólt :­ — Oh János, adj hálát Istennek, hogy ide ke­rültél! Nagy szerencse­ért derék emberek van­nak körülötted,akik azt mondják, hogy balszemed nincs még elpusztulva. . — Bár kik legyetek is, az ég áldjon meg rész­vétetekért ! ! — Pajtás, szól közbevágólag ,az inas­, kisért­sük meg, ha fel tudunk-e állani. Csak bátran, ne tarts semmitől. A katonát bal karja alatt fogta, míg másik ol­dalról az öreg úr segítő, s így emelék, talpra. Katinka azt hitte, hogy az ismeretlen jóté­konysága itt véget ért, s angyali szelíd mosolylyal, nedves szemekkel, ily szavakba öntő köszönetét . .­­ .Uraim, én szegény paraszt­nő vag­y­ok, s János sem gazdag, de bizonyosak lehetnek, hogy egész életünkben imáink közben meg fogunk em­lékezni önökről, s áldani fogjuk jóságukért. Ne fá­radjanak többet, engedjék a gyepen ülve kipihenni magát. Csak a faluig kell majd mennünk, ott tölt­­­­­ük az éjt. Isten adjon nektek egésséget, szerencsét e földön, s majd boldogságot a paradicsomban.­­— Nem úgy, nem­ felel az öreg, jörtek u­­tánam,'.én nem akarom, hogy ismét fáradságom utatokhoz kezdjetek. Az, ifjú kenyerespajtás nem fog addig elmenni, mig jobban nem lesz. — Van néhány üveg spanyol borunk, mely ,a halottat is feltámasztaná. Ez az egyetlen orvosság, melyre szüksége van. Várakozz csak leányom, egy óra múlva alig fogsz reá ismerni. . Oh uraim, tegyék azt, mit, lelkük sugalata parancsol, ha jóságukat látom, a felindulás elfojtja szavaimat. .. . ai í­r .ua János mindkét oldalon támogatva nehéz lép­? tekkel menni kezdett. A kertbe érkezve a fiatal­ leány lassan kint közeledett az inashoz, s suttogó hangon kérdező : Mondd meg nekem baratom,' ugy­'e ez a te gazdád orvos?. • L — Orvos, felel az inas. Ő Napóleon alatt fő­sebész volt! Mi több kezet és lábat vágtunk­ le, mint a menn­yi ez után elférne, az pedig nem kevés.' -f Tudja ő a szemeket is gyógyítani? -— Igen, igen, s még valamivel jobban mint a mai orvosok. u -— Oh kedves jó emberem, kérd meg szép a­­lázatosan, hogy nézze meg a János szemét is. — Bizd csak reá leányom, magától is meg­teszi. A katonákat még’ mindig szereti, János néni , egyhamar fog innen elmenni. — Ha te is segíthetsz valamit, legalább hogy egy jó szót mondj mellette, és hálás leszek irántad'.­ — Felesleges Jeepen, nem tőlem függi.' No de nézz ide, már mennyivel jobban van, alig kell tar­tanom. A küszöbön át s csakhamar egy csinosan bú­torozott szobába léptek. Az öreg a vakot kényel­mes karszékbe ültette. Kulcsot adott az inas kezébe, ki csakhamar visszajött, egy üveg bort és két pá­­r havat tartva kezében! Menés közben a leány fü­lébe súgta : — Ez az a bor, mely a halottat is megeleve­­­­nítené. , Katinka éber kíváncsisággal nézte az öreg­­ orvost, ki az ifjú ajkaihoz vitt’ egy veres folyadék­kal telt poharat. — Idd meg ezt baratom aprónkiht­, bámula­tosan fel fog frisíteni. — Istenem­, hát, mi ez ? kiált a vak és b­á­­mulva, miután néhány kortyot nyelt a jótevő fo­lyadékból! Oly kellemesen melegít­! köszönöm, kö­szönöm. . .1. Éhes vagyok ! . — Oly hamar, pajtás ? Ne siessünk oly n­a­­gyon. Gondoljunk lábadra, azután majd megnézem szemedet, sőt csak leányom, alig'alig hogy el nem feledtelek. Ülj’de erre a székre, s te Károly kí­náld m,eg egy pohár borral. Mialatt az inás a rendeletet teljesíté, Őréé, az ifjú ember lábát kiípze fie. Őténb' ázémért' ki valami nedvvel, miután végeze.Az