Budapesti Hírlap, 1855. szeptember (809-819. szám)

1855-09-11 / 816. szám

Annál komolyabb kötelességük a lelkészeknek, mindent, mi ez ünnepet, mint valódi béke ünne­pét zavarhatná, kerülni s a más hitfelekezetüek felőli helytelen nyilatkozatokra magukat nem tántoríttatni. Saját egyházunk hitét a máskép gondolkodók elleni gyűlölködés nélkül igen jól és híven lehet vallani stb.“ K­­ÜLPÖ­L­D. 'tudósítások. « harcszerekről. Délkeleti csatatér Po­­­issier­­nek legutolsó távirati sürgönye aug. 31-n kelt s igy hangzott : „Minden jól megy, haladunk.“ Azóta a franczia fővezér hallgatott, s e hallgatását ter­mészetesen ki jóra, ki roszra magyarázta, saját belső hajlama szerint. A mai lapunkban olvasható távirati sürgönyök elég hangosan szakítják félbe és magyarázzák meg e hallgatást, melyek az oly régóta várt eredményt, Szebasztopol egész déli részének elfoglalását jelentik. Egyelőre az olvasót e távirati tudósítá­sokra utalván, itt a következő rövid tudósításo­kat szedjük össze, melyek e nagy eseményt meg­előző napokról szólanak, így a „Post“-nak sept. 5-ről távirják Hamburgból: „Fontos Szebasztopolból:Herczeg Gorcsakoff irja S­z­e­b­a­s­z­t­op­ol­b­ó­l, h­o­gy az erődí­tési művek erősen meg vannak ron­gálva és a helyőrség súlyos veszte­ségeket szenvedett.“ Egy másik sürgöny jelenti ugyan a lapnak . Keleti sürgönyök szerint azt hiszik, hogy az oroszok ismét kényszerítve lesznek támadólag működni. Egy tűzvész hadi­­köit egészen elpusztította. A „Wiener Zung“ továbbá Varsóból következő távirati tudósítást kapott: „Hg. Gorcsakoff jelenti Szebasz­­topólból sept. 5 esti 9 ór. Az ellenség ma rég­ igen erős ágyúzást nyitott védvonalunk jobb szár­nyára. Egyszersmind, de nem oly erősen, balszár­nyunk ellen is működött. Jobbra a tűz 2 óra táj­ban szűnt, de a baloldalon erősbödött. Mi hasonló élénkséggel viszonoztuk. Estve felé a tűz minde­nütt szűnt. „Előbbi napon sept. 4-n esti 10.12 óra még hg. Gorcsakoff ezt írta : A helyzet Szebasztopolnál nem változott. Az ellenség tüze olyan mint mindennap; közeledő műveinek elő­­haladását tűztelepeink tevékenysége folyvást gátolja. Posenből írják a „Frankf. Postr.“-nak . A szomszéd Lengyelországból jövő tudósítások a legújabb katonai mozgalmakról legvilágosabban mutatják, hogy az oroszok véleménye szerint a harcz színhelye legközelebb a tauriai félszigetről a Pruth vonalra fog áttétetni. A csapatvonulások mind Besszarábiának vették útjukat, s a Lengyel­­országba szánt drusinák Kievbe mennek a Dnie­­perhez, hol központi gyülhelyüik van. vazaki csatatér. A „Moniteur“ sept. 6-ki számában írja : Újabb helsingforsi tu­dósítások megerősítik, mit az ellenség tetemes veszteségéről közlöttünk (Sveaborgban). Az orosz háromfedezetest, mely Gustavswärd és Bakholmen közt horgonyzott, az ellenség nem csak azért vonta vissza,hogy a lőkörből eltávolítsa, hanem azért, mivel bombáinktól keresztülfúratva, azon ponton állt, hogy elsülyedjen, midőn az oro­szok azt oly helyre vitték, hol a tenger nem igen mély. Még most is ott van, oldalára dűlve s tele vízzel. Nagy gabná­­s liszttárakat emésztett el a láng. Attól féltek az oroszok, hogy a szövetséges hajók előnyomulnak s a várost megtámadják s felégetik. Személyek, kik a bombázás után Svea­borgban voltak, állítják, hogy a fellegvárban kö­vetkező épületek égtek le: 2 