Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-23 / 246. szám

több form­a magaslt­ata van, mint a közös vám­­egylet a k­i­ levő államokban. Az úgynevezett angol ikénsav is, mély- § ,kénéze­tt­'és'ezekbeli gyártmá­nyokra Francziaországban, Angliában s a ném­et államokban már régibb idő alkalmaztatik — csupán egyetlenegy vállalkozó — Stark János — által ké­szíttetik.­ Pedig hogy mily fontos iparág legyen nálunk a sziksógyártás a maga egész kiterjedésé­ben, kitetszik már csak onnét is, hogy csupán Aus­tria több mint 200,000 mázsa sziksót hoza be évenkint külföldről a végett, hogy a gyárüzlet bi­zonyos szükségleteit elláthassa. Már csak ezen szükséget magát tekintve, könnyen belátni, hogy Magyarország, mely e részben az egész európai földteken egymaga áll, mennyire jövedelmes külfor­­rásait nyithatná meg népgazdászatunknak a szik­sógyártás által oly előnyök mellett, a­midőn az se külső versenyzés, se adózások se regálék által nem terheltelik, — a hol azt nem mesterséges s költséges utón kell készíteni — mint Angliában tengervízből, — hanem csak seperni a földporából! Ha meggondoljuk, hogy a sziksának mostani hiá­nya mellett, a külföldről behozott egyégy mázsának ára körülbelül 6 párt, számtanilag áll, hogy a mai ipar csupán ezen egyetlen áruczikkéért Austria évenkint egy millió kétszázezer iitot ad ki, a­mit természetesen mind Magyarországba lehetne csa­tornázni. De nem kevesebb fontosságú és hasznos a ma­­ipar több ágaiban a sósav, melynek nagy mérvű alkalmazása különösen a gyapot­szöveteknél for­dul elő. — Mondanunk sem kell,­­­inikép vala­mint a kénsavnak, úgy ennek gyártása is isme­retlen dolog még hazánkban A sósav különösen n­élk­ül­özbe­ken a vászon és egyéb, mint mondók, különösen gyapotszövetek fehérítésében.­­Népgaz­­dászati fontossága tehát Magyarországban nem csu­pán azért föltűnő, mivel e részben is idegen népekre kell szorulnunk, hanem azon körülménynél fogva is, mivel a len- és kendertermelésnek, a gyapot- és vászonkészítésnek ezen országban különben is nagy jövendője van. A mészhólyagnak tárgya és szük­sége szintúgy megvan továbbá Magyarországban mint az előbbenieknek. Ezen műiparczikk különö­sen szükséges a papírgyártáshoz. A salétromsavnak szükségét végre a lőporkészítésnél fölösleges ma­­gyarázgatnunk. Csak annyit jegyzünk még meg, hogy a műipar mindben czikkeinek fontosságát érezve, részint a belszü­kségek ellátása tekintetéből, részint a bizonyos haszon ingerétől fölbuzdulva, Austriában épen most alakult, egy társulat, mely a sziksógyártást egész kiterjedésében a nagy erővel akarja űzni. Ezen társaságnak czége: „Oester­­reichischer V­e­rei­n fü­r chemische und metallurgische Production.“ Vájjon nem szolgálhatna-e ez ösztönül itt magá­ban az e vállalat ősanyagával oly pazar bőven meg­áldott koronaország kebelében is, hogy (nem ijeszt­ve el a vegyműgyártásban( egy közelebbi kísérlet sikerellenségei által) a népgazdászatnak ezen kincs­forrásaira fordíttassék a figyelem, s minden jobb ponton még most idejekorán vállalatok létesíttesse­­nek, nehogy majd az utóbb fölébredő tettvágyat a fatális „kés­ő“ zsibbaszsza­l forrázza le ? Napihírek é­ s események Budapest,october 22 * A „V. U.