Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-10 / 235. szám

Pest. Csütörtök, 234. Megjelenik e lap? vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : fé 1 é­vr­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­é 1 é­vr­e: 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatok.— Egyes szám 20 pfcr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem­ utczában­, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. A „Budapesti Hírlap" előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre.............10 — Pesten előfizethetni a 1­u I­­­r­t kiadóhiva­taléban. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarék­pénztár-é­­pületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. JEmich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. ■előfizethetni helyben: a lap kiadóhivata­lban, Egyetem-utcza, 2-dik szím, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a szím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bé­mentesítve egyenesen a kiadő hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 30-diki legfelsőbb határozata által dr. Michaelis Károly Gyula főorvost a 36. sz. gr. Degenfeld-gya­­logezrednél, a Laufach melletti vasutszerencsétlen­­ség alkalmával emberélet megmentése körüli eszé­­lyes és sikeres hivatási működésének elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmeseb­ben földiszíteni s egyszersmind megengedni mél­­tóztatott, hogy M­i­l­a­n­e­s őrnagynak, B­e­r­s­a­y és L­a­a­b főhadnagyoknak, továbbá Buch alhadnagy­nak ugyanezen gyalogezrednél, az ezen alkalom­mal tanúsított belátásteljes és nyugodt maguk vise­­lete tekintetéből a legm­agasb megelégedés tudtukra adassék. Az ifitazsáitjifl'vinmiei— tfi ' . " , ' * * , stantin ungvári megyetörvényszéki államü­gyészt és Berthóty Sándor sátorallja-ujhelyi megyetör­vényszéki tollnokot a sátorallja-ujhelyi megyetör­vényszékhez tanácsosokká nevezte ki. Az igazságügyminiszer Knorr Alajost a nagyvá­radi orsz. törvényszéknél segédhivatali-igazgatósági segédet, ugyanazon megyei törvényszékhez rendelve, továbbá B­e­k­e Mihály, Kiss Ferencz, B­e­n­y­ó Mi­hály és Kiss Imre ugyanezen országos törvény­széki ideiglenes segédeket, úgy Hatos Kálmán arad megyetörvényszéki ideigl.­segédet, jelenlegi ál­lásukban meghagyva ; végre B­ü­k­y József figyelőt a nagyváradi országos főtörvényszék területén, az aradi megyei törvényszékhez rendelve, végleges tör­vényszéki segédekké kinevezte. Az igazságügyminiszer J­e­d­­­i­c­s­k­a Gusztáv figyelőt a nagyváradi orsz. főtörvényszék területén, a nagyváradi orsz. törvényszékhez ideigl. törvény­­széki segéddé kinevezte. A hadsereg főparancsnokságának, s a bel-és pénzügyi ministeriumoknak 1856. julius 23. kelt rendelete,*) kiható min­den koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, az 1856. február 13. kelt legfelsőbb határozványnyal, az 1849. december 23-ki törvény szerint újra sze­­gődtetett önkényteseknek tökévek­ kielégítésére nézve adott engedmény tárgyában. A cs. k. Apostoli Felsége 1856. május 9. kelt legfelsőbb határozványnyal rendelni méltóztatott, mi­szerint az 1849. törvény szerint szegődtetett ön­kényteseknek az 1856. február 13-án kelt legfel­sőbb határozványnyal adott azon engedmény, misze­rint ők az életfogytiglani pótlékról s harmincz forint összeg fölötti végrendelkezési jogróli lemondás mel­lett, tőkével elégíttessenek ki, minden még valóságos szolgálatban álló helyettesekre, akár újbóli szolgá­lati kötelezettséget vállalnak akár sem, a különbeni feltételek fentartása mellett kiterjesztessék. Mi az 1856 február 26-án kiadott