Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-13 / 694. szám

nítást hallók kimondatni, miszerint Wedellinok­­nak csak azért nem engedtetett útját tovább foly­tatni, mivel Berlinben arról értesültek, hogy bé­kés kiegyenlítésre Bécsben legkisebb kilátás sincs. A háború folytatása esetében Poroszország to­vábbra is izolált állásában­ maradni szándékozik. K­ÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. Délkeleti csatatér. A .L. C.­Várnán és Bukaresten át egy távirati tudósítást kapott, mely szerint ápril 3-ról 4-re menő éjjel a Mala­­koff-toronynál véres csata volt volna. A fran­­cziáknak­, mint a sürgöny állítja, sikerült e torony erőműveit igen megrongálni, s oly állomást elfog­lalni, honnan az ellenséget igen háborgathatják, mely munkájában ép oly fáradhatlan, mint a fran­­cziák. Hg. Gorcsakoff és Canrobert­inok vetélkednek egymással a tevékenységben. Mind­kettő órákig mulat munkásai közt, őket nyájas szóval bátorítván. ,,Csak rajta fiuk“ monda franczia­­nok egy alkalommal, „az ellenség sirját ássátok“! — e szavakat lelkesült „Vive Canro­­bert“ kiáltás követé.Azóta nincs sáncz és futóárok a táborban, mind „az oroszok sírján dolgoznak.” A „Milit. Z.“ írja: A balaklavai és kamiesi kikötőkben két hajóraj készen áll, B­r­u­n­t és Lyons admirálok közvetlen parancsai alatt tengeri hadműködést kezdeni. A Bosporusból Burgasz és Balcsikból naponkint új hajók csatla­koznak hozzájuk. Odesszai levél azon aggályt fe­jezi ki , miszerint alkalmasint egyszerre vagy egymásután a pontusi orosz tengeri kikötők bom­­báztatni fognak. A Eupatoriai levél szerint 0­ m e r pasa lovasságát a sóstavakig előremozdító 0 m e r pasa mart. 20-tól ápril 4-ig 9000 embert, 8 üteg ágyút s 3000 lovat vont magához; ő ké­pes diversiót tenni az egyesültek javára , ha az utóbbiak combinált támadást terveznének. Azon­ Imn úgy hallatszik, hogy Omer pasának az orosz közlekedés középpontja Szimferopol ellen kell működnie, mire elegendő hadereje van, de semmi szállító eszköze, melyen a fa- és viztelen pusztán át a sereg után vizet, fát, élelmet és lőszert szál­l­ít­son. Az Alma és Belbek völgyén, az inkermani völgybe nem mehet, mert e pontokon az orosz hadsereg dereka áll igen erős sánczművek mö­gött. Eupatoriánál mart. 29-ig nem történt össze­csapás. 25-én egy osztály török lovasság beke­­tte Tuzla falut. Az orosz csapatnak vissza kel­lett vonulni. Azután egy szakasz dzsidással és egy szotm­a kozákkal erősödve az oroszok visszatér­tek, megtámadták a törököket, és a városba visz­­szavonulásra kényszeríték. Foglyok állítása sze­rint a törökök közt Eupatoriában a hagymáz és vérhas uralkodik. A „Nouvelliste“ egy krimi levelezője így ír­ja le azon tért, melyen most kiválólag foly a harcz Szebasztopol előtt. Február elején belátták szük­séges voltát annak, hogy a Malakoff-torony ellen néhány tűztelep állíttassák, melyek rendeltetése volt, az orosz védmüvek tüzelését a mi fő táma­dási pontjainktól elhárítani. Ez egypár tüztelep másokat tett szükségessé s igy oda jutottak,hogy itt ép oly borzasztó ostrom kezdetett mint a város főrésze ellen. Az ellenség látván hogy szoríttatik,­­ e ponton erélyes tevékenységet fejtett ki, és tüs­tént nagy ügyesség és vakmerőséggel úgy elfog­lalta a közben eső és oldalállomásokat, hogy Bosquet­tnek, ki e második ostromot intézi,­­ időben állított uj művek ellen. E két hatalmas ellenerőd ellen, melyeket a Kiel-öböl választ el van most az ostromlók főtevékenysége intézve Képzeljünk magunknak egy kiterjesztett kezet a közép- és gyűrűs-ujj közti tér a karabelnajai