“ ,.által kitűzött pályajutalmak eredményéről a nevezett lap következő tudósítást kö­zöl : Az ipartudományi értekezések közt legjobbnak találtatott : A kender, len, gyapjú-szövés-fonás-fes­­tésjeligével ellátott s ugyane tárgyakról értekező czikk. Szerzője K­u­b­i­n­y­i Lajos Gombán ,­dija 15 arany. A legjobb népdalra kitűzött 50 aranyat nyerte H­o­r­y Farkas, mire a Hölgyfutár azt jegyzi meg, hogy nálunk vesztegelni kezdik az aranyakat. A ha­zai tájleírásra beérkezett pályaművek közt jutalomra legérdemesebbnek ,,Garan mellékének 11 leírása talál­tatott. Szerzője Terelmes Mihály k.­sárói reform, lelkész, dija öt arany. A hazai népismertetést tár­­gyazó művek között a kitűzött öt aranynyal a „Vitéz Székely Imz­et“ ismertetése filmautatott, mely mű jel­igés levél nélkül érkezett, s szerzője fölhivatik, hogy magát megnevezze E pályázatok lényeges eredmé­nyéről majdan az illetői művek közlése után fognak az olvasók bővebben meggyőződni. * Buzini gr. K e g­­­e­v i­c­h János föudvarmes­­ter cs. k. kamarás és belső titkos tanácsos Bécsben élete 70-ik évében meghalálozott. Hűlt tetemei f. hó 20 n Kis-Tapolcsányban, Bars megyében, ünne­pélyesen beszenteltettek és az ottani családi sírbolt­ba tétettek. A tagosztály ismét tovább terjeszti ki ba­rátságos hódítását a községek és községi gazdálko­dások gyarapodására. Tápió Sz­t.­Már­ton­ból most írja egy tudósítónk, miként ez üdvös intézmény, s bár végrehajtásában sokan kétkedtek, ott is létesült, még­pedig az illető járási főszolgabíró úr tapintatos buzgó eljárása következtében oly módon, miszerint a földesuraság ez alkalommal hatvan hold új ültetvé­­nyi erdőt is adott a helység­­közintézeteire. Szele- Farmos községében már előbb szintén ily áldásos egyesség útján hajtatott végre a tagosítás, hasonló­képen a nevezett főszolgabíró úr közbenjárására, minélfogva a példa oly hatékony erővel bír a járás­beli többi községekre is, hogy mindenütt epedve várják határaikba a megkedvelt vendéget a tago­sítást. * Mily óriási fejlődésnek indul nálunk a gabna­­forgalom, legjobban kitetszik Pest városa be- és kiviteli jegyzékeinek áttekintéséből, melyek szerint gabnapiaczunk már­is a legjelentékenyebbek egyikének mondható a szárazföldön. 1854-ben a gabna és hü­velyes vetemények behozatala 4,500,000 mérőre ment, a kivitel 2*200,000 mérőre, 1855-n az előbbi 4,200,000, az utóbbi 3,100,000 mérőt tett. * D e v r i e u t ur, ki Essexxel már három ízben zsúfolt házat csinált, még három új szerepben fog föllépni, mint marquis Fosa Schiller „Don Carlos“­­ában, Perin „Donna Dianná“ban és mint költő a „Ba­bérfa és koldusbot“ czím­ű szomorújátékban. * M u n­ k á c s ról f. hó 12-ről az ottan tapasztalt több rendbeli javításokról, a községi jólét emelke­déséről , s több nemeskeblűleg végbevitt emberi­ségi tényről következő örvendetes híreket veszünk : Utaink, melyeket még pár évvel ezelőtt esős időben feneketlen sár, száraz időben pedig roppant rögök borítottak , most már czélszerű