Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)

1857-03-03 / 50. szám

Pest. Kedd. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 írt, évnegyedre: 5 firt. Hely­ben : félévre: 8 írt, évnegyedre: 4 firt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­­­mittatik. — Egyes szám 80 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. EZMsaa/ffZBassa Martins 3. 1857. Kiadó hivatal van : E­gyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában.­ Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Milánóból kelt hivatalos távirati közlés szerint Öcs. k. Apostoli Felsége február 28-án a következő legfelsőbb kéziratokat mél­­tóztatott kibocsátani: Legfelsőbb kézirat gróf Radeczky tábor­nagyhoz : „Kedves tábornagy gróf Radeczky! Azon mély kötelességérzettel és hü odaadással, melylyel Ön 72 szolgálati év időtartamán keresz­tül hadseregem előtt fölül nem múlt például tün­dököl, irta ön le most is a lombard-velenczei királyságba érkeztemkor nagy korának terhes voltát s egyszersmind a hadsereg­ főparancsnoki és főkormányzói állástól leendő fölmentetése iránti kérelmét Elém terjeszté. „Én e kérelemnek a legmélyebb sajnálattal csak azon okból engedtem, mert az ügyek ily nagy terhétől leendő fölmentetése nyújt Nekem egyedül reményt arra, hogy Nekem oly drága és dicsőségteljes életét még több évre háborítlan egésségben fönntartva láthatandom. Egyúttal megparancsolom mindazt, mi Önnek jövő politi­kai állására vonatkozik. Ön minden várkasté­lyomban, szabad választása szerint Strában,Mon­zában, a milánói villa reáléban úgy mint Bécs­­ben várlakomban, az augarteni palotában, to­vábbá Hetzendorfban igen szivesen látott vendé­gem lesz, s Én ez által azon helyzetben leendek, hogy valahányszor szükségem lesz rá, Ön bölcs nézetei és próbált tanácsaihoz fordulhassak. S ek­ként adja Isten, hogy hadseregemnek a dicsőség legelevenebb példányképeül,szeretve és tiszteltet­ve Általam s minden austriai szív által, Fejedel­mének leghálább emlékezetében, valamint saját fényteljes emlékeiben oly tettdus múltjának ju­talmát még sokáig élvezhesse. Milano, febr. 28. 1857. Ferenc­ József s. k.“ fő­ Legfelsőbb kézirat Ferdinand Miksa herczeg ő cs. fenségéhez: „Kedves testvér Ferdinand Miksa főherczeg úr! Hogy a lombard-velenczei ki­rályságbeli alattvalóimnak jóllétük felőli élénk gondoskodásom különös tanúságát adjam, elha­tároztam.Kedvességedet eddig tanúsított kitűnő körültekintése iránti bizalomnál fogva az említett királyság főkormányzójává kinevezni s Önt e mi­nőségben helyettesemül a szükséges teljhatal­makkal fölruházni, hogy képes legyen Engem e királyságban méltóan képviselni, az ügyek tör­vényes és igazságos menete, valamint gyors elő­mozdítása fölött a közigazgatás minden ágában sikeresen őrködni, mindenben, mi az ország szel­lemi és anyagi kifejlődését illeti, a nyilvánuló szükségleteket fölismerni, és az azok kielégíté­sére szolgálandó rendszabályok és intézkedések tekintetében jó eleve és erélyesen kezdeményzés­hez nyúlni. Ön felváltva Milanóban és Velen­­czében fog székelni. Kötelességévé teszem, hogy azon hatalmakat,melyeket ime Önre bízok,szolgá­latomnak és az ország jóllétének szentelje, mely­nek előmozdítása nagyon szivemen fekszik. Milano, febr. 28. 1857. Ferencz József s. k.