Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-12 / 693. szám

urvsttalnak mindent elkövetend azt eszközölni, a­mi az egyes lakos és az egész népesség javára czéloz. B)A. törvényszéki orvoslat. Az igazságügy kezelésére nézve igen nagy fon­tosságú a törvényes eseteknek rögtöni megvizsgálá­sa és a sebesítések gyógyítása; ezt tehát illő vi­gyázattal legczélszerűbb a községi­ orvosra — a tiszti orvos vagy egyidejű vagy következő felügye­­­lése és segítése mellett bízni. És ezen szabály szin­tén csak a törvényes kérdés alatt álló egyes lakosok javára c­éloz, tekintvén akár a sértő akár a meg­sértett felet. Igen­ nagy javára lesz a megsebesültnek, ha a rögtöni orvosi segély által megmentethetik az úgy­nevezett tartós sérelmektől vagyis utóba­joktól, melyek egésségét egész életére elrabolják és őt a kenyérkeresésben akadályozzák ; sokkal ü­dvö­­sebb leend neki gondos gyógyítás által a rajta tör­tént megsértés tökéletes elhárítása, — mint ha a bevádlott sértő keményebb büntetéssel fenyittetik, mivel ez által betegsége mitsem enyhülne. — Ezen mondott jótétemény egyedül az által biztosíttatha­­tik a község egyes lakosainak , hogy ha saját köz­­ségi orvossal bírnak, ki hivatalosan és maradandóan az övék, és szünetle­­nül közelükben létezik. Az elősoroltak lennének tehát a községi orvos hivatalos működésének fő irányvonalai.­­ Nem le­het ugyan tagadni, hogy a közegésségi ügy ren­dezésére nézve , nagy kiterjedése miatt­, még igen sok érintetlenül maradt , a­mi egy hivatalos utasítás meghatározásánál felveendő ; jelenleg azonban fö­­c­él volt megmutatni, mennyire fontos az orvosi személyzet közelléte és tartósan egy vidéken mara­dása a Magyarhonban még igen hiányzó közegéssé­­gi­ ügy rendezése tárgyában. Ha az eddig tulajdon orvossal el nem látott községek mostani önálló szabad fej­­­­lődésükben szívükre veszik , mily sokan lettek a község tagjai közös hirteleni és előre nem látható szerencsétlenség és betegség esetében , mi­lyenek : szélhűdés, megfúlás, elvérzés stb. gyakran a veszély áldozatai­— csupán azon okból, mivel az orvos igen távol volt (nem is lehetvén a magángyakorló és semminemű hi­vatalos kötelezettség által nem kötött orvost ember­telennek vagy nyerészkedőnek nevezni,hogy ha fel­­kéretvén, talán más, ugyanazon időben érkezett, de neki inkább kedvező felszólításnak engedend) , tel­jes remény marad fönn, hogy mindezen községek (miután a hon politikai rendezése máris szabályoz­va van) az atyailag gondoskodó cs. k. belügyminis­­térium nagyhasznú intését lehetőleg követni fogják. Ezen a lakosság életét, egésségét és vagyo- ipfe­­nát biztosító egésségügy rendőri elrendezése a köz­ség javára felállított orvosok által híven és önfelál­­dozással kezelve, egyfelől a legszerencsésebb és legörvendetesebb eredményt szülendi; másfelől pe­dig az egyes szerencsétlen szenvedőknek nem kel­lene többé naphosszat és hiában orvosi se­gély után epedni, mert — habár nem is minden helység lehet közvetlen állomási helye a községi or­vosnak — ez mégis a reábízott szomszéd hely­ségekben mindenkor legrövidebb idő alatt megje­lenhetvén, ügyekezend nehéz és szép hivatásának méltólag megfelelni. Minden­esetre kiszámíthatóan haszna van az előadott gyógy-és egésségügyi rendezésnek, és mellette az annak létesítésére szükséges eszközöket több kisebb községek egyesülése által, jelenték­telennek vagy csak kevésbbé érezhetőnek mondhat­juk, a­mennyiben ezen állomások rendszerezése oly igen meg van könnyítve a készpénzbeli ki­adásoknak a községek részéről az annyira al­­­kalmas termesztményekbeni helyettesítése által. Köszönet és hála a kormánynak ily jó­tékony rendezéseiért a közegésségi ügyben, bol­dogok az ország és annak községei, melyek azt mél­­­tányolni tudják és foganatosítani törekednek ! T A I! C Z A. A pesti műegylet és mart.