Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-19 / 243. szám

’est. Szombat, 242 October 10. 1856 Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Kifizetési dij : Vidékre : fé 1 é­vr­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­é 1 é­vr­e: 8 frt, é­vn­egyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halabozott sorának egyszeri be­iktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik — Egyes szám 20 pfcr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik hr. a. 1-szt emeleten. Kiadó hivatal van : Egy­etem­utójában. 2-ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 17. N. (Politikai szemle.) A nyugati hatalmassá­gok követeinek Nápolyból visszahivatását ma fél­hivatalosan megerősítve találjuk. E tényre vonat­kozó előzményeket jelentik a tudósítások, miszerint Sauli úr a Parisból vitt ultimatissimum jellemé­vel bíró jegyzékkel ma egy hete indult Brenner úrhoz, kinek meghagyatott Nápolyt azonnal el­hagyni, ha a király h­­lgével közlendő e végfigyel­meztetések eredmény nélkül maradnának. A köve­tek visszahivatása és Nápoly elzárolása közt azonban még igen jelentékeny hézag van. A követek vissza­hívása után a nyugatiak,mielőtt további lépést tenné­nek, e rendszabály hatását akarják bevárni, s csak ha azután sem történnék a nápolyi király eddigi elhatározásában kedvező fordulat, fogna a nyugati egyesült hajóhad Nápoly vizein horgonyt vetni. Igaz, hogy eddig még Ferdinánd király ré­széről az engedéli hajlam jele nem mutatko­zik, ámde e legutolsó kísérlet hatását és ered­ményét még nem ismerjük, azt tehát be kell várnunk annyival inkább, mert mint az „Ind.beige“ erősíti, ez ultimátum a lehető legmérsékeltebb kifejezésekben van készítve, oly mérsékeltekben, m­ikép a nápolyi király azt bízvást elfogadhatja, a­nélkül, hogy mél­tósága legkevesbbé is szenvedne; s ha szilárd elhatározásánál mégis megmarad, az ez esetre adott utasítások Brenne­r-nek meghagyják , hogy visszavonulását akkér eszközölje, mi­kép elme­netelének hadi fenyegetődzés jellemet ne adjon. A flották ekkor igaz hogy a nápolyi vizekre men­nek, de őrizkedni fognak a városhoz igen közel czir­­kálni, hanem jó távol, úgy szólva látón kívül maradnak , s csak bizonyos esetben volnának készek közeledni segélynyújtás végett, még pedig, mint másfelőli tudósításokból, valamint nyugati Előfizethetni h­e­l­y­b­en : a l­a­p­k­i­a­d­ó h­i­v­á­t­al­á­b­a­n , Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden es* * kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazd levelek a czim. lakhely a utolsó posta feljegy­zése mellett a pénzzel együtt hé mentesí­tve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandék, részről adott hivatalos nyilatkozatokból kitűnik,­­ nem csupán azért, hogy a nemz­etük­beli­eket védel- l mezzék, hanem, ha a monarchiai elvet valami felforgatási rész fenyegetné, például republikánus mozgalom alakjában,ezt kölcsönösen elnyomják.Mert habár nem mernénk is arra megesküdni, misze­rint Napóleon császár tán egy muratistk­us mozgalomban , azt közvetlenül elnyomó eszkö­zökhöz nyúlni nyakrafőre sietne , de arról bi­zonyos lehet akárki, hogy egy republikánus kísér­let még­­csak pillanatnyi kegyeleméletre sem szá­molhatna, se Anglia se Francziaország részéről. A­mi azon tudósítást illeti, mely szerint a nápolyi király azt kérte volna, hogy érdekeit a tartatni szándékolt párisi congressuson két teljhatalmazottja által képviselhesse, ma ezt az „s.b.