Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-21 / 42. szám

Pest. Szombat, 42 sz. Február 21.1857 Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem­utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem­-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 20. VISSZAPILLANTÁS AZ 1856-o. ÉVRE. II. A pozsoni közigazgatási terület. E közigazgatási terület földje, melynek abso­lut kiterjedése 5,161,547 holdat tesz , miből 4,973,200 hold termő­föld, a mezőgazdászati használási mód szerint öt mivelésnemre osztható; a termőföldből t. i. a töredékrészek tekintetbe vétele nélkül: hold átlagos tisz- átlagos ta jövede- összes je­­lem holdja­ vedelem, tót. ft. a szántóföld 1,920,610 3 ft 42% kr. 7,106,257 rétek s kertek 603,209 4 ft 37% kr. 2,784,815 szőlő-kertek 50,850 10 ft 22% kr. 527,992 legelő-föld 643,924 lft 29%kr. 965,886 erdők 1,746,804 1 ft 14% kr. 2,168,948 nádasok 7,710 21157%kr. 22,779 tesznek ki. E szerint a közigazgatási terület gaz­­dászatilag használt földjének összes tiszta jöve­delme átlagosan számítva tesz 13,576,677 ftot. A földtehermentesítés, a mezőgazdászati ter­melés e hatalmas emeltyűje 1856. évben végle­ges valósulása felé jelentékeny lépést tett. A jó­kor beadott összes bejelentések végzésileg már január hóban teljesen el voltak intézve, s a mon­dott év folytán az úrbéri jogosultak több mint háromnegyede tökétt, az összes járadék­jogosak pedig lejárt kamatjaikat kapták ki. A pozsonyi közig, területre eső egész öszzeg, az egyházi kincstári és alapítványi javakat is oda értve, tesz: tőkeösszegben = 25,060,093 ftot; tőkésített lejárt kamatokban — 5,094,080 ftot; a kincs­tárnak visszafizeten­dő előlegekben = 3,192,863 ftot; egészben = 33,347,036 ftot, mi évenkint 3­1,667,354 ft. kamatfize­tést föltételez. Kevesbbé örvendetesnek mondható azon hala­dás, melyet a telkeknek szintoly üdvös mint nél­­külözhetlen elkülönzése és tagosítása e közigaz­­tási területen tett, s az egyik vagy másik rész­­rőli kevesbbé vonakodó eljárás az e miatt igen szenvedő ösztermelés jól felfogott érdeke által mellőzhetlenül parancsoltnak tűnik fel. Az eliszapult földrészek lecsapolását és az árterületen fekvő telkeknek árelöntések elleni védését illetőleg az 1856. év e terület mezőgazdá­­szati mivelési állapota évkönyvében áldásdús­­nak fog föltűnni. A 30 négyszög mértföldet tevő Csallóköz sziget, melynek térsége a gyakori kiáradások miatt részint mint puszta iszap- és mocsárföld semmi gazdászati haszonra fordítható nem volt, részint pedig csak a betóduló árvizek veszélye miatt nem vétetett rendes mivelés alá, most a gazdászat czéljaira vagy meg van nyerve, vagy legalább a használat jövőre biztosítva. Nem csak hogy egyelőre két zsilip építése a Keszi foknál és a Dodrág mellett közrejárulás útján az építési költségeknek 122,072 holdra Komárom­, és 72,993 holdra Pozsonmegyében kivetése mellett szerencsésen létesítve jön, mely Öcs. k. Apostoli Felsége által 1856. év­ben megszemléltetvén, a legmagasb megelége­dést teljes mértékben kinyerte; de egyszersmind a szükséges csatornázást illetőleg az egész szabá­lyozási terv is ugyanez év folytán létrejött, mely szerint még további 4 átbocsátó zsilip állítása és csatornáknak 24% német mértföld hosszában készítése elrendeltetett, s erre nézve a cs. kir. Apostoli Felsége a cs. k. kereskedelmi mi­­nisterium vizépítészeti dotatiojából 100000 ftnyi kincstári előleget