­havi ki­állítása. A műegylet martius-havi képkiállításának is­mertetésével s az akkor kiállított festvények rövid szemléjével még tartozom. Hogy e kiállítás bírálatát ily hosszú pórázra hagytam, annak egy közbejött hosszadalmas beteg­ség volt oka, mely mint látszik nem csak az énekes­nők táborát keresi föl a szinigazgatók nem csekély bosszúságára, kik midőn a felcsigázott szerződést kötötték csupa egésséges napokra számítottak , ha­nem megtámadja, mint Petőfi nevezi, ama mogorva sziklákat, a kritikusokat is. Petőfi tavasz­ dalában a zöldbokor-páholyban hallgatódzó ibolyák mellett,kik a csalogány-prima­donna énekét élvezik , igen epigrammás kép volt a­­kritikusokat sziklákhoz hasonlítani , hanem az élet gyakran kineveti a költészetet. Akadnak e fajból elegen, kik a sziklához legkevésbbé sem hasonlítha­tók , mert igen könnyük, nem szilárdak sőt nagyon is ingatagok, aztán a világért sem tennék ki fejeket oly merészen a villámnak ; és végre nem sziklák , mert nincs Mózesnek az a varázsbotja, mely enyhí­tő forrást tudna felőlük előidézni, pedig egyébként a szélesség , felületesség és semmitmondás vizében eléggé bővelkednek. Hasonló recensensei akadtak a műegylet mű­ködésének is, mint látszik azonban a harcz nem va­lami épületesen végződött, körülbelül a szélmalom elleni harcz képe volt; míg Künn Don Quixotte fújta a tajtékot és rozsdás bárdjával vagdalta a le­vegőt , szélhajtó vitézsége még élénkebb forgásba hozá a malmot és az ellenfél, a jámbor mak­in még több lisztet örlött. E vervantesi hasonlat mindenesetre ráillik a mű­­egyletre, mert mióta oly epésen folyt a támadás el­lene,azóta a 3500 részvényes szám már nagyon kö­zel van az 5000-hez; a malomkerekeket igen czél­­szerű volt mozgásba hozni. A bevezető sorokban említett ok s a martius­­havi tárlat festvényeinek elkésett ismertetése miatt szerettem volna az egészet átszökni, ha néhány va­lóban becses mű­emlékezetembe annyira bele nem tapad, hogy tőlük menekülni nem tudok. Emlékezetem táblájáról tehát most mint egy váratlanul kifizetett számadást lerovás által tör­löm le. E tárlaton 16 hazai festész volt képviselve, mi igen örvendetesen mutatja, hogy jobbjaink elég szorgalommal és ügyszeretettel vesznek részt a fes­tőművészet e­gyűlhelyén , és meg vagyok győződ­ve , hogy az egyesület nem is fog késni az ösztön­nel , mivel egyrészt e szorgalmat jutalmazhatja, másrészt annak nagyobb lendületet adhat. • Az idegen művészek mintegy 27-en küldtek be festvényeket Bécs, München, Berlin, Salzburg, Brüssel, Düsseldorf, Antwerpen és Párisból­, mi a műegyesület gazdagon elágazott összeköttetéseiről tesz tanúságot. Megtörténik ugyan, hogy másod, harmad kézből, vagy azér útján jut valamely kép­hez, de ez egy műkiállításnál sincs különben, talán Európa legelső fővárosait kivéve. A hazai és idegen művészek közöl ezúttal is­­ többen használtak magyar tárgyakat, mint ezt a­­ művek sorozatán végigmenve látandjuk. A vegyes képek osztályában: a műlap: „Árpád fejdelemmé választatása“ után Go­ethe­­ a hajda­ni daliák mellett a jelenkoriakat tüntette fel, a men­nyiben képének tárgya : „Miklós nagyherczig cs. k. huszárezredének tisztikara az 1853-ki olmützi táborozatban.