Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-21 / 42. szám
Pest. Szombat, 42 sz. Február 21.1857 Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 20. VISSZAPILLANTÁS AZ 1856-o. ÉVRE. II. A pozsoni közigazgatási terület. E közigazgatási terület földje, melynek absolut kiterjedése 5,161,547 holdat tesz , miből 4,973,200 hold termőföld, a mezőgazdászati használási mód szerint öt mivelésnemre osztható; a termőföldből t. i. a töredékrészek tekintetbe vétele nélkül: hold átlagos tisz- átlagos ta jövede- összes jelem holdja vedelem, tót. ft. a szántóföld 1,920,610 3 ft 42% kr. 7,106,257 rétek s kertek 603,209 4 ft 37% kr. 2,784,815 szőlő-kertek 50,850 10 ft 22% kr. 527,992 legelő-föld 643,924 lft 29%kr. 965,886 erdők 1,746,804 1 ft 14% kr. 2,168,948 nádasok 7,710 21157%kr. 22,779 tesznek ki. E szerint a közigazgatási terület gazdászatilag használt földjének összes tiszta jövedelme átlagosan számítva tesz 13,576,677 ftot. A földtehermentesítés, a mezőgazdászati termelés e hatalmas emeltyűje 1856. évben végleges valósulása felé jelentékeny lépést tett. A jókor beadott összes bejelentések végzésileg már január hóban teljesen el voltak intézve, s a mondott év folytán az úrbéri jogosultak több mint háromnegyede tökétt, az összes járadékjogosak pedig lejárt kamatjaikat kapták ki. A pozsonyi közig, területre eső egész öszzeg, az egyházi kincstári és alapítványi javakat is oda értve, tesz: tőkeösszegben = 25,060,093 ftot; tőkésített lejárt kamatokban — 5,094,080 ftot; a kincstárnak visszafizetendő előlegekben = 3,192,863 ftot; egészben = 33,347,036 ftot, mi évenkint 31,667,354 ft. kamatfizetést föltételez. Kevesbbé örvendetesnek mondható azon haladás, melyet a telkeknek szintoly üdvös mint nélkülözhetlen elkülönzése és tagosítása e közigaztási területen tett, s az egyik vagy másik részrőli kevesbbé vonakodó eljárás az e miatt igen szenvedő ösztermelés jól felfogott érdeke által mellőzhetlenül parancsoltnak tűnik fel. Az eliszapult földrészek lecsapolását és az árterületen fekvő telkeknek árelöntések elleni védését illetőleg az 1856. év e terület mezőgazdászati mivelési állapota évkönyvében áldásdúsnak fog föltűnni. A 30 négyszög mértföldet tevő Csallóköz sziget, melynek térsége a gyakori kiáradások miatt részint mint puszta iszap- és mocsárföld semmi gazdászati haszonra fordítható nem volt, részint pedig csak a betóduló árvizek veszélye miatt nem vétetett rendes mivelés alá, most a gazdászat czéljaira vagy meg van nyerve, vagy legalább a használat jövőre biztosítva. Nem csak hogy egyelőre két zsilip építése a Keszi foknál és a Dodrág mellett közrejárulás útján az építési költségeknek 122,072 holdra Komárom, és 72,993 holdra Pozsonmegyében kivetése mellett szerencsésen létesítve jön, mely Öcs. k. Apostoli Felsége által 1856. évben megszemléltetvén, a legmagasb megelégedést teljes mértékben kinyerte; de egyszersmind a szükséges csatornázást illetőleg az egész szabályozási terv is ugyanez év folytán létrejött, mely szerint még további 4 átbocsátó zsilip állítása és csatornáknak 24% német mértföld hosszában készítése elrendeltetett, s erre nézve a cs. kir. Apostoli Felsége a cs. k. kereskedelmi ministerium vizépítészeti dotatiojából 100000 ftnyi kincstári előleget legkegyelmesebben engedményezett. Ezen előleg , melynek kiszolgáltatása a folyó