lőportorony,2 bom­batár, 1 kenderrel és mindenféle szövettel telt raktár, két katonai gabna- és liszttár, 1 kátrány - lakhely, 2 nagy ház, mely a sereg gyógyszerrak­tárául szolgált, 17 magánház, a főkormányzó háza és irodája, s a kikötőben 18 hajó. A granít­­partot a bombák tetemesen megrongálták. A nagy hajó fedezetén a bombák 96 embert sebe­­sítettek meg, kik a városi kórházba Helsingforsba vitettek. A halottak számát a hajókon nem tudni. Eddig az oroszok 2000 halottat vallottak be , de Helsingforsban meg vannak győződve, hogy azok száma még nagyobb. A kórház a fellegvárból ér­kezett sebesültekkel tele van, s mivel ott elég hely nem volt, a lakosokhoz is szállásoltattak el. Egy umeai levélből kitűnik, miszerint Wasa városnak (Nikolai) az angolok általi leégetése való. A röppentyűk szórása által több raktárak tüzet kaptak, mely aztán az egész ó városon el­terjedt. Az oroszok ezen umeai levél szerint, em­berekben is tetemes veszteséget szenvedtek. Egy 130 tonna mennyiségű gabnával megterhelt ha­jót (W­u 1­f consulét), valamint más járműveket is az angolok elvettek. A „Times“ egy tudósítá­sa a Wasában tett kárt 20,000 font sz.- re teszi. T & R £ 1 A. BERTHA. I. (Folytatás.) Azon terrasse-on állapodunk meg, mely a ház déli oldalán terült el. Ez a birtok legmagasabb pontja volt, onnan el lehetett több mértföldnyire látni a part mentében. A hold első sugarai a tenger felszínén kezdének reszketni , a hullámok fehér habja is eleveníti a roppant területet, s kimutatá a helyet, hol a hullámok a sziklák alján megtör­tek. Ő is, mint én, néma volt, s kétségkívül ugyan­azon gondolat és szemlélődés által elfoglalva, meg­­szorítá időről időre kezemet, melyet karján hagyok. „Bertha, ön fázik“ szólt ő hirtelen; „tán nem jó, legalább önre nézve, késő ideig maradnia künn ? A harmat szállani kezd, s hajfürtei kibomlottak. Be kell sietnünk. Isten hozzátok hát ma estére, hold, tenger és csillagok! Mondjunk búcsút Bertha, kedves társalgásunknak is. A társaság vesz igénybe most, mint szokásainak rabjai annál na­gyobb vidorságot kell mutatnunk , minél jobban unatkozunk. Igazságtalan vagyok-e hát, ha ez ég­ből közénk cseppent Lester kisasszonyt minél távo­labb szeretném tudni magunktól, Calcuttában, Hyde­­rabadban, vagy a föld túlsó oldalán? Oh mily szo­morú estély vár ránk Bertha! Kegyed atyja nem fog a hírlapok mellett, és Warburton asszony sem kötése mellett elaludni. A zongora nem lesz e­­gészen rendelkezésünk alatt. Nem boldogtalan­ság- e ez ?“ Belépvén anyám, mindjárt bemutatott a mel­lette ülő fiatal hölgynek. „Lester Mari, hajdani tanulótársam leánya,ki­ről annyit beszéltem már, édes Berthám. Néhány hónapot F. . . . én töltendők jövének ide, s Mari alig várta, hogy veled megismerkedhessék.“ Miss Lester hiv és tartózkodással vegyült gyer­meki szívességgel ragadá meg kezemet, aztán szeretetteljes tekintettel mosolyga rám, melynek hatalmát később tapasztalom. Legfőbb mit észre­­vevék, az alabástrom fehérségű kicsiny kéz vala, melylyel hasonló kicsinységü de oly barna kezemet szorítá! Mindig tartózkodó valék, sőt csaknem hozzáférhetlen az idegenekkel szemben; de ez este magam bámultam el magamon, oly barátságosan viseltem magamat, oly vonzalmat érzek az új barát­nő iránt, midőn kézszorítását viszonoztam. Anyámat épen oly mértékben gyönyörködteté, mint meglepő ejelenet. „Ez derék­, ezt már szere­tem !