“akkép módosítja, miszerint ő ilge beleegyeznék abba, hogy ez értekezletekre egy diplomatát küldjön, ha azokra meghivatnék. E két versió közt különbség van. Első esetben az engedmény, a helyett hogy a nápo­lyi kormánytól jőne, a nyugati hatalmaktól váratnék, míg a meghívás elfogadása önkénytes lépés színé­vel bírna, melyhez Anglia s Francziaország csat­lakozhatnának , méltóságuk feláldozása nélkül. Azonban kétségesnek tartják, hogy a két hatalmas­ság az első lépést tenni hajlandó legyen. Spanyolországból a rendes tudósí­tások 10-ig terjednek, a miniszerváltozás 12-n tör­tént. E napon adta be O’D­o­n­n­e 11 liszttársaival­­együtt lemondását a királynénak,s e napon nevezte­tett ki Narvaez elnökévé a meglepő hirtelenséggel alakított miniszertanácsnak.De az eszközök,melyek a helyzetben oly mély módosítást idéztek elő, oly jól el voltak titkolva,m­ikép még két nappal a miniszer­­változás előtt azokból köztudomásra mi sem jutott. Maga O’ D­o­n­n­e 11 tábornok, egy nappal hatalma elvesztése előtt még arról beszélt,mikép nemsokára önkényt le fog lépni, s P­a­sto­r D­ia­z csak két nappal előbb tiltakozott fennhangon az idegen befolyások ellen. Azonban némi mozzanatot a Narvaez javára tett titkos működések­ből mégis említ az „Independance beige.“ Főleg a választási tér jön kibányászva. Azt igyekeztek t. i. a királyné előtt megmutatni, hogy ha az O’D­o­n­­n­e 11-kabinet folytatja működését, az összeülendő cortesgyűlésen ha nem progressista többségre is,­­ de legalább jelentékeny kisebbségre találandna, mely visszanyerendné hatalmát,s innen két veszély támadhatott volna: vagy O’Pennell consolidatiója ha győz, vagy bukása még merészebb eszmék ja­vára. Mindkét alternativa ellenkezésben áll az ud­var érdekével, s így a harmadikat szükségkép kelle ennek választania. Mint mai lapunkban is említve van, a madridi hivatalos lap is megc­áfolja a „J. des Débats“ azon közlését, mintha az angol ügyviselő kérdőre vonta volna a spanyol külügyminiszert. Krisztina királynő jószágai fölmentése miatt. A Konstantinápoly­ból érkezett legújabb franczia posta két positív dolgot említ. Egyik az eu­rópai nagyhatalmak követeinek a porta általi ösz­­szehivatása egy ülésre, mintegy megelőzőjéül a fejedelemségekbeli divánok összehivatásának , a két tartomány újra­szervezése tárgyában; másik, miszerint az Eufrátes-vasut engedélye megadatott 6 száztél­ kamatminimum biztosításával. A magyar biztosító­­­intézete­k átalakításáról, in. Már fönnebb mondottuk, hogy a biztosító-társu­latoknál kevés kivétellel a szabályok jók, czélsze­­rűek , de a kivitel hibás , az eljárással van sok olyasmi összekötve, mi panaszokra ad alkalmat. E panaszok némely társulatoknál igen gyakoriak , s ezekért részint a társulatokat, részint magát a kö­zönséget okolhatjuk. Legáltalánosabb panasz uralkodik a biztosító­társulatok ügynökei ellen. Ezek aránylag kevesek, s az országnak minden vidékeire nincsenek arány­­lagosan felosztva. Sokan az ügynökök közöl nem fejtenek ki elegendő buzgalmat, eljárásukban ha­nyagok, a biztosítás jótékony eszméjének igen léha apostolai. Mások túlbuzgók az egyesület érdekében, s ezt avval kívánják előmozdítani, hogy a kárese­teknél , becsléseknél ezer meg ezer kifogást tesz­nek, a kárpótlási summát mindenképen leszállítani törekszenek, s egyetlen ily példa által nem csak a teljesen ki nem elégített kárvallottat, hanem az egész vidéket biztosításoktól örökre elijesztik. Má­sok megfordítva épen azon egyesület érdekét ját­szák ki, mely őket bizalmával megtisztelte, s egyet­értenek azon lelketlen csalókkal, kik azért bizto­sítanak valamit, hogy a biztosító egyletet, ha le­het , megcsalhassák, s kik a biztosítást valóságos speculatio tárgyának tekintik. De legközönségesebb azon panasz, hogy az ügy­nökök nem szakértő férfiak; az épületek becslésé­hez keveset, a mezeigazdasághoz pedig épen sem­mit sem értenek, mely körülmény jégkároknál vég­­hetlen sok kellemetlenségre, czivakodásra és per­lekedésre nyújt alkalmat. Nem régen történt egy biztosító-társulattal azon furcsa eset, hogy Fejér megyében