Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)

1857-08-04 / 176. szám

Pest Kedd. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Hely­ben : félévre: 0 frt, évnegyedre: 4 firt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza , 2-ik sz. a­­l­ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: n­ap kiadó hivatalában: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a ki­adó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ: A cs. k. Apostoli Felséges. é. jun. 13-ki legfelsőbb határozata által dr. P­o­l­i Boldizsár valóságos egyetemi tanárt s a velenczei gymna­­siumoknak jelenlegi ideiglenes főigazgatóját, és C o­n­c­i­n­a Natalis apátot, a velenczei cs. k. di Santa Catarina főgymnasium igazgatóját, iskola­tanácsosokká a lombard -velenczei királyság szá­mára, és pedig az elsőt Lombardia és az utóbbit Velencze gymnasiumi felügyelőjének rendelteté­sével legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, augustus 3.­­ (A Dunafejedelemségek ügye) igen ko­moly stádiumba lépett s e kérdés további fejlő­dése fölmérhetlen befolyással leend Európa poli­tikai helyzetére. A tényállást ismerik olvasóink, az uniót pártoló kormányok a divánválasztások megsemmisítését és ha Vogonidesz herczeg több volt, mint a porta parancsainak végrehajtója, en­nek letétetését kívánják. Ez ügy körül mind a hét hatalom érdekelve van, mely a párisi szer­ződést aláírta, hanem mindeddig csak négynek — a porta és Austria,Franczia­ és Oroszország — magatartása világos és határozott. Szardinia mindeddig nem nyilatkozott, ámbár feltehetni, hogy oly ügyben, melyhez őt köz­vetlen érdek nem köti, Napóleon részére fog ál­lani. Poroszország eddigelé szintén az unió- politi­kát látszik gyámolítani, azonban be kell várni, vájjon a porosz király bécsi látogatása nem fog-e e tekintetben is némi változást eredményezni. Eddig ugyan ilyenről még nem hallani , és a porosz lapok kevés rokonszenvvel szólnak ar­ról, hogy a berlini kabinet a fejedelemségek ügyében is az orosz politika uszályát hordja, miként ezt — fájdalom — a keleti háború alatt is tette volt, holott akkorában önálló eré­lyes fellépés által nemcsak a háború tar­tamát megrövidíthette, hanem egyszersmind az abból fejlődött és részben csak most fölmerülő nehézségeknek is elejét vehette volna. Anglia kevéssé biztos szövetséges társ, Bed­­cliffe lord által az unió ellen agitáltat, míg az ad hoc meghatalmazott (Bulwer) mindinkább az unió felé hajlik. Bedcliffe lord — elég furcsán — épen most néhány heti szabadsággal Londonba készül menni, tán vele megy az unió-ellenes po­litika is és mire visszajö, tán azt fogjuk észre­venni , hogy eddigi politikáját — otthona fe­lejtette. A Dunafejedelemségek jövő szervezetének kér­dése tehát még mindig ,,nyilt“-nak tekinthető, hanem, és e tekintetben sok helytt még igen za­varosak a fogalmak , e kérdés eldöntése nem is a kormányokat, hanem a di­vánokat illeti. E perczben csak a divánnak összetétele ké­pezheti a vita tárgyát. A „Moniteur" jasszyi leveleiben sok tényt hoz fel annak bizonyságául, hogy a válasz­á­­sokra nézve biztosított szabadság nem létezett. A „ Moniteur " hivatalos lap ugyan , ha­nem ama híreket nem hivatalos részében közli , ámbár, vagy épen mivel a pártszíne­­zet meglátszik rajtuk, még­sem kell azoknak na­gyobb fontosságot tulajdonítani, mint bárminő más lap magántudósításainak. Ha a „Moniteur" olvasói e híreknek hitelt adnak, vagy nem ad­nak, ez az ő dolguk. Hanem másként áll a dolog, ha ezen híreket egy európai hatalom