Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)
1856-05-25 / 120. szám
többszöri kihívást és zajos tetszést érdemelt. Többek közt a „Rózsadal“ itt még soha sem adatott elő oly szépen. Dicsérettel és teljes méltánylással említjük meg Itt Mayer urat is Lyonés szerepében, ki annak több részeit kitünöleg szépen s a közönség teljes méltánylását megnyerve adta. * Az erdélyi vasút tárgyában, a kolozsvári gazdasági egyesületben tartott előadás utolsó része az építési tőkealapot tárgyazza. Az értekező az építésre szükséges 40 milliót belhoni erők által akarja behajtani. Az építésnek 6 év alatt kell befejeztetnie. — Honnan szereztessék e befektetési tőke, erre nézve az előadó hosszabb fejtegetésbe nem bocsátkozik; az állam nem fogja e pályát építeni, miután az álladalmi pályák eladása alapelvül van kimondva; egy idegen társaság szintén nem, mert Erdélyen kívül is talál elég jövedelmes vállalatot, s ezenkívül az itteni viszonyok is kevéssé ismeretesek. Tehát a pálya építése csak úgy történhetik, hogy a vállalat alapját két erdélyi testület és magánosok létesítsék,kiknek érdekeit a pályaépítés legközelebb érinti, s a tőke egy része belhoni erők által hajtassák be, s idegen erők hozzájárulásával 40 millióra emeltessék. Az értekező tehát egy egyletet indítványoz, mely legelőbb is a szükséges 160,000 ftot teremtse elő az első munkálatokra. Mindenekelőtt azonban 50,000 ft kell, ezeket ezer ftos előleges részvények által lehetne beszerezni, s majdan a fölveendő ügyvédek, társulati titkár s trachozással megbízott mérnökök fizetésére szolgálnának. A pályaépítésre jó forrást vél az értekező találni azon milliókban, melyek a földtehermentesítés által jövendnek folyamatba. Azt tartja, hogy minden erdélyi hazafinak kötelessége a hazától nyert tőkét újra a haza hasznára fordítani. Hasonlóképen reméli azt is, hogy miután a tervben levő pálya nem csupán Erdély koronaország, hanem az egész birodalom sőt az európai kereskedésnek is nagy érdekében van, a magas kormány gyámolítani fogja azt, és egyéb kedvezményeken kívül legalább 5% osztalék biztosításában is részesítendi. Reméli továbbá, hogy Erdély földbirtokosai, kik bérmérési kisebb királyi haszonvétellel bírnak, ez egyedáruságukról a pályaépítés ideje alatt lemondanak, hogy ekkor a munkabér csekélyebb lehessen. Az előadás végén indítványozott pontokra nézve a gyűlés elhatározó, hogy a mezőgazdasági egylet mint már alakult testület, a tervet tartalék nélkül elfogadja, s egyszersmind a végrehajtás megindítására következő előintézkedéseket tegyen: 1) A cs. k. kereskedelmi ministeriumhoz fölterjesztendő engedélyérti kérvény gr. Mikó Imre ur . exeja s Dietrich Sámuel nagykereskedő s iparkamrai elnök nevében szerkesztessék és nyujtassék be. 2) Az előmunkálatokra szükséges 50,000 ft 50 darab Cl 000 ftos előleg-részvérig Utján hajtassák be, s részükre a törvényes kamatokon kivül 6°/0 osztalék biztosíttassák, ezeket annak idejében az alakulandó egyesület fogja kibocsátani 3) A gyűlés felszólítja Paget urat, hogy Clarke úrral magát összeköttetésbe téve, ezt nevében kérje fel az előmunkálatok vezetésére. 4) A kérvényzők Bécsben ügyvezetőül dr. Bach Ágoston hites jegyző urat azonnal fölhatalmazzák érdekeik képviselésére. Végre a gyűlés aláírás megnyitását határozta el, azok részére, kik az élőmunkák költségeinek beszerzésében előleg-részvény útján részt venni óhajtanak. * Aradról máj. 22-ről írja az „Arader Ztt.