Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)
1857-09-17 / 211. szám
tamozási a hitelesítési ügyekben ; 13) telekkönyvi ügyekben ; 14) házassági ügyekben; 15) sajtóügyekben; 16) egyleti s társulati ügyekben ; 17) a törvényes kézbesítések tárgyában; 18) árvaügyekben; 19) végrendelkezési esetekben ; 20) a törvényes szemlék, becsülis nyilvános vagy önkéntes árvereléseknél. A községelőljárók, jelen politikai országalkotmányunknál fogva, a közigazgatási felsőbb tisztviselőknek, úgymint a helytartósági főnökök, — megyei főnökök, — s szolgabirói hivataloknak alávetvék ugyan, mindazonáltal nem a polgári jogügyekben s nem azon teendőkre nézve, melyeket imént elősoroltunk. Az eddigi (1857 sept. haváig terjedő) ideiglenes községi törvények s rendeletek értelmében, szorosan véve, a községelőljárók hatásköre, a községi szervezetnek részint természetes viszonyaiból kifolyó, részint a politikai hatóságoktól hozzájuk utasított teendők véghez vitelében áll, ezen kívül részint a községi rendőrségi ügyek kezelésében. S e viszonyoknál fogva minthogy a kerületi, illetőleg szolgabirói hivataloknak alatta állanak, ezeknek a közigazgatásban mind megannyi közlegesül szolgálnak, s ezeknek engedelmességgel s felelőséggel tartoznak, minthogy ezek azon joggal is fölruházvák, miszerint a hanyag s kötelességét mulasztó községelöljárókat megdorgálhassák, pénzbeli büntetésekkel fenyithessék, sőt hivatalukból el is mozdíthassák. Ezen függetegség s a szolgabirói és megyei kormány iránti alárendeltség leginkább csak a falusi s mezővárosi községelöljárókra vonatkozik, minthogy a közigazgatási rendszer eddigi szabványainál fogva a szabad királyi városok elöljáróságaira nézve más szabályok léteznek. A polgári jogügyek körében teljesítendő teendőkre nézve már kevésbbé függnek a községelöljárók valamely közigazgatási hatóságtól, hanem annál inkább alávetvék a büntető törvény és általános polgári törvények szigorának, valahányszor a községelöljárók mulasztás, visszaélés vagy hűtlen kezelés vádjaival terheltetnek, így például a Büntető Törvénykönyv X. Fejezete (101—106) valamint az álladalmi, úgy a községi hivatalnokok s elöljárókra nézve, egytől öt évig terjedő büntetés terhe alatt, bűntényekül jelöli ki mindazon eseteket: midőn a bírák, államügyészek és községelőljárók , hivatalaik törvényszerű teljesítésében eltántoríttatni engedik magukat; midőn a reájuk bízott hivatalos titkokat veszélyes módon kinyilatkoztatják, midőn hivatalos ügyekben ajándékot fogadnak el, vagy hivatalos befolyásaikkal visszaélnek. Gondnoksági, gyámsági, árva- s hagyatéki ügyekben az általános polg. törvénykönyv szabványainak állnak alatta. Gyula, sept. 13. Múlt hó 15-én egyesített Magyar- és Német- Gyula , most már egy városi község tanácsát a cs. kir. nagyváradi helytartósági osztály kinevezte. Polgármester lett Brudkovszky György 1000 pfrt fizetéssel, előbb tollnok a szarvasi cs. k. szolgabirói hivatalnál , 1-fő tanácsos 600 pfrt fizetéssel Bauer Alajos volt főjegyző M.Gyulán, 2-ik tanácsos 500 pfttal Kalló József volt főbíró Német Gyulán. Főjegyző Kneifel János, segédjegyző Valkovszky Antal, mindenik előbb is hasonló minőségben szolgált, mindenik fizetése 500 pft készpénz, s aztán az elsőnek egy egész, másodiknak 1/4 telek föld használata. írnokok Dömény Lajos, Hesz József, Lózsa Albert. Pénztárnok : Nikolantin