Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-14 / 10. szám

Pest. Szerda, 10 SZ. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem­­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Pest, jan. 13.­ ­—(Politikai szemle.) Dr. Kern schweizi rendi tanácsos , kit a szövetségtanács a fen­­forgó vitálg kiegyenlítési pontjainak meg­állapítása végett Párisba küldött, már innen haza utazott. A javaslatok, melyekre nézve a franczia kabinettel megállapodást eszközölnie sikerült, már jóval megelőzték őt s mint a múlt napi távirati tudósításokból tudjuk, nemcsak a schweizi szövetségtanács kezében vannak, mely azokat elfogadhatóknak találta, hanem negyvennyolc­ óra lejárta után maga a szövetséggyűlés asztalán is lesznek, s mire ta­lán Kern tanácsos a szövetség fővárosába ér­kezik, az általa kialkudott javaslatokat már egész nemzete által elfogadottaknak találandja. Ezen javaslatok a Journa des Debats“ szerint a következők: „A neuchateli sept. 3-ki fölkelési mozgalom szerzői s részesei ellen indított per meg fog semmisíttetni. Általános amnestia fog adatni a fogságban levő s megmenekült vádlottak szá­mára. Ezen amnestia azonban csupán a neucha­teli ügyre, nem pedig — mint állíták — kivétel nélkül minden, bármely okból perbefogatott politikai vádlottakra fog kiterjesztetni. A szö­vetséggyűlés az amnestia megadása mellett a szövetségi kormány számára fenntartandja azon jogot, miszerint az amnestiált neuchatelieket el­­távolíthassa a schweizi területről, a politikai viszály végleges szabályozásáig; azaz mind­addig, míg egyetértés fogott létesülni a neucha­teli fejedelemség emancipatiója, s következőleg a porosz király számára fenntartandó felségjog ki­terjedése iránt, melynek gyakorlata semmi eset­ben sem csorbíthatandja a Schweiz jelen alkot­mányából eredő jogokat s az abból folyó intéz­ményeket. Mivel a politikai viszály szabályo­zása a bécsi congressus által fölállított rendszer módosítását vonja maga után, a porosz király s a neuchateli herczegség, valamint ez utóbbi s a schweizi fejedelemség közti viszonyokat illetőleg, ezt az európai nagyhatalmasságok külön con­­gressuson eszközlendik, melyen Schweiz is kép­viselve lesz.“ Ezen javaslatok ugyan Párisban állapíttattak meg, de a „Journé des Debats“ arról értesít, mi­kép ezeket nem csak Francziaország, hanem egyszersmind Anglia és Austria amaz előbb említett hatalommal közösen tevék, s így azoknak oly nyomatékot kölcsönöznek, mely míg egy részt Schweiz nemzeti gyűlésére nem tévesztendi el hatását, másrészt bizo­nyosan magára a porosz kormányra is befo­lyást gyakorolna, ha hogy az tényleg kevesebb készséget mutatna az elfogadásra, mint eddigi mérséklete után bizton várni lehet. Azonban a „J. des Deb.“ arról is értesít, mikép a felebbi ja­vaslatokhoz már maga Poroszország is bejegye­zését adta, sőt a „Pays“ arról tudósít, mikép Berlinben a „Preusz. Corr.“ harczias hangja daczára elhatározák, hogy az előlegesen foga­natosított katonai rendszabályokat ismét e­­ n­a­­p­r­­­a a­d­j­á­k. S itt eszünkbe jut, hogy a „Pr. Cor.“ a múlt napokban csakugyan egy első látszatra megdöb­bentő közlést hozott: a franczia-angol közbenjá­rás híre úgymond légből van kapva, s Poroszor­szág a dec. 28-ai sürgönyben kifejezett állás­ponttól nem tágít! E tudósítás egy nap érkezett azon berni táv­irati sürgönynyel, mely először hozá meg a párisi kialkuvás sikerültének hírét, s úgy tűnt föl első pillanatra, mint ama békés hírek­nek félhivatalos utáni c­áfolata. S íme azóta három napi tudósítások szólnak azon berni sürgöny igaz volta mellett, mit akarhatott te­hát a porosz lap ezen félhivatalos szinti nyi­latkozattal ? — Mint a dolgok most állnak, lát­juk, mikép semmit egyebet, mint eltávolítani azon színt, mintha Poroszország végszavának ki­mondása után bármely alkudozásokba is bocsát­koznék , mielőtt a foglyok szabadon bocsátta­­tásának föltétele teljesítve van, s mintha ek­ként az elfoglalt álláspontról eltérne, mely­ből azonban úgy is senki kimozdítani nem akarja. Ekként