“ miszerint Horváth Ádám úrnak pár nap előtt legfelsőbb helyről leérkezett végleges kineveztetése Arad városa polgármesterévé, az ottani lakosság minden osztályában a legörvendetesebb hatást idézte elő. A lakosság a magas kormány részéről kitűnő kegynek tekinti, hogy választása ezen férfiúra esett, ki a mellett hogy aradi születésű, ideiglenesen viselt hivatala alatt már a legczélszerűbb javításokat és reformokat eszközölte a város javára. Mily osztatlan rokonszenvben részesül az új polgármester úr, világosan bizonyítja azon körülmény, hogy az ottani polgárság értesülve kineveztetéséről öt i.hó 18-án fényes fáklyásmenettel, s egy üdvözlő küldöttséggel tisztelte meg. Az üdvözletek végén a zenekar a néphymnust hangoztatá , melyet a piaczon összegyűlt népsokaság ezerszeres éljenei követtek. * Nagyszebenből máj. 16-ról azon hírt közült, hogy a déva-, hunyad-, sólymos-, hátszeg- és körösbányai járásokban szintén megjelentek a kolumbácsi legyek s számos lovat és szarvasmarhát öltek meg. Az oktatás ezen kártékony bogarak elleni óvszer alkalmazása iránt hivatalosan kihirdettetett. * Disznódon f. hó 16-án egy csűrben tűz támadt, s 3 óra alatt 11 lakház és 30 udvar gazdasági épülete égett le. A szerencsétlenség, fájdalom nagyobbrészt a szegényebb lakosokat érte. Nagyszeben és Resinár szomszéd lakosai az oltásban kitűnő részt vettek, úgy szintén a helyben állomásozó cs. k. tisztek is, s főkép ezeknek köszönhető, hogy a tüzet a zsindelylyel fedett lakházak és facsűrök közt oly hamar el lehetett nyomni. Bűnvádi eljárás. Palmer Williamsben több megmérgezések miatt, a londoni központi törvényszék előtt. Május 14-iki ülés. (Folytatás: Lásd :B. H.tt 118. sz. a.) A főállamügyész előadása után rövid szünet múlva a terhelő tanuk kihallgatásához fogott a törvényszék. Az első tanú a már említett Fisher Ismail, borkereskedő a Cityben. Tanúsága körülbelül így szól: Szokásom lóversenyeket látogatni s fogadásokat tenni, s Cookot életének utolsó két évében ismertem. 1855. nov. 12-n jelen voltam, midőn Polestare lova Shrewsburyban nyertes volt. Akkor oly jól nézett ki, mint csak valaha, mióta tudom. Fáimért igen jól ismertem, ismeretségünk kissé régibb két évesnél. Cook és Palmer Shrewsburyben, ugyanegy szobában laktak a holló czimü vendégfogadóban. Szobám az övéktől csak deszkafalállal volt elválasztva. Nov. 14-én, estve 11 és 12 órakor szobájába léptem, hol Cookot, Palmert és Myatt rugeleyi nyergest és a vádlott barátját, egy pohár grog mellett ülve találtam. Felhivának, hogy helyet foglaljak, s Cook megkínála Palmert még egy pohár groggal. Az utóbbi viszonzá: „Várni akarok, mig te kiittad poharadat,“ mire Cook viszonzá: „Úgy hát kiiszom“ s a poharat azonnal ajkaihoz emelvén, majdnem egészen kiürítette. Egy perczcel később monda: „Valaminek kell ebben a drogban lenni, oly borzasztón égeti torkomat.“ Palmer megragadó a poharat, azt teljesen kiitta — nem volt benne több mint egy beakanál tartalma — s megjegyzé: „Nincs benne semmi.“ Azalatt a jelenlevők száma még egygyel, Read úrral szaporodott. Ennek és nekem odatartá Palmer a poharat s kérdé, vájjon hiszszük-e, hogy valami különös van benne. Viszonzuk, hogy a pohár üres és mi abban semmitsem vehettünk észre. De nekem úgy látszott , hogy a pohár valami sajátságos szagot terjeszt, de hogy váljon az egyébtől származik-e mint a pálinkától, ezt nem tudom megmondani. Lord Campbell: Ajkához vette ön a poharat ? Tanú. Nem, mylord, a pohár teljesen üres volt. Tíz percz múlva eltávoztam , miután Cook, ki már azelőtt elment, kihívott. Együtt mentünk a szobámba, hol mondá, mikép roszul érzi magát s kért,hogy pénzét magamhoz vegyem. Úgy hiszi, jegyzé meg, hogy az átkozott Palmer őt megmérgezte (had dosed him.) A pénzöszveg, melyet átadott, 7—800 font volt bankjegyekben. Öném aludt Palmerral egy szobában. Miután a pénzt nekem átadta, újból hányt s elhagyta a szobát. Aztán ismét