Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)
1855-04-28 / 707. szám
már megkezdték a mennydörgést. Orosz részről a tüzet csak 10 percz múlva viszonozták. Esti 10 órakor az idő lecsöndesült, de az ágyuk villámlása látszott az éjben. Vérgolyók és bombák süvöltöttek a légben és tűzívet rajzoltak. A 11-re menő éjjel csaknem csendesen telt el, de reggeli 5 órakor az ágyúzás megújult erővel kezdődött. Az ellenség használta az éjjeli fegyvercsendet, a rongálások helyrehozására, de mi sem aludtunk, s munkáinkban az orosz gránátok által nem zavartatuk magunkat. 11 -nd. e. az ellenséges bombák, melyek a 12 franczia ágyúval felfegyverzett régi genuai erődre röpültek, fellobbanást okoztak, mi hátrány nélkül múlt el. Lassankint azonban az oroszok tüze gyengülni kezdett. Az ostromrés a rovátkos kőfalban, mely a veszteg- és középbástyát összeköti, levelező szerint oly nagy volt,hogy kedvezőbb alkalmat, ez oldalróli rohamra,választani nem lehetett volna. A nap következő óráiban az angolok s francziák támadásukat folytatták,de az oroszok is nagy tevékenységet fejtettek ki, s a harcz mindkét részen eldöntő eredmény nélkül maradt. Bizot osztályunokot egy golyó fején megsebzés életét féltik. 12-n éjjel szintén sok dolgunk volt. Az oroszok leshelyeiket helyreállították , s onnan őket el kelle űzni. Azok kirohanást tettek, s a 46-o. sorezred egy zászlóalját véletlenül megtámadták, de 176 ember veszteséggel, kik közt 45 halott, visszaverettek. Az orosz vérgolyók által az angolok is sok embert vesztettek. 12-n a veszteglőbástya jobbfelőli homlokrésze egészen el volt pusztítva. Az oroszok csak az éjjel állított művekből lehettek még. — A rovátkos faloni rés, a városkaputól nem messze, igen kitágíttatott, de az oroszok a mögött földműveket állítottak. A középbástyából már csak 10—12 ágyú tüzelt. A középbástyától az árboczbástyáig, s innét az angolok hegyszakadékáig csak romladékot látni. Az ellenség egy két ágyúból tüzelt meg,de harczról itt többé szó sem volt. 13-án éjjel ismét nagy mozgás volt. Az oroszok nemcsak leshelyeiket újra helyreállíták, hanem a szövetségesek munkásait is vérgolyóikkal folyvást háborgaták. Háromszor verték ki őket a 14. 26. 46. 79. és 80. sorezredek szakaszai, s elpusztíták leshelyeiket, de mindannyiszor visszafoglalták azokat az oroszok. Mindkét fél legnagyobb vitézséggel harczolt. A francziák 141 embert vesztettek, halottak és sebesültekben; az oroszok veszteségének sokkal nagyobbnak kell lenni. De a működés sikere mindenütt kitűnt, mert az oroszok a tüzelést többé viszonozni nem voltak képesek. Csak a város maradt egészen sértetlenül. Mindemellett az általános rohamot még nem tartották tanácsosnak , mert jól tudták, hogy az elpusztított bástyák mögött még más művek vannak , melyek talán pillanatilag legyőzhetlen akadályul szolgálnának, és siker nélküli Visszavonulást furatni nem akartak. Esti 6 óráig a dolgok állása nem változott, csakhogy a Mamelon tüze igen meggyengült. 14-én éjjel a leshelyeket a francziák makacs harcz után elfoglalták. Oroszok helyett lövészek foglaltak ott helyet. Az árboczbástya elpusztíttatott. A francziák e harczban 200, az oroszok 5—600 embert vesztettek A flotta működéséről semmit sem tudott a tudósító. — E közléseket a ,,Journ. de Const. jelentései megerősítik. 