Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-28 / 707. szám

már megkezdték a mennydörgést. Orosz részről a tüzet csak 10 percz múlva viszonozták. Esti 10 órakor az idő lecsöndesült, de az ágyuk villámlá­sa látszott az éjben. Vérgolyók és bombák süvöl­töttek a légben és tűzívet rajzoltak. A 11-re menő éjjel csaknem csendesen telt el, de reggeli 5 óra­kor az ágyúzás megújult erővel kezdődött. Az el­­­lenség használta az éjjeli fegyvercsendet, a ron­gálások helyrehozására, de mi sem aludtunk, s munkáinkban az orosz gránátok által nem za­­vartatuk magunkat. 11 -nd. e. az ellenséges bom­bák, melyek a 12 franczia ágyúval felfegyverzett régi genuai erődre röpültek, fellobbanást okoztak, mi hátrány nélkül múlt el. Lassankint azonban az oroszok tüze gyengülni kezdett. Az ostromrés a rovátkos kőfalban, mely a veszteg- és középbás­tyát összeköti, levelező szerint oly nagy volt,hogy kedvezőbb alkalmat, ez oldalróli rohamra,válasz­tani nem lehetett volna. A nap következő óráiban az angolok s francziák támadásukat folytatták,de az oroszok is nagy tevékenységet fejtettek ki, s a harcz mindkét részen eldöntő eredmény nélkül maradt. Bizot osztályunokot egy golyó fején megsebzé­s életét féltik. 12-n éjjel szintén sok dolgunk volt. Az oroszok leshelyeiket helyreállí­tották , s onnan őket el kelle űzni. Azok kiroha­nást tettek, s a 46-o. sorezred egy zászlóalját vé­letlenül megtámadták, de 176 ember veszteséggel, kik közt 45 halott, visszaverettek. Az orosz vér­golyók által az angolok is sok embert vesztettek. 12-n a veszteglőbástya jobbfelőli homlokrésze e­­gészen el volt pusztítva. Az oroszok csak az éjjel állított művekből lehettek még. — A rovátkos faloni rés, a városkaputól nem messze, igen kitá­­gíttatott, de az oroszok a mögött földműveket állítottak. A középbástyából már csak 10—12 ágyú tüzelt. A középbástyától az árboczbástyáig, s innét az angolok hegyszakadékáig csak romladékot lát­ni. A­z ellenség egy két ágyúból tüzelt meg,de harcz­­­ról itt többé szó sem volt. 13-án éjjel ismét nagy mozgás volt. Az oroszok nemcsak leshelyeiket újra helyreállíták, hanem a szövetségesek mun­kásait is vérgolyóikkal folyvást háborgaták. Há­romszor verték ki őket a 14. 26. 46. 79. és 80. sorezredek szakaszai, s elpusztíták leshelyeiket, de mindannyiszor visszafoglalták azokat az oro­szok. Mindkét fél legnagyobb vitézséggel har­­czolt. A francziák 141 embert vesztettek, halottak és sebesültekben; az oroszok veszteségének sok­kal nagyobbnak kell lenni. De a működés sikere mindenütt kitűnt, mert az oroszok a tüzelést töb­bé viszonozni nem voltak képesek. Csak a város maradt egészen sértetlenül. Mindemellett az álta­lános rohamot még nem tartották tanácsosnak , mert jól tudták, hogy az elpusztított bástyák mögött még más művek vannak , melyek talán pillanatilag legyőzhetlen akadályul szolgálnának, és siker nélküli Visszavonulást furatni nem akar­tak. Esti 6 óráig a dolgok állása nem változott, csakhogy a Mamelon tüze igen meggyengült. 14-én éjjel a leshelyeket a francziák makacs harcz után elfoglalták. Oroszok helyett lövészek foglal­tak ott helyet. Az árboczbástya elpusztíttatott. A francziák e harczban 200, az oroszok 5—600 em­bert vesztettek A flotta működéséről semmit sem tudott a tudósító. — E közléseket a ,,Journ. de Const. jelentései megerősítik. 