Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)

1855-10-23 / 852. szám

tástól, annélkül hogy mindenféle zavarok ne okoz­­tatnának, elvonni mégsem lehet. (Folyt. köv.) KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A kinburnisdnie­­peröböli eseményekről több jelentés érkezett. A három erődöt az egyesültek egyszerre támadták meg a szárazi és tengeri oldalról. Az odesszai tu­dósítás a vár gyors átadását abból igyekezik megmagyarázni, miszerint azt állítja, mikép a kinburni várparancsnok nem remélhetett fölmen­­tetést se Nikolajev, se Kherzon felől, de a visz­­szavonulási kísérlet is lehetlen volt , mert az egyesültek a várat mindenfelől bekerítették. Erő­sítik, hogy a Bug- és Dnieper torkolatokba ágyó naszádokkal benyomulás már megvan parancsol­va. A főcsapás Kherzon ellen fog intéztetni , s onnét fognak Perekop ellen hátulról működni. Az új működési alap a Dnieper lesz. 22-kén már Bécsben általánosan el volt terjedve a hír, hogy Ocsakoff vára 19-n feladta magát. Rendkívüli úton érkezett tudósítás jelenti, hogy Krímből egy második expeditio van útban a Dnieper li­­manjába, áll az expeditio két hadosztályból, köztük a Bosquet­inoké. Úgy látszik hogy az Egyesültek a támadóműködést a legerélyesebben akarják folytatni. Sándor császár oct. 19-n még Nikolajeffben volt. — Krimből igen gyéren érkeznek tudósítások, de a legjobban ér­tesült kútfők után erősítik,miszerint Bélissier m­aga az orosz belbeki sereget nem fogja meg­támadni, hanem annál erélyesebben fogja Eupa­­toriából s Perekop felől annak visszavonulását fenyegetni. Az odesszai tudósítások oct. 14-ig terjednek; e napig a flották semmit sem kezdtek a szoron­gatott város ellen. 12-ig folyvást új meguj ágyu­­naszádok s csapatszállító hajók érkeztek hozzájuk. Nikolajeffi sürgönyök szerint, ott is teljes tudat­lanságban voltak az expeditio valódi czélja iránt. Ott nem titkolják, miszerint az orosz haderőket, P­é­­­i­s­s­­­e­r­t nagy legújabb intézkedései állomás­helyeikhez kötik le, s ezért a császár környezeté­ben helyeslik Kg Gorcsakoff azon új intézke­­dését, "miszerint a Mackenzie-Farmnál táborozó csapatai egy részét a bakcsiszarasi völgybe he­lyezte át, a­mi annál szükségeeb volt, mert P­é- 1 i s s i­e­r a csuk­ai halmokra 120 ágyút vitetett fel a legnagyobb erőfeszítés és fáradsággal, s ez­által a Baidar-völgybeni hadiműködései számára megtámadhatlan támpontot nyert. Ez új állás szi­lárdsága bírhatja őt számos csapatoknak Eupato­­riába küldetésére, mert az ottani hadsereg az eredetileg megállapított 60,000 főnyi létszámot rövid idő alatt el fogja érni. A „Moniteur“ P­él­is­si­er­­nagynak egy napiparancsát közli, melyben ez a Szebasztopol ostromában részt vett, a hajóhadról szárazra tett tengerészhadtestnek igen elismerőleg fejezi ki szerencsekivonatát, valamint L­y­o­n s admirálnak egy Bo­u a t admirálhoz intézett irata is, melyben az előbbi az angol admiralitás nevében a franczia admirálnak és a parancsa alatti tisztek és legény­ségnek, a hadjárat kezdete óta folyvást tanusí­­­tott szíves együttműködésükért köszönetet mond. Simpson bnoktól oct.