legkegyelmesebben engedmé­nyezett. Ezen előleg , melynek kiszolgáltatása a folyó közigazgatási évtől kezdve a szükség mértéke szerint részletenként történik, a terve­zett lecsapolási munkálatok befejezte után ugyan­annyi évi részletekben lesz visszafizetendő, mint annak kiszolgáltatása történt, s a tárgyalások a közrejárulási kulcs megállapítását, valamint a 303,106 ftra számított összes költségekhez, járu­lékoknak a tisza-szabályozási utasításhoz ké­pesti kivetését és beszedését illetőleg, valamint a csallóközi szabályozási bizottmány alakítására vonatkozó tárgyalások is teljes folyamatban van­nak, s ennélfogva az 1856. év az e vidéki lecsa­­polási törekvések évkönyveibe méltán mint te­vékeny időszak jegyeztethetik be. Mezőgazdászati tekintetben különös érdeket vesz az erdő- és fa­mivelés igénybe. E te­kintetben különös horderejű eseménykép fölem­lítendő, hogy az erdészet ügyére gyakorlott jó­tékony befolyása által már oly sokoldalulag ki­tűnt magyar erdőszegylet központi vezetése 1856. oct. 17-én hivatalhelyét Pozsonba tette át. A múlt év folytán a pozsoni helyi, osztálynál tartott erdészeti államvizsgán 9 jelölt állta ki a vizsgálatot. Mennyire kezdenek a közigazgatási hatóságok fáradozásai a famivelés emelését ille­tőleg lassanként valósulásnak indulni , szolgál­jon bizonyságul azon körülmény, hogy e terü­letnek általában majd minden állam- és or­szágos utas fasorokkal beültetvék, hogy to­vábbá a faü­ltetvények kellőleg ápoltatnak és sok község községi faiskolák állításával már egész komolysággal foglalkozik, mire nézve mindenek előtt a magas főkormány 1855 május 28-ki kibocsátványa által kiadott új rendőrségi, rend fölötte hathatós és üdvösnek tűnik ki. A mezőgazdászati foglalkozás különösen fon­tos ágát képező marhatenyésztést illető­leg, fénykép constatkrozható, hogy a pozsoni területen ekkorig fönállt hágatóállomások 1856 év folytán két uj állomással (Nagyszombat és Garanszegh) szaporodtak, s igy ott most 17 ál­lomás létezik; egyszersmind a lótenyésztés ne­mesítését illetőleg megemlítendőnek tartjuk,hogy erre nézve a költségvetésben a folyó évre 1800 pártnyi jutalomdij van fölvéve és jóváhagyva. Az 1856. év általában állatorvosi tekintetben, nevezetesen mi a hasznos háziállatok egésségi állapotát illeti, örvendetesnek tekinthető, bárha a dögvész fölmerülése Lieszkó és Csacsov (Felső- Nyitra), valamint Réthe és Királyfa helységek­ben (Pozsonmegyében) azon óhajt ébresztik, vajha az állatgyógyrendőrségi intézkedések a szarvasmarhánál is a ragálynak oly csökkenését tennék lehetségessé, mint ez a közig. terület ló­­álladékánál évenkint fölötte örvendetes módon tapasztalható. 1840. XXI-dik törvényczikkelyek alkotása, ha­nem a rendszeres telekkönyvek utáni általános s forró óhajtás is, egész napjainkig igazolja. Mennél inkább közeledett azokhoz az ország, annál inkább feltűnt jelentősségük, s elutasíthat­­lan szükségességük. Az igazságügyi ministerium­­nak 1855-dik év december 15-dikéről kelt epo­­chalis rendelete ime kiterjeszté azokat az ország egész területére s minden tulajdonjogi s hitelvi­szonyokra, különbség nélkül. A nagyszerű épü­let, melynek alapját birodalmi kormányunk még 1849-ben (december 28.) megvetette, s melyet azóta folyvást épít, tehát már most teljes ösz­­hangzásban áll az új polgári törvénynyel is, an­nak a birtok-és tulajdonjog szerzésére vonatkozó §-sai (321,432,438, stb. §§.) nem