1 Raglan lordtól Szebasztopol alól ápril 10- ről szóló sürgöny érkezett; abban azonban semmi tény, mi a fentebbiekben bőven előadva ne volna, nem foglaltatik. A veszteségek jegyzékét e sür­göny csak ápril 9-ről adja, s a halottak közt T­w y­f­o­r­d hadnagyot, egy sokat igérő igen nagy becsülésben állt flottatisztet, a sebesültek közt pedig lord John H­ay kapitányt említi, ki a flottadandár kitűnő működésében tevékeny részt vett, s ki Twyforddal ugyanazon perezben, sőt tán ugyanazon lövés által sebesíttetett meg (egy gránátforgács elszakító állkapctája egy részét). A sürgöny végén megjegyeztetik,hogy az oroszok Balaklava előtt nagyobb számban nem mutat­koztak. A franczia tengerészeti minister Szebaszto­pol alól Bru at admiráltól ápril 17-től követke­ző sürgönyt kapott: „A mi tűztelepeink tüzének felsősége folyvást tart. A központi torony előtt egy sor leshelyet elfoglaltunk, és ezen művek hová mi behelyeztük magunkat, jelenleg a mi harczvonalainkba vannak befoglalva. Ez irányban megszállottunk egy útszorost, mely a város erő­dítményét meghosszabbítja, hol addig az ellenség bizton elhelyezé tartalékait. Az árboczbástya e­­lőtt, mintegy 50 métrenyire,lőaknákat vettettünk fel; e működés, mely tökéletesen sikerült, új tá­­borlatvonalat szolgáltatott nekünk, mely a töb­­­biekkel szerencsésen egybekapcsoltatott. 1- től 14-ig, az oroszok ismételt támadásai daczára nem vesztett­ünk többet mintegy 300 harczképtelennél.“ A fregát parancsnoka, ki ezen híreket hozta, hozzáteszi, miszerint a helyzet általában igen ki­elégítőnek tartatott. Egy másik, Peruból ápril 21-ről kelt sürgöny jelenti: „Az „Asmodée“ hajó azon értesítést hoz­ta, hogy az ostromlók mindinkább előhaladnak, s állomásuk megszilárdul. Az ellenség 18-ról 19- re menő éjjel egy erős, de gyorsan visszavert ki­rohanást tett.“ Egy Marseillen át érkezett tudósítás jelenti: Bizot (nem Bixio)mérnökének nem öletett meg, hanem nyakán súlyos sebet kapott, az árboczbás­tya előtti csatában. Azon pillanatban,midőn 1200 franczia egy futóárkot ásott, az ellenség négy dühös rohamot tett rájuk, kartácsok által támo­­­gatva. E rohamokat a franczia csapatok vissza­­­verték, kik közül 150 ember lett harczképtelenné. Két parancsnok, valamint Bizot­tnok,ezen csa­tában megsebesült. (Konstantinápolyi újabb tu­dósítás szerint Bizot tábornok e­sek követ­keztében ápril 11-én csakugyan meghalt vol­na.) — Azóta komoly összecsapás nem tör­tént. — Az egyesültek vesztesége, mit a vár­beli tüzelés okozott, mintegy 100 harczképte­­lenre megy naponkint. A veszteglő-erőd előrésze teljesen lerontatott; a többi védművek mind meg­­rongáltattak. Az ellenség már csak éjjel felelt az egyesültek tüzelésére. A felázott föld igen meg­nehezíti az ostrommunkálatokat. Csak a legna­gyobb fáradsággal s bámulásra méltó vakmerőség­gel lehetett a negyedik táborlatvonal futóárkát elkészíteni. 14-n Omer pasa, mint beszélték, Bosquet­onokkal együtt a Liprandi­­nok alatti orosz csapatok ellen működését megkez­dendő Anglia. London, ápr. 24. Az alsóház tegnapi ülésében Bright következő interpellation in­tézett Palmerston lordhoz : „Úgy hallom, hogy Russell lord Bécset elhagyta; s ezért tu­dni kívá­nom, ha vájjon ez azt jelenti-e, hogy az alkudo­zások bevégeztettek, s ha vájjon ezen esetben a kormány élén levő nemes lord tűzhet-e ki bizo­nyos napot,melyen a háznak részletes jelentést a­­kar tenni , vagy az elé okiratos közléseket terjeszteni, ama különbség pontos megtudása végett, mely a szövetségesek által ajánlott fölté­telek s Oroszországnak netaláni ellenjavaslata közt létezik, hogy igy a parliament s az ország megérthessék, ha a háborúnak tovább is kellene tartania, hogy miben áll annak sajátképi czélja ?