völgytorok; a közép- és mutató-ujj közti tér a kiel-öböl; a gyűrűs- és kisujj közti tér azon völgytorok, hol az angol és régibb franczia táma­dóművek közt fekvő erőd van; a szebasztopoli öböl mossa az öt ujjak hegyét. A középujjnál fek­szik a Victoria-támadómű, míg a Malakoff-torony a gyűrűs­ ujj körménél van. A mutatóujjon fek­szik a kiel-támadómű az első ostromvonalra irányzott jól fegyverzett orosz védművek ellen. Hogy a zöldhalmot és a kiel-fennsíkot elfoglalja, a második franczia hadtest febr. 23. óta egész so­rát küzdi a makacs és fényes éjjeli csatáknak melyek fájdalmas veszteséget okoznak a legjobb csapatok soraiban. A zöld halom előtt, s több mint 300 métrenyire az oroszok lesárkokat készítettek honnét lövészeik munkánk haladását gátolják Hogy elő lehessen haladni, e­leshelyeket el kelle foglalni. Azok tízszer el- és ismét visszavétettek, s csak mart. 22-n maradtak véglegesen a fran­­cziák kezében. De a mint az ellenség sánczunkat épen a zöldhalmon előhaladni látó, munkánkat meg akarta gátolni s e végett történt a 23- ki éj­jeli kirohanás; estve 10 órakor midőn a hold le­ment, egy 7000 főnyi orosz hadoszlop a franczia futóárkot támadta meg, egy másik 5000 fény­­hadoszlop pedig a Karabelnaja-völgytorkon, az angolok és francziák közt, jött fölfelé s táborlat­­vonalaink balszárnyát megkerülte.“ Tudósító ez után rajzolja a már ismeretes harczot, s e szavak­kal végzi: „Egy hó óta ez ötödik fontos csata e ponton; mindenikben győztünk, noha egy öt ellen harczoltunk.“ A mart. 22-ki „Constitut.“ levelezője sze­rint Istomin­­nok, ki a Malakoff-torony előtti halmon egy tűztelep körüli munkálatoknál öletett meg egyik utóbbi csatában. Lyons admirális, kivel Görögországban ismerkedett meg , igen jó barátságban állt ; személyes viszonyuk az ostrom alatt is kölcsönös apró ajándékküldemények stb által nyilvánult. A „Salut public.‘‘nek írják : Ga­n r­o­b­e­r­­­tnek, ki­ oly nagy felelősség fekszik, semmit sem ". koc­káztatni. Szán hogy mindent igen gondosan titokban tart, megfogható , miután az ellenség szakadatlanul rajta csügg szemével, hogy kitalálja, mit készül tenni. Egyébiránt minden törekvései oda irányozvák, észak felé tért nyerni, s az oroszok, kik jól tudják, hogy ott van gyönge oldaluk, sokszorozzák az akadályokat, hogy őt feltartóztassák s itt még uj hadoszlopokat külde­nek támadóművei elrontására. Odesszából írják mart. 31-ről: Szé­ni , a k i­n­e osztály­tábornok és törzskar főnöke, betegsége miatt visszahivatván, helyébe U s a­­k o if tnok fogna, mint hiszik kineveztetni. U s a­­k o if tnok, Verpasoffszki tnok s az összes törzskar kiséretében tegnapelőtt Kisenevből ide érkezett, s útját azonnal Szebasztopolba folytatta. Ugyanez utat választották Dellinghausen, Maszi­­­csikoff és Bulgarin­­nokok, illető csapataik követik őket. A Mazurkevics ve­zérőrnagy alatti első vértes hadosztály is paran­csot kapott Volhyniából Perekop felé indulni, s mindez oda mutat, hogy a krimi új főparancsnok kénytelen volt egyszerre két támadóvonalat ál- eldöntő eseményekrel készül. C h r n­­­e fi osztály­­títtatni : jobbra az első angol támadási művek- tábornok a főhaderővel 10 versenyb­en áll Színi­hez csatlakozó úgynevezett Victoria-vára esőt, I­feropoltól. Pawloff unok Ak mecsetnél áll és a­­ . _______ _____6«' ... . _ 7 m­imL’ATM nf­ nf f r» vf tto K TVT ✓x « balra a Kiel*)-öbölnélit, az oroszok által utolsó perekopi utat tartá megszállva. Korff és Mon­­trésor­tnokok négy dzsidás, négy dragonyos ezred és öt kozákkal a sóstavaknál Omer pasa mozgalmait tartják