visszatért, panaszkodott, hogy igen sokat szenvedett, s kért, hogy hálószobájába vigyem. Én és egy Jones nevű irószer-kereskedő kisértük. Állapota annyira megfoszult, hogy czélszerűnek tartom Gibson tudott hivatni. Reggeli két óráig voltunk mellette s aztán az orvost, ki már akkor kétszer volt itt, újból hivattuk. A beteg azalatt nyugodtabb lett, s beadtuk neki az orvos által rendelt gyógyszert. Midőn reggel a szobába visszatértem, Palmert találtam ott, ki abbeli sérelmét panaszlá , miszerint állítva jön, hogy ő valamit Cooknak drogjába tett. „Én nem szoktam ilyféle rosz tréfákat csinálni,“ mondá, „azt is igen jól tudom, mi volt a baj oka. A szegény Cook ittas állapotban volt.“ Ez azonban nem volt való, mert Cook legkevesbbé sem volt ittas.Ugyanazon reggel Cook szobámba jött, igen roszul nézett ki, s én ismét átadtam neki pénzét. Délután a lóversenyen találkoztam vele. Ügynökül szolgáltam neki a pályán. A második és harmadik tanú, Jones Tamás és Rend György, mennyiben a föntemlített eseményeknél jelen voltak, lényegben megerősítik Fisher tanúságát. A negyedik tanú, Gibson Skait orvos Shrewsburyből, ezeket adja elő : Nov. 14-kén éjjel a holló czimű vendéglőbe hívtak. Cook hasfájás és a torokbani égetésről panaszkodott s mondá, hogy magát megmérgezettnek hiszi. Üterét tapogattam, mely egy percz alatt 90 ütést mutatott, nyelve tiszta volt. Hánytatót javasoltam neki, kiivott egy pint vizet és hányt. A kihányt anyagban semmi sem volt, mi gyanút gerjeszthetne. Aztán rendeltem neki két labdacsot és egy italt, s többé őt nem láttam. She e sergeant (a vádlott védője): Volt önnek képzete arról, mi baja Cooknak ? Tanú : Én mint megmérgeztetési esetet gyógyítottam, de a kihányt anyagban semmit sem találtam, mi megmérgeztetésre mutatna. Shee sergeant : Látszott-e, hogy Cook ivott. Tanú: Kissé fölizgatottnak látszott, de tökéletesen tudta, mit tesz és mit beszél. S bee sergeant : A „fölizgatott“ szó alatt azt érti-e, hogy ittas volt? Tanu : Nem, de veleje a grog élvezete által föl volt izgatva. Azon képzelet, hogy mérget ivott, sem maradhatott befolyás nélkül hangulatára. Erre Mills Erzsébet, szobaleány a Talbot Arms vendéglőben Rugeleyben, hallgattatott ki. Mondja : Csütörtökön a vádlott és Cook a Talbot Armsba jöttek. Az utóbbi panaszkodott, hogy roszul van. Másnap mondá, hogy se jobban se roszabbul nem érzi magát. (Erre következett a tanúskodások sora, melyek már a főállamügyész fölebbi előadásában benfoglalták.) Vasárnap mondá nekem Cook, hogy aludt és jobban érzi magát. 1 óra táján levest hoztak neki, s én megízleltem egy pár kanállal. Egy órával később szúrást éreztem a szívben s egész 5 óráig heves hányásom volt. Ugyanő leves okozott később Cooknak is hányást. Hétfőn novemb. 20-án este, borzasztóan megroszabbult állapota, s hivatá Palmert, kinek monda, hogy halálosan beteg, s Palmer labdacsokat adott be neki, melyeket a beteg azonban csak nagy bajjal nyelt le. Egy víz- és kenyérrel tölt kanalat oly erősen szorít a fogai közé, hogy azt csak nehezen lehetett kihúzni. Palmer erre nagyon mákony szagú italt adott be neki, melyet majdnem azonnal kihányt. De a labdacsoknak semmi nyomát sem lehete fölfedezni. Halála perezéig Cookot mindig Palmer ápolta. A törvényszék esti hetedfél órakor másnapra napolja magát. Május 15-ei ülés. A mai tárgyalások az utolszor kihallgatott Mills Erzsébetnek Sheesergeant által tett keresztkérdéseivel kezdődött. A hozzá intézett kérdésekre kinyilatkoztatja, mikép Cook a Talbot Arms vendéglőt először 1855. májusban látogatta meg s a reá következett három hó alatt igen gyakran tért oda be. Ez egész idő alatt soha más roszullétről nem panaszkodott, mint nyakbajáról, melyet meghűlés által okozott magának. Az ételek és italok elnyelése soha sem esett neki nehezen, s mennyire ő tudja, kivéve utolsó betegségét, soha orvosságot és labdacsokat nem vett be Mielőtt Shrewsburybe ment, semmi baja sem volt, de visszatértekor roszul érezte magát. Halála előtti reggel kérdé Cooktól, hogy mit tart betegsége okának, mire válaszolt : „A labdacsokat, melyeket Palmer nekem fél 11 órakor beadott.