Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)

1855-05-30 / 732. szám

Peti, Szerda. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helykén, félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz.a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országut.Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­v­e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasí­tandók. Előfizetési felhivás: '‚’ο*■ Az előfizetés évnegyedre : ’Helyben : 4 pit •. .. . Y i­d é k r­e : 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­derház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERV. Levelezések. Paris, máj. 25. — S— Hogy az állampapírok,daczára a po­litikai helyzet bizonytalanságának s azon esetle­geknek, melyek magukat előadják , oly erősen tartják magukat, mindenesetre figyelemre méltó jelenet, mi ugyan részint a hatalmas ingósági társulat fáradozásaiból magyarázható, de minek valódi oka mégis azon tényben keresendő, hogy a közhitel mind nagyobb s nagyobb kiterjedést nyer. Igen helyesen jegyzi meg egy itteni lap, hogy míg ezelőtt a fővároson kívül majdnem sem­miféle ipar- és állampapírokat nem ismertek az emberek, hanem csak jelzálogi kötelezvényeket, addig ma a közhitel a tartományok legmé­lyebb belsejéig elhatott,­­ hogy kevés hely van, hol ne találkoznának állampapír- vagy iparérték­­tulajdonosok. A körülmények összetalálkozása idézte elő ezen átváltozást, és pedig legelőbb is a nagyszerű vasutvállalatok bevégzése, melyek ér­téküket szilárd alapra fektették, aztán pedig s kiválóan némely az 1848-dik évben életbe léptetett forradalmi rendszabályok. A forra­dalmak ritkán szerencsések reformjaikban ; ezek­nek azon szomorú szabadalmuk van, hogy a szo­kásokon sokkal több erőszakot követnek el, mint­sem azokat javítanák, de ha véletlenül egy hasz­nos reformot találnak, vagy ha egy ilyen reform csírája — legtöbbször a­nélkül, hogy maguk is tudnák — az általuk javaslott rendszabályokban létezik, akkor azt gyorsabban gyümölcsöztetik, azok úgy hatnak, mint az erős de egyszersmind veszélylyel járó gyógyszerek : ölnek vagy meg­­felentenek rövid idő alatt. Ez történt 1848-ban a kincstárjegyek és a takarékpénztári pénzala­pok állósítása által. Mind e két rendszabály saját természeténél fogva egészen arra volt alkalmatos, hogy megingassa a közhitelt, hahogy a hely­zet nehezebb s a rendetlenségi szellem túluralko­­dó lett volna; azonban ama két rendszabály meg­mentette a közhitelt s azt kizsákmányolta, mivel a­ reactionak sikerült az anarchiát gyorsabban le­győzni, mintsem remélni lehetett.­­ Az államhi­telezők, kiket erővel tőkepénzesekké tettek, a nekik ajánlott csere­feltételekből hasznot húztak; ők tőkéjüknek ezen szaporodásától, kapcsolatban a kamatoknak pontos kifizetésével, ízlést nyertek, s igy történt, hogy a közhitel eszméje­­ért nyert s egész Francziaországban elterjedt. Ha ezenfö­­lül tekintetbe veszszük a nemzeti kölcsönök ha­tárát, melyek — hála az aláírók részére ajánlott jutalomdíjnak — sikerültek, akkor nem fogunk többé a szóban forgó jelenet fölött csodálkozni. Az állampapíroknak van nyilván egy támpontjuk, mely előbb hiányzott. Ezelőtt a börze csak né­hány nagy tőkepénzes kezében volt, kik az árfo­lyamot tetszésük szerint majd szökkentették, majd csökkentették, ma