Budapesti Hírlap, 1855. augusztus (784-807. szám)

1855-08-17 / 797. szám

Pest, Péntek Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többi szér­ért pedig 4 kr. számíttatik Egyes szám 20 pkr Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herm János könyvnyomdájában (Országút,Kriesralder­ház), vidéken minden cs. k. p­o­s t­a h­i­v­a t­a­l­n­á­l. —A előfizetést tartalmazó levelek a prím, lakhely s utolsó posta (eljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­t­e­s­ít­­v­e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői Iroda van: Országút, 6. st. a. (Kriewalderház) 2-ik emeletben. Bffrf55S!r«»ttHgiTa&i;jgggji^lBy«aaa^^ --—­­­ Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HÍRLAP“-ra. Helyben: Félévre 5 pft. Évne­gyedre 4 pft. Vidékre :Félévre 10 pft. É­v­­negyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­derház földszint Herz János nyom­d­a.­i irodájában) , vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. , A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazga­­tósági osztály az aradi cs. k. kerületi gyüjtőpénztár­­nál megürült beszedői állomásra Paris János sze­gedi cs. k. gyüjtőpénztári beszedőt kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazga­tósági osztály Babos Kálmán aradi gyűjtő­pénz­tári segédet I. osztályú adóhivatali tisztté a nagy­­kállói,­­ továbbá N­á­d­a­s­d­y Sándor adóhivatali jelöltet. II. osztályú adóhivatali segéddé a nyíregy­házi adóhivatalhoz, és B­a­u­e­r Károly napdíjnokot adóügyi segéddé az aradi megyehatósághoz ideigle­nesen kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, aug. 16. Hildegard főherczegasszony ő cs. fens, a tegnapot is egészen láz nélkül s az éjét nyugodtan töltő, s mivel már három nap telt el lázroham nél­kül, a többi egésségi jelenségek is kedvezők, az orvosi jelentések ezennel berekesztetnek. Levelezések. Kassa, aug. 12. Ki a közoktatást e vidéken figyelemmel ki­séri, örömérzettel fogja tapasztalni, mikép az né­hány év óta minden tekintetben jobban rendezte­­tik s tetemesen emelkedik. Jelenleg csak a hely­beli protest, népiskolákról akarunk említést tenni s röviden értekezni. Kassán mind az ágost hitv. német és tót, mind a helv. hitv. ekklézsia saját is­kolákkal bírnak. Még rövid idő előtt elég sze­gény helyzetben tengettek ezen iskolák, mint­hogy csupán csak az illető egyházi községektől tartatának fenn. Azért tehát a cs. k. helytartósági osztály hathatós felszólítást intézett a városi ha­tósághoz, miszerint a helyben létező protest, is­koláknak, mint azt a méltányosság megkívánja, illő segédpénzt rendelne a városi pénztárból, mi­vel a katholikusok iskoláinak minden szükséget csakugyan ezen pénztárból fedöztetnek. E felszó­lításnak megfelelt a városi s községi tanács, meg­határozván, miszerint a helybeli protest, iskolák felsegéléséhez a városi pénztárból, a népességi arány szerint, évenkénti segélypénzzel fog járulni. Miután pedig kimutattatott, hogy a katholikus lakosok úgy állanak a protestáns lakosokhoz, mint 8000— 1100-hoz, s a katholikusok iskoláira régibb állásuk szerint 3460 for. köttetett évenkint, a protest, iskoláknak járandó évenkinti segélypénz 476 forintra határoztatott. így történhetett, hogy a tanítók fizetései feljebb emeltettek, s az iskolák jobb rendbe hozattak. Azonban még sok van hátra, különösen az ág. hitv. tót, s