szemmel. P­o­p­o­ff­tnok ezek­től különválva, a perekopi szorost szállta meg. Néhány angol-franczia tengerésztiszt Tra­­pezunt, Szinope és Burgasz helyirati fölvételével foglalkozik. Ez azon hírre adott alkalmat, misze­rint az egyesültek szándéka volna e pontok va­lamelyikén szövetségi várat építeni. Másfelől ál­lítják, hogy nagy tengeri fegyverhely építésére e három kikötő közöl egy sem alkalmatos. Akhtiai (Szebasztopol) birtokába az oroszok 1783. ápril­­ban jutottak, tehát 72 évig építették e várat s a­melyet roppant áldozatokkal első rangú hadikikö­tővé változtatták. A „Milit. Z.“ azt véli, hogy ha e stratégiailag fontos tengeri vár ellenében fe­nyegető pontot akarnak állítani, az csak Galli­poli lehetne, mely helyet a nyugat számára világ­kikötővé lehetne emelni, hogy minden idegen be­folyás ellen, mely keleten érvényre akarna emel­kedni, sikeresen föl lehessen lépni. 22-n reggel egy orosz tiszt jelent meg par­­lamentári­ zászlóval, hat lovastól kisérve, a fran­czia előőrsöknél. Mivel Camrobert­­nok, épen szokott körútját téve, közel volt, azonnal eléje vezettetett. Megbízatásáról kérdeztetve, a tiszt azt válaszola, hogy őt senki sem küldte, s a fehér zászlót csak azért használta, hogy annak segélyé­vel az orosz főhadiszállásról eljöhessen. Igyekez­­zenek embereit elfogni, kik az ő parancsából jöt­tek vele. Canrobert b­ék e nyilatkozatra igen félboszankodott, de a tiszttel kénytelen volt csín­ján bánni. Hadsegédének megparancsolá, hogy a szökevény szigorú felügyelet alá vétessék, s az ugyanazon napon induló gőzössel Konstantiná­­polyba küldessék. A hat lovas, miután a dolog mibenlétét nekik egy fogoly orosz tiszt megma­gyarázta, visszaküldetett. Mint a „Gaz. des Hopitaux“-nak írják , a keleti hadjárat óta, márt. 23-ig ott huszonhat or­vos halt meg. Varsóba apr. 7-ki tudósítás szerint Herr­mann szászweimari hg Sz. Pétervárról, gr. Hayden főhadisegéd, a fekete-tengeri hajóhad aladmirálja Kopenhágából, Pl­au­tin testőr­­hadtestparancsnok Sz. Pétervárról, Paniutin a 2-dik gy. hadtest parancsnoka Lublinból, s Reitern oszt.­tnok, az 1. gy. hadosztály fő­nöke Radomból megérkeztek. Kisszelefi titk. tan. Varsótól Sz. Péter­várra utazott. Valósul, hogy Muravieff fő­nök Tifliszben haderőit összevonja, mert Samylnak csakugyan szándéka volna mutatni, hogy él. Tény, hogy a cserkeszek az egyesült hajóhad hajóparancsno­kaival összeköttetésbe léptek, s az oroszok elleni apró csatákban a tengerparton már részt vettek. B e b u t o ff hg. Gumriban összevont hadtestével Akhalczikba indult, hogy a hegyi népeknek Ku­­taisz-Goriba beütését meggátolja. Északi csatatér: Nyborgból táviratilag jelenti a „Hamb. Corr. april 9-ről. Ma délben három angol hadihajó, u. m. az „Imperieuse“ és „Euryalus“ csavarfregátok, mindenik 50 ágyús, továbbá a 8 ágyús „Conflict“ csavarkorvett ide érkezett, és a kikötőben horgonyt vetett. Mind a három hajó szén­felrakással foglalkozik. Az angol keleti-tengeri flotta tehát lassan kint kö­zeledik rendeltetése helyére , hogy­ mihelyt a jég eltakarodik, az orosz kikötőket egész a finn öbölig zárlat alá vegye. Másfelől erősí­tik , hogy Sveaborg, Helsingfors, Kronstadt, Reval , Viborg s más megerősített orosz parti helyek 18 hónapra el vannak eleséggel lát­va s a finn kikötőkbe bejárás teljesen el van tor­laszolva. Az oroszok hosszú, komoly ostromra ké­szülnek , s az ellenség partraszállásától is tarta­nak, erre mutat egy 140,000 főnyi hadseregnek a keleti tengeri tartományokban lépcsőzetes felál­lítása. Oroszországból Berlinbe érkezett utasok beszélik, hogy