Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)

1856-05-25 / 120. szám

többszöri kihívást és zajos tetszést érdemelt. Többek közt a „Rózsadal“ itt még soha sem adatott elő oly szépen. Dicsérettel és teljes méltánylással említjük meg Itt Mayer urat is Lyonés szerepében, ki annak több részeit kitünöleg szépen s a közönség teljes mél­tánylását megnyerve adta. * Az erdélyi vasút tárgyában, a kolozsvári gazdasági egyesületben tartott előadás utolsó része az építési tőkealapot tárgyazza. Az értekező az építésre szükséges 40 milliót belhoni erők által akarja behajtani. Az építésnek 6 év alatt kell befe­jeztetnie. — Honnan szereztessék e befektetési tőke, erre nézve az előadó hosszabb fejtegetésbe nem bo­csátkozik; az állam nem fogja e pályát építeni, miután az álladalmi pályák eladása alapelvül van kimondva; egy idegen társaság szintén nem, mert Erdélyen kí­vül is talál elég jövedelmes vállalatot, s ezenkívül az itteni viszonyok is kevéssé ismeretesek. Tehát a pá­lya építése csak úgy történhetik, hogy a vállalat alap­ját két erdélyi testület és magánosok létesítsék,kiknek érdekeit a pályaépítés legközelebb érinti, s a tőke egy része belhoni erők által hajtassák be, s idegen erők hozzájárulásával 40 millióra emeltessék. Az ér­tekező tehát egy egyletet indítványoz, mely legelőbb is a szükséges 160,000 ftot teremtse elő az első munkálatokra. Mindenekelőtt azonban 50,000 ft kell, ezeket ezer ftos előleges részvények által lehetne beszerezni, s majdan a fölveendő ügyvédek, társu­lati titkár s trach­ozással megbízott mérnökök fizeté­sére szolgálnának.­­ A pályaépítésre jó forrást vél az értekező találni azon milliókban, melyek a földte­hermentesítés által jövendnek folyamatba. Azt tartja, hogy minden erdélyi hazafinak kötelessége a hazától nyert tőkét újra a haza hasznára fordítani. Hasonló­képen reméli azt is, hogy miután a tervben levő pá­lya nem csupán Erdély koronaország, hanem az egész birodalom sőt az európai kereskedésnek is nagy érdekében van, a magas kormány gyámolítani fogja azt, és egyéb kedvezményeken kívül legalább 5% osztalék biztosításában is részesítendi. Reméli to­vábbá, hogy Erdély földbirtokosai, kik bérmérési ki­sebb királyi haszonvétellel bírnak, ez egyedárusá­­gukról a pályaépítés ideje alatt lemondanak, hogy ekkor a munkabér csekélyebb lehessen. Az előadás végén indítványozott pontokra nézve a gyűlés elha­­tározó, hogy a mezőgazdasági egylet mint már alakult testület, a tervet tartalék nélkül elfogadja, s egy­szersmind a végrehajtás megindítására következő elő­­intézkedéseket tegyen: 1) A cs. k. kereskedelmi mi­­nisteriumhoz fölterjesztendő engedélyérti kérvény gr. M­i­k­ó Imre ur . exeja s Dietrich Sámuel nagy­kereskedő s iparkamrai elnök nevében szerkesztes­­sék és nyujtassék be. 2) Az előmunkálatokra szük­séges 50,000 ft 50 darab Cl 000 ftos­ előleg-rész­­vérig Utján hajtassák be, s részükre a törvényes ka­matokon kivül 6°/0 osztalék biztosíttassák, ezeket an­nak idejében az alakulandó egyesület fogja kibocsá­tani 3) A gyűlés felszólítja Paget urat, hogy Clarke úrral magát összeköttetésbe téve, ezt nevé­ben kérje fel az előmunkálatok vezetésére. 