­­5-ról érkezett sür­göny, melynek tartalma következő : „Mivel Pé- 1 i­b s­­­e­r­­nagy azon óhajtását nyilvánítá előttem, hogy az Allonville b­ok alatt Eupatoriában álló lovas erőt angol lovassággal erősítsem, hala­déktalanul megparancsoltam , hogy a könnyű lovas dandár, Paget György lord dandár-t­ok alatt, oda küldessék. Remélem lesz annyi szállí­­tóhajó, hogy jövő héten rendeltetési helyükre el­jussanak. Van szerencsém ide rekeszteni Ready alezredes részletes jelentésének mását a Taman szigeti erőd és épületek elleni expeditióról. An­nak czélja tökéletesen el len érve, s a csapatok képesekké lőnek magukat tüziszerrel és építési anyaggal bőven ellátni. Viviap m­okkali érte­kezés után örömmel jelenthetem, mikép­p azon elhatározásba, hogy hadjutalékát Kercsben ösz­­pontosítja, teljesen beleegyezett. Már több ezer embere érkezett oda, s minden lehető intézkedés megtétetik, hogy télre készlettel és tűzifával el­láttassanak. De Salles bnok múlt héten külső őrseit a Belbek balpartján a fennfekevő térig tolta elő, honnét Foli Szálát belátni. Tartalékai az e ponttól Markultól délre vonuló halomhátat száll­ták meg A főállomás azon magas merész fekvésű hegyháton van, mely Aitodortól Markulig nyúlik, mig a tartalékok Úrkuezta falu és a Tinli híd közt vannak felállítva. E hadtest még jobban erősíttetni fog, hogy jövő héten a Fok­ Szala közt a Kacsa balpartján Wyenbasch felé fekvő téren erős szemrevételt rendezhessen Feledtem jelen­teni , hogy Markham oszt.-unok betegsége miatt kénytelen volt több hónapra Angliába visz­­szatérni. 29-n vitorlázott el. Ide zárom vesztesé­günk jegyzékét sept. 9-től 27-ig. (Megöletett 1 közember, megsebesült 1 altiszt és 7 közember.) Maradok stb. Simpson.“ Ready alezredes említett jelentése a Ta­man és Fanagoria elleni expeditióról sept. 27-ről szól. Az angol csapatok, melyek 24-n Kercsben hajóraültek 3 századból álltak. Az angol flotilla pedig „Minerva“ hajóból 4 ágyunaszáddal. Fa­­nagoriában 66 ágyút találtak, melyek használhat­­lanná tétettek, a többi talált készlet is minden érték nélküli volt. Az ázsiai harc­térről írják , miszerint O­m­e­r pasa közelgő hadiműködései alapjául Redutkalé és Szukhumkalé fontos tengeri ponto­kat választó, innét fogja a sereg zöme , s Tsef­­katilból egy szakasz a Tifliszbe vivő utat meg­­szállani s előnyomulni. Azonban úgy látszik, hogy a tulajdonképeni hadjárat Ázsiában csak 1856 nyarán fog történni, mert most már a jég a he­gyek közt hidegedni kezd, s itt ott hó is esik. Karsz sorsáról nincs újabb tudósítás. A vegytan a közönséges életben. (Vége az első közlésnek.) Épen így vagyunk a hússal is. Ha a sovány h­úsból 100 részt veszünk föl, abból 78 rész nem egyéb, mint vérrel vegyült viz. A gyümölcsök, gombák s számtalan más étkeink ez általános fo­lyadéknak 80 száztoliját tartalmazzák. A kolompár három negyede csupa víz. A különböző fajú répák 83 száztéli vízzel vannak eltelve, sőt egy részüket meg lehetne inni, mert csak tíz száztéli másnemű anyagot tartalmaz. De leginkább a dinnye és tökfé­­léket hozhatjuk föl például, melyek tiszta facsaró vízből állanak. A görögdinnyékben 84, az ugorká­ban 97 száztéli víz van. Nem csoda hát, ha az öreg Mehemet Ali pasának a legnagyobb ebéd u­­tán egy 40 fontos dinnyét enni meg, gyermek­­játék volt! Még meglepőbb dolog a test alkatrészeit il­letőleg, mikop az izmok csaknem ugyanazon ele­mekből vannak összetéve, mint a lisztben levő szi­­ker (gluten). Ezután átmegy az izé azon alkatré­­­szekre, melyek csupán a lélekrés s igy a test me­legének fönntartására szolgálnak, s végre a kenyér által testünkbe vett ásványi részekre, melyekről azonban nem szólunk bővebben, mert ugyane mun­kát a „Magyar nép könyve“ is bányászsza, s abban igen érdekes közlemények jelentek meg, és hihető­leg fognak megjelenni Johnston könyvéből. A ke­nyérről bővebben értekezni azon folyóirat kétségkí­vül el nem mulasztja. Azonban, minthogy