“ Nagy­ figyelmet ébresztettek minden nézőben a korán elhunyt jeles festész Ben­kert M. Imre vázlatai, melyek igen gyakorlott kézzel és értelemmel vannak dolgozva, különösen jeles mű a medvevadászat terve, mi Benkertnek utolsó műve volt. A nézőt méltán megilletődés fogja el, ha el­­­gondolja, hogy a természet tanulmánya által oly biztosan vezetett, meleg rajzvonások szerzője már sírba költözött.­­ Az ősz műötvös Szen­tpétery József szintén kitette e kiállításban ezüst sodrony­­műveit, azonban a lapok pártoló szózata mellett is mily eredménynyel, nem tudni. Mindenesetre tra­gikus jelenés lenne az ősz művészt látni,midőn azon ponton állana,hogy évtizedeken át,annyi fáradsággal, önfeláldozással és költséggel készített műveit beol­­vaszsza. Borzasztó.­ Szinte hallom ez ősz ember keblét dobogni, látom a méltánytalanság keservében könybe lábbadt szemeket, a daczot, mely e miatt a művészt szerzeménye megsemmisítésére ösztönzi; az öreg remegő kéz már-már kinyúl, hogy a becses remekművek ezüstjéből kenyérrevalót törjön, de csakhamar visszahanyatlik; a művész lelkét, művéhezi szerelmét az éhség, a nyomor árán sem lehet megölni­! Az olajfest­vények hosszú sorozatában a „Va­dászat után“ S­t­e­r­i­ő Károly­tól Pesten, a legjobb, mit e művész eddig készített , igen fölülmúlja szomszédját a müncheni Melchior­­, kinek egyik festvénye szintén „Vadászati jelenet“ és 50 fttal drágább. Mezei Józsefnek Nagybányán, elvitáz­­hatlan érdeme, hogy folytonosan hazai tájainkat tanul­mányozza, s már egyet mást sikerrel is festett, mos­tani „Erdőrészlete“ az avasi vasgyár mellett Szat­­már megyében,nem a legjobb, különösen a fák furcsa, világítása kissé naiv. A bécsi H­ö­g­e­r „Pinzgauból” 3882 ügyminister megérkezése daczára is az utóbbi időben a békekinérések gyarapodását erősítni nem lehet. Ma délben a fényes porta rendkívüli teljhatalmazottja és külső ministere Ali pasa sze­rencsés volt Császár Ő Felsége által egy félóráig tartó audientián fogadtatni. Ma franczia követ b. Bourqueneynél 36 személyre tartott fé­nyes ebéd leend. — Az 1814-diki bécsi congres­­sus alatt elmés ötleteiről hires tábornok hg. de L­i­g­n­e mondotta : „Le congrés danse, mais il n’avance pas“ (A congressus tánczol, de nem ha­lad , akkor is t. i. Oroszországnak a porosz ud­vartól gyámolított követelései sok bajt csináltak) — s mivel a­mint látszik, a jelen értekezletek is kissé lassan haladnak, ez adott tán alkalmat arra, hogy közelebbről egyik idevaló híres karmester által szerzett „Értekezletkeringő“ (Conferenz­­walzer) fog megjelenni. * Temesvárott a cs. k. katonai kormányzóság­nak Janitsary Ignácz polgár Császárné 13 Felsége szerencsés szülése emlékére 200 pftot a­­dott át s húsz szegény, a harcztéren nyert sebek­ben rokkanttá lett katona közt 10 fijával kiosztatott. K­ÜLFÖLD. Tudósítások a harcit­erekről. Délkeleti csatatér: Lord Raglan sürgönye a mart. 23-ki éjjeli csa­táról : „Sz­e­b­a­s­z­t­o­p­o­l előtt, mart. 24. Mylord! 22-n reggel a franczia csapatok a 2-d. táborlatvo­­nalba nyomultak előre, és az ellenséget a homlok­sorok előtti lövészárkokból elkergették, egyéb em­­lítésreméltó e napon nem történt. De az éj első ó­­ráiban komoly támadás intéztetett a Victoria-vá­­racs homlokán a Malakoff-torony­­val szemközt fek­vő franczia művek ellen. Az éj sötét volt és oly erős szél fújt, hogy az igen erős tüzelést a brit táborba alig lehete hallani, tehát abból a műt első pillanat­ban hallottunk, a történtekről biztos tudósítást ne­hezen adhatni. Azonban úgy látszik, hogy az oro­szok, miután azon árok fő­­, melyet a francziák a mamelon felé előrevonnak, megtámadták, két nagy tömegben új táborrat vonalaikra