Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-18 / 242. szám

Pest. Péntek, 241 sz. Megjelenik e lap, vasárnap az ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.EIőfizetáal díj : Vidékre : fá 1 á vr­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­á 1 á v r­e: 8 frt, évn­­egyed­re: 4 frt. — A hírdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4ki számíttatik.—­egyesszám 20 pfer. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem­-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Biofizethetni helybe­n : a lap kiadó hivat­­ában. E­g­y­e­tem-ut­c­z­a , 2-dik számi, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellette pénzzel együtt bé­mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítanánk. A „Budapesti Hírlap" előfizetési ára: B­udapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... § — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni a 1 u I­­­r­t kiadóhiva­talában. (F.gyetemi utcza 2-ik sz. a takarék­­pénztár-r­pületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége Ischlbenf.é.oct. 8-kán kelt legmagasb határozatával a maga ud­vari papját, s a bécsi egyetemnél az egyháztörté­nelem tanárát dr. F­e­s­z­t­e­r Józsefet, a hittani karnál egyházjog tanárává legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. A cs. k. culius- és oktatásügyi minister ur ő­excja a meghalt tanár dr. H­e­n­f­n­e­r helyébe vizsgáló­­biztossá a jogtörténelmi vizsgálóbizottmányhoz a pesti cs. k. egyetemnél és a romai jog rendes vizs­gálójává dr. Récsi tanárt nevezte ki. A cs. k. pénzügyministérium a magyar országos pénzügyigazgatóság területén De­erer Károly és Noha Ödön II. osztályú pénzügyi kerületi biztosokat I. osztályú pénzügyi kerületi biztosokká, G­ersten­­berger János tollnokot a villachi vegyes kerületi hivatalnál II. osztályú pénzügyi kerületi biztossá, vég­re Köffinger Frigyes és Lobos József pénzügyi fogalmazókat III. osztályú pénzügyi kerületi biztosok­ká kinevezte, K­r­a­j­n­e­r Márton I. osztályú pénzügyi kerületi biztost pedig a nagyváradi közigazgatási terü­letről a budaira áthelyezte. A pénzügyministérium Regényi István, Men­­czik Ferencz, Niamessay Zsigmond és Z­i­m­á­­n­y­i Károly III. osztályú ideiglenes pénzügyi kerületi biztosokat, és pedig a három elsőt a nagyváradi, az utolsót a budai országos pénzügyigazgatósági osztály hivatali területén jelen minőségben véglegesen meg­erősítette. A kassai cs. k. orsz pénzügyigazgatósági osztály a bocskói szálhivatalnáli tiszti irnoki állomásra Tri­eb Vilmos cs. k. szigeti sóbányai helyettes fő­pénztári tisztet ideiglenesen kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Előléptettek: B. Edelsheim Leopold a 6. sz. gr. Wallmoden vértesezred alezredese a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred ezredesévé és parancsnokává; b. Hammerstein Gusztáv a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred alezredese, a János főherczeg nevét viselő 1. sz. dragonyosezred második ezredesévé; szendrői gr. Török Miklós a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred őrna­gya ugyanezen ezred alezredesévé; Landgraf Ri­chard lovag a János főherczeg nevét viselő 1. sz. dragonyos ezred őrnagya, s az állatgyógyászati inté­zet ideiglenes parancsnoka, jelenlegi hivatala megtar­tásával, hadseregi létszámbeli alezredessé; Wester- Städtern gr. Beckers Alfred a gr. Wallmoden ne­vét viselő 6. sz. vértesezredbeli őrnagy, ezredében alezredessé, továbbá őrnagyokká; Hurth József főherczeg János dragonyosezredbeli százados a gr. Wallmoden 6. sz. vértesezredhez, B­e­rt­i­s­o­n­i Fe­rencz marquis, a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred századosa, a Württemberg­ király nevét viselő 