e mun­kában még sok kibányászni való maradhat fönn mindkettőnk számára, szóljunk a szeszes italokról és hódító szerekről részletesebben. Ösztöne által az ember arra ingereltetvén, hogy azon anyagnak, melyből áll, fölkeresésére a vizen kívül más folyadékokat is keressen, több mestersé­ges italok készítéséhez fogott. Ez italokat két osztályba lehet sorozni: azok 1-szer olyanok, melyek minden vegytani eljárás nélkül egyszerű jelentés által nyeretnek; 2-szer olyanok, melyek bizonyos vegytani átalakulásokat szenvednek, mint pl. ezek közt a legnevezetesebb, a megforrás. Mind a kettő az agyra ingerlő hatást gyakorol, de míg az előbbiek: a thea, kávé és a kakáé kellemes és ártalmatlan iz­­gatók, az utóbbiak, mint a sör, a szeszek, a bor, azt, ki azokból igen nagy mennyiségűt vesz magába, lármássá, veszekedővé teszik, sőt emberi méltóságá­ból is kivetkőztetik. A theát oly mértékben lehet in­ni, mint hajdan Johnson doktor, a nélkül hogy egyéb ártalma volna, mint az, hogy felebarátunk megszólására nagy hajlamot kapunk, mi gyakran nem marad csupán „kelleténél“; míg ellenben ha a kifor­rott árpát, melyet B­u­rn­s R. költő megénekelt,*) az ember egész önfeledéssel iszogatja, kiállhatlanná lesz s megtörténik, hogy az élét a legközelebbi pa­takban tölti el. A thea alkatrészeinek leírásában sem akarunk hosszasak lenni. Csak egy pár adatot. A süker mintegy negyedét teszi az egészen megszárított thea­­levelek súlyának, s következőleg oly tápláló, mint a borsó és bab. A vizzeli leöntés által rendesen a sükernek igen kevés része vétetik ki a levelekből, s igy a növény legtáplálóbb része elvész. Midőn azt először hozták be Európába, úgy látszik, a levét kiöntötték s leveleit ették meg olyformán, mint a spinátot vagy a káposztát. A tatároknál ma is szo­kásban van, hogy a b­ealeveleket porrá törik s zsírral kevervén, megsózzák. Hall kapitány be­széli, mikép Délamerika némely bennszülöttei előbb megiszszák levét, aztán a leveleket hordják körös­körül ezüst tányérokon. Térjünk át a forrás után használt italokra. Az u. n. csika, vagy kukoricza-sör igen közönséges italuk a Délamerika nyugati részében lakó hegyi indiánok­nak. Ennek készítése módja igen meg fogna lepni, ha azt egy műveit nemzet szakácskönyvében ol­vasnék. Íme itt van recipéje: Gyújtsd össze minden nemzetségedet, s ha épen úgy tetszik, hisz még egy-két idegent is segédül. Ültesd körbe az egész társaságot a földre, s középre helyezz egy nagy tálat. A tál köré rakj egy bizonyos mennyisé­gű kukoriczát, s vegyen abból mindenki egy ma­rokkal, rágja meg jól és köpje a tálba. Folytasd ezt mindaddig, mig az egész kukoriczakészlet a tár­saság őrlő fogain átment, s a fennirt módon péppé változott. Aztán ereszd és keverd föl e kását me­leg vízben, s tedd a tűzhez főni. Kevés idő alatt az ízletes ital kész — és föladhatod. A természet egy­szerű fiai oly nagy becsben tartják ez italt, mikép egy jó nevelésű indián nem vél nagyobb szívessé­get mutathatni egy utazó iránt, mint ha ez utálatos nektárral kínálja meg. Sajátságos, mikép a csendes óceán némely szigetein ugyanezen eljárást követik egy ital készítésére, melyet az a­v­a­g­y ö k­é­r­ből gyártanak. W­i­l­k­e­s kapitány igen körülményesen és mulattatón írja le azon részletességeket,melyekkel ez undorító papramorgó készíttetik. Mindenek fölött a műtéthez csak jó fogú egyéneket választanak, s büntetés alatt tiltva van, a gyökérből csak egy pa­rányit is lenyelni. De nagyon érdekes lesz e műte­ #) Lásd e költeményt ide