Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)
1857-09-17 / 211. szám
Pest Csütörtök, 211 sz. September 11.1851 Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. —A hirdetések ötszini halálesott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetenwteza 2-ik a*, a. l-iü emeleten BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utóiéban, 2-ik szám alatt, fjildsiint. HIVATALOS RÉSZ. Erdőtörvény. Második szak Az erdei termények hordásáról. (Folytatás.) 41. §. A fausztatásra és az usztatási építményekre nézve megállapított ezen határozatok áthágásai, az azok által okozott kárhoz képest, mégpedig csekélyebb rongálásoknál egy naptól három hétigleni fogsággal vagy 5—100 frtiglani birsággal, nagyobb rongálásoknál pedig három héttől három hónapiglani fogsággal vagy száztól ötszáz forintiglani bírsággal, vagy a jogosítvány elvesztésével büntetendők. A kihágók ezenfelül minden ez által okozott károkat megtéríteni kötelesek. 42. §: Az úsztatási építmények fölállítása tekintetében szükségelt bizottmányokhoz mindig részrehajlatlan szakértők hívandók meg. Ezek kötelesek az úsztatni való fák értékét, a kellő úsztatási költségeket, az úsztatási épületek használatáért a kárpótlást, a védépítményeket és kárpótlásokat, valamint a netaláni biztosíték nemét és mennyiségét (31, 32, 33, 34, 37, 39, 40 és 77. §§.) meghatározni. Ha az érdeklett felek az átveendő úsztatni való fák értéke, a közös usztatásérti és az usztatási építmények használatáért kellő kárpótlás, továbbá a fizetendő kártérítések és a biztosíték tekintetében a szakértők határozatával meg nem elégesznek, és ha e részben az egyesség nem eszközölhető, a kitudott öszvegek időközben biztosítandók és a felek a törvény útjára utasítandók. A politikai hatóságok által az usztatási üzlet tekintetében tett intézkedéseknek mind a mellett is engedelmeskedni kell. 43. §. A községi elöljáróságok és politikai hatóságok kötelesek az úsztatási vállalkozóknak a víz által elvitt fák visszaszerzésében segédkezet nyújtani. Harmadik szak. Az erdő égésekről és rovarkárokról, 44. §. Erdőkben és azok szélén tüzek gyújtásánál és a tűzveszélyes tárgyak használatánál óvatosnak kell lenni. Ha ezen óvatosság elhanyagolásából vagy egyébkénti hibából tűzkár keletkezik, a bűnös az akkép támadt kárt megtérítni köteles, s a körülményekhez képest, amennyiben az átalános büntetőtörvénykönyv nem alkalmazandó, öttől negyven pengő forintiglani bírsággal, vagy egytől nyolcz napiglani fogsággal büntetendő. 45. §. Mindenki, aki az erdőben vagy annak szélén elhagyott s el nem oltott tüzet talál, köteles azt lehetőleg eloltani. Ha valaki erdőégést vesz észre, köteles azt az útjában eső legközelebbi házbeli lakosoknak tudtára adni. Ezek tartoznak azt a legközelebbi helységelöljárónál és az erdőbirtokosnál vagy erdőszemélyzetnél azonnal bejelenteni. Az erdőégés följelentésének elmulasztása öttől tizenöt pengő forintiglani bírsággal vagy egytől három napiglani fogsággal büntetendő. 46. §. Az erdőégés oltására az erdőbirtokos, az erdészszemélyzet vagy a helységelöljárók által minden körülfekvő helységek felszólíthattatnak. A fölszólított népség köteles a szükséges oltószeszerekkel, úgymint : csákánynyal, kapával, baltával, vizcseberrel sat. tüstint az égés helyére sietni, és ott tevékeny segítséget nyújtani. A helységelöljárók és az erdőszolgálatbeliek tartoznak a tűzoltó embereket kísérni. A tűzoltás vezetése a helyszínen létező legmagasb állású erdőszolgálatbelit, s ha ilyen jelen nem volna, azon helyközségnek, melynek határában az erdőégés van, elöljáróját vagy ennek helyettesét illeti. 