1i. sz. huszárezredhez; b. L­a­ff­e­r­t Richard, gr. Wallmoden 6. sz. vértesezredbeli százados, az Eugen savoyai herczeg nevet viselő 6.sz.dragonyosezredhez, és rohrani gr. H­a­r­r­a­c­h Alajos a Württemberg-i király nevét viselő 6. sz. huszárezred századosa a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezredhez. Az álta­lános kát. felebbviteli törvényszékhez ezredesi had­­birákul és előadókul: Pfiffer Károly és Maschek Károly alezredesi hadbirák ; alezredesi hadbirákul : Kraft József és Lenzendorf Lajos lovag, őrnagyi hadbirák; végre őrnagyi hadbirákul : S­e­u­­nig Rajmund és Zatlaukal Károly százados hadbirák. Áttétettek: B. Boxberg Károly a Lajos bajor király nevét viselő 2. sz. dragonyosezred má­sodik ezredese a Liechtenstein herczeg nevét viselő 9. sz. dzsidásezredhez, H­e­r­­­w­e­g Móricz alezredes a Schwarzenberg herczeg nevét viselő 2. sz. dzsidás­­ezredből, a Lajos bajor király nevét viselő 2. sz. dragonyosezredhez, és Neckarsfeldi Müller Károly alezredes a Liechtenstein herczeg nevét viselő 9. sz. dzsidásezredből a Schwarzenberg herczeg nevét vi­selő 2 sz. dzsidásezredhez. Nyugdijaztattak: Doggenfeldi Vetter Já­nos ezredes a porosz király nevét viselő 10. sz. hu­szárezrednél. Szombaton, f. é. oct. 11-n adatott ki s küldetett szét a budai cs. k. egyetemi nyomdában a magyar­országi orsz. kormánylap első osztályának XIX-dik, és a második osztálynak XII—dik darabja mind a német egyes, mind az összes kettős kiadásokban. A XIX. darab tartalma: 143. sz. A vallás- és oktatásügyi ministeriumnak 1856. julius 19-n kelt rendelete, kiható minden ko­ronaországokra, a lombard-velenczei királyságot ki­véve, a katholikus vallásoktatóknak a gymnasiumo­­koni állása tárgyában. 144. sz. A vallás- és oktatásügyi ministeriumnak, 1856. julius 24-n kelt kibocsátványa, kiható a biro­dalom egész területére, melylyel a gymnasiumi tanítói hivatal jelöltjeinek vizsgálata iránt az 1856 ápril 17-n kelt legfelsőbb határozványnyal jóváhagyott végleges törvény hirdettetik ki. 145. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. julius 30-a kelt kibocsátványa, kiható minden koronaor­szágokra, Magyar-, Erdély-, Horvát- és Tótországot, a Szerbvajdaságot, a temesi bánságot, a lombard­­velenczei királyságot, Tirolt és Vorarlberget, a ka­tonai határőrséget és Dalmatiát kivéve, a pálinkaadó némely szabályainak, az 1853 ápril 1. alatt behozott borszeszmérökkel öszhangzatbani módosítása tár­gyában. _____■­^'xEjrnrraBM 146. sz. Az igazságügyi ministernek 1856. aug. 2-n kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrségeket kivéve, a büntető bírósági vizsgálatok tárgyainak miképeni elmálházása iránt. 147. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. aug. 5-n kelt rendelete; kiható valamennyi koronaor­szágokra, a katonai határőrségeket kivéve, a szabad lábon levő s a végtárgyalás helyétől távol lakó vád­lottaknak a büntető perrendtartás 216. §. értelmében a bíróság elölülője általi kihallgatásánál követendő eljárás tárgyában. 148. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. aug. 8-a kelt kibocsátványa, az eddigi pestbudai pénzügyi ügyvédségi osztály székhelye tárgyában. 149. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. aug. 9. kelt hirdetvénye, kiható az átalános vámkapcso­latban foglalt minden koronaországokra, a budai 11. fő vámhivatalnak megszüntetése, s a pesti 1. fő vám­hivatal vezetésébeni változtatás tárgyában, 150. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. aug. 21. kelt kibocsátványa, kiható minden korona­országokra a katonai határőrséget kivéve, a törvény­telen és lelencz-gyermekeknek bírói illetősége tár­gyában, azoknak a valamely közintézet általi ellátás­ból lett kilépésük után. 151. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. aug. 21. kelt rendelete , kiható a birodalom minden koro­naországaira, melylyel a krakói országos pénzügyigaz­gatóság közigazgatási területében levő járási pénz­­ügyigazgatóságok hatályosságának időpontja közzé­­tétetik. 152. sz. A kereskedelmi ministeriumnak 1856. aug. 24. kelt kibocsátványa, mely által az austriai ál­lamié­virda-intézetnek az 1856. július 6 -án kelt leg­felsőbb határozványnyal jóváhagyott újraszervezése tétetik közhírré, s megállapittatik, hogy az újonnan fölállított távirda-igazgatóság 1856. sept. 1-jén lép­jen hatályba. A második osztály XII. darabjának tartalma: 21. sz. a. a magyarországi cs. k. főkormány hir­detménye 1856. jun. 20-ról, melylyel a budai, po­­zsoni és soproni közigazgatási terület politikai orsz. felosztásai kihirdettetnek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 16. N. (Politikai szemle.) Nem lehet figyelmen kívül hagynunk azon nagy zajt, melyet franczia félhivatalos lapok a miatt ütnek, hogy az austriai cs. k. csapatok még folyvást a dunai fejedelemsé­gekben vannak. A „Patrie,“ „Pays,* „Constitutio­nes“ egyformán fölszólalásuk tárgyává tevék e­­lle­mét. kivált pedig az utolsó lap, melynek szerkesz­tője e megszállásban minden áron a párisi szerző­dés kötvényeivel ellenkező tényt lát. A párisi szer­ződés — úgymond Céséna úr — e tekintetben tö­kéletesen világos és félremagyarázhatlan. Az el­foglaló csapatoknak a fejedelemségben továbbma­­radása a Törökországba­ni fegyveres interventióval lenne egyenlő. Azért Céséna úr nem hiszi, hogy az austriai csapatok még a télen át is a fejedelem­ségekben fognak maradni, s meg van győződve, hogy gr. B­u­o­­ megszüntetendi az occupatiót, mely kivált Angliában tesz benyomást tett. — Mellőzzük , mennyiben valótlan ez utóbbi állí­tás , valamint, hogy megfordítva mennyi való van azon hírben, miszerint Anglia az occupatio miatt nem csak nem haragszik , de sőt an­nak tovább tartását helyesli, mert a határ­szabályzás és kígyószigetek kérdésében Orosz­ország által támasztott nehézségek még elin­tézve nincsenek , s a cs. k. csapatoknak a feje­delemségekből kivonása egyenlő lenne Oroszor­szág követeléseinek közvetlen támogatásával. De nem lehet ki nem emelnünk a szempont hely­telenségét , melyből a dunai fejedelemségek­nek Austria általi megszállását a franczia fél­­hivatalos lapok tekintik. Mert először is e meg­szállás nem a párisi szerződést kötött hatal­mak közös, hanem csak Austria és Törökország közti különszerződvénynél fogva történt; másod­szor e megszállásnak a keleti háború be vagy be nem végződésétől nem közvetlenül függő speciális oka volt, t. i. a fejedelemségek meg­óvása oly csendháborítások s belső mozgalmak­tól , melyek az austriai császári szomszédha­­tárokra is nyugtalanító befolyással lehető további zavarokra vezethettek volna, szóval a csend és rend fenntartása a fejedelemségekben. Már a párisi szer­ződés bevégezte a keleti háborút, s így az idegen hadak hazatakarodása a párisi béke természetes következése volt. De vájjon a párisi béke meg­szüntette-e azon okot is, melyből a du­nai fejedelemségek megszállása történt? Ren­dezve vannak-e azok belviszonyai , biztosítva-e a tekintély, törvénytisztelet, meg van-e adva a né­peknek ama belső szervezet, mely azokat nem csak lLau­ne siesso pari Kuznejmere ellen is biz­tosítja ?