mellékelve, melyet bármi szabadon versben fordítni le jobbnak tartottak, mint prózában adni, Anglia, London, oct. 19.Odessza bombáztatása még mindig a közönség jámbor óhajtásához tar­tozik. A kiábránduló tömeg megnyugtatása vé­gett a „Times“ megjegyzi : „Mindenütt azt mon­dák, hogy Odessza amaz éléskamra, mely a krími orosz sereget eltartja.Mi úgy hiszszük, hogy ezen állítás csak egy részben alapos; valóban egy kevés vizsgálat után kitűnik, mikép ezen város nem a leggazdagabb gabnavidékek és Krim közt esik, s mikép kerülés lenne Odesszán keresztül szállítni készleteket a sereg számára. Okunk van hinni, mikép Ni­k­o­­­aj­e­ff, s még inkább C­he­r­­s­o­n, a déli orosz seregnek fő gabnatárai, leg­alább ezen helyeken keresztül megy ama szállít­mányok egyik vonala, melyek oly sokáig látták el élelemmel Szebasztopolt. Ezért élénk megelé­gedéssel halljuk, hogy a szövetséges hajóhadak fenyegetik ezen fontos vidéket, s reméljük, az admiráloknak vannak eszközeik arra nézve, hogy még ezen év folytában eldöntő csapást tehessenek. Most világosan kitűnik, hogy a hajóhadnak­­ Odessza előtti megjelenése csupán azon czélra szolgáló csel volt, hogy orosz csapatok vonussa­nak el , c­s­a­k a fF- tól.“ J­e­r­s­e­y-ből írják : A sziget kormányzója még vasárnap elfogadd az említett küldöttséget, s megígérte, hogy tüstént teljesítendi a közönség óhajtását. Valóban a st. heliers-i mayor még hétfőn reggel szóval megvivé Ribeyrolles, Piand­anus Thomas uraknak a kormányzó azon parancsát, mikép legkésőbb oct. 20-ig hagy­ják el a szigetet. A meeting folyama pontosan közöltetett a londoni s párisi kabinetekkel. A ,,L’ Homme“ cz a lap szintén közli a legutóbbi események verzióját, miket e lap „jersey-i állam­csínyének nevez. Egyáltalában nem mérsékli modorát, hanem a sziget hatóságai s lakosainak értésükre adja, mikép ők a franczia rendőrség által vak eszközökül hagyják magukat felhasz­náltatni. Egyébiránt úgy látszik, nem csupán a franczia menekültek idegenkednek a bonapartis­­ticus szövetségtől, így a „Herald“ szerint az hal­latszik, mikép a franczia ex-királyi család An­golországból Brüsselbe szándékozik átköl­tözni , mivel a királynőnek Napóleon császárhozi benső viszonyai kellemetlenek reá nézve. A „Times“ hevesebben sürgeti, mint valaha, Simpson tábornok visszahivatását, s ha meg­­erősíttetnék, azaz hivatalosan meg nem c­áfol­­tatnék az, mit e lap a kormánynak merészen sze­mébe mond, a fővezért dicsérő lapok igen sajnos színben tűnnek föl a világ előtt. A „Times“ ugyanis következő világos c­élzást tesz : „Meg­kerestettünk az iránt, hogy ne tegyünk további észrevételeket a sept. 8-ki kellemetlen esemény­ről, s biztosíttattunk arról, hogy Simpson tá­bornok haladéktalanul más egyénnek adandja át a parancsnokságot, melyre ő nyilván nem alkal­mas. Ha egyenesen nem hivatik is vissza, azon barátságos tanács fog hozzá intéztetni , hogy mondjon le. Ő régi s köztiszteletű tiszt, s ha szinte nem alkalmas is a legfőbb katonai állomásra, mégis meg kellene neki engedni, hogy békében vonulhasson vissza. Ily kérelem után, nem akar­tunk gyűlöletessé tenni egy oly embert, ki két­ségkívül mindent megtett, mi tőle kitelt, bármily szerencsétlen volt is a kimenetel. Ezért több mint 14 napig nem szóltunk Simpson tábornok maga­viseletéről, kivévén a­mennyiben ezt védőinek esztelen tudatlansága szükségessé téve.