“ Midőn Cook nov. 20-án esti 11 órakor beteg lett s kért, hogy minél gyorsabban orvost hivjak, Palmert hívta, ki már néhány percz múlva meg is jelent s mondá : „Még életemben ily gyorsan nem öltözködtem fel.“ Várjon meg lehetette rajta látni vagy nem, hogy már ágyban feküdt, ezt nem tudja megmondani. Midőn Cook halála után ennek szobájába lépett, Palmer a boldogult kabátjának zsebeit vizsgálta s ágya vánkosai közt turkált. Gardiner J. ügyvéd Rugeleyből, mondja, miképp jelen volt a vizsgálatnál, melyet a halottkém Cook hullájára nézve tett,s akkor gyakran késztetve érezte magát, a halottkémnél a miatt panaszkodni, hogy bizonyos kérdéseket tett s másokat tenni elmulasztott. Mills Erzsébet kihallgatásánál azonban, mennyire emlékezik, nem volt ily panaszra oka. Brooks Anna Manchesterben él és a lóversenyeket szokta látogatni. A shrewsbury-i lóversenyen is jelen volt 1855. novemberben, s látá Palmert is ez alkalommal. Nov. 14-én meglátogatta őt a holló czimű vendéglőben. Midőn a lépcsőzeten fölment, hogy szobájába menjen, fent a folyosón egy kis asztal mellett látta őt ülni. Egy pohár volt a kezében, melyben kevés viz látszott lenni. A pohárban levő folyadékot fel s alá rázogatá. A folyosón gyertya volt s Palmer árnyékban állt. Az üveget maga s a gyertya közé tartá s a bejelentett látogatásra nézve mondá : „Azonnal jövök !“ Tüstént azután meglátta Brooks Annát Még egy két perczig, az üveget ide s tova rázogatva, az asztal mellet maradt, észrevételt tett az időjárásra nézve, s aztán az üveggel egy mellette levő más szobába ment, melynek ajtaja félig nyitva állt. E szobában senki sem látszott lenni, Brooks legalább semmi társalgást sem hallott. 2—3 percz múlva ismét megjelent Palmer. A pohár kezében volt, még mindig az előbbi vizet tartalmazva. Aztán saját szobájába ment, 3—4 percz múlva ismét kijött s tanúnak egy pohár grogot hozott, mely reá semmi kellemetlen hatást sem gyakorlott. Várjon ugyanazon pohár volt-e, melyet előbb látott, ezt nem mondhatja meg. A társalgás a lóverseny ügyeiről folyt. Másnap Palmernek Chiken nevű lova vesztes volt. Tanúnak soha sem szólt arról, hogy vesztett. Shee sergeant által kérdeztetvén kinyilatkoztató Brooks, miképp egy magas hivatalnokkal él házas viszonyban; a lóversenyeket ennek beleegyezése nélkül látogatja. Shrewsburyben a novemberi versenykor sok ember megbetegedett, s ő sokszor halla azon nézetet kifejeztetni, hogy a víz meg volt mérgezve; a kórjelenségek hányás és székelés voltak. Midőn Palmer a többször említett poharat kezében tartotta, semmi sem volt viseletében, mi gyanút ébreszthetett volna. Gyaníthatólag valami hűsítő italt akart magának elkészíteni s a vizet várta. A főállamügyész kérdésére viszonozza tanú, mikép Palmerrel több év óta baráti viszonyban állt. (Folyt. köv.) Szinházi előadások. A nemzeti színpadon: „Okos bolond.“ Ered. vígszinmű 3 felv. dalokkal.Irta Szigeti József. A pesti német szinpadon: „Die Blumengeister oder: Wo weilt das Glück.“ Romantisch-komisches Zauberspiel mit Gesang und Tanz in 5 Abth. Dunavizállás,május 24. 5' 8' 6"' 0 fölött. Adalékok az 1855-ben Pestváros és környékében dühöngött cholerajárvány statistikájához. Dr. Tormay Károly pestvárosi főorvostól. (Folytatás.Lásd a „Budap. Hirt.