4) A kér­­vényzők Bécsben ügyvezetőül dr. Bach Ágoston hites jegyző urat azonnal fölhatalmazzák érdekeik képviselésére. Végre a gyűlés aláírás megnyitását határozta el, azok részére, kik az élőmunkák költsé­geinek beszerzésében előleg-részvény útján részt venni óhajtanak. * A­r­a­d­ról máj. 22-ről írja az „Arader Ztt.“ miszerint Horváth Ádám úrnak pár nap előtt leg­felsőbb helyről leérkezett végleges kineveztetése Arad városa polgármesterévé, az ottani lakosság minden osztályában a legörvendetesebb hatást idézte elő. A lakosság a magas kormány részéről kitűnő kegynek tekinti, hogy választása ezen férfiúra esett, ki a mellett hogy aradi születésű, ideiglenesen viselt hivatala alatt már a legczélszerűbb javításokat és re­formokat eszközölte a város javára. Mily osztatlan rokonszenvben részesül az új polgármester úr, vi­lágosan bizonyítja azon körülmény, hogy az ottani polgárság értesülve kineveztetéséről öt i.­hó 18-án fényes fáklyásmenettel, s egy üdvözlő küldöttséggel tisztelte meg. Az üdvözletek végén a zenekar a nép­­hymnust hangoztatá , melyet a piaczon összegyűlt népsokaság ezerszeres éljenei követtek. * Nagyszeben­ből máj. 16-ról azon hírt köz­ült, hogy a déva-, hunyad-, sólymos-, hátszeg- és körösbányai járásokban szintén megjelentek a kolum­­bácsi legyek s számos lovat és szarvasmarhát öltek meg. Az oktatás ezen kártékony bogarak elleni óvszer alkalmazása iránt hivatalosan kihirdettetett. * Disznódon f. hó 16-án egy csűrben tűz tá­madt, s 3 óra alatt 11 lakház és 30 udvar gazdasági épülete égett le. A szerencsétlenség, fájdalom­ na­gyobbrészt a szegényebb lakosokat érte. Nagysze­ben és Resinár szomszéd lakosai az oltásban kitűnő részt vettek, úgy szintén a helyben állomásozó cs. k. tisztek is, s főkép ezeknek köszönhető, hogy a tüzet a zsindelylyel fedett lakházak és facsűrök közt oly ha­mar el lehetett nyomni. Bűnvádi eljárás. Palmer William­sb­en több megmérgezések miatt, a londoni központi törvényszék előtt. Május 14-iki ülés. (Folytatás: Lásd :B. H.tt 118. sz. a.) A főállamügyész előadása után rövid szünet múlva a terhelő tanuk kihallgatásához fogott a törvényszék. Az első tanú a már említett Fisher Ismail, borkereskedő a Cityben. Tanúsága körülbelül így szól: Szokásom lóversenyeket látogatni s fogadáso­kat tenni, s Cookot életének utolsó két évében is­mertem. 1855. nov. 12-n jelen voltam, midőn Po­­lestare lova Shrewsburyban nyertes volt. Akkor oly jól nézett ki, mint csak valaha, mióta tudom. Fái­mért igen jól ismertem, ismeretségünk kissé régibb két évesnél. Cook és Palmer Shrewsburyben, ugyan­­egy szobában laktak a holló czimü vendégfogadó­ban. Szobám az övéktől csak deszkafal­állal volt elválasztva. Nov. 14-én, estve 11 és 12 órakor szo­bájába léptem, hol Cookot, Palmert és Myatt ru­­geleyi nyergest és a vádlott barátját, egy pohár grog mellett ülve találtam. Felhivának, hogy helyet foglaljak, s Cook megkínála Palmert még egy po­hár groggal. Az utóbbi viszonzá: „Várni akarok, mig te kiittad poharadat,“ mire Cook viszonzá: „Úgy hát kiiszom“ s a poharat azonnal ajkaihoz emel­vén, majdnem egészen kiürítette. Egy perczc­el később monda: „Valaminek kell ebben a drog­ban lenni, oly borzasztón égeti torkomat.