“ Azon­ban tovább nem hallgathat, nehogy az égő kérdés a parliamenti szünet alatt kialugyék. Ha a sereg sorsának az egész ősz­i tél folytában a sept. 8-ki hősre bízatva kell maradnia, mondja ki ezt a kor­mány egyenesen. P­a­­­m­e­rs to­n 8 Panmure lordoknak erre elég alkalmuk lenne; mindegyik földmivelési lakoma, mindegyik olvasó museum megnyitása ürügyet szolgáltat nekik arra, hogy tábornokuk mellett küzdtérre lépjenek. Azonban legújabban két-három minister is beszélt nyilvá­nos helyen, a­nélkül hogy egyetlen szóval is Simpson tábornok pártjára keltek volna. Ha azt hiszik, hogy a tábornokkal igaztalanul bántak, kötelességük őt védelmezni. Beszédeket tartani a háborúról, egy oly tárgy megérintése nélkül, mely mindenek kedélyét annyira foglalkoztatja, gyalázatos igaztalanság. Azon minister, ki ily al­kalommal világosan nem dicséri a megrótt tábor­nokot, ez utóbbi fölött eltöri a palotát. A közön­ség ezt érzi. 10 ember közöt­t azt hiszi, hogy csupán ál­ gyöngédség, vagy esztelen büszkeség tartóztatja vissza a ministereket attól, hogy a nép hangulatának engedjenek. ,,Ha mi“ — úgy­mond — „hangosan rágalmaztuk a tábornokot, az ő hallgatásuk ez utóbbit elítélte. Ha mi igazat mondtunk, miért van Simpson tábornok még most is állomásán? A nemzet kétségkívül aggo­dalomban van. A legutóbbi sikereket felhasználni óhajtjuk, és mégis minden mozdulattól félünk. — Egy ravasz ellenség van előttünk, hegyszorosak, változékony éghajlat, minden,­mi egy vezér ü­­gyességét a legkeményebb próbára teszi. Az orosz fennsík egy nagy természeti Szebasztopol, váj­jon Simpson alkalmas egyén-e annak megroha­­nására? Gondoljunk Elphinstone­­s Afgha­­nisztánra. Nem elég baleseteket éltünk-e meg? Nem hoztunk-e még elég véres áldozatot a félszigeti háború korabeli tábornokok iránti tiszteletnek? Hazánk, Európa, s az emberiség ja­vára, vessünk véget ezen utálatos bohózatnak. Még a kafferek s choklaw-indiánok is valamely személyes képességrei tekintettel választják főnö­küket. Nálunk azt mondják, hogy a rendszer a baj­nak oka, de ki tartja fenn ama rendszert, mely ellen a nép hiában harczol? Aristokratikus önzés és hivatali makacsság támogatják azt, s képezik annak alapját stb.“ „Ha“ ezek a czikk végszavai, „nem hivatik vissza egy minden gondolkodók jó­zan értelme által elítéltetett vezér, minő remé­nyünk marad az iránt, hogy a háború becsülettel fog végződni?“ Hogy mily általános ingerültséget idézett elő Pynt Bódognak a királynő irányábani sértő levele, kitűnik abból, mikép még maga a radical „Advertiser“ is azon óhajtását nyilvánítja, hogy a kormány ama nyomora gúnyirat szerzőit s terjesztőit valahol a franczia parton szállíttassa ki. Szerinte még maguk a franczia menekültek közt levő nemesebb érzelmű egyének sem kár­hoztatnák ezen rövidutó igazságszolgáltatást, s ezért nem ismernék félre Angolország vendég­­szerető jellemét. A „Post“ újabb fenyegetésekkel lép föl a menekültek ellen. Gospotban (Portsmouthnál) teg­napelőtt ismét kihágások történtek az ott állo­másozó, Amerikában toborzott légionáriusok közt, mely alkalommal egyikük, egy született franczia, agyonszaratott. Holnap délutánra Windsorban titkosta­­nács-ülés van hirdetve. 