“ Továbbá Ő cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége f. é. febr. 28-ki legfelsőbb határozata által gróf Gyu­lai Ferencz táborszernagyot a második hadsereg parancsnokává és parancsnokló tábornokká a lombard-velenczei királyságban, Karinthiában, Krajnában és a partvidéken legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 25. ki legfelsőbb határozata által a Bécs, Pest, Par­dubitz, Lembergben és Kolozsvárott tartandó évi lóversenyek számára a belügyministerium által egyetértésben a hadsereg főparancsnokságával javaslatba hozott alapvonalakat jóváhagyni és e lóversenyek előmozdítása végett három év tar­tamára minden évben állami-dijakul kilencz­­ezernyolczszáz aranyat s ló-dijakul két­ezer aranyat államforrásokból legkegyelmeseb­ben engedélyezni méltóztatott. Pest, mart. 2. A POROSZ EL­VÁLÁSI TÖRVÉNY. § A porosz országgyűlés ismét azon feltűnő jelenetek egyikét állítja szemünk elé, melyek első pillanatra megdöbbentik a figyelmes szem­lélet, hanem a két ház sajátszerű alkotásából magyarázhatókká lesznek. A conservativ katho­l­ikus párt t. i. a kormány által előterjesztett házasságelválasztási törvényre nézve a bal­oldal­lal együtt a conservativ protestáns párt ellen szavazott. Más kérdésekben mind a protestáns mind a katholikus orthodoxok egyszersmind a politikában is a conservativ elvnek támaszai, ha­nem mihelyt vallási ügyekre tér a vita, ezen tömör test felbomlik, a katholikusok az ellen­zék zászlaját tűzik ki, s hogy az ellenfelet annál sikeresebben leküzdhessék, a baloldallal, a tu­­lajdonképeni ellenzékkel szövetkeznek. A porosz kormány czélja, melyet az új házas­ság-elválasztási törvény által elérni óhajt, az e­l­­válás nehezítése. Tudva van, miszerint a katholika egyház fel­fogása, a házasságot illetőleg a protestánsétól lényegesen eltérő álláspontot foglal el. A katho­lika egyház, kizárólag vallási szempontból indulván ki, csak azon házasságot ismerheti el érvényesnek, melyet maga kötött; az ő álláspontja a protestáns házasságok irányá­ban ugyanaz, mint az evangélikus orthodo­­xiáé a dissidensek házasságai irányában. De habár a kath. egyház a nem-kath. házasságok vallási érvényét nem ismerheti,el, mégis tel­jes elismeréssel viseltetik e házasságok pol­gári vagy helyesebben közjogi érvényes­sége iránt. Innét van az, hogy a kath. dogma szerint a házasság elvben felbonthatlan, minthogy az szentség és nem egyszerű polgári szerződés, a nem-katholikus házasságot pedig csak polgári szerződésnek tartja, mely e szerint a mint megköttetett, úgy fel is bontható. Ha a kath. párt ezen ismeretes nézeteit szemmel tart­juk, igen természetesnek fogjuk találni, hogy ezen párt egyrészről a kath. házasságok ügyeit egyházi törvényszék előtt kívánja tárgyaltatni, de a nem-kath. házasság felbontásának nehezí­tését semmi által indokolva nem látja. A baloldal, a szabadelvű párt,más után ugyan­azon eredményhez jut, és politikai okokból kí­­vánja ugyanazt, a­mi mellett a kath. párt vallási szempontból felszólal. A szabadelvűek az egyéni szabadság minden korlátolását ellenzik, s így a régi törvénynek nevezetesen azon pontját kíván­nák fentartani, miszerint az elválás indokolására mind a két házastárs beleegyezése elegen­dő, m oly pont, melyet az új törvény teljesen ki akar küszöbölni. Ez egyszersmind sarkpontja az egész vitának, mely minden oldalról — ezt meg kell vallani ügyesen, szellemdúsan és a tárgynak megfe­lelő ünnepélyes komolysággal foly. Általános erkölcsi szempontból tekintve, tud­juk