Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)

1857-09-17 / 211. szám

Pest Csütörtök, 211 sz. September 11.1851 Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : fél­évr­e: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Hely­ben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. —A hirdetések ötszini halálesott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetenwteza 2-ik a*, a. l-iü emeleten BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utóiéban, 2-ik szám alatt, fjildsiint. HIVATALOS RÉSZ. Erdőtörvény. Második szak Az erdei termények hordásáról. (Folytatás.) 41. §. A fausztatásra és az usztatási építmé­nyekre nézve megállapított ezen határozatok át­hágásai, az azok által okozott kárhoz képest, mégpedig csekélyebb rongálásoknál egy naptól három hétigleni fogsággal vagy 5—100 frtiglani birsággal, nagyobb rongálásoknál pedig három héttől három hónapiglani fogsággal vagy száztól ötszáz forintiglani bírsággal, vagy a jogosítvány elvesztésével büntetendők. A kihágók ezenfelül minden ez által okozott károkat megtéríteni kötelesek. 42. §: Az úsztatási építmények fölállítása te­kintetében szükségelt bizottmányokhoz mindig részrehajlatlan szakértők hívandók meg. Ezek kötelesek az úsztatni való fák értékét, a kellő úsztatási költségeket, az úsztatási épületek hasz­nálatáért a kárpótlást, a védépítményeket és kár­pótlásokat, valamint a netaláni biztosíték nemét és mennyiségét (31, 32, 33, 34, 37, 39, 40 és 77. §§.) meghatározni. Ha az érdeklett felek az átveendő úsztatni va­ló fák értéke, a közös usztatásérti és az usztatá­­si építmények használatáért kellő kárpótlás, to­vábbá a fizetendő kártérítések és a biztosíték te­kintetében a szakértők határozatával meg nem elégesznek, és ha e részben az egyesség nem esz­közölhető, a kitudott öszvegek időközben bizto­­sítandók és a felek a törvény útjára utasí­tandók. A politikai hatóságok által az usztatási üzlet tekintetében tett intézkedéseknek mind a mellett is engedelmeskedni kell. 43. §. A községi elöljáróságok és politikai ha­tóságok kötelesek az úsztatási vállalkozóknak a víz által elvitt fák visszaszerzésében segédkezet nyújtani. Harmadik szak. Az erdő égésekről és rovarkárokról, 44. §. Erdőkben és azok szélén tüzek gyújtá­sánál és a tűzveszélyes tárgyak használatánál óvatosnak kell lenni. Ha ezen óvatosság elhanyagolásából vagy egyébkénti hibából tűzkár keletkezik, a bűnös az akkép támadt kárt megtérítni köteles, s a körülményekhez képest, a­mennyiben az átalá­­nos büntetőtörvénykönyv nem alkalmazandó, öttől negyven pengő forintiglani bírsággal, vagy egytől nyolcz napiglani fogsággal büntetendő. 45. §. Mindenki, a­ki az erdőben vagy annak szélén elhagyott s el nem oltott tüzet talál, kö­teles azt lehetőleg eloltani. Ha valaki erdőégést vesz észre, köteles azt az útjában eső legköze­lebbi házbeli lakosoknak tudtára adni. Ezek tartoznak azt a legközelebbi helységelöljárónál és az erdőbirtokosnál vagy erdőszemélyzetnél azonnal bejelenteni. Az erdőégés följelentésének elmulasztása öttől tizenöt pengő forintiglani bír­sággal vagy egytől három napiglani fogsággal büntetendő. 46. §. Az erdőégés oltására az erdőbirtokos, az erdészszemélyzet vagy a helységelöljárók által minden körülfekvő helységek felszólíthattatnak. A fölszólított népség köteles a szükséges oltósze­szerekkel, úgymint : csákánynyal, kapával, bal­tával, vizcseberrel sat. tüstint az égés helyére si­etni, és ott tevékeny segítséget nyújtani. A hely­ségelöljárók és az erdőszolgálatbeliek tartoznak a tűzoltó embereket kísérni. A tűzoltás vezetése a helyszínen létező legma­­gasb állású erdőszolgálatbelit, s ha ilyen jelen nem volna, azon helyközségnek, melynek hatá­rában az erdőégés van, elöljáróját vagy ennek helyettesét illeti. 47. §. Annak, a­ki az oltást vezeti, az erdő­égés oltására szolgáló rendeletekben mindenki föltétlenül engedelmeskedni köteles. A többi községelőljárók és erdőszolgálatbeliek kötelesek az oltó nép közt rendet tartani, és a rendelt oltási intézkedések foganatosítását elő­­mozdítni. Az égés eloltása után az égés helye egytől két napig, vagy ha szükség, tovább is őrizet alatt tartandó, mi véget, az erre szükséges emberek kirendelendők. 