47. §. Annak, aki az oltást vezeti, az erdőégés oltására szolgáló rendeletekben mindenki föltétlenül engedelmeskedni köteles. A többi községelőljárók és erdőszolgálatbeliek kötelesek az oltó nép közt rendet tartani, és a rendelt oltási intézkedések foganatosítását előmozdítni. Az égés eloltása után az égés helye egytől két napig, vagy ha szükség, tovább is őrizet alatt tartandó, mi véget, az erre szükséges emberek kirendelendők. 48. §. Azon helységelöljárók, kik a népet az erdőégés oltására fölszólítani elmulasztják, öttől ötven pengő forintglani bírsággal, azon személyek pedig, kik a községelöljárók felszólításának elegendő ok nélkül nem engedelmeskednek, öttől tizenöt pengő forintiglani bírsággal, vagy egytől három napiglani fogsággal büntetendők. 49. §. Más földtulajdonának a tűzoltási intézkedések általi megrongálásai azok által téritendők meg, kiknek javára az oltás történt, kivévén, ha valamely károsult az oltási intézkedések által nagyobb károktól menekedett meg. Ha a vizsgáló hatóság az erdőégés eltávoztatására vonatkozó szabályok áthágásai által okozott kárt meg nem határozhatja, úgy a károsultak a törvény útjára utasítandók 50. §. Az erdőknek a rovarok általi megrongálására mindig őrszemmel kell lenni. Az erdőtulajdonosok vagy ezek erdészei, kik ilyen rongálásokat vesznek észre, ha az azok ellen használt eszközök nem elegendők, és attól lehet tartani, hogy ezen rész a szomszéd erdőkbe is elharapódzik, kötelesek a politikai hatóságnak öttől ötven pengő forintiglani büntetés alatt azonnal jelentést tenni. Ezen jelentést megtenni egyébiránt mindenkinek jogában áll. 51 §. A politikai hatóság alkalmas szakértők közremunkálása mellett köteles tüstint megfontolni, várjon s mely intézkedések teendők a netalán bekövetkezhető rovarpusztítások ellen, és a szükséges intézkedést az érdeklett erdőtulajdonosok és erdészszemélyzetük haladéktalan meghallgatása mellett azonnal megtenni. Minden erdőtulajdonosok, kiknek erdei veszélyezve lehetnének, kötelesek segedelmet nyújtani a politikai hatóság rendelkezéseinek, mely e részben a kényszerítő intézkedésekre is föl van jogosítva, föltétlenül engedemeskedni. A költségek az érdeklett erdőtulajdonosok által a megbecsült erdőterületekhez képest viselendők. (Folytattatok.) szerinti javaslatok báró Sina elé terjesztessenek , s hasonlag az alapítványi ágyakba leendő fölvételnek az intézetek részéről önállóan csak akkor lehet helye, ha az iránt az alapító maga nem rendelkezik. Előfizethetni helyben: aap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden es.kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ oktober — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással . . .....................................4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. NEMHIVATALOS RÉSZ. Föherczeg Főkormányzó Ur Ó cs. Fensége a tegnap esti vonattal Fozsonba elutazott, onnan rövid időre a Parendorf mellett létező nagy lovas táborba menendő — hová Császár Ő Felségének megérkeztét is várják. Föherczeg Fökormányzó Ur Ő cs. Fensége a b. Sina Simon által Császár Ő Felsége Gödöllőn léte alkalmából jótékony czélokra legmagasb rendelkezés alá helyzett 10.000 forint nagy részének 5%-os magyar földtehermentesítési kötelezvényekre rendelt felváltatása után határozni méltóztatott, hogy abból: 12400 pftnyi alapítványi tőkével