Budapesti Hírlap, 1857. július (147-173. szám)

1857-07-10 / 155. szám

Pest Péntek, 155. SZ. Megjelenik e lap, vasárnap as Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a­­l­ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utezában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: n­ap kiadó hivatalában: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt­­bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyminiszer Sztrokay Boldizsár tanácstitkárt a jászberényi megyetörvényszéknél, megyetörvényszéki tanácsossá extra statum és ál­­lamü­gyészszé a szegedi megyetörvényszéknél kine­vezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály N­o­s­s­e­k Ferencz segéddolgozót III. osztályú adóhivatali segéddé kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, julius 9.­­ (A porosz király látogatása). E perei­ben két európai fejedelem, kik a leghatalmasbak közé tartoznak, idegen földön mulat; az orosz császár Németországban, a porosz király Bécs­­ben. Nem lehet mondani, hogy mind a kettő egyenlő módon fogadtatott volna a meglátogatott országok lakossága által. Az orosz császár üstö­kös gyanánt tűnt fel, melyet az ünnepélyek és óvatiak hosszú farka kisér. Hamburg örömének folyama bőven csörgedezett és még szökőkút alakjában is ugrott fel az Alster medenczéjéből. Göttingában a deákokat kik e század második évtizedének eseményeit legalább hagyományból ismerik s azt is tudják, mennyiben volt részese Oroszország amaz eseményeknek, tehát Göttin­gában ezen deákokat, felszólították, hogy „spa­­liert“ csináljanak az orosz császári párnak, a mire amazok mindazáltal mint érdemükön túl­menő megtiszteltetésre reá nem álltak. Darm­­stadtban a hatóság már junius huszon­ötödikén hivatalos programmja által tudata, miszerint a magas utazók junius huszon kilenczedikén ezen meg ezen a piaczon a lakosság által „a szívből eredő hő“ éljenzéssel fognak fo­gadtatni. Ezen előzményekkel szemben majdnem fel­tűnőnek látszhatnék, hogy Bécsben a lakosság részéről semmi különös készület nem létetett a porosz király fogadására, s hogy ez már hetek óta oly nesztelenül mulat egyik austriai fürdő­helyen. Hanem a porosz nép és a porosz sajtó sokkal több józan észszel bír, mintsem ebben a kellő tisztelet hiányát láthatná, s mivel néhány né­metországi város nevetségessé tette magát, azt kívánnák, hogy nálunk is kövessék e példát. Megfoghatónak tartjuk, hogy fényes készü­letek léteznek, ha a lakosság saját fejedel­mét várja, megfoghatónak nem csak azért, mivel ez a tartozó tiszteletjel, hanem mivel az ilyen látogatás egyenesen a n­é­p­n­e­k szól. Kül­földi fejedelem látogatása pedig egyedül az u­d­­vart illeti s ennek részéről természetesen min­den megtétetik a vendég illő fogadására; a nép közönyös néző , minden egyes tiszteletét nyilvá­níthatja a megérkezett irányában, de tömeges örömnyilvánításra nincsen ok. Jónak láttuk ezen, magában véve elég csekély­­szerű tárgyat szóba hozni, nehogy — a külsősé­gek után ítélve — valaki azt higye, miszerint az orosz császár Németországban kedvesebb ven­dég volna, mint a porosz király Bécsben. Mi czélja a czár némethoni utazásának, nem tudjuk, de hogy a porosz király utazásának — semmi részletről nem szólva — mindenesetre fő­­czélja az, a két németországi nagyhatalom közt szorosabb közeledést létrehozni és a netalán fenforgó félreértéseket elhárítani, az bizonyos. Bárminő legyen is ezen lépés eredménye, már a lépés maga is örvendetes reményekre jogosít és habár — kizárólagosan magyar szempontból — a némethoni egyesség eszméjének nincs