Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-23 / 246. szám
Pest. Szerda, 345. Megjelenik e lap, vasárnapi fnnep utáni napokat kivíve, mindennap reggel.Klftfizatáai dl): Vidékre :fálávre:10 frt, ívnegyedre: 5 frt. Helyben: fí. éra: 8 frt, dvnegyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször hasábiott sorának egyszeri keiktatísáártö kr, többszöriért pedig akr számíttatni —Egyesszám 20 pbr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. t-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem utcában, 2-ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 21. N. (Politikai szemle.) A „Moniteur“nek több napok óta ígért magyarázó czikke a nápolyi kérdésben, megjelent, s táviratilag közlött szövege szerint következőleg hangzik: „A béke megkötése után a Parisban összegyűlt congressus első teendője volt annak tartósságát biztosítani. E szándékkal a feljhatalmazottak az európai zavartámadások (perturbations) elemeit az egyetértés és az államok függetlensége tiszteletének szellemében megvizsgálták. A belga kormány amennyire csak lehet meggátló sajtója tévedéseit. Görögország buzgalmat mutatott a congressus tanácsadásainak figyelembevételében. Roma és más olasz államok elismerték a szelídség és javítások időszerűségét. Csak egyedül a nápolyi udvar veté el fennen Franczia és Angolország barátságos tanácsait. A nyommasztó rendszabályok, melyeket a nápolyi igazgatás régóta kezel,veszélyeztetik az európai rendet, Olaszországot izgalomba hozván. Egy ily helyzet veszélyeiről meggyőződve Franczia- és Angolország bölcs tanácsokkal, melyek azonban félreértettek, remélé azokat megsemmisíteni. A nápolyi kormány szemeit behunyta, inkább végzetteljes pályáján akart maradni. A rosz fogadtatás, melyre mindkét hatalom igazolt észrevételei találtak, a kétely, melybe szándékaik tisztasága vézetett, a sértő hang, melyen üdvös tanácsaik viszonoztattak, Nápoly makacs vonakodása többé a hatalmaknak nem engedi meg a barátságos összeköttetések fentartását. Egy nagyhatalom sugallatainak engedve, a nápolyi kabinet első válaszának hatását gyengíteni igyekezett, de az engedékenység e látszata csak azt mutatja, hogy Nápoly az érdekeiről Angol-s Francziaország részéről a gondoskodást tekintetbe venni nem kívánja. A halogatás többé nem volt lehetséges. A diplomatiai összeköttetéseket Nápolylyal , melyeket oly mélyen megsértett, félbe kelle szakítani. E felfüggesztés azonban se beavatkozást ez ország belügyeibe , se ellenséges tényt nem képez. Azonban a nemzetbeliek biztonsága mindenesetre a hajórajok egyesítését kívánja. A nápolyi vizekre a flották nem küldetnek, hogy téves magyarázatra ne adjanak okot. E rendszabályban semmi fenyegető nincs, és semmi fölbátorítást nem foglal magában azokra nézve, kik a nápolyi trónt meg akarják rendíteni. Egyébiránt amennyiben a nápolyi kabinet a helyzet helyes méltánylására tér és valódi érdekét felfogja, a két hatalom sietni fog a régi összeköttetéseket visszaállítani s szerencsések lesznek közeledésük által lí-ippa nyugalmának uj zálogát adhatni.* A franczia hivatalos lap e nyilatkozványát inkább megnyugtatónak lehet neveznünk mint nem. Az néha szemrehányásokat tesz a nápolyi kormánynak, hogy a nyugatiak tanácsát meg nem fogadta, de mégis nem teszi azt távolról sem hadesetté, s a követek visszahívásának ellenséges lényül tekintése ellen tiltakozik. A flották, noha nem mondatik, hogy hol egyesülnek, de a nápolyi vizekre nem mennek, nehogy tév-czélokat bátorítsanak föl; a nápolyi kabinet a helyzetnek megfelelőbb reformintézkedéseiben nincs időhatárhoz kötve s ez által meg van adva számára azon cselekvési szabadság