egy alapítványi hely a Josephinum árvaházban ; 2) 3600 pfttal egy alapítványi hely a pesti vakok intézetében ; továbbá 3) az irgalmasok kórodájában Budán 2000 fttal; és 4) a pesti szegénygyermekek • kórházában 1000 fttal — egy egy alapítványos betegágy, — alapíttassék; végre a fennmaradó 2635 ftnyi összeg Készpénzben egyenlő részekben a Budapesten létező két nőegyletnek a szegények gyámolitására kiszolgáltassék. Ő Fensége továbbá rendelni méltóztatott, hogy a főn említett két alapítványhely betöltése végett, az intézeti igazgatóságok által az idő Pest, September 16. (Politikai napi szemle.) Az unionisták kéjben úsznak; „a kezdet megtétetett“ így ujjongnak az ő közlönyeik; a választás első napján (sept. 10.) a diadal határozottan az unionistáké volt. Míg a múltkori választás alkalmával csak 4 pap szavazott, most 140 használta választói jogát; az előbbi választásnál diadalmaskodott Silvano most csak egyetlen egy szavazatot nyert, Scriván archimandrita pedig a leghatározottabb unionisták egyike, 137-et! Tehát azt mondhatni, hogy a papság— mert övé volt az első választási nap, majdnem egyhangúlag az unió mellett szavazott! Már ezzel csak megelégedhetnének az orosz és franczia közlönyök , most nyugalommal várhatnák be a következő napok eredményét. Hanem elég furcsán! még most is egyre gyanúsítják Vogoridesz herczeget, a „Hold“, anélkül hogy tényeket felhozna, egész átalánosságban azt állítja, miszerint Vogonidesz korántsem hajlandó capitulálni, hanem még mindig azt reméli létrehozhatni, hogy a második választás is az elsőéhez hasonló eredményt éeüljön. A franczia lapok még kevesebb finomsággal tárgyalják e kényes ügyet s e perezben épen jó ürügyet is találtak hazafias haragjok nyilvánítására ; kisült t. i. hogy Vogonidesz azon levelei, miket az „Étoile du Danabe“ néhány hét előtt közzé tett s miknek kihirdettetése a karmakamra nézve nem egy okból kellemetlen lehet — egy komornyik által ellopattak, ki e miatt gályarabságra is ítéltetett. Hanem, miként a híres potsdami sürgönylopásnál, úgy ez alkalommal is itt ott azon gyanú nyilvánult, mintha a franczia consul ezen alávalóságtól nem volna egészen idegen, s ez ellen kelnek ki oly dühhel a franczia lapok. Nem akarjuk ez esetre is alkalmazni azon közbeszédet ,qui s’ excuse, s’ accuse, hanem csak azt mondjuk, hogy az egész dolog oly csekélyszerű, miszerint valóban nem érdemes e fölött oly iszonyú lármát ütni. Sokkal fontosabbnak tartjuk azon hírt, miszerint Thouvenel báró a portához benyújtott külön jegyzékben azon állítás ellen (ki állította?) tiltakozott volna, mintha Francziaország az unió eszméjéről végkép lemondott volna. „Francziaország, ez mondatnék körülbelül ama jegyzékben, semmi önző érdekből nem pártolja a fejedelemségek egyesülését, de szükségesnek tartja azt Európa békéjére nézve (mintha Európának annyi éven át nem lett volna békéje, noha a Dunafejedelemségek egymástól el voltak különözve!) Mindazáltal a császár egyedül a párisi szerződéshez fog ragaszkodni és — különös súlyt fektetvén a divánok nyilatkozására — saját meggyőződését mérséklettel bár, de szilárdul fentartani.