Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-20 / 700. szám

Pest, Péntek Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI Szerkesztői iroda van : Országút, 6. ez. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Horn János könyvnyomdájában (Országút,Kune­walder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljeggyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­­v­e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás. Az előfizetés évnegyedre : Helyben:4 pft. Vidékre :­5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Pesten e lap kiatyo hivatalában (Országut Kuneval­­derház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SIKKRK. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi minister a megürült megyetör­vényszéki tanácsosi állomásokra, a pécsi megyei tör­vényszéknél H­e­y­s­z Miksa tanácstitkárt és főál­­lamügyészi helyettest a soproni orsz. főtörvszéknél; a zalaegerszegi megyei törvényszéknél Babos Kálmán soproni orsz. főtörvényszéki tanácstitkárt; a kaposvári megyei törvényszéknél Mericsnigg Pál soproni orsz. törvszéki tanácstitkárt kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Pária, ápr. 16. —S— előre volt látható, miszerint vala­melyik félhivatalos lap fel fog szólalni a „Journal des Débats“ s az „Assemblée nationale“ leg­újabb czikkei ellen, már csak azért is, hogy meg­akadályozza, nehogy a közönség nagyon is a bé­­kereményekbe ringassa magát. Az említett két lap néhány nap óta azon állítást fejtegeti és vé­delmezi, hogy nem kell a czárnak felségi jogait bántani, hanem a Dardanellákat kell megnyitni s a fekete-tengeren tengerészeti telepeket felállí­tani. A „Constitutionnel“ ellenben protestál az el­len s kiemeli, miszerint a porta nem akarja kiadni kezéből a fekete-tenger kulcsát, azt állítván egy­szersmind, hogy a szövetséges hatalmak mind­addig Krímben fognak maradni, míg csak Orosz­ország nagyobb engedékenységre nem mutatko­zik hajlandónak. Ugyanily értelemben kell a mi­­nistérium vezérlete alattt álló belga és német la­­pok levelezőinek is nyilatkozniok. Se az egyik se a másik nem bír nagy fontossággal, mert a „Journal des Débats“ épen oly kevéssé tudja mint a „Constitutionnel“, hogy mik a nyugati hatalmasságok követelményei s czéljai. Csak egyet kell megjegyezni : a „J. des Débats“ és az ,,As­­semblée nationale“ a vagyonos polgárságnak tu­­lajdonképeni közlönyei, s ha azok mérsékletről beszélnek, ez nem azért történik, mintha orosz érzelműek volnának, hanem mert tudják, hogy a birtokos és iparos osztályok a béke helyreállítását élénken óhajtják. Tegnapelőtt este itt azon hír terjedt el, hogy az orosz teljhatalm­azottak Bécsben­­ megkapták utasításaikat, de míg egyik hivatalos helyen azt erősítették, hogy ezen utasítások igen kielégítők, addig a másikon az ellenkezőt állították, azt mond­ván, hogy azok épen nem kielégítők, sőt az érte­kezletnek rövid idő alatti felbomlását vonandják maguk után. Egyébiránt mindez csak beszéd s annak bizonysága, miszerint még a magasabb állású egyének sem bírják a diplomatiai titkokról levonni a fátyolt. Bizonyossággal azonban kettőt állíthatunk : először azt, mikép az elhatározó körökben senki sem hiszi, hogy Oroszország fel­­ségi jogainak bármi csorbításába is beleegyezzék; s másodszor azt, mikép