külö­nös vonzóereje, mégis nem lehet a birodalom számára nem kívánnunk oly állam barátságát, melynek lakossága a miveltség kitűnő fokán áll, melynek politikai intézményei sok tekintetben igen jeleseknek mondhatók s mely Austriával egyetemben elég súlyos latot vethet az európai ügyek mérlegébe, mihelyt innen is amonnan is — minden kisszerű vetélkedés mellőzésével — a közös érdekek alapján önzéstelen és őszinte szövetkezés czéloztatik­­tását és nemesítését kezeli. Az általános istálló­zás ezen után kaphat lábra legkönnyebben. Hogy pedig az istállózás mind a bizonyos térségen tartható barommennyiségre, mind a tenyésztés ügyes és gondos vezetésére, mind pedig a ha­szonvételre nézve a közlegeltetés felett nagy előnynyel bír, azt senki tagadni nem fogja, s ennek elterjedését eddig is főkép a körülötte megkívántató s a gazdasági egyéb munkákat gyakran alkalmatlanul zavaró nagyobb gond akadályozta. De a gazdára is tetemes haszon háramol az ily intézkedésből, így évenkint másmás része lévén földének trágyázás alá, az egymás után folytonosan jó trágyaerőbe kerül. A váltógaz­daságnak közönséges elterjedését ez után lehet legczélszerűbben eszközleni. Igen sok józan gaz­dát ettől már ma főkép csak a trágyahiány tar­tóztat vissza, így a rendes trágyázás biztosítva van, és a gazda minden figyelmét és tehetségét egyéb gondtól menten, kizárólag főiparának, a földmivelésnek tökéletes kifejtésére szentelheti. Hogy a barmász a trágyázást lehető legtökélete­sebben igyekszik végrehajtani,az iránt a gazdá­nak biztosítéka van abban , miszerint annak épen a legtökéletesebb munkában van legna­gyobb haszna, mert a trágyázási esztendőnek, ő vévén el a hasznát, úgy számíthat be takar­­mánytermésre, ha gazdagon trágyázott. Képes pedig ezt teljesíteni, mert az épen megtrágyá­zott földnek egy évi egész termése még az alom­mal szaporodik , hogy a földnek trágyaképen adassék vissza; sőt az ekkép hasznosan űzött baromtenyésztés pénzes, különösen gyári takar­mányszerzést is megengedvén, ez­által is szapo­rítja a rendelkezés alá jövő trágyamennyiséget; e mellett a barmásznak a trágyakészítés mindig szeme előtt és gyakorlatában lévén, képes mind az azzali legtakarékosabb, mind pedig legczél­­szerűbb bánást betanulni, s arra felügyelni, va­lamint a trágyaszerzésre szolgáló segédforrá­sokat is felkeresni, a trágyaszaporítás adván neki a takarmányföld-szerzésre fő anyagot, azt egyszersmind üzlete terjesztésének főeszközéül tekinti, holott földműveseink azt most azon ké­nyelmes hitben, miszerint meglevő földjök a nélkül is terem, ha rájön az idő, gondatlanul elhanyagolják. Hozzájárul ezekhez azon körül­mény , miszerint a barmász mindig takarmány­­füvek alá trágyázván, soha sem kell a trágya megérését várnia, s annálfogva a trágya fris volta is segíti a föld kielégítésében. E körül­mény a gazda érdekének is nagyon megfelel, mert a takarmányfű a fris trágyának csak hevét veszi el, a földet pedig a következő szemes ga­bona számára a trágyával összeérleli, úgy­hogy mint tudjuk, a takarmányplánták mindenféle más terméknek igen jó előveteményei, s korán felkerülvén a földről, maguk után tökéletes mi­­velést engednek. Egyébiránt meg kell jegyeznem, hogyha mun­kának ilyképeni megosztása főkép az oly gazda­ságokban bír teljesen határozott előnynyel és je­lentőséggel , hol a gazda tettlegesen részt vesz a foglalatossága körül előforduló munkában , mi­lyenek a paraszt vagy kis gazdaságok. Itt sem teszi azonban azt, hogy a kisgazda még csak ele­gendő igás jószágot, és házi szükségére szolgáló barmot se