N. helységben egy biztosított egyén a csősz által botokkal verette le gabonáját, s ezt mint jégkárt az ügynöknek bejelentvén, ez azt elfogadta, s mint teljes kárt az igazgatóságnak bejelentette. Az igazgatóság sem levelek, sem hírlapok útján nem hallván arról semmit, hogy azon a vidéken jégeső pusztított volna, gyanakodó kezdett lenni, s a kár bővebb megvizsgálására egyik hivatalnokát a helyszínére küldte. Ez, mint városi ember, a búzát is alig tudván megkülönböztetni a zabtól, a kárt maga is jég által okozo­ttnak ismerte, meg nem gondolván azt, hogy jégeső nem vonulhat el oly szűk tér felett, hogy se alsó, se felső, se mellék­szomszédjának ne történjék baja; s későbben hi­vatalos vizsgálatból kisült, miszerint jégesőnek azon határban, valamint a szomszédokban is híre sem volt , hanem a tulajdonos a csősz által maga verette le botokkal gabonáját. Ily kárt okozhatnak a nem szakértő ügynökök társulataiknak, de okoz­hatnak a kárvallottaknak is. Ha tehát a biztosító­ társulatok azt akarják, hogy a biztosítások valósággal a szabályok szerint lép­jenek életbe, első és fő kötelességük, hogy ügynö­keik megválasztásában a legnagyobb óvatossággal járjanak el. Legyenek ezek általánosan elismert becsületes jellemű, hűséges, munkás, tevékeny férf­­­fiak, s az építkezés körül és a mezeigazdaságban jár­tasok. Csak igy lehet egy részről a biztosítást a közönséggel m­egkedveltetni , más részről pedig csak igy védhetik meg magukat a társulatok azon söpredék-emberektől, kik a biztosítást csupán spe­­culatiónak , s aljas önzésük kielégítésére kedvező alkalomnak tekintik. Valóban, ki e dolgokba nincs beavatva, nem gon­dolná, hogy oly sok elvetemült­ gonosz találtatik, kik a legszentebb dolgokat, a legjótékonyabb inté­zeteket, minek a biztosító-egyletek, piszkos nye­­ részkedésre felhasználni, s azokat ilyképen kom­­promittálni, nem irtóznak. A biztosító-társulatok igazgatóságai már szinte ismerik az oly vidékeket, néposztályokat, egyéneket, kik nem sok lélekisme­­retet csinálnak a csalásból, s azért ezektől biztosí­tásokat elfogadni vonakodnak. Az ily gyalázatos emberek igazán kemény büntetést érdemlenének az államtól, mert csalásaik által nem csak a bizto­sító­társulatokat igyekeznek megkárosítani, hanem a jótékony biztosítási ügynek is felette sokat árta­nak , mert ha egyszer az ily ravaszok tetteiken rajta kaparnak, s azért a kárpótlási summától büntetés fejében elesnek, tele lármázzák a világot, hogy ők biztosított vagyonaik után semmi kárpótlást nem kaptak, hogy a biztosító-egyletek csak nye­részkedő vállalatok, s ezt a közönség, mely a do­logba beavatva nincs, s csalási szándékáról a lár­mázó kárvallottnak semmit sem tud, elhinni kész, s ez­által jövendőre a biztosításoktól egészen el­­idegeníttetik. Vannak esetek, hol a biztosítottak maguk fel­gyújtották saját biztosított házaikat, csakhogy a túlságos értékre bevallott biztosítási summát meg­kapják , s nem iszonyodtak piszkos önérdekből szorfzszédaikat is veszélybe dönteni. — Szathmár vármegyében volt egy eset, hol egy valaki 2000 mázsa dohányt biztosított, s név nélkül a társulat igazgatósága értesítteték, hogy azon épület, hol e dohány lerakva van, meg fog égni. Az igazgatóság e bejelentésre sietett a már elfogadott biztosítást visszavonni, s a biztosítási levelet visszavenni, de már későn, mert az épület a dohánynyal együtt csakugyan leégett, s a hivatalos vizsgálatból kisült, hogy az illető épület már tériméjénél fogva 400 mázsa dohánynál többet be sem fogadhatott. Majd is­mét Szeged tájékán egy spekuláns 100 sz­ekér szénát biztosított tűz ellen, s e takarmány el is égett, csak­hogy utólag kiviláglott, miszerint a kérdéses széna csakugyan 100 szekérrel vizetett az illető helyre, hanem a fuvarosoknak meg volt