már azonban ez nem függ többé egyéni önkényteli erőfeszítésektől. Midőn a banká­rok az államhitelnek mintegy egyedárusai voltak, akkor az állampapírok s más értékek kamatjai rájuk nézve alárendelt érdekkel bírtak, ők csak az e­­seményekkel foglalkoztak, melyek a kedélyeket nyugodtakká vagy nyugtalanokká tehették; ma az állampapír - tulajdonosok nagyobb számára nézve egy állandó, biztosított vagy egy növeke­dő jövedelem kérdése a fő kérdés, s míg e kérdés nekik nem látszik a legfőbb fontosságú politikai események által compromittálva lenni, addig ők mindig vásárolnak, a­mennyire t. i. megtakarítá­suk ezt nekik megengedi, s a csökkentő nyerész­kedők, bármennyire erőlködjenek is, mindig azon állandó erő által lesznek igazgatva, mely az ár­folyamot fenntartja, mit ők lenyomni szeretné­nek. Ezen erő hatása oly nagy, miszerint a meg­takarítások egy részét, mely előbb földbirtokba jön fektetve, ma az állampapírok vagy a vasút­i részvények vonják magukhoz, melyek mint jöve-' delmek s mint tőkeszaporítás jobb és gyorsabb eredményt ígérnek. De ez még nem mind. Volt Francziaországban elég rendelkezhető tőke, me­lyek jelzálogi kötelezvényekben szokták keresni rendeltetésüket, s melyek­ évenkint mintegy 5 — 600 millió ft.-ra rúgtak; ma ezen tőkék is mind a börze-piaczra vándorolnak. — Semmi sem ter­mészetesebb tehát, mint hogy a közhitel nagyobb kiterjesztésével s a megtakarítási tőkék kettős hatásával melyeknek egyike a telekvásárlást, másika pedig a jelzálogi kötelezvényeket veti meg — ama hitel ruganyossága s ellenállási ere­je nagyobb, mint bármely időben volt. De nem kevésbbé természetes az is, miszerint ha egykor mégis a külkörülmények hatalmasabbak találná­nak lenni mint amaz ellenállási erő, akkor a krí-­ zisnek sokkal veszedelmesebb hatása leen, mint előbb — nem is szólva azon károkról, melyek a megtakarításoknak a börzére vándorlásából ered­nének, é­s hogy az ily körülmények beállásától a félelem, melyeknek élén a háború folytatása áll, sokkal általánosabb, mint ez eset a korábbi idők­ben lett volna. Már tettünk róla említést, miszerint egyedül csak az iparpalota részvényei szállnak alább. A tár­sulatot most nagy veszély fenyegeti, mert a köz­segély pénzek igazgatója, az 1840-ik évi törvény­re hivatkozva, az összes bevételnek negyedrészét követeli. Mór­in tábornoka a berelrendezéssel meg­bízott kiállítási bizottmány többi tagjai beadták lemondásukat, mivel nem voltak képesek a kiál­lítási biztosok folytonos panaszait orvosolni. Még mindenütt van valami hiba, a melléképületben beesik az eső, s a porosz biztosok már kijelen­tették, miszerint ők bepakoltatják kiállítási czik­­keiket, ha ezen­ más bajokon segítve nem lesz. A „Standard“ Raglan lordnak élez és tudó­sítása által hírlapjainkat a legnagyobb haragba hozta; ezek ugyanis nem bocsáthatják meg neki, hogy rá hagyták magukat általa szedetni. Még maga a komoly „Moniteur“ is tőrbe került. E­­gyedül csak a „Constitutionnel“ nem nyomatta után az említett tudósítást, s ma nem keveset tart rá, hogy ravaszabb volt kollegáinál- Azonban ha igazán őszinte volna, be kellene vallania, mi­szerint neki is ki kellene magát nevettetnie, ha egy jóbarát az utolsó órában nem adott volna neki intést, hadiflottának teljes megszüntetése kívántatik a Pontuson. E sürgönyök