Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)

1857-09-12 / 207. szám

Pest Szombat. Megjelenik e lap, vashrnap én ünnep utáni napokat kivéve, mindennap remrel Előfizetési díj : V­idékre : f­é­l­é­v­r­e: 10 frt, é­v­n­e­g­y­e­d­r­e: * M. Hely­­félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdeté­sek ötször­ben: .. . ’ - o­j “ - • » • •» ui, — a­niraete­s­et ötször h..áb*ott sorának egyezer, beiktatáséért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szé­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. ftserkesztöi iroda : u­gyetemnteza 2-ik st. a. 1-sö emeleten BUDAPESTI J­itliZZironffn—amm Kirtdó hivatal vap : Egyetem-utóiéban, 2-ik stém­ alatt, fftl/feiint. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában. Egyetem-utosa, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahi­vatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a ki­adó hiva­­talhoz utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI TTTB.T.AP“-ről September — december hónapra Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással .... . . 5 ft 20 kr pp. Postán naponkinti szét­küldéssel ... . . 6 ft 40 kr pp. E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivata­­los lapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be­­igtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége Kassán f. é. sept. 2-án kelt legfelsőbb határozata által Kel­lá­r­c­s­i­k István rozsnyói és Farkas Imre szé­kesfehérvári püspököket, a Lipótrend középke­resztjével ditelengedés mellett legkegyelmeseb­ben földisziteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. aug. 28 -i legfelsőbb határozata által Palló Sándor hely­tartósági titkárt hely­tart­sági tanácsossá Ma­gyarországban legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. aug. 13-i legfelsőbb határozata által dr. D­a­n­k­ó József esztergom megyei áldozárt és a bécsi pazmane­­umi collegium tanulmányi főnökét, a bibliai ta­nulmány tanárává a bécsi főtanodánál legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály F­r­i­n­t­a Ede III-dik osztályú ideiglenes iro­dasegédet végleges minőségben,­­ továbbá Okoli­cs­á­n­y­i Kálmán hivatali gyakornokot, ideiglenes ül. osztályú irodasegéddé kinevezte. F. é. aug. 27-én a budai cs. k. egyetemi nyomdá­ban az országos kormánylap első osztályának XV. darabja mind német egyes mind­összes ket­tős kiadásokban megjelent és szétküldetett. Tartalma: 127. sz. 1857. junius 26-án kelt császári rende­let, azon módozatok iránt, melyekkel az 1854. jan. 16. kelt legfelsőbb nyiltparancsok (hírod. törv. lap 21, 22 és 23 sz.) s az 1856. jan. 1-jén kelt legfel­sőbb nyiltparancs (hírod. törv. lap 7 sz.) határozatai Magyar-, Horvát- és Tótországban, a Szerbvajda­ságban s temesi bánságban és Erdélyben a kamarai, pénzalapi, alapítványi s az elkobzott javakra alkal­mazandók. 128. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1857. jul. 8-kán kelt rendelete, melylyel a salzburgi orsz. törvényszék s városilag kirendelt járási bíróság te­lekkönyvi hivatalánál eddig elő vezetett végzésköny­vek megszüntetése rendeltetik. 129 sz. A belügyi, s vallás- és oktatásügyi mi­­nisteriumoknak 1857. julius 10-én kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a lombard-velen­­czei királyságot, Dalmátországot s a katonai határ­őrséget kivéve, a politikai ügyvitellel megbízott községi hatóságoknak a házassági törvény 38 §. sze­rint a másodszori s harmadszori kihirdetéstől­ föl­mentést tárgyazó illetősége iránt. 