“ Palmer megragadó a poharat, azt teljesen kiitta — nem volt benne több mint egy b­eakanál tartalma — s megjegyzé: „Nincs benne semmi.“ Azalatt a jelen­levők száma még egygyel, Read úrral szaporodott. Ennek és nekem odatartá Palmer a poharat s kérdé, vájjon hiszszü­k-e, hogy valami különös van benne. Viszonzuk, hogy a pohár üres és mi abban semmit­­sem vehettünk észre. De nekem úgy látszott , hogy a pohár valami sajátságos szagot terjeszt, de hogy váljon az egyébtől származik-e mint a pálinkától, ezt nem tudom megmondani. Lord Campbell: Ajkához vette ön a po­harat ? Tanú. Nem, mylord, a pohár teljesen üres volt. Tíz percz múlva eltávoztam , miután Cook, ki már azelőtt elment, kihívott. Együtt mentünk a szobám­ba, hol mondá, mikép roszul érzi magát s kért,hogy pénzét magamhoz vegyem. Úgy hiszi, jegyzé meg, hogy az átkozott Palmer őt megmérgezte (had do­sed him.) A pénzöszveg, melyet átadott, 7—800 font volt bankjegyekben. Öném­ aludt Palmerral egy szobában. Miután a pénzt nekem átadta, újból hányt s elhagyta a szobát. Aztán ismét visszatért, panasz­kodott, hogy igen sokat szenvedett, s kért, hogy hálószobájába vigyem. Én és egy Jones nevű irószer-kereskedő kisértük. Állapota annyira meg­­foszult, hogy czélszerűnek tartom Gibson tudott hivatni. Reggeli két óráig voltunk mellette s aztán az orvost, ki már akkor kétszer volt itt, újból hi­vattuk. A beteg azalatt nyugodtabb lett, s beadtuk neki az orvos által rendelt gyógyszert. Midőn reg­gel a szobába visszatértem, Palmert találtam ott, ki abbeli sérelmét panaszlá , miszerint állítva jön, hogy ő valamit Cooknak drogjába tett. „Én nem szoktam ilyféle rosz tréfákat csinálni,“ mondá, „azt is igen jól tudom, mi volt a baj oka. A szegény Cook ittas állapotban volt.“ Ez azonban nem volt való, mert Cook legkevesbbé sem volt ittas.Ugyan­­azon reggel Cook szobámba jött, igen roszul né­zett ki, s én ismét átadtam neki pénzét. Délután a lóversenyen találkoztam vele. Ügynökül szolgál­tam neki a pályán. A második és harmadik tanú, Jones Tamás és Rend György, mennyiben a föntemlített ese­ményeknél jelen voltak, lényegben megerősítik Fi­sher tanúságát. A negyedik tanú, Gibson Skait orvos Shrews­­buryből, ezeket adja elő : Nov. 14-kén éjjel a holló czim­ű vendéglőbe hívtak. Cook hasfájás és a torokbani égetésről panaszkodott s mondá, hogy magát megm­érgezettnek hiszi. Üterét tapogattam, mely egy percz alatt 90 ütést mutatott, nyelve tiszta volt. Hánytatót javasoltam neki, kiivott egy pint vizet és hányt. A kihányt anyagban semmi sem volt, mi gyanút gerjeszthetne. Aztán rendeltem neki két labdacsot és egy italt, s többé őt nem láttam. S­h­e e sergeant (a vádlott védője): Volt önnek képzete arról, mi baja Cooknak ? T­a­n­ú : Én mint megmérgeztetési esetet gyó­gyítottam, de a kihányt anyagban semmit sem talál­tam, mi megmérgeztetésre mutatna. S­h­e­e sergeant : Látszott-e, hogy Cook ivott. Tanú: Kissé