birodalmi tör­vénylap VII darabjának 27 számában foglalt, 1856 február 21 kelt rendeletre vonatkozólag ezennel köz­­tudomásra juttatik. Báró Bamberg s. k. V. Ö. Báró Bach s. k. Báró Bruck s. k. A pénzügyi ministeriumnak 1856 aug. 9-n kelt hirdetvénye, *) kiható az általános vámkapcsolatban foglalt minden koronaországokra, a budai II. fövámhivatalnak megszüntetése, s a pesti I. fövámhivatal vezetésébeni változtatás tárgyában. Az 1856 aug. 1 jén a Budán létezett 11. osztályú fövámhivatal megszüntetett, s a pesti I. osztályú fö­vámhivatal egy magasabb hivataljogosítványokkal felruházott föhivatal-igazgató vezérlete alá helyez­tetett. Báró Bruck s. k. *) Bír. tervl. 1856. aug. 6-diki XXXIV. db. 140. az. *) Bir.­torai. 1856. aug. 27-diki XXXVIII db. 149. az. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 8. N. (Politikai szemle.) A „Morn. Chronicle“ a Nápoly elleni expeditio elmaradását mint többé két­ségbe nem vont tényt állítja föl; e pár sorban ki van fejezve a nápolyi ügy mibenállása, s ennyiből áll, mit ma, mint positív alapút följegyezhetünk. Egyébiránt mélyebb alap nélküli hírek ma sem hiányzanak, így az „Indépendance belge“ azon váratlan hírt közli olvasóival, miszerint a fran­­czia kormány szándéka lenne a nápolyi ki­­rálylyali differentiákt kiegyenlítésére a szent­szék közbenjárását fölkérni. Ezen hit valószínűtlensége mellett elég legyen megemlíteni, mikép Anglia, melylyel e kérdésben Francziaország együtt jár, ne­hezen fogna beleegyezni oly souverain közbenjá­rásába , kinél képviselője nincs — pedig ez az eset jelenleg Romával. — Ezen intermediario tehát, ha csakugyan volna valami alapja, leg­­fölebb félhivatalos jellemű foghatna lenni. — Ezenkívül még egy marseillei sürgöny hí­rét említhetjük, mely a Dél-Siciliából oct. 2-ról kó­sza hírképen ministeri módosításról beszél, mely szerint a ministeri tanácselnökségre F Han­gi e­r­­­tnek volna kijelölve. Ha ez valósulna, e férfi kormánypalotra jutása tényleges megerősítéséül volna vehető a vitály békés megoldása reményé­nek. Egyébiránt ismételjük , hogy ez ügy szü­netelőnek tekinthető addig, míg Martini cs. k. austriai követnek , ki sept. 29-kén érkezett meg Nápolyba, működése valami eredményre nem vezet. Gyakoroltak-e a cs. udvartól nyert utasítások va­lami benyomást a nápolyi udvarra, eddig még nem tudni. A király sept. 30-n visszatért a fővárosba Gaetából, hol a védelmi munkálatokra ügyeit. _ A polgártestület vagy u. n. bourgeoisie feloszl a­­kantoni conservativ elemeket. Már említik, hogy e jószágok azon nagy royalista családok alapítványai­ból erednek, melynek tagjai most börtönben ülnek. Ama jószágkobzás a körülmények nyomása alatt, és a független republikánusok élénk ellenzése daczára jön kimondva. Ezek közelebb értekezletet tartottak, melyben elhatároztak megrovó szavazatot nyilvá­nítói a nagytanács ellen, a cantoni tanácsból két ta­nácsos kizáratása alkalmából, továbbá a jurai vas­útra megszavazott hitelnek felére leszállítását kérni, s az incompatibilitásokra vonatkozó törvényterv elő­terjesztését, és az új helyhatósági szervezet elha­lasztását sürgetni. Egyébiránt a neuchateli ese­mény jelenleg európai kérdéssé tétetett, a­mennyi­ben a nagyhatalmasságok e tárgyban akkér hatá­roztak, h­ogy annak érdemleges elintézése a Pak­s­ban tartandó utólagos értekezleten tárgyaltassék. A Poroszország és Schweiz közötti összeütközésnek eredményéről ugyan még eddig mi bizonyost sem mondhatni, hanem annyit minden körülmények közt bizton állíthatni, hogy Francziaország, Anglia, Austria s Oroszország , a porosz koroná­nak