és önállóság, miszerint a czélszerű reformokat, mint önjószántából, souveraini öntetszéséből eredetteket adhassa népének. Szóval a kérdést oly stádiumba értnek mutatja a Moniteurczikk, melyben annak a souveraini függetlenséget sértett éle el van véve s lehetségessé téve, hogy az austriai cs kir. kabinet közbenjárói lépései — melyek sikerét kell fölismernünk már a kérdés jelen stádiumra fejletében is — további gyümölcsöket érleljenek s ezen Európát annyira elfoglalt ügyet a barátságos viszonyok teljes helyreálltáig juttassák. A „Constitutionnel” egy czikke a besszarábiai határvonal, név szerint Belgrád miatt támadt nehézséget igyekszik megfosztani nagyított fontosságától. Oroszország, mint tudva van, a párisi szerződés szavaira támaszkodva, igényt emel Belgrád birtokához, mely a Dunával egybeköttetésben álló Jalpuk tótól némi távolságra fekszik. E pontban a párisi szerződés több aláírói Oroszország nézetét osztják. Mintegy 3 kilométernyire Bolgrádtól fekszik egy Tobak nevű helység, mely korábban Bolgrádnak neveztetett, s ma is gyakran Tobak-Bolgrád név alatt fordul elő. Már némely aláírt hatalmak azt állítják, hogy ez utóbbiról volt szó. Austria már a dunai fejedelemségeket azon okból tartja megszállva, mert a határ , mely Törökországnak garantiául szolgáland, még nincs megállapítva, mig másfelöl a porta épen e megszállás miatt a divánokat még nem hívta össze, melyek rendeltetése a fejedelemségek lakosai óhajtását kihallgatni. A Constitutionnel most azt emeli ki, miszerint az értekezletnek, melyben az illető határozmányok megállapíttattak, nem szavait, hanem szellemét kell venni. A czél a dunai fejedelemségek megmentése volt. Ha a Valpuktó a Dunával összeköttetésben áll, s partjainak birtoka Oroszországnak megengedné hogy ott telepeket alapítson, ellenben Belgrád, a bolgár gyarmatok fővárosa néhány kilométernyire fekszik a tó partjaitól, s ha mindjárt e város az orosz területhez tartoznék is, a határvonalat úgy lehetne húzni, hogy a tó partjai orosz kézben ne maradjanak. A nevezett lap nagyobb súlyt helyez a dunai fejedelemségek folyvásttartó megszállásában. Azonban e kérdésre nézve arról biztosít a „B. B. Z.“ bécsi levelezője, hogy Francziaországnak a megszállás továbbtartása ellen semmi kifogása nincs, abba egyezését Francziaország aequivalense gyanánt kívánván tekintetni Austria Nápolyban tett szolgálati törekvéseinek. Ha ezeket nem koronázta óhajtott siker, az azok teljes őszinteséggel történését nem semmisíti meg, s ha e fáradozások gyümölcse még nem érett is meg, de bizonyára el nem marad. Lehet, hogy a franczia kabinetre, várakozásában lehangoltatva, kellemetlenül hatott a helyzet, melyet Austriának elegyengetnie tökéletesen a legjobb akarat mellett sem lehete, s a fönn uralkodó ily hangulat viszhangja lehet a franczia félhivatalos sajtó buzgósága, melylyel az occupatio-kérdést ingerültebb vita körébe vonni igyekszik. De franczia jegyzékről, még pedig sürgetésről szó sem volt s a bécsi kabinethez a dunai fejedelemségek elfoglalása tárgyában ily jegyzék se korábban se most nem intéztetett. A „Constitutionnel“ továbbá egy felülről sugallott czikket hoz a neuchateli ügyről, melyben hosszasan tárgyalja ezen kis állam históriáját s kijelenti hogy ezen ügy az öt nagy hatalmasság elé fog terjesztetni. Maga a lap épen nem kedvezőleg nyilatkozik Schweizról. „A szövetségi tanács“ — úgymond — csak akkor akar diplomatiai alkudozásba bocsátkozni, ha a neuchateli canton függetlenségének elismerése vételik alapul. Már kérdés, ha váljon ezen követelés öszhangzik-e az 1815-diki szerződésekkel, melyek Schweiz függetlenségét a hatalmasságok garantiája