fölizgatottnak látszott, de tökéle­tesen tudta, mit tesz és mit beszél. S bee sergeant : A „fölizgatott“ szó alatt azt érti-e, hogy ittas volt? Tan­u : Nem, de veleje a grog élvezete által föl volt izgatva. Azon képzelet, hogy mérget ivott, sem maradhatott befolyás nélkül hangulatára. Erre Mills Erzsébet, szobaleány a Talbot Arms vendéglőben Rugeleyben, hallgattatott ki. Mondja : Csütörtökön a vádlott és Cook a Talbot Armsba jöttek. Az utóbbi panaszkodott, hogy roszul van. Más­nap mondá, hogy se jobban se roszabbul nem érzi magát. (Erre következett a tanúskodások so­ra, melyek már a főállamügyész fölebbi előadásá­ban benfoglalták.) Vasárnap mondá nekem Cook, hogy aludt és jobban érzi magát. 1 óra táján levest hoztak neki, s én megízleltem egy pár kanállal. Egy órával később szúrást éreztem a szívben s egész 5 óráig heves hányásom volt. Ugyanő leves okozott később Cooknak is hányást. Hétfőn novemb. 20-án est­e, borzasztóan megroszabbult állapota, s hivatá Palmert, kinek monda, hogy halálosan beteg, s Palmer labdacsokat adott be neki, melyeket a be­teg azonban csak nagy bajjal nyelt le. Egy víz- és kenyérrel tölt kanalat oly erősen szorít a fogai közé, hogy azt csak nehezen lehetett kihúzni. Palmer erre nagyon mákony szagú italt adott be neki, me­lyet majdnem azonnal kihányt. De a labdacsoknak semmi nyomát sem lehete fölfedezni. Halála per­­ezéig Cookot mindig Palmer ápolta. A törvényszék esti hetedfél órakor más­napra napolja magát. Május 15-ei ülés. A mai tárgyalások az utolszor kihallgatott Mills Erzsébetnek S­h­e­e­sergeant által tett keresztkér­déseivel kezdődött. A hozzá intézett kérdésekre kinyilatkoztatja, mikép Cook a Talbot Arms ven­déglőt először 1855. májusban látogatta meg s a reá következett három hó alatt igen gyakran tért oda be. Ez egész idő alatt soha más roszullétről nem panaszkodott, mint nyakbajáról, melyet meghű­lés által okozott magának. Az ételek és italok el­nyelése soha sem esett neki nehezen, s mennyire ő tudja, kivéve utolsó betegségét, soha orvossá­got és labdacsokat nem vett be Mielőtt Shrewsbu­­rybe ment, semmi baja sem volt, de visszatértekor roszul érezte magát. Halála előtti reggel kérdé Cooktól, hogy mit tart betegsége okának, mire vá­laszolt : „A labdacsokat, melyeket Palmer nekem fél 11 órakor beadott.“ Midőn Cook nov. 20-án esti 11 órakor beteg lett s kért, hogy minél gyorsabban orvost hivjak, Palmert hívta, ki már néhány percz múlva meg is jelent s mondá : „Még életemben ily gyorsan nem öltözködtem fel.“ Várjon meg lehetett­­e rajta látni vagy nem, hogy már ágyban feküdt, ezt nem tudja megmondani. Midőn Cook halála után ennek szobájába lépett, Palmer a boldogult kabát­jának zsebeit vizsgálta s ágya vánkosai közt turkált. Gardiner J. ügyvéd Rugeleyből, mondja, mi­kép­p jelen volt a vizsgálatnál, melyet a halottkém Cook hullájára nézve tett,s akkor gyakran késztetve érezte magát, a halottkémnél a miatt panaszkodni, hogy bizonyos kérdéseket tett s másokat tenni el­mulasztott. Mills Erzsébet kihallgatásánál azonban, mennyire emlékezik, nem volt ily panaszra oka. Brooks Anna