48. §. Azon helységelöljárók, kik a népet az erdőégés oltására fölszólítani elmulasztják, öttől ötven pengő forint­glani bírsággal, azon szemé­lyek pedig, kik a községelöljárók felszólításá­nak elegendő ok nélkül nem engedelmeskednek, öttől tizenöt pengő forintiglani bírsággal, vagy egytől három napiglani fogsággal büntetendők. 49. §. Más földtulajdonának a tűzoltási intéz­kedések általi megrongálásai azok által tériten­­dők meg, kiknek javára az oltás történt, kivévén, ha valamely károsult az oltási intézkedések ál­tal nagyobb károktól menekedett meg. Ha a vizsgáló hatóság az erdőégés eltávozta­­tására vonatkozó szabályok áthágásai által oko­zott kárt meg nem határozhatja, úgy a károsul­tak a törvény útjára utasítandók 50. §. Az erdőknek a rovarok általi megron­gálására mindig őrszemmel kell lenni. Az erdő­­tulajdonosok vagy ezek erdészei, kik ilyen ron­gálásokat vesznek észre, ha az azok ellen hasz­nált eszközök nem elegendők, és attól lehet tartani, hogy ezen rész a szomszéd erdőkbe is elharapódzik, kötelesek a politikai hatóságnak öttől ötven pengő forintiglani büntetés alatt azonnal jelentést tenni. Ezen jelentést megtenni egyébiránt mindenkinek jogában áll. 51 §. A politikai hatóság alkalmas szakértők közremunkálása mellett köteles tüstint megfon­tolni, várjon s mely intézkedések teendők a ne­talán bekövetkezhető rovarpusztítások ellen, és a szükséges intézkedést az érdeklett erdőtulaj­donosok és erdészszemélyzetük haladéktalan meghallgatása mellett azonnal megtenni. Min­den erdőtulajdonosok, kiknek erdei veszélyezve lehetnének, kötelesek segedelmet nyújtani a politikai hatóság rendelkezéseinek, mely e rész­ben a kényszerítő intézkedésekre is föl van jo­gosítva, föltétlenül engedemeskedni. A költsé­gek az érdeklett erdőtulajdonosok által a meg­becsült erdőterületekhez képest viselendők. (Folytattatok.) szerinti javaslatok báró Sina elé terjesztesse­nek , s hasonlag az alapítványi ágyakba leen­dő fölvételnek az intézetek részéről önállóan csak akkor lehet helye, ha az iránt az alapító maga nem rendelkezik. Előfizethetni helyben: a­ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden es.kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a ki­adó hiva­talhoz utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ oktober — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással . . .....................................4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivata­­los lapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be­­igtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. NEMHIVATALOS RÉSZ. Föherczeg Főkormányzó Ur Ó cs. Fensége a tegnap esti vonattal Fozsonba eluta­zott, onnan rövid időre a Parendorf mellett lé­tező nagy lovas táborba menendő — hová Csá­szár Ő Felségének megérkeztét is várják. Föherczeg Fökormányzó Ur Ő cs. Fensége a b. Sina Simon által Császár Ő Felsége Gödöllőn léte alkalmából jótékony czélokra legmagasb rendelkezés alá helyzett 10.000 forint nagy részének 5%-os magyar földtehermentesítési kötelezvényekre rendelt fel­­váltatása után határozni méltóztatott, hogy abból: 1­­2400 pftnyi alapítványi tőkével egy ala­pítványi hely a Josephinum árvaházban ; 2) 3600 pfttal egy alapítványi hely a pesti vakok intézetében ; továbbá 3) az irgalmasok kórodájában Budán 2000 fttal; és 4) a pesti szegénygyermekek • kórházában 1000 fttal — egy egy alapítványos betegágy, — alapíttassék; végre a fennmaradó 2635 ftnyi összeg Kész­pénzben egyenlő részekben a Buda­pesten létező két nőegyletnek a szegények gyá­­molitására kiszolgáltassék. Ő Fensége továbbá rendelni méltóztatott, hogy a főn említett két alapítványhely betöltése végett, az intézeti igazgatóságok által az idő­ Pest, September 16.