130 sz. A vallás és oktatásügyi ministernek 1857 julius 10-én kelt rendelete, kiható a lombard-ve­lenczei királyságra, az iskolatanácsosok intézmé­nyének a lombard-velenczei királyságba leendő be­hozatala iránt. 131 sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857 julius 11-kén kelt rendelete, kiható minden koronaországra a vitézségi érdempénz-pótlékokról szóló nyugtatvá­­ványok bélyegmentessége tárgyában. 132 sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857 julius 16-kán kelt kibocsátványa, a dalmátországi vám­jegyzék némely kiigazításai tárgyában. 133 ss. A bel- és igazságügyi ministeriumnak 1857 julius 17-én kelt rendelete, melylyel az úr­béri bíróságoknak az egyénileges tagosítás és elkü­­lönzés foganatosítására vonatkozó illetőségre, azon úrbéri községekre nézve is megállapittatik, melyek­ben a birtokviszonyok az egykori földesuraságok irányában már szabályozvák. 134. sz. A pénzügyi ministeriumnak, a belügyi ministeriummal s a legfőbb rendőri hatósággal egyet­értőig, 1857 julius 17-kén kelt rendelete, kiható minden koronaországra, a honbizonyítványok bélyeg­kezelése tárgyában. 135. sz. A hadsereg főparancsnokságának, a bél­és pénzügyi ministeriumnak 1857. julius 18-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországra, a katonai határőrséget kivéve, de a határvidéki köz­ségeket bezárólag, a katonaszolgálattóli fölmentési díjnak az 1858. évrel megállapítása iránt. 136. sz. A pénz- és igazságügyi ministeriumok­­nak 1857. julius 20-kán kelt rendelete, kiható a lombard-velenczei királyságra s Dalmátországra, mely által azon legfelsőbb határozatok, melyekkel az átalános bányatörvény a lombard-velenczei ki­rályságban s Dalmátországban életbe lépendő közzé­tételnek, s a hatály kezdetének időpontja megálla­pittatik. 137. sz. A bel- és pénzügyi ministereknek 1857. julius 20-kán kelt rendelete, kiható a lombard-ve­lenczei királyságra s Dalmátországra, melylyel az átalános­ bányatörvénynek, a lombard-velenczei ki­rályságban s Dalmátországban kezelése végetti bá­nyahatóságok ideiglenesen fölállittatnak. 138. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1857. julius 20-kán kelt rendelete, kiható a lombárd-ve­­lenczei királyságra s Dalmátországra, a bányabirósá­­got gyakorlandó első folyamodásu törvényszékek kirendelése, azoknak hatásköre, s illetősége tár­gyában. 139. sz. A pénz- és igazságügyi ministeriumok­­nak 1857. julius 20-kán kelt rendelete , kiható a lombard-velenczei királyságra s Dalmátországra, melylyel a végrehajtási szabályok azon legfelsőbb határozatok foganatosítására bocsáttatnak ki, melyek alatt az átalános bányatörvény hatályba lépend. 140. sz. Az igazság- és pénzügyi ministeriumok­­nak 1857 julius 20-kán kelt rendelete, kiható a lombard-velenczei királyságra s Dalmátországra, melylyel több rendű az átalános bányatörvényhez, annak a lombárd-velenczei királyságba s Dalmátor­­szágba lett behozataláig, a többi koronaországra nézve kibocsátott utólagos rendeletek, a föntneve­zett koronaországokban is kötelezőknek nyilvánít­tatnak. 141. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. julius 20-kán kelt rendelete, kiható a lombard-velenczei királyságra s Dalmátországra, melylyel az 1854. május 23-kán kelt átalános bányatörvénynyel össze­függésben álló bányaadózási szabályok a lombard­­velenczei királyságban s Dalmátországban is kötele­zőknek nyilváníttatnak. 