Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)

1856-08-02 / 179. szám

Fesst. Siftmbat, no. Augustus 2.1856. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : Vidékre : fél é­vr­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­é­l é­vr­e: 8 frt, évne­gyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4kr szárol­tatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetera-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP, Előfizethetni helyben: a lap feledő hivataliban, Egyetem-utcza, 2-dik azím, földszint; vidéken minden el. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolsó ponta feljegyzése mellett a pénzzel együtt b­é rím ««telítve egyenassn »feledő hivatalhoz utasítandók. A „Budapesti Hírlap 4 előfizetési ára : Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre...............10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r t kiadóhiva­talában. (F­gyetemi utcza 2-ik sz. a takarék­­pénztár-é­pületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a ,,Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Aposto­l­i Felsége wagram­i gróf E­n­g­l Zsigmondot, b. Sternbach Lipótot, és g. Pálffy Istvánt, a pozsonyi helytartó osztály hely­tartósági titkárát, cs. k. kamara­sí méltóságra leg­kegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége I. évi juliushó 18-ki legfelsőbb határozata által S­t­e­c­h­m­ü­tt­e Ferencz néptanítót Lu­chlauban Csehországban hosszú és dicséretes alkalmazása elismeréséül koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. Az igazságügyminiszer Ingruber Károly tör­vényszéki segédet a nyáradi országos törvényszéknél és B­o­g­d­á­n László törvényszéki segédet az újvidéki kerületi törvényszéknél, tanácstitkárokká és állam­ügyészi helyettesekké a nyáradi országos törvény­széknél kinevezte. A magas cs. k. pénzügyi ministerium a nagyvá­radi pénzügyőrség főügyelőjét báró Bibra Frigyest a budai pénzügyőrségi főügyelői állomásra áttette NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 1. N. (Politikai szemle.) A „Moniteur”nek spanyol ügyekre vonatkozó czikke nem csak Paris­ban gerjesztett nagy figyelmet, hanem kétségkivül a spanyol félszigeten sem tévesztendőlte az el­haj­­tását. Egyfelől intő és lehangoló szózatul szolgál, az a progressista s más elemeknek, melyeknek ked­vük volt ellenforradalom szervezése által a polgár­háborút szítani, miszerint nem tanácsos élére állí­tani a dolgot s czélszerűbb engedékenység által némi befolyást megmenteni maguk számára, mert másfelül a Moniteur-czikk O’Donnellbe új bátorsá­got önt, hogy sikerrel ellenálljon mindazoknak, kik a San Luis gróf és Valencia herczeg pártjai­hoz tartozván, Lucena grófban csak egy önálló czél és akarat nélküli eszközt látnak. E czikk tehát kétségtelenül sokat teend arra , hogy az eddig oly bonyolult spanyol ügy határozottabb irányt vegyen, még pedig oly üdvös irányt, mely úgy egyik, mint a másik szélsőségtől távol marad­jon. Ez irány némileg már is kezd kitűnni. Míg ugyanis a „Mónit­“-czikk minden szabadelvű­­ségi tulságnak, vagy épen köztársasági vágyaknak egyszerre útját állja, másfelől az, hogy a moderá­­ciók sem fognak tulságig menni, mutatja a király­nénak Narvaezhez intézett válasza, melyben ezt, felajánlott szolgálatát el nem fogadván, Parisba küldi vissza, és O'Donnell önállási erélye, mely szerint túlságos lépésekre magát vonatni nem en­gedi, s ez iránybani ellenfeleitől, minek Ser­rano s a Conchák, megszabadulni igyek­­szik; igy közelebb Serrano­t, ki Madridban egyike állása aláásóinak, missióval külföldre szán­déka küldeni. O’ D­o­n­n­e 11 egyébiránt maga mind határozottabban kifejezi követni óhajtott politikájá­nak programmját. „A­mit tettem — úgymond — azért történt, hogy Spanyolország azon kibonyo­­líthatlan helyzetből, melybe a pártok juttaták, ki­meneküljön. De ha én bukom, helyembe csak a pa­lacok léphetnek Narva ezzel élükön, s akkor végük az alkotmányos intézményeknek.