Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)
1857-03-03 / 50. szám
Pest. Kedd. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 írt, évnegyedre: 5 firt. Helyben : félévre: 8 írt, évnegyedre: 4 firt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 80 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. EZMsaa/ffZBassa Martins 3. 1857. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Milánóból kelt hivatalos távirati közlés szerint Öcs. k. Apostoli Felsége február 28-án a következő legfelsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani: Legfelsőbb kézirat gróf Radeczky tábornagyhoz : „Kedves tábornagy gróf Radeczky! Azon mély kötelességérzettel és hü odaadással, melylyel Ön 72 szolgálati év időtartamán keresztül hadseregem előtt fölül nem múlt például tündököl, irta ön le most is a lombard-velenczei királyságba érkeztemkor nagy korának terhes voltát s egyszersmind a hadsereg főparancsnoki és főkormányzói állástól leendő fölmentetése iránti kérelmét Elém terjeszté. „Én e kérelemnek a legmélyebb sajnálattal csak azon okból engedtem, mert az ügyek ily nagy terhétől leendő fölmentetése nyújt Nekem egyedül reményt arra, hogy Nekem oly drága és dicsőségteljes életét még több évre háborítlan egésségben fönntartva láthatandom. Egyúttal megparancsolom mindazt, mi Önnek jövő politikai állására vonatkozik. Ön minden várkastélyomban, szabad választása szerint Strában,Monzában, a milánói villa reáléban úgy mint Bécsben várlakomban, az augarteni palotában, továbbá Hetzendorfban igen szivesen látott vendégem lesz, s Én ez által azon helyzetben leendek, hogy valahányszor szükségem lesz rá, Ön bölcs nézetei és próbált tanácsaihoz fordulhassak. S ekként adja Isten, hogy hadseregemnek a dicsőség legelevenebb példányképeül,szeretve és tiszteltetve Általam s minden austriai szív által, Fejedelmének leghálább emlékezetében, valamint saját fényteljes emlékeiben oly tettdus múltjának jutalmát még sokáig élvezhesse. Milano, febr. 28. 1857. Ferenc József s. k.“ fő Legfelsőbb kézirat Ferdinand Miksa herczeg ő cs. fenségéhez: „Kedves testvér Ferdinand Miksa főherczeg úr! Hogy a lombard-velenczei királyságbeli alattvalóimnak jóllétük felőli élénk gondoskodásom különös tanúságát adjam, elhatároztam.Kedvességedet eddig tanúsított kitűnő körültekintése iránti bizalomnál fogva az említett királyság főkormányzójává kinevezni s Önt e minőségben helyettesemül a szükséges teljhatalmakkal fölruházni, hogy képes legyen Engem e királyságban méltóan képviselni, az ügyek törvényes és igazságos menete, valamint gyors előmozdítása fölött a közigazgatás minden ágában sikeresen őrködni, mindenben, mi az ország szellemi és anyagi kifejlődését illeti, a nyilvánuló szükségleteket fölismerni, és az azok kielégítésére szolgálandó rendszabályok és intézkedések tekintetében jó eleve és erélyesen kezdeményzéshez nyúlni. Ön felváltva Milanóban és Velenczében fog székelni. Kötelességévé teszem, hogy azon hatalmakat,melyeket ime Önre bízok,szolgálatomnak és az ország jóllétének szentelje, melynek előmozdítása nagyon szivemen fekszik. Milano, febr. 28. 1857. Ferencz József s. k.