Mihály. Ellenőr : Bordé Lajos. Mértékhitelesítő : Györfi Albert. Városi sebész : Berkes János. Baromorvos : Dániel Pál. Esküdtek : Belényesi Imre, Kis Ferencz, Szántó Ferencz , Janics János , Gyepes József. Ezek átalában hasonló minőségben voltak alkalmazva. Választmányi tagok : Besenyei Károly, Boros István, Csausz Lajos, Ferenczy Alajos, Hoffmann Mihály, Nuszbek József, Nyikola Dávid, Karassay István, Szakáll Lajos, Szikes György Varga István, Virágos Sándor. Még 24 tiszteletbeli taggal fog a választmány kiegészíttetni. Az uj elöljáróság pedig October 1-je napján kezdendi meg működését. Most már egy pár szomorú újságot említek meg. Aug. 26-a Uj-Kigyóson egy ácsinas az épülő toronyból 10 öl magasságról leesett, szerencsére azonban se csonttörést s más nagyobb sérülést se veszedelmes agyrázódást nem kapott. Több ízben gyakorolta volt ő már munka közben az árboczoni lecsúszást; ekkor is azt akarta tenni, de az karjai közöl kisikamlott,s ő úgy esett talppal a föld felé, és épen talpraesésének lehet tulajdonizni, minélfogva irtóztató magasróli esése semmi szerencsétlenséget ez alkalommal reá nem hozott. Ennél sokkal nagyobb szerencsétlenség esett sept. 4-én, midőn fényes délben a csabai országúton 4 betyár 30—35 kocsit, melyek a gyulai vásárra jöttek, megrablott. Az elrablott összeget tetemesnek mondják. Közvetlen gyilkolás ugyan nem történt, hanem egy egyén kegyetlen megverés következtében igen veszedelmes állapotban van, egy nőnek pedig gyűrűjét ujjával együtt szakasztották ki. r. 1. Jász-Kisér, sept. 12. Községünk nem kis aggodalomban van.A kósza hir azt beszéli, hogy a dohány beváltó hivatalt el akarják tőlünk ütni. A jászság előkelő városai közöt t. i. többen mozognak ennek keblükbe való megnyeréséért. Megvalljuk igen lesújtana bennünket, ha e hivatalt elvesztenék. Életkérdés ez reánk nézve. Kisérnek főkincse dohánytermelésében áll, s lakossága erre legtöbb fáradságot és szorgalmat fordít, úgyhogy bátran el lehet mondani, hogy mind minőségre mind mennyiségre nézve legelső dohánytermelő község a vidéken ; annyira, miszerint Jász-Berény, Jász-Apáthi, Heves-Pély, Súly, Kürt,Jánoshida sat. mind összevéve is alig termel annyi dohányt, mint községünk egymaga. E szorgalmat a népnek ez iparághoz régtől fogva hozzá szokott hajlandósága után újabban főkép a beváltó hivatalnak helységünkben létele fejtette ki ; mert közelségénél fogva alkalmat adott az a járó jószág nélkül való szegény embernek is, kinek a dohány messze szállítása igen súlyosan esnék, nagyban űzhetni a dohánytermelést; hogy e hivatalnak közölünk való eltávozása múlhatlanul csökkenést idéz e kiterjedt termelésben elő, az szemmel látható dolog. Ugyanazért ennek megadályozására községünk maga megerőltetésével tett ígéreteket, csakhogy a beváltó hivatalt, mely 1850 óta folytonosan itt van, keblében megtarthassa. Ajánlott 1-ör is elegendő tágas tért a város alatt, körülárkolva s beültetve fákkal, 2-or 2000 kéve nádat a mostani dohányraktárakhoz hasonló raktárak építésére; 3) új fogadót a beváltóhivatal mellé, 4) új lakot a helyszínen a dohánybecsülők számára, 5) a városháznál a dohány árát fizető pénzügyőri tiszt számára egy biztos szobát. Azt hisszük s jó reménynyel vagyunk,hogy ily ajánlatok mellett csakugyan képesek is leszünk e reánk nézve életkérdésű hivatalt körünkben megtartani. Haladunk