Budapesti Hírlap, 1856. június (126-150. szám)

1856-06-03 / 127. szám

Pest. Kedd. Megjelenik a lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : fél é­vr­e 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­él é­vre: 8 frt, évne­gyedre : 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4ki számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 8-ire sz. a. 1-ső emeleten Kiadó hivatal van . Egyetem-u­tezában, 2-ik szám alatt, földszint* HÍRLAP. A „Budapesti Hírlap“ el­őfizetési ár­a : Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . . Vidéken évnegyedre . . félévre. .. . Pesten előfizethetni a tatában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarék­­pénztár-é­pületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. 8 — . 5 — 10 — ál irt kiadóhiva­ Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivataliban, E­gyetem-atezM, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. poetahivatalniL Előfize­tést tartalmazd levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz atask­anddk. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyministeriumnak 1854 május 6. kelt rendelete kiható Magyarországra, *­ melylyel a bel és pénzügyministe­­riumokkal egyetértöleg a föld tehermentesítési tőkék kirende­lése körüli eljárásnál kibocsátandó hirdetmények közzététele iránt, az 1854 január 16-n kelt legfelsőbb nyiltparancs (bí­rod. törv. lap 21 sz.) 28. § értelmeztetik. Azon kérdés folytán, vájjon a földtehermentesi­­tési tőkék elrendelése körüli eljárásnál kibocsátandó hirdetvények az 1854. január 16. kelt legfelsőbb nyiltparancs (birodalmi törvénylap 21 szám.) 28 § -hoz képest, Magyarország öt közigazgatási terü­leteinek, a bírói közzétételekre rendelt valamennyi hírlapjaiba beiktatandók-e, és vájjon e tárgyban va­lamely mulasztás az eljárás semmiségét vonja-e maga­­után; az igazságügyi ministérium a bel és pénzügyi ministériummal egyetértőleg kijelentendőnek találja, miszerint a bíróságok az idézett törvényc­ikk világos rendeletéhez képest a hirdetményeknek a törvény­­házom­ kifüggesztésén s a „Wiener Zeitung“ba iktatá­sán kívül, azoknak az ország m­énzigazgatási ítü­letén a bírói közzétételekre rendelt hírlapokbai há­romszori beiktatásáról is kötelesek ugyan gondos­kodni; hogy mindazáltal ezen törvényes formaságok figyelmen kívül hagyása az eljárás semmiségét, — a törvény ezt világosan ki nem mondván — feltétlenül maga után nem vonja, s hogy csak a felsőbb bíró­ságok tartoznak előforduló alkalommal, minden kö­rülmények szoros megfontolása után megítélni, vájjon a mulasztás az érdekeltek jogainak oly hátrányát vagy veszélyezését vonta-e maga után, mely az el­járás egészbeni vagy részbeni megszüntetését szük­ségessé teszi. Báró K r a u s s s. k. A belügyi s a vallás- és közoktatási ministeriumoknak 1856. május 2. kelt kibocsátványa, **) kihatol minden koro­­naországokra, a sebészetből approbált irgalmas barátoknak, a sebészet világi állapotban leendő gyakorlására­ nem jogosí­tása tárgyában. A sebészekül appróbált irgalmas barátok, a rend­ből lett kilépésük után, világi állapotban, a sebészet gyakorlására jogosítva nincsenek, miért is minden ilyen barát oklevele, a rendbeli kilépése alkalmával, az illető hatóság által azon testületnek, mely azt kiadta, visszaszolgáltatandó. Báró Bach s. k., Gróf T­h­u­n s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jun. 2. II. (Politikai szemle.) Több lapokban szó van a német udvaroknál kézbesített körsürgöny­­r­ő­l, mely a bécsi kabinet részéről Olaszországban követendő politika iránt adna felvilágosítást. A dol­­got a „Kreutzig“ levelezője nem egészen úgy adja elő. Körsürgöny t. i. nem ment a német udvarok­hoz, hanem az egyes udvaroknál lévő cs. k. képvi­selők utasíttattak, hogy azon sürgönyt, melyet a bécsi kabinet az olaszországi nagyobb udvarokhoz intézni jónak látta, azon német udvar tudomására juttassák, melynél meghitelesítvék. Aztán a diplo­­matiai közlésnek czélja nem azon biztosítás, hogy „Austria nem fenyegeti az olasz kormányok önál­lóságát.