Neuchatel iránti minden jogait teljes mér­tékben elismerik. Ezen értelemben fognak a legközelebb beérkezett viszonválaszok a po­rosz jegyzékre hangzani. Arról van szó, hogy a nevezett hatalmak ezen kérdésbe nem csak hajlan­dók mélyebben belebocsátkozni, hanem hogy a po­rosz trónnak Neuchatel fölötti felségjogát (szu­­vereinitását) kétségtelennek tekintendik. Csak az van hátra, hogy a porosz kormány formulázza azon javaslatokat, melyek mindenek előtt abban állanak, hogy Poroszország Neuchatel iránti jogigényeit tökéletesen érvényesítse. A württembergi lovagrend már évek óta alkudozik a ministériummal, nemcsak a váltságtör­­vény következtében szenvedett veszteségei kárpót­lása, hanem az iránt is, hogy e rend valódi jelen­tőségének megfelelő községjogi állását visszanyerje, s a megváltozott időviszonyokhoz alkalmazott tes­tületi szervezetet kapjon. A lovagrend meghatal­mazottjai csakugyan a rendet kielégítő egyességre jutottak, s ez elért egyezmény megfelelő törvény­javaslatkép­rendi megerősítés alá volt terjesztendő. Azonban úgy látszik, hogy a ministérium­nál egy­szerre kifogások merültek fel, vagy tán az ország­képviselet irányában inkább a Frankfurtbeli nyo­mást óhajtják, szóval a lovagrend sept. 29-kén ösz­­szegyűlt, hogy a szövetséggé ülés elé terjeszsze pa­naszát. A rend a szövets. okmány 14 czikkére, az 1851 augustusi szövets. határozatra hivatkozik, mely az úgynevezett forradalmi törvényeknek a monarchiai és szövetségjogi elvekhez képesti áta­lakítását kívánja. Ma a lovagrend e panasziratot csakugyan aláírta. A dán ministerkrisis oct. 4-kén estig még nem volt megoldva; úgy látszik, hogy a mostani kor­mány tagjai sehogysem férnek meg egymással. A ministérium többsége úgy látszik arra törekszik, hogy a maga nézeteire hajló tanácselnökkel bel- és külpolitikáját érvényesítse. Valószínűleg a külügyet is másra akarja bízatni, úgy hogy Scheele csak a holstein-lauenburgi tárczára korlátoztatnék. Mi már a tanácselnökséget illeti, A­n­d­r­ä azt elfogad­ni nem hajlandó, mert úgy véli, hogy ez állomásra az övénél nagyobb tekintély kívántatik. Bang­ote helyre egészen alkalmatlannak találják . T i 1- 1 i s c h , kit a belügyi tárczával s miniszerel­­nökséggel megkínáltak , sokkal kevesebb rokon­­szenvvel bír a jelen kabinet tagjai iránt, sem­hogy az elnöki széket gyökeres átalakítás nélkül átvehetné; egyébiránt az ő neve egyértelmű lenne a parasztreform teljes megszüntetésével, s Andrával egyesülve a kabinetre a parasztpárt elleni kíméletlen ellenállás bélyegét nyomná. A dolgok ily állásában még a provisorium sokáig el­­húzódhatik, míg sikerül egy erélyes embert találni, ki a tanácselnöki feladatnak meg tudjon felelni. Az oct. 2-diki államtanács a ministerkrisis megoldásá­ra módot nem találván, az országgyűlés megnyitá­sát dec. 1-ig elnapolta, így álltak a dolgok 4-kén estve. Azóta egy hamburgi sürgöny az új ministerium megalakulását jelentette, mely hírt azonban egy berlini sürgöny ismét kétségessé tett. Végre a most előttünk fekvő „Indépendance“ egy legújabb tudó­sítást közöl, mely a hamburgi sürgönyt megerősíti. Eszerint Andrae pénzügyminister a külügyet venné csakugyan át, a tanácselnökséggel együtt; helyét Finger nyeri. Scheele a herczegsé­­gek ministere marad ideiglenesen, Bang pedig végkép visszavonul. A kabinet többi tagjai megtart­ják tározájukat. Ismervék alnehézségek, melyek a piraeusi görög parancsnok kineveztetése következtében a görög és franczia kormányok közt támadtak. Athénéi utolsó hírek szerint a franczia kormány megta­gadta a görög kormány azon kivánatát, hogy B­o­u