eszközeivé és emel­tyűivé váltak a közlekedésnek és kereskedelmi for­galomnak. A régi rész utak kijavíttattak, a hol szük­ség volt reá újak létesíttettek , úgy hogy most ez ikermegyét minden irányban jó koutak hasítják ke­resztül. Városunk azon helyen , hol három évvel ezelőtt örökös sártenger volt, jelenleg egy csinos sétatér áll, mely a mellett, hogy a város egy díszte­len részét elenyésztette , a közönségnek kelle­mes mulató helyül is szolgál. Utczáink sötétsé­gét több főbb helyeken lámpák oszlatják szét. Kórházunk, melynek alapja 2 évvel ezelőtt letétetett, pénzbeli tehetség hiányában még most sincs, s igy méltán hálát érdemel azon emberbaráti intézkedés, miként szegény betegeink legalább egyes jóltevő ke­gyeiből tápjával láttatnak el. E jólt­evő valamint a fü­­nebbi javítások buzgó eszközlője T­a­bódy Pál me­gyei főnök úr, ki közelebb is Ő Felsége névün­nepe alkalmával háromszáz darab kenyeret osztott ki a szegények közt, ugyanakkor az itt állomásozó ka­tonaságot is megvendégelte, s a rokkant katonák fölc­serélésére 20 ofttal járult a Radeczky-féle alapít­ványhoz. U fii .Az erdélyi vaspálya munkálatairól kö­vetkező­­ tudósítást olvasunk. A felvételi munkák gyorsan haladnak előre. B­i­­­s cs. k. mérnök ezredes már Torda és M.-Vásárhely felé jár. Eddig már min­denütt kitűzte a vonal menetét és térképet csinált róla. Mint elhatározott dolgot lehet tekinteni, hogy a pálya Kolozsvárra a Nádas völgyén megy be. Az indós ház Hidelve végében lesz a Nádas kis hidján innen ss ekkép a gőzmozdonyok Kolozsvárit, benn a városban nem fognak alkalmatlankodni. * A bánáti pálya vonal Oraviczától Ba­zi­a­s á­g jövő hó elsején meg fog nyílni és napon- . kint egy rendes vonat közlekedend. TARCZA.­ ­ *— Heti szemle. —1 Vasárnap (oct. 12) Bányarém. Hétfőn Sevillai borbély. Kedden Ko­máromy A. föllép­­ési IV. László. Szerdán (■ozmán Johanna. Csütörtökön Párisi naplopó. Pénte­ken Guzman Johanna. Szombaton először Kísérlet, eredeti népszínmű irta S­z­i­g­e­t­i József. (Szigeti javára) Múlt szombat este a közönség nem annyira Szi­geti jutalomjátékára, mint új színművére ,­gyűlt oly nagy számmal egybe. A közönség szokatlanul kitett magáért tapsaiban, midőn a szerző megfelelt. Nincs csizmadia, ki annyi koszorúban részesült volna mint S­a­s­s István (Szigeti) első benyitásával a színpadra. Az „éjjen éljen“-ek után azt hittük, már hiában is várunk pontot — minden legkisebb comma nélkül folytak azok tudnáisten hány perczig. Szigetitől egy újabb „Vén bakancs,os“t várt a kö­zönség — s a várakozás oly erős hit jellemével birt, mikép a közönség monstre tapsai legteljeseb­­bikét előlegezte a szerzőnek. Természetes,a mikép az ily előlegezésekben oly­kor csalódik az ember é s félünk, hogy a közön­ség is csalatkozott. A „Véti bakancsosánál nem jobb, ahhoz még csak nem is hasonlítható dara­bot néztünk végig. Ezt senki sem veszi szomoro­­dottab­ban , mint alulírt, ki kapva kapna oly al­kalmakon, midőn a közönségnek uj diadalokról tél­elite jelentést , midőn a dicséret harsonájába ííhatna , midőn felmagasztalhatná, sőt megéne­­­kelhetné