a helv. hitv. népiskolára nézve, melyek még koránt sincsenek oly helyzetben, mint a minőt itteni állásuk, a köz­­igazgatási terület középponti városában, s e vá­rosi lakosság szükségei kivánnának. De miután a katholikusok iskolája utóbbi években tetemesen gyarapodott, úgy hogy nem csak a belvárosban fennálló normális tanoda bővebb kutforrásokkal láttatott el, hanem a külvárosokban is új népis­kolák alapíttattak, s ekkér a kiszámításnak alap­jául szolgált 3460 frt már 5000 forintnál is feljebb rúgott, mely öszveg jelenleg évenkint fordíttatik a katholikusok iskoláira; méltán lehet várni, hogy a városi hatóság híven ragaszkodva a tett hatá­rozathoz s a felállított elvhez, a protestáns isko­lákra eső részöszveget pontosabban fogja kiszá­mítani s ekkép szebb virágzásukat eszközölni. Sokkal szerencsésebb a többi protestáns iskolák­nál itt helyben az ág. hitv.,német ajkú iskola, mely az 1853-ki február hóban kimúlt Sándrosi Frigyes Ernőben nagy jóakaróra s jóltevőre talált. Ezen nemeslelkű férfi született Berlinben, s 1805 körül Kassára érkezvén mint könyvkötő legény, itteni könyvnyomó Landerernél dolgozott, ké­sőbb, noha igen csekély pénzerővel, saját kezére műhelyt állított mint könyvkötő. Nem sokára szorgalma­s ügyessége által hírt s hitelt tudott szerezni műhelyének főkép az által, mivel egy­szersmind díszművekkel is foglalkozók. Mester­sége oly sikerrel haladt elő, hogy lassan kint könyvkereskedéssé alakult át,melylyel majd szép- és hangműkereskedés is köttetett össze. Egyéb­iránt Sandvoss nem volt csupán csak kereskedő, hanem egyszersmind emberbarát is, ki midőn gya­rapodnék vagyona, minden jónak s szépnek elő­mozdításában részt venni szeretett, a helybeli kór­házat, a kisdedóvó intézetet s más közhasznú vál­lalatokat leghathatósabban támogatta, leginkább pedig az oktatási­ ügynek szentelé fő figyelmét s részvétét. Mint a német ajkú iskola felügyelője 1837 óta, oly nagyra emelte rövid idő alatt ezen iskolát,­­ hogy benne csak 10 iskolás gyermeket találván, azoknak számát majd 100-on felül sza­porítva látá, úgy hogy szükséges volt amazt két osztályra osztani fel s két tanítót alkalmazni. Gondoskodott az iskolának czélszerű felszerelé­séről, alkalmas tanszerek és könyvek megszerzé­séről, jutalmazásokról a növendékek szorgalmá­nak serkentése végett; fizette szegényebb gyer­mekekért a tandíjakat, sőt nem ritkán ruhane­­műekkel is ellátta azokat. Ily közhasznú munká­­lódása által kiérdemlé a helybeli lakosok köztisz­teletét, és midőn 76 éves korában meghalároznék, részvevő tisztelőinek igen nagy kíséretében te­­mettetett el. Végintézetében tetemes vagyonának általános örökösévé tette a német ajkú iskolát. Mi indította legyen őt erre, maga ekképen jelenti végrendelkezésében: „Először életemnek minden boldogságát tisztelt tanítóimnak, Thieme, Seydel, Wilmsen uraknak dr. Büsching és Gedicke igaz­gatósága alatt a berlini ,,Szürke kolostorban“ kö­szönhetem, a miért hálaérzetem soha sem enyé­szett el. Továbbá itten különösen iskolai felügye­lőségem alatt fájdalommal kelle tapasztalnom, mikép az ekklézsia nagykorú s önálló tagjainak nagy része, kiknek kötelességükben állana hitval­lásuk egyházát s iskoláját minden lehető módon támogatni s jó példával előmenni másoknak, ha kívánják, hogy jó gyermekeik s ha cselédjeik le­gyenek, hidegség- s részvétlenséggel viseltetik. Szándékozom tehát az iskolai oktatás javítása által új nemzedéket képezni, mely a tudomány becsét méltányolni tudná, az iskola és egyház iránti ér­deket táplálná, s ezen jótékony intézeteket becsü­lésből és szeretetből fentartaná.