“ Ily biztosítást, és épen német szövetséges társak irányában, a cs. kormánynak külön diploma­­tiai nyilatkozat tárgyává tennie legalább is fölösle­ges leendő. A dolog nem áll úgy, hogy Austriának­ állítólagos támadó szándékok miatt mentegetődzni kellene. Mi az olasz kormányokhoz intézett körsür­gönyt illeti, annak tartalma körülbelül ugyanaz, mi az „O. Corr.“ ide vonatkozó, lapunk 123. számában közlött czikkében foglaltatik, mely az austriai né­zeteket elég világos és határozott szavakban fejezé ki. E nézetek azonosak a párisi békecongressuséi­­val : t. i. szilárd békét alkotni, s a mennyiben erre némely egyes államokban belső reformok volnának szükségesek, azoknak minden külső kényszer, a souverain függetlenség minden nyomása nélkül *­ Bir.*törvl. 1856. máj. **) U. o. 71. sz. 10 XX. db. 76. sz. belső önkénytességből létesítésére annyi befolyás­sal lenni, mennyit a fönnálló jogok tiszteletben tartása megenged. Ily értelemben lehet és kell venni az austriai és franczia kormányoknak az olasz félsziget némely udvarainak­ tanácsadó beavatkozását. Ily szempontból kell magyaráznunk továbbá II. Sán­dor császár legutolsó amnestiatényét. Az erre vonatkozó, alább­­olvasható körsürgönyből látjuk, mikép Sándor császár önkényt, külső ösztönzés nélkül hoz oly határozatokat, melyeket a béke szilárdságára üdvösöknek hisz , s melyek által név szerint a lengyel kérdést teljesen meg­fosztja minden súlytól , melylyel az talán még mint Európát bármely távolban fenyegető elem bír­hatott. Ily tényállás mellett csak históriai érdekkel a múltra, de semmi politikai súlylyal a jövőre nem bir azon tiltakozvány, melyet Parisban néhány len­gyelek, kik magukat „a párisi lengyel menekültek képviselődnek írták alá, nyújtottak be Angola, Francziaország, Austria, Szardínia s Törökország teljhatalmazottjainak, melyben a­miatt tiltakoznak, hogy a békeszerződvény Lengyelországról semmit sem határozott, sőt még csak a jegyzőkönyvek sem tartalmaznak de csak egy árva szót sem. Hogy a lefolyt háború mindjárt eleinte különféle nemzeti­ségi reményeket ébresztett , ismeretes dolog ; mennyiben voltak e remények többé kevesbbé valamely részről bátorítva ? nem fürkészszük; hogy azok vége csalódás lesz, azt minden józan szemlélő előre tudható. Hogy azonban a háború mégis név szerint a lengyelekre nézve sem lett eredménytelen, azt Sándor császár fennerősített ténye­s ígéretei bizonyítják, s annál szebb s nem tiltakozást de köszönetet érdemel, hogy azok vé­gett nem volt szükség congressusi emlékeztetésekre. Ha e tiltakoz­ványt Cavour gróf ismeretes memo­randumával összehasonlítjuk, szemeinkbe tünend, mikép azok alapelvekre nézve úgy hasonlítnak egy­máshoz, mint egyik tojás a­­ másikhoz. Ez alapelv mindeniknél forradalmi, melyet a congressus hajó­menekültek a lengyel földeket akarták illető sou­­verainjeiktől elszakíttatni; itt is ott is Napoleoncodex a jelszó; itt is ott is vészes tűzhely terveztetik vala az európai béke biztosítékául elismert mai souve­­rainjog- és államviszonyok folytonos fenyegetésére, s minden inkább, mint garancia jövőbeni megráz­­kódások ellen, leendő az eredmény. Ezt tagadni nem lehet, valamint azt sem, hogy ily irányú törekvések­nek az Európa sorsa fölött határozó nagy hatalmak pártolására számítaiok nem lehet, s midőn S­á­n­­or császár a lengyeleknek , őket Varsóban jóin­dulatáról biztosítva, bizalom teljesen jobbját nyújtva, ezt mondá: „ne ábrándozzatok“—e két szóban oly figyelmeztető intést adott, melynek jelentése messze tullhat