ütöttek,szövetsége­seink részérőli vitéz ellenállás után azokba berontot­tak s egy perczre ott helyet foglaltak. E keresztül­­törés után a táborlatvonal mentében, s annak háta mögött előrenyomultak, míg azon csapatokra a­­kadtak, melyek a mi, egész a völgytorokig nyúló előretolt táborlatvonalunkban , ott hol a mi jobb ostromvonalunk a franczia futóárokhoz kapcsoló­dik, állottak. Itt az ellenséget a 77 és 97. ezred csapatai fogadták, melyek a futóárokőrség egy ré­szét képezték, s noha hirtelen hátulról és oldalról támadtattak meg, mégis legnagyobb vitézség és hidegvérűséggel harczoltak. A 97-beli osztály, mely a legszélső­jobbon állott, s azért legelőbb jött az ellenséggel érintkezésbe, a támadást szurony­nyal verte vissza Vicars százados vezérlete a­­latt, ki ez alkalommal szerencsétlenül életét veszté, a vitézség, melylyel emberei élén harczolt, és a jó példa, melyet azoknak adott, mint erősítik, min­den tekintetben kitűnő volt. Ez oly jelesen viselte magát a 77. ezred szakasza is; azon szilárdság és gyorsaság, melylyel a védműveink ezen része el­len intézett támadás visszavezetett, az ezred­nek legnagyobb becsületére válik. E csapatok Gordon mérnök-őrnagy vezérlete alatt állot­tak, ki ez alkalommal oly súlyosan megsebesítt­e­­­tett, mikép attól féltek, hogy egy ideig nagy­becsű szolgálatait nélkülöznünk kellene. Míg a csapatok figyelme előre tolt műveinkben ekkér jobbszárnyunkra volt vonva, az ellenség hasz­nálta az alkalmat jobb homloksorunk balszárnya el­len, közel a nemrég 10 hüvelykes mozsarakkal fel­­fegy­verzett tűztelephez, elő- és abba benyomulásra. A művek mentében előrehaladtak, míg a 7 és 34 ezred egy szakaszára találtak, mely T­y­­­d­e­n mér­nök alezredes vezénylete alatt nem messze onnan dolgozott. Ez embereit azonnal fegyverbe állító, s legnagyobb nyugalom és elszántsággal vezérlé az ellenség ellen, mely gyorsan kivezetett a művekből, a nélkül hogy embereink néhány lövést is tettek volna. T­y­­­d­e ezredes legnagyobb elismeréssel beszél a csapatok ez alkalommali magatartásáról, névszerint March hadnagy 33 ezredbeli aktív hadsegédről, kinek szolgálatai és tevékenysége neki ez éjjel nagy segítségére voltak. Brown százados az és Jordan hadnagy a 14 ezredből fájdalom, e támadásban elestek, miután a legvitézebbül har­czoltak, és H­e­n­r­y hadnagy, remélem nem igen ve­szélyes, sebet kapott. Kelly alezredes a 34 ezred­ben, ki a futóárkokban parancsnokolt, sajnálattal kell ezt jelentenem, hiányzik. A francziák, kik előre tolt táborlatvonalaikból tartalékaikra vonultak vissza, gyorsan összeszedték magukat s az ellen­ségre rohantak, melyet nagy veszteséggel vissza­vertek s oly messze üldöztek egész a Mamelon­­halomig, hogy képesek voltak a homloksorok men­­tébeni csaknem valamennyi lövészleshelyeket el­pusztítani. Azonban félek, hogy ez eredményt csak nagy veszteséggel vívhaták ki, noha más­felől az ellenség vesztesége sokkal tetemesb volt. Tegnap az egész terület a két hadsereg állomá­sai közt halottakkal volt borítva. Még ma több száz feküdt ott, noha napkelte előtt kétségkívül sok eltakaríttatott. Ugyanez időben az ellenség nagy e­­rővel berontott a legszélső balszárnyunkon levő e­­lőretolt tűztelepekbe, melyek még nincsenek föl­fegyverezve, s egy pillanatra azok birtokába jutott. De Chapman mérnök-százados a 20. ezredből a munkás csapatokat hirtelen összegyűjtés rendbe ál­lítá, melyek az ellenséget a legnagyobb vitézség­gel kiverték a futóárkokból. Montague mérnök - százados, ki a művekben a felügyeletet vivé, sze­rencsétlenül az ellenség kezébe esett. Ide zárom veszteségeink jegyzékét bezárólag 22-ig. Erős szél fúj , különben az idő szép. Vagyok stb. Rig­la u.