“ Továbbá Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 28-ki legfelsőbb határozata által gróf Gyulai Ferencz táborszernagyot a második hadsereg parancsnokává és parancsnokló tábornokká a lombard-velenczei királyságban, Karinthiában, Krajnában és a partvidéken legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 25. ki legfelsőbb határozata által a Bécs, Pest, Pardubitz, Lembergben és Kolozsvárott tartandó évi lóversenyek számára a belügyministerium által egyetértésben a hadsereg főparancsnokságával javaslatba hozott alapvonalakat jóváhagyni és e lóversenyek előmozdítása végett három év tartamára minden évben állami-dijakul kilenczezernyolczszáz aranyat s ló-dijakul kétezer aranyat államforrásokból legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. Pest, mart. 2. A POROSZ ELVÁLÁSI TÖRVÉNY. § A porosz országgyűlés ismét azon feltűnő jelenetek egyikét állítja szemünk elé, melyek első pillanatra megdöbbentik a figyelmes szemlélet, hanem a két ház sajátszerű alkotásából magyarázhatókká lesznek. A conservativ katholikus párt t. i. a kormány által előterjesztett házasságelválasztási törvényre nézve a baloldallal együtt a conservativ protestáns párt ellen szavazott. Más kérdésekben mind a protestáns mind a katholikus orthodoxok egyszersmind a politikában is a conservativ elvnek támaszai, hanem mihelyt vallási ügyekre tér a vita, ezen tömör test felbomlik, a katholikusok az ellenzék zászlaját tűzik ki, s hogy az ellenfelet annál sikeresebben leküzdhessék, a baloldallal, a tulajdonképeni ellenzékkel szövetkeznek. A porosz kormány czélja, melyet az új házasság-elválasztási törvény által elérni óhajt, az elválás nehezítése. Tudva van, miszerint a katholika egyház felfogása, a házasságot illetőleg a protestánsétól lényegesen eltérő álláspontot foglal el. A katholika egyház, kizárólag vallási szempontból indulván ki, csak azon házasságot ismerheti el érvényesnek, melyet maga kötött; az ő álláspontja a protestáns házasságok irányában ugyanaz, mint az evangélikus orthodoxiáé a dissidensek házasságai irányában. De habár a kath. egyház a nem-kath. házasságok vallási érvényét nem ismerheti,el, mégis teljes elismeréssel viseltetik e házasságok polgári vagy helyesebben közjogi érvényessége iránt. Innét van az, hogy a kath. dogma szerint a házasság elvben felbonthatlan, minthogy az szentség és nem egyszerű polgári szerződés, a nem-katholikus házasságot pedig csak polgári szerződésnek tartja, mely e szerint a mint megköttetett, úgy fel is bontható. Ha a kath. párt ezen ismeretes nézeteit szemmel tartjuk, igen természetesnek fogjuk találni, hogy ezen párt egyrészről a kath. házasságok ügyeit egyházi törvényszék előtt kívánja tárgyaltatni, de a nem-kath. házasság felbontásának nehezítését semmi által indokolva nem látja. A baloldal, a szabadelvű párt,más után ugyanazon eredményhez jut, és politikai okokból kívánja ugyanazt, ami mellett a kath. párt vallási szempontból felszólal. A szabadelvűek az egyéni szabadság minden korlátolását ellenzik, s így a régi törvénynek nevezetesen azon pontját kívánnák fentartani, miszerint az elválás indokolására mind a két házastárs beleegyezése elegendő, m oly pont, melyet az új törvény teljesen ki akar küszöbölni. Ez egyszersmind sarkpontja az egész vitának, mely minden oldalról — ezt meg kell vallani ügyesen, szellemdúsan és a tárgynak megfelelő ünnepélyes komolysággal foly. Általános erkölcsi szempontból tekintve, tudjuk ugyan, hogy — ha már annyira jutott a dolog, miszerint