a tagosztály felé is. Járási kapitány úr elnöklete alatt épen a napokban volt e tárgyban gyűlés. Már a földbecslő bizottmány megkezdte működését. Hanem egy igen nagy kérdés áll még ez ügyben érintetlenül előttünk, ez a lelkészeknek és tanítóknak épen a tagosítás alkalmára halasztott javadalmaztatása. Jó lenne minél előbb keresztülesni ez ügyön. Időjárásunk a lehető legroszabb. Pünkösd óta esőt nem láttunk. Kutainkban a víz kifogy. A mocsárak kiszáradtak. Mezőnk elázott. Dohány kukoricza, bortermésre igen szegény a kilátás. TÁROZA. EGY ÉVI HÁZASSÁG. REGÉNY DARLEN EMÍLIÁTÓL. II. RÉSZ. (Folytatás. Lásd Budapesti Hirl. 209. sz.) IX. Néhány órával később Lavinia a szobája melletti bondokban volt a tűz mellett, melynek parázsa kialudni kezdett a még meleg hamuban. Leveté a díszes öltözéket, melyet a templomban viselt s kék házi ruhát öltött, melynek hullámzó ránczai azonban ép annyi báj mint szabatossággal rajzolák sugár termetének tökéletes körvonalait. Félig kibomlott haja élő fátyolba burkoló; picziny lába a kandalló alján nyugodott, s fehér nyaka könnyedén egy mellette álló kerekasztalra támaszkodott, melyen egy lámpa állt, melynek világa mint egy csók esett a fiatal nő lecsüggő fejére. Ugyanez asztalon, egészen mellette, keze ügyében egy nyitott ébenszekrény állt, melynek aczélkulcsa ujjai közt csillogott. Az ingerület soha nem árulta el magát oly világosan különben nyugodt vonásain; elfáradva az örökös önlegyőzésben, egy pillanatra megadá magát. Két könycsep, mely selyempilláin csüggött, végre orczáin égető barázdát vont, és feje, egy görcsös rángás pillanatában, kulcsolt kezei közé rejtőzött. Soha elhagyottsága érzelme nem uralkodott oly élénken rajta, soha nem óhajtott annyira egy hű szivet, ki neki mindene legyen, s kit fájdalmas bizalmában részesíthessen. Pedig ha ily óhajtott barátnéja lett volna is, Lavinia hallgatni fogott előtte, mert ő azon lelkek közé tartozott, kiknek nagyobb kínsebeiket mutogatni, mint elviselni. — És ez, még ez is, sóhajta, az átélt próbáltatok emlékéhez csatolva uj fájdalmait. Folyvást látogatja őt!.. Oh! igy nem végzem itt be az évet... . Ha mint neje nevét viselem, tisztelnie kell e czimet; tennie kell azt hírnevemért, mert mi engem illet, mit bánom én? És feje mindinkább sokatterhelt keblére csüggedett, s igy szólott: — Meg nem foghatom. Valóban meg nem fogható, miért nem volt ő magára nézve, férje föltett hűtlensége közönyös. Hiszen ő maga azért választá őt, mivel se figyelme se esküivel nem boszantá. Mióta közelebbről ismeré, semmit sem ten az ő boldogságáért, miért bírna azon hatalommal, hogy őt szerencsétlenné tegye ? miért kell e jellemben, melynek befolyását ő vissza akará utasítani, valaminek lenni, mi magára vonja figyelmét, mi erőszakolja becsülését! s midőn Hermannról volt szó, miért nem győzte őt meg a szembetűnő valóság ? miért folyamodott a kételyhez, midőn az OBZ kínáló bizonyosságát ? miért szólt így önmagához: én nem gyűlölöm őt eleinte, noha semmi vonzalmat nem érzek iránta, de most gyűlölöm, utálom. Nem ő maga ajánlá az elválást ? .... Oh ! miért dohogott úgy szive ? nem akarom tudni, nem, nem akarom, s mégis, nekem úgy tetszik, nincs igazam, hogy nem bízom magamban; oly jellem mint az övé, megveté a hazugságot és lelke bátorsága még a szerencsétlenségben is kitűnik.Ő soha nem kívánta nejétől olyast, mi miatt annak pirulnia kellene. És e pillantásban, gondolatai lánczolatánál fogva mintegy visszavitetve azon pontra, honnan kiindult, az előtte nyitva álló ébenszekrény felé fordult. Lelke, mérhetlen keserve által fölháborítva, visszavágyott térni érte minden emlékeire, s férjhezmenete óta először vévé elő e levelet, jegyese végrendeletét. Megborzadt, midőn hozzányúlt, s perezre elhatározva látszék lenni eldobni a kezében tartott papírt, a nélkül, hogy olvasná; végre a saját szerencsétlensége fölötti nem tudom minő gunyérzet diadalmaskodott ellenszenvén, elővevé a levelet s elolvasá a fájdalom és harag hasonló váltakozása közt, mint akkor, midőn a végzetes pecsétet első ízben tővé fel. A belső elfoglaltság e pillanatában egy ajtó, mely a folyosóról a gyermekek szobájába vezete, lassan megnyílt, s az ezredes lépett be, hogy, mint ez minden estre szokása volt, halvány kis leányait megölelje. Lavinia szobájának ajtaja félig nyitva volt, s az onnan kilövelő világosság meglepte; azt hive, hogy neje már rég alszik. Félig nyugtalanság, félig kíváncsiságból a küszöbhöz közeledett, s meglátá őt; az asztalra volt hajolva s fejét a levélre csüggeszté, melyet kezeiben tartott. A férj feltartóztatá lélekzetét; ő oly szép, de oly ingerült volt! mi zavarható meg ennyire ? Egy levél! Az ezredes tudta, hogy soha sem irt nejének , s ha irt volna is Lavinia, soha sem olvasta volna levelét ily izgatottsággal. Ezen levelet csak egyetlen egy ember írhatta. Szerencsétlenségre Lavinia e nevet kibocsátó ajkain: Lajos! Hermann távozott, 8 alakjától, ha most látja, bizonyosan mindenki visszaborzadt volna. — Tehát, mondá magában, ő még gondol reá; játékot űzött velem, midőn az ellenkezőt állítá, és én csodáltam erejét, lemondását; mindez színlel és hazugság volt. Oh! ha ezt tudom, soha még csak e múlékony sebet sem ejthette volna rajtam; de, lelkemre, egyedül vele fogom megsirattatni. Ha még néhány perczet vár, látta volna, hogy Lavinia visszadoba az összegyűrt levelet a szekrénybe , s a hideg megvetés egész kifejezésével kiálta fel: — Isten legyen áldott, hogy ez ember nejévé nem lettem ! Másnap reggel, az ezredes az étterembe lemenvén, Laviniát már az asztalnál találta, amint a csészékbe kávét öntött; úgyszólva ez volt az egyetlen háziasszonyi kötelesség , melyet teljesített. Noha a fiatal nő azon szerencsés tehetséggel bírt, miszerint el tudá rejteni mások előtt amit érzett, mégis alig birá visszatartóztatni megdöbbenését, midőn férjét meglátá; nem emlékvék, hogy e mindig szigorú arezon oly keserű elégedetlenség kifejezését látta volna, és mindazon változások közt, melyeken kedélye közel két hó óta keresztülment, oly sötét perczet még sohasem ért. A hang, melylyel az ifjú nő köszöntését fogadta, többé nem szokott közönyösség, hanem a roszul rejtett boszúérzet egy neméből eredt, mit nem tudott magának megmagyarázni. — Mi történt vele tegnap este óta?kérdé magától Lavinia. Fennszóval azonban e kérdést téve: Szenved ön, Hermann ? És szavai tekintete gyöngédebbek voltak mint rendesen, mert a Rehnmann Mária emlékét új gondolatai kitörték. — Köszönöm, felelt a férj daczosan, semmi bajom, én sohasem vagyok beteg. Szava nyersebb, tekintete hidegebb volt mint máskor, mert azt hive, hogy a nő részvéte csak tettetett. Lavinia hallgatott, tudván, hogy minden újabb kérdés rész kedvét nevelné. Hallgatva fogyaszták el a reggelit, mig az inas nem jött, az asztalt leszedni. — Kérd Brunsbergnél, hogy jőjön ide, monda az ezredes; beszédem van vele. S midőn a gondnoknő belépett: — Édes Brunsbergné asszony, szólt hozzá barátságosan, nem tudom megköszönteni-e gondoskodását, de ha elmulasztom, bizonyos lehet benne, hogy az csak emlékezőtehetségem hibája, nem elismerésem hiánya. Remélem, hogy a gondoskodást folytatni fogja, kivált távollétem alatt, délben utazom ; lásson utána, hogy fehérneműi készen és bepakolva legyenek. — Fehérneműs, ezredes úr! — Igen igen ! De hirtelen pir önte el orczát. Vagy tán felhagyott az öltözékemrőli gondoskodással ? A gondnoknő zavart tekintetet vetett úrnőjére, ki, bár zavarodottan, de mégis teljes derült határozottsággal monda: — Brunsbergné asszony sokkal jobban gyakorolja előjogait, semhogy álmomban is eszembejutott volna őt azoktól megfosztani. — Gondoltam, monda az ezredes. De honnan hát ez akadozás, Brunsbergné ? A dolog világos és könnyű. — Bocsánat, ezredes úr, én nem akadozom, mert, Istennek hála! minden elég rendben van, hogy mindig parancsukra álljanak uramnak és aszszonyomnak , arra büszke vagyok ; de nem hallottam elutazásról beszélni, s most egészen meg vagyok lepve. Mivel az ezredes nem felelt, a gondnoknő távozott., — Ön elutazik, Hermann ? kérdé Lavinia nyájasan, mihelyt egyedül voltak. Mi ok kényszeríti rá ? — Mi ok ? eh! pardieu! az hogy távozni akarok! Eltávozom, mert az ittlétei türhetlenné vált. — Hermann! kiálta fel a meglepetett nő. Aztán hozzátevé fájdalom kifejezésével: ha eszembe jut a ragaszkodás, melylyel e lak iránt ön viselteték, midőn engem ide hozott, azt kell hinnem, hogy az én ittlétem teszi azt önnek türhetlenné, s én nem ütközöm meg rajta, hogy az erőszak melynek önmagát oly sokáig aláveté, végre igen súlyosan nyomja önt. De az elmenetel nem önt illeti. Rudolf arra kért, hogy a karácsont nála ünnepeljük. Most elfogadhatom azon meghívást, melyet más indokok visszautasítanom késztenek. Én magam utazom el, Hermann, s ön Rosenborgban maradhat. — Ön asszonyom úgy rendelkezik idejével, a NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, September 17. * A bucsusoknak Mariaczelbeli elindulásáról utólagosan a következőket közölhetjük : Sept. 9-én igen korán útnak indultak a bucsusok. Sz. misék folyvást tartottak, búcsúzó beszédet tatul ft. Brásy galgóczi esperes, magyarul Zalka János ur tartott. A nép csapatonkint hagyá el Czelt, könyező szemekkel tért vissza hazájába. Reggel holdvilágnál minden oldalról körülfogók a templomot, kik be nem fértek. Ezek térdrehullva zengedezték az „Isten hozzád áldott szent Szűz!“ éneket. Ő eminentiája V26- kor misézett szt. László oltáránál Szelepcsényi sírja mellett, használván a Szelepcényi által a templomnak ajándékozott kelyhet és miseruhát. 9 órakor már mind eltávoztak és Czell üres volt. A czelli benedekrendűek ft. apátja Suppon Joachim, úgyszintén a monostor többi tagjai is hálára kötelezték a zarándokokat, nekik a körülményekhez képest kényelmes menhelyet adván. Czell 43 vendéglője is tömve volt. Néhol a szegényebb bucsusoktól semmit sem vettek. Ő eminentiája a végtisztelgések elfogadása után e nap délutánján elutazott. Távozását mozsarak döreje és harangok zúgása hirdeté. * A kármelhegyi szerzetesek magánya a pesti kerepes-uti temetőben, melyet a „föl támadás mező“ igen odaillő nevével ruháztak föl, f. hó 27-én ő eminentiája a bibornok hg-primás fáradhatlan buzgó főpásztorunk által ünnepélyesen beszenteltetik ; e szertartásban részesülend egyúttal a temető halmát diszitő uj kereszt is. * A szolnokmegyei lovar- és gazdasági egylet jövő October hó 4-kén tartandó lóversenyét és mindennemű gazdasági kiállítását egy fényes egyleti tánczvigalommal fejezendi be, melyre Pestről is szép hölgykoszorú lesz hivatalos, így tehát a föntebbi különböző kiállításokhoz mégf élő virágkiállítás is járuland. *Teffenberg ura franczia és angol nyelv tanára a kegyes rendiek pesti főgymnasiumában, jelenti , miként a váczi utczában 1 sz. a. az első emeleten felsőbb engedélylyel nyitott nyelv- és tápintézetében a küszöbön levő iskolai évre is fogad fel ifjakat , kik az elemi vagy gymnasialis tanodákat látogatják és itt saját szigorú vezetése alatt a franczia angol s olasz nyelvekben, zenében, rajzban s egyéb, tárgyakban fognak mérsékelt jutalom mellett oktatást nyerni; ezenkívül a szülők kívánságára ismétlési órákat is ad, valamint az ifjak kielégítő ellátásáról mindenben gondoskodik. Végre olyan gyermekek is elfogadtatnak, kik csak a nyelvzene- és rajztanulás végett kívánják intézetét látogatni, az élelmezést azonban az intézeten kívül kapják. Miután már tegnap a német színház ügyét rendbehozottnak vélik tarthatni, mint a „Lloyd“ tegnap esti lapjában olvassuk, Treichlinger úr a részvényesek tegnapi választmányi ülésében ismét viszszalépett, s az igazgatóságot semmi föltétel alatt nem akarja elfogadni. * Tegnap egy szakértő bizottság a Ványi-féle csődtömegbe szintén belefoglalt H.-nyomda megbecsülésére küldetett ki. * A győri ismeretes Farkas-féle népzenetársaság, mely Varsót egy Gorcsakoff-csárdással lepte meg, éjszaki műutjából Bécsbe érkezett, hol egy ideig zenélyeket adand valamelyik előkelőbb étcsarnokban. AUSTRIAI BIRODALOM. — A „Triest. Ztg.“ a milánói ünnepélyekről következőleg tudósit: Az itteni lakosság, az idegenek szakadatlan oda tódulása által tetemesen megszaporodva, tegnap két látványon gyönyörködött, melyek egyike egészen uj, míg a másik 19 év óta , t. i. Ferdinand császárnak 1838-ban történt koronáztatása óta, nem ismételtetett. A közkertek főbemenetének vasrostélyait kiszedték, hogy a közlekedés gátolva ne legyen, s a főkert ekként más gúlák segélyével a Naviglóig terjedő erdőcskékkel, melyek ha Bonlag ábrándszerűen ki voltak világítva, meglepően egyesíttetének. Az ünnepély már 4 órakor kezdődött az úgynevezett giuochi della cuccagna e deli occa-val. Ez utóbbi középkori maradvány, mintegy 12 láb magas keresztgerendára felkötnek lábainál fogva egy élő ludat; a játszók feléje ugrándoznak, s ki elég ügyes szökés közben a lúd fejét leszakítani, az jutalmul az egész ludat megkapja. Kötéltánczosok, akrobaták, automaták, hintázók, hevenyészek, sőt delejezők is űzik itt mesterségüket, míg a több helyre felosztott zenekarok játszanak. 0 cs. Felségeik 40. órakor hagyák el kíséretükkel a székpalotát s egy díszes négyfogatu phaetonban a virágfüzérekkel Ünnepileg díszített és sokszínű légszesz golyókkal világított corsón keresztül, melyen a keleti kapu előtt szép lombard-byranczi stylben egy imáda ragyogott fénytengerben, a közkertekbe indultak, melyek főbemeneténél a podeszta a helytartósággal várta Fen-