mindenki meg van arról győződve, hogy a nyugati hatalmasságok által tett követelményeknek netáni visszautasítása nem fogja az értekezlet felbomlását közvetlenül maga után vonni. A Moniteur­ tegnapi számában jelentette, hogy az iparműkiállítás május 1-jén fog megnyit­tatni. A kiállítás helyiségét röviden már leírtuk, ipari részéről természetesen majd csak akkor szólhatandunk, ha egyszer a kiállítás megnyitta­tott. Addig is adatokat gyűjtünk s kiválasztjuk a legérdekesebbet, mi azzal viszonyban áll. A festé­­­­zeti és szobrászati esküttazék bevégezte munká­ját, s a műtermekben nem beszélnek egyébről mint azon kérlelhetlen szigorról, melylyel e do­logban az eljárás történt. Azon ürügy alatt, hogy a franczia iskola­osok a legfényesebb oldaláról tüntettetik ki, valósággal pedig azért, m­ivel a művek kitüntetésére i­g­e­n s­o­k hely szabatik ki, nem csak elvitázhatóan érdemű hanem oly egyé­nek mesterművei is visszautasíttattak,kik már ki­állották vizsgálataikat s a korábbi műkiállításo­­kon dicséretet nyertek. A kiköltözköd­és már kezdődik. — E percz­­ben Páris lakásainak fele kiadandó. Az eddigi bérlakókat kiszorították lakóikból, a szobákat bútorozzák s várják az idegeneket. A kiszorítot­tak maguk lássák, hogy hol találnak hajlékot. Sokan a vá­rs határára, mások ismét a közelebb fekvő helységekbe, s nem kevesen a megyékbe vonulnak. Még előkelő családok is hasznot akar­nak húzni az idegenektől, miután jószágaikra mennek, hogy fényes palotáikat az idegeneknek drágán kiadhassák. A vendéglők s egyéb étkező­helyekről, melyek folyvást keletkeznek, már szól­tunk ; de jaj azon idegeneknek, kik ezen étházakba mennek! A bútorzat mindenütt igen pompás , de az étkek igen kétes eredetűek lesznek. A lóhús nagy szerepet fog játszani, mert az nem csupán véletlenség, hogy épen e pillanatban lapjaink oly sokat beszélnek a lóhús jeles minőségéről s táp­­lálékonyságáról. Rövid idő előtt egy állattani e­­gyesület azt is köztudomásra juttatta, hogy u­­gyanazon mennyiségű lóhús, mely ezelőtt két év­vel 15 frankba került, most 35 frankkal fizettetik — annyira növekedett ezen hús fogyasztása. Naponkint újabb meg újabb speculatiókat hirdetnek a lapok. Itt egy társaságról olvashatni, mely az elysée-i mezőn 1200 fabódét akar felál­líttatni ; amott egy másik, kalauzokból álló sze­mélyzetet szervez, kik az idegeneket Páris ne­­vezetesb helyeire elvezetik; ismét egy másik minden nyelvem útmutatót hirdet; s egy negye­dik gyorsközlekedést akar létesíteni Páris s a környékén fekvő valamennyi helységek s neve­­zetesb helyek közt. A csalképekben természete­sen nincs hiány, s a haszonkémlők bizonyosan nem fognak annyit nyerni, mint a­mennyit ma­guknak képzelnek. Az új hírlapok úgy támadnak mint gombák a földből, milyenek : a „Journal de PIndustrie“, „Journal du Palais“, „Journal du Commerce“, „Journal des Restaurants“, „Jour­nal de ceci“ és „Journal de cela“ stb. Sőt van még egy „Journal de Charité“-nk is , továbbá az iparműkiállítás ideje alatt egy „keresztény ir­­galmassági értekezlet“ is fog tartatni, melyen azon eszközök fognak megvitattatni,melyek a pauperis­­mus elhárítására szolgálnak.