mind a két fél az elválást kívánja — akkor a házasság eszméje úgyis már teljesen elveszett és az elválás tettleg megvan. Ha tehát a porosz kormány mégis azt javasolja, hogy ezen mindkét oldalróli megegyezés ne tekintessék elegendő oknak a házassági elválásra, akkor ez által kinyilatkoztatja,hogy a házassági frigyben többet lát közönséges polgári szerződésnél. Ez által a kath. kézpont felé közeledik,de egyszersmind a házassági ügyeket a polgári bíró elé tartozóknak nyilvánítván, ez által ismét eltér a kath. elvtől, s igy magamagával ellenkezésbe jut, mert a törvény egyik részében az állam és egyház közt mellé rendelt, a másikban alárendelt viszonyt tesz föl. Ez véleményünk szerint, a porosz tövényjavaslat legnagyobb hibája. A dolog bennünket nem érdekel oly közelről, hogy egyenesen egyik vagy másik elv mellett kellene nyilatkoznunk, hanem mivel a szóban lévő vita jelenleg egész Németországban, sőt még annak határain túl is rendkívüli figyelmet gerjeszt, szükségesnek véltük a kormányjavaslat fönnemlített gyöngéjére figyelmeztetni. Mi sors várja ama törvényjavaslatot — elfogadás-e vagy pedig visszautasítás — még nem tudjuk, hanem annyi már előre is mondható, hogy , ha csak tetemes változások nem történnek rajta, az eredmény ugyanaz lesz, mely minden fél rendszabályt kísérni szokott, azaz, hogy senkit sem fog kielégíteni, nem azokat, kik a házasságban a két hitestárs szabad elhatározásából keletkezett s ugyan ily után ismét felbontható egyezkedést látnak, de azokat sem, kik — a házasság tisztán vallásias jellemét védvén — a régi példabeszéd szerint azt tartják, miszerint a házasságok a mennyben köttetnek életre való jótékony kihatása napjainkban nálunk is mindenütt felismertetik, néposztályaink minden rétegei meleg pártolással karolván fel a nevelés s oktatás szent ügyét. Községek s magánosok egyaránt vetekednek áldozatkészségük nyilvános jeleit adni, s sietnek a haza oltárára letenni e közügy igényelte adónak reájok eső jutalékát, és keletkezik lassan kint hatalmas tőke, mely hagyományként szálland a jövő nemzedékre, bő kamatot, anyagi s szellemi tekintetben megbecsülhetlen nyereményt ígérvén. Journalistikánk is tökéletesen fölfogta ebbeli hivatását, nem csak a tanügynek tüzetesen szánt lapok, hanem minden bármi színezetű s irányú politikai lapok is az iskolai ügyet sűrűen vonván vizsgálódásaik s értekezéseik körébe. Erre leginkább az évenkint megindíttatni szokott iskolai programmok szolgáltak kedves alkalmul, melyek becses dolgozatokon és tudományos értékű értekezleteken kívül, rendesen a tanodának állapotát történeti s statistikai adatok fonalán híven tükröztetik vissza. Mi is, e programmok nyomán, az egyes tanintézeteket maga idején megismertettük ugyan, de ami egyenként véve talán kevésbbé érdekes, egyetemleg és totalitásban tekintve fokozottabb érdeket képes magának kivívni, miért is az előttünk fekvő hivatalos kimutatásokból a pesti közigazgatási vidékben létező katholikus gymnasiumok és fölreáltanodákról a legközelebb lefolyt 1855/e-i tanévre vonatkozó amaz adatokat egy általános rajzba egybe akarjuk foglalni, melyek különösen megérdemlik, hogy ismételve a közfigyelem tárgyává váljanak. Ezek sorába jelesen azon adatokat véljük tartozóknak, melyek a taneszközöknek mint az oktatás főközegeinek állapotát s időszaki