következtében igen élénk tanácskozások folytak az értekezlet ittlevő tagjai közt, az orosz kizárásával, s a cs. k. külügymi­­niszer ezek eredményét az orosz követséggel is közölte. Egy legközelebb előfordult eset alkalmából, hogy egy bécsi ház részére Odesszában vásárolt faggyú­mennyiség Reni és Galaczon keresztül­­vitelb­en a moldvai kormány által gátoltatott, a szükséges lépések meg vannak téve, hogy a neu­­­trális, nevezetesen az austriai kereskedés akadá­lyoztatásának megszüntetése kieszközöltessék. E lépések következtében a moldvai valamint az oláh fejdelmekhez a magas porta által egy veziri irat küldetett, melyben felhivatnak, hogy nem csak az említett áruküldemény, hanem jövőben minden a hadiszerek osztályába nem tartozó tárgyaknak a két dunai fejdelemségen keresztül szabad át­menetet engedjenek. Pozsoni kat. kerületi parancsnok b. Ruck­stuhl vezérőrnagy Császár Ő Felsége által az első hadsereg parancsnokság III-ik osz­tályának főnökéül Bécsbe hivatott. Itteni szolgá­lattétele idejére b. Gorizatti vezérőrnagy van Pozsonba helyetteséül rendelve. A „Triest. Z.“ megc­áfolja azon Triestben elterjedt hírt, mintha Krímben a pestis, vagy ah­hoz hasonló betegségek ütöttek volna ki. A ten­geri egésségügygyel megbízott cs. k. központi tengeri hatóság intézkedett, hogy az egésségi vi­szonyoknak Krímben vagy a Levantéban a legcse­kélyebb megzavartatásáról is a legrövidebb után értesülést nyerjen, s a kellő elővigyázati intéz­kedéseket megtehesse. Austriai birodalom, B­é­cs, máj. 29. A franczia kormány a kül­­ügyministériumhoz fordult az austr. bortemelés­­re vonatkozó adatok tudtuladása végett. A keresk.­kamrák felszólíttattak, hogy az óhajtott felvilágosításokat a ministerium tudomására jut­tassák. Hogy e kérdésben a magyar borok nagy szerepet játszandanak, természetes. A braunschweigi herczeg pompás villájában tegnap fényes ebéd volt, melyen a legmagasb udvar több tagjai is részt vettek. A bécsi zarándokok vizet is hoztak maguk­kal a Jordán folyóból, üvegekbe éstévé, mely ma­gas ünnepélyeknél mint keresztvíz fog használ­tatni. A „Csaz“-ból jelenleg egy hír valami Saul nevű zsidóról, ki egy éjjelen át lengyel király volt, minden német lapokban körutat tesz. Fran­ke L. A-nak épen most megjelent „Inschriften“ czímű vállalatában az van, hogy az egyéni ki­rály három utóda a bécsi régi temetőben fekszik: Saul, Naphtali és HindelWahl Naphtaliról Fran­ke azon történeti jegyzetet közli, hogy e család eredetileg Katzenellenbogen nevet viselt s Wahl nevett vett fel, mert Saul-nak választási szava (Wahl) volt a varsói országgyűlésen. Naph­tali sírkövén egy hattyú látható bevésve, s a fölött héber betűkkel e német felirat : „A fehér hattyúhoz.“ A sírirat szerint ő Majnai- Frank­furtból származott s ott a fehér hattyúhoz czím­­zett házat bírta. Mint erősítik, Francziaország és Anglia az utóbbi, Pária és Londonból kelt sürgönyök szerint, az ismeretes austriai közvetítő­ indítványra ellen­­javaslatokat tett volna. Az utóbbi szerint a sze­­basztopoli kérdés végkép érintetlenül hagyattat­­nék, miután a megoldásnak a csatamezőn kellene történnie; de jövőre nézve Oroszországnak túllé­pései ellen a Pontuson, kezességeket kell adni, s erre vonatkozólag a nyugati hatalmak részéről a 732. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcrtérekről. Délkeleti csatatér. A nyugati hatal­maknak Bécsben lévő követjeihez táviratilag kö­vetkező tudósítás érkezett: Várna, május 27. Május 24-n hajnal haladtával érkezett meg az egyesült flotta Keres előtt. A kiszálló seregtől váratlanul meglepett oroszok erősségeiket a le­vegőbe repítették és visszavonultak , miután több gőzöseiket és 30 kereskedőhajóikat, melyek közöl néhány felszerelve volt, elégették. Ötven ágyút vettek el tőlük. A szövetségesek 14 gőzös­sel az azovi tengeren vannak. Egy bécsi lap Bukarestből május 28-ról kapott tudósítás nyomán írja, hogy Várnából oda érkezett sürgönyben jelentetik, miszerint a szö­vetségeseknek kérésből visszaérkező flotta­ csa­patja Jenikalé­t is megtámadta. Az oroszok ma­guk elrontották az ottani erősségeket, 630,000 zsák eleséget és 30 hajót elégettek. Más harmincz hajót a szövetségesek elfoglaltak, kik e szerint már az azovi tengernek urai. Marseilleből május 26-ról egy sürgöny jelenti: „Az „Osiris“ Konstantinápolyból május 17-ről hozott ide hírlapokat és leveleket. Bos­quet tábornok a Tsernaján túl egy új kémszem­lét tett. Az oroszok különösen a baidari utat erősítik. Ők Szebasztopol északi oldalán és az ágyú lőkörén kívül eső földműveket emelnek. Azonkívül a város belsejében lévő torlaszokat is szaporították. A szövetségesek által kapott új segédcsapatok daczára is azt hiszik, hogy öszves erejök az oroszok sergénél kevesebb. Mielőtt a működő sereg támadó mozgását elkezdené , Ka­­miel meg lesz erősítve hét varac­csal és egy há­rom kilométernyi hosszú árokkal.­­ Más tudó­sítás szerint a hírek Krímből máj. 15-ig terjed­nek és jelentik, hogy az ostromlottak által a fű­­részművel szemben lévő angol tűztelepek ellen naponkint irányzott kiütések mindig sikerrel visszavezettek. Május 12-n az oroszok a veszteg­­zár oldala mellől egy kiütést tettek, mi egy fran­­­czia lőportorony légberepítését vonta maga után. — Eupatoriában minden csendes. Az oroszoknak, kiknek a Dnyeszteren átszállani kellett volna, hogy Odesszába menjenek, a Pruthnál lévő állá­sukba visszavonultak, a­hol van L­ü­d­e­r­s tábor­nok 32.000 emberrel. Kilia és T­ilesa irányában meglehetős élénk ágyúzás volt. A „Times“ levelezője Szebasztopol alól máj. 8-ról írja, hogy ott a táborban semmi sem törté­nik, a­mi jogot adna mielőbbi hadiműködések­­ megkezdését remélni. A szardiniai hadtest elő­­csapatja megérkezett, de szinte úgy látszik, mint­ha e szép kinézésű sergek elrendeltetésére néz­ve tisztában nem lennének. Cholera esetek ugyan fordultak elő a táborban, de a nyavalya nem lát­szik részneműnek. A sereg egyébiránt minden szükségessel jól ellátva van. A „Moniteur“ egy kimutatást hoz a krimi seregek egésségi állapotáról s azt oly jónak mond­ja, mint csak várni lehet,s a krimi sereg a legjobb állapotban van, hogy missióját teljesíthesse. Az angol idegenlégiók száma innentova légió lesz. A következő idegenlégiók szerveztet­­nek: 1. Az angol-schweizi légió, máj. 19-n a brit kormány és 3 schweizi törzs­tiszt közt megköttetett az egyesség egy ily hadtest alakí­tása iránt. E szerint minden katona 150 frank fejpénzt kap s­­ ft. 35 c. napidíjat. 2. Az angol­­török lovaslegio, Beatson b­ok alatt, ed­dig mintegy 2000 embert sikerült összetoborzani, azonban az ajándékozott angol lovakkal már so­kan visszaillantottak hazájukba. 