­ ­ (Politikai napi szemle.) Az unionisták kéjben úsznak; „a kezdet megtétetett“ így uj­jongnak az ő közlönyeik; a választás első nap­ján (sept. 10.) a diadal határozottan az unionis­­táké volt. Míg a múltkori választás alkalmával csak 4 pap szavazott, most 140­ használta válasz­tói jogát; az előbbi választásnál diadalmasko­dott Silvano most csak egyetlen egy szavazatot nyert, Scriván archimandrita pedig a leghatáro­zottabb unionisták egyike, 137-et! Tehát azt mondhatni, hogy a papság— mert övé volt az első választási nap, majdnem egyhangúlag az unió mellett szavazott! Már ezzel csak megelégedhetné­nek az orosz és franczia közlönyök , most nyuga­lommal várhatnák be a következő napok eredmé­nyét. Hanem elég furcsán! még most is egyre gya­núsítják Vogoridesz herczeget, a „Hold“, a­nél­kül hogy tényeket felhozna, egész átalánosság­­ban azt állítja, miszerint Vogonidesz korántsem hajlandó capitulálni, hanem még mindig azt re­méli létrehozhatni, hogy a második választás is az elsőéhez hasonló eredményt éeüljön. A franczia lapok még kevesebb finomsággal tár­gyalják e kényes ügyet s e perezben épen jó ürü­gyet is találtak hazafias haragjok nyilvánítá­sára ; kisült t. i. hogy Vogonidesz azon levelei, miket az „Étoile du Danabe“ néhány hét előtt közzé tett s miknek kihirdettetése a karmakamra nézve nem egy okból kellemetlen lehet — egy komornyik által ellopattak, ki e miatt gálya­rabságra is ítéltetett. Hanem, miként a híres potsdami sürgönylopásnál, úgy ez alkalommal is itt ott azon gyanú nyilvánult, mintha a fran­czia consul ezen alávalóságtól nem volna egé­szen idegen, s ez ellen kelnek ki oly dühhel a franczia lapok. Nem akarjuk ez esetre is alkal­mazni azon közbeszédet ,qui s’ excuse, s’ accuse, hanem csak azt mondjuk, hogy az egész dolog oly csekélyszerű, miszerint valóban nem érdemes e fölött oly iszonyú lármát ütni. Sokkal fontosabbnak tartjuk azon hírt, misze­rint Thouvenel báró a portához benyújtott külön jegyzékben azon állítás ellen (ki állította?) til­takozott volna, mintha Francziaország az unió eszméjéről végkép lemondott volna. „Fran­cziaország, ez mondatnék körülbelül ama jegy­zékben, semmi önző érdekből nem pártolja a feje­delemségek egyesülését, de szükségesnek tartja azt Európa békéjére nézve (mintha Európának annyi éven át nem lett volna békéje, noha a Du­­nafejedelemségek egymástól el voltak különözve!) Mindazáltal a császár egyedül a párisi szerződés­hez fog ragaszkodni és — különös súlyt fektetvén a divánok nyilatkozására — saját meggyőző­dését mérséklettel bár, de szilárdul fentartani.“ Mi történik majd , ha ezen „meggyőződés“ a „divánok nyilatkozatával“ ellenkezni találna, arra nézve a jegyzék semmit sem mond, vala­mint átalában talán nem is az volt czélja, hogy valamit mondjon, hanem hogy az osztrák és angol követ elleni oppositio újabb kifejezést ta­láljon. Hogy azonban Redcliffe lord tekintélye még nem semmisült meg egészen, már abból is látjuk , hogy a Suez-csatorna ügye még eddig sincs eldöntve s a szultán, bár maga hajlandó az engedély megadására, azzal még mindig késke­­dik, egyedül azért, mivel az angol követ harag­jától fél, ki a Suez-tervnek halálos ellensége. A jegyzékekről szólva megjegyezzük, misze­rint a kölni hírlap altonai tudósítója tagadja, hogy Dánia a holsteini ügyben jegyzéket menesz­tett volna Sz. Pétervárra; ennélfogva az sem le­het igaz, hogy Oroszország a dán felfogás m­ellett nyilatkozott volna.Szintoly valószínűtlennek tart­juk azon újabban szállongó hírt, mintha Franczia­­ország Bécsbe és Berlinbe küldött jegyzékben a dán-holsteini ügyet e­u­r­ó­p­a­i­nak nyilvánította volna,melyet európai congressuson kelljen eldön­­teni.Nem hiszszük, hogy a stuttgarti találkozás előtt akár Franczia- akár Oroszország ez ügyben határozottan nyilatkoznék, ott pedig a tárgy min­denesetre szóba jövend, mire már az is mutatni látszik, hogy a londoni jegyzőkönyv szerint dán trónörökösül kijelölt glüecksburgi herczeg Páris­­ba ment, alkalmasint ott tiszteletét teendő s ma­gát az illetők kegyes pártolásába „recommen­­dálandó.