1 Raglan lordtól Szebasztopol alól ápril 10- ről szóló sürgöny érkezett; abban azonban semmi tény, mi a fentebbiekben bőven előadva ne volna, nem foglaltatik. A veszteségek jegyzékét e sürgöny csak ápril 9-ről adja, s a halottak közt Tw yford hadnagyot, egy sokat igérő igen nagy becsülésben állt flottatisztet, a sebesültek közt pedig lord John Hay kapitányt említi, ki a flottadandár kitűnő működésében tevékeny részt vett, s ki Twyforddal ugyanazon perezben, sőt tán ugyanazon lövés által sebesíttetett meg (egy gránátforgács elszakító állkapctája egy részét). A sürgöny végén megjegyeztetik,hogy az oroszok Balaklava előtt nagyobb számban nem mutatkoztak. A franczia tengerészeti minister Szebasztopol alól Bru at admiráltól ápril 17-től következő sürgönyt kapott: „A mi tűztelepeink tüzének felsősége folyvást tart. A központi torony előtt egy sor leshelyet elfoglaltunk, és ezen művek hová mi behelyeztük magunkat, jelenleg a mi harczvonalainkba vannak befoglalva. Ez irányban megszállottunk egy útszorost, mely a város erődítményét meghosszabbítja, hol addig az ellenség bizton elhelyezé tartalékait. Az árboczbástya előtt, mintegy 50 métrenyire,lőaknákat vettettünk fel; e működés, mely tökéletesen sikerült, új táborlatvonalat szolgáltatott nekünk, mely a többiekkel szerencsésen egybekapcsoltatott. 1- től 14-ig, az oroszok ismételt támadásai daczára nem vesztettünk többet mintegy 300 harczképtelennél.“ A fregát parancsnoka, ki ezen híreket hozta, hozzáteszi, miszerint a helyzet általában igen kielégítőnek tartatott. Egy másik, Peruból ápril 21-ről kelt sürgöny jelenti: „Az „Asmodée“ hajó azon értesítést hozta, hogy az ostromlók mindinkább előhaladnak, s állomásuk megszilárdul. Az ellenség 18-ról 19- re menő éjjel egy erős, de gyorsan visszavert kirohanást tett.“ Egy Marseillen át érkezett tudósítás jelenti: Bizot (nem Bixio)mérnökének nem öletett meg, hanem nyakán súlyos sebet kapott, az árboczbástya előtti csatában. Azon pillanatban,midőn 1200 franczia egy futóárkot ásott, az ellenség négy dühös rohamot tett rájuk, kartácsok által támogatva. E rohamokat a franczia csapatok visszaverték, kik közül 150 ember lett harczképtelenné. Két parancsnok, valamint Bizottnok,ezen csatában megsebesült. (Konstantinápolyi újabb tudósítás szerint Bizot tábornok esek következtében ápril 11-én csakugyan meghalt volna.) — Azóta komoly összecsapás nem történt. — Az egyesültek vesztesége, mit a várbeli tüzelés okozott, mintegy 100 harczképtelenre megy naponkint. A veszteglő-erőd előrésze teljesen lerontatott; a többi védművek mind megrongáltattak. Az ellenség már csak éjjel felelt az egyesültek tüzelésére. A felázott föld igen megnehezíti az ostrommunkálatokat. Csak a legnagyobb fáradsággal s bámulásra méltó vakmerőséggel lehetett a negyedik táborlatvonal futóárkát elkészíteni. 14-n Omer pasa, mint beszélték, Bosquetonokkal együtt a Liprandinok alatti orosz csapatok ellen működését megkezdendő Anglia. London, ápr. 24. Az alsóház tegnapi ülésében Bright következő interpellation intézett Palmerston lordhoz : „Úgy hallom, hogy Russell lord Bécset elhagyta; s ezért tudni kívánom, ha vájjon ez azt jelenti-e, hogy az alkudozások bevégeztettek, s ha vájjon ezen esetben a kormány élén levő nemes lord tűzhet-e ki bizonyos napot,melyen a háznak részletes jelentést akar tenni , vagy az elé okiratos közléseket terjeszteni, ama különbség pontos megtudása végett, mely a szövetségesek által ajánlott föltételek s Oroszországnak netaláni ellenjavaslata közt létezik, hogy igy a parliament s az ország megérthessék, ha a háborúnak tovább is kellene tartania, hogy miben áll annak sajátképi czélja ?