alá helyezték ? Ezen szerződésekben Neuchatel oly herczegség gyanánt jelöltetett ki, melynek fejedelme a porosz király. Jelenleg — úgy véljük — Schweiznak nehéz lenne nem venni tekintetbe ama kötelezettségeket, miket azon perezben vállalt fel, midőn a nagyhatalmasságoktól függetlenségének ünnepélyes biztosítékát megnyerte. A sept. 3-ki esemény tárgyában két kérdés merült föl, az emberiség s az európai jog kérdése. Ha szinte a sept. 3-ki fölkelés szerzői nagy erélytelenséget tanúsítottak is, mégis igaztalanság lenne, őket a szokásos anarchistákkal téveszteni össze. Ez egész Európa véleménye, s ez oltalmazza őket ama szigor ellen, melylyel a pártszellem örömest üldözné őket. Egyébiránt elismerjük, mikép a schweizi kormány, mint látszik , nem szándékozik saját eljárását ellentétbe helyezni ezen általános érzülettel. Ami a másik, a politikai kérdést illeti, ez szükségkép egyezkedés tárgya leen, s ezen egyezkedés szövege a nagyhatalmasságok garantiája alá fog helyeztetni. Nem kell feledni, hogy 4 év előtt az 5 nagyhatalmasság Londonban egy jegyzőkönyvben elismerte a porosz királynak a neuchateli herczegséghezi jogait. Már azt, hogy ezen jogok az események s bevégzett tények által mennyiben módosíttattak, egyedül az érdeklett felek dönthetik el, s itt érzik egy mindenkinek igazságot szolgáltató választott bírósági ítélet szükségét.“ A „J. des Débats“ az uj spanyol ministerium tagjait a maga módja szerint ismertetvén, következő optimistikus sorokkal zárja be czikkét: „Még most semmit sem mondhatunk az új kabinet terveiről, azonban annak alkotásából hihető, hogy Spanyolország monarchikus és szabadelvű intézményei nincsenek veszélyeztetve. Az alkotmányos rendszernek biztonságban kell lennie oly emberekkel, minek Narvaez (nagy s Pidal marquis.* Ezt de Sac yur komoly meggyőződéssel mondja! Konstantinápolyban folyvást a ministérium közel változása szolgál napi beszéd tárgyául. Állítják, hogy Reshid pasa utolsó napokban a szultánhoz hivatott,de ő a nagyvezírséget elvállalni vonakodott, hacsak Riza pasa hadügyminister és Mehemet Ali a kabinetből ki nem lépnek, mely követelést a szultán teljesítni nem akar. Előfizethetni helyben: a lap kiadd hivatalban, egyetem-utoza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden «S. kir. postahivatalnál. — Előfizetőit tartalmazd levelek a pvim, lakhelye átalld poéta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bémentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utalltandok. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . . . 8 Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre.................10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r t kiadóhivatalában. (Fgyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezűség aláirt oklevéllel dr. Heider Károly főtörzsorvost s az orvossebészeti József-akadémia tanulmányigazgatóját, mint az austriai császári vaskoronarend harmadik osztályának lovagját, e rend szabályaihoz képest, az austriai birodalom lovagrendjébe „von Egeregg“ előnévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. ö cs. k. Apostoli Felsége maga rendkívüli követét és felhatalmazott ministerét a görög k. udvarnál, báró Brenner-Felsach Adolfot cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 8-n kelt legfelsőbb határozata által Krekich Natált, a dalmátországi helytartóságnál segédhivatalok igazgatóját , sokévi sikeres szolgálatai elismeréséül, nyugalomba helyeztetésekor a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. 