142. sz. A bel- és igazságügyi ministeriumoknak 1857. julius 25-ben kelt rendelete, kiható az erdé­lyi nagyfejedelemségre, melylyel elrendeltetik, mi­szerint oly szerződésekből eredő keresetekre nézve, melyek az 1854. junius 21-kén kelt legfelsőbb nyiltparancs (bírod. törv. lap 151. sz.) kihirdetése óta az abban érintett szolgáltatások megváltása iránt köttettek, a bírói segélyt csak akkor szabad­jon megadni, ha ezek a földtehermentesítési orszá­gos bizottmány által megerősítettek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, September 11.­ ­ (Politikai napi szemle.) Azon borzasztó részletek mellett, miket a lapok az indiai láza­dásra nézve naponkint közölnek, majdnem ne­vetségessé válik azon komolyság, melylyel a chalonsi táborban tartott hadgyakorlatokat leír­ják, hogyan kémlelte egymásnak mozgalmait a két ellenfél, hogy rohantak egymásra, hogy vo­nult vissza az egyik, mintha csakugyan Delhi és Chalons ugyanaz volna, csak azon kis különb­séggel, hogy Chalonsban végre békésen egymás mellé ülnek az „ellenségek" és dinomdánom közt köröztetik a borkancsót, míg Delhi előtt a csatazaj elnémulása után a haldoklók hör­­gése hangzik az éjjeli csenden át s bor he­lyett vér foly a holttetemekkel borított földön. Miként a „Times" legújabban jelenti, eddig mindössze 25,000 ember küldetett Angliából Indiába s igy szakértők ítélete szerint leg­alább is 10,000-et kellene még oda küldeni, ámbár ezzel is csak a legsürgetőbb szükség­nek lehetne eleget tenni, szerinte az angol hadat sokkal tetemesebben kellene szapo­rítani,­­ csak azt az egyet nem mondja meg, hogy honnan kellene az embereket venni ? mert Anglia maga nem igen nagy illetéket állíthatna ezen szaporításhoz s német- vagy olasz- angol légió, miként a keleti háborúból tudjuk, egy csepp a tengerben ; béke idején nagyon sok, há­ború idején pedig nagyon kevés. S mivel a Times ezen szorultságot érzi s ha­marjában nem tudja, kin hütse haragját, előrántja az öreg Redcliffe lordot s a gúny legmaróbb lúgját ezen diplomata szegény fejére árasztja, mert nem engedelmeskedik a kormány paran­csának, mert mindent jobban akar tudni, mert a pasák csúszó mászó meghunyászkodását az angol ministerektől is várja. „A nemes lord — így mond a Times — jelenleg ő felségének min­denesetre legparancsolóbb alattvaló­ja.“ Miután a citylap ekként derekasan megmosta a hajthatlan követ vas fejét, azon következtetésre jut, hogy Stambulban mindaddig nem lesz béke, mig az a vén hetvenkedő ott Thouvenel báróval együtt van, ergo­­ legokosabb volna, mind akettőt haza hívni s Redcliffe lordnak a ministeriumban valami állomást adni, hogy a parlamenti viták­ban makacs nyakát meghajtani tanulja. Csak az a furcsa, hogy e tanácsot, mely oly egyszerűnek látszik, az angol kormány már régen nem kö­vette. Tán mégis valami bibéje lehet a dolognak, azaz vagy nem tudnak hamarjában olyan embert Stambulba küldeni, ki a keleti viszonyok alapos ismerete mellett a kormány nézeteivel és szán­­dékaival egyetértene, vagy — a kabinet tán még sem roszalja annyira az öreg lordnak eljárását, miként a „Times“ el akarná hitetni s ezen szél­­kakas-természetü lap por helyett csak egy kis tentát hint Francziaország szeme közé! Ez utóbbi egyébiránt e perezben, legalább egyenesen nem igen gondol a stambuli ügyekkel, szive nyugtalanul dobog eléje a stuttgarti nagy napnak, mely most egész nyugati és közép-Európa figyelmét lenyűgzi. Hübner báró, Austriának pá­risi követje, talán szintén ez okból látogatja meg épen most majnai Frankfurtot, hogy kö­zelebb lehessen ama találkozás színhelyéhez; az