2776 Francziaország, Pár­is , oct. 19. A franczia kormány foly­vást bátran halad a szabad­ kereskedés útján, melyen a legutóbbi két év alatt már számos lé­péseket tett. így a „Moniteur“ tegnap egy oly rendeletet közlött, melynél fogva 3 évre vám­mentesen bocsáttatnak be a hajók építésére szol­gáló anyagszerek: fa, öntöttvas réz, kender, len, stb. azon kikötéssel, hogy a behozó egy év alatt igazolja az említett czikkeknek a nyilvánított szériai fordíttatását. Ezen rendelet újabb lendü­letet adand a franczia kereskedelmi tengerészet kifejtésének, s különösen minden európai kikötő­ben élénk megelégedéssel fog fogadtatni. Mint a „Moniteur“ jelenti. — a brabanti herczeg s herczegné tegnap igen jókor kiindul­­­ván a saint-cloudi palotából, Páriában gya­log­sétát tettek. — 3 órakor a császár s császárné a Tuileriákban csatlakoztak ő fenségeikhez, s őket a szent­ kápolnába s a N­o­t­r­e-D­a­m­e templomba vezeték. — Ma a császár s a brabanti herczegpár V­e­r­s­a­i­ll­e­s-ban egy szemlén voltak jelen ; — tegnap este ugyanott jelen voltak a saint­­cloudi színházbeli előadáson. A herczegpár hétfőn az O­p­é­r­a­színházba menend, s szerdán eltávozandik. A szardini­a­i király párisi útja, úgy lát­szik, határozatlan időre elhalasztatott, a király felgyógyulásának lassúsága miatt. Azon hit szárnyal, mikép­p a r­i­n­i herczeg, nápolyi követ, nem térend vissza többé Londonba. Az „Indep­­beige“ Y-jegyű levelezője alap­talannak nyilvánítja a „Chronicle“ azon állítását, mintha legközelebb Austria s a nyugati hatal­masságok közt hivatalos közlések váltottak volna, a jövőbeli béke­feltételek iránt. Szerinte, csupán annyit lehet mondani, mikép az angol kabinetnek némely befolyásos tagjai hajlandók elismerni, hogy a béke kívánatos, s hogy Angolország ezt megelégedéssel fogadná, ha Oroszország meg akarná adni az események által reá szabatott en­gedményeket. A tegnap Londonból elindult Trikupié­nak ma kell Pakison keresztül utaznia Athénébe, hova a görög király által meghivatott. Nem igen látszik hajlandónak elfogadni a külügyminister­­séget. A nápolyi udvar folyvást megtagadja a franczia kormány által kivánt elégtételt, azonban hihető, hogy ezen feszült helyzet rövid időn meg fog szüntettetni. A mérleg­,­ mérték s pénz egyformasága tár­­gyában a nemzetközi congressus tegnapelőtt az iparpalota egyik termében összegyűlt. A távol­levő Rothschild báró helyett d’ A­v­i­­­a, por­­­tugali minister elnökölt. Számos uj tagok, vala­mint az összes párisi sajtó képviselői is voltak jelen. Miután ama franczia s külföldi tagok név­jegyzéke, kik az egylet elveihez csatlakoztak, s kik közt számos, szinte minden országbeli kitűnő férfiak vannak, valamint az egylet számára aján­dékozott irodalmi stb. adományok jegyzéke is felolvastattak, a titkár négy, az elnökség által már helyeslett, s a congressus czéljainak előmoz­dítására irányzott javaslatról értesíté a gyűlést, mely rövid vita után azokat öszhangúlag elfogadá. Az angol Y­a t­e­s-nek egy további javaslata, hosszas vita után, szerzője által visszavétetett, ellenben a spanyol Ramon de la S­agra-nak azon javaslata, miszerint tüstént egy, a­mennyire csak lehetséges, az egylet keblében képviselt összes országok tagjaiból álló állandó nemzetközi bizottmány alakíttassák Párisban, a gyűlés által elfogadtatott, mely erre szétoszlott, a nélkül hogy a legközelebbi gyűlés napja kitüzetett volna. Az „Indep­ beige“ párisi s turini le­velezői újabb értesítéseket közölnek a pie­­monti szoskánai kormányok közt létező viszály tárgyában. Noha ezen két közlés nem hangzik össze tökéletesen egymással, így p. o. a párisi levelező arról beszél, hogy e tárgyban a piemonti kabinet tagjai közt véleménykülönbség lenne, mi a turini levelező közléséből épen nem tűnik ki, s noha a párisi levelező inkább reméli, mint társa, ezen viszálynak legközelebbi kiegyen­­líttetését,­mindkét levélből igen világosan kitű­nik, mikép a viszály, legalább egyelőre, inkább

Next