közigazgatási évtől kezdve a szükség mértéke szerint részletenként történik, a tervezett lecsapolási munkálatok befejezte után ugyanannyi évi részletekben lesz visszafizetendő, mint annak kiszolgáltatása történt, s a tárgyalások a közrejárulási kulcs megállapítását, valamint a 303,106 ftra számított összes költségekhez, járulékoknak a tisza-szabályozási utasításhoz képesti kivetését és beszedését illetőleg, valamint a csallóközi szabályozási bizottmány alakítására vonatkozó tárgyalások is teljes folyamatban vannak, s ennélfogva az 1856. év az e vidéki lecsapolási törekvések évkönyveibe méltán mint tevékeny időszak jegyeztethetik be. Mezőgazdászati tekintetben különös érdeket vesz az erdő- és famivelés igénybe. E tekintetben különös horderejű eseménykép fölemlítendő, hogy az erdészet ügyére gyakorlott jótékony befolyása által már oly sokoldalulag kitűnt magyar erdőszegylet központi vezetése 1856. oct. 17-én hivatalhelyét Pozsonba tette át. A múlt év folytán a pozsoni helyi, osztálynál tartott erdészeti államvizsgán 9 jelölt állta ki a vizsgálatot. Mennyire kezdenek a közigazgatási hatóságok fáradozásai a famivelés emelését illetőleg lassanként valósulásnak indulni , szolgáljon bizonyságul azon körülmény, hogy e területnek általában majd minden állam- és országos utas fasorokkal beültetvék, hogy továbbá a faültetvények kellőleg ápoltatnak és sok község községi faiskolák állításával már egész komolysággal foglalkozik, mire nézve mindenek előtt a magas főkormány 1855 május 28-ki kibocsátványa által kiadott új rendőrségi, rend fölötte hathatós és üdvösnek tűnik ki. A mezőgazdászati foglalkozás különösen fontos ágát képező marhatenyésztést illetőleg, fénykép constatkrozható, hogy a pozsoni területen ekkorig fönállt hágatóállomások 1856 év folytán két uj állomással (Nagyszombat és Garanszegh) szaporodtak, s igy ott most 17 állomás létezik; egyszersmind a lótenyésztés nemesítését illetőleg megemlítendőnek tartjuk,hogy erre nézve a költségvetésben a folyó évre 1800 pártnyi jutalomdij van fölvéve és jóváhagyva. Az 1856. év általában állatorvosi tekintetben, nevezetesen mi a hasznos háziállatok egésségi állapotát illeti, örvendetesnek tekinthető, bárha a dögvész fölmerülése Lieszkó és Csacsov (Felső- Nyitra), valamint Réthe és Királyfa helységekben (Pozsonmegyében) azon óhajt ébresztik, vajha az állatgyógyrendőrségi intézkedések a szarvasmarhánál is a ragálynak oly csökkenését tennék lehetségessé, mint ez a közig. terület lóálladékánál évenkint fölötte örvendetes módon tapasztalható. 1840. XXI-dik törvényczikkelyek alkotása, hanem a rendszeres telekkönyvek utáni általános s forró óhajtás is, egész napjainkig igazolja. Mennél inkább közeledett azokhoz az ország, annál inkább feltűnt jelentősségük, s elutasíthatlan szükségességük. Az igazságügyi ministeriumnak 1855-dik év december 15-dikéről kelt epochalis rendelete ime kiterjeszté azokat az ország egész területére s minden tulajdonjogi s hitelviszonyokra, különbség nélkül. A nagyszerű épület, melynek alapját birodalmi kormányunk még 1849-ben (december 28.) megvetette, s melyet azóta folyvást épít, tehát már most teljes öszhangzásban áll az új polgári törvénynyel is, annak a birtok-és tulajdonjog szerzésére vonatkozó §-sai (321,432,438, stb. §§.) nem úsznak többé a levegőben, mert az örökbevallási és