ablakfügg­é­­nyöket bocsátá le, s­ogy a szoba világosságát mér-' sékelje ; a katonához visszakérve szólt ', és Nyisd fel szemeidet bárataml é­s Jór'ótítsií meg,fiba látsz'-e valamit. János engedelm­zéské'détfi ■ de hallgatag maradt, bár az öreg fi'éfaelékét id néze­tt hozzá. Úgy látszott, mintha szemeivel keresne va­lamit. Egyszerre csak éles' kiáltást, hallat, felkel s kiterjesztett karokkal siet a fiatal leányt felé, ki lá-*­­zas­­ reménytől reszketve látja feléje közeledni. Ez szaladni akar hozzá, de a szolga visszatartja. A vak megáll előtte, s kezet nyújtva neki, szól reszketeg hangon : — Katinka, Katinka, én nem vagyok vak ! Most már ez igaz ! Én ismét fogom látni anyámat, nagy­apámat, Palit! Látom, hogy neked vörös ken­dőd van. Az öreg ismét pihenést parancsolt, s szemére vonta a zöld szemetét. A szolga felé fordulva szólt: — Károly vidd a pajtást a konyhába, ven­dégeld meg egy kevés hússal és kenyérrel, félada­­got csupán, értetted? Azután a kis szobában lefek­teted, nyugalomra van szüksége. Mondd meg a szol­gálónak, hogy hozzon e jó leánynak is ennivalót. Mihelyt az inas és János az ajtón kimentek, Katinka zokogva az öreg lábaihoz borult, s átölelte térdeit, a­nélkül, hogy egy ideig szóhoz bírt volna jőni. Ez föl­­akarta emelni, de ellenállott, s szép kék szemeit tele könyvnyel reá emelve, végre felkiált: — Uram! uram! Isten megáldja önt, hogy oly jó ily szegény parasztokhoz mint mi vagyunk. Én nem tudom kimondani, hogy m­it érzek, d­e örömest vesztenék életeidből tiz évet, ha azt önnek ajándé­kozhatnám. És ha ön meggyógyítja a János sze­mét, mi mindennap imádkozunk önért. Az öreg végre felemelve a fiatal leányt, vi­gasztaló s biztató beszédek közt asztalhoz ülteté. Nem sokára megjelent a szolgáló, s miután az asz­talra néhány ízletes étket tett, ismét távozott. A leány keveset ett. Fáradtság­­vagy felin­dulás okozta, de hamar végezte, s szemei néma há­lával tapadtak jótevőjére, ki melléje ült s kinál­­gatta. Az öreg látván,hogy semmihez sem nyúl, meg­fogta kezét :, , — Most­ már beszéld el neked­, sísait hozzá, hová vál. Vagyi­s miként történt, h­ogy é­g^Ütt u­­tazol­d vak katonává!. Mondd el, V­annak-e rokonaid és hói­iáknak ? A fiatal leány beszélni kezdett az ft gyerme­teg­ egyszerű ékésszólásával­, a mezei kunyhóról) s a sorshúzásról, az Öreg anyáról) nagyapáról, Páliról, és a János távozásáról.­ De a midőn elbes­zélét , a mit kellett kiállnia, mig Venloó-ban barátját meglát­hatta, mit érzett örömében, midőn a szegény vakot im­egengedték haza vezetnie, ho­gy álmodott a szent­­Szűzről, s mit beszélgettek Jánossal az utóna— las­­sankint mély megindulásba hozták az agg szívét, s közbe-közbe a részvétnek egy-egy könyét törölte ki szeméből. Katinka semmit sem hallgatott el, őszintén el­­­mondta álmát, a vaknak tett ígéretét, mindent, mindent. Az elbeszélés soká tartott, midőn hálás köszö­nettel végező, az öregtől várt feleletet, de ez sze­meit földre szegezve, mély gondolkozásba látszott merülve lenni. Egynéhány percz múlva fejét felemelve szólt: — Leányom, te jól viselted magad, te jó s nemeslelkű gyermek vagy. Álmod azt mondta, hogy éjjel nappal fáradva, megőrződ barátodat a vakság szomorúságától, ő megjutalmaz téged sze­relmedért, s mindketten szülőiteknek kellemes éle­tet teremtetek! jól van) az Isten meghallgatta imátokat. Ő küldött hozzám é s alkalmat adott