az uj színművet. Az előlegezett taps érdemelt volt azért, mivel a „Vén bakancsos“ íróját illette — melyet mi nem mondom, a darab érdemeihez, hanem tehetségünk­höz képest ,dicsértünk, s melynek ismertetésénél örvendező húrokat igyekeztünk pengetni. Oly jól esik m­ár maga a diadalérzet, s mennyivel jobban esik a diadalérzetben az egész olvasó ..közönséget részeltetni és őt is tapsokra ragadni! — Nincs is a világnak könnyebben lelkesedő népe, mint az újság­írók, kik előtt képzeletben ott áll egy ország kö­zönsége, mely erryegy örvendetesek!) tünemény di­adallövéseit ezerszeresen viszh­angozza —, minden postaállomásnál. A journalists mindig azt képzeli, hogy egy egy k czik,kecskéhez szorított lelkesedése lávirdai­ battéria, mely egy pár nap alatt az egész országot befutja, é­s igen természetes, hogy má­sok diadalának közlésében a maga lelkesedésének diadalát is látja. E diadalnapok igen szépek — kár hogy épen annyira ritkák is! A „Kisértet“,Szigetinek e negyedik műve, ha a „Vén bakancsodon kezdjük színműírói pályájának időszámlálását — nem tartozik a ritkák közé, me­lyekről magasztalással, vagy csak némi örömmel is szólhatnánk. E darab minden érdeme . két, kisebb­­nagyobb mértékben eltalált alakban fekszik, a kik csak nagyobb indulataik kifejezésében szűnnek ut£g hívek lenni magukhoz. Mint álló képek jól el vannak találva, de az indulatok mozgalmában­, el­vesztik az egyensúlyt — a­mi a csizmadia inassal a szó teljes értelmében egyszer testileg is megtörté­nik. Ez állóképeket, a csizmadia és inasa (Szerdahe­lyi) alakját ismernünk annyi, mint az egész mű minden jó oldalát ismernünk — s ezért egy fény­képész két rajzban jobban elmondhatna minden di­cséretest e műről, mint mi, kik csak tollal rajzol­hatunk. A csizmadia, S­a­s­s István izmos testén szűk ma­gyar nadrágot visel, e fölött világos nyári mellényt sárga virágokkal. Midőn otthon van egy ingben szokott járni, ha elmegy hazulról, egy oly fekete kö­penyt vesz föl, melyben úgy néz ki, mint egy mozgó katonaköpönyeg. Felső galléra alig takarja a válla­kat. A fontoskodó komolyság még lépteiből is ki­látszik, mintha, arra vigyázna, hogy lépteiben is a helyes megfontolást és becsületességet lássuk. Be­széde nemcsak hogy nyugodt, fontos, hanem igen válogatott és mesterkélten ünnepélyes — többnyire a biblia styljében beszél — az „avvagy“ „tészen“ és „mégyen“ szavakat használja. Még feleségével és inasával is mindig ezen nyelven beszél. Midőn neje arra akarja rávenni, hogy egyetlen, leányukat, Zsuzsit egy molnárhoz adják, kinek tudósok, s ki, habár Zsuzsi nem­ szereli, igen gazdag, s­ a becsüle­tes csizmadia ellene szegül e tervünk. Midőn az asszony előszámlálja, hogy Káli ősi molnárnak ökre, tehene, marhái, vannak, a csizmadia azt jegy­zi meg : „Ne kívánjad a te felebarátodnak se ökrét, se szamarát, se semm­inémü marháját — azt mondja az írás.