ama porosz nyilatkozattal tisztában va­gyunk , s a schweizi szövetséggyűlés a miatt nyugodtan fog tanácskozhatni. A schweizi szövetséggyűlés azonban úgy látszik nem a porosz kormányban kereste föl megnyug­vásának forrását, gondoskodott más oldal­ról is, hogy az előfeltétel teljesítése után a porosz „mérsékletre“ nézve biztosí­t­­v­a legyen. Mint a „Journal des Debats“ értesít, B­a r­m­a­n­n ezredes föl volt ha­talmazva a párisi kormányhoz az iránt kér­dést tenni, mennyi terjedelemmel bírnának azon „törekvések“, melyeket a francziák császárja Neuchatel függetlenítése ügyében fölhasználni ígért, s erre nézve a legmegnyugtatóbb feleletet kapta. Bizonyítja e hit valóságát Walewski legújabb jegyzéke is , melyről alább a táv­írda szól. Mihelyt tehát a schweizi szövetséggyűlés ha­tározott , s a foglyok szabadon bocsátvák, a háború kérdése mindenesetre tettleg meg lesz oldva, s azzal egyszersmind elhárítva az átvonu­lás kérdése is, melynek tárgyalása ekként fölösle­gessé lett; csak azt jegyezzük még meg, mikép a württembergi király ő felé, az ez ügyben felira­tot intézett rendi tanács küldöttségét elfogadván, szintén biztosítá azt, mikép ez ügy úgy is béké­sen fog elintéztetni. Fönmaradand még ezután Neuchatel jövendő helyzetének rendezése, s ez mint tudjuk, egy európai értekezlet számára van fönntartva, melyen az öt nagyhatalmon kívül Schweiz is egy vagy két küldött által képviselve lesz. Ez értekezletek helyéül, mint mondják, Napóleon császár szövetségese iránti tekintetből Londont jelölé ki, azonban Berlinben ez indítványt nem látszanak készséggel fogadni, mintegy vissza­­torlásul azon politikáért, melyet Anglia ez ügy­ben tanúsított. Az értekezletek helyére nézve tehát még ezután kellene megállapodást eszközölni, a hely azonban bizonyosan mit sem módosít az eredmény valószínűségén , mely már most is könnyen előrelátható.Neuchatel függetlennek fog nyilváníttatni és Poroszország csak némely ko­ronajavakat tartana fen magának az ottani jótékony intézetek eltartására. S ekként be lesz fejezve ez ügy , mely annyi robajjal in­dult meg. A párisi értekezlet legutolsó jegyzőkönyvének közzététele még csak vagy két hét múlva vár­ható, előbb annak az aláíró hatalmak részérőli ratificatiójának kelljén megtörténni. A távírda azon hírt hozza, miszerint a spa­nyol kormány és szentszék közt minden nehéz­ségek, melyek eddig a diplomatiai viszonyok helyreállítását ellenzék, kiegyenlíttettek, alkal­masint a madridi udvar részéről tett engedmé­nyek következtében. Már volt említve azon beszélgetés, mely Athé­nében Otto király és F­e­r­u­k khán persa nagykövet közt történt. Azon beszédben, melyet ez alkalommal a persa sah küldöttje mondott, különösen azon czélzás tűnik föl, melyet a per­­sák és görögök a hajdankorban oly ellenséges, ma jóbarátságban levő két nemzet közti régi har­­czokra tesz. Közép-Ázsia mesés birodalmára, Chinára új korszak látszik bekövetkezni. Míg egy­részt Anglia érezteti ezen korhadt állammal hatalmának súlyát, addig belsejében a polgárhá­ború mindig tovább terjeszti futó­tüzét; legú­jabb tudósítások szerint a fölkelők már S­h­a­n­­g­a­­­t is bevették, s ekként a Mandzsu dynastia két tűz közé került, s alig maradand egyéb vá­lasztása, mint engedékenység által eloltani azt egyik oldalról, hogy erejét a benső viszály el­fojtására és önfentartására fordíthassa. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együ­tt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. A p o s t­a­­­i F e­l­s­é g e m. é. de­cember 29-i legfelsőbb határozata által Schil­der János helytartósági titkárt a krakói orsz. kormánynál, sok évi dicséretes szolgálata leg­kegyelmesebb elismeréséül cs. k. tanácsosi czim­­mel dij elengedés mellett fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 3-kán kelt legfelsőbb határozata által egy galicziai földbirtokosok és tőkepénzesekből álló társu­latnak a következő vasútvonalak építése és üz­letére végleges engedélyt adni méltóztatott: 1. Lembergből Przemyslbe, a Ferdinánd