­­ Magától értető­dik, hogy a minden nyelvű zsebmetszők is ren­dez­vénz­t adtak egymásnak Párisban, de nem kevésbbé a mi szemes rendőrségünk is már min­den irányban kiterjesztette érző­szarvát, hogy a kellemetlen vendégek által meg ne lepessünk. Anglia is már több rendőrügy­nököt küldött Pa­risba ravasz nemzetbelieinek szemmel tartása vé­gett. Jó volna, ha minden kormány hasonlóan cselekednék, mert a mi rendőrségünknek úgyis igen sok teendője van. Vér foly még az ipar békés küzdelmeiben is. Az iparpalota elkészítése alatt hivatalos kimuta­tás szerint 5194 munkás sebesült meg, kik közöt­t az állványról esvén le, rögtön meghalt. A ha­lottak közé számítandó még 600 pompás fa is, melyeknek ki kellett vágattatniok, találván, azok távirdailag Londonba küldettek, hol most épen a franczia császár jelenlétével a nyugati hatalmak politikájának központja van. Egy­úttal Londonba futár is indíttatott. Ha a a felelet Londonból ugyancsak távirati úton ide eljöne, úgy holnap az értekezlet ülést tartana, de ha a futár visszatérését kell bevárni, azon esetben a szünet még néhány napig fog nyúlni, minek következtében lord Russell, mint Drouyn de Lhuys urak is utazásukat elhalasztanák. A dolgoknak e pillanatban ez a diplomatiai ál­lása. Hogy a csatatérről jelesen a szövetsége­sek táborából folyó hó 14-ről érkezett s rájuk nézve kedvező legújabb tudósítás, miszerint azelőtti napon szerencsés sikerrel vívtak az oro­szok ellen, minek következtében Szebasztopolhoz tetemesen közelebb nyomultak, minő hatással leend az értekezletek folyamára, ezt a közelebb jövendő mutatja meg. Austria! birodalom, Bécs, ápril 19.­­ 7. Az udvari operaszín­ház tegnapi látogatóinak volt fenntartva azon ör­vendetes meglepetés, Ő Felségét legkegyelme­sebb asszonyunk Császárnénkat a színház­ban ismét láthatni. Midőn Ő Felsége a páholyba lépett, az egész közönség felkelt a legszívesb, so­­káig tartó örömüdvözléssel, mit Ő Felsége kegy­teljesen fogadni méltóztatott. Császárné 0 Figével megjelentek Császár Ő Felsége, ő és. fenségeik Zsófia főherczegasszony és F­e­r­e­n­cz Károly, Lajos Viktor és Vilmos fő­­herczegek. Karolina Auguszta császárné ő Fel­sége ápril 17-kén esti 7 órakor Prágába legjobb egésségben megérkezett. Tegnap reggel a közönség feszült várako­zásban volt, az azon napra kitűzött s várt érte­kezlet, eredménye iránt. Délben köztudomásra jut, mikop az értekezlet ülése elhatároztatott, sőt lord Russell kirándulást tett Dornbachba. Mint mond­ják, a nyugati hatalmak követei Oroszországnak a harmadik pontra vonatkozó és hivatalosan ugyan elő nem terjesztett, de bizodalmasan közlött ellenjavaslatait megfontolásra méltóknak K­ÜLFÖLD. Tudósítások a harezterekről. Délkeleti­ csatatér. A „Milit. 7.“ írja Bakesi-Száraiból april 6-ról: Miklós és Mihály négek megérkezése váratik. Hg. Gr­ot­es ak­o­ff egy Szebasztopol északi erődjéből april 2-ról kelt napiparancsban jelentette a csapatok­­nak a parancsnokság átvételét. — A Zsabro­­k i n­­­z­k­y hadosztály Liprandi osztrnák ren­delkezésére, adatott, minthogy az egyesülteknek naponkint szaporodó számbeli ereje Balaklavával szembeni állását igen veszélyessé tették. R­i­c­z­­­soff osztr­ák könnyű tartaléklovasosztálya, mi­után Szebasztopolban ujonczokkal teliszámuvá tétetett,ide útnak indult.Mencsikoffbg, mart. 13-ki parancsa következtében minden tábori tü­zérdandárok máj. 12-ig teljszámuvá tétetnek.