“ Felszólítja tehát a szabadelvűeket, kiknek szellemébeni erélyes kor­mányt akar, hogy őt támogassák. E támogatásra a kilátás annál erősb lesz, minél kevesbbé kedvezenb a szerencse a tartományokban mutatkozott fel­kelési kísérleteknek, s e részben az újabb hí­rek O’Donnell részére kedvezők kezde­nek lenni, ki különben tetileg is jeleit adja szabadelvűekhez, közeledésének, így a L­u­z­u­r­i­a­g­a vonakodása következtében üresen ma­radt igazságügyi ministertárcza egy progressistá­nak, R­o­d­á­nak van szánva. Egyébiránt a helyzet általában Spanyolországban nem változott. Saragossából semmi új hír, noha a madridi tudósítások júl. 25-ig mennek. A hírek­­beni ellenmondások is folyvást tartanak. Egyfelől a kormányi hatalom és tekintély teljes és határozott győzelméről beszélnek, másfelől a felkelők egy­hangú elhatározását emelik ki, a legvégsőig ellentállni.­­ Mint hírlik, a felkelők egy évre elegendő pénz-­s lőszerrel bírnának, s el lennének szánva, ha magukat a városokban nem tarthatják, a hegyek közt szabad csapatokká szervezni magukat. Azonban a madridi lapok tudósításai a tartományok­ból a kormánynak kedvezők. Az ellenállás szűnik, folyvást számos város neve közöltetik, melyek az engedelmességre visszatértek. Csupán Saragossáról nem hallunk még semmit, se jó se rész hírt nem tudnak a madridi lapok; a D­u­­­c­e­tbck által megadott ötnapi fegyverszünet eredményéről sem értesülünk, az legfölebb annyiból állandóit, hogy mindkét félnek több­ükje volt magát megerősítnie. Hogy benn az udvarnál az egyedül uralomra tö­rekvő pártelemek közt erős harcz foly, tudva van, hogy eddig O’D­o­n­n­e­­­­­tnek a maga helyét és hatalmi befolyását meg bírta tartani, fönn említettük. De egy rajnai lap párisi levelezése, mely előttünk fekszik, azt erősíti, mikép az O’Don­­nellnek nem minden concessio nélkül sikerült, me­lyet tennie kelle, hogy a ministerkrisist megelőzze. Egy miniszertanácsban t. i. mely jul. 23-a éjjel a palotában a királynő elnöklete alatt tartatott, élénk vita után elhatároztatott, mikép a nem­zetőrség, távol attól, hogy a rend eleme volna, az ellenszegülés elemét képezi, s így újra nem szervezése a közjóllét érdekében kí­vánatos; továbbá hogy alkotmányozógyűlés ösz­­szehivásáról szó sem lehet; mert e testülettől a közre nézve inkább kár mint haszon várható; hogy a jelen körülmények által kívánt új alkotmányt kell életbeléptetni, (tehát nem régi alkotmányokkal tenni kísérletet); hogy az országnak stabilitási intézményre van szüksége, erre egy senatus alakítása kivántatnék örökös vagy legalább élet­hosszra kinevezett tagokkal. Mennyiben van a mon­dott levelező minden részletekre nézve hitelesen értesülve, későbbi tudósításokból fog kitűnni. Az angol parlament jul. 29-én elnapoltatott. A berekesztő beszédet távirdai közlésben, alább talál­ja az olvasó, úgyszintén azon trónbeszéd szövegét is, melylyel a portugál­ kamrák bezárattak. Az első az angol-amerikai ügyre vonatkozólag csak annyit mond, hogy az alkudozások folynak s a kielégítő kiegyezés remélhető. Ez kevesebb, mint a mivel a Morn­ Advertisere biztatott. Své­ziában most történtek az új nemzeti képvi­selő-választások, s a kormányban is túlnyomó sza­badelvű eszmék értelmében ütöttek ki. Községrend Magyarországban, is. •­ Azon országban, hol nemzetünk, megtelepe­désével minden kar és minden szív csaknem ötszá­zadon keresztül a honalkotó tusák munkáival volt elfoglalva, nagyon természetes, hogy a