ne­kem jót tenni. Mindent meg fogok tenni, hogy ba­rátod balszemét meggyógyítsam, és remélem ez nekem sikerülni­ fog. Többiről ne aggódj .... ál­mod teljesülni fog. Az élét itt fogod tölteni, holnap meglátjuk mit kell tennünk. Várakozás közben pi­henj, vagy menj a kertbe, s ha valamire szükséged van, szólj cselédeimnek, örömest lesznek szolgá­latodra. Katinka mielőtt szólhatna, már látja, mint ha­lad ki az öreg az a­tón. Másnap reggel egy kocsi állt az udvaron. Az első ülésben egy vígdalt fütyörésző cseléd ült, kor­bácsával pattogtatott. A második ülésben az ifjú ült zöld szemelőjével, mellette Katinka kezét kezében nyugtatva, s vidáman súgva fülébe: — Oh János ! mily boldogok vagyunk, úgy­ e? álmom teljesült. Anyád is mily boldog lesz, te meg­­gyógyulsz bizonyosan, mert az öreg úr mondta. Hogy el fognak bámulni midőn látják, hogy mint valami bárók szép kocsin érkezünk haza. — Mi keresztül megyünk Gierlen, Wechelen, egész Zoerselig, szól a cseléd, hanem itt már nem tudom az utat — s most induljunk! Ezzel a gyeplőt megrázva, tánczolva indulnak möcslov­al. ' ' '' " .' . . . ': Az itt felven homokja messze maradt mögöt­tük, s a kocsi nem sokára élként a falu házai között. (Vége következik.) : „külföl­d. Tudósítások a harczterekről. D­él­keleti csatatér. A ,,Moniteur,‘ u­­j tán alább közlött távirati sürgöny, egy nagyobb hadiműködésnek mart. 23-a történtét jelenti. Canrobert hivatalos jelentése, melyből ama sür­göny vétetett, tán arra nézve is eligazítand, meny­nyi való legyen azon hírben, mely szerint Omer pasa Oldfordnál és Canrobert­­nek Malakoff­­nál megverettek volna, de másnap a fegyversze­rencse az előbbi vesztést helyrehozta. Szint ily bizonytalan azon hir,amely az oroszok elleni ha­diműködéseknek két ,különböző ponton nagyban megkezdéséről tudósít-a ,,FITBl.“ szerint it, i. Omer pasa 24000 emberrel Eupatoriából, egy holdtesttel hagyvák hátra a városban ?,és egy sza­­kaszt a sóstóhidnál, Oldford felé előnyomult, Can rob­ért minden rendelkezhető haderejé­vel a­ Bzapunggrai vonalat fenyegeti s már az alsó Tsernaja hidját (starymost) elfoglalta; Baglati­ lord pedig a fensik, a kadikői vasútállomás és'a balaklayai kikötő védelmezésére,szorítkozik'. —­ A külső nyugalom mellett — írják továbbá Krím­ből — annál nagyobb mozgás uralkodik a véd­­műveken belül, mind az oroszok, mind az egye­sültek részéről, és semmi kétség nincs "az iránt, hogy, martius utolsó napjai komoly események tanúi leendnek. Beszélik felsőbb tiszti kö­rökbéli — írják mart. 2Q-ki levelek — hogy 'az' egye­sül­t pokok, harmadik haditanácsa Canrobert' unok által Párisból kapott sürgönyök következ­­­tében történt. Állitólag Napóleon császár egy­ sajátkezű, levelében kifejtette volna nézeteit, az ellenség mostani működéseiről és arról a minek az egyesültek részéről történni kellene. A császár — így­­ beszélik tovább — e sürgönynek teljesség­gel nem akar utasítás jellemét adatni; ő csak jó­­tanácsot ad , s annak becsének megítélését­ a hadvezérekre bízza. Can­rober­t tábor­nok e sürgönyt azonnal közlötte az­­ angol és franczia főparancsnokokkal, őket haditanácsra hívéa meg. Abban a császár találó észrevételei, s a dolgok állásának pontos ismerete az egybegyül­­­­tek bámulását idézte elő­ A táborban keringett hírek, min­tha a második haditanácsban egyenet­lenség támadt volna a vezérek közt, teljesen a-1­14P táján; azok