“ Erre Palm­erst­on lord így válaszolt: „Ama tárgy, melyre az érdemes gentleman kérdése vo­natkozik, sokkal nagyobb fontosságú, semhogy még a jelen perezben is kitérhetnék a felvilágo­sítások adása iránti felszólítás elől. Hogy ő fel­sége kormánya mikor vélendi czélszerűnek, kö­rülményes nyilatkozatot tenni, vagy a házzal ok­­i iratokat közölni, még most nem mondhatom meg.­­ A ház jól tudja, mikép Angol- s Francziaország Austriával egyetértőleg elhatározók, hogy a 3-ik­­ pont kellő kifejtésének, mely pont a Dardanellák s a Bosporus iránti 1840- s 1841 —ki szerződésekre­­ vonatkozott, többek közt a fekete-tengereni orosz­­ túlsúly megszűnését is maga után kell vonnia.­­ Ez volt az Angol-­s Francziaország által felállíto­t­tatott elv, melyhez Austria is hozzájárult, s az orosz meghatalmazottak ezen elvet in abstra­ct­o elfogadták. A múlt csütörtökön tartatott ér­tekezlet alkalmával Angol-, Franczia-, Török-­­ ország s Austria meghatalmazottjai a fekete-ten- s­gereni orosz­ túlsúly megszüntetése elvének, mit­­ Oroszország elfogadott, létesítése végett az orosz meghatalmazottnak azt javassák, hogy vagy a fekete-tengeren levő orosz hadihajók száma szer­­ződésszerűleg korlátoztassék, vagy pedig a fe­kete-tenger egészen semleges térnek nyilvánít-­t tassék, s abból minden államok hadihajói kizár­­­rattassanak, úgy hogy az jövőre kereskedelmi­­ tenger (asea of commerce) lenne. Az orosz I meghatalmazott 48 órai gondolkodási időt kért,­­ ezen javaslatróli határozás végett. Ezen 48 óra­­ szombaton járt le, s ezen napon a meghatalmazott­­ kijelenté, hogy föltétlenül elveti azon alternatí­­­­vák mindegyikét,miket a többi négy meghatalma- s­zott öszhangúlag és sürgetőleg ajánlott. Erre az­­ értekezlet sine die (határozatlan időre) elna­­­­polá magát, s nemes barátom a City képviselőjé­­­­nek s a franczia minister Drouyn de Lhuys-nek, s úgy hiszem, a mai nap folytában kelle Bécsből­­ elutazniok.“ Willoughby kérdésére Pal­­­­m­e­r­s­t­o­n lord kijelente, mikép Oroszország­­ semmi ellen­javaslatot sem tett. Erre a budget­­­ bizottmány jelentése előterjesztettén, Goul­­b­u­r­n­e a­nélkül, hogy általában kárhoztatná a kölcsön feltételeit, nem helyeslé azon javaslatot, miszerint a­ kölcsön tőkéje a békekötés után, évenként 1 millióval fizettessék vissza. Szerinte, ez elvileg igaztalan eljárás, a­mennyiben a jövő nemzedék igen súlyos törlesztési tőkével terhel­­tetik. Azonban ha békére kerülne a dolog, a par­l­ament aligha vélné magát ezen nyilatkozat ál­tal megköttetettnek. Miután Baring­s Glad­stone ezen ellenvetéseket megc­áfolák, a je­lentés elfogadtatott, s a budget alapjait képező egyes javaslatok tárgyalása megkezdetett, mik összesen keresztülmentek, úgyhogy az azokra alapított lik­eket első ízben felolvasottaknak le­het tekinteni. Ezután a hírlapi bélyegre vonat­kozó bilinek szinte összes pontjai helyeseltettek. Végre a Roebuck-féle vizsgálati bizottmány tag­jainak száma Ball helyett, Gladstone hajóhadi kapitány által egészíttetett ki. (Az „Independ. beige“ távirdai sürgönye.) Clarendon lord a­ felsőház mai ülésében kijelente, mikép semmi ok sincs arról kételkedni, hogy mióta Austria a dec. 2-ki szerződéshez já­rult, ezen hatalmasság a bécsi értekezleteken ugyanazon szellemben nyilatkozott, mint Angol­­- Francziaország. A Roebuck - féle vizsgálati bizottmány tegnap az előbbi hadügym­inistert, Newcastle herczeget hallgató ki. Vallomásainak lényeges tartalma ide megy ki . A hadügyminiszert