társadalom belső megalakulása elkésett. Elsőben az államnak kelle megszületni, hogy a társadalom rendeztethes­­sék. De a föld, melynek minden hantján a szűz fiuság termékenyítő jelei mutatkoztak, — a föld, melynek kebelében annyi eltemetett s még soha ki nem ásott kincs hevert vala, — a második korszak­ban (a vegyes házakból származott királyok alatt) csatazajok szünedezésével,már a belső rend szük­ségeire látjuk szegezve mind az uralkodók, mind az egyes honpolgárok figyelmét s cselekvőségük főirányát. Miután Európa némely államaiban, különösen Olasz- és Németországban a városi polgárosodás már megállapodást nyert, az iparszabadság meg­erősödött, mű- és ezédintézetek alakultak, a köz­ségek bizonyos jogosítványok közt rendeztettek rokon irányú törekvéseket ébresztettek e példák hazánkban is, s az uralkodók és tövényhozás fő­gondját kezdék képezni. Politikai fogozatokra nézve azonban csak Zsigm­ond király törvényei közt talál­kozunk ama vonzó tüneménynyel, miszerint (1405- ben) második törvénykönyvének mindjárt homlo­kán az rendeltetik, hogy ezentúl nemcsak a megyék és kerületek, hanem a városok, sőt s­z­a­b­a­d köz­ségek is fölhatalmaztatnak, hogy az országgyű­lésekre követeket küldvén, a törvényhozásba s köz­­igazgatásba befolyhassanak. Nemzeti törvényeink gyűjteményében (Corpus Juris Hungarici) olvassuk ugyanis : „§. 3. Hinc est, quod convocatis ex omnibus regni comitatibus ac districtibus, civitatum, o­p­p­i­­dorum et liberarum villarum Regiae ju­risdiction­ pertinentium, nuntiis et legalis, auditis et diligenter intellecti eorum et cujuslibet ipsorura petitionibus, opinionibus et querelis — i­p­s­o­r­u­m etiam legatorum e­o­n­s­i­lio deliberatione­­ praehabita stb.“ Tagadhatatlan, miszerint közvetlenül, Zsigmond királynak alább bővebben érintendő eme tör­vényei a városi községeket érdeklik leginkább, de jótékony emeltyűül szolgáltak ezek a többi szabadalmazatlan községek beléletére is , mint­hogy azok által az alsóbb néposztály is politikai jelentősséget nyert. Másrészről ellenben tény, hogy az újabb kornak fogalmai szerint, habár ki nem magyarázhatunk is Zsigmond törvényeiből oly köz­ségrendi intézkedéseket, melyeket például a mai idők viszonyaihoz képest kívánunk, azokban mégis föltalálható ez irány s a szellem, mely egyenesen a községi érdekekre, a községek beléletére vonat­kozik. Föltaláljuk pedig e szellemet s ezen irányt em­lített második törvénykönyvének mindjárt 3-dik czikkében, hol a közjegyzők hatásköre szabályoz­­tatik, még inkább a 4-dik s 12-dik czikkelyben, melyek valamint a városok, úgy a szabad községek s jövevények jogi hatóságát a Vörös Ügyekbeni fölebbvitel körül kijelöli; a 7-dik czikkelyben, hol a községek s városok lakóinak személyes szabadí­­tékai rendeztetnek, a 8-dikban, hol a helybiróság illetősége állapíttatik meg. Laesi et damnum passi primo a judice loci, de co, qui vim intulit, judicium petant. I. Mátyás király, ki uj fényt derítő Magyarország egére, szinte kiterjeszté gondjait a községi érde­kekre. — Ugyancsak az általa 1464-dik évben alkotott törvények második része 15-dik §-ában olvassuk, miszerint ott, hol közbirtokosságok lé­teztek (különösen a szabad községekben) vám­pénzt csak egy helyen volt szabad szedni, a hamis utakon pedig egyáltalában nem. Tributum in una, et eadem possessione, in pluribus locis exigi non possit. Decret II. Art. 15. Mátyás második tör­vénykönyve szabályozta a községi piaczokon tar­tatni szokott vásárokat is (Decretum­ II. Art. 25), valamint ő jogosítá föl a parasztokat arra , misze­rint dézmaszedés alkalmával esküjök érvényes le­gyen. (Decretum május Art. 41.) Első Ulászló törvényei közt hasonlókép érde­kes intézkedésekre