Riga környékén 80,000 főnyi orosz sereg vonatik össze. Ez intézkedést összekötte­tésbe hozzák az angol keletitengeri hajóhad ki­indulásával. E hajóhad most Dealben van. iányzói s a szomszédjainkat kormányzó egyének közt teszünk. Angolország szintén anarchia s bi­zonytalanság korszakán ment keresztül, noha itt e korszak nem volt oly viharos, mint Franczia­­országban. ő szintén kénytelen volt oly embert keresni, kit a nép föltétlen bizalmával ruházhatna fel, s az állam megmentésével bízhatna meg. Oly embert választott ki, ki szintén politikailag min­denütt üldöztetett, a párt-cselszövények, vagy a külföldi érdekek titkos védői által. Az angol nép ama rögtöni észretérések egyikénél fogva, mik néha meglepik a tévútra jutott nemzeteket s egyéneket, öszhangulag Palmerston lordot hivá fel ezen ország kormányzására. Az angol nép hitt benne, mint a franczia nép hitt Bona­parte Lajos Napóleonban. Mily különbö­zők lettek az eredmények ezen két emberre néz­ve ! Angolország választottja a kitűnő hírnév, s a politikai tekintély minden előnyeivel jutott ha­talomra. Francziaország választottja aránylag is­meretlen volt, a rágalom őt üldözte, az állam­férfiakra nézve legvégzetszerűbb vádakkal hal­mozván őt, könnyelműség, szelesség, s szinte elme-gyengeség vádjaival. De III. Napoleon a nehézségekkel együtt emelkedett, naponkint fö­­lebb hág az emberiség véleményében, naponkint újabb bizonyítványát adja ügyessége s nagylel­kűségének, még dynastiája ellenségeinek" meg­rögzött gyűlöletén is diadalmaskodván. Ellenben ugyan mit tett Palmerston lord, honfitársai szinte öszhangu választásának igazolása végett ? Vájjon újra szervezte-e a polgári vagy katonai igazgatást? Vájjon keresett-e érdemes embe­reket a nagyobb vagy csak a kisebb állam­hiva­talok betöltése végett is ? Vájjon jelentett-e be oly nagyszerű kül- vagy belpolitikát, mely honá­nak visszaadhatná a nemzetek közti rangját ? — Semmit sem tett ezek közöl. Korlátlan működés terére helyeztetvén, nézeteit az alsóház közvet­len látkörére szorító. Amaz észtehetség, mit egy nagy birodalom kormányzására méltónak, s Eu­rópában a hatalmi súlyegyen helyreállítására ké­pesnek hittek oly, egy napról más napra élő po­litikában fecseréltetett pl, melynek egyedüli czél­­ja parliamenti szavazatok nyerése volt. III. Na­póleon látogatása kikerülhetlenül sugallja nekünk ezen észrevételeket. Az összehasonlítás nem igen hízelgő a brit nép büszkeségére nézve.“ A francziák császárja s császárnéja i- hó 16- kán érkeznek Angolországba. Itt mutatásuk hi­hetőleg nem fog egy hétnél tovább tartani. Úgy hiszik, Windsorban fognak szállásolni, azon­ban Londont is meglátogatandják, s a Bucking­­h­am palotának nagy része fényesen feldiszítte­­tett, elfogadásuk végett. Ő felségeik a királynő által nagy ünnepélyességgel fognak elfogadtatni. Szombaton a C­i­t­y­b­e­n azon hír szárnyalt, mi­­­kép a lord-mayor a császárt egy a Guildhall­­b­a­n tartandó nagy lakomára hívandja meg.­­­­Ugyanazon nap délután a lord-mayor e tárgyban értekezletet tartott Sir G. G­r­e­y-el, s erre rendkívül összehívta a község-tanácsot. A balti hajóhad lobogós­ hajója a „Duke of Wellington“ — mint már említők — kénytelen lévén Portsmouthba visszatérni kijavíttatás végett, D­u n d­a­s admirál a „Nílus“ hajóra tű­­zendi fel lobogóját. Az „Ajax“ gőzösnek szintén vissza kellene térnie, gépeinek kijavíttatása végett. Azon aláírások öszvege, melyek Angolor­­­szágban a krimi angol sereg özvegyei s árvái ja­­­vára nyittattak meg, már több mint 1 millió ft. sz.