parancsolva, hogy mindenik szekérre csak egynéhány villahegyet rakjanak. Száz meg száz ilyen csalási eseteket tudnánk felidézni, de nem akarjuk ezekkel az olvasóközön­séget untatni, csupán azért említek meg, hogy nem kell mindjárt vakon hitelt adni azon lármások­nak, kik magukat a biztosító társulatok által meg­csalatottaknak kürtölik, mert fájdalom nagyon is gyakran kell a társulatoknak szigorú lépéseket tenni, hogy magukat a szántszándékos megkárosí­tások ellen oltalmazhassák. Legtöbb nehézség fordul elő minden biztosító egyleteknél a becslés körül. Tudjuk, hogy a bizto­­sitni akarók vagyonaik értékét maguk vallják be, s azt vagy egészben vagy részben bizonyos summa mellett biztosítják. Kár esetén tehát a hivatalos be­csű utólagosan történik, mi fölötte nagy baj, és sok *) B. tervl. 1856. lapt. 20. XLI. db. 166. sz. *) D. o. 167. sz. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: M­indapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre...........10 — Pesten előfizethetni a 1­u í­­­r­t kiadóhiva­­alában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarék­­énztár­­pü­letben), vidéken minden cs. kir.­ostahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentő­­en beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. O cs­k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e­f. évi oct. 8-kán élt legfelsőbb határozata által a finánczü­gyészi­llomásra a szerbbánsági fináncz-ügyészégnél r­endszerezett fizetéssel és föfináncztanácsosi czim- S ranggal Dr. H­a­u­s­c­h­k­a József fináncztanácsost csehországi finánczü­gyészségnél, legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott. A pénzügyi minister­iu­mnak 1856. September 11-től kelt kibocsátványa,*) kiható minden korona­­rszágokra, Dal­mát országot s a brody-i vámkülzetet kivéve, az égetett szeszes folyadékoknak a termelésnek­ megadózta­tása tárgyában. A cs. k. Apostoli Felsége 1856. aug. 29-n kelt egfelsőbb határozvány­ával rendelni méltóztatott, hogy fogyasztási adó az égetett szeszes folyadékoktól a­ermelésnél következő mérvben szedessék be : a) Lisztes anyagok alkalmazásánál, melyekhez burgonya, csicsóka , mindenféle gabnafajok és hüve­­ges vetemények, továbbá az arra alkalmas répane­­mek, s végre a czukorrépa-melasse számítandók, a ombárd-velenczei királyságban egy austriai ira­s 60 centesimi minden egy somma metri­kát tevő czefremennyiségtöl; a többi koronaorszá­­gokban pedig tizennyolcz pengekrajczár egy alsó-austriai­akat tevő czefremennyiségtöl; V.b) lágymagvú gyümölcs, mint alma, körtve, bo­­rgósgyümölcs, som stb., továbbá gyökerek és serfö­­zési hulladékok alkalmazásánál, a lombard-velenczei királyságban egy austriai lila és 6 cente- i­­­m­­ minden egy soma metricát tevő czefremennyi­ségtől, s a többi koronaországokban tizenkét pengekrajczár egy alsó-austriai­akót tevő czefremennyiségtöl, c) szőlőtörköly alkalmazásánál, a lombard-velen­­czei királyságban nyolczvan centesimi min­den Soma metricát tevő czefremennyiségtöl, a többi koronaországokban pedig kilencz pengekraj­czár egy alsó-austriai­akót tevő czefremennyi­ségtől ; d) csontárgyümölcs, mint: cseresznye, szilva stb., továbbá bor, borseprő, szőlőmust és gyümölcsmust alkalmazásánál a lombard-velenczei királyságban egy austriai lila és 60 centesimi minden egy soma metricát tevő czefremennyiségtöl, s a többi ko­ronaországokban tizennyolcz pengekraj­czár egy alsó-austriai akótól; e) czukorfinomítási hulladékok (a czukorrépa­­melasset kivéve), czukor-, burgonya- és gabnaszörp, vagy az a) — d) pontok alatt említetteknél magasb czukortartalmú más töményített folyadékok, végre lisztláng alkalmazásánál, a termelt égetett szeszes folyadéktól a lombard-velenczei királyságban ti­zenöt austriai lila és 90 centesimi