betáblázási jegyzőkönyvek helyett oly egyöntetű, szilárd s tartós alapot nyertek, milyen szükség arra, miszerint maga a birtok, a tulajdon, és a hitel szintén szilárd, biztos s állandó lehessen. Ama nagyszerű épület azonban sokkal ujdonabb s mesterségesebb , hogysem abban a járatlan vagy idegen ember el ne tévedhessen, s különösen az új polgári törvénykönyv (438—447 §§.) által adott előjegyzésis följegyzési jogok, már magukban is — biztosítási módjaikra nézve pedig még inkább, — annyira ismeretlenek, hogy hasznos és korszerű szolgálatot vélünk tenni, ha tapasztalásainkat azok közül szintén elmondjuk. Kezdjük tehát a dolgot elsőben is alapjánál. A törvény következő érteményét adja az előjegyzésnek : „Ha az, ki valamely ingatlan dolgot tulajdoni igénynyel, erről hiteles ugyan, de nem minden a bekeblezésre előszabott kellékekkel ellátott okiratot bír, hogy előtte senki előjogot ne nyerjen, a nyilván könyvei föltételes beiktatást mégis eszközölheti, mely előjegyzésnek neveztetik. Ez által föltételes tulajdonjogot nyer, s mihelyt bírói ítélet következtében az előjegyzést igazolta, a törvényes s rendszerint benyújtott előjegyzési kérvény idejétől fogva igazi tulajdonosnak tartatik.“ (838 §.) Hogy mi legyen az előjegyzéseknek tárgya, azt bővebben s részletesebben az 1855 december 15-éről kelt magas igazságügyi ministeriumnak az uj telekjegyzőkönyvek közzétételét s azoknak telekkönyvképein vezetését tárgyazó rendelete 63—66 §-át terjesztik elő. Mi itt a fönforgó tárgy jogtudományi méltatása szempontjából, csak a következőket kívánjuk fölemlíteni: Ingatlan javakra csak azon jogok kebleztethetnek be vagy jegyeztethetnek elő, melyek törvényes fogalmuknál fogva dologbani jogok, vagy melyek a dologházi jogok közé tartoznak ugyan, de a telekkönyvbei bejegyzés által a törvény által meghatározott dologbani jog minőségét nyerhetik,mint péld. az elővásárlási jog, a bérlési jog (az ált. polg. törvénykönyv 1073 - 1095-dik §§. szerint). Ennél fogva azon jogok is mindig csak törvényes megjelölésekkel kebleztethetnek be, vagy jegyeztethetnek elő. Miért is p. o. az adásvevési szerződés által a vevőre nézve a vett jószág tekintetében származott jog, ha a törvényes feltételek léteznek, csak mint tulajdoni jog a tulajdoni lapon jegyeztethetik föl, az azonban, mint oly puszta jog, melynél fogva a tulajdon a megállapított föltételek teljesítése mellett szereztethetik meg, mint úgynevezett adásvevési jog, se a tulajdoni, se a teherlapon be nem kebleztethetik , se elő nem jegyeztethetik (minisz. rend. 63. §.) Vannak az előjegyzésnek még más tárgyai is, melyeket jövő számban sorolandunk föl. sincs, mint a többek között a kis szorgalmas , d d e helységnek, szép öszveg tőkepénze van, mig az egész s öt fertály telekkel bíró nagyobb községeknek, — hol a közjó előmozdítására több munkás kar van — egy krajczárjok sincs. Azonban a községek közjövedelmének ily kezelése s az ebből következett kár még számba se veendő a községeknek azon szellemi s anyagi alásülyedése mellett, melyet a helységbiró mételyező példaadása okozott. A biró ivott a falu hosszú rovására; a nép ivott a biró példájára; s igy változván a bíróság, Fáy szerint: „a sors keresztül viszi az egész helységet a bíróságon, esküdtségen, kisbiróságon, stb. s igy részt vészen mindegyik a romlottságban, és a mi roszra gyarló ember — főkép az ivásra nézve — egy év alatt szokott, azt gépileg folytatja ; azontúl is korcsmagyakorló , dologtalan préda lesz, és földhözragadt szegény.