-re megy föl. *) Kiel a hajó fenékgerendája; ez öböl neveztetik Kalfaterbuchtnak is. Kalfaterni tatarozni, a hajó hasadékait szurokkal vagy egyéb ily anyag­gal bedugdosni. Ez öböl tehát a hajótatarozás­ról neveztetik igy. Magyar műszóval e nevet visszaadni bajos lévén, jobbnak láttuk a Kiel nevet megtartani.­ T A R C­Z A: Az orosz irodalom. A byzantiumi egyház mindig irtózott az idegen műveltségtől. A vallástanon kívül más tudományt nem ismertek ; egy festészetet teremtettek , mely egészen ellentéte volt a classical festészetnek. Az emberi gondolatnak minden szabad mozgását gyű­lölte , csak vak hitet kívánt. Egyetlen egy püspök ismeretes szentszéki beszédeiről , s azt is üldözték. Ha a nevelést akarjuk ismerni, melyet a keleti egy­ház bá­nyájára fordít,elég lesz Kis-Ázsia keresztény lakóit megtekinteni, és ez egyház volt az, mely O­­roszország polgárosodására a tizedik század óta ki­záró befolyást gyakorolt. A meghódított fejedelmek örökös harczai, s a mongol három igen kívánatos se­gítségéül szolgáltak. A görög-orosz egyház egy nyelvet alkotott magának, mely a déli szlávok különféle tájejtései­ből képződött; a népnyelv még nem volt átdol­gozva. A krónikák, a diplomatiai és törvényszéki oklevelek oly nyelven voltak szerkesztve, mely kö­zépen állt az egyház és a nép nyelve közt, s az író társadalmi állása szerint közeledett egyikhez vagy másikhoz. A tizennyolczadik századig legkisebb irodalmi mozgalom sem létezett. Néhány krónika, egy költemény a tizenkettedik századból (Igor had­járata), temérdek népmonda, népdal, többnyire szájról szájra adva — minden, mi tíz század alatt az irodalom terén született. A költői elem , mely az orosz nép lelkében é­­gett, dalokban, zengzetes dalokban ömlött ki.A szláv faj általánosan dalkedvelő. A byzantiumi krónikákban olvassuk, hogy a szlávokat egyszeri berontásuk al­kalmával, a görögök meglepték, mert az őrök szün­telen­ dallásukkal egymást kölcsönösen elaltatták. Egyedül e dalokban talált szenvedései után köny­­nyebbülést az orosz paraszt..Dalol mindig, szünet­­lenül, ha dolgozik , ha lovait tereli , vagy ha háza előtt pihen. E dalokat más szlávokétól mély érzület jel­­lemzőleg különbözteti. Szavai nem egyebek panasz­nál,mik szerencsétlen sorsához hasonló határtalan sík­ságon és sötét fenyves erdőkben elhangzanak, a nél­kül hogy barátságos viszhangra találnának. E szo­morúság nem valami eszményi után csengés, nincs benne semmi regényes vagy beteges érzelgés,mint a német dalokban, hanem a sors által lenyomottnak fájdalma hangzik belőle, keserűség, szemrehányás a sors ellen, egy elfojtott vágy , mely másként nem nyilatkozhatik , egy nő dala kit férje, férj dala kit apja vagy a falu elöljárója , végre mindnyá­jok dala kiket a nemesek vagy a C már elnyomott. Vagy hangzik belőle a szerelem, a mély, szenvedé­lyes, szerencsétlen, de földi, valódi szerelem. E zengzetes dalok közt ki-kitör olykor a féktelen ki­csapongás zaja, szenvedélyes lárma s vad kurjan­­tások közt kezdenek szilaj tánczokat. Két véglet, szomorúság vagy szilaj vigalom, rabszolgaság, vagy féktelenség. Az orosz vagy mint csavargó élt, vagy teljesen beleolvadt községébe, vagy el volt családjába temetve,vagy szabadon csa­tangolt karddal oldalán a rengetegekben. Mindkét esetben a dalból ugyanaz a panasz, ugyanaz a csalódás hangzott. Az orosz dalok közt van egy sereg sajátságos rablódal. Ezek nem panaszos alagyak, ez merész kiáltás, egy ember féktelen öröme, ki magát vala­hára szabadnak érzi, a fenyegetés, harag, kihívás kiabálása: „Várj csak, eljövünk, hogy boraitokat meg­igyuk, nejeiteket megcsókoljuk, kincseiteket ki­zsákmányoljuk.