fejlődését tüntetik föl, miről különösen értekezni annál szükségesebbnek találjuk minthogy a sikeres tanításnak ezen mulhatlan segédeszközei az illető programotokban nincsenek mindenkor kellőleg kiemelve. — Mi tehát legesül a gymnasiumokról, majd a reáltanodákról szólandunk. A budapesti közigazgatási területen lévő 6 fél és 7 alkatholikus gymnasiumnak összes ifjúsága 1856-ban 2279-re rúgott, midőn 1854-ben ugyanazon tanintézetekben csak 2057 tanuló számíttatott ; mi épen 10 százték növekvést mutat, s tekintve az egyes tanintézeteket, következő párvonal mutatkozik : Az ösztöndíjjal ellátott ifjak száma 157, vagyis 689 százalék, s vannak gymnasiumok, melyeken a múlt tanévben egy díjas növendék sem fordult elő, mint a tatai, miskolczi, kalocsai és kecskeméti. Az ösztöndíjak öszszáma a többi felnevezett gymnasiumokon együtt 19,264 frtra ment. De hogy nálunk a tudományos pályázat készülés, név szerint a nyilvánoktatásbani részesülés tandíjak által nincsen nehezítve, sőt hogy még a kevéssé módos néposztályoknak is a közintézeteknek használata lehetővé van téve, azon egyszerű adatból kiviláglik, miszerint több gymnasiumon, mint péld. az esztergomi, gyöngyösi, se tandíj se felvételi illeték nem követeltetik, más gymnasiumokon pedig csak fölötte mérsékelt felvételi díj fizettetik, mint péld. az egri, székesfejérvári, kecskeméti és jászberényin, holott a többieken részint csak iskolai pénz, részint az is, és felvételi vagy fapénz név alatti dijak is járnak ; de ott is a valódi szegénység mindenkor kellő tekintetbe vétetik, úgy hogy a 2279 tanuló közöl csak 927. (40,68%) volt tanpénz fizetésére kötelezve. A m. évben fizetett tanpénzek összesen 9689 ftra, a felvételi dijak 1600 ftra rúgtak, az előbbi summának több mint 70 százaléka egyedül a pesti, budai és szegedi gymnasiumra esett. A tanítói személyzet létszámában is némi gyarapodás észlelhető, mert míg 1854-ben az összes tanári kar, a helyettes s segédoktatókat is beszámítva, 133 főre rúgott, 1856-ban 142 személyből állott, mi 6, 76 százlék növekvés. A fönnebb nevezett 6 felgymnasiumnál az 1856-diki tanév alatt tartatott érettségi vizsgára összesen 144 jelentkezett, miből heten a vizsgára meg nem jelentek, nyolcan pedig viszszautasíttattak, mint az egyetemi tanfolyamra nem eléggé érettek. Az egész közigazgatási vidéknek r. katholikus gymnasiumaiból tehát 129-en kerültek ki, mint az egyetemi tanulmányok jelöltjei. Mi végre a taneszközöket illeti, ezekről, valamint a budai és pesti felreáltanodákról egyáltalán a legközelebbi czikkben szólandunk. 1854. 1856-ban a budai f. gymn. volt 208 226 tanitvány a pestiben 416 470 „ az egriben 291 324 a szegediben 271 336 „ a székes-fejérváriban 173 176 „ az esztergomiban 212 211 „ a váczi algymn. volt 82 89 „ a gyöngyösiben 97 116 „ a miskolcziban 61 81 a jászberényiben 52 44 „ a kecskemétiben 50 73 „ a kalocsaiban 78 61 „ a tataiban 65 72 „ ADALÉK MAGYARORSZÁG TANÜGYÉHEZ. I. K.k. Korunk egyik sajátlagos jellemvonása, hogy a tanügy iránt a közéletben úgy mint a journalistika terén általános részvét s félreismeretlen érdekeltség mutatkozik. A tanodának az Együtt2057 2279 nyílszázalékos „ 17. „ 34. „ leginkább izraelivános s magántanuló. Tekintve azonban az 1855-ik évi tanulók számát, némi csökkenés vehető észre, miután az államkézikönyvben foglalt adatok nyomán a mondott 1855-ik évben a miskolczi gymnasiumon kívül 2290-re ment a fennelősorolt gymnasiumok ifjúsága. Hetiséget illetőleg az 1856-ik évre kimutatott 2279 tanuló közt volt : 1809 magyar, vagyis 79. 