illeti a hadfolytatás legfőbb felelőssége­s intézése, ő ha­tározza meg az elküldendő csapatok számát, mi­után ez iránti javaslatait a kabineti tanács elé terjeszti. A kegyelmi ügyek kizárólag a főpa­rancsnok körébe tartoznak; a pénzügyek előbb a hadügyi titkár alatt állottak. Ő a háború kiüté­sekor minden illető hadügyi hatóságokkal köz­­­lekedésbe téve magát A parancsnokok kineve­zése a főparancsnok dolga, csupán a legfőbb ál­lomásokat illetőleg kéretik ki előbb a hadügy­­miniszer helyeslése. —­3 tábornok, Lucan lord, s Torrens és Goldie tábornokok az ő előle­­ges megkérdeztetése nélkül neveztettek ki. Az orvosi rendszerre vonatkozó rendeleteket ő, mint hadügyminister csak általánosságban tehető meg, a­nélkül, hogy a részletek fölött őrködhetett vol­na. A csapatok elküldetése iránti első hivatalos parancs febr. 9-én adatott ki; e csapatok rendel­­tetési helye Málta volt,hogy onnan Törökországba szállíttassanak. Az előre küldetett Bourgogne tábornok azt ajánlá, hogy Bulakrnál megerősített vonatok állíttassanak fel. Később Ardent fran­czia ezredes véleményzésével egyetértőleg Galli­poli szállatott meg. Arról, hogy Törökországban hiány van teherhordó lovakban, ő csak később értesíttetett magánszemélyek által. Ápr. 22-kén adatott ki a parancs a Várnába indulás iránt, Szilisztria födözése végett. Omer pasa azt állítá, mikép a sereg a Várna melletti dombokon, a vá­rostól délre, egésséges táborhelyeket találand; azonban a d­e v n­o-i tó közelét gondosan kerülni kell. Hogy váljon a cholera önkénytelen vagy a tábor befolyásai által ütött-e ki, senki sem hatá­rozhatja meg; azonban nem lehet tagadni, hogy az intés daczára a seregnek egy része a devnoi tó mellett táborzott. A kormány jún. 27-én érte­síttetett távirdailag arról, hogy Szilisztria ostro­ma megszüntettetett; ekkor határoztatott el a krimi expeditio , azonban már ápr. 10-én meg­hagyatott Raglan lordnak, hogy Szebasztopol vi­szonyai iránt lehetőleg értesítéseket szerezzen. Jún. 29 -én közöltetett Raglan lorddal a krimi expeditio iránti határozat, föltéve, hogy az idő­­­közben hozzá érkezett értesítések egy oly válla­latot létesíthető gyanánt tüntetnének föl. Ez e­­setben teljhatalma volt máskép határozni, s S­t. Arnaud tábornagygyal értekezni. Raglan lord válasza egyelőre nem olvastatott fel, mivel annak némely helyei a franczia seregre vonatkoznak, azonban annyit kijelentett, mikép nem igen léte­síthető Perekopot előre megszállani; s továbbá, mikép nem szerezhető meg a kívánt értesítést. Hogy Drummond kapitány Stratford lordhoz egy oly ügynököt vezetett volna, ki Sze­­basztopolban mindent kikémlelni ajánlkozott, er­ről a herczeg semmit sem hallott. Szerinte, a Krimbeni telelés se Londonban, se máshol nem határoztatott el, az szükséges elj­árás volt, ha­csak a vállalattal egészen fel nem akartak hagy­ni. Ezért ő haladéktalanul mindennemű téli kész­leteket szerzett be, miknek nagy része fájdalom­ a ,,Prince“ hajóval együtt elveszett, s Konstanti­nápolyban raktárakat állíttatott fel. Az élelme­zési hivatalnokok kinevezésével neki semmi köze sem volt; ez az élelmezési főnök dolga volt, va­lamint az orvosok alkalmazása is kizárólag a fő­orvostól függött. Ma a „Times“ szintén mint bizonyost jelen­ti, hogy Napóleon császár legközelebb Krímbe utazand. Ugyane lap méltán hihetőnek tartja, mikép Austria teljesítendi a nyugati hatalmassá­gok irányában felvállalt minden köteleztetéseit. T . . C . A. Deborah: Történeti novella a XVII-dik századból. IV. *) (Folytatás.) Egy éltes palotahölgy lépett a szép herczeg­­kisasszony elé. Ez ölelésére siet oly átengedés­sel mintha anyját látná, s oly vidáman , mintha a a bút nevéről sem ismerné. —• S Elemér, a jó Elemér, az én kedves le­ventém, kérdé­sévvel, elhatározta-e magát vállala­tunkra ? Mennyi köszönettel tartozom neki! Ugy­e most is örömmel teljesíti kívánságomat? Szólj An­na! mit mondott ő? De te hallgatsz. Értesíts hamar és röviden, nem, nem, minél hosszabban — úgy, a­hogy neked tetszik — csak hamar. Szivem Anna!