“ Erre Palmerston lord így válaszolt: „Ama tárgy, melyre az érdemes gentleman kérdése vonatkozik, sokkal nagyobb fontosságú, semhogy még a jelen perezben is kitérhetnék a felvilágosítások adása iránti felszólítás elől. Hogy ő felsége kormánya mikor vélendi czélszerűnek, körülményes nyilatkozatot tenni, vagy a házzal oki iratokat közölni, még most nem mondhatom meg. A ház jól tudja, mikép Angol- s Francziaország Austriával egyetértőleg elhatározók, hogy a 3-ik pont kellő kifejtésének, mely pont a Dardanellák s a Bosporus iránti 1840- s 1841 —ki szerződésekre vonatkozott, többek közt a fekete-tengereni orosz túlsúly megszűnését is maga után kell vonnia. Ez volt az Angol-s Francziaország által felállítottatott elv, melyhez Austria is hozzájárult, s az orosz meghatalmazottak ezen elvet in abstracto elfogadták. A múlt csütörtökön tartatott értekezlet alkalmával Angol-, Franczia-, Török- ország s Austria meghatalmazottjai a fekete-ten- sgereni orosz túlsúly megszüntetése elvének, mit Oroszország elfogadott, létesítése végett az orosz meghatalmazottnak azt javassák, hogy vagy a fekete-tengeren levő orosz hadihajók száma szerződésszerűleg korlátoztassék, vagy pedig a fekete-tenger egészen semleges térnek nyilvánít-t tassék, s abból minden államok hadihajói kizárrattassanak, úgy hogy az jövőre kereskedelmi tenger (asea of commerce) lenne. Az orosz I meghatalmazott 48 órai gondolkodási időt kért, ezen javaslatróli határozás végett. Ezen 48 óra szombaton járt le, s ezen napon a meghatalmazott kijelenté, hogy föltétlenül elveti azon alternatívák mindegyikét,miket a többi négy meghatalma- szott öszhangúlag és sürgetőleg ajánlott. Erre az értekezlet sine die (határozatlan időre) elnapolá magát, s nemes barátom a City képviselőjének s a franczia minister Drouyn de Lhuys-nek, s úgy hiszem, a mai nap folytában kelle Bécsből elutazniok.“ Willoughby kérdésére Palmerston lord kijelente, mikép Oroszország semmi ellenjavaslatot sem tett. Erre a budget bizottmány jelentése előterjesztettén, Goulburne anélkül, hogy általában kárhoztatná a kölcsön feltételeit, nem helyeslé azon javaslatot, miszerint a kölcsön tőkéje a békekötés után, évenként 1 millióval fizettessék vissza. Szerinte, ez elvileg igaztalan eljárás, amennyiben a jövő nemzedék igen súlyos törlesztési tőkével terheltetik. Azonban ha békére kerülne a dolog, a parlament aligha vélné magát ezen nyilatkozat által megköttetettnek. Miután Barings Gladstone ezen ellenvetéseket megcáfolák, a jelentés elfogadtatott, s a budget alapjait képező egyes javaslatok tárgyalása megkezdetett, mik összesen keresztülmentek, úgyhogy az azokra alapított likeket első ízben felolvasottaknak lehet tekinteni. Ezután a hírlapi bélyegre vonatkozó bilinek szinte összes pontjai helyeseltettek. Végre a Roebuck-féle vizsgálati bizottmány tagjainak száma Ball helyett, Gladstone hajóhadi kapitány által egészíttetett ki. (Az „Independ. beige“ távirdai sürgönye.) Clarendon lord a felsőház mai ülésében kijelente, mikép semmi ok sincs arról kételkedni, hogy mióta Austria a dec. 2-ki szerződéshez járult, ezen hatalmasság a bécsi értekezleteken ugyanazon szellemben nyilatkozott, mint Angol- Francziaország. A Roebuck - féle vizsgálati bizottmány tegnap az előbbi hadügyministert, Newcastle herczeget hallgató ki. Vallomásainak lényeges tartalma ide megy ki . A hadügyminiszert illeti a hadfolytatás