“ Mi történik majd , ha ezen „meggyőződés“ a „divánok nyilatkozatával“ ellenkezni találna, arra nézve a jegyzék semmit sem mond, valamint átalában talán nem is az volt czélja, hogy valamit mondjon, hanem hogy az osztrák és angol követ elleni oppositio újabb kifejezést találjon. Hogy azonban Redcliffe lord tekintélye még nem semmisült meg egészen, már abból is látjuk , hogy a Suez-csatorna ügye még eddig sincs eldöntve s a szultán, bár maga hajlandó az engedély megadására, azzal még mindig késkedik, egyedül azért, mivel az angol követ haragjától fél, ki a Suez-tervnek halálos ellensége. A jegyzékekről szólva megjegyezzük, miszerint a kölni hírlap altonai tudósítója tagadja, hogy Dánia a holsteini ügyben jegyzéket menesztett volna Sz. Pétervárra; ennélfogva az sem lehet igaz, hogy Oroszország a dán felfogás mellett nyilatkozott volna.Szintoly valószínűtlennek tartjuk azon újabban szállongó hírt, mintha Francziaország Bécsbe és Berlinbe küldött jegyzékben a dán-holsteini ügyet európainak nyilvánította volna,melyet európai congressuson kelljen eldönteni.Nem hiszszük, hogy a stuttgarti találkozás előtt akár Franczia- akár Oroszország ez ügyben határozottan nyilatkoznék, ott pedig a tárgy mindenesetre szóba jövend, mire már az is mutatni látszik, hogy a londoni jegyzőkönyv szerint dán trónörökösül kijelölt glüecksburgi herczeg Párisba ment, alkalmasint ott tiszteletét teendő s magát az illetők kegyes pártolásába „recommendálandó.“ Ami a német nagyhatalmak ez egybeni szándékait illeti, ezek még mindig elég homályosak, úgy látszik már csak a forma képezi a bökkenőt A holsteini ügyben a német szövetség tüstént beleszólhatna, ha határozott vádpontok léteznének , azaz ha a rendek az alkotmányterv bizonyos pontjait jogaikkal meg nem férőknek nyilvánították volna, miután pedig az egész tervet „in Bausch und Bogen“ visszautasították, a diéta nem igen tudja, micsoda végén fogja meg a dolgot. Mindazáltal reméljük, hogy ezen mégis csak mellékes formakérdések miatt az ügy maga nem fog dugába dőlni, ámbár ma ismét úgy hallatszik, miszerint a frankfurti tárgyalás előtt még egy ultimátum fog Kopenhágába küldetni. Rómában a polgárság folyamodványa, melyben az anyagi és szellemi reformok behozását, az idegen megszállás megszüntetését stb. sürgette, a rendőrség részéről sűrű elfogatásokra adott alkalmat, melyek alkalmasint szintúgy komolyabb következmény nélkül fognak maradni, mint maga a folyamodvány. Spanyolországból igen mulatságos históriát közölnek. Narvaez tábornok két adjutánsa éjfél táján a város egyik legnépesebb utczáján egy ellenzéki lap szerkesztőjét félig halálra ütlegelte,— ez aztán mindenesetre találó cáfolat! KÖZSÉGELÖLJÁRÓINK HATÁSKÖRE A POLGÁRI JOGÜGYEKBEN. I. •1 A politikai közalkotmány, illetőleg a politikai községrend határozmányain kívül, minden országban, már egy régibb és sokkal tartósabb hatáskörrel bírnak a községelöljárók annál , mint melyet az idők s korszükségek változásai alatt álló politikai szervezetek kölcsönözhetnek. Értjük azon teendők körét, melyek a polgári magánjog, a törvénykezés, a hagyatéki járvaügyek s a büntető törvények nagy megyéjéből reájuk ruháznák. Ezen teendők változatlanul maradnak akkor is , ha netalán új alakot nyert valahol az ország politikai közalkotmánya, fönmaradnak akkor is, midőn közigazgatási szempontból bizonyos autonómiát nyertek a községek , sőt fönállanak mindaddig, míg a már meghozott polgári törvények s azt kiegészítő rendeletek vagy felsőbb kibocsátványok érvénynyel bírnak. Ennek két természetes oka van a társadalmi életben. Egyik az, hogy egy megállapodott magánjogi rendszer általában ritkábban változik mint a közigazgatási rendszer alakja, mivel természetesen a magánjogi érdekek nem is tűrnek annyi s oly gyakori reformokat, mint a politikai, vagyis közjogi érdekek; a másik az, hogy sajátlag