úsznak többé a levegőben, mert az örökbevallási és betáblá­­zási jegyzőkönyvek helyett oly egyöntetű, szilárd s tartós alapot nyertek, milyen szükség arra, miszerint maga a birtok, a tulajdon, és a hitel szintén szilárd, biztos s állandó lehessen. Ama nagyszerű épület azonban sokkal ujdo­­nabb s mesterségesebb , hogysem abban a járat­lan vagy idegen ember el ne tévedhessen, s kü­lönösen az új polgári törvénykönyv (438—447 §§.) által adott előjegyzésis följegyzési jogok, már magukban is — biztosítási mód­jaikra nézve pedig még inkább, — annyira is­meretlenek, hogy hasznos és korszerű szolgálatot vélünk tenni, ha tapasztalásainkat azok közül szintén elmondjuk. Kezdjük tehát a dolgot első­ben is alapjánál. A törvény következő érteményét adja az elő­jegyzésnek : „Ha az, ki valamely ingatlan dolgot tulajdoni igénynyel, erről hiteles ugyan, de nem minden a bekeblezésre előszabott kellékekkel ellátott okiratot bír, hogy előtte senki előjogot ne nyer­jen, a nyilván könyvei föltételes beiktatást mégis eszközölheti, mely előjegyzésnek neveztetik. Ez által föltételes tulajdonjogot nyer, s mihelyt bí­rói ítélet következtében az előjegyzést igazolta, a törvényes s rendszerint benyújtott előjegyzési kérvény idejétől fogva igazi tulajdonosnak tar­­tatik.“ (838 §.) Hogy mi legyen az előjegyzéseknek tárgya, azt bővebben s részletesebben az 1855 december 15-éről kelt magas igazságügyi ministeriumnak az uj telekjegyzőkönyvek közzétételét s azok­nak telekkönyvképein vezetését tárgyazó rende­lete 63—66 §-át terjesztik elő. Mi itt a fönforgó tárgy jogtudományi méltatása szempontjából, csak a következőket kívánjuk fölemlíteni: Ingatlan javakra csak azon jogok kebleztet­­hetnek be vagy jegyeztethetnek elő, me­lyek törvényes fogalmuknál fogva dologbani jo­gok, vagy melyek a dologházi jogok közé tar­toznak ugyan, de a telekkönyvbei bejegyzés által a törvény által meghatározott dologbani jog minőségét nyerhetik,mint péld. az elővásárlási jog, a bérlési jog (az ált. polg. törvénykönyv 1073 - 1095-dik §§. szerint). Ennél fogva azon jogok is mindig csak törvényes megjelölésekkel kebleztethetnek be, vagy jegyeztethetnek elő. Miért is p. o. az adásvevési szerződés által a ve­vőre nézve a vett jószág tekintetében származott jog, ha a törvényes feltételek léteznek, csak mint tulajdoni jog a tulajdoni lapon jegyeztethetik föl, az azonban, mint oly puszta jog, melynél fog­va a tulajdon a megállapított föltételek teljesí­tése mellett szereztethetik meg, mint úgyneve­zett adásvevési jog, se a tulajdoni, se a teherlapon be nem kebleztethetik , se elő nem jegyeztethetik (minisz. rend. 63. §.) Vannak az előjegyzésnek még más tárgyai is, melyeket jövő számban sorolandunk föl. sincs, mint a többek között a kis szorgalmas , d d e helységnek, szép öszveg tőkepénze van, mig az egész s öt fertály telekkel bíró nagyobb községeknek, — hol a közjó előmozdítására több munkás kar van — egy krajczárjok sincs. Azonban a községek közjövedelmének ily keze­lése s az ebből következett kár még számba se veendő a községeknek azon­ szellemi s anyagi alásülyedése mellett, melyet a helységbiró mé­­telyező példaadása okozott. A biró ivott a falu hosszú rovására; a nép ivott a biró példájára; s igy változván a bíróság, F­á­y szerint: „a sors keresztül viszi az egész helységet a bíróságon, esküdtségen, kisbiróságon, stb. s igy részt vészen mindegyik a romlottságban, és a mi roszra gyarló ember — főkép az ivásra nézve — egy év alatt szokott, azt gépileg folytatja ; azontúl is korcs­magyakorló , dologtalan préda lesz, és földhöz­ragadt szegény.