legfőbb felelősséges intézése, ő határozza meg az elküldendő csapatok számát, miután ez iránti javaslatait a kabineti tanács elé terjeszti. A kegyelmi ügyek kizárólag a főparancsnok körébe tartoznak; a pénzügyek előbb a hadügyi titkár alatt állottak. Ő a háború kiütésekor minden illető hadügyi hatóságokkal közlekedésbe téve magát A parancsnokok kinevezése a főparancsnok dolga, csupán a legfőbb állomásokat illetőleg kéretik ki előbb a hadügyminiszer helyeslése. —3 tábornok, Lucan lord, s Torrens és Goldie tábornokok az ő előleges megkérdeztetése nélkül neveztettek ki. Az orvosi rendszerre vonatkozó rendeleteket ő, mint hadügyminister csak általánosságban tehető meg, anélkül, hogy a részletek fölött őrködhetett volna. A csapatok elküldetése iránti első hivatalos parancs febr. 9-én adatott ki; e csapatok rendeltetési helye Málta volt,hogy onnan Törökországba szállíttassanak. Az előre küldetett Bourgogne tábornok azt ajánlá, hogy Bulakrnál megerősített vonatok állíttassanak fel. Később Ardent franczia ezredes véleményzésével egyetértőleg Gallipoli szállatott meg. Arról, hogy Törökországban hiány van teherhordó lovakban, ő csak később értesíttetett magánszemélyek által. Ápr. 22-kén adatott ki a parancs a Várnába indulás iránt, Szilisztria födözése végett. Omer pasa azt állítá, mikép a sereg a Várna melletti dombokon, a várostól délre, egésséges táborhelyeket találand; azonban a de v no-i tó közelét gondosan kerülni kell. Hogy váljon a cholera önkénytelen vagy a tábor befolyásai által ütött-e ki, senki sem határozhatja meg; azonban nem lehet tagadni, hogy az intés daczára a seregnek egy része a devnoi tó mellett táborzott. A kormány jún. 27-én értesíttetett távirdailag arról, hogy Szilisztria ostroma megszüntettetett; ekkor határoztatott el a krimi expeditio , azonban már ápr. 10-én meghagyatott Raglan lordnak, hogy Szebasztopol viszonyai iránt lehetőleg értesítéseket szerezzen. Jún. 29 -én közöltetett Raglan lorddal a krimi expeditio iránti határozat, föltéve, hogy az időközben hozzá érkezett értesítések egy oly vállalatot létesíthető gyanánt tüntetnének föl. Ez esetben teljhatalma volt máskép határozni, s St. Arnaud tábornagygyal értekezni. Raglan lord válasza egyelőre nem olvastatott fel, mivel annak némely helyei a franczia seregre vonatkoznak, azonban annyit kijelentett, mikép nem igen létesíthető Perekopot előre megszállani; s továbbá, mikép nem szerezhető meg a kívánt értesítést. Hogy Drummond kapitány Stratford lordhoz egy oly ügynököt vezetett volna, ki Szebasztopolban mindent kikémlelni ajánlkozott, erről a herczeg semmit sem hallott. Szerinte, a Krimbeni telelés se Londonban, se máshol nem határoztatott el, az szükséges eljárás volt, hacsak a vállalattal egészen fel nem akartak hagyni. Ezért ő haladéktalanul mindennemű téli készleteket szerzett be, miknek nagy része fájdalom a ,,Prince“ hajóval együtt elveszett, s Konstantinápolyban raktárakat állíttatott fel. Az élelmezési hivatalnokok kinevezésével neki semmi köze sem volt; ez az élelmezési főnök dolga volt, valamint az orvosok alkalmazása is kizárólag a főorvostól függött. Ma a „Times“ szintén mint bizonyost jelenti, hogy Napóleon császár legközelebb Krímbe utazand. Ugyane lap méltán hihetőnek tartja, mikép Austria teljesítendi a nyugati hatalmasságok irányában felvállalt minden köteleztetéseit. T . . C . A. Deborah: Történeti novella a XVII-dik századból. IV. *) (Folytatás.) Egy éltes