* Szóval megvannak-e már a fejedelemsé­gekben azon föltételek, melyek hiánya tette szük­ségessé a megszállást ? E kérdésekre a fran­czia lapok is kénytelenek lesznek n­e­m­mel felelni. A párisi béke a fejedelemségekre néz­ve csak ígért, de ez ígéret a foganatosítás­tól még messze van. Sőt a párisi béke maga járult ahhoz , hogy a megszállás tovább tartása szükséges legyen, járult az annak következtében föléledt, mesterségesen szított unió-mozgalmak elő­idézése által. Fönnállván tehát a megszállás oka, minő jogica szerint lehet annak megszüntetését sürgetni ? Végre ugyanazon különszerződés, mely­nél fogva az austriai csapatok a dunai fejedelemsé­gekbe bementek, a kivonulást is a két császári ál­lam közös megegyezésétől tette függővé. Mivel pedig a párisi szerződés e különegyességet m­eg nem semmisítő, a kivonulás időpontjának meghatá­rozására sem lehet az befolyással. B. Brenner franczia követ Nápolyból visszahivatását eddig egy rajnai lapban találjuk meg­erősítve, mely 14-ről Párisból kelt távirati sürgöny­ben ezt jelenti: „mint bizonyost hallom,hogy Fran­czia- s Angolország követei Nápoly­ból visszahivattak s a két flottának még ma kelle Nápoly alá elindulni. A­n­t­o­n­i­n­i marquis ná­polyi követ Párisban, Brüsselbe megy.“ Ha az „O. Z.“ tudósítása való, Brenner a maga udvara ulti­mátumát sept. 24-én nyújta át a nápolyi tanácsel­nöknek, s a nyugatiaknak már korábban személye­sen kézbesített jegyzékére a választ oct . 8-ig kia­datni kérte. Az austriai cs. követ ez idő alatt tevé­kenységét ha lehet megkettőztető, de hogy a re­mélt kiegyezés már a legközelebbi időben megtör­ténik, teljességgel nem lehet bizonyosnak mon­dani. A franczia és angol követségi palotákban oct. 8—9-én egy franczia s két angol gőzöst vártak a nápolyi öbölbe, s azokkal további utasításokat maguk miheztartása végett. Ez utasításoknak, utó­lagosan tudva levő tudósítás szerint, a követek (illetőleg csak a franczia követ) visszahívását kel­lett tartalmazták. Azonban a fenebbi távirati sür­göny irányában meg kell jegyeznünk, hogy annak tartalma, noha már ma 16-ka van, egyenes után Bécsbe eddig nem táviratott. A mai távirdai sürgöny Spanyolországból azon állítást hozza, miszerint az új miniszerváltozás semmi politikai jellemmel nem bír. Hogy ez állítást jobban méltányolhassuk, legyen elég rövid jellem­zését adni az uj ministereknek, kiknek névsorát az „Ind. beige” így adja: P­i­d­a­l kül-, N­o­c­e­d­a­­­bel-, Arazala pénz-, Seisas igazság-, Mo­ya­no közmunkaUrbistondo had- és Ler­­s­u­n­d­i tengerészügyi ministerek, Narvaez­zel, mint tárcza nélküli ministerrel élükön. E névsor­ból látjuk, hogy Narvaez előtt a volt kabinetnek egyetlenegy tagja sem kapott kegyelmet. Maga Rios Rosas is kénytelen volt, szintúgy mint O’D­o­n­n­e 1l, helyet adni egy nála még mérsékel­tebbnek — No cédáinak, ki belügyministerré lett, — s ez eléggé mutatja a kabinet politikai irá­nyát. Egykor e két egyén egy zászló alatt állt, de egyik alkotmányozó cortesgyűlésen Nocedal oly túlzásig menő reactionarius és türelmetlen elveket mondott ki , mikép politikai barátja tovább nem viselhetvén oly tanokkali solidarítást, Rios Rosas nyilvánosan elszakadt azon párt­tól, melynek elveit Nocedal önmagában személye­sítő. Ma Nocedal lép Rios Rosas helyébe s megtör­ténhetik, hogy ugyanazok, kik a conservativ Rios Rosast magasztalák a forradalmi O’ Donnnell el­lenében , most Rios Rosast fogják forradalmár­nak kikiáltani. L­e­r­s­u­n­d­i tábornok az új hadügyminister azon ephemer kabinetek egyi­kében elnökölt, melyek Bravo-Murillo és Sar­torius alatt alakíttattak, s mely utóbbi az 1854-iki forradalomra vezetett. Feltűnik továbbá a kabine­ten kívül D­u­s­c­e­lnok helyébe S­a­n­z­tnok kinevez­­tetése. D­u­­­c­e az összes vicalvarista unokok közöl az egyetlen volt ki egyszerre O’Donnellhez és a sza­badelvű eszmékhez leghívebb maradt. Urbiston­­do, Nocedal és Pidal a valencziai hg föltétlen párthívei, úgynevezett polacók. Látjuk tehát, hogy N­a­r­v­a e­z, ki most negyedikszer veszi kezébe Spanyolország kormányrúdját, oly