austriai szövetségi elnöki követ Bechberg gróf pedig, kinek Bécsbe kellett utaznia, egy­előre állomásán marad. Frankfurtban egyéb­iránt igen békés értelemben magyarázták a két császár találkozását ; czélja nem volna egyéb mint új szövetség (tehát mégis szövetség) meg­kötése, mely minden „háborúskodási vagy láza­dási viszketegnek“ elejét venné, hogy aztán a hadsergek számát csökkenteni és a két birodalom anyagi jóllétét erélyesebben elősegíteni lehes­sen. E verzióra nézve csak azt jegyezzük meg, miszerint — ha az alapos — akkor a tervezett szövetség czélját minden esetre el fogja érni, mert nem tudnák, h­o­n­n­a­n nyilatkoznék még „há­borúskodási viszketeg,“ ha­­ Franczia és Orosz­ország arról lemond! vagy tán maguknak sza­bad lesz az, a­mitől másokat visszatartóztatni kívánnak ?! Bécs, sept. 8. *) A A holsteini rendi gyűlés két tagja időz je­lenleg falaink közt; mint ők a rendek hangula­tát festik, el vannak határozva a dán előterjesz­téseket elvetni. Ezután mi történik, nehéz meg­mondani. A rendek egyebet nem tehetnek, mint ünnepélyesen óvakodni az erő ellen. A rendek egyébiránt hajlandók a két német nagyhatal­­masságnak ez ügyben tett jóakaró lépései értel­mében a cs. kormányra feltétlenül bízni ez ügy továbbvezetését, teljes megnyugvásukat a cs. kormány ezélzataiban előre is lekötvén. De Austria nem vállalhatván magára ez ügyben az egyol­dalú cselekvést, az egyedül illetékes szövetség­­gyűléshez utasíttattak. Azonban a rendek e lé­péstől határozottan vonakodnak. Úgyszinte bi­zonyosnak mondják, hogy a franczia kormány egy jegyzéket intézett a nagy hatalmasságok­hoz, melyben a herczegségek viszályait európai ügynek jellegezvén, annak elintézésére congres­­sus szükségét fejtegeti európai magas körökben; e jegyzék összefüggésbe hozatik Napóleon csá­szárnak Sándor császárral, immár bizonyos ösz­­szejövetelével Stuttgartban. Hogy a hitelinté­zet csakugyan biztosítási ügyletet szándékozik létesíteni, naponkint hitelesebben emlegetik. És miután e vállalat nem kíván tetemes tőke­­beruházást, nem lehet tagadni, hogy ez azon vállalatokhoz tartozik, melyekhez jelenleg a hitelintézetnek elég oka van kizárólag fordulni. Bécs, sept. 11.­­ Egy kitűnő munkára figyelmeztetjük a közigazgatási, főleg pénzügyi hivatalnok ura­kat , s a közgazdászat s financz-tudomány bará­t) E levelet a három nappal később kelt alábbival egyszerre kapta meg tegnap reggel a S­z­e­r­k. September 12.185?. tarl. E munka:Di­e Financzverwaltun Frankreichs von Dr. Karl Ritter von Hock Stuttgart. Cotta, 1857.­—Szerzője az austriai financzpolitikai uj iskola első rangú hive, pénz- Ügyministeri osztályfőnök, egyike azon jelesek­nek , kik b. Bruck vezénylete alatt az ipar s forgalomszabadság virágzó uralmát előkészítik e sokban hátramaradt negyven millió lakosú biroda­lomban. Az előttünk fekvő mű (nagy Vik­­ rét 698 lap) tíz fejezetben előadja a franczia pénz­ügyi közigazgatás rendezetét minden ágaiban, s részleteiben. I. A financz-ministerium állását, ha­táskörét. II. A hivatalnokok helyzetét, viszonyait. III. A közszámadóságot. IV. Egyenes adókat. V.