palotahölgy lépett a szép herczegkisasszony elé. Ez ölelésére siet oly átengedéssel mintha anyját látná, s oly vidáman , mintha a a bút nevéről sem ismerné. —• S Elemér, a jó Elemér, az én kedves leventém, kérdésévvel, elhatározta-e magát vállalatunkra ? Mennyi köszönettel tartozom neki! Ugye most is örömmel teljesíti kívánságomat? Szólj Anna! mit mondott ő? De te hallgatsz. Értesíts hamar és röviden, nem, nem, minél hosszabban — úgy, ahogy neked tetszik — csak hamar. Szivem Anna! édes nevelőnőm ! micsoda zavart mutat arezod? Tán gyanakszanak Elemérre ? vagy ő is fel akar végre hagyni egy szegény, szerencsétlen lány ügyével ? Atyám udvarában volt apród. Elpártolhatna-e tőlem ? — te jól ismered a világot — ugy-e nem ? Ugye támaszkodhatom hűségére? Gyorsan, szenvedélyesen mondá Báthori Zsófia e szavakat. Heves indulata egészen lerajzolva volt minden vonásaira s minden hanglejtéseire. De Anna asszony, kit a kedvetlen helyzetekben is bizonyos hideg nyugalom jellemzett, bevárnövendékének első kitöréseit, s csak azután válaszoló: — Elemér ismert hűsége mellett sem tehetne most semmit a mi czéljainkra. — Ad ! te velem kötődni, engem szomorítni akarsz ! ő ne tehetne ? Mivel érdemli, hogy igy i sértsed ? szólt kérő szemrehányásokkal a herczeg- lány, s hátrahúzódék nevelőnőjétől , kinek nyakán tartó vékony, majdnem átlátszó kis kezecskéit. Midőn azonban egy lépést visszább vonulva, Anna komoly tekintetét látá , megrezgettek idegei , s mintha valami fölfedezés egészen ellenkező érzésvilágba ragadta volna, hévvel kiáltott fel: — Miért titkolódzál? Elemért elárulták, feljelentették, és — miért tagadod? — börtönbe hurczolták. Az istentelen Kassai békét veretett lábára, kezeire — mintha nem olvasnám arczvonalaidról! — s nedves boltozatban, hol örök és lakik, s hol a jég penészszagot és rothadást lehel, záratá őt , hogy soha többé a szép napvilágot ne láthassa. Miért tagadod, Anna? Miért akarsz megcsalni? Én mindent tudok. Engem rá nem szedsz. Rögtön megyek Rákóczy bácsihoz. Térden állva kérem őt, . . . nem, nem , fölemelt fővel, bátor tekintettel fogom tőle kívánni, követelni — s hisz bennem is fejdelmi vér van — igen, követelni fogom, hogy az én hibámért senki ártatlanul ne szenvedjen, s hogy haladéktalanul bocsássa szabadon Elemért. Ereszsz, Anna! Sietek a fejdelemhez. Ak! ő még a tanácsteremben van. Mit tegyek addig ? Én Istenem ! Zsófia zokogott, szeméhez tartva kezét. — Mily ok nélkül ereszted magadat, kisasszonyom ! szólt a nevelőnő. Hisz! Elemérnek egy hajszálát sem érintő Kassai. Ő otthona van, s oly száraz és jól befutott szobában mint a miénk. De egyéb a baj. — Mi ? ő akarna engem elárulni, kinek annyi esküvel köté hűségét és hallgatását le ? — Ismaét helytelen gyanúk! Képzelődésed kiapadítatlan, szeszélyeivel. Elemér beteg. ■ — Ah ! rebegték Zsófia ajkai. De tán csak feje fáj. Ugye csak egy kevés főfájása van ? — Ő komolyan beteg. — De meggyógyul délig. Ugye , jobban lesz délutánig? . . . holnapig? Mennybeli atyám! csak tán nem tart betegsége harmadnap is? Szólj! Te néma lettél. Te nem szeretsz engem többé. — Ő két hétig sem kelhet ágyából fel . — Fel kell kelnie. Akarom, hogy egésséges legyen. — Orvosával beszéltem. Ő nem mozdulhat. — Valami tudatlan orvost hivatott. Küldd a miénket hozzá. Harmadnapig is beteg lesz! Az nem lehet, annak nem szabad megtörténni. S mi a baja? — Ha épen tudni kivánod megmondom, de el ne áruld. Ő párbajt vívott és