min­den soma metrica után, s a többi koronaországokban hárompengő forinta 40 bécsi pintes alsó­­austriai akó után, mely illeték azonban csak azon esetben érvényes, ha az alkoholtartalom, az 1853. márt. 16-n kelt legfelsőbb határozvány folytán be­hozott, hivatalosan megvizsgált 100 fokra osztott alkoholmérő szerint 52*/a foknál kevesebbet tesz -j- 12° Reaumur közép­hőrmérséklet mellett. Magas­ fokú alkoholtartalom mellett az illeték kö­vetkezőleg számíttatik : a lombv. ki­ a többi korona­­rályságban országokban 521/»0 alkh. m., s 65°-on alul 19 a. 1.85. 3 ft 45 pkr. 65® , „ 771/a° • 23 „ 82..4»30 „ 77 V „ „ 90® . 27 „ 79.5»15 » 90® „ „I00°-ig 31 „ 76.6 » n Ezen határozatok a lombard-velenczei királyság­ban, továbbá Tirol és Vorarlbergben 1856. nov. 1-jén, a többi koronaországokban pedig 1856. oct. 1-jén lépnek hatályba. Báró Bruck s. k. A pénzügyi ministerium­nak 1856. lept. 9. kelt kibocsátványa, *) kiható Magyar-, Horváth- és Tót­­országra, Erdélyre, a Szerbvajdaságra , a Tem­esibánságra, a saját használatnál dohánytermesztésért fizetendő engedélyille­ték fölemelése tárgyában. Az 1856. aug. 30-án kelt legfelsőbb határozvány folytán, az 1850. évi nov. 29-én kelt ideiglenes do­­hányegyedárusági rendtartás 61. §-ra hivatkozva, mindazon területi részekben, melyekben ezen tör­vény hatálylyal bír, a katonai határőrség egyedüli ki­vételével, hol az eddigi engedélyilleték azon határőr­­házak számára, melyekben besorolt szolgálati legé­nyek vagy sorvitézek léteznek, egyelőre változat­lanul marad, a saját használatra a dohánytermesztés­től fizetendő engedélyilleték az 1857-iki termesztési évtél fogva a mivelendő föld négyszög­öléért tizen­két krajczárra emeltetik. Báró B r­u­c­k s. k. A belügyi ministeriumnak,az igazságügyi mi­­nisteriummal a a hadsereg főparancsnokságával egyetértőleg 1856. sept. 10-én kelt kibocsátványa, *) kiható minden koronaországokra, a polgári orvosoknak a cs. k. hadseregnél a a katonai határőrségben előforduló bírósági hullavizsgálatoknáll alkalmazása s ezen orvosoknak, vala­mint a polgári hatóságok által bírósági hullavizsgálatoknál alkalmazott katonai orvosoknak díjazása iránt. A cs. k. hadseregben s a katonai határőrségben előforduló hullavizsgálatok iránt, a hadsereg főpa­rancsnokságának 1856. mártius 13-án 217. sz. alatt kelt körrendeletével, a bel- és igazságügyi ministe­­riumok 1855. január 28-ki rendeletéhez hasonsze­­rüleg kibocsátott, a katonai hatóságoknak 1856. mártius 28-án 698. sz. alatt kihirdetett szabály 6. §-ra vonatkozólag, az igazságügyi ministeriummal s a hadsereg főparancsnokságával egyetértőleg ezen­nel rendeltetik, miszerint katona orvosok hiánya ese­tében a katonai hatóságok részéről megkeresett pol­gári orvosok a cs. k. hadseregnél s a katonai határ­őrségben eszközlendő bírósági hullavizsgálatoknál eljárni tartoznak , valamint a katonai orvosok is , a hadsereg főparancsnokságának 1856. mártius 28-án, 698. sz. alatt kelt rendelete értelmében, polgári or­vosok hiánya esetében oly hullavizsgálatoknál, me­lyek a polgári bíróságok illetőségéhez tartoznak, ezek megkeresése folytán magukat alkalmaztatni kö­telesek. Egyébiránt, a hadsereg főparancsnokságának 1856. junius 17-én, 1469. sz. alatt valamennyi országos hadi főparancsnokságokhoz intézett rendelete értel­mében , az e végre meghívott polgári orvosoknak a bel-, igazság- és pénzügyi ministeriumoknak 1855. február 17. kelt rendeletében foglalt járandó illeté­kek kiszolgáltatandók, valamint más részről ugyan­azon illetékek a katonaorvosoknak is ilynemű tár­gyalásoknál, ha azokhoz a polgári bíróságok részé­ről hivattak meg, ki fognak szolgáltatni. Báró Bach s k. báró Krausss. k. báró Bamberg s. k. r. 0. *) Bir. törvl. 1856. sept. 10-diki XL. db. 163. sz. 87.

Next