közt a legjobb egyetértés ural­kodik. A négy afrikai vadászezredből,­ mennyit a franczia sereg számít, már kettő keleten van. Egy tiszt levele szerint a másik két ezred is, mely még Afrikában van, parancsot kapott azonnal Krímbe indulni. Helyüket Afrikában két huszárezred fogjá­ pótolni,. „ Mint a ,,Times“-nak Eupatoriából irjá le, a foglyok kicserélése, mi iránt S­z­e­fe­r pasa mart. 8-án hg Radzigill orosz előörsparancsnokkal értekezett, azért nem történhetett meg , mivel a törökök kezében csak 5 orosz fogoly volt­, azok közöl is 3 halálos beteg. Mindamellett az összejö­vetel folytattatott, hogy mi czélra, bajos meg­mondani. Az utolsó ily összejövetel alkalmával egy tatártiszt használta a fegyvernyugvást s át­szökött az oroszokhoz, kik őt kiszolgáltatni tel­jességgel nem akarták. Északi csatatér. A „Patrie“-nak Sz. Péter­várról mart. 18-ról írják az ottani roppant védelmi készületekről. A Sz. Pétervárhoz vezető minden utak borzasztó várművekkel védetnek, a Vaszilosztroff legvégső csúcsa, és a folyam part­jai a tengeröbölbe szakadásánál várművek és tűz­­­telepekkel borítvák. A Clarck-féle öntöde a hir­­telenében emelt földművek mögött lát­atlanná lön. A kronstadti öböl minden pontjai, melyek netán a partraszállást megengedjék,vagy?köny­­nyíthetnést, megerősíttettek és fölfeg^Vereztettek. Szóval a kronstadti tengeröböl m­indlí?É*felőrégy védművekből álló roppant koszobu, melyek tel - vék ágyukkal*’,MOjUOo fönyS legvitézebb 'Csapat által védetnek ,s ezenkmíl­ f­lintnál lépőálfitetie­­sen felállított ágyunaszádokon 40,(­00 tengerész által fedettnek..A flottát itt is feláldozni szán­,­­dékoznak, s a leszerelt najokat nem csak ott sü­­­lyesztendik el, hol nagy hajók átmehetnének , hanem oly helyeken is, hol a víz csak ágyunaszá­­dok számára elég mély. Reval és Sveaborgban ha­sonló védelmi intézkedések léteznek; Kopenhágából jelentik, hogy az angol hajó­hadból már négy hadigőzös Watsoll commo­dore parancsnoksága alatt ápril 1 -én Helsingörbe megérkezett, Hamburgból pedig írják át);Ind. belger-nek. Miután a tenger jégmentes­­en,ismét kapunk tu­dósítást Svécziából. A király megparancsolta egy bombász- és két tüzér-zászlóaljnak, melyek flot­­taszolgálatra rendelvék , hadkészlábra állítását. Ez az egyetlen harczias rendszabály, mely a múlt év vége óta Svécziában hozatott. Ha visszatekin­tünk e királyságra és készületeire , nem lehet a múlt év ellenébeni nagy különbséget­ észre nem venni. Akkor mind a s­zárazi seregnél mind a ten­­gerészetben rendkívüli tevékenység uralkodott; most alig vehetni valami ilyest észre, csaknem úgy látszik, mintha Svéczia partjain egy ágyút sem szándékoznának elsütni. Eddig Svéczia sem­legességének fenntartását csak a király, szilárd­ságának köszöni , ki azt múlt évi febr. 26-kán történt kihirdetése óta szigorúan fenntartani ü­­gyekezett.­­ 3804? Anglia, L­ondon , mart. 31. A fe­l­s­ő­h­áz tegnapi ülésében Granville lord —­­mint már enfílítők — a háznak ápril 16—ig elnapoltatását indítvá­ny­ozá . Ezen alkalommal Ellenborough gróf mindenekelőtt panaszt emelt­ a húsvéti szünet sokáig tartása iránt, a jelen válságos helyzetben.­­­ Szerinte, egy év előtt Angolország crak erős kor­mánya volt, azóta az egy fél-hadsereget, s egy fél-kabinetet vesztett el. (Nevetés.) Lehet, hogy ez utóbbi az által nyert, de hadfolytatásra nincs ereje. A parliament bizalma" elenyészett", a kiáb­rándult nép lelkesülése elpárolgott.