“ (E jegyzék szerint elesett 3 tiszt, 1 altiszt és 17 közember; megsebesült 2 tiszt 1 altisz és 47 közember; hiányzik 2 tiszt 1 altiszt és 10 köz­ember.) A krími tudósítások ápril 3-ig terjednek, de összecsapásról semmi említést nem tesznek. Az oroszok azonban régi állomásukat a Csernaja­­völgyben ismét elfoglalták, s támadásra látszanak készülni. Az éjjeli kirohanásokat egyelő­re a hold­világ akadályozza A francziák szorgalmasan dolgoznak a Malakofftorony elleni futóárkaikon. E szerint a Canrobert­inok által ápril 3-ra jósolt támadó­ mozgalom ismét továbbra halaszta­­tott. Állítólag már april 4-ről is érkezett táv­irati tudósítás bécsi követségekhez, mely szin­tén semmi fegyvertényről, mely e napokon tör­tént volna, nem tesz említést. Hg. Gorcsakoff mart.20-n Szebasztopol­­ba megérkezvén, még azon nap következő napi­parancsot adott ki: „Katonák! Császár ő iige nekem parancsolni méltóztatott, hogy a Krímben levő szárazi és ten­geri haderő parancsnokságát személyesen vegyem át. Vitéz harczosok! Egész Oroszország büszke hős bátorságtokra,és nagy császárunk I. Mikló­s elhuny­takor elismeréssel intézé reátok utolsó pillantását. Méltó utóda, most uralkodó 11. S­á­n­do­r császár ő felsége, hozzám febr. 19 és 23-n intézett levelek­ben ekkér méltóztatott nyilatkozni : ,,,Mondd meg felejthetlen jóltevőnk nevében Szebasztopol vitéz védőinek, hogy ő büszke volt rájok s róluk halála órájában megemlékezett, általam utolsó szives kö­szönetét küldvén nekik ; mondd meg vitézeinknek, hogy nekik az ő nevében ezennel köszönetet mon­dok, s hogy tökéletesen meg vagyok győződve, mi­kép ők az ő atyai gondjaira mindig méltók voltak“­“ Katonák ! A legsúlyosabb időt átéltétek , az utak ismét jobbak. Mindenféle szállítmányok akadály nélkül érkeznek, és segítségetekre küldött tetemes haderők vannak útban. Midőn ezennel a parancs­nokságot fölöttetek átveszem, legbensőbb meggyő­ződésem, hogy Isten segélyével nem sokára döntő siker koszorúzandja fáradozásainkat, s hogy felséges Császárunk és Oroszország várakozásának bizonyo­san meg fogunk felelni.“ B. Osten-Sacken, főhadisegéd, ki Sze­basztopol védelmét oly jelesen vezette s társa Nah­imot F aladmirál korábbi állomásaikat új­ra elfoglalják. ( A „Donau“ csillag alatt meg­jegyzi, miszerint Nachimotf, a szinopei győző egy vérgolyó által megöletett volna, s a távirdai közlésekben Istomin admirál hibásan létetett a halottak közé.) Hogy Menesik­off­ig él-e, vagy meg­halt, eddig bizonyosan tudni nem lehet, mint­hogy halálát többfelől erősítik ugyan, név szerint az egyesültek táborában azt valónak hiszik, de hiteles értesítés arról mai napig még nem ér­kezett. Schabelski­­nek, kinek parancsa alatt 12,000 dragonyos állott, miután e hadtest Pere­­kop felé elment, annak utána indult. Annen­­k­o 1- tnok az egész orosz pontusi hadsereg fő­felügyelőjévé neveztetett ki; helyette odesszai kormányzóvá ideiglenesen Krusenstern tnok lett. A 8-d. hadtest Besszarábiából Krimbe ren­deltetett s oda már útban van. Ha e hadtest Taub­riába bevonul, az ottani orosz haderő 200,000 főre fogott szaporodni. De addig már eldöntő csapásoknak kell történni. — L­ü­d­e­r­s­tnok, a besszarábiai hadak parancsnoka B­e­n­d­e­r­be fő­hadiszállására Odesszából elutazott. A Konstantinápoly melletti táborra vonatko­­zatkozólag, melyről már lapjainkban említés lé­tetett, a „Mil. Z.