“ szólt helyét elfoglalva; „ez szép, ti követni fogjátok a barátságban atyáitok példáját!“ „Remélem“ rebegő Mari félénk hangon, mialatt kezében tartá kezemet, s én szokott helyemről a theaasztal felé közelítettem.Épen szomszédságomban ült, s Edward egy ablakmélyedésből fennállva, elé­­gületlenül tekintett felénk. Oly jól értem ajka redőjét, oly könnyen ki tudom­ magyarázni vonásainak leg­csekélyebb változatát, s kissé kevély feje legkisebb mozdulatát is ! Világos volt, mikép egy idegen iránti szokatlan barátságom nem tetszik neki; tán félté­keny is volt ily élénk és ily hirteleni barátságra. Mily boldoggá tett e gondolat; a mellettem ülő kis leány iránti szeretetem jeleit önkénytelenül kettőztetem, ki távolról sem gyanítható,minő érzelmeknek tulaj­doníthatná szivem e szokatlan ömlengéseit. Edward egy ideig néma volt, mi alatt anyám átfutott hírlap­jain s mostohám kötése szemeit számlálgatá. „Mi lelte önt Edward ?“ kiálta föl atyám. „E mai nap úgy látszik az átalakulások napja, íme Bertha , ki oly csendes és hallgatag volt mindez ideig, most úgy cseveg mint egy madár , míg ön, ki kis estélyeinket föl szokta derítni, ön , ki a tár­salgás szóvivője, most oly néma és mozdulatlan, mint egy egyiptomi múmia.“ „A társalgás szóvivői olyanok, mint a fali órák, egy szobában egy is elég» Ma estve 0, hely pompásan be van töltve.“ Ez utóbbi szavakkal egy hozzám czimzett gyors pillantást verék Edwardtól, ki azonnal fölkelt a székről, melyen egy perezre helyet foglalt volt, s ismét az ablak felé vonult. „Bertha ! Bertha!“ kiálta ő erre csaknem rögtön, „jőjön kegyed, nézze csak azt a csillagot.“ Egy perezre Marit mostoha anyámmal hagyván, mellette valók. „Hogyan van az“ suttogó Edward, „hogy ke­gyedet egy ily kis viaszkbáb el tudá bűvölni ? Hisz kegyed nem oly gyermek, hogy még a bábokban gyönyörködjék. Ha e nagy és hirteleni barátság épen oly tartós is lesz, akkor fölösen vagyunk, s én holnap London felé indulok.“ „Kedves Edward“ feleltem én ,tehetek-e kevesebbet ? Lásd, ő édes atyám­ jó barátjának leánya, s aztán vendégünk is. Jőjön, vegyüljön társalgásunkba s segítsen nekem mulattatni őt!“ „Én nem vagyok alkalmas ily kis bábokat mu­lattatni ; lelkemből gyűlölöm mind ezen feszesen öltözött kisasszonyokat. Nem sokára tán kegyed is eltanulandja tőle e kényességeket, s mire ismét ma­gunk leszünk, nem fogok többé kegyedre ismer­hetni. E látogatás előtt oly jól valónk“ folytató bánatos hangon. „Idejövetelével mindent elrontott. Már szó sem lehet kettős zenéről, csillagászatról, vitákról! Hogy nem tudja kegyed mellőzni őt ?“ Engem szánalomra indított a kis­lány, kivel ő ily könnyedén bánt. „Oh ő nyájas és kedves! higye el Edward; ő maga is szeretni fogná, ha erőt véve magán, vele társalogna s iránta több előzékenységet mutatna.“ „Több előzékenységet? — Hogy is ne! Oh Bertha! ott a csillagokban, a paradicsomban is a boldogok csak párjával s soha sem hármasával járnak.“ Ebből látom, mikép­p most is kész elérzéke­­nyülni, s ábrándos elmélkedéseit újra kezdeni: ,,Oh, hagyjuk ezt, vegyen erőt magán, s jőjön társasá­gunkba.