az orosz határokon. Bár megértenék azt azok kikhez nem egyenesen intéztetett, mert ha vala­hol, bizonyára a politikában igaz mit a költő mond, hogy: ábrándozás az élet megrontója. Említettük, hogy a jasszyi díván egy a hospodár­­hoz intézett feliratában a két fejedelemség egye­sítése mellett nyilatkozott. Feltűnő, hogy a franczia kormány, mely korábban félhivatalos lapjai által ez eszmét megtámadtatá, most azt tetszéssel látszik fogadni, sőt ha hinni lehet, maga idézte volna elő moldvai divánhatározatot. A távirati sürgönyt, mely azt Párisba közlé, a lapok nagy megelége­déssel fogadták s örömmel jelentik, hogy azon combinatiot a fejedelemségekbeli közvélemény ked­­vezőleg fogadta, egyszersmind remélik, hogy a bu­­karesti bizottmány a moldvai bojárok e szavazását kellő figyelembe veendi.Mi már régebben bőven kifej­­tek egy ily egyesítés hátrányait,s ma csak azon egyet ismételjük, vaikép ha azon terv foganatosítása csak­ugyan komolyan megkísértetnék, nem hisszük, hogy az sikerüljön a nélkül,hogy a török szultán szuverai­­nitása s területi jelen álladéka biztosításának a mart. 30-iki békekötvény alaplényegét képező elve meg­sértetnék. Anglia s az Egyesült államok közt a viszonyok mind komolyabbak kezdenek lenni; az angol lapok hangja folyvást ellenségesebb. A „Times“ csak a két állam külügye titkárainak személyes találkozásá­tól s­ egy harmadik hatalom választott bíróságától, remél m­ég valamit. A „Globe“ erélyesen panasz­­kodik, hogy az Egyesült­ államok W­a­­­k­e­r kor­mányának elismerése által megszegték a Clayton- Bulwer szerződést. A nevezett lap ezt a nicaraguai terület indirect elfoglalásának s első lépésnek tekinti egy véd- és daczszövetséghez a bitorló Walkerral. Az alább olvasható amerikai posta több idevágó érdekes hírt hoz. Az angol lapok más nótát kezdenek fúni Olasz­országnak, mint eddig. Többi közt a „Morning­ Post“ mely néhány nap előtt ugyancsak belefúrt a kedélyizgatás trombitájába, ma igen világosan érté­sére adja az olaszoknak, hogy Anglia minden forradalmi kísérletet visszautasí­tana. E fordulatnak valóban az olaszok maguk ör­vendhetnek legjobban, mert felnyílik szemük oly Bécs, máj. 31. A Az ipartörvény s a vámleszállítási rendszabá­lyok képezik most azon várandóságot, mely az el­méket kizárólag foglalkoztatja, s lapjainkban is mozgalmat idéz elő. A­ vámleszállítás elleneinek víz a malmukra némely cseh és morva pamut-gyárhá­­zak zavaro­s bukása, valamint néhány bécsi se­­lyem­gyárnak elannyira szorult helyzete, miszerint munkásaik nagy részét — összesen vagy ezeret — elbocsátani kénytelenek. Azonban az üzletekbeni kétségtelen pangás a vám leszállításával, illetőleg az agro megszűnéséveli tettleges leszállásával nincs oly „causalis nexus“-ban, mint sokan elhi­tetni szeretnék. Az üzletekbeni pangásnak nem­­külföldi verseny az oka, mert a külföldi áruknak csak oly rész­kelete van,­­ a külgyártmányokkal üzérkedő kereskedők nem kevesbbé panaszolják a pangást, mint belgyárnokaink. A számos új válla­lat, s ezeknek jövedelmes papírjai elnyelik azon öszvegeket, mik különben tán az ipar terén leltek volna beruházást. Továbbá azon körülményt, hogy a nemzeti bank készfizetésének fölvételére töreked­vén, nem szaporítja már, mint ezelőtt, korlátlanul jegyeit, szintén előmozdítja a pénzhiányt. Mindez előrelátható volt, nem lehetett kételkedni azon, hogy mind az átmenet egy az egészre nézve káros de egy pár gyámokra nézve hasznos védvámrend­­szertől egy czélszerűbb vámhoz, mind pedig pénz­ügyeink rendezése, az agio megszűnése, a hitelvi­szonyok átalakulása nem mehet végbe bizonyos válságos bajok és sebek nélkül, melyeket minél szelidebbekké,elviselhetőbbekké tenni a legtöbb, mit egy kormány tehet, de miket teljesen elhárí­tani a leghatalmasabb sem képes; — és