6 cs. k. Ap os to 1i Felsé g e f. é. oct. 8-án kelt legfelsőbb határozata által Vezette Ferenczet a legfőbb rendőrhatóságnál alkalmazásban levő csendőrőrnagyot véglegesen előadóvá ugyanott, egyszersmind alezredessé előléptetése mellett, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Atzenberger Jakab pénzügyőrségi főfelvigyázót a morvaországi pénzügyőrség I. osztályánál ideiglenes III. osztályú irodai segéddé 300 pft évi fizetéssel kinevezte. SZ. October 22.1856. Népgazdászati kincsforrásaink. 1. ■f Ki gondolná ki mondani, hogy Magyarországnak utczaporában is aranysövény terem? Igen, a műszorgalom , industrialismus bűbájos vesszeje, mely a lábainkkal tapodott szikalagot, a timsót, salétromot és kovaföldet is pénzforrássá varázsolja, mely mint a Salamon által alkotott istenház építésénél sziklákat hasogató gnom, minden porszem fölött virraszt — naponkint tanúsítja, hogy mennyire dúsgazdag s honföld s mennyi ismeretlen kincs hever annak minden rögében! Az anyagi felboldogulás ezen mesés cabalisticájához az ujabbkori népgazdászat tudománya nyújtja a kulcsot, az revelálja a titkokat, melyeknél fogva életrevaló i igyekező népek saját cselekvőségük ösztönében is fölerősödhetnek anyagilag, esek munkálkodjanak, s henge tespedésben ne keressenek érdemet. A legjelebb nemzetgazdászok helyesen vették észre, hogy a történeti világfejlődés természettörvénye, korunk feladatául az anyagi társadalomérdekek, a népek anyagi életirányai túlnyomóságát s megvitatását tűzte ki, habár nekünk az eszme s az élet ezen mozgalom teljes napjaiban, mindenben a mi nagy és dicső, szintén kitűnő mértékben szerepel is. Hazánkban a kor ezen iránya habár csak most kezd némi méltatásban részesülni, nagyszerű jelentősségben mutatkozik az hasonlat, mert bizonyos, hogy csak annak vívmányai által sajátíthatjuk el azon magas társadalmi alapot, mely nélkül örök rabjai maradunk a mindennapi gondok, a mindennapi házi és polgári szükségeknek. A kor ezen jelenségei tehát méltán fölhívják figyelmünket, hogy mindazon holt és heverő tőkéket, melyek közös hazánk természeti adományaiban rejlenek, fölhasználni, forgalomba tenni igyekezzünk, mielőtt a viszonyok hatalmas sajátszerű fejleményei attól is elzárnának bennünket, vagy más nemzedéket, ügyes kezeket hívnának föl azok birtokbavételére , amiket még most, talán nem is érdemlett örökség gyanánt biralunk. Ezen természeti adományok között, miket a honpolgárok közvagyonának méltán nevezhetünk, népgazdászati érdekeinkre nézve különös figyelmet érdemelnek most: a sziksó, porczellángyártás, hamuzsirkózés, salétrom, timsó, cserépedények, faeszközök készítése stb. — mint melyeknek Magyarország roppant dús s csaknem kimeríthetetlen anyagzataival bir. Itt különösen mindenek előtt a sziksáról kívánunk szólani, mint mely a jelenkori iparüzletben s gyárvilágban egy igen fontos tényezővé vívta ki magát, s mely hasznosságában s értékében valóban aranyport tartalmaz számunkra. — Népgazdászatunk ezen becses tárgyáról már majd tíz éve hogy Liebig, hírhedt vegytani leveleiben következőleg nyilatkozott: a sziksógyártás — úgymond — már azon oknál fogva is rendkívüli fontosságú, mivel a sziksót a jelenkori iparüzlet majd csaknem egy ága sem nélkülözheti.