“ Egyebek közt azon kívánságot fejezte ki, miszerint külön polgári leányiskola állíttas­sák, hogy több szorgalom fordittathassék na­gyobb leányok kiképeztetésére.­­ „Mert ezek azok, kik a jövő egyházi község tökéletesb fejlő­désére legtöbb hatással lehetnek s kell is hogy legyenek.“ Az ág. hitv. német ajkú iskolát illető hagyománya, ha jól vagyunk értesülve, mintegy 37,000 pftot teszem De ezen tőke kamatjai még most csak igen csekély részben fordíttathatnak az iskola javára, minthogy többféle tetemes holtig­­lani díjakat s más az egyház szükségeire szánt költségeket kell fedezni. Mindazáltal az egyház elöljárói minden módon igyekeznek a nemeslelkű örökhagyó kívánságait és rendelkezéseit az isko­lára vonatkozólag minél előbb életbe léptetni. A miért is mind a két tanító évenkinti fizetésének már meglehetős pótlékát húzza, és a legközelebb iskolaévben egy felsőbb leányiskola is meg fog nyittatni. Meghivatott már ide Hermann Károly Kézsmárkról, egy megpróbált tanító, ki ottani ál­lomásán is legjobb sikerrel működött. S ekkép a helybeli evang. egyháznál a nőnevelés uj, még pedig igen korszerű s legszebb reményekkel ke­csegtető stádiumba lép. A nagyobb korú leányok elkülönözve fognak taníttatni a hozzájok illő is­meretekre s ügyességekre, és igaz keresztény szellemben az itteni viszonyokhoz képest nevel­tetni. A­mint halljuk, a kézi munkákon kívül, a zene­i rajzolás is fel fog vétetni az oktatás körébe. Midőn az illető szülőket figyelmeztetjük ezen ■létrejövő fontos intézetre, egyszersmind szívünk­ből kívánjuk annak minél szebb és áldásteljesebb virágzását. KÜLFÖLD. Tudósítások a harc­terekről. Délkeleti csatatér. Azon hir, misze­rint Szebasztopol ellen egy nagy csapás fogna intéztetni, újra felmerül. A franczia csapatok a mazlaki táborban, melyek száma 6,000 embernél többre­ megy, 8-n parancsot kaptak Krímbe ha­józni. Azonkívül utóbbi napokban Kamiesbe nem kevesebb mint hét szállítóhajó érkezett golyó­rs lőszerrel. Továbbá a franczia főhadiszálláson 12- re nagy haditanács volt hirdetve, s mivel a hajó­had is rendkívüli előkészületet tett, általánossá­gön azon nézet, miszerint a Szebasztopol elleni új roham legközelebb meg fog történni. Várná­ból írják, miszerint az oroszok az egybekötő hi­dat a karabelnajai kórház és a városi kerti tűz­­telep közt, a hadikikötőn keresztül, ismét helyre­állítók. Mi a Miklós erődtől a nagy öblön át a Mihály erődig érő nagy hidat illeti, melynek épí­tése emlegettetett, azon hit a fennebb említett hijóhiddali felcserélés következtében keletkezett. Továbbá Várnából ismételve jelentik, mikép az egyesültek szilárdan el vannak határozva , a harcz színhelyét, ha előbb nem, jövő tavaszszal a Dunához áttenni. Azonkívül szándékában van az egyesülteknek Várnát, Gallipolit és a Darda­nellákat nagyszerű fegyverhelyekké átalakítani, hol mindig harczkész csapatok álljanak készen. Végül a jövő évben valamennyi orosz kikötőnek, melyhez csak hozzáférhetni, elpusztítása fogna eszközöltetni s e végre az angol-franczia hajó­gyárak számtalan ágyunaszádok építésén dol­goznak. Pélissier m­ok jul. 31-ről