e részben gyakorlatiabb s gondosabb aligha volt a közhatalom valahol, mint birodalmunkban; még mielőtt ugyanis kénytelenek vallaló —'glonaosnuova ‘loir-rsimnin­­zetekről, mik a válság idején a szorongatottakat támogassák , ezen előzékeny gond teremté az Escompte-társulatot, ez folyt be az új hitelintézet alapszabályaira. És­ végre is nagy eszmék keresz­tülvitelének mindenkor áldozatul esett több keve­sebb részletes vagy egyéni érdek, — ha szava­­zategységtől függesztenők föl a vámleszállítás vagy iparszabadság kérdését — bizonynyal ezek­­rendszert és védvámot hagyományoznánk uno­káinknak, így bizonyosak lehetünk benne, hogy egyes sóhajok nem fogják a kormánynak tényeken alapuló elveit megingatni, mindamellett hogy elég tért enged az ellenkező véleményeknek. A védvám melletti mozgalom központja a bécsi iparkamra, közlönye a „Presse“ mely azonban ismét nem egy lándzsát tört ugyancsak ez iparkamarának czéhszellemével. C­íme­­ alig néhány hetes az európai béke, s már is „pamut, gyapjú és selyem, pénz, vám és ezék“ azon jelszavak, mik a ci­­vilisatió háborúja, világérdekek, európai szabadság féle szóvirágokat felvágákt. Az anyagi érdekek ad­ják meg közlönyeinknek a szint és hangulatot, s miután a belügyek körüli eszmecserének köre valamennyi continentális államban kissé korlátolt, részint a viszonyok részint a közönség apathiája s avatallansága által, s e téren a csípős külügyek hiánya nem pótolható — a székvárosi időszaki sajtó is — föltéve, hogy a béke tartós — válság küszöbén van, mely tán épen a tartalmasabb nagy lapokat fogja megritkítani, mig a szennyregényes tárczák mindig föntartják úgynevezett néplapjaink érdekét az alsóbb körökben, ámításra nézve, melynek gyászos következéseit ők fogták volna legnagyobb mértékben érteni. BIROD­AK­OM. AUSTRIAI Bécs, jun. i. Gr. Radeczky Ibn. a lombard­­velenczei királyság fökormányzója Zermann Péter menekültnek a büntetlen visszatérést a cs. k. álla­mokba és a vagyona ellen elrendelt zár megszün­tetését megengedte.­­ A közzétételre várakozó törvények közt van az új j­e­l­z­á­l­o­g­h­i­t­e­lt­ö­r­v­é­n­y is. Ez valószí­nűleg még a jelzálogbank működésének jól­­lejére kitűzött határnapja előtt fog közzétételni. A neve­zett törvény, az egész birodalomra nézve hatálylyal birand. A késlekedő adósok elleni törvényes eljárás lényegesen egyszerűsíttetni fog. Ö. C. Az egy uj tanoda építésére kötelezett több felek közt azon vitály fejlődött ki, váljon az anyag­­szer-költségek az iskolabiró községek közt az egyenes adó vagy a ház­szám szerint osztassanak-e fel. Az első felosztási mód mellett felhozatott, hogy ezen kivetési mód a legolcsóbb és más járási és községi kiadások fedezési módjával analóg, el­lenben a második felosztási mód szerint a legnagyobb földbirtokos, egy ház után egy­forma öszveget fizet a legszegényebb zsellérrel és hogy a pusztán földbirtokosok, házak nél­ Janius 3. f§56. kül, továbbá bérlők és iparosok ezen kötelezett­ségtől teljesen mentesek. A házszám szerinti felosz­tási mód védői ellenben legelőbb az általános ta­nodai szerkezet 376 §-át tevék magok mellett érvé­nyessé, melyben az említett kiosztási mód a leg­­ezélszerűbbnek jelöltetik s állíttatik, hogy az adó­forint utáni analóg kivetés azért nem foglalhat he­lyet, mert épen ama tanodai szerkezet említett sza­kaszában külön, törvényesen meghatározott felosz­tási mód forog fen.Továbbá úgy vélekedtek, hogy a méltányosság elvének csak a házszám szerinti fel­osztás felel meg, mert az egyes adalékköteles elő­nyének mértékét tartja szem előtt, miután minden­esetre lehetséges, hogy valaki nagy földbirtokot bír, tehát tetemes adómennyiséget fizet, a­nélkül hogy az iskola fenállásából nagyobb hasznot húzna, mint a zsellér, ki több gyermeket járat a tanodába. A