találunk, az utak, hidak, a vizeni átkelés után járuló községi vámok. (Decret. I. Art. 87), valamint a községi hatóságok bírósági illető­ségéről (Decretum I. Art. 103.) A következő idő­szakokban mindazáltal leginkább a jobbágyviszo­nyok rendezésével lévén elfoglalva törvényhozá­saink a községi érdekeknek, háttérbe kell szorul­­niok. A­nélkül, hogy kimerítő párhuzamot akarnánk tenni a magyarországi s a külföldön e korszakban dívó községélet között, érdekesnek tartjuk meg­jegyezni, mikép az másutt sem igen volt kifejlettebb ekkoron. Különösen Angliában, a népnek a bárók nyomása miatt, Il­dik Richard alatt (1381) történt felzendülése , midőn a rabszol­gaság általános eltöröltetésén kívül a község­életnek organikus átalakítását is követelte, csak kezdet volt még, melyhez két hosszú század kíván­tától­, miszerint a nagy népegyetem, mint szintén erkölcsi s független személy, beléphessen a szaba­­dítékos társadalomba. S kiválólag csak is az úgy­nevezett „Habeas Corpus“ nevezetű alaptör­vény jogi következménye volt, mi a községi viszo­nyok lendületére üdvös s gyors hatású befolyást gyakorolt. A mi tehát általában véve az angol al­kotmányt a népétéinek benső szabadsága s kifej­lődése tekintetében is az angol előtt annyira kedvessé teszi, nem a Magna Chartától III-dik Vilmos Bill of Rights- eig terjedő politikai kö­vetkezményeiben , mint inkább azon ujabbkori intézkedésekben keresendő, melyek a népegye­tem közvetlen községi érdekeinek ápolására s kifejtésére tétettek. — Francziaországban, mint minden egyéb társadalmi intézmény, úgy a községi municipalitás is csakhamar virágzó fejlődésben mu­tatkozott, de ismét oly hamar a leggyorsabb válto­zások által zsibbasztatott meg. Még akkoron t. j., midőn a harmadik nemzetségbeli franczia királyok hatalmas bástyát s támaszpontot kívántak keresni a hűbéri aristokratia ellen, a községi alkotmány is jó ideig háborítlan szabadságban s erőben gya­rapodott. A községek maguk választék elöljá­róikat, többnyire királyi helybenhagyás sem volt szükséges: beligazgatás, önkormányzás tekinte­tében teljes autonómiával alkothattak statútumo­kat, önvédelmezési joghatósággal éltek, s nem cse­kély politikai helyet foglaltak el a földesurak so­rában, a tizennegyedik század óta pedig már mint harmadik rend ültek az országgyűléseken. Azonban ezen aranykori napoknak alig örvendhettek a köz­ségek Francziaországban egy századig. Első Fe­rencz (1520) és II. Henrik már nem csak megszo­­ríták azok szabadságait, hanem mint az azok el­len hozott törvényekből láthatni, csak árnyékát ha­­gyák meg a községek önállásának.Nem csoda tehát, hahogy midőn csaknem egész Európában szenvedni­­ kellett a községélet­, mint a társadalom ezen legáltalánosb érvelésének , Magyarországban is sajgati az. Az uj kornak viszonyai, melyek kitágíták a nép­elemek jogkörét,hogy társadalmi átalakulás szüleml­­jék, midőn a régi államformák elkoptak s szétoszlot­tak,már biztosabb hatással kezdék összegyűjteni azon szívós, ruganyos, egymás felé siető és összefolyó erő­ket, melyek a közhasznúság fogalmai s közérdekek pulsatióját tanusíthatják. Az állam megadta,subjugálta önmagát, hogy tért engedjen a társadalmi újjászü­letésnek , a községek pedig az élet eme fris­­eké­ben elfogadtak mindent, a­mi a nép típusában életre­való, magukba vontak mindent, mit a haladás esz­méi, a kor szükségei követeltek. Lássuk ez új korszakban, lássuk különösen a köz­birodalom s hazánk népcsaládai politikai fogoza­­taiban a községéletnek ezen alkotó erőben mutat­kozó nyilvánulásait. Jász-Berény, jul. 25. —17— Múlt tavaszszal volt szerencsém egy vidékünkön át vezetendő vasút építése ügyé­ben tett intézkedésekről e lapokban néhány szót emelni. Nem