­­ Maga a herczeg, kinek egésségi állapota javult, Sz. Pétervárra elutazni készült. Az uj főparancs­nok bg Grorcsakoff folytatta az északi erődtől Bakcsiszaraiig vonult végtelen erődítvények meg-­ szemlélését. Az innen Inkermanba vezető úton a közlekedés oltalmára néhány váracsok építésén dolgoznak. Az idő folyvást szép, de Perekopnál a hó elolvadása a közlekedést csaknem lehetlenné tette. Odesszából a 9. hadosztály oda érkezett. Feodosiában nagy volt az aggodalom, hogy a combinált flották látogatásukat ismétlendik. Hg Grorcsakoff apr. 4. (16)-diki sürgö­nye , mely tegnap csak röviden említtetett, egész szövege szerint így hangzik : „Mart 25-től (apr. 6.) 28-ig (9.) az ellenség semmi jelentékeny vál­lalatot nem kezdett; ellen­ közeledő műveink ellen intézett művei nem igen nagy előhaladást tettek. 28-án (apr. 9.) reggeli 5 órakor minden tűztele­­peiből a jéghevesb ágyúzást kezdett, mely estig tartott. Éjjel bombázta a várat. Márt. 29-n (apr. 10.­) megújította működését­. Mi sikeresen vála­szoltunk és jelentékeny veszteséget okoztunk. A mi veszteségünk halottak és sebesültekben 833 ember. A párisi „Presse“nek írják Krímből mart. 30-ról: 14 nap óta öt vagy hat lóversenyünk volt, melyek legalább is oly érdekesek, mint a marsmezőiek, sőt sokkal változatosabbak, mert az angol tisztek pompás lovain kívül mindenféle török és arab lovak is futottak. Számos nézők gyűltek össze, s a különböző egyenruhák szép látványt nyújtottak. Egy angol hölgy, és Karuszi falu lakosai egy versenynél sem hiányzottak. A szép hölgynek nagy udvara volt. E lóversenyek következtében a két sereg tisztjei igen össze­barátkoztak, kézszorítások s a viszontlátás ígé­rete közt váltak el. De az orosz golyók nem egy ily reményt meghiusítanak, s a legközelebbi ta­lálkozásnál vagy ez vagy amaz hiányzott. A tá­borban most aránylag bőség uralkodik, s a piaczi verseny mérsékli az árakat. Egy szárnyas állat 8—12 frankért kapható; egy tojás csak 5—6 son, egy font burgonya 75 centime stb. Anglia, London, apr. 16. Eleinte azt állíták, hogy a francziák császárja s császárnéja Doverből egyenesen Windsorba fognak menni. Azonban a „Times“ ma reggel azt állítá, mikép­p csa­pár a londoni híd állomásától, a westminsteri hídon, Whitehall-on, Pall-Mall-on s a parkokon keresztül menend a g­r­e­a­t-w­ester­n-i állomásig. „A császár“ —úgymond a „Times“ — „azért választa a fővárosbai bemenetel ezen mód­ját, hogy bebizonyítsa, mikép teljes bizalmat he­lyez az angol nép vendégszeretetében. Ezen bi­zalmában nem­ is fog csalatkozni, mivel mi Na­póleon császárban csupán Francziaország képvi­­sőjét s egy oly fejedelmet látunk, ki a honunkkali szövetséget teljes őszinteséggel s­ legnagyobb e­­rélylyel tartá fenn. Igaz ugyan, hogy mi dicső­ségünknek tartjuk a minden véleményű s minden országbeli politikai egyéneknek menhelyet s ol­talmat adni; s hogy a francziák császárja London utczáin oly republikánusok-, anarchisták-, royalis­ták- s herczegekkel találkozhatandik, kik ama menhelyet élvezik, mit­ ő maga is sokáig felhasz­nált. Az is igaz ugyan, mikép egy oly nép, mely fél­tékeny saját szabadságaira s mindig résen áll a hatalommali visszaélések ellen, szokatlan lelke­­süléssel fogad egy oly fejedelmet, ki Francziaor­­­szágban megszünteté az alkotmányos kormány­­rendszert, s az absolut hatalmat legszélsőbb ha­táráig