“ A mételyező példa így temetett el néhány falut, melyben szomorún teljesült be az írás szava: „Vak vezetvén a világtalant, mind­ketten verembe hullottanak.“ Szivünkből üdvözöljük azért az említett üdvös rendeletet, mely által, a községek anyagi jólléte, szembetünőleg előmozdíttatva, a közjólét s vallá­sos élet erősen támogatva lesz. Nem hagyhatom említés nélkül Cs .. I. a helység érdemes birájának T . . . Jánosnak, a község némely polgárai pazarlását fékező hatá­lyos tevékenységét, mire egy példát hozok fel. Sz. J. nevű polgár, a telkére 400­0 forintot sze­dett föl, s költött el többnyire torka miatt , miu­tán pedig már bort hitelbe alig kapott, telkét áruba bocsátá, hogy a még ezután fölveendő 4— 5 száz forintnyi öszveget is eltékozolja. Az eré­lyes bíró, az eladást azonnal betiltotta, és az a telket a vele járó terhek viselésével együtt, 5 évre 400 vízért bérbe adta: a részeges apát a te­lekből kiküszöbölvén, annak 4 gyermeke közöl már egyet ezelőtt több évekkel örökbe felfogad­va, hármat pedig szolgálatba alkalmazva, őket atyai vagyonuktól megfosztatni s koldusbotra jutni nem engedé. Bárily erélyes bírája lett volna, a szomszéd H. helységnek is , úgy a községi szr. korcsmáros nem szedett volna össze, iteze boro­kon több mint 100 holdra menő földet, a része­ges parasztok után , s most nem volna annyi nyomorult lakosa, annyi földönfutó árvája! . . . r. 1. Székes-Fehérvár, február 18. Csekély tért kérek e becses lapokban néhány sorom számára, melyekkel a haza érdemdús fiai, nagylelkű jóltevői, a szenvedő emberiség meleg­­keblü védői füzérébe egy bőkezű adakozót, egy nemes emberbarátot kívánok bejegyezni s a sze­retett hazának bemutatni. Szerénysége megsér­tése nélküle férfiút­­. Schaller János helybeli orvostudor urban van szerencsém megnevezni, ki nem csak hogy m. éri julius 12-én tulajdonából a paulai sz. Vinczéről nevezett irgalmas nénék ke­zén levő, virágzásnak indult kórodánkat 100 db cs. k. aranyból álló alapítványnyal gazdagitá, ha­nem a szenvedő emberiség s főleg kórodánk ügye iránt folytonosan tanúsított hő részvéte által a hozzá ápolásért folyamodott, Isten segé­lyével s szorgalmával felüdült betegek közt a hála és jóltevőség magasztos érzelmeit is fel­­költvén , legközelebb egy magát megneveztetni nem kívánó előkelő család az ő közbenjárására kórodánknak 80 lepedőt, 80 kendőt, 6 finomabb lepedőt, 6 czihát, 2 vánkost, egy lószőrmatraczot 1 selyem paplant, 1 fényezett ágyat, 2 szalma­zsákot , úgy az agg polgárok intézetének 20 pftot ajándékozni kegyeskedett. Fogadja ezért mind a nagyon tisztelt ajándékozó család, mind a tiszt, orvostudor ur a szenvedő emberiség s főleg Fe­hérvár városnak két segélyezett intézete nevében ezennel nyilvános köszönetemet. Ferenczy János, polgármester. Előfizethetni helyben: n­ap kiadó hivatalában.”Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezű­leg aláirt okmány által Z­a­u­f­a­­ János őrnagyi rang­gal nyugalmazott cs. k. századost, az austriai bi­rodalom nemesi rangjára „nemes“ disznévvel és „zaufalowh“ melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 8-iki legfelsőbb határozata által Weidinger Simon ezredest, a 4. sz. tüzérszerparancsnokság parancs­nokát, ötven évi buzgó és üdvös szolgálata elis­meréséül, katonai érdemkereszttel legkegyelme­­sebben földiszíteni méltóztatott. Ócs. k. Apostoli Felségei, é. febr. 8-ki legfelsőbb határozata által Marek József köz­vitézt a gr. Civalart nevét viselő 1. sz. dzsidás­­ezredben, egy embernek a vizbefulástól saját élte veszélyeztetésével és önfeláldozással eszköz­­lött megmentése elismeréséü­l, ezüst érdemkereszt­tel legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. A cs. k. Apostoli’Felsége f. é. február 12-ki legfelsőbb határozata által Spolarich Ádám közvitézt a szekerészeti testnél, biztonság­veszélyeztető egyének befogásánál tanusíto­tt bá­tor elszántsága és sikeres kitartása elismeréséül, ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben föl­­diszk­ni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály, ideiglenes III-dik osztályú segéddé Tomasits Miklós napidíjast kinevezte. TELEKKÖNYVI ELŐJEGYZÉS ÉS FÖL­JEGYZÉS. I. ■f Majd másfél százada már annak, hogy a magyar nemzet nem csak belátta a telek- és úgynevezett hitelkönyvek szükségét, hanem tör­vény által is igyekezett azok életbeléptetését elő­mozdítani s mintegy előre egyengetni útját egy oly intézvénynek, mely Europa némely rendezet­tebb államaiban, az ipar, kereskedelem, tulaj­donjog s kivált a hitel érdekeiben véghetlenül közhasznú institutionak bizonyult be. Az 1723: 107-dik (decret. II.) törvényczikk, mely a be­­táblázási rendszert először honosítá meg Magyar­­országban, már mintegy élőképéül szolgált a most már valódilag is jelentékeny helyet foglaló telekkönyvi intézeteknek,­­ azonban, hogy a betáblázó rendszer nem volt és nem is lehetett több, mint csupán gyarló s kifejletlen előképe azoknak, nem csak az előttünk eléggé ismeretes Somogy, febr. 10. A községek telkeinek jövedelmét illetőleg, egy igen üdvös megyei rendelet hozatott. E sze­rint ezentúl a községek bírái a községek köz­telkeiből bejövő jövedelmet semmikép és sehova el nem költhetik , hanem azt évről­­évre tőkésíteni köteleztetnek. Hogy a községek közjövedelmei eddig miként kezeltettek, le volt már írva nem egy lapban; nem c­élom tehát e már úgyis eléggé megvitatott dologról bővebben szólani, csupán annyit említek meg, a leglelki­ismeretlenebb kezelés kimutatására, mikép ha a föntebb említett igen üdvös megyei rendelet ezelőtt 20—25 évvel lép életbe , jelenleg azon helységeknek, melyek egész telekkel bírnak, legalább 5—6 ezer pártjuk volna , most pedig egyetlen fillérük sincs , mert a rosz lelkű bírák nem tartották lelkiismeretlen dolognak, azt leg­nagyobb részt eszemiszomra, áldomásivásra el­harácsolni. És valóban különös, hogy azon hely­ségeknek, melyeknek egy talpalatnyi földjök NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 21. * Az újonnan kitatarozott ó­budai izraelita kórház f. hó 15-i lélekemelő ünnepély színhelye volt. Cultusköz­­ségi és kórházi elöljáró Politzer Dávid ur a kórodát a cs. k. Apostoli Felségének híven talált arczképével ajándékozá meg, mely az úgynevezett „szent testvériség“ legvénebbjeinek jelenlétében ünnepélyesen lelepleztetett. Megható jelenet volt szemlélni, miként emelkednek föl ez ünnepélyes ténynél az összes bete­gek ágyaikban, köztük 80 éves aggok is, s imára kul­csolva kezeiket, miként fohászkodának a királyok ki­rályához a legkegyelmesebb Uralkodó hosszú és bol­dog életéért. Az ünnepély végeztével néhány felüdült­­ times pénzsegélyben részesíttetett.

Next