tartson magának. Igenis tartson, sőt szükséges is tartani igásbarmot teljes mértékben, haszonhajtó barmot pedig, mennyit háza fentar­­tása igényel s rövidség nélkül kényelmesen ki­tarthat. A munkamegosztás csak azt kívánja, hogy főiparága előtte soha tévesztve ne legyen, s a tulajdonképeni földmivelésnél központosí­tandó erejét széjjel ne forgácsolja, különösen a sok fáradsággal járó, egyszersmind gyakorlott ügyességet is kívánó baromtenyésztést a tulajdon­képeni barmászoknak engedje által. Ily megosz­tott baromtenyésztést mai időben is gyakran lá­tunk már, és pedig haszonnal űzetni a juhászat körében; csakhogy leggyakrabban minden egy­­beköttetés és visszahatás nélkül a földmivelésre, miután sem ez trágyával,sem amaz trágya fejében takarmánynyal nem segéllik egymást. Nagyobb gazdaságokban pedig, hol a birtokost akár a földmivelés, akár az állattenyésztés körül csak a felügyelet terhe nyomja, a­mennyiben a befek­tethető tőke megrövidítés nélkül engedi, kétség­telenül mind a két iparággal, valamint a nagyobb barmászatokkal különösen oly iparvállalatok melyek gyári takarmányt szolgáltatván, az állat­­tenyésztés szükségének teljesítését könnyítik, mi­lyenek a lisztmalmok, serfőzés, czukor-, szesz- és olajgyártás, szintén teljes haszonnal köttethet­nek össze. Ily helyeken a munkamegosztás elvét különösen a különféle foglalatosságokra rendelt felügyelőkben, segédekben és a cselédségben kell alkalmazni. Ennek némi példáját szintén lát­juk már a nagyobb uradalmakban a juhászat kö­rül, hol különös juhászati intézők alkalmaztat­nak. Ez intézkedést vélnék kiterjesztetni más állatnemekre is , olyképen , hogy a kezelésük alatt levő jószág számára a takarmány­termesz­tést s az azt termő föld mivelését is ugyanezen in­tézők kezelnék; igy a gazdaság különböző ágai­nak jövedelmezősége is egymás irányában sza­batosabban világosságban volna tartható. GALGÓCZY KÁROLY: ÁLLATTENYÉSZTÉSÜNK SZOMORU ÁLLÁSA. HL Ezen intézkedés által egy különös barmász­­osztály áll elő, mely az állattenyésztés szapori­ NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, július 10 ** A birodalmi törvénylap júl. 8-i 27-ik darabjá­ban megjelent az 1857. jun. 7-én kelt császári nyilt­­parancs, mely által az 1852. dec. 3-iki erdőtör­vény Magyar-, Horvát-, Tótországra, Erdély nagy­fejedelemségre, Szerb-Vajdaságra és Temesi-bán­­ságra is kiterjesztetik s 1858. jan. 1-jén hatályba léptettetik. ** „Az első magyar általános bizto­sítás“ részvényesei e hó 15-n délelőtti 11 óra fog­ják közgyűlésüket tartani a pesti nemzeti casino tere­mében. A közgyűlés tárgyai lesznek: a magas mi­­nistérium leirata értelmében módosított alapszabá­lyoknak tárgyalás és jóváhagyás végetti bemutatása; továbbá az ideiglenes választmány és igazgatóság választása. ** Néhány nappal előbb, i. i. i. hó 11-én pedig a pesti magyar kereskedelmi bank tartja közgyűlését, melynek fontos tárgyát a magas kor­mány elé terjesztendő , lényegesen megváltoztatott bank-alapszabályok képezendik. ** Örömmel olvassuk a híreket az irodalmi és sajtómozgalomnak a vidéken is élénküléséről, csak aztán a hírek valóságon alapuljanak, s ne legyenek költöttek, mint közelebb az, mely egy politikai lap­nak Szegeden keletkeztével ámítá a közönséget; ámítá mondjuk, mert azon hírt szegedi eredeti tudó­sítások határozottan megczáfolták, írván, hogy az magukat a szegedieket lepte meg leginkább,kik olyas tervről legkevesebbet tudtak. Kívánjuk ne csak ily­ségalapja legyen azon szabadkai hírnek , miszerint ott „Szabadkai közlöny“ czim alatt hetilap fogna