­"A ministerek jelszava most is­ az, mi­előbb : mit­dent­ későn, s mindent csak félig tenni. Ezt tanúsítja a néphad, a sereg s a hajóhad. A­mi a pompás balti hajóha­dat illeti, ennek, hogy feladatának megfelelhes­sen, 6—7 franczia sorhajóvali erősbíttetésre len­ne szüksége; azonban hallomás szerint, csak 1 franczia hadihajó kisérendi az angol balti hajó­hadat. E szerint ott 20 nagy hajónk van,de az orosz hajóhad 30 hajóból áll, és senkit sená ■tudja, hogy Oroszország a tél folytában mennyi csavar­­hajót i­s építtetett. Az angol balti,, hajóhadnak 25 sorhajóból kellene állania,­­ezenkívül Ports­mouth- és Plymouthban murhatatlandltartalék - hajórajnak kellene lennie, mivel a hajóhad mö­gött nem áll szárazi tartalék. Az ügyek ezen ál­lásában szónok reméli, hogy Bécsben nem fognak oly követelésekhez ragaszkodni, melyek Orosz­ország becsületét megsértenék.£­ Ha szinten­t Sz$ttt& basztopol lert firtatnék is, azt néhány év taulott újra föl lehetne építni, hacsak ArigolorsZ^'^oly« . vást luOjOOO^fembert nem tartatot­t Krímben — Oroszország soha sem bocsátná meg Szehasztopol bevételére^soha sem fogadna el Zn^alázi békét . Konstantinápolyra nézve a veszély ugyanaz maradna, mindaddig mig egy nagy orosz keres­kedői hajóhad fekszik Odessza, Cherson s más ki­kötőkben. A szultán számára a Bosporusnál, egy ellen-Szebasztopolt kell építni, s ekkor a veszély el fogott enyészni. G r a­n v i 11 e lord­ gúnyosan megköszönő a nemes lordnak jóindulatú­ taná­ * csait.* A­­mi a húsvéti­ szünet sokáig tartását illeti, ez megnyerte Derby lord tetszését, ki alatt a­­nemes lord kész volt­ szolgálni. Épen a jövő két­­ hét alatt veszélyes lenne, ha a kormány­t kül­­üg­yekről a vitákra erőszakoltatnék. A balti hajó­had nem elégtelen, s a Szebasztopol előtti 'serep-­­csodákat vitt' végbe. — Angolország­,tekintélye Európa előtt nem gyöngült meg annyira, mint a nemes gróf véli. A kormány erejét pedig az al­­­sóházi szavazások s a legutóbbi uj Választások eléggé tanúsítják. Erre az elnapolási indítványa elfogadtatott. Az a­l­s­ó­h­á­z tegnapi ülésében P­a­k­i­n­g­­ton újra szóba hozá a gyarmatok elhanyagolta-'­ tását, minek következményei néhány hét múlva­ érezhetők lesznek. Azon esetre, ha húsvét után ezen baj Russel lordnak állomásárai visszatérése által, vagy más módon orvosolva nem lenne, szó­nok egy a gyarmatügyre vonatkozó indítványt jelentett be. Lacy Evans tábornok a jelen per­­c­et alkalmasnak tarta arra, hogy némely észre-­­­vételeket tegyen a krími háború folyamáról. El­ismerő, mikép a sereg helyzete a szelidebb időjá­rás beálltával javult, noha még sok teendő van hátra, de másrészről nem kell feledni, hogy az oroszok szintén naponként tetemes erősbítéseket é­s hadiszereket szállítanak az ostromlott, de el nem zárt erősségbe. Örömmel hallja, hogy a sereg számára a toborzások kielégítőleg­­ folynak, azon­­­ban mégis a kormányt még nagyobb erőfeszítés­­­re inti, ez utóbbinak a felpénzt fülebb kell emeli. hite, s minél több legénységet szereznie, ha a háborút őszintén karddal, nem pedig tollal akar­ja bevégezni. Szerinte, jobb lett volna a gőz­­­ha­jóhadat a fekete-tengerre küldeni,a­hol a gőz s csavar sokkal szükségesebbek, mint a keleti­­tengeren. Mindenütt az erők öszpontosítása a fő­­dolog. A szövetségesek összes erejét egyetlen pont

Next