ugyan, hogy — ha már annyira jutott a do­log, miszerint mind a két fél az elválást kívánja — akkor a házasság eszméje úgyis már teljesen elveszett és az elválás tettleg megvan. Ha tehát a porosz kormány mégis azt javasolja, hogy ezen mindkét oldalróli megegyezés ne tekintessék ele­gendő oknak a házassági elválásra, akkor ez ál­tal kinyilatkoztatja,hogy a házassági frigyben többet lát közönséges polgári szerződésnél. Ez ál­tal a kath. kézpont felé közeledi­k,de egyszers­mind a házassági ügyeket a polgári bíró elé tartozóknak nyilvánítván, ez által ismét eltér a kath. elvtől, s igy magamagával ellenkezésbe jut, mert a törvény egyik részében az állam és egyház közt mellé rendelt, a másikban a­l­á­­rendelt viszonyt tesz föl. Ez véleményünk szerint, a porosz tövényja­­vaslat legnagyobb hibája. A dolog bennünket nem érdekel oly közelről, hogy egyenesen egyik vagy másik elv mellett kellene nyilatkoznunk, hanem mivel a szóban lévő vita jelenleg egész Németországban, sőt még annak határain túl is rendkívüli figyelmet gerjeszt, szükségesnek vél­tük a kormányjavaslat fönnemlített gyöngéjére figyelmeztetni. Mi sors várja ama törvényjavaslatot — elfo­gadás-e vagy pedig visszautasítás — még nem tudjuk, hanem annyi már előre is mondható, hogy , ha csak tetemes változások nem történ­nek rajta, az eredmény ugyanaz lesz, mely min­den f­é­l rendszabályt kísérni szokott, azaz, hogy senkit sem fog kielégíteni, nem azokat, kik a házasságban a két hitestárs szabad elhatározá­sából keletkezett s ugyan ily után ismét felbont­ható egyezkedést látnak, de azokat sem, kik — a házasság tisztán vallásias jellemét védvén — a régi példabeszéd szerint azt tartják, miszerint a házasságok a mennyben köttetnek­ életre való jótékony kihatása napjainkban ná­lunk is mindenütt felismertetik, néposztályaink minden rétegei meleg pártolással karolván fel a nevelés s oktatás szent ügyét. Községek s magáno­sok egyaránt vetekednek áldozatkészségük nyil­vános jeleit adni, s sietnek a haza oltárára le­tenni e közügy igényelte adónak reájok eső juta­lékát, és keletkezik lassan kint hatalmas tőke, mely hagyományként szálland a jövő nemze­dékre, bő kamatot, anyagi s szellemi tekintetben megbecsülhetlen nyereményt ígérvén. Journalistikánk is tökéletesen fölfogta ebbeli hivatását, nem csak a tanü­gynek tüzetesen szánt lapok, hanem minden bármi színezetű s irányú politikai lapok is az iskolai ügyet sűrűen vonván vizsgálódásaik s értekezéseik körébe. Erre leg­inkább az évenkint megindíttatni szokott iskolai programmok szolgáltak kedves alkalmul, melyek becses dolgozatokon és tudományos értékű érte­kezleteken kívül, rendesen a tanodának állapo­tát történeti s statistikai adatok fonalán híven tü­kröztetik vissza. Mi is, e programmok nyomán, az egyes tanin­tézeteket maga idején megismertettük ugyan, de a­mi egyenként véve talán kevésbbé érdekes, egyetemleg és totalitásban tekintve fokozottabb érdeket képes magának kivívni, miért is az előt­tünk fekvő hivatalos kimutatásokból a pesti köz­­igazgatási vidékben létező katholikus gymnasiu­­mok és fölreáltanodákról a legközelebb lefolyt 1855/e-i tanévre vonatkozó amaz adatokat egy ál­talános rajzba egybe akarjuk foglalni, melyek kü­lönösen megérdemlik, hogy ismételve a közfigye­lem tárgyává váljanak. Ezek sorába jelesen azon adatokat véljük tartozóknak, melyek a taneszkö­zöknek mint az oktatás főközegeinek