“ ezt írja: Épen most mérnek ki egy nagy tábort Konstantinápolytól nem messze, Mazlak falunál a franczia tartalék- és a piemon­­ti segédhad számára; a tábor nagyszerűen meg fog erősíttetni, és a Bosporusból a fekete-tenger­be vivő útszorosokon épen úgy uralkodik, mint a dardanellai várak Gallipoliból domináltatnak. E fontos katonai rendszabály úgy látszik nem ma­rad befolyás nélkül a porta politikájára. Szebasz­topol bevétele mindenesetre nagy erkölcsi horde­rejű siker lenne a nyugati hatalmakra nézve, de az oroszok és törökökre nézve Konstantinápoly és világhírű útszorosai politikai és stratégiai te­­­kintetben sokkal fontosabbak a tauriai tengeri várnál. Odesszából, márt. 30-ról írják , misze­rint a megerősített ellenséges zárló hajóraj né­hány nap óta a látkörben van. A védművek na­­gyobbításán még folyvást dolgoznak. A megtá­madástól­ aggály nőttön nő. Kereskedés és forga­lomról szó sincs. Varsóból jelentik, hogy az ottani kikö­tőben volt összes hadihajók parancsot kaptak a kikötőt elhagyni és három osztályban részint az odesszai zárlórajhoz csatlakozni, részint Kaanies­­he, részint a kanai figyelőrajhoz menni. Minden hajó két hónapra való eleséget vett fel. Anglia, London, april 7. A „Post“ szerint, Ali pasának Bécsbe érkezése némi fontosságú ese­mény. Szerinte, A­r­i­f effendi saját anyanyelvén kívül más nyelvet nem beszél, míg Ali pasa, ki előbb a portát London s Parisban képviselte, Európának nem csak nyelveit, hanem politikáját is pontosan ismeri. Azon esetre, ha Gorcsakoff herczeg utasításai hétfőn megérkeztek, a most már teljesszámú congressus megkezdendi a 3- ik pont tárgyalását, s akkor rövid időn ki fog tűnni, hogy várjon Oroszország leveendi-e lobogóját, vagy pedig azt árboczhoz szegzendi. „Mint hall­juk“ megjegyzi a „Post“ „a fényes porta amaz előrelátással, mely által diplomatiája az egész keleti bonyodalom alatt kitünteté magát, Ali pa­sát csupán a­ referendum teljhatalommal bízta meg, azaz ő semmit sem fogadhat el végle­gesen , a­nélkül hogy erre a porta által előre különösen felhatalmaztatnék. Azonban ezen eljá­rás csupán a feltételek elfogadásában, nem pedig az alkudozások netaláni félbeszakadásában, ha a bécsi tanácskozásoknak nem lenne más eredmé­nyük, idéz elő némi­ késedelmet. Poroszország saját rész magaviselete által (her own ill con­duct), mely iránt mindegyik nap újabb bizo­nyítványt szolgáltat, a congressusból ki van zá­ratva Berlinben az orosz párt még mindig min­denható, s a királyt mindig nyíltabban sürgeti Oroszország részére állásra. Mi nem hiszszük, hogy ő ezt teendi, mivel a háborutóli önző s rö­vidlátó félelem, mely a berlini udvart az An­gol- s Francziaországhozi csatlakozástól vissza­­tartóztatá, azt az Oroszország részéről nyílt nyi­latkozattól szintén visszatartóztatandja.“ Míg a City község­ tanácsa Napóleon császárhoz intézendő lojalitási feliratok szer­kesztésével foglalkozik, a Westendben azon hir terjedt el, mikép a császári látogatás titok­teljes okokból elhalasztatott, vagy talán egészen el is fog maradni. Azon meetingen, mit a „polish and li­beral committee“ múlt szerdán Sheffieldben tartott, többek közt azon indítvány fogadtatotta el, mikép­p kívánatos lenne, mindkét parliamenti házból állandó bizottmányokat nevezni ki, a kül-­ ­ Austriai birodalom. B­é­c­s, ápril 11. A miniszeri értekezlet ma sem tartott ülést. Azt mondják, hogy a távirati vonalnak Sz. Pétervár és Dünaburg közötti meg­szakadása következtében az orosz teljhatalma­­zottak által várt utasítás elkésett, s annak meg­érkezése előtt minden ülés czélellenes volna. Ál­talában, avatottak állítása szerint a franczia kül­

Next