e­z-V­i­rl­a­u­m­e­z admirált hívja vissza, „..Wáp­­ kicfli-hohák m­ert azon hírnek, mintha Oroszország Belgrád átengedéséhez egye­zését adta volna. Az alkudozások e kérdésben a párisi congressusban részt vett hatalmak képviselői közt folyton folynak. sz. October 9.1856. Len- és kender-ügy. VI. (Lásd „Budapesti Hírlap" 230. sz.) Fonás és szövés. Megmutattam, hogy a len- és kendertermelés mennyire hátra van a fonás és szövés mögött. Meg­mutattam, hogy a fonás, különösen a kézzelfonás felett tetemes előnyben álló gépfonás ki nem elé­gíti szövöldéinket. Kérdés : Ha a fonóanyag termelésében és el­készítésében hátramaradunk, gépfo­­nódáinkat nem szaporítjuk, mi jöven­dőt várhatunk kender- és len-ipa­runkra ? Nem egyebet,mint a külföldnek mind e tekintetben előhaladó ipara általi elnyomattatást! És ez elnyomattatás leghamarabb és legnagyobb mértékben lesz érezhető Magyarországon, meg a birodalom más oly tartományaiban, hol a nyers ter­mény elkészítése körül még legkevesebb az előha­­ladás, fonógép-orsó pedig egy sem dolgozik. A Fényes Elek által szerkesztett, és a közönség kezén több mint 2000 példányban forgó „Falusi gazda“ legközelebb megjelent III. füzetében: „Len­­termesztés a Szepességen“ czím alatt következők olvashatók : „A szepesi len- és gyolcs­üzletet két vajonra (járásra) lehet felosztani : az egyikben a mennyiségre, a másikban a minőségre tekintenek leginkább. Az elsőhöz tartoznak Holló-Lom­­nicz, Kis-Lomnicz , Basócz, Maldur s több községek, hol a gazdák leginkább csak sok lent igyekeznek termeszteni, s azt hamar­jában kidolgozván, fonását többnyire a szom­széd Galiczia lakosaira bízzák, és aztán télen át gyolcsnak megszövik. A gazdaasszony és szolgálója egyenként négy-négy nap alatt 100 kis röf durva gyolcsot sző, mely mennyiség (i. i. 100 kis röf) a késmárki gyolcskereskedőknél alig kel el 10 pfton- Nem ritka család, mely télen át 5—6000 röf vász­nat készít. — Az intensiv (belterjes) lentermesztés leginkább a XVI. szepesi városokban, aztán Ger­­lachfalván és Menguszfalván divatozik ; ott ugyanis nem vetnek annyit, de annál példásabban mivelik azt. A lent minden szorgalommal maguk dolgozván ki, a téli napokban egész háznépestül — a férfi cselédet sem véve ki — a házi­asszony felügyelete alatt szépen megfonják. A fonálnak egy részét ma­guk szövik meg, más részét pedig finomabb gyolcs, abrosz és egyéb asztalnemű készítése végett az e vidéken lakó számos műtakácsoknak adják át. Az itt készült gyolcsnemüeknél finomabbak ugyan a külföldi gyárakban készültek, melyeknek külsejök sokkal fényesebb és mondhatni szemfényvesztő, a­mi a kitűnő appretirozás, simítás eredménye, de gyakran pamuttal vegyítvék és nem is oly tartó­sak, mint a szepesi gyolcsczikkek.“ Szepes megye a leniparban tagadhatlanul egyik legkitűnőbb, talán mondhatjuk: legelső vidéke az országnak. Mennyit nyerne e vidék, ha itt a föld­­mi­velő nép egyedül a termeléssel foglalkozván, a fonósmű elkészítését intézetekre bízná! A csalhat­­lan nyereség,tetemes volta a IV-ik czikkentben tett számításból kitetszik. Ismét ha az egyrészt külön­ben is a galicziaiaknak átengedett kézzeli fonás helyett gépfonódák állíttatnának fel, mily előny és nyereség lenne az nemcsak a vidékre, hanem az ezen vidék gyolcstermelését felhasználó közönség­re nézve is, azt világosan tanítja azon körülmény, miszerint a jósággal a szépség csak ekkér párosul­hat; párosulva pedig a kettő a külföldről most el­nyomással fenyegető, pamuttal vegyített silány ve­­télytársainak bizonyosan elibe hág. Addig ne várja a fogyasztó közönségtől senki, hogy a jószágot a