állapotát s időszaki fejlődését tüntetik föl, miről különö­sen értekezni annál szükségesebbnek találjuk minthogy a sikeres tanításnak ezen mulhatlan segédeszközei az illető programotokban nincse­nek mindenkor kellőleg kiemelve. — Mi tehát legesül a gymnasiumokról, majd a reáltanodák­ról szólandunk. A budapesti közigazgatási területen lévő 6 fél és 7 al­katholikus gymnasiumnak összes ifjúsága 1856-ban 2279-re rúgott, midőn 1854-ben ugyan­azon tanintézetekben csak 2057 tanuló számítta­tott ; mi épen 10 százték­ növekvést mutat, s te­kintve az egyes tanintézeteket, következő pár­vonal mutatkozik : Az ösztöndíjjal ellátott ifjak száma 15­7, vagy­is­­ 689 százalék, s vannak gymnasiumok, me­lyeken a múlt tanévben egy díjas növendék sem fordult elő, mint a tatai, miskolczi, kalocsai és kecskeméti. Az ösztöndíjak öszszáma a többi felnevezett gymnasiumokon együtt 19,264 frtra ment. De hogy nálunk a tudományos pályázat készülés, név szerint a nyilvánoktatásbani része­sülés tandíjak által nincsen nehezítve, sőt hogy még a kevéssé módos néposztályoknak is a köz­intézeteknek használata lehetővé van téve, azon egyszerű adatból kiviláglik, miszerint több gym­­nasiumon, mint péld. az esztergomi, gyöngyösi, se tandíj se felvételi illeték nem követelte­­tik, más gymnasiumokon pedig csak fölötte mér­sékelt felvételi díj fizettetik, mint péld. az egri, székesfejérvári, kecskeméti és jászberényin, ho­lott a többieken részint csak iskolai pénz, részint az is, és felvételi vagy fapénz név alatti dijak is járnak ; de ott is a valódi szegénység minden­kor kellő tekintetbe vétetik, úgy hogy a 2279 ta­nuló közöl csak 927. (40,68%) volt tanpénz fize­tésére kötelezve. A m. évben fizetett tanpénzek összesen 9689 ftra, a felvételi dijak 1600 ftra rúgtak, az előbbi summának több mint 70 száza­léka egyedül a pesti, budai és szegedi gymna­­siumra esett. A tanítói személyzet létszámában is némi gya­rapodás észlelhető, mert m­íg 1854-ben az összes tanári kar, a helyettes s segédoktatókat is be­számítva, 133 főre rúgott, 1856-ban 142 személy­ből állott, mi 6, 76 százlék­ növekvés. A fönnebb nevezett 6 felgymnasiumnál az 185­­6-diki tanév alatt tartatott érettségi vizs­gára összesen 144 jelentkezett, miből heten a vizsgára meg nem jelentek, nyolc­an pedig visz­­szautasíttattak, mint az egyetemi tanfolyamra nem eléggé érettek. Az egész közigazgatási vidék­nek r. katholikus gymnasiumaiból tehát 129-en kerültek ki, mint az egyetemi tanulmányok je­löltjei. Mi végre a taneszközöket illeti, ezekről, vala­mint a budai és pesti felreáltanodákról egyálta­lán a legközelebbi czikkben szólandunk. 1854. 1856-ban a budai f. gymn. volt 208 226 tanitvány a pestiben 416 470 „ az egriben 291 324 a szegediben 271 336 „ a székes-fejérváriban 173­­ 176 „ az esztergomiban 212 211 „ a váczi algymn. volt 82 89 „ a gyöngyösiben 97 116 „ a miskolcziban 61 81 a jászberényiben 52 44 „ a kecskemétiben 50 73 „ a kalocsaiban 78 61 „ a tataiban 65 72 „ ADALÉK MAGYARORSZÁG TANÜGYÉHEZ. I. K.k. Korunk egyik sajátlagos jellemvonása, hogy a tanügy iránt a közéletben úgy mint a journalistika terén általános részvét s félreismer­­etlen érdekeltség mutatkozik. A tanodának az Együtt2057 2279 nyíl­százalék­os „ 17. „ 34. „ leginkább izraeli­vános s magántanuló. Tekintve azonban az 1855-ik évi tanulók számát, némi csökkenés ve­hető észre, miután az államkézikönyvben foglalt adatok nyomán a mondott 1855-ik évben a mis­kolczi gymnasiumon kívül 2290-re ment a fenn­elősorolt gymnasiumok ifjúsága. Hetiséget illetőleg az 1856-ik évre kimutatott 2279 tanuló közt volt : 1809 magyar, vagy­is 79. 