férfi­akkal véve körül magát, kik a cortesgyűlésekben a legszélsőbb jobbon foglaltak helyet és a legbuzgóbb tulmoderadokhoz tartoznak. A helyzet, melyben e kabinet az ügyeket átveszi, épen nem kedvezőtlen, s hatalmának mérsékelt használásával, a kor és az ország kívánalmainak megfelelő valódi conservatív politikával, őrizkedve a szenvedély túlzásaitól, el­juttathatná az országot a politikai belnyugalom óhajtott révébe. Valósítandja-e ez óhajtást, vagy csak személyes czélok eszközéül Spanyolország ha­jóját újabb rázkódás örvényszélére hajtja ? a jövő mutatja meg. Egyébiránt mint már említők, a dolgok ily válto­zása finn.w-1»——to’ *" . 'F*C t­solva volt. Vannak helyzetek, melyeknek csak egy határozott irányban és értelemben lehet kifejlőd­­niök, annyira uralkodik azok fölött az események ereje és logikája, s kényszeríti azokat a végsét­­szerűleg kijelölt utat követni. Ilyen volt a helyzet, mely Spanyolországban a júliusi forradalom után kifejlődött. A „Neue Pr. Z.“ azt állítja, hogy a párisi ér­tekezlet újra összehívását először Oroszország pendítette meg. Ezután Francziaország a többi ka­bineteknél tudakozódott, egyetértenek-e a javaslat­tal s kivéve Angliát, igenlő választ nyert. Ugyane lap szerint K. Brunnow orosz cs.­követ a berlini udvarnál, fogná az orosz kormányt e második párisi értekezleten képviselni. Ő már az első congressuson második orosz teljhatalmazott volt, s az összeülen­dő értekezlet azon diplomatákból fogna alakíttatni, kik akkor a rendkívüli teljhatalm­azottak mellett illető kormányaikat képviselték. Szóltunk tegnap diplomatiai okmányokról szóló hírek kovácsolásáról. A „N. Pr. Z.“ ma megint meg­­czáfol egy ily hirt,Párisból írják t.i. e lapnak: Azon hirt, mintha Ferdinánd nápolyi király az angol ki­rálynőhöz és Napoleon császárhoz sajátkezű leve­leket intézett s azokban a nápolyi kérdésnek a párisi értekezlet elé hozatalát kívánta volna, koholmány. Azon levelek nem léteznek s itt eddig semmit sem tudnak arról, hogy a király azon értekezletre kép­viselőt küldeni hajlandó volna. Az „Assembléo nationale” hasonló módon nyi­latkozik, s úgy vélekedik, hogy a nápolyi ügy épen nem áll közel a kiegyenlítéshez, mi­vel szerinte nem valószínű, hogy a párisi érte­kezletek egyhamar megkezdődjenek, s ha szinte megnyittatnának is, nem remélhető, hogy azok az ügynek barátságos megoldására vezessenek. Mivel erre szükséges lenne, hogy ott a nápolyi király is képviselve legyen, mi azonban nem valószínű, a­mennyiben az eleitől fogva erélyesen visszautasított minden külbeavatkozást saját országának belügyeibe, s az értekezleteken megjelennie egyenesen annyit tenne, mint a be nem avatkozás ezen elvével fel­hagyni. Az említett lap továbbá szintén alaptalan­nak tartja azon közlést, mintha a nápolyi király Napóleon császárhoz s Victoria királynőhöz saját­kezű levelet intézett volna. Szerinte most, midőn egy angol hajóhad már Ajaccioban van össze­vonva, az egyesült hajóraj elküldése kikerü­lhetlenné lett, noha az elindulás időpontja iránt még semmi bizonyost sem lehet tudni. A ministerkicsis K­open­hág­á­­b­a­n , melyet tegnap már bevégzéséhez közelle­­vőnek hittek, most ismét ugyanazon ponton áll, mint keletkezésekor, ezelőtt 3 héttel, azaz teljes bi­zonytalanságban. Hát C­h­i­n­á­b­a­n mi hír? juthat eszébe tán kérdeni némely olvasónknak. Felelet, ott is foly­vást minden a régiben van, a régi alatt ott a föl­­kelési háborút értvén. A pekingi udvari lapban, mely ha nagyít, azt bizonyára nem a felkelők ja­vára teszi, jul. 9-ig terjedő tudósítások vannak, mikből az sül ki, hogy a fölkelés folytonos előhala­­dásban van. A mondott lap ugyanis szól a császáriak győzelméről Yuncsingnál Santan«» ^—*­— October 17,1856

Next