csá­szár-északi pálya galicziai vonalához csatlako­zásul ; 2. Lembergből Brodyn át az orosz határhoz ; 3. Lembergből egyenesen déli irányban a Dnister jobb partjára s aztán ugyanezen par­ton Czernoviczon át a moldvai határhoz ; 4. Przemyslből a Dnister jobb partjára a 3 pont alatt említett vonallal összeköttetésben. NEMHIVATALOS RÉSZ. . //0 cs. k. Felségeiknek Olaszországban mulatásáról következő távirati sürgönyök ér­keztek : „Verona, jan. II. Tegnap délelőtt , cs. k. Apostoli Felsége az itteni helyőrség tiszti­karának tisztelgését fogadni s aztán több templo­mot, látnivalókat és intézeteket megszemlélni méltóztatott. 1 órakor a római színkörben tom­bola tartatott. Midőn Ő Felsége a külön e czélra készített udvari emelvényen az ün­nepélynél megjelent, a jelenlevők számát közel 1­50000 személyre becsülték, mi rendkivül nagy­szerű ,meglepő látványt nyújtott. Ez ünnepély után­ Felsége Verona tartomány termény­tárlatának megnyitásánál volt jelen s aztán ma­­gánaudientiákat osztani méltóztatott. Estve a város nagy része, a szinkör és a Brá­tér ünnepé­lyesen ki volt világítva, szintúgy a teatro filar­­monico is, mely hasonlag a legmagasb látogatás szerencséjében részesült. Brescia, jan. 11. , cs. k. F e­l­s é g e i­k ma délben legjobb egésségben a nép leghangosabb éljenkiáltásai közt Bresciába érkeztek. NEMZETGAZDÁSZATI LEVELEK. I. JOG. 1. Korunkat sokan az anyagiság korának szere­tik nevezgetni, mert szerintük az anyagi jóllétet előmozdító intézkedések, földmivelés, ipar, ke­reskedelem, vasutak, folyószabályozások, ban­kok s más különböző hitelintézetek állanak elő­térben , s ezek mellett a szellemiek vagy egé­szen elhanyagoltatnak , vagy csak alárendelt szerepre vannak kárhoztatva. Ez azonban roppant csalódás! Az ember ket­tős elemből van alkotva, úgymint érzéki és szel­lemi elemből, s ezeket egymástól elválasztani sem nem lehet, sem nem szabad. Az anyagi jólét előmozdítja a szellemi műveltséget, s megfor­dítva emez múlhatlan szükséges arra , hogy az anyagi jóllét teljes erejében kifejlődhessék. Anyagilag szegény nemzet szellemileg is sze­gény. Ezt mutatja a történet s a mai tapasztalás. Ellenben vagyonos és gazdag nemzeteknél arány­lag a szellemi műveltséget is legjobban kifejlő­dődnek találjuk. Korunkban különösen a természettudomá­nyokban , s aztán az államtudományokban tet­tünk nagy haladást. Mindkét irányban a nyert eredményeket a fokonként fejlődő emberi ész­nek köszönhetjük , s mindkettőnek elhatározó befolyása leend az emberiség sorsára s végren­deltetésére. A természet mély titkainak fölfe­dezése által magát a természetet ejtjük hatal­munkba, s ezentúl a természetben rejlő roppant erőket az emberiség saját czéljára tetszése sze­rint felhasználhatja. Más oldalról az államtudo­mányok elveinek észszerű azaz természetes meg­állapítása által az állam és nemzeti társadalom valódi czéljai lesznek kifejtve s megközelítve, s ennek következtében a munkásság, szorgalom, takarékosság , a­nyagi jóllét és megelégedés, erkölcsiség , jogosság és törvényszerűség oly fokra fog fölemelkedni, mely az emberiség vég­­rendeltetésének egészen megfelel. Az államtudományok közöl jelenleg csak a nemzetgazdászatot, s ennek roppant ha­tását a közjólétre szándékozom elemezni, mert bár ebben újabb időkben nagy haladást vehetni észre , mindazáltal egészben véve nagyon újon­­czok vagyunk még, az alapelvek nincsenek még mind helyesen és következetesen megállapítva, s e körülménynek tulajdoníthatjuk mindannyi­szor a szerfölött eltérő véleményeket, sőt igazi ellenmondásokat, valahányszor csak a bankok, hitelintézetek, pénzügy, börze, vasutak, szabad ipar és kereskedés, uzsoratörvény, s más több nemzetgazdászati kérdések szóba hozatnak. Hogy nemzetgazdászati kérdésekben még min­dig nagy bizonytalanság és sötétség uralkodik, ennek oka az lehet, mert legtöbben nemzetgaz­dászati elvek feszegetésébe ereszkednek, a­nél­kül , hogy előbb maguknak a jogról, az embe­riség czéljáról, társadalomról, államról helyes fogalmat szereztek