“ A­mi a német nagyhatalmak ez egybeni szán­dékait illeti, ezek még mindig elég homályosak, úgy látszik már csak a forma képezi a bökkenőt A holsteini ügyben a német szövetség tüstént beleszólhatna, ha határozott vádpontok lé­teznének , azaz ha a rendek az alkotmány­terv bizonyos pontjait jogaikkal meg nem fé­rőknek nyilvánították volna, miután pedig az egész tervet „in Bausch und Bogen“ vissza­utasították, a diéta nem igen tudja, micsoda vé­gén fogja meg a dolgot. Mindazáltal reméljük, hogy ezen mégis csak mellékes forma­kérdések miatt az ügy maga nem fog dugába dőlni, ámbár ma ismét úgy hallatszik, miszerint a frankfurti tárgyalás előtt m­é­g e­g­y ultimátum fog Kopen­­hágába küldetni. Rómában a polgárság folyamodványa, mely­ben az anyagi és szellemi reformok behozását, az idegen megszállás megszüntetését stb. sürgette, a rendőrség részéről sűrű elfogatásokra adott al­kalmat, melyek alkalmasint szintúgy komolyabb következmény nélkül fognak maradni, mint­­ maga a folyamodvány. Spanyolországból igen mulatságos históriát közölnek. Narvaez tábornok két adjutánsa éjfél táján a város egyik legnépesebb utczáján egy ellenzéki lap szerkesztőjét félig halálra üt­legelte,— ez aztán mindenesetre találó c­áfolat! KÖZSÉGELÖLJÁRÓINK HATÁSKÖRE A POLGÁRI JOGÜGYEKBEN. I. •1­ A politikai közalkotmány, illetőleg a po­litikai községrend határozmányain kívül, min­den országban, már egy régibb és sokkal tartó­­sabb hatáskörrel bírnak a községelöljárók an­nál , mint melyet az idők s korszükségek válto­zásai alatt álló politikai szervezetek kölcsönöz­hetnek. Értjük azon teendők körét, melyek a polgári magánjog, a törvénykezés, a hagyatéki j­árvaügyek s a büntető törvények nagy megyé­jéből reájuk ruháznák. Ezen teendők változatla­nul maradnak akkor is , ha netalán új alakot nyert valahol az ország politikai közalkotmánya, fönmaradnak akkor is, midőn közigazgatási szempontból bizonyos autonómiát nyertek a köz­ségek , sőt fönállanak mindaddig, míg a már meghozott polgári törvények s azt kiegészítő rendeletek vagy felsőbb kibocsátványok érvény­nyel bírnak. Ennek két természetes oka van a társadalmi életben. Egyik az, hogy egy megál­lapodott magán­jogi rendszer általában ritkáb­ban változik mint a közigazgatási rendszer alak­ja, mivel természetesen a magánjogi érdekek nem is tűrnek annyi s oly gyakori reformokat, mint a politikai, vagyis közjogi érdekek; a má­sik az, hogy sajátlag a társaságos életnek a pol­gári magánjog által biztosított érdekei soha sem létezhetnek oly sáfárok s ellenőrök nélkül, kik azokat még akkor is biztosítsák, midőn vala­mely állam a maga kormányformáját megvál­toztatta , vagy a közhatalom gyakorlatának sze­reposztásában a társalmi állapot régi kérgeit le­hányta magáról, s azok helyett újabbat öltött föl. Mi is lenne a társadalomból, ha midőn kor­mányformáját megváltoztatta , vagy átalakító s minden közjogi féket szétszaggató rázkódások­kal küzködik — a magán polgári érdekek jog­biztosítékait is nélkülözné? Valóban megszűn­nék az polgári társaság lenni, s alig szervez­hetné magát azzá századon át. Ezért valamint maguk az országró­l törvényhozó hatalmak, úgy a reformok legszilajabb elemei is kímélettel vi­seltetnek mindenkor a polgári magánjog szent­egyháza iránt, s a zavaros időkben nem is boly­gatják azt soha , békés időkben pedig inkább megszilárdításán , mint lerombolásán munkál­kodnak. . A társadalmi érdek­ek e dicső szentegyházá­ban legállandóbb papok a községelőljárók. Ők helytállnak, s helytállni tartoznak ott akkor is, midőn a politikai hatalom osztályosai egymás­­közt meghasonlottak , vagy mások által váltat­tak fel. Ezért igen nagy és szép az ő hatáskö­rük a polgári jogügyekben, s nagy ezen hatás­kör terjedelme. Mi itt csupán a­­Vagyaországot érdeklő ma­gánjogi érdekekben szemlélvén e hatáskört, kö­vetkező tárgyait jelöljük ki azoknak: 1) azon hatáskör, mely a községelőljáróknak bíráskodási s perlekedési ügyekben adva van; 2) a törvények kihirdetése; 3) a községelőljá­rók illetékessége peres ügyeken kívüli eljárá­soknál, általában; 4) gyámsági; 5) gondnoksági ügyekben; 6) birtokrendezési ügyekben; 7) fiú­sításoknál ; 8) törvényesítési ügyekben; 9) ha­gyatéki ügyekben; 10) halálnyilvánítás eseté­ben; 11) oklevelek megsemmisítésénél; 12) lát­

Next