Manchesterben él és a lóver­senyeket szokta látogatni. A shrewsbury-i lóverse­nyen is jelen volt 1855. novemberben, s látá Pal­mert is ez alkalommal. Nov. 14-én meglátogatta őt a holló czimű vendéglőben. Midőn a lépcsőzeten fölment, hogy szobájába menjen, fent a folyosón egy kis asztal mellett látta őt ülni. Egy pohár volt a kezében, melyben kevés viz látszott lenni. A po­hárban levő folyadékot fel s alá rázogatá. A folyo­són gyertya volt s Palmer árnyékban állt. Az üve­get maga s a gyertya közé tartá s a bejelentett lá­togatásra nézve mondá : „Azonnal jövök !“ Tüstént azután meglátta Brooks Annát­ Még egy két per­­czig, az üveget ide s tova rázogatva, az asztal mel­let maradt, észrevételt tett az időjárásra nézve, s aztán az üveggel egy mellette levő más szobába ment, melynek ajtaja félig nyitva állt. E szo­bában senki sem látszott lenni, Brooks legalább semmi társalgást sem hallott. 2—3 percz múlva is­mét megjelent Palmer. A pohár kezében volt, még mindig az előbbi vizet tartalmazva. Aztán saját szo­bájába ment, 3—4 percz múlva ismét kijött s tanú­nak egy pohár grogot hozott, mely reá semmi kel­lemetlen hatást sem gyakorlott. Várjon ugyanazon pohár volt-e, melyet előbb látott, ezt nem mond­hatja meg. A társalgás a lóverseny ügyeiről folyt. Másnap Palmernek Chiken nevű lova vesztes volt. Tanúnak soha sem szólt arról, hogy vesztett. Shee sergeant által kérdeztetvén kinyilatkoz­tató Brooks, mikép­p egy magas hivatalnokkal él házas viszonyban; a lóversenyeket ennek bele­egyezése nélkül látogatja. Shrewsburyben a no­vemberi versenykor sok ember megbetegedett, s ő sokszor halla azon nézetet kifejeztetni, hogy a víz meg volt mérgezve; a kórjelenségek hányás és székelés voltak. Midőn Palmer a többször említett poharat kezében tartotta, semmi sem volt viseleté­ben, mi gyanút ébreszthetett volna. Gyaníthatólag valami hűsítő italt akart magának elkészíteni s a vizet várta. A főállamügyész kérdésére viszonozza tanú, mikép Palmerrel több év óta baráti viszony­ban állt. (Folyt. köv.) Szinházi előadások. A nemzeti színpadon: „Okos bolond.“ Ered. vígszinmű 3 felv. dalokkal.Irta Szigeti József. A pesti német szinpadon: „Die Blu­­mengeister oder: Wo weilt das Glück.“ Ro­mantisch-komisches Zauberspiel mit Gesang und Tanz in 5 Abth. Dunavizállás,május 24. 5' 8' 6"' 0 fölött. Adalékok az 185­5­-ben Pestváros és környékében dühöngött cholerajárvány statistikájához. Dr. T­o­rm­a­y Károly pestvárosi főorvostól. (Folytatás.Lásd a „Budap. Hirt.“ 115. számát.) Tekintve a betegek forgalmát 1854—55. évben összehasonlítva az előbbi évekkel, a következő rovat helyes átnézetet nyújtana az ezen nagyszerű közinté­zetben szerelt betegekről : ’ így tehát a múlt 10 évről egy évre általában esik 8364 beteg; ezek közt a fizetők úgy aránylottak az ingyenesekhez mint 1: 2,3; az állandók az idege­nekhez mint 1­­4,33-hoz. A betegek tagosítását tekintve, a múlt 5 évről vett minden ezer beteg közt volt : 261,24 napszámos. 253,55 szolgáló. 74,05 czipész. 2­43,37 varrónő. 38,s1 gyermek. 33,38 szabó. 25,34 asztalos. 20,00 a műveltebb osztályból. 