38. 276 német „ „ 12. 95 szláv „ „ 4. 99 más nemzetségi 14. ezen más nemzetségűek köztük fordulnak elő, miután legtöbb gymnasiumnál a birodalombeli általános divat szerint a héber vallást követők mint külön népfajhoz tartozók tekintetnek. Igen kívánatos volna, ha jövőre mind az általános népösszeírásoknál, mind egyéb néprajzi kimutatásoknál ezen épen nem igazolható eljárással felhagynának, és az izraelita lakókat az egyik vagy másik nemzetbeliek közé sorolnák, mint ez például a pesti, budai, székesfehérvári, tatai, kalocsai kimutatásokban már jelenleg is történik. A valláskülönbséget illetőleg a 2279 gymnasiumbeli tanuló közt . 1908 a r. kath. vallást követi vagy „ gör. kath. „ „ „ „ görög nem egyesültek „ ágostai hitvallásuak „ helvét hitvallásuak „ mózes vallást tartók ,. is 12 65 19 67 208 2279 83. 72% 0.52 „ 2.85 „ 0.83 „ 2.94 „ 9.14 „ 100.00 Az Pest, febr. 8. első pesti fíkrészlő- és gyaluló-malom és faárugyári részvény társulat. Egy idegen lap minap nekünk magyaroknak azt vetette szemünkre, hogy a magyar vállalatok csaknem kivétel nélkül könnyelműen kezdetnek meg, minek természetes következése az, hogy sorban buknak. Állítása igazolására a pesti czukor-, budai fonó-, losonczi bőr-, csetneki társulat pécsi vasgyárát hozza fel. Nem akarok most vitatásába ereszkedni annak, mennyiben volt könnyelműség oka a feneleszámlált gyárak megbukásának, csak annyit mondok, hogy e szemrehányás egészben véve alaptalan , mert bizony külső országokban még több vállalatokat és gyárakat tudnék felsorolni, melyek megbuktak; míg más részről mi szegénységünk daczára sok szilárd, jövedelmező, sőt nagyszerű vállalatot tudunk előmutatni. Mennyit kelle Széchenyinknek küzdeni országgyűlésen és kívül, míg a világ egyik legszebb építészeti remekművét a pesti lánczhidat keresztülvihette ? Hát nem létesült-e, s nem lett-e jövedelmezővé a budai alagút, melynek építését némelyek kivihetlen, mások veszteséges vállalatnak hirdették, s melyre eleinte a budapesti polgárok nagy részének megfoghatlan közönyössége miatt csaknem kötéllel kellett a részvényeseket fogni ? A jól kigondolt, szilárd lábon álló, ügyesen vezetett s azért jól jövedelmező magyar vállalatokhoz méltán sorolhatjuk a „pesti fűrész- és gyalugyárt“ is, mely megérdemli, hogy a magyar közönség jobban megismerkedjék vele. E gyár eleinte 4 magán egyén tulajdona volt, de később részvénytársulat vette át, melynek alapszabályai 1856. évi febr. 19-kén legfelsőbb helyen megerősittetvén, az erélyességéről ismeretes Ürményi József cs. k.kamarás urat választá meg elnökének. A vállalat czélja : építési- és tűzifát, gépek által, melyek gőzerővel hajtatnak, mindenféle tárgyakká, úgymint fedélfákká, ajtókká, ablakokká , s ezek rámáivá, redőnyökké, asztalokká, székekké, padokká, képrámákká, parkerekké, rakládákká, szekerekké és kocsikká, hajókká, hordókká, szőlőkarókká, stb. feldolgozni ; végre gabonaneműeket, meszet, csert, gubacsot, festék anyagokat, stb. megőrleni. A társulat alaptőkéje 400,000 pengő forintra határoztatott, mely 400 darab egy ezer forintos részvények által szereztetik össze. E tőkéből