“ 115. számát.) Tekintve a betegek forgalmát 1854—55. évben összehasonlítva az előbbi évekkel, a következő rovat helyes átnézetet nyújtana az ezen nagyszerű közintézetben szerelt betegekről : ’ így tehát a múlt 10 évről egy évre általában esik 8364 beteg; ezek közt a fizetők úgy aránylottak az ingyenesekhez mint 1: 2,3; az állandók az idegenekhez mint 14,33-hoz. A betegek tagosítását tekintve, a múlt 5 évről vett minden ezer beteg közt volt : 261,24 napszámos. 253,55 szolgáló. 74,05 czipész. 243,37 varrónő. 38,s1 gyermek. 33,38 szabó. 25,34 asztalos. 20,00 a műveltebb osztályból. 15,27 csh. fináncz katona. 14,47 sütő 13,05 lakatos/ * 12,67 mosónő, 11,7 kőműves, sat.’ A gyermekkórházban 3387 beteg gyermek orvosoltatott, és pedig 3046 járuló és 564 fekvő beteg; ez utóbbiakból elbocsáttatott 234 meghalt 69,s 1855.november hó elejével további gondozás alatt maradt 26. A betegségi állapot változott 15 s 22 közt 7066 összes ápolási nappal. Mi a betegségek nemét illeti, az orvosolt betegségek összegéhez következő százalék arányban állottak : a) agy — nyúltagy és idegek bántalmai 7,70 — ezekből a váltóláz: 3,37 " b) az érzékszerveké 7, 51 c) a száj s orr üreg bántalmai 5, 75 d) a lehelés szerveké 18, 10 e) az emésztésszervek s ezek mellékképleteié 20, 43 f) a hód- és ivarszervekéi 1, 15 g) a bőr és sejtszövet bajai 8,87 h) átalános betegségeké 13, 50 — ezekből a hagymáz • 0, 45 — .........a hányszékelés: 1, 10 i) külbántalmakéi 17, 00 Az izraelita kórházban 665 beteg, és pedig 528 férfi, 137 nő orvosoltatott; ezek közöl 527 gyógyulva, 40 javulva bocsáttatott el; meghalt 70. Az év végével kezelés alatt maradt 28. E szerint a gyógyultak az összes betegedéshez 79, 21 a meghaltak 4, 21 százaléki viszonyban állottak. Az egyes betegségek nemét illetőleg legnagyobb számmal volt: a folytonos láz 28, 17 — ebből a hagymáz 8, ou sat százaléki arányban állottak. A pestbudai kereskedő-testület kórházában 92 fekvőbeteg, a kórházon kívül pedig 354 beteg orvosoltatott; legtöbben estek váltólázba, és ezek az összes betegedéshez 25,00 száz arányban álltak. Hányszékelési eset itt nem fordult elő. A városi szegényápoló intézetben 319 beteg, és pedig 115 férfi, 204 nő szereltetett; gyógyult és javult: 239; meghalt 59. Uralkodó betegségek hasmenés és hányszékelés valának. A városi kényszerítő dologházban 533 betegedési eset fordult elő, és pedig 216 férfi, 317 nő szereltetett, legtöbb hasmenésben sütegben. A fegyenczek és bünkönczök kórházában 1972 beteg számíttatott, és pedig 1390 férfi, 582 nő orvosoltatott; ezek közöl 31 meghalt. Az uralkodó körok valának: Bácsi börze, május 23. (Távirati közlés.) Bankrészvény ........................... . , 1116 Államkötelezvény 5% ...... — dto 4%.........................................— Nemzeti kölcsön 5%..........................................58 1835—diki sorsjegy .. . . — 1839—diki — .. . .. . ...... . 131% 1854-diki — . . .. . l| jJL 0 1083/» Földtehermentesítési köt. . ... . . 76% Államvasútrézvény . ..........................— Éjszaki vaspálya.. . . .• . . .. 2910 Dunagőzhajózás..............................................605 Augsburg. . . ... . . . 1024 Hamburg................................ 747/g London .... Y . . . . 102% Cs. kir. arany ....... — a váltóláz Hí 13 a kifolyások 10, 50 i— ezekből hányszékelés 5, 11 a lobos bántalmak 6, oo a csúzos és hurutos bántalmak 34, 00 a senyvek 17, 06 1 a folytonos lázak 10, 50/ Százaléki . . . ezekből hagymáz 5,6o V viszonya gümőkór 6, 69- ban a hasmenés 6 oil állottak — hányszékelés nem mutatkozott 1 a váltóláz 1987/ (Folytattátik) Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS. *