“ Hajfürtéit elhárító azon mozdulattal, mely sa­játja volt, valahányszor kellemetlen gondolatokat akart elűzni s legkedvesebb mosolyának egyikével szólt: „Bertha, önnek lehetlen ellenállanom,­hogy lehessen ez oly átható hangtól, e nagy barna sze­mek villanyos befolyásától valamit megtagadni? Hagyjuk el hát, ha kegyed úgy akarja, ez ablakban az édent, s szálljunk a földre.“ Mindketten Miss Lester mellett foglalunk helyet, s boldognak érezve magamat hogy én hall­gathatok, gyönyörrel hallgatom Edward szavait, kinek élénk társalgása, mintha csak az elvesztett időt akarná helyre pótolni. Mari csak olykor szólt köz­be. Barátnőm­ szépsége már az első pillanatra megle­pett. E fej oly szép volt, hogy, legalább véleményem szerint, egy miniatűr­ festő alig választhatott volna annál szebb mintát; de leginkább azon ellentét le­pett meg, melyet ez aranyszínű, játszó szőke hajak, e hófehér arezszin, e kék szemek, finom gyöngéd vonalak képesének azon barna alakkal, melyet pár órával azelőtt a víztükörben láttam, s melynek vad szépségét ugyszólva Edward fedezé föl magam előtt is. (Folyt. köv.) A­nglia, London, sept. 7. A távirda Edinburg­­b­ó­l jelenti, mikép a kir. család tegnap esti Vs 8 órakor oda szerencsésen megérkezett. A külön­vonat, mely a kir. családot szállító, óránkint egyre-másra 30 angol mértföldnyi utat tett meg, mi még angol vaspályákon is szokatlan gyorsa­ság, s ennek következtében egyszer a kir. salon­­vaggon tengelye annyira fölmelegült, hogy ezt más vagyonnal kell­ fölváltani. Ma a királynő folytatja útját Balmoral felé. Granville lord, mint minister oldala mellett marad. Sir W. Moles­worth egyetlen tollvonás­sal egy oly újítást készített elő, mely igen nagy be­folyást fog gyakorolhatni Angolországnak a gyar­­matokhozi viszonyára. Ugyanis az ő ajánlatára, a királynő Hincks-et, a canadai törvény­­­hozó-gyűlés tagját, barbadoes-i kormányzóvá nevezé ki. Eddig elé a gyarmati kormányzók ki­zárólag az anyaország kormányzó­ osztályaiból választottak. Igen kívánatos, hogy ezen első lé­pés ne lenne utolsó, hanem a jövőbeli gyarmat­­ügyi ministerek a ,,bölcsész-radical“-nak, mint Molesworth-ot nevezik, nyomait kövessék. Sir Ch. Napier az „Advertiser“-ben köz­zéteszi Graham- mel folytatott hivatalos leve­­­lezésének folytatását, mely sept. 29-től oct. 3 ig terjed, azonban semmi újat sem tartalmaz, s csak az előbb közzétett okiratok benyomásának kiegészítésére szolgál. A felsőháznak egy külön­bizottmánya leg­közelebb a kormánynak azt javaslá, hogy az egyesült­ királyság statistikája új alapokon szer­­veztessék. Tegnap reggel egy a brit vadászokhoz tar­­tozó d­­­'o­top-csapat érkezett H­u 11 b­ó­l Londonba. Ezen katonák,kik Helgolandból jőnek, szinte mindnyájan németek, s a sharn­­cliffei táborba mennek. Naswith-nak az angol lapokban több­­ször tárgyalt azon terve, miszerint vert-vasból monstre-ágyuk készíttessenek, a gyakorlatban sem állá ki a próbát. Az eddigi kísérletek töké­letesen meghiúsultak. Francziaország, P­á­r­i­s, sept. 7. A „Moniteur“ tegnap egy oly rendeletet közlött ,melynél fogva az öntött­vas-, vas-lemezek-, aczél- stb.