mellőzöm fölemlíteni ak­kor azt is, mily lelkesedéssel karolta fel a jász nép ezen reá nézve oly áldást igérő vállalatot. — Azon idő óta népünk várakozása mindig feszültebbé lön, főleg, midőn más vidékek emeltek e jótékony­ságra, habár csak inkább képzelt igényeket; azon­ban mindekkorig nem fejlődött még ez ügy annyira, hogy bizonyossággal lehetne tudni: valóban léte­sül-e a vasút határunkban ? — s mai napig is csak azon puszta hírrel kell még beérnünk, hogy talán távol tőlünk — meglehet a toronyból láthatjuk majd egykor a mozdony kéményét füstölögni. — e bizonytalanság sokakban némi csüggedést idézett elő, a többség azonban még mindig azon remény sugallatára hallgat, mikép vidékünk érdeke eldöntő helyen pártoló figyelemre találand, mely reményben folyvást élni s benne megvigasztalódni, meg nem szűnünk, csak úgy lessük a pillanatot — vajha jőne inkább ma, mint holnap — midőn a munkák teljesítése iránt tett ígéretünket beváltha­­tandjuk, s az eldöntő határozat bekövetkeztével ezrenkint áldva a magas kormány ebbeli jótékony gondoskodását, a legnagyobb készséggel indulha­tunk a vaspálya alapjának letételére, mely pálya akár Szolnoktól, akár Czeglédtől vezettetnék Jász­berény határán keresztül, bizonyosan legrövidebb összekötő vonala lenne a dús kalászt alföldnek a­­ kéz- és ipar-gazdagabb felfölddel, s ha az egy más, a czeglédi vonalnak Pesthez közelebb eső valamely pontjától, talán Kókán keresztül vezetendő mellék- s ággal Árokszállásnál egyesülne, ez milliók jólétét­­ emelné, mely mellékág létesülését az azon vidéki oly dús­gazdag földesurak saját érdeküknél fogva is elősegíteni el nem mulasztanák. Reményünkben már csak azért sem csüggedünk, mert egyszer egy hóban mégis látjuk örömünkre a határunkat vizsgáló s alaprajzokkal foglalatoskodó kiküldött mérnök urakat, s ha e kívánságunk telje­­sülene, még inkább örvendeni fogunk azon körül­ménynek, hogy határunk tagosításán már 2 év előtt keresztülestünk, s igy nemcsak hogy földmivelésünk s gazdaságunk virágzása több szomszédmegyei községeknek például szolgálhat, hanem gyarapodott gazdászatunk termékeit könnyebben is értékesíthe­­tendjük. Ki városunkat a jászkúnkerület fővárosát néhány év óta nem látta, minden esetre legelső pillanatra is különbséget veene észre. — Ha a népnevelést, mint e nemzet virágzására s boldogságára nagy hatást gyakorló szent­szést veszem figyelembe — ez je­lenleg sokkal előbb áll,akár tekintve az elemi, akár a kis gymnasiumi tanítás módját — akár szellemi, akár anyagi létét, úgy látszik nagyobb szorgalom fordíttatik mindenre : miért általános elismerésül nemcsak a tanuló, hanem az igazgató s egyházke­rületi felügyelő urak is dicséretet érdemelnek; leg­többet lehet pedig köszönni a magas cs. k. kormány kegyes rendeletének, melyet a Jászkún kerület kor­mányzója cs. k. főkapitány Jankovich György úr a járási kapitányság hathatós intézkedései és a városi tanács végrehajtása által legerélyesebben életbeléptére törekedett. Megjegyzendőnek tartom azonban, mikép czélszerű lenne, ha gond fordíttat­­nék arra, hogy gyermekeink a német ajkú városok­ban cserébe fölvétessenek s azok viszont gyerme­keiket a magyar nyelv megtanulása végett ide kül­­denék; igaz , hogy ez minekünk nagyobb áldozatba kerülne mint a Heves vagy Gömör megyebelieknek — ha a cserére nézve Liptó, Szepes, vagy más fel­ső megyét tűznék ki, — hanem miután erre mód mégsem hiányoznék, sőt csekély áldozatunk szisz­szoros kamatját meghozná akár is, akár leánygyer­mekeink neveltetésére vonatkozólag ,h a próbát meg­tenni nem ártana. Ez úgy hiszem az elöljáróságnak elöljárósággal , intézetnek intézettel, tanító­nak tanítótársaival történendő érintkezése által

Next