megjelenni, melyet Antunovics József ur szerkesz­tene , s melyre a szabadalom már ottani nyomdatu­lajdonos Bittermann úr kezében volna. ** A lapok Török Pál pesti reform, lelkész és esperes úrtól egy nyilatkozatot közölnek, melyben nevezett lelkész úr értesíti a közönséget, hogy azon megtámadásokra, melyeknek a pesti theol. taninté­zet első megpendítése óta ki van téve, s melyek a kecskeméti ekklézsia elöljárói f. évi május 17-diki nyomtatott közleményében tetőpontjukat értek el, hiteles okiratokkal támogatott feleletet s vádiratot adott sajtó alá s kéri a közönséget, hogy annak megjelentéig ítéletét függeszsze föl. E nyilatkozatban a pesti theol. collegiumra vonatkozó következő statisti­­kai adatokat találjuk. Az 1854 év tavaszán és nyarán a dunamelléki superintendentia egyházgyülekezetei nyilatkozatra szólittatván fel a Pesten tervezett theo­­logiai tanintézet iránt, a superintendentia 242 anya­­gyülekezetéből közel 200 ekklézsia lelkészei, gond­nokai, több vagy kevesebb elöljárói kívántak Pes­ten theol. collegiumot felállíttatni; u. m. az a. ba­ranyai és bácsi e. megyének összes 24, a pestinek 25 közöl 24, a Soltinak 24 közöl 21, (D. Vecse, D. Pataj nem szavazván, Dömsöd bárhova nyilatkoz­ván), a kecskemétinek 17 közöl 14 (Vadkert nem szavazván, Kecskemét nem kérdeztetvén meg, mint érdeklett, Czegléd előbb Kecskemét, majd Pest mel­lett), K. somogyinak 29 közöl 24 (Ádánd, Juth, Ságvár, Som, N.-Berényen kívül), f. baranyainak 63 közöl 35, vértesaljainak 32 közöl határozottan 16, kedvezőleg 8 egyházainak lelkészei, gondnokai, több vagy kevesebb elöljárói. ** A „Kolosv. Közi.“ írja: Kereskedelmi és ipar­kamaránk tegnapelőtt tartott közgyűlésében — a­mint értesülünk — szó volt egy oly társulat rende­zéséről, a­mely a gazdászati ipart képviselje. Ez természetesen kapcsolatban állana a gazdasz­egylet által rendezendő novemberi terménykiállítással, s a két intézet közös működése folytán létesülne. A ka­mara, valamint a gazdas­­egylet biztosokat nevezett ki, a­kik a tárgyat megvitatva, a programmot meg­állapítsák.“ ** Az erdélyi gazdasági egylet Kolozsvárit a f. é. sept. 14-n Sz. Kereszturon tartandó állatkiállitásra kitűzött jutalmakat közzétette. E szerint kapni fog jutalmul: A legjobb négy éves tiszta székely kancza 8 darab cs. k. aranyat. Ugyancsak tiszta erdélyi faj egy éves székely csikó, bár minemü is legyen, négy darab cs. kir. aranyat. Legjobb két éves bika három cs. k. aranyat. Legjobb két éves Unő bornya két da­rab cs.k. aranyat. A legjobb tejelő tehén három darab cs. k. aranyat. A legjobb pár jármas ökör — erő és kitanultság — négy darab cs. k. aranyat. A legjobb fekete kos két arany. A legjobb fekete anyajuh egy arany. A legjobb fehér kos két arany. A legjobb fe­hér anyajuh egy arany. Összesen 30 darab cs. k. aranyat. A dijak elítélésére birákul kineveztettek Henter József, Ugrón Lázár, Ugrón János és Török Ferencz, alelnöknek Pálfi Elek, elnöknek Gyár­fás Domokos urak. ** A pesti német színházban, mint eleve jelentettük, f. hó 4-én az olasz operatársa­ság megkezdő előadásait „E r n a n i“ czimű operá­val, melyet 6-kán „Lucrezia Borgia“ s 8-kán „N­orma“ követett. Ámbár a főénekesek, élükön a híres Medorival már hírnevük által ritka élveze­tet ígérének a pesti közönségnek, ez mégis, ismerve azon sajnos állapotot, melyben az opera a német színpadon utolsó időkben sínylett, ismerve kivált a karok gyengeségét, igen, kevés bizalommal volt az iránt, hogy egészben véve összevágó s igy valódi él­vezetet nyújtó operaelőadások létesülhessenek. In­nen lesz