­­ édes nevelőnőm ! micsoda zavart mutat arezod? Tán gyanakszanak Elemérre ? vagy ő is fel akar végre hagyni egy szegény, szerencsétlen lány ügyével ? Atyám udvarában volt apród. Elpártolhatna-e tő­lem ? —­ te jól ismered a világot — ugy-­e nem ? Ugy­e támaszkodhatom hűségére? Gyorsan, szenvedélyesen mondá Báthori Zsófia e szavakat. Heves indulata egészen lerajzolva volt minden vonásaira s minden hanglejtéseire. De Anna asszony, kit a kedvetlen helyzetek­ben is bizonyos hideg nyugalom jellemzett, bevár­­növendékének első kitöréseit, s csak azután vá­laszoló: — Elemér ismert hűsége mellett sem te­hetne most semmit a mi czéljainkra. — Ad ! te velem kötődni, engem szomorítni akarsz ! ő ne tehetne ? Mivel érdemli, hogy igy i sértsed ? szólt kérő szemrehányásokkal a herczeg-­­ lány, s hátrahúzódék nevelőnőjétől , kinek nyakán tartó vékony, majdnem átlátszó kis kezecskéit. Mi­dőn azonban egy lépést visszább vonulva, Anna komoly tekintetét látá , megrezgettek idegei , s mintha valami fölfedezés egészen ellenkező érzés­világba ragadta volna, hévvel kiáltott fel: — Miért titkolódzál? Elemért elárulták, feljelentették, és — miért tagadod? — börtönbe hurczolták. Az isten­telen Kassai békét veretett lábára, kezeire — mint­ha nem olvasnám arczvonalaidról! — s nedves bol­tozatban, hol örök és lakik, s hol a jég penészsza­got és rothadást lehel, záratá őt , hogy soha többé a szép napvilágot ne láthassa. Miért tagadod, Anna? Miért akarsz megcsalni? Én mindent tudok. Engem rá nem szedsz. Rögtön megyek Rákóczy bácsihoz. Térden állva kérem őt, . . . nem, nem , fölemelt fővel, bátor tekintettel fogom tőle kívánni, köve­telni — s hisz­ bennem is fejdelmi vér van — igen, követelni fogom, hogy az én hibámért senki ártat­lanul ne szenvedjen, s hogy haladéktalanul bocsássa szabadon Elemért. Ereszsz, Anna! Sietek a fejdelem­hez. Ak! ő még a tanácsteremben van. Mit tegyek addig ? Én Istenem ! Zsófia zokogott, szeméhez tartva kezét. — Mily ok nélkül ereszted magadat, kisasszo­nyom ! szólt a nevelőnő. Hisz! Elemérnek egy haj­szálát sem érintő Kassai. Ő otthona van, s oly száraz és jól befutott szobában mint a miénk. De egyéb a baj.­­ — Mi ? ő akarna engem elárulni, kinek annyi esküvel köté hűségét és hallgatását le ? — Ismaét helytelen gyanúk! Képzelődésed ki­­apadítatlan, szeszélyeivel. Elemér beteg. ■ — Ah ! rebegték Zsófia ajkai. De tán csak feje fáj. Ugy­e csak egy kevés főfájása van ? — Ő komolyan beteg. — De meggyógyul délig. Ugy­e , jobban lesz délutánig? . . . holnapig? Mennybeli atyám! csak tán nem tart betegsége harmadnap is? Szólj! Te néma lettél. Te nem szeretsz engem többé. — Ő két hétig sem kelhet ágyából fel­ . — Fel kell kelnie. Akarom, hogy egésséges legyen. — Orvosával beszéltem. Ő nem mozdulhat. — Valami tudatlan orvost hivatott. Küldd a miénket hozzá. Harmadnapig is beteg lesz! Az nem lehet, annak nem szabad megtörténni. S mi a baja? — Ha épen tudni kivánod megmondom, de­ el ne áruld. Ő párbajt vívott és