15,27 cs­­h. fináncz­ katona. 14,47 sütő 13,05 lakatos/ * 12,67 mosónő, 11,7­ kőműves, sat.’ A gyermekkórházban 3387 beteg gyer­mek orvosoltatott, és pedig 3046 járuló és 564 fekvő beteg; ez utóbbiakból elbocsáttatott 234 meghalt 69,s 1855.november hó elejével további gondozás alatt maradt 26. A betegségi állapot változott 15 s 22 közt 7066 összes ápolási nappal. Mi a betegségek nemét illeti, az orvosolt beteg­ségek összegéhez következő százalék arányban ál­lottak : a) agy — nyúltagy és idegek bántalmai 7,70 — ezekből a váltóláz: 3,37 " b) az érzékszerveké 7, 51 c) a száj s orr üreg bántalmai 5, 75 d) a lehelés szerveké 18, 10 e) az emésztésszervek s ezek mellék­képleteié 20, 43 f) a hód- és ivarszervekéi 1, 15 g) a bőr és sejtszövet bajai 8,87 h) átalános betegségeké 13, 50 — ezekből a hagymáz • 0, 45 — .........a hányszékelés: 1, 10 i) külbántalmakéi 17, 00 Az izraelita kórházban 665 beteg, és pe­dig 528 férfi, 137 nő orvosoltatott; ezek közöl 527 gyógyulva, 40 javulva bocsáttatott el; meghalt 70. Az év végével kezelés alatt maradt 28. E szerint a gyógyultak az összes betegedéshez 79, 21­ a meg­haltak 4, 21 százaléki viszonyban állottak. Az egyes betegségek nemét illetőleg legnagyobb számmal volt: a folytonos láz 28, 17 — ebből a hagymáz 8, ou sat­ százaléki arányban állottak. A pestbudai kereskedő-testület kórhá­zában 92 fekvő­beteg, a kórházon kívül pedig 354 beteg orvosoltatott; legtöbben estek váltólázba, és ezek az összes betegedéshez 25,00 száz­ arányban áll­tak. Hányszékelési eset itt nem fordult elő. A városi szegény­ápoló intézetben 319 beteg, és pedig 115 férfi, 204 nő szereltetett; gyógyult és javult: 239; meghalt 59. Uralkodó be­tegségek hasmenés és hányszékelés valának. A városi kényszerítő dologházban 533 betegedési eset fordult elő, és pedig 216 férfi, 317 nő szereltetett, legtöbb hasmenésben s­­üteg­­ben. A fegyenczek és bünkönczök kórházá­ban 1972 beteg számíttatott, és pedig 1390 férfi, 582 nő orvosoltatott; ezek közöl 31 meghalt. Az uralkodó körok valának: Bácsi börze, május 23. (Távirati közlés.) Bankrészvény ........................... . , 1116 Államkötelezvény 5% ...... — dto 4%.........................................— Nemzeti kölcsön 5%..........................................58 1835—diki sorsjegy .. . . — 1839—diki — .. . .. . ...... . 131% 1854-diki — . . .. . l| jJL 0 1083/» Földtehermentesítési köt. . ... . . 76% Államvasútrézv­ény . ..........................— Éjszaki vaspálya..­ . . .• . . .­­. 2910 Dunagőzhajózás..............................................605 Augsburg. . . ... . . . 102­4 Hamburg................................ 747/g London .... Y . . . . 102% Cs. kir. arany ....... — a váltóláz Hí 13 a kifolyások 10, 50 i— ezekből hányszékelés 5, 11 a lobos bántalmak 6, oo a csúzos és hurutos bántalmak 34, 00­ a senyvek 17, 06 1 a folytonos lázak 10, 50/ Százaléki . . . ezekből hagymáz 5,6o V viszony­a gümőkór 6, 69- ban a hasmenés 6­ oil állottak — hányszékelés nem mutatkozott 1 a váltóláz 19­87/ (Folytat­tátik) Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS. *

Next