szépség és olcsóság kettős előnyének eléje tegye. Ritkán képes a nép számítása a jelen időnek látszó csekély nyereségét a jövendő veszteségének nagy­ságával arányba hozni. Ugyanazért Szepes vidékétől a lenügyben sokat, és az újabb kor előmeneteli igényeinek erélyes fel­fogását várjuk! Nagyon tévedt, és az ipar­­s közjóllét elhala­dására nézve kiszámíthatlan mértékben ártalmas azon philanthropies felfogás, miszerint némelyek a gyári gépeket, különösen a fonógépeket azért nem pártolják, mert általuk sok szegény család élelem­kereseti ágától fosztatnék meg-F. E. ur a minimum mellett e lapokban közlött czikkei egyikében ezeket mondja : „a magyaripart s kereskedést a felaprózott birtok még elősegíti és nem_ gygjlff­fiL_JLpr­y.ja^_ -----r J’-L pamutkelmegyártás csak azért maradhat fen , s csak azért versenyezhet a gépekkel dolgozó angol-, franczia-, belga gyáriparral, mert a szövést és fo­nást hihetetlen olcsón (4 és 6 krajczár napi bérért) teljesítik azon munkások, kik kirekesztőleg nem gyárdolgozók, hanem részben apró földbirtokosok, kik szükségeik egy részét a föld jövedelméből fedezhetvén, a gyárak számára igen olcsó mun­kát szolgáltathatnak, mit nem teljesíthetnének, ha csupán és egyedül gyári munkára volnának szo­rítva.­­ — Ez fő oka s nem a védvám­rendszer annak, hogy az austriai gyár­ipar a gépekkel dol­gozó külföldi gyáriparral némileg versenyezhetett.“ Én bár a minimumtörvényt, a földbirtok össze­tartására nézve kielégítő eszköznek nem tartom , de ily pártoló véleményt az ipar érdekében , a földelaprózás mellett ki nem mertem volna mon­dani. Sőt, minden esetre megjegyezvén, miszerint igen különböző dolog a minimumtörvénynek ellene lenni , vagy a birtokelaprózásra törekedni, azt állítom , hogy a gépeknek mellőzése az ezekkel és a munkamegosztással javuló iparbani előhaladás mulasztása,­­ azután az olcsó kézimunkára való tá­maszkodás viendik gyáriparunkat legbizonyosabban jégre, mert a kézimunka olcsóságának igen hamar elérhető határa van, a gépek szaporább és jobb munkája pedig a kézi fölött határtalan; vagy hogy szabatosabban szóljak : a kézimunka olcsóságának határát alulról az emberi szükség, felülről a terjedő és tökéletesbülő gépészet minden nap nyomja össze; a gépészet szaporább és jobb munkájának határa az emberi ész határával egy, mely az isteni minden­­hatósággal tart szomszédságot. És valamint egyéb iparunknak , azonképen és ki­vált len- és kenderiparunknak jövendője a külföld óriási el­haladása irányában egyedül a védvámok által segedelmezhető gépekkeli gyártás egész erél­- lyel való felkarolásában van. Míg a szövő­intézetek gépfonálszükségletét bel­­fonódáink fedezni nem képesek , addig itt a fonál ára a külföldi árhoz aránylag le nem szállhatván, még gépfonálból dolgozó szövöldéink felett is eny­­nyiben a külföldi szövöldék folytonosan előnyben állanak. E körülmény legbuzdítóbb ok gépfonódáink sza­porítására. Ezen kívül alapot ad a gépfonódák jövendőjének azon körülmény , miszerint szö­völdéink a gépfonál egyetemes, azaz a bel fono­dák által készített 130,233 hatvanad, és külföldről behozott 33,440 mázsa mennyiségén kívül még évenkint 1,220,000 mázsa kézifonalat is feldolgoz­nak, mely mennyiségre átalában a gépfonódák tart­­hatnak számot. GALGÓCZI KÁROLY, Becs, oct. 6. ) Vannak emberek, kik mielőtt barátaikat egy ismeretlen körben bemutatnák, őket kiáltólag ki­dicsérik, fényes tulajdonságaikat egekig emelik: ezen rész szokás rendesen rész szolgálattétel is; a túlfeszített várakozásnak nehezen felelhetvén meg az illető, többnyire kevesebb elismerésre talál, mint

Next