“ . Miska aicsizmadia inas arról nevezetes, hogy gazdáját,a­ bálványozásig szereti. H­a azt hiszi, oly okos ember s oly jó csizmadia a világon sincs, mint a minő Sass István. Eléért, habár 22 éves már, még­sem akar legénynyé lenni. Minek is, hisz oly jól kitanulta már mesterségét gazdájánál,, hogy töb­bet nem tanulhatna, ha vándorolni megy is ! Azon­ban nem csak gazdáját bálványozza ő, hanem an­nak említett leányát Zsuzsit is, ki viszont sze­reli. Nem akarunk az inas alakja ellen kifogásokat­­ tenni. Nadrágán a bőr foltok, melyek mozdulataira még libegnek is — minél terjedelmesbek, szurfos,­­mint minden csizmadiainas. Legtalálóbb azonban rőt hajzata, mely homlokán rövidre van nyírva, azonban két,füle felett és hátul kissé hosszon nyú­lik le: együgyüsége, becsületessége s gazdája bál­ványozása comicus alakká teszik magában, csak nehezen foghatjuk föl azt, hogyan lehet a takaros kis Zsuzsi e­sihederbe szerelmes. A szerzőnek e két alakja agyában megszületvén: kérdés hogyan használta fel őket egy cselekvény bonyolítására ?Jó van a bökkenő! É­s itt van a mű gyengéje ! Az első felvonásban még csak meg­járja, a­hol igen kevés történik, de az utolsó két felvonásban mindig jobban hanyatlik a mű. Oly pon­gyola, e mű összetartása, mint egy híg gömbé, mely sebesebb mozgásba jővén a levegőben is, mintegy magától mállik szét. Említettük, hogy Sass István a gazdag molnár­hoz nem­ akarja adni a leányát, pedig a molnárnak adós. A molnár úgy áll boszút e kosárért, hogy a csizmadiától négy szem­közt átvévén a tartozást, a kötelezvényt nem adja vissza —­ sőt eltagadja, hogy a csizmadia nekti megfizetett volna. Nem akarunk nagy súlyt fektetni a rendkívül be­csületes csizmadia e hiszékenységének megrova-«­sára, — csak azt akarjuk mondani, mikép ntt»;ott midőn a csizmadia megadja a pénzt,­­ a molnár ezt mondja az inasnak: „jój velem, v­alamit adok neked — hozd el d e v­a­l­a­m­i szó valószínű ugyan, de ez a valószínűség elenyészik s midőn az inas azt­ hívén, hogy valami nehezet kell elhozni , egy nagy kosarashoz elő, s a gazda ekkor sem mondja egy szóval is , mitlép egy iratot ,és nem kolompirt kell elhoznia a molnárról. A kosárban a molnár elutasítására életet láthatunk ugyan, de ez élet nem érdemes arra, hogy a valószínűség szen­vedjen miatta. Hasonlókép egy élet miatt van feláldozva az inas jellemének következetessége", midőn gazdám az el­­kobzandók­at siratván, az inas több együ­gyűséggel. * Amerikai lapok egy saját szek­l ús vallási feleke­­zetről tesznek említést, mely New-York közelében keletkezett. E­ felekezet hívei rendkívül szelíd (!) em­berek, tanult legfelsőbb elvéül az „em­beri nem kihalását“ állították föl. E kihalást egyébiránt nem kölcsönös agyonütés által akarják elérni, mi­­ly szelíd, jámbor emberekhez kevésbbé illenék, hanem általános szüzességi fogadmány által. Abból a meg­győződésből indulnak ki, hogy az ember gonoszban fogantatott, és semmi erkölcsi tökéletességre nem juthat. Ezenkívül a földi lét sokkal kevesebb boldog pillanatokat nyújt, hogysem a fáradságra érdemes­­ volna e földet emberekkel népesíteni. Ha azt az el­­lenvetést teszik nektek, hogy ezen élet csak próbaidő, és hogy az Isten megjutalmazza a jókat, s megbünteti a gonoszokat, azt válaszolják, hogy ők nem tartják magukat jogosítva, e