diplomatiai eljárás kiindulópontjául akarja venni, oda két­ségtelen bizonyítékok kellenek, nem pedig puszta állítások vagy közönséges hírlapi tudósítások. Ha tehát valaki azt kérdezi: mitévő leend a porta és Austria Francziaország legújabb köve­telése irányában, erre véleményünk szerint, a válasz igen egyszerű : ha Thouvenel báró a vá­lasztások megsemmisítésére és Vogorides leté­telére vonatkozó követeléseit minden kétsé­gen fölül álló és részrehajlat­l­an forrásból eredő bizonyítékokkal tudja támo­gatni , akkor egyik hatalom sem fogja ellenezni a választások revisióját ; ha pedig a fran­czia kormány semmi más tanúságra nem tud hivatkozni, mint a „Moniteur" jasszyi levelező­jére vagy hasonló auctoritásokra, akkor amaz igazságtalan követelés határozottan vissza fog utasittatni s nyugalommal beváratni, minő követ­kezményeket szándékoznak a tuileriákban ama visszautasításból származtatni. MEZŐGAZDASÁGI KÉPVISELET. ■f Miután a mezőgazdasági országos egyesület Felséges Uralkodónk kegyelme által legközelebb (t. i. a f. évi május hó 5-kéről kelt legmagasb leirat folytán) újból megerősittetett s igy léte­zésének alapkövéül a legszilárdabb biztosítékot nyerte meg, joggal gondolkodhatunk azon teen­dőkről s feladatról is, mely ezen nagyfontosságú nemzeti intézetünket, különösen a mezőgazdá­szati képviselet tárgyában is szükségkép illetné. Miből állna, s mily alakzatúnak kellene ezen képviseletnek lenni ? most már bizonyosan in­kább vitathatjuk mint csak a múlt évben is, mi­dőn az idegen lapok már­is látták hazánkban a gazdasági kamarák eszmemagvait fölcsirázni, jóllehet azokra a szükséges életmag még elhintve sem volt Azon urak, kik ezen eszmével akkoron oly nagy kedvtöltéssel foglalatoskodtak, bizo­nyosan az iparkamarák üdvös s gyakorlati ha­tását tartották szemük előtt, s úgy látszottak vélekedni, mintha nálunk a mezőgazdasági kép­viseletet szint azon alapokon kelle kifejteni s életbe léptetni, mint melyeken azok nyugszanak. A logikai összetezés bizonyosan nem volt rész, de hiányos volt az alkalmazhatás azon föltétele, mely nálunk legkivánatosbnak s gyakorlatibbnak mutatkozik. S ez abban áll , hogy miután van nekünk egy nagy nemzeti előszeretettel ápolt, s a fejedelmi kegyelem által is támogatott gazdasági intéze­tünk, ezen intézetnek lenne természetes hivatása s feladata, hogy legyen a mezőgazdasági összes érdekek képviseletének mintegy központja , s egyesítő kapcsa. Indokolni fogjuk ezen véle­ményt. Az ország kereskedelmi s forgalomügyi álla­pota, az iparkamrák által, melyek hazánkba is behozzák, mindenesetre eléggé van képviselve, gatolják ezt mind­azon dús eredmények , me­lyeket az iparkamrák eddigi működései fölmu­tatnak. És­pedig annyira, hogy mivel azok a mezőgazdászati érdekek előmozdításától sem lé­vén idegenek, időszakonkint tenni szokott jelen­téseik, s statistikai gyűjteményeikben, a mező­gazdászati viszonyokat is figyelemre méltatják. Azonban bármennyire méltányoljuk is ezen ne­mes figyelmet, az iparkamráknak e téreni kiha­tása s működése soha sem terjed — s nem is ter­jedhet tovább — mint csupán azon viszonyok ha­táráig, hol a mezőgazdászat érdekei a kereske­delem s forgalom ügyeivel érintkezik. Hogy pedig mindez, egy oly földmivelő országra nézve — mint milyen Magyarország — nem elégséges, — s hogy már ezen körülménynél fogva is nélkü­­­lözhetlen szükségünk van külön mezőgazdászati képviseletre, szükségtelen bővebben vitatnunk. Egyformán igénylik azt mind legközelebbi házi érdekünk, mind az államgazdászati magas­ te­kintetek. Ily mezőgazdászati képviselet különösen Szász- és Poroszországban, már eddig is a legjótéko­nyabb hatást tudja fölmutatni, jóllehet azon or­szágokban a mezőgazdászati érdekek távairól sem bírnak azon horderővel, mint Magyarország­ban. Azon államokban a közkormány létegzetében nyittatott hely ezen képviseletnek s Szászország­ban a földmívelési tanács közlönyének (Landes­­culturrath),­­ Poroszországban pedig a ország­­gazdászati collegiumnak (Landes - Oeconomie- Collegium) nevezik ezt, melyek mind itt, mind amott, a közkormány kebelében működnek. Az austriai birodalomra s különösen Magyarországra nézve azonban egészen más kérdés az, hogy várjon mindegy­e, ha a mezőgazdászat képvise­lete a közállamkormány kebelében fejlődik-e ki, vagy magukból a nemzet belső viszonyainak ter­mészetéből? Az államkormány befolyása, ellen­őrködése s felügyelete távolról sem ignorálható az ily dolgokban, de mindezt megengedve, mi mégis úgy hiszszük, hogy hazánkban csak úgy lehetne az áldásos s közvetlen hatású, ha mindaz, a­mit az ilynemű képviselet által elérni s ki­vinni kell, a mi köztevékenységünk s helyi ér­dekeink legjobb ismeretére van alapítva. És e tekintetben mi illetékesebb közeget most nem is ismerhetünk, mint épen a gazdasági egye­sületet. — Mert ezen egyesületnek föladata az, hogy a hazai földmivelés minden érdekét a mi­dőn előmozdutni törekszik, egyszersmind kép­viselni törekedjék. De hogyan és mily után — kérdeznék talán számosan — ? Szerény nézetünk szerint kétfélekép, úgymint először szakegyesületek által; másodszor: a me­zőgazdasági országos egyesület működésének öszpontosító befolyása által. Vagyis más szóval: igyekezzenek a magyar hazafiak minél több SZ. Augustus 4. 1857 szakegyesületet állítni minden vidéken, sőt ha lehet, minden megyében; azaz : álljanak nem csak földmivelési, hanem erdőművelési, barom­tenyésztési, kertészeti, selyemtenyésztési, major­­gazdászati, erdészeti, borászati, bányászati stb - efféle társaságokba, s válaszszák maguknak igaz­gató tanácsukul a központi gazdasági egyesüle­tet ; a központi magyar gazdasági egyesület pe­dig­­ igyekezzék magát úgy szervezni, hogy mind­ezen vidéki osztályok az ő kebelében külön szak­osztályok által képviseltessenek s igazgattassa­­nak. Köztudomású dolog,miszerint gazdasági egye­sületünkben a szakérdekek még eddig nem vol­tak úgy képviselve , hogy az egyes, vidéki kü­lönálló egyletek is, attól mint egy jól szervezett tűzponttól, éltető meleget, irányt s azon szüksé­ges öszhangzatot, mely a polgári cselekvőség ezen körében szintén nélkülözhetlen,­­ nyer­hettek s kifejthettek volna. Országunknak pe­dig épen erre van most legnagyobb szük­sége. Mert a mindinkább élénkülő hazafias te­vékenység , mely a gazdászat minden ágai­ban naponta mutatkozik, támaszpontot, s a hazai közérdekekhez mért egyenlépést csak is úgy tarthatja föl s amazt Csak úgy nyerheti meg, ha a közmunkásság vérforgalma bír egy központtal, hol az a maga életerejét kifejleszthesse, s a­hon­nan, a lankadó tagok minden perczben erőt me­ríthetnek. S azt hisszük, hogy mezőgazdászatunk ered­­ménydús képviseletét, más után hiába is erőköd­­nénk, vagy reménykednénk elérhetni. Bécs, aug. 1. A A jul. 29-kén kiadott birodalmi törvény­lap XXIX száma egy bel - és igazságügyminis­­zeri rendeletet tartalmaz f. hó 17-kéről az úrbéri törvényszékek illetőségéről az egyéni tagosítás s elkülönítés keresztülvitelére nézve oly úrbéri községekben, melyekben a birtokviszonyok a volt földesurak irányában immár