volna; holott előbb e tárgya­ Január 14.1857. iat a természet örök és változhatlan törvényeire fektetvén, a nemzetgazdászati elvek önként kö­vetkeznek. Mielőtt tehát a nemzetgazdászat elveit fejte­getni megkísérteném, szükségesnek tartom rövi­den a jogot, társadalmat, államot fővonásaiban meghatározni. FÉNYES ELEK: Somogy, jan. 5. A tagosítási egyesség már megyénk némely helységeiben megtörtént, mely szerint a falusi nép 10—12 hold legelőt, s 4 hold erdőt kap egy telek után. A föld népe, részint a ránézve örvende­tes tapasztalat után,meggyőződve lévén róla,hogy azon helységek, melyekben a tagosztályi elkülön­­zés békés után eszközöltetett, mindnyájan szeren­csések ; részint azon benne még most is létező gyermeki bizalom s szeretetnél fogva, melylyel földesura iránt viseltetett, illetlennek tartva a régi úrbéri­ rendszer nyomán létre­jött atyai s fiúi viszony megszakadását csörpöt-szülte hálátlanság bélyegével szennyezni s fejezni be: önkényt hajlik a békés utáni kiegyezésre. Azon­ban a latin „nulla regula sine ex­cept­i­o­n­e“ példabeszéd szerint itt is van egy két kivétel. Van helység, mely megszokva a tágas legelőt, s e szokás benne második termé­szetté válván: fél és reszket a tagosításnak még nevétől is ; ennél fogva a békés utat minden mó­don kerülni igyekszik, azt remélve balgatagul, hogy a tagosítás, melyet már az ezelőtti évek­ben a földesurakat tetemesen terhelő fölméretés előzött meg, húzással halasztással örökre el­marad. A tagosztályi egyességek megtörténtével, két különös figyelmet érdemlő tárgy fog szőnyegre lőni, úgymint a parasztbirtokok tago­sítása, és a községi épületek rende­zése: véleményünk szerint ezek a nép anyagi jóllétének a leglényeges é s czélravezetőbb alapjai. A­mi azonban a parasztbirtokok tagosítását illeti, azt jelen időben, még csak pium desideri­­umnak merjük tekinteni, mert nem mondok na­gyot, ha azt mondom, hogy könnyebb a Bala­tont marokkal kimerni, mint a somogyi pórnép­nek egy nagy részét a tagosítás üdvös voltá­ról meggyőzni. Ki e népnek a tagosítás hasznosságát muto­gatni akarná, azonnal azon feleletet nyerné, hogy három vetés-forgásban nem veri el vetését oly könnyen a jég, mint ha minden földje egy tagban lenne, így ha elveri őszijét, tavaszira megmaradhat. — Tanácsolhatja aztán valaki a jégkár elleni biztosítást; a válasz erre okvetlen kinevezés lenne, mely azt fejezné ki, hogy olyan haszontalan dologra nem hányja ki pénzét. El­mondhatja valaki, mi már százszor elmondatott, hogy a tagosított birtokon egy hold legelő töb­bet ér, mint az eddigi 3 hold közös legelő , mert az egy holdon trágyázás után termett zöld ta­karmány kora tavasztól fogva késő őszig foly­tonosan jó s bő táplálékot szolgáltat a marhá­nak , míg a három hold, agyontiport és nem ja­vított közös legelőn egy egész éven keresztül sem lehetne egy lepedőre való füvet összeszede­getni. Elmondhatja, hogy a tagosítás által el­­kerültetik az ágat, s hogy az egy tagban kihasított földet sokkal könnyebb czélszerűn használni, s a föld nem vadborsót, vadlen­csét terem, hanem a jól tartott marhák jó s bő trágyája után jó és bő gabonát. Elmond­hatja, hogy a marha a forró meleg veszélyének, ártalmas bogarak mardosásainak, a pásztorok megcsonkításának, a rögnek sat. nem lesz kitéve. Elmondhatja, hogy a helység megmenekül azon sok bért követelő, s temérdek károkat okozó különféle pásztoroktól, kik a helységben jó ba­rátokat, a jó barátokból orgazdákat, kézre adó­kat csinálnak. Mindez és ezekhez hasonló jó ta­­nácsoknak még számtalanszor kell ismételtetniök, hogy megfogamzzanak, s a tanácsadó ne legyen kénytelen fáradozásai után végre is azt látni,hogy szelet vetett­­és hiábanvalóságot aratott. Szóval a jobbróli meggyőződés üd­vös magva számára nálunk még a keblek fogé­­konynyá tételének nagy feladata is megoldan­dó, mihez idő és kitartás kívántatik. A falak épületeinek rendezése a másik főtárgy , miről azonban, hosszadalmas lenni nem akarván, jövő levelemben. Addig is boldog újévet kiván a somogyi 1. 1.

Next