próbára embereket kitenni, kik valószínűleg nem a szükséges erkölcsi adományokkal születnek. E felekezet hívei igen vendégszeretők; min­den idegent szívesen látnak, s a község költségén ellát­ják, de arra senki se számítson, hogy a ,,Terméketle­nek“, így nevezik magukat, valakin, ha a legnagyobb életveszélyben van is, segítsenek. Ők semmit sem tesznek ez élet megrövidítésére, de megmentésére még kevesebbet. Gyarmatuk pompás helyen fekszik. Férfiak és nők elkülönzött épületekben laknak és csak imára gyűlnek össze egyházukban. Ha valaki megtöri szüzességi fogadványát, a községből azonnal kiutasít­­tatik. Miután pedig a „Terméketlenek“ absurd tana egyszersmind kötelességükké teszi az emberi gyön­­geségek elnézését is, a vétkesnek a világba vissza­térését azzal könnyítik, hogy az útra nem csekély összeg pénzzel látják el. Mondják, hogy akadtak már oly szemtelen egyének, a­kik e körülményt fölhasz­nálták, s csak azért vétették föl magukat a gyüleke­zetbe, hogy szabályait megszegjék s a vétkeseket il­lető útravalóban részesedhessenek. Pest város főorvosi hivatalának 1856-ik évi September havi meteoro­lógiai és egésségügyi hivatalos je­lentéséből. A meteorologiai viszonyok. Az idő­­járati viszonyok e hóban rendesebbek valának mint augustusban, és így a közegesség állapotára, va­lamint a tenyészet viszonyaira is a legjobb befo­lyást gyakorllnak. Egészen derült­ tiszta szélnélküli nap­­ volt, u. m. 2-dika. Eső esett 7 napon, u. m. 3, 5, 6, 10, 11, 26, és 27-én, és mennyiségben 23, 8 pár­ von. rúgott. A felhők menete K-ről 5-ször, D-ről 13-szor, N-ról 14-szer, Éj-ról 2-szer, DNy-ról 14-szer és ÉK-ről 5-ször ÉNy-ről 13-szor, tapasztaltatott. A szelek iránya: K-röl volt 5-ször, D-ről 20-szor, Ny-ról 15-ször, É-ról 2-szer, DK-ről 23-szor , DNy-ról 11-szer­­ és ÉNy-ról 14-szer. A légsúlymérő legmagasabb állása — 0° légnyomatnál — 22-én volt esti 10 órakor 338''.Ú1 par­ von. a hévmérőnek -f- 8-09 A pá­­rany­omat 2.96 légnedvesség 67.0 állásánál, és kü­lönben tiszta időnél és Ny-réli erejű szélnél, a I­­­e­gmé l­y e­b­b 28-kán esti 10 órakor 330.'"« pár. a hévmérőnek |j| 160. °R. .páranyomat 6.09 ,■ légnedvesség 80.o állásánál, 2 menynyiségü, D-ről jövő minőségű felhőzetnél, DK-ről jövő 0 erejű szélnél . A hévmérő legnagyobb me­leget 2-n mutatott d­.u. 2 órakor -j- 23.0 „R. a légsulymérő 332."05 par. állásánál, páranyomat 6.53, légnedvesség 506-nél és DK-rőli 0-erejű szél­iránynál,­ legmélyebben állott 23-kán reggeli 6 órakor 5.° 8 R a légsulymérő 333."'05 par. állásánál , páranyomat 2,05 és légnedvesség 78.0 fokánál 2 mennyiségű felhőzetnél és ENy-róli 0 erejű szélnél. — A legnagyobb pára nyo­mat 28-án volt d. u. 2 órakor 6.82 a légsuly­­mérő 330.'"61. par. hévmérő -f- 10°. 9 R.állásánál és 64-a légnedvességnél és DK-ről jövő szélnél; a legcsekélyebb volt 23-án reg. 6 órakor 2.35 azonos időben a hévmérő legmélyebb állásával. — A legtöbb légnedvesség 27-n volt esti 10 órakor 95.0 légsulymérő 332."'38 par. hév­mérő + 13° °R, és páranyomat 5­80-nál és D-ről jövő 10 mennyiségű felhőzetnél­, ugyanonnan 1­0 erejű szélnél és 2'' 44 pa­ragé esőnél­; a leghe­vesebb 17-n d. u. 2 órakor 38.0 légsulymérő 333."' 