vivé; azonban ezek oly elvont kérdések, miknek eldöntése nem minket illet. Ama franczia kormány, mely e népnek szinte öszhangzó sza­­­vazatai által szentesíttetett, s annak főnöke aka­rata irányábani 3—4 évi passiv s teljes engedé­kenysége által igazoltatott, honunk népét külö­nösen a közte s köztünk alakult benső viszonynál fogva érdekli. Ezen szövetséget mi Francziaor­­szágra nézve szintoly becsületesnek, s a császárra nézve szintoly hasznosnak tartjuk, mint min ma­­gunkra nézve, mivel az azt tanúsítja, hogy ha szinte a közigazgatási formák különböznek is, ama nagy elvek iránt egyetértünk, melyek a vi­lág függetlenségét, polgárisodását s biztonságát szabályozzák. A francziák császárjának jelen ha­talma despoticus ugyan, de az ő despotismusa legalább külviszonyaiban a szabadsággal igye­­kezett szövetkezni, s ha szinte hatalma nincs is ellenőrség alá vettetve, ő annak gyakorlatát oly czélra irányza, mit a közvélemény szentesít, s mely öszhangzásban van az emberiség legdrá­gább érdekeivel.•• Mint Windsorból tegnapról írják, teg­napelőtt 16, a császár és császárné számára szánt pompás tiszta angolvérű paripa érkezett oda a vasúton. Ezen paripákat a császárnak Angol­országban lévő ügynökei vásárolták meg. Ports­­mouthból egykarabélyos­ század,160 főnyi gya­­log-testőrség, a gránátosok zenekara s 70 fővá­rosi rendőr­ ügynök érkezett meg. Kedden szar­vas vadászat leend, melyen a csa­pár is jelen lesz. A vasúti állomáson egy diadalív állíttatott fel, ezen felirattal: „Isten hozott Angolországba!“ s babérokkal körítve. A kiszálló­helyen a zenekar a franczia s angol nemzeti dallamokat játszandja. Castle-streetben egy 40 lábnyi szélességű, s 50 lábnyi magasságú nagy diadalív állíttatik fel. A vasúti állomás estve fényesen ki lesz vilá­gítva. Londonban a délkeleti vasúti állomás fé­­­nyesen feldíszíttetett, s Oroszországon kívül min­den nemzetek lobogóival fölékesíttetett. Az „Ob­server“ szerint, kedden a windsori parkban nagy szemle fog tartatni. A londoni községtanács múlt szombati ülé­sében a lord-mayor jelenti, mikép a Szajna­­megyei főnök őt arról értesítő, hogy a császár engedelmével Londonba menend a párisi község­­tanács tagjainak kíséretében, hogy a City első hivatalnokát meglátogassa. A lord-mayor hozzá­­teve, mikép a M­a­n­s­i­o­n­h­o­u­s­e - o­t ezen nem­remélt vendégek rendelkezésére helyzendi. A francziák császárja s császárnéja ma esti 5 órakor érkeztek meg Doverből a délkeleti vaspálya állomásához, s ott a nép lelkesülése kö­­zepett az udvari kocsikban foglaltak helyet, me­lyek rájuk vártak, hogy őket a paddingtoni állomáshoz vigyék , honnan egyenesen Wind­sorba mentek. Útközben a londoni állomásnál a csa­pár példátlan lelkesüléssel fogadtatott; több százezernyi tömeg tódult össze, hogy a felséges látogatókat üdvözölje. Minden ház háromszínű zászlókkal volt díszítve, s több zenekarok nemzeti dallamokat játszottak a cs. pár útjában, mely nyílt kocsiban haladott át a lelkesült tömeg sorain. Francziaország. A ,,Moniteur“-nek a keleti expe­­ditio politikai részét tárgyaló czik­­ke így hangzik: „Miután az egész igazságot kimondtuk az ország előtt, a hadjárati terv s a keleti expeditio tárgyában, még ki kell fejtenünk, hogy miként fogta fel a politika saját szerepét, kötelességét. Április 20-a 1855.

Next