szabályozvák. A felmerült kételyek eloszlatására a bel - és igaz­ságügyi ministeriumok az úrbéri törvényszékeknek ahhoz tartásuk végett, tudtul adják, miszerint az előbbi úrbéri törvényeknek a l.m. birtokszabályo­­zásil 853. márt. 2­ kinyilt parancs által érintetlenül hagyott határozatai értelmében az úrbéri törvény­székek a tagosítás s elkülönítés keresztülvitelére az említet nemű községekben is, melyekben t. i. a volt földesur s jobbágyok közt az elkülönítés már megtörtént, a birtokviszonyok tisztábahoza­­tala azonban, illetőleg a tagosítás, elkülönítés s a legelő egyéni felosztása a jobbágyok közt meg nem történt, illetékesek. Az egykori jobbágyköz­ségnek mindazonáltal ily esetekben szabadságá­ban áll birtokainak egyéni öszesítését, s legelő­­részének egyéni kiadatását egyesség útján a szolgabirói (járási) hivatal előtt is végbevinni, azon föltétellel, hogy ily egyességek az úrbéri főtörvényszékeknek helybenhagyás végett föl­­terjesztendők. A rendelet világos czélja a birtok­­rendezés, különösen a tagosításnak habár csak közvetve is, előmozdítása, végrehajtásának egy­szerűsítése által. A katonai szolgálat alóli váltságdíj, mint tud­juk, évről évre s nem bizonytalan időre határoz­­tatik meg. A következő 1858-k évre a múlt évi váltságdíj — 1500 ft — megtartatott, a f. é.jul. 18-i m. ministeri rendelet által. A koronatartományokból érkező tudósítások az ez idei aratás eredményéről már némi átnéze­­tet engednek vetni annak összeségére ; egészben véve az idei gabnatermés birodalomszerte a kö­zépszerűnél jobb volt, némely gabnatermelő vi­déken kitűnő. De Európa egyéb részeiből is, ki­véve az éjszakiabb országokat, oly kedvező ara­tási hírek érkeztek, miszerint az árak tetemesen hátrálnak,a gabnakereskedési ügylet utolsó napok óta teljesen pang. Ellenben a nagy szárazság következményeként a burgonya eddig nem igen biztatón áll, ha tartósabb eső rövid idő alatt be nem áll. A kenyér — Bécsben — jóval nehezebb az idén, mint tavaly ilyenkor, s ámbár ismeretes dolog, mily nehezen csökkennek az egyszer föl­szökött árak legkivált élelmi csikkeknél, még­is a kenyér olcsóbbsága általán érezhető. A felső - magyarországi iparterménytárlat. Kassa, júliusban. -Art. VI. A negyedik csoportozat, mely ter­mészetszerűn csatlakozik a megelőzöttekhez, a hámorterményeket fémárukká feldolgozva tünteti elénk. Az öntvényárukon kezdjük, melyekre nézve azon megjegyzést bocsátjuk előre, mikép a nyersvasnak mintászat általi fel­­használása utolsó időben a vasművekben rend­kívül gyarapodott. 25. év előtt a leggazdagabb bányakerületben alig ismertek több mint egy vasművet (Derno), mely öntött árukat némi tö­kéletességgel előállítani bírt. Ez idő óta támad­tak vasművek, melyek az öntést különös felada­tul tűzték ki, s melyek évi termelése mintegy 12.000 mázsa öntöttárura rúg. Más művek, me­lyek addig csak nyersvasat termeltek a frisítés számára, az öntést hasonlag életbe léptették, s ebben oly nevezetes előhaladást tettek, hogy bát­ran a külföld legjobb öntödéi mellé állhatnak s nyerstermelésüknek több mint felét alakítják át értékes reményekké. A közönséges árukra nézve (kályhák, tűzhely-lemezek stb) egyike a legfon­­tosb öntödéknek kétségtelenül a Heinz­el­­mann testvéreké Chisnyovodán Gömör megyé­ben. Kiállított kályháik jóalkotásuak s a czifrá­­zatokban önkészitette mintákat és teljes graffit­­mentes sűrü felszint mutatnak. Ép oly szépek az öntött conzolok és a zománczozott edényárak. A gr. Andrássy György ur birtokában levő d­e­r n­ő­i öntöde és