-re vetett beviteli vámok tetemesen leszállíttatnak. Ez újabb lépés a szabad kereskedéshez vezető úton. Abd-e­l-Kader hétfőn este Lyonba ér­kezvén,az Europa hotelbe szállott,hol Ca­s­t­e­­­­lane tábornagy látogatást tett nála. Az ex-emir a brüsszai balesetek által igen súlyosan meg­­próbáltatván,­­ kénytelen lévén négy hónapig az övéivel együtt a mezőn sátor alatt lakni, — s ez utazás által kifárasztatván , nagyon szenvedő állapotban van, s fekvő beteg. Több lyoni orvo­sok mentek hozzá. Úgy hiszik, hogy Abd-el-Kader s 7 személyből álló kísérete 2—3 napig még Ly­onban maradandnak Nettemont Alfréd a politikai lappá vált „Revue contemporenne“igazgatóját arról értesíti, mikép­p ezentúl nem akar részt venni ezen folyóirat szerkesztésében. Mint mondják, a st. maur-i síkon hala­déktalanul egy lovas­tábor fog felállíttatni. — Strassburgba szintén parancs érkezett az iránt, mikép H­a­g­­­n­a­u - nál tüstént egy lovas­­­sági tábor alakíttassék. Az „Indep­ beige“ levelezője szerint Napó­leon herczeg körútjában Havrebe érkezett, hol atyja által fogadtatott, s hol ugyanakkor M­a­t­h­i­l­d herczegnő is jelen volt. M­e­h­e­m­e­t bey, a porta követe, ma elfogadá a franczia mi­nistereket.­­ A Main­e-e­t-L­o­i­r­e megyei ta­­nács tekintetbe vévén a munkás­osztály sajnos helyzetét, s meg akarván felelni a kormány által nyilvánított azon óhajtásoknak, miszerint ezen osztály számára a mostoha évszakban a terület kü­lönböző pontjain foglalkozás nyujtassék, 300,000 ft.-nyi összeget szavazott meg, mely e tél folytá­ban a megyei utak elkészítésére fog fordíttatni. Sokat beszéltek egy, állítólag franczia nyel­ven megjelent muratista röpiratról. Mint állítják, ezen röpiratnak valóban meg kellett volna jelen­nie, azonban a kormány megtagadd a törvényes engedélyt, főleg azért, mivel a szerző a franczia érdekeknek nagyon kedvezvén, igen hevesen meg­támadd azon igényeket, miket Angolország állí­tólag Siciliához formál. Szintén keringett Angol­­ország é­s Izlandban egy oly röpirat is, mit a pá­risi érseknek akartak tulajdonítni, s mely igen hevesen kikelt a szeplőtlen fogantatás iránti uj hitágazat ellen; — azonban a párisi érseknek semmi része sincs ezen röpirat közzétételében. A „Moniteur“ tegnapelőtt köv­­jegyzéket közlött : „A Londonban az ipar­i kereskedés elő­mozdítása végett alakult társulatnak egy kül­döttsége érkezett ide két nap előtt, az általános műtárlat meglátogatása végett. Tudjuk, hogy Albert herczeg ezen társulat elnöke, s hogy az 1851-ki nagy műtárlat eszméje ezen társulat keblében foganzott. Ezért tagjai igen nagy rész­véttel viseltetnek az 1855-öi műtárlat sikere iránt, —­s azért jöttek, hogy constau­rozzák ama haladásokat, melyek ezen négy legutóbbi év alatt a különböző nemzetek iparában történtek.— Múlt hétfőn Napóleon herczegnek a műtárlatban tett látogatása alatt a következő tagok mutattattak be neki: Ebrington lord, parliamenti tag, — Lord Russell, a társulat alelnöke, — Booth tudor, a tanács elnöke stb. — Kedden reggel az egész, mintegy 500 tagból álló küldöttség, az ipar­palota nagy bejárásánál hivatalosan elfogadta­tott Arles­ Dufour és Le Play urak által a cs. bizottmány nevében. Espinasse dandár-tábornok s a keleti sereg 2-ik hadteste 1-ső gyalog-hadosztálya­l-ső dandárának parancsnoka, osztálytábornokká léptettetett elő. Az „Indép. belge“ egyik párisi levelezője megemlítvén a franczia, a nápolyi s görög kor­mányok közt fennforgó nehézségeket, azon véle­ményét fejezi ki, mikép ez utóbbi kormányok nem fogják a dolgokat végletekre hajtani, s engedni fognak Franczia é s Angolország szilárd észrevé­teleinek; azonban hozzáteszi, mikép ellenkező eset­ben a két utóbbi hatalmasság el van tökélve min­den