38. 276 német „ „ 12. 95 szláv „ „ 4. 99 más nemzetségi 1­4. ezen más nemzetségűek közt­­ük fordulnak elő, miután legtöbb gymnasiumnál a birodalombeli általános divat szerint a héber vallást követők mint külön népfajhoz tartozók tekintetnek. Igen kívánatos volna, ha jövőre mind az általános népösszeírásoknál, mind egyéb nép­rajzi kimutatásoknál ezen épen nem igazolható el­járással felhagynának, és az izraelita lakókat az egyik vagy másik nemzetbeliek közé sorol­nák, mint ez például a pesti, budai, székesfe­hérvári, tatai, kalocsai kimutatásokban már je­lenleg is történik. A valláskülönbséget illetőleg a 2279 gymnasiumbeli tanuló közt . 1908 a r. kath. vallást követi vagy „ gör. kath. „ „ „ „ görög nem egyesültek „ ágostai hitvallásuak „ helvét hitvallásuak „ mózes­ vallást tartók ,. is 12 65 19 67 208 2279 83. 72% 0.52 „ 2.85 „ 0.83 „ 2.94 „ 9.14 „ 100.00 Az Pest, febr. 8. első pesti fíkrészlő- és gyaluló-malom és faárugy­ári­ rész­vény társulat. Egy idegen lap minap nekünk magyaroknak azt vetette szemünkre, hogy a magyar vállalatok csaknem kivétel nélkül könnyelműen kezdetnek meg, minek természetes következése az, hogy sorban buknak. Állítása igazolására a pesti czu­­kor-, budai fonó-, losonczi bőr-, csetneki társu­lat pécsi vasgyárát hozza fel. Nem akarok most vitatásába ereszkedni an­nak, mennyiben volt könnyelműség oka a fen­­eleszámlált gyárak megbukásának, csak annyit mondok, hogy e szemrehányás egészben véve alaptalan , mert bizony külső országokban még több vállalatokat és gyárakat tudnék felsorolni, melyek megbuktak; míg más részről mi szegény­ségünk daczára sok szilárd, jövedelmező, sőt nagyszerű vállalatot tudunk előmutatni. Mennyit kelle Széchenyinknek küzdeni országgyűlésen és kívül, míg a világ egyik leg­szebb építészeti remekművét a pesti lánczhidat keresztülvihette ? Hát nem létesült-e, s nem lett-e jövedelmezővé a budai alagút, melynek építé­sét némelyek kivihetlen, mások veszteséges vál­lalatnak hirdették, s melyre eleinte a budapesti polgárok nagy részének megfoghatlan közönyös­sége miatt csaknem kötéllel kellett a részvénye­seket fogni ? A jól kigondolt, szilárd lábon álló, ügyesen vezetett s azért jól jövedelmező magyar vállala­tokhoz méltán sorolhatjuk a „pesti fűrész- és gyalugyárt“ is, mely megérdemli, hogy a ma­gyar közönség jobban megismerkedjék vele. E gyár eleinte 4 magán egyén tulajdona volt, de később részvénytársulat vette át, melynek alapszabályai 1856. évi febr. 19-kén legfelsőbb helyen megerősittetvén, az erélyességéről ismere­tes Ü­r­m­é­n­y­i József cs. k.kamarás urat válasz­­tá meg elnökének. A vállalat czélja : építési- és tűzifát, gépek által, melyek gőzerővel hajtatnak, mindenféle tárgyakká, úgymint fedélfákká, ajtókká, abla­kokká , s ezek rámáivá, redőnyökké, aszta­lokká, székekké, padokká, képrámákká, par­kerekké, rakládákká, szekerekké és kocsikká, hajókká, hordókká, szőlőkarókká, stb. feldol­gozni ; végre gabonaneműeket, meszet, csert, gu­­bacsot, festék anyagokat, stb. megőrleni. A társulat alaptőkéje 400,000 pengő forintra határoztatott, mely 400 darab egy ezer forintos részvények által szereztetik össze. E tőkéből

Next