“ A mételyező példa így temetett el néhány falut, melyben szomorún teljesült be az írás szava: „Vak vezetvén a világtalant, mindketten verembe hullottanak.“ Szivünkből üdvözöljük azért az említett üdvös rendeletet, mely által, a községek anyagi jólléte, szembetünőleg előmozdíttatva, a közjólét s vallásos élet erősen támogatva lesz. Nem hagyhatom említés nélkül Cs .. I. a helység érdemes birájának T . . . Jánosnak, a község némely polgárai pazarlását fékező hatályos tevékenységét, mire egy példát hozok fel. Sz. J. nevű polgár, a telkére 4000 forintot szedett föl, s költött el többnyire torka miatt , miután pedig már bort hitelbe alig kapott, telkét áruba bocsátá, hogy a még ezután fölveendő 4— 5 száz forintnyi öszveget is eltékozolja. Az erélyes bíró, az eladást azonnal betiltotta, és az a telket a vele járó terhek viselésével együtt, 5 évre 400 vízért bérbe adta: a részeges apát a telekből kiküszöbölvén, annak 4 gyermeke közöl már egyet ezelőtt több évekkel örökbe felfogadva, hármat pedig szolgálatba alkalmazva, őket atyai vagyonuktól megfosztatni s koldusbotra jutni nem engedé. Bárily erélyes bírája lett volna, a szomszéd H. helységnek is , úgy a községi szr. korcsmáros nem szedett volna össze, iteze borokon több mint 100 holdra menő földet, a részeges parasztok után , s most nem volna annyi nyomorult lakosa, annyi földönfutó árvája! . . . r. 1. Székes-Fehérvár, február 18. Csekély tért kérek e becses lapokban néhány sorom számára, melyekkel a haza érdemdús fiai, nagylelkű jóltevői, a szenvedő emberiség melegkeblü védői füzérébe egy bőkezű adakozót, egy nemes emberbarátot kívánok bejegyezni s a szeretett hazának bemutatni. Szerénysége megsértése nélküle férfiút. Schaller János helybeli orvostudor urban van szerencsém megnevezni, ki nem csak hogy m. éri julius 12-én tulajdonából a paulai sz. Vinczéről nevezett irgalmas nénék kezén levő, virágzásnak indult kórodánkat 100 db cs. k. aranyból álló alapítványnyal gazdagitá, hanem a szenvedő emberiség s főleg kórodánk ügye iránt folytonosan tanúsított hő részvéte által a hozzá ápolásért folyamodott, Isten segélyével s szorgalmával felüdült betegek közt a hála és jóltevőség magasztos érzelmeit is felköltvén , legközelebb egy magát megneveztetni nem kívánó előkelő család az ő közbenjárására kórodánknak 80 lepedőt, 80 kendőt, 6 finomabb lepedőt, 6 czihát, 2 vánkost, egy lószőrmatraczot 1 selyem paplant, 1 fényezett ágyat, 2 szalmazsákot , úgy az agg polgárok intézetének 20 pftot ajándékozni kegyeskedett. Fogadja ezért mind a nagyon tisztelt ajándékozó család, mind a tiszt, orvostudor ur a szenvedő emberiség s főleg Fehérvár városnak két segélyezett intézete nevében ezennel nyilvános köszönetemet. Ferenczy János, polgármester. Előfizethetni helyben: nap kiadó hivatalában.”Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezűleg aláirt okmány által Zaufa János őrnagyi ranggal nyugalmazott cs. k. századost, az austriai birodalom nemesi rangjára „nemes“ disznévvel és „zaufalowh“ melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 8-iki legfelsőbb határozata által Weidinger Simon ezredest, a 4. sz. tüzérszerparancsnokság parancsnokát, ötven évi buzgó és üdvös szolgálata elismeréséül, katonai érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Ócs. k. Apostoli Felségei, é. febr. 8-ki legfelsőbb határozata által Marek József közvitézt a gr. Civalart nevét viselő 1. sz. dzsidásezredben, egy embernek a vizbefulástól saját élte veszélyeztetésével és önfeláldozással eszközlött megmentése elismeréséül, ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. A cs. k. Apostoli’Felsége f. é. február 12-ki legfelsőbb határozata által Spolarich Ádám közvitézt a szekerészeti testnél, biztonságveszélyeztető egyének befogásánál tanusított bátor elszántsága és sikeres kitartása elismeréséül, ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszkni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály, ideiglenes III-dik osztályú segéddé Tomasits Miklós napidíjast kinevezte. TELEKKÖNYVI ELŐJEGYZÉS ÉS FÖLJEGYZÉS. I. ■f Majd másfél százada már annak, hogy a magyar nemzet nem csak belátta a telek- és úgynevezett hitelkönyvek szükségét, hanem törvény által is igyekezett azok életbeléptetését előmozdítani s mintegy előre egyengetni útját egy oly intézvénynek, mely Europa némely rendezettebb államaiban, az ipar, kereskedelem, tulajdonjog s kivált a hitel érdekeiben véghetlenül közhasznú institutionak bizonyult be. Az 1723: 107-dik (decret. II.) törvényczikk, mely a betáblázási rendszert először honosítá meg Magyarországban, már mintegy élőképéül szolgált a most már valódilag is jelentékeny helyet foglaló telekkönyvi intézeteknek, azonban, hogy a betáblázó rendszer nem volt és nem is lehetett több, mint csupán gyarló s kifejletlen előképe azoknak, nem csak az előttünk eléggé ismeretes Somogy, febr. 10. A községek telkeinek jövedelmét illetőleg, egy igen üdvös megyei rendelet hozatott. E szerint ezentúl a községek bírái a községek köztelkeiből bejövő jövedelmet semmikép és sehova el nem költhetik , hanem azt évrőlévre tőkésíteni köteleztetnek. Hogy a községek közjövedelmei eddig miként kezeltettek, le volt már írva nem egy lapban; nem célom tehát e már úgyis eléggé megvitatott dologról bővebben szólani, csupán annyit említek meg, a leglelkiismeretlenebb kezelés kimutatására, mikép ha a föntebb említett igen üdvös megyei rendelet ezelőtt 20—25 évvel lép életbe , jelenleg azon helységeknek, melyek egész telekkel bírnak, legalább 5—6 ezer pártjuk volna , most pedig egyetlen fillérük sincs , mert a rosz lelkű bírák nem tartották lelkiismeretlen dolognak, azt legnagyobb részt eszemiszomra, áldomásivásra elharácsolni. És valóban különös, hogy azon helységeknek, melyeknek egy talpalatnyi földjök NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 21. * Az újonnan kitatarozott óbudai izraelita kórház f. hó 15-i lélekemelő ünnepély színhelye volt. Cultusközségi és kórházi elöljáró Politzer Dávid ur a kórodát a cs. k. Apostoli Felségének híven talált arczképével ajándékozá meg, mely az úgynevezett „szent testvériség“ legvénebbjeinek jelenlétében ünnepélyesen lelepleztetett. Megható jelenet volt szemlélni, miként emelkednek föl ez ünnepélyes ténynél az összes betegek ágyaikban, köztük 80 éves aggok is, s imára kulcsolva kezeiket, miként fohászkodának a királyok királyához a legkegyelmesebb Uralkodó hosszú és boldog életéért. Az ünnepély végeztével néhány felüdült times pénzsegélyben részesíttetett.