mintamühely is nagy jelen­tőségét. A kerületben ez volt az első helyiség, a­mely a mintászat mezején complicált alakú tár­gyakat készített. A kiállított kályhák, takarék­­tűzhelyek, vízvezető csövek, mozsarak és néhány kisebb tárgyak igen szépek, mindazáltal külső formájuk tökélyére nézve más műtelepek áruit kevéssé múlják fölül. Régebben ez öntödében sok gépvas is készült s mindenesetre még jelenleg is ez az, melynek közönséges gyártmányok tekintetében a legna­­gyobb évi termelése van. E vasmű a párisi kiállítá­son is II. osztályú érmet nyert. A gr. Schönborn féle munkácsi vasmű Bereg-Ugocsa megyében a közönséges gyártmá­nyok mellett még a finomabb műöntést is őrzi,s eb­ben az irányban sok kitűnő gy­ártmánya által hírt szerzett magának. A tárlatra ezen öntöde néhány jól készült szobakemenezét és több kisebb mű­tárgyakat szállított, mely utóbbiak, úgymint vázák, sakktáblák, gyertyatartók stb. eredeti és idegen kitűnő miva minták után készültek. Közönséges öntvényárukat még több más öntöde állított ki igen szilárd alkotással, nevezetesen a „Vilmos hámor" Hámor mellett, a „Mis­lakai János hámor" és mindazon hámorok, melyek Kas­sától nyugatra feküsznek, s a harmad alakulatu hegy agyagvasát és barna vaskövét feldolgozzák. Ez utóbbiak közt különösen a t­u­r­i­a-r­e­m­e­t­e­i kincstári öntödét szép szobor vaskályháiért, s a felső-remeteit edényáruiért kell kiemelnünk. Gépvasat nyersen és feldolgozva nagyobb mérvben csak a krompachi és hernádi vasművek állítottak ki, mely utóbbi ezen ipart — több gáz­vezető cső mellett — néhány kész géppel (köz­tük egy vízoszlopemelő csigagép) és több gép, alkrészszel képviselte. Ezen vasmű műszerésze­tére egy tökéletesen fölszerelt műhelylyel bir, fúró csavar- és gyalu­géppel és az a kerület­i szomszéd vidékek számára már nagyszerű mun­kákat készített. Gépöntvényt a prackendorfi mű is szolgáltat, mely azonban csak egy másoló saj­tót, közönséges árukat és műöntvényt állított ki. Tömörhengerek öntésével kitűnőleg a herczeg Ko­­burg féle pohorellai vasmű foglalkozik, mely egy pár Urhengert is állított ki, továbbá a krom­pachi és a vilmoshámori vasmű. Az első egy elkészített pléhhengert, az utóbbi egypár kész sodronyhengert mutatott be e tárlaton. Kúp- és lángkemenczék e területen szintén vannak működésben, mindazáltal kivételkép csak azon időre midőn az olvasztó-kemenczék szüne­telnek. A tulajdonképeni kúp- és lángkemencze üzlet öntvényárui az ipartárlatban nem voltak találhatók. — Legélénkebben szetik az C­h­­­s­­nyovodá­n közönséges árukra ,s Po­­h­o­r­e­l­­­á­n saját használatral gépré­szekre.­­ A Kassától nyugatra eső me­gyék kúpkemencze üzlete (a keleti részre nézve nincsenek adataink) hihetőleg több mint 20.000 mázsát, s a lángkemencze-üzlet több mint 2000 mázsát szolgáltat. A faszénfrisités általi rúd vas-termelés itt elég kiterjedt mérvben alkalmaztatik. Újabb időben a faszén s barnaszén-gázakkali kavarást kezdték alkalmazni. A frisítési üzlet, s az ezzel összekötött finomítási műhelyek a legutóbbi tíz év alatt, elég alacsony fokról oly tökélyre emel­kedtek , mely azt egyenlő magasságra emeli ezen iparágnak más koronaországokbani állásával. A faszén-frisstés nagyban már teteme­sen űzetik, kevesebb mint 16 köblábnyi szén-fo­gyasztással , ha szinte egyes kisebb művek üzle­tükben még nem haladtak oly messze.­­ A k­a­v­a­r­á­s mint eszköz nagyobb termelésre, csekélyebb égő­anyag-fogyasztással évről-évre inkább terjed, különösen ama vidékeken, me­lyek kemény fát dolgoznak fel. — A friss-

Next