szerencsétlenül. — S merte ezt tenni ? — Hisz ! herczegnőm! Ő a „nemesi társaság“ tagja, s mint katona és lovag csak nem lehet gyáva. — De eszébe kellett volna a szigorú büntetésnek jutni , mely az udvari személyzet körében történt párbajokra a napokban kihirdettetett. — Ő azzal daczol. — De legalább azt meggondolható , hogy ha s sebet kap, nem teljesítheti kötelességét irántam. Aha háládatlan , a hűtlen ! Kit becsüljünk többé, midőn igy csalatkozunk a világban. Szent istenem! mi lesz belőlem harmadnap múlva! Boldogszűz! nyiss valami menedéket számomra , habár a föld mélyében, a koporsóban is, csak nyiss valahol! Zsófinak köny omlott szemeiből. — Jól van, szólt zokogva, megyek egyenesen a fejdelemhez, fölfedezem titkomat, nem tűröm többé ezen szolgaságot, ezen lealáztatást. Miért tagadjam meg érzéseimet , jellememet ? Miért űzzem sokáig a színlést , az iszonyú tettetést, a borzasztó álnokságot ? Nem halmoztam eddig is bűnt bűnre. Vitessenek inkább szidalmak közt haza, s átkozzon inkább anyám a küszöb előtt meg, mintsem hitemet levetkőzzem. Ekkor indulatosan vonta ujjáról le a márkagyűrűt és az asztalra téve. — Megint könnyelműen beszélsz, megint sze leverdi vagy , kisasszonyom ! dorgáló Zsófit volt nevelőnője. De a herczeglány daczosan biggyesztő ajkait — Vond ujjadra vissza a márkagyűrűt. Zsófia fejét rázta. — Nem akarok férjhez menni , szólt. Apáczává leszek. S miért ne tenném?Ki szakíthat el azégtől? Kinek van erre joga? A legelső kolostornak mely vakbuzgó üldözőim birtokán kívül fekszik oltárzsámolyára borulva, föl fogom venni a fátyolt Ott kívánok egykor fejdelemnővé lenni, s nem a megromlott nép közt, s nem ezen eretnek udvarban. Báthori Zsófia, keservesen sírt. Anna csodálkozást tehető arczczal mondá Tehát el tudnád örökre hagyni Györgyöt, azt ideli lovagot, kinél szebb és vitézebb herczegurfiról még a tündérmesékben sincs említés! Bezzeg fognának távozásodon örvendeni a sok királylányok, kik nem kaptak hozzájok méltó jegyest, s kikhez a te márkád hódító és nemes tulajdonainál hite messze földről elhatott. Zsófia közbeszólt : György, ha engemet elveszt, nem fog soha megházasodni. Arról biztos vagyok. — Miért hiszed, kisasszonykám, ezt? — Mert rendkívül szeret. _ H,n ! az ő iántadi hajlamát'nem hozod kétségbe; de a fejdelmek keze és'kzive fölött gyakran határoznak magas politikai tekintetek, melyeknek ellenszegülni lehetetlen. Pedig annyi csakugyan igaz, hogy György urfi akaratát egyedül te tudnád tetszés szerint hajlítani. Más feleség rabnője volna, de neked ő lenne raboddá. A daczos, # Lásd „Budap. Hírlap“ 702. sz. 3904 Francziaország. Páris, april 24. A „Moniteur“ tegnapi számában közlé ama feliratokat, miket Manchester, Salford, Edinburg, Portsmouth s Glasgow városainak község-tanácsai intéztek a császárhoz. Továbbá jelenté, miképp acos tengerészeti minister temetése f. hó 25-kén pontban délben a Magdolnatemplomban leend. A rokkantak palotájában óránkint egy-egy ágyulövés fog tétetni, reggeli 7 órától fogva, a menet elindulásáig! Ezen perezben ugyanott 15 szőrös üdvlövés fog tétetni, végre egy utolsó 15-szörös üdvlövés jelentendi a templomi ünnepély végét. A meghivatott küldöttségek s hivatalnokoknak pontban 11 órakor hivatalos öltönyben kellend a ministeriumnál megjelenniük. Ducos holttetemeinek Bordeauxba kelletvén vitetniük, a küldöttségek a templomi ünnepély végével elvonulandnak, s nem foglalandnak helyet a gyászkiséretben, mely a boule-