szerencsétlenül. — S merte ezt tenni ? — Hisz ! herczegnőm! Ő a „nemesi társaság“ tagja, s mint katona és lovag csak nem lehet gyáva. — De eszébe kellett volna a szigorú bünte­tésnek jutni , mely az udvari személyzet körében történt párbajokra a napokban kihirdettetett. — Ő azzal daczol. — De legalább azt meggondolható , hogy ha s sebet kap, nem teljesítheti kötelességét irántam. Ah­­­a háládatlan , a hűtlen ! Kit becsüljünk többé, midőn igy csalatkozunk a világban. Szent istenem! mi lesz belőlem harmadnap múlva! Boldogszűz! nyiss valami menedéket számomra , habár a föld mélyében, a koporsóban is, csak nyiss valahol! Zsófinak köny omlott szemeiből. — Jól van, szólt zokogva, megyek egyenesen a fejdelemhez, fölfedezem titkomat, nem tűröm többé ezen szol­gaságot, ezen lealáztatást. Miért tagadjam meg ér­zéseimet , jellememet ? Miért űzzem sokáig a szín­­lést , az iszonyú tettetést, a borzasztó álnokságot ? Nem halmoztam eddig is bűnt bűnre. Vitessenek inkább szidalmak közt haza, s átkozzon inkább anyám a küszöb előtt meg, mintsem hitemet levet­kőzzem. Ekkor indulatosan vonta ujjáról le a márka­­gyűrűt és az asztalra téve. — Megint könnyelműen beszélsz, megint sze leverdi vagy , kisasszonyom ! dorgáló Zsófit volt nevelőnője. De a herczeglány daczosan biggyesztő ajkait — Vond ujjadra vissza a márkagyűrűt. Zsófia fejét rázta. — Nem akarok férjhez menni , szólt. Apáczá­­vá leszek. S miért ne tenném?­Ki szakíthat el az­égtől? Kinek van erre joga? A legelső kolostornak mely vakbuzgó üldözőim birtokán kívül fekszik oltárzsámolyára borulva, föl fogom venni a fátyolt Ott kívánok egykor fejdelemnővé lenni, s nem a megromlott nép közt, s nem ezen eretnek ud­varban. Báthori Zsófia, keservesen sírt. Anna csodálkozást teh­ető arczczal mondá Tehát el tudnád örökre hagyni Györgyöt, azt i­deli lovagot, kinél szebb és vitézebb herczegurfi­ról még a tündérmesékben sincs említés! Bezzeg fognának távozásodon örvendeni a sok királylá­nyok, kik nem kaptak hozzájok méltó jegyest, s kikhez a t­e márkád hódító és nemes tulajdonainál hite messze földről elhatott. Zsófia közbeszólt : György, ha engemet­ el­veszt, nem fog soha megházasodni. Arról biztos vagyok. — Miért hiszed, kisasszonykám, ezt? — Mert rendkívül szeret. _ H,n ! az ő i­ántadi hajlamát­­'nem hozod­ kétségbe; de a fejdelmek keze és'kzive fölött gyak­ran határoznak magas politikai tekintetek, melyek­nek ellenszegülni lehetetlen. Pedig annyi csaku­gyan igaz, hogy György urfi akaratát egyedül te tudnád tetszés szerint hajlítani. Más feleség rabnő­je volna, de neked ő lenne raboddá. A daczos, #­ Lásd „Budap. Hírlap“ 702. sz. 3904 Francziaország. Pár­is, april 24. A „Moniteur“ tegna­pi számában közlé ama feliratokat, miket Manchester, Salford, Edinburg, Portsmouth s Glasgow városainak köz­ség-tanácsai intéztek a császárhoz. Továbbá je­lenté, mikép­p a­c­o­s tengerészeti minister teme­tése f. hó 25-kén pontban délben a Magdolna­­templomban leend. A rokkantak palotájában ó­­­ránkint egy-egy ágyulövés fog tétetni, reggeli 7 órától fogva, a menet elindulásáig! Ezen perez­­ben ugyanott 15 szőrös üdvlövés fog tétetni, végre egy utolsó 15-szörös üdvlövés jelentendi a templomi ünnepély végét. A meghivatott kül­döttségek s hivatalnokoknak pontban 11 óra­kor hivatalos öltönyben kellend a ministeriumnál megjelenniük. Ducos holttetemeinek Bordeaux­­ba kelletvén vitetniük, a küldöttségek a templomi ünnepély végével elvonulandnak, s nem fogla­­landnak helyet a gyászkiséretben, mely a boule-

Next