cs. k. belügyminiszérium részéről a legmagasb elhatározásig ért több esetben azon elvet fejezte ki, hogy a kiosztás az adóforint szerint történjék. ” A „Wiener Zig“-ban a következő czikket ol­vassuk : „Váljon v é­l e­rr­e a összetalálkozás-e, hogy több franczia és angol lapok egy időben be­szélnek közeli, közvetlenül fenyegető veszélyről Olaszországban, melyet repülő sietséggel kell ele­­nyésztetni, azon veszélyről t.i. mely P­á­r­m­a ö­r­ö­k­­ségül szállásának kérdésében feküdnék­­ előbb vagy utóbb Austria és Piemont közt kitöréshez vezethetne ? Ezen kedvenczczé vált the­­mát legkörülményesebben a párisi „Presse” tár­gyalja. Austria és Piemont esetleges jogait a törté­net fonalán fejtegetvén, azon következtetéshez jut, hogy Olaszországnak semmi más része, semmi más kérdése nem igényli oly sürgetőleg a nagyhatal­mak figyelmét, mint Pirma átszállásának kérdése. E kérdés a közös felforgatás esetlegét zárná magá­ba , Olaszországot legmélyebb alapjaiban meg­rázná, szóval a tizenkettedik óra már ütött volna a Párma átszállásának ügye e pillanatban oly jelen­tékeny , mint az ép most bevégzett keleti háború. Tinárul » —.-J—^ irányában csodálkozva kérdezhetni, vájjon ez órában valamely sintődő agy foglalja-e el Párma trónját, ki­nek reszkető kezeiből korona és kormánypalota em­beri számítás szerint minden perezben kihallhat, agg, ki, házának utolsó sarjadéka, koporsójának fede­lével apáinak széttört czimereit őseinek sírjába ma­gával viendi ? Mindez nem forog fen Pármában. Az uralkodóház két herczege, sokat ígérő tehetségek­kel egy hű anya gondos ápolása alatt testben lélek­ben növekedik, az öröklési kérdés Pármában ennél­fogva már fiú ágon is , szemen nyugszik, melyek sokkal világosabban s életvidámabban néznek a vi­lágba, mint hogy a „la Presse“ stb. aggodalmait igen is mesterkélteknek fel ne tüntessék. A pármai ural­kodó család azonfelül még két herczegnőt számít,kik­nek esetleges öröklési jogáról, tekintettel a salinsi törvénynek megszüntetésére Spanyolországban VII. Ferdinand s a cortes-gyűlés által, s a pármai herczegi háznak állására Spanyolországhoz,maga a „La Presse” az ő czikkében gazdag történelmi és államjogi anya­got szolgáltatott. Ezen viszonyokkal szemközt nehéz kikutatni, mint nyerhetne a herczegségek vissza­szállása a legközelebbi jövőben a dolgok természetes menete szerint már most gya­korlati érvényt s mint gátoltathatnék a mellett a szerződésszerű határozmányok keresztülvitele a forradalmi elemek közbelépte által, melyekre a „La Presse“ fenyegetőleg utal. Ezen homályos rej­tély végszavát önmagának fentartani a „La Presse-­ nek mindenesetre különös okai lehetnek.­­ Azon piemonti lapok, melyek még mindig a forradalom bálványaiba vetik reményüket, egy idő óta állítólag Milánóban s a lombard-velenczei ki­rályság más városaiban történt demonstratiókról hoznak közléseket. Ezeket aztán némely külföldi lapok előszeretettel veszik át hasábjaikba, s meg­tudja, beszéli azokat az egész világ, csak a milá­nóiak maguk nem tudnak semmit arról, mi állítólag köztük történt. A „Gaz­ di Milano” erre nézve mondja aztán : míg az idegen sajtó Lombardiában előfordult politikai demonstrátiókról beszél, addig itt csak vaspályák, bankok és hitelintézetekről van szó, ha ezek politikai demonstrátiók, ám úgy tes­sék azok hirdetőjéül és viszhangjául szolgálni. KÜLFÖLD. Anglia, London, máj. 30. Az angol ban ma a leszámítolási kamatlábat 6-ról 5 pc.-re szá­llta le. A f­ord-mayor tegnapelőtt este a M­ansio­n­h­o­use-ban díszlakomát adott, a bírák s ügyvo kár kitűnő tagjai tiszteletére. A mondatott toasti közöl azt emeljük ki, mit a l­o­r­d-m­a­y­o­r D­a 11 a 3 az Egyes EU-államok követéért mondott, noha utóbbi — épen akkor Clarendon lorddal értek ö­vén — nem lehetett jelen a lakomán. „Bizony

Next