magyarázható, a felszöktetett árak mellett, a háznak első estve csak féligmeddig megtelése is. Azonban az első előadás úgy látszik teljesen el birá oszlatni ama bizalmatlanságot, mert a második estre a színház már szépen tele, „Normá“-ban pedig min­den zugában zsúfolásig tömve volt. S e részvétet az előadások valóban meg is érdemlik. Medoriné asszony hatalmas hangja, és elég meleg játék által támogatott drámai énekével még ma is megragadja a közönséget, habár művészi erejének tetőpontjáról már, az idő törvényeinek önkénytelenül hódolva, le­felé hanyatlani látszik is; ki őt különösen mint Normát látá, nem lehete elvítáznia a művészet ma­gas fokát, melyen e művésznőnek pályája zenit­jén állnia kelle. B­e t­t­i­n­i tenorja , ha nem bsr is már az ifjúkor csengése s tisztaságával, de kitartó ereje, s művészien életteljes előadás által támogatva, méltó tapsokra ragadja hallgatóit. De­ Bassiniura baritonok sAngeliniur az olasz bassisták jelesljei közé tartoznak, s jól egészítik ki a művészi ensemblet, melyben még Brambilla- M­a­r­u 11­­ asszonyt kell említenünk, kinek althangja ha terjedelem, erő és kellemben, avagy művészi képzettségben Albornéval nem vetekedik is, de nem is oly követelő s szerényen igyekszik szerényebb igényeknek megfelelni. Az előadások egészben véve kielégítő,sőt e színpadon meglepő praecisióval men­nek, s e tekintetben nem lehet megtagadni az érde­met az új karnagy J­a­h­n úrtól, ki a zene- és dalka­rok összeállítása, az előadások betanítása s pontos igazgatása által megmutatá, hogy benne a német opera értő és ügyes vezetője s kivált a dal- és zene­kar végre emberére talált. Ez mindkettő szerény ugyan még, kivált a mostani sok­k óriáserejéhez ké­pest , de e kezdettől a német színház látogatói az alakulandó operára nézve sok dicséretest várhatnak. Az olasz operatársaság 4-dik és szerződés szerint utolsó előadásául a „Trovatore“ van hirdetve. Jolin­ 10, 185?. Pesti kereskedelmi és iparkamra. (F. évi május 30-ki VI. ülés.) Az előbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után következő tárgyak fordultak elő : A cs. k. keresked. ministerium megküldi a kamrának a közigazgatási statistika igazgatósága által szer­kesztett, Austria s a vámegyesült államok no­vember s december havi kereskedelméről szóló kimutatásnak egy példányát, mi kellő haszná­latra szolgáland.­­ Ugyanaz tudatja a kamrá­val, hogy a hadseregi főparancsnokság a piaczi áraknak a kereskedelmi és iparkamrák által be­küldött adatait, az árak tetemes eltérése miatt a kivánt czélra nem használhatja, s a nevezett fő­parancsnokság kivonatához képest a kereskedő kamrák felszólíttatnak ez iránybani uj pontos kutatások tételére s a kitudott áraknak, a mint azok a kicsibeni eladásban a ruházati bizott­mány állomáshelyén találtatnak, beküldésére. A kamra e jegyzéket azon észrevétellel terjeszté elő, hogy a czikkek árai, úgy a mint itt a kicsi­beni eladásban találtattak, lőnek az illető elöl­járók által megtudva és bejegyezve.­­ Ugyanaz beküldi az 1857 februárban a cs. k. szabadalom­levéltárban készített lajstromát a kizáró szaba­dalmaknak. Az útmutató­ lajstrom számára fog használtatni. A budai cs. kir. helytartósági osztály a Heves­megyei hatóság jelentését az egri bekeblezett kereskedőknek a tőkekimutatás alóli felmenté­sét illetőleg, a névezim bejegyzésérti folyamo­dásoknál a kamrának véleményzés végett beküldi. Annak oka, miért kell mindazon esetek­ben, melyekben azon kereskedők névezimeik bejegyzéseérti folyamodványa az egri cs. k. me­gyehatóság által a kamrának véleményzés­­e­

Next