következő je­lentést küldött a franczia hadügyminiszerhez: „,Tnagy ur! Az oroszok egy újabb kísérlete a Malakoffnák­ műveink ellen ép oly kevéssé sikerült mint az előbbiek. Jul. 24—25-ke közti éjjel, éjfél­tájban az ellenség élénk lődözés után mintegy 150 emberrel a kis fürészműtől balra kirohanást tett, s a legszélső jobbszárnyunkon levő leshelyekig nyomult, melyeket egymás közt összekötni volt szándékunk. Mi azon helyen a várhoz igen közel jutottunk ; az éj igen sötét volt, s igy az oroszok egy pillanat alatt sározainkhoz értek. Az előhad dandárét vezénylő Bis­s­on­­nok a Dulac-hadosztályból, minden pon­ton részletes parancsokat adott ki, s az igen érde­mes Taxis alezredest bizta meg a jobb szárny vé­delmével. Noha az ellenség egy munkásvonalra buk­kant , mégis erélyesen fogadtatott s a puskatűztől sákat szenvedett, melyet a gyalog testőrvadászok és a munkásoktól jobb- és balfelől felállított néhány gy. század intézett rajok, az ellenséget, mely a mun­kásoknak tartott, kereszttűzbe vévén; maguk a mun­kások is élénk részt vettek a kis csatában, s Lecucq mérnökszázados alatt, ki ez éjjel a munkákat vezeté, vitézül viselték magukat. Az oroszok visszavonultak s egy sebesültet hagytak kezeink közt, ki meghalt, midőtt kórházba vitethetett volna; a mi leshelyeink és­­ vár árka közt nyolcz hulla feküdt. Az ellenség­nek igen sokat kelle vesztenie, mivel, noha két-há­­rom igen sötét éji órát használhatott halottjai és sebe­sült­ei elvitelére,mégis többeket a harcztéren hagyott. E kis éjjeli harcz, melyben mieink közöl csak 10 ember jön találva, a vezénylő­knek és főtiszteknek, valamint az altisztek és közlegénységnek is különös becsületére válik. Hírszerint kiemelem C a­s a­u­x gránátos altisztet, ki maga­ több oroszt szuronynyal leszúrt, és K­y e­gy­ testőrvadászt, ki két ellenséget megölt. A munkálatok, az ellenség visszaverése után tüstént folytattalak. Exclád tudja, hogy azok min­denütt erélyesen folynak, s az ellenség eddig azok meggátlására uj kísérletet nem ten ; az e czélra tü­zérséget fordítja, mely kivált éjjel igen erősen tüzel, mindamellett állandóan előre haladunk. Fogadja stb Pélissier, főznek.“ A „Mom­. P.“ erősíti, miszerint az egyesül­tek ostrommunkálatai Szebasztopol előtt rende­sen folynak, s mielőtt nyolcz nap eltelnek, a fő­vezérek kitűzendik a roham óráját. Varsói tudósítás szerint az orosz császár ő fige, augustus második felében, Miklós és Mi­hály nhgekkel Odesszán át csakugyan elmenend Szebasztopolba, hogy szóbeli ígéret szerint boldo­gult atyja köszönetét a hadseregnek személyesen megvigy*». Odesszából aug. 7-től jelentik, miszerint*1?* G o r c s­a­k»ff a 12. és 15. gy. hadosztály tarta­­lékait Besszarábiába, Izmail felé útnak indította. Az azovi tengerről Chomut-'if ataman jelenti, miszerint jul. 23-n ejtve egy ellenséges ágyunaszád Taganrognál, mután a várost lődözte és a templomot , melyben épen isteni tisztelet volt, megrongálta, megfeneklett s a legénység által elhagyatott , miután azt egy odaérkezett nagyobb hajó sem tudta lengővé tenni. A kozá­­­kok kezébe két réz ágy és két lobogó jutott, me­lyeket az ellenség le­sen vett, s a hajót meg­­gyujtották, mely a viz szinéig elégett. A bomba­­“Lyut­ra g­ópot azok­bá­g­yl nem vihették, hét el­lenséges gőzös érk­ezvén, alkalmasint a naszád maradékának megmentésére. Vájjon ez