3. Az angol­török gyalog légió, még csak leendőben van. Vivian I­ok e pillanatban még ugyana­zon helyzetben van, mint Beatson volt néhány hét előtt. A vázak Londonban alakíttattak, a tisz­tek pedig Keletindiából Konstantinápolyba men­tek, hol a parancsnokokat a legnagyobb magá­nosságban találták. Most, miután a ráják is ka­tonakötelezettekké lettek, e légiónak kedve­zőbb kilátása van­­. A lengyel légió magvát azon lengyelek teszik, kik Lewes, Mil­­wayban s másutt mint bomarsundi foglyok tar­tózkodtak, legújabb időben a két nyugati kor­mány hajlandónak látszik e légiónak lengyel me­nekültekkel is szaporítására. Parancsnokul az ifjú Czartoryski említtetik. 5. A brit­­amerikai légió, Canadában, Új-Skócziában stb. szedetik, nem annyira brit, mint északame­rikai németekből. New­ York és Philadelphiában a toborzás eltiltatott, ellenben Bostonban megen­gedtetett.­­ A német idegenlégió tudo­más szerint Helgoland szigeten alakuland, hova nem rég nagy mennyiségű anyagszerek szállít­tattak. Egy bécsi lap, mint legújabbat írja, misze­rint a „Moniteur“-ről jelentett és Keresnél kiví­vott sikerek orosz hivatalos tudósítások szerint nem egészen helyesen lennének előadva. Május 28- vagy 29-kén vártak volna Szebasztopol előtt valami eldöntő csapást. Északi csatatér. A Helsingers - ben lévő angol consul azon hivatalos tudósítást kapta, miszerint az orosz kormány megparancsolta a Kronstadtban lévő minden hadihajóhadnak,nyolcz lineahajó kivételével, elsülyesztését. Május 30-a 1855. Anglia London, máj. 26. A felsőház tegnapi ülésében Grey lord előterjeszté azon indítványát, miszerint egy a királynőhöz intézendő feliratban a ház azon véleményét fejezte ki, mikép az orosz békejavaslatok elvetését mélyen lehet fájlalni, miután azok valósággal mindazt megadták, mit Oroszországtól méltányosan kívánni lehet. A ne­mes lord először is kijelenté, mikép kellemetlen érzettel kezdi meg feladatát, mivel tudja, hogy ezen házban csekély támogatásra számíthat Szó­nok hosszas beszéde telve volt már százszor meg­­c­áfolt sophismákkal. Beszéde végén Miklós csá­szárt magasztala. Lehet ugyan — úgymond — hogy Miklós császár heves lépésekre hagyá ma­gát ragadtatni, de a szövetségesek politikája most jogtalan. Ő halálos bűnnek tartja egy oly háborút, mely eredetileg jogos volt, csak egyetlen órával is tovább folytatni mint szükséges; s szint­­oly súlyos bűntényt követ el mindaz, ki tudva el­mulasztja egy oly vállalat meggátlását, mely Isten parancsaival ellenkezik. — Clarendon gróf sajnálta, mikép a nemes gróf képes Oroszország ügyvédéül lépni föl, Európa históriáját s jogér­zetét arczul csapni, s egy oly politikát szépitni, mely a „beteg embert“ lassú méreg által megölni igyekezett. A nemes gróf úgy beszél, mintha a szövetségesek vaktában fogtak volna fegyvert, holott az egész világ előtt tudva van, mily sokáig igyekeztek a békét barátságos után megnyerni. Malmesbury lord, Argyll­ng, az o­x­fo­r­di püspök, s N­e­w c a s 11 e bg szintén Grey ellen nyilatkoztak. — Granville gróf azon tényt közlé, mikép a jelen perczb­en Austriától javasla­­­­tok érkeztek, módosítások kíséretében, miknek megfontolásával foglalkoznak az angol s franczia kormányok.— Erre Grey gróf visszavonta in­dítványát.

Next