“ „Én nem akarok többet dolgozni, mi hasznom volt, hogy a földet miveltem ? szegény vagyok és megvetett; nem, a sötét és legyen társam, éles kés legyen kísérőm, az erdő sűrűjében találok baráto­kat, a nemes embert akarom megölni, s a kereske­dőt kirabolni. Legalább az egész világ fog tőlem félni, s az ifjú utas kivel találkozom, az agg ki ajtaja előtt ül, köszönni fognak nekem.“ A kolostor és a rabló­ csapatok voltak csupán,me­lyek közt Oroszországban szabadon lehetett élni. A nép a rablókat gyöngédeden „utcza gyermeknek“ne­­­vezé. Novgorodból magából hajdan egész felfegy­verzett csapatok kerültek ki, melyek a Volga mel­lett le egész a Kama partjáig csatangoltak, „szeren­csét s kalandot keresni.“ A tizenhetedik század elején a csavargó­­s rablóélet bámulatos fokra fej­lődött. Stenka Razine emléke számtalan az ő tiszteletére költött dalokban maradt fenn a népnél. E rablások hihetőleg azért szerepelnek a hagyo­mányok közt, mert harczai mögött a parasztnak a szolgaság elleni gyűlölete rejtődzik. Jellemző, hogy e dalokban a nemes szerep mindig a rablónak jut, a rokonszenv őt, nem áldozatait illeti, titkos öröm­mel vannak vitéz tettei s bátorsága magasztalva. II. Katalin császárné idejében kezd az orosz iro­dalom először némi jelentékenységre vergődni. U­­ralkodása előtt csak előmunkálatokat találunk; a nyelv kezd az új viszonyok szerint alakulni, német s latin szókat vesz fel,s az utánzás szelleme annyira elharapódzik,hogy e nyelvek mértékes verselését is be akarják vinni. Utóbb e túlzások megszűntek, az idegen szavak özöne beleolvadt a hazai nyelvbe, s igy természetesebb s a nemzet szelleméhez illőbb lett. Az első orosz, ki az igy feldolgozott nyelvet eszesen használta, Lomonossoff volt. E hires tu­dós, encyclopaediai ismeretei által, valamint köny­­nyed felfogásával példánya volt az oroszoknak. Itt oroszul, németül, latinul, s bányász, vegyész, költő, nyelvész, természettudós, csillagász és történész is volt. Egy időben irt értekezetet a villanyosság­ról, s egy történelmi czikket Müllernek feleletül, mi azonban nem gátolt, hogy hymnusait és tan­költeményeit be ne végezze. Nyugtalan tudás­szomjtól eltelve, alig dolgozott fel egy anyagot, már ügyeimét másra vetette, hogy azt is bámula­tos könnyűséggel és tisztasággal kidolgozza. A polgárosodás, mely a kormány pártolása a­­latt virágzásnak indult, II. Péter iránti bámulásával s jó szándékú hizelgéseivel a trón közelében ma­radt. A kormány nem szűnt meg a polgárosodás­ban élül menni. Az irodalom és kormánynak össze­köttetése Il­dik Katalin alatt lesz kiválóan érez­hető. Neki megvannak az ő versirói, van egy nagy szellemű költője,ki hazája iránti hajlam és szeretetből, leveleket, dalokat, hymnusokat s gunyoros verseket ir, ki térdelve fekszik lábainál, a­­nélkül, hogy szol­­galelkű vagy mindennapi lenne. Derjawin nem fél a czárnőtől, tréfál vele, F e­­­i c­­­á-nak nevezi. Da­laiban hangok vannak,melyek teljességgel nem em­­­lékeztetnek egy szóigh rímelésére. (Vége következik.) —- —* Anglia, London, april 9. A „Chronicle“ a fran­cziák császárjának legközelebbi látogatása alkal­mából, III. Napoleon s Palmerston lord közt következő párhuzamot von : „Angolország csak veszthet azon összehasonlításban, mit kér­ Francziaország. Pár­is, apr. 9. A „Moniteur“ ma hiva­talos részének élén , jelenti, mikép a császár ma búcsu-audientián elfogadó­tón Manuel Blanco-Encalada admirált, a chil­ei köz­társaság rendkívüli követét, ki ugyanezen minő­ségben a pápai udvarhoz neveztetett ki.

Next