eszközt felhasználni arra nézve, hogy a ná­polyi s görög udvaroknak irányukbani rendszeres rész indulatát megszüntessék. A „Moniteur“ ma megerősíti a konstantiná­polyi lapok azon közlését, mikép a persa sah B­o­u­r­é­e-t, a franczia küldöttet, igen fényes fo­­­gadásban részesíté , s egyszersmind jelenti, mi­­­kép jul. 12-én Teheránban a császár képvi­selője s a sah ministere közt barátsági s kereske­delmi szerződés köttetett, s két nap múlva a sah által aláíratott. „Azonban“ — megjegyzi az „Ind. beige“ — „tévedés lenne ezen látszólag oly szí­ves egyetértésből azt következtetni, mikép Persia már tökéletesen meg van nyerve a nyugati ügy részére. Valamint minden keleti államokban, úgy a teheráni udvarnál is a kétszínű politika még igen nagy tiszteletben tartatik, s nemrég az orosz küldött, Brussiloff tábornok, szintoly barát­sági demonstratiókkal halmoztatott el, minőkben most a franczia követ részesítteték. Németország, München, sept. 6. A képviselő kamra ma 132 szóval 133 közöl gr. H­e­g­n­e­n­b­e­r­g-D­u­x­­ot, a feloszlatott kamra volt elnökét, első elnö­kévé megválasztotta. Az országtanácsok kamrája korábbi másod­elnökét Leinsheim grófot , két korábbi titká­rát Niethammer­t és Mongelas grófot új­ra megválasztotta. Kassel, sept. 4. A második kamra tegnap elnökét, alelnökét és titkárait megválasztotta. Elnök lett Zuschlag főpénzügyi tanácsos, kas­­­seli képviselő, alelnök Kutzleben , titkárok Winter és Ernst városi képviselők. Az első kamra még nem gyűlt össze. Go­t­h­a, sept. 5. A szöv. gyűlés f. é. jul. 19-ki ülésében a gothai állam­ministerium által benyújtott igazolás a lovagrendi panaszirat ellen, mint kézirat, kinyomtattatott e czím alatt: „Ki­mutatása a Hohenlohe­rg és néhány lovagjószág - birtokos panasza alaptalanságának , Gotha hűség tartományrendi alkotmányát illetőleg.“ Spanyolország. A papi párt folyvást titkos ármányokat ko­hol oly czélból, hogy a kormányt újra a római udvar hatalma alá hajtsa. Az „Indep. beige“ egyik madridi levelezője érdekes adatokat közöl egy oly politikai vallási titkos társulatról, mely ezen városban, a szeplőtlen­ fogantatás új dog­mája iránti hódolat ürügye alatt alakult. Ezen társulat egész Európára kiterjedne , s Rómából hozná utasításait. B­r­i i­­ pénzügyminister igen üdvös refor­mokat hozott be oly czélból, hogy a ministé­­riumánál alkalmazott egyének száma kevesbít­­tessék. Az Estrella megszüntetése óta, most már csak két madridi lap pártolja nyíltan Oroszorszá­got. t. i. „Soberania nácionál“ demokraticus lap, s az „Esperanz­a“ vallási s absolutisticus lap. 2546 Portugália, L­­­z­b­o n­a, aug. 29. Itt teljes politikai szél­csend uralkodik, a fiatal király, megkoronáztatá­­sáig, noha nem igen nyilvánítja jövőbeli szán­dékait, úgy látszik , hogy semmi változást sem fog eszközölni a helyzetben. Olaszország, Nápoly. Az itteni legutóbbi hivatalos köz­lések szerint Francziaországnak a nápolyi udvar­­házi viszonyai folyvást feszültebbekké válnak. D e l­a c o­u r, ki audientiát kért, azon választ nyerte, miszerint a király betegsége miatt nem fogadhatja el. Delacour ezután a külügymi­­nisterhez ment, s egy jegyzéket adott neki át, melyben a nápolyi kormány felszólíttatik, nyugat minden reclamatióira 14 nap alatt elégtételt adni, ellenkező esetben a franczia követ kikéri jud­eve­

Next