93 pára­hévmérő + 14°. 4 R. állásánál , pá­ranyomat 1 2.g3cnál, 3 mennyiségű ÉNy-róli felhő­zetnél és ENy-röl jövő 5 erejű szélnél. A naponkinti háromszoros észleletek havi kö­zépátmérője a légsulymérőn 331"' 18 P. a lég­­hévmérőn + 12.° 7 R. páranyomaté 4.38, légnedves­ségé 71.8. A légsúlymérő ingadozása volt 7.''55 Par, a hevmérőé 17.° 2R, a páranyomaté 4,47,a légned­vességé 57.0. Ozon legerősebb 21-én reggel és estre 1 8 I leggyengébb 5-én reggel I 1 A Dunavíz állása legmagasabban 9-n 8' 7" 3'". I legalantabban 23-n 5' 1" 6'". (Vége köv.) AUSTRIAE BIKORAI.OM. B­é­c­s, oct. 20. Mária Anna császárné ő fel­sége Prágába visszatértében 19-én délután Messén keresztül utazott. — Gr.Rechberg szövetségi elnökkövet szom­baton az északi pályán Frankfurtba elutazott. — B. Brenner Felsach után kinevezett cs. k. követ Görögországban, Bécsből legközelebb el­indult Athénébe. — A „Wiener Zig“ jelenti : A cs. k. szab. aus­­triai keresk. és ipari hitelintézet alapszabályai 52 czikkelyében meg van állapítva, hogy az igazgató­ság három igazgatóból áll, kik közöl az ügyveze­tési tanács a főigazgatót választja ; továbbá, hogy az igazgatók kinevezése az ügyvezetési tanács által történik , mindazáltal az állam­igazgatás jóváhagyását igényli. Az ügyvezetési tanács folyó hó­t­diki ülésében hosszabb helyettesítés után Richter Ferencz urat választa meg főigazgatónak. E változás, mint előbb Schiff urc­a— a magas cs. k. pénzügyministérium által jóvá lön hagyva­­ a ministérium ez alkalommal, az ügyvezetési tanácsnak a választott irányában kitűnő módon tanúsított bizalma mellett Richter urnak eddigi tevékenységét, valamint jelesnek elismert hivatali képességét is méltányoló. A még betöl­tetlen igazgatói állomásra, mint hallik, az ügyveze­tési tanács szavazategységgel Hornbostel Tó­dor urat választá meg, ki azt ideiglenesen elfogadta, minélfogva igazgatótanácsosi minősége az ideig­­lenes alatt föl van függesztve. D. C. Az austriai nemzeti bank j­el­zálog­hi­­teli (hypothekarcredit) ügyosztályánál 1856. oct. 29-ig bezárólag 218 fél 4,919,610 ftért folya­modott, és pedig : házakra 132 fél 1,800,520 ftért jószágokra 86 fél 3,119,090 —­­mindössze 218 fél 4,919,610 ftért Eddig 99 félnek megigértetett 1,615,300 ft, és pedig házakra 56 félnek 892,700 ft jószágokra 23 félnek 722,600 ft mindössze 79 félnek 1,615,300 ft Anglia, London, oct. 18. A királynő, Al­bert herczeg, s a kir. család többi tagjai a w­a­­­­e­s­i herczeg kivételével, B­a­­­rn­a­r­a 1-ból tegnap­előtt este visszaérkeztek Windsorba. A wa­lesi herczeg tegnapelőtt reggel hagya el O s­b­o­r­­n­e-t, s külön vonattal utazott Go­sport-ból Windsorba. A „Times“ a nápolyi ügyre vonatkozólag is­mét síkra száll a be nem avatkozási tan védői ellen. „Véleményünk szerint­,“ ezek a czikk végszavai: „nem lenne egyéb merő politikai pedantériánál, vagy­ egy csakugyan ki nem kerülhető felelősség kerülésénél, ha a földközi-tengereni állásunkkal fel akarnánk hagyni. Örömmel mondhatjuk, hogy azzal

Next