sikerült-e, a jelentés nem mondja. Északi csatatér.A Kronstadtnál­ egye­sült hajóhad aug 5- ig korábbi állomásán semmi változtatást nem tett. Königsbergbe azon hír érkezett, miszerint Windau városa bombázta­­tott. Egyszerre két ellenséges hadigőzös jelent meg a város előtt s bombákkal üdvözlé azt. Azonban a lakosok elég eszesek voltak a tetemes kárt, mit a golyók tehettek, tehetségig meg­gátolni; csak egy vámőrház égett le. Mivel az ellenség a városban csapatokat nem látott, a tü­zelés nem sokára megszűnt, 40 ember bement a városba s aztán nemsokára visszatért a hajókra. Sveaborg bombázásának sikeréről újabb részletek még nincsenek. Sveaborg, mely „balti Gibraltar“ -nak neveztetik, tudomás szerint az attól kis­öldre fekvő Helsingforst, Finnland nég­­ség fővárosát védi, s az orosz keleti tengeri flotta két osztályának állomásául szolgál, míg a harma­dik Kronstadtnál fekszik. Sveaborg, gr. Crens­­w­a­r­t­h svéd m­agy által, ki ott van eltemetve, 1749-n építtetve, hét egymáshoz közel eső kis szigeten fekszik, melyek hidakkal vannak össze­kötve, melyek talajául régi ágyunaszádok szol­gálnak. A tér és mély kikötőt sziklák körítik, me­lyeken a házak állanak; a várművek legnagyobb­­része a sziklákba van vágva. Gustavs Swärd­s sok más külmű védi a főnyilatot, mely sziklaöb­lök által védve, a mélyen járó hadihajók ki­­s bejárását, kivált hullámzó tengernél, igen veszé­lyessé teszi. Gustavs Svärd és Backholm közt van a kikötőhözi keskeny bejárat nagy hajók számára, míg minden többi utak, nagy hajók el­­sülyesztése által járhatlanokká tétették. Tehát az erődítés központját Gustavs Svärd képezi, s leg­nagyobb várművekkel is bír. Az elülfekvő Back­­holm sziget magassága által minden többi szige­tek fölött kiemelkedik, s tűztelepeivel az egész környéken uralkodik. A nagy laktanyákba 12000 ember fér, s a tengerészlaktanya a Skadule föld­­csúcson fekszik, míg a Wargen félszigeten az ar­zenálok és raktárak, s két meder van a sorhajók s ágyunaszádok számára. Sveaborgnak csak 2300 lakosa van, a katonaságon kívül. Azt állítják, hogy Sveaborg erődjei, rendkívüli erősségük mellett is, nem bevehetlenek. Ezt az új támadás sikere fogja megmutatni. A „Morn. Post“ alaposan állíthatni véli, mi­szerint Sveaborg ellen semmi nagyobb vállalat nem terveztetik. Valószínű, hogy a külműveket az egyesültek lerontandják. Helsingörből aug. 12-ről írják a „Nordd. Z.“-nak, miszerint a „Codrington“ angol szállí­­tógőzös, mely angol betegek és sebesültekkel Angliába útban volt, Gottlandnál megfeneklett, a hajónép mind megmentetett, de a hajó maga rommá lett. 797. Austriai Irodalom, B­écs, aug. 16. Az austriai kormány a né­met udvarokhoz a keleti kérdésben egy leg­újabb kör sürgönyt intézett. E jegyzékben porosz lapok szerint, a bécsi kabinet megelége­dettnek nyilvánítja magát a német kormányok­nak a jul. 26-ki szövetségi határozatban nyilvá­nított egyetértésével, de azon várakozását fejezi ki, mikép ha a keleti ügy további fejlődése a szövetséggyűlés új határozatait fogná szük­ségessé tenni, ez egyetértés pozitívabb, magára azon kifejlődésre befolyást gyakorló, azt előmoz­dító alakot fog felvenni. A négy biztosítékpontra visszatérve, a bécsi kabinet megjegyzi, miszerint azokat mint esetleges alkudozások alapját a hadfolytató kormányok egyike sem utasította vissza Augustus 17-n 1855.

Next