“ Mióta e jós pillanattól sugall tétel kimondatott , a sziksagyártásnak befolyása nemcsak az iparüzlet tárgyaira, hanem az éretműkészletek s mezőgazdászati érdekekre is oly mérvben növekedett, amilyenről Liebignek magának is alig volt sejtelme. Olvasóinkkal először annak lényegét kívánjuk megismertetni, mielőtt népgazdászati fontosságát kimutatnák. A sziksó (soda, alkali fixum minerale) az égvények sorában második, s többnyire a szénasavvali egyesülésben találtatik, a vizekben leginkább fölolvadva, a tengerben kénsavval, a konyhasóban pedig sósavval egyesülve. Használatára nézve leginkább alkalmatos szappan- üveg- s orvosszerek gyártására, kartonfestésre stb. Afrikának éjszaki részén s Mexikón kívül legdúsabban tenyészik Magyarországon, különösen Pest, Bécs, Csongrád, Torontál, Csanád, Békés, Szabolcs, Szathmár, Heves, Fehér s Bihar vármegyék lapályos részein, a Jász- Kunságban, Komárom s Moson megyékben. Legtöbb azonban Biharban — Debreczen és Pocsaj között sepertetik, évenkint 12—15 ezer mázsa, melylyel különösen a híres debreczeni szappant főzik. Sziksógyárak eddigelé vannak : a Kiskunságban a Kerekegyházi pusztán, mely évenkint 2000 mázsát képes kiállítani; Borsodban Szendrőn, Dédesen (szalajgyőr) Szabolcsban, Nyíregyházán, Berczégen, Moson megyében Ilmicsen , Bánfalán. De nagyon természetes , hogy a fejledező gyáripar szükségleteihez képest, mindezen igyekezetek alig veszik annak csak egy század részét is igénybe. A sziklógyártás csak a múlt század végén találtatott föl Francziaországban, s keletkeztének története valóban oly érdekes, hogy megérdemli, miszerint itt arról egyet mást elmondjunk. Francziaország azelőtt csak a tengeri sósvíz gyártmányaiból ismerte azt, s mint ilyet leginkább Spanyolországból hordatta (évenkint húsz-harmincz millió franknyi értékig). Sok egyéb iparüzleti czélokra, melyekre most kizárólag sziksó alkalmaztatik, akkoron még hamuzsirt használtak. Hanem a midőn a franczia köztársaság mindenféle háborúkba bebonyolodott s a sziksó- és hamuzsirnak külföldről behozatala tehtetlenné vált, és végre , a midőn a belföldön termett minden salétrom és hamuzsir fülhasználtatott , természetesen a legfontosabb iparágak, mint: az üveg-, szappan-, papírgyártás, festékkészítés, stb. mind roppant hátramaradást kezdtek szenvedni , aminek súlyát a nép hogy nem nagy megelégedéssel viselte , bizonyítják annak ezen időbeli számos kitörései. Az ifjú köztársaság ennél fogva, eleget teendő a nép ebbeli kívánalmainak is , külön s igen hatályos intézkedéseket ten, hogy a sziksógyártás az egész országban s a közállam kormányának istápolása mellett előmozdíttassék. Így támadt egy uj korszak az ipar történetében , mely a sziksógyártást csakhamar nem csak Francziaországban , hanem Angliában is nagy jelentőségűvé tette. A sziklagyártás tudniillik nem csak a már létező iparágaknak adott hatalmas lendületet, hanem azonnal teremtett újakat is, s igen hasznos tényezőjévé vált különösen Angolország ipari s kereskedelmi mozgalmainak, annyira, hogy amidőn ezen állam a sziksógyártást fenyegetve látná az által, hogy a kén Siciliából nagy mennyiségben hordatik ki, azonnal háborút határozott indítani Nápoly ellen , mely lángba borítandó vala csaknem Európa felerészét. Azonban nem csupán maga a sziksó az, mi ezen műszorgalmi tárgynak valamint ez iparüzlet számos czikkei, úgy a népgazdászat még több érdekeiben oly nagy fontosságot kölcsönöz. Mert ugyanannak különféle termelőkei nem kisebb jelentőségűek bizonyos tárgyakban. Ezen törmelékek ugyanis , mintegy szoros s egyetemleges társakozatban képezik az egész vegytani műipar alapjait, a korunkban a népgazdászati érdekek tekintetében szintoly nélkülözhetetlenekké váltak immár, mint maga a vas és kőszén. A sziksógyártás tárgyait képezik ugyanis : a kénsav (Schwefelsäure), a sziksó (soda), sósav (Salzsäure), mészhólyag (Chlorkalk) , és salétromsav (Salpetersäure). A kénsavgyártás már rég idő óta szetik Austriában is, hanem itt, amennyiben a sziksógyártás, mint amannak szükséges feltételezője, még csak bölcsőjében van, nagy jelentőségre mindez ideig nem emelkedhetett.S innét van,hogy az austriai birodalomban a kénsavnak sokkalegymásáétól