­ A beiktatási (enregistrement) vagy bélyegadókat, javadalmakat, erdőket. VI. Vámokat. VII. Fo­gyasztási s közvetett adókat. (Czukor, só, do­hány, lőpor.) VIII. Ugyanazokat (Italadók stb.) IX. Postát. X. Állami háztartást s adósságokat. — Mellékletek — különbféle táblázatok. — Mint e vázlatos tartalomkivonat mutatja, e my átkarol minden tudni valót; s a maga nemében csakugyan egyetlen; mert német sőt franczia nyelven sem létez eddig olyan munka , a mely mint ez, a franczia pénzügyi törvényhozást, s közigazgatást legújabb alakulása mai stá­diumán, teljes összefüggésében, előidéző okai­val , vezéreszméivel s következményeivel rend­szeresen s kimeritőleg előadná. Szerző 1855-ben a cs. kormány által a párisi világipar-kiállításra küldetett, az ottani austriai bizottmány tevé­kenységéről s Austriának az ipartárlatom­ állá­sáról tudósítandó. Egyúttal azon hivatalos külön megbízással is, hogy a franczia finanezministe­­rium hivatalos állása, hatásköre, szervezete fe­löl adatokat gyűjtsön. — Minél mélyebben avatá magát szerző tárgyába, annál inkább érzé azt kezei alatt terjedni, nőni; s tárgyával aránylag saját érdekét S előszeretetét e­mti iránt,a­mely lassan kint túl a hivatalos föladat irányain azzá nőtt, mi most előttünk fekszik. Érdekes szerző saját szavait hallanunk: minél mélyebben hatottam tárgyamba, annál erősebben ragadott meg az elém tolakodó eszme nagysága. Az em­beri értelem egyik legnagyobbszerű műve, mint azt más téren egy minden oldalról átgondolt böl­csészeti rendszerben , egy római épületben, egy tengereket összekötő vasútban csodáljuk, fejlő­dött ki szemeim előtt : egy központból indul minden irányban s fokozatban az egyes műszer­­vek hálózata, melyek mindenike külön áll, s mégis egymást támogatja s befolyásával szabá­lyozza ; egy lökés , s mindezen ezer tag kellő mozgásba lő. Értelemdús intézkedések ezer csa­tornán át vezetik, gyűjtik s osztják szét az ál­lamháztartásra szükséges eszközöket. Ügyes eszközök által a jövőre is rovatik az érdeké­ben is tett terhek viselése és soknemű szakértő ellenőrség biztosítja az országot, hogy mennyire emberi gyarlóságtól kitelik, az állam jószága igazságosan kezeltessék" stb. A mi továbbá meg­­ható szerzőt „az arányok nagysága, melyben minden, bevételek kiadások, adók s adózó tár­gyak, emberek s tárgyak mozognak. Az adók száz meg száz milliók, az adózó tárgyak értéke milliárdok szerint számíttatnak." Végre méltá­nyolja szerző a franczia kormány küzdelmét a két szélső párt közt, mely a gazdászati téren egy­más ellenében áll. — Mindezen elismerés da­czára szerző nem mindennek dicsérője, a mit lát, hanem élesen látó, józanan bírálója. Gyula, sept. 7. Legszebb czélja és feladata az emberiségnek a miveltség felé törekvés. Erre az első nevelés után fővároson is , de különösen provinciális városainkban legtöbb eszközt és alkalmat szol­gáltatnak a társalgási és olvasó körök. Még a régibb időben városunk is dicsekedhetett egy casinoval, de 1849-ben megszűnvén, azt azóta nélkülöznünk kellett. Annál nagyobb örömmel üdvözöltük annak okáért a felsőbb hatóságnak engedelmét, mely azt e folyó évben újra szer­vezni engedte, úgy hogy ismét feltámadt váro­sunk kebelében a 7 éven át nélkülözött kör, hol az ember rendes foglalatosságától üres óráit leg­tisztességesebb mulatságra s mi legfőbb, társal­gás és olvasás által műveltségének tökéletesíté­sére fordíthatja. Különösen nemzetgazdászati te­kintetben is nagy fontosságot tulajdonítok én az ily társulatoknak. Ezek legkönnyebben állanak ösz­­sze a legkülönbözőbb színezetűek közt is; azután itt megszokván az ember a társulati eszmét, más czélokra is sokkal könnyebben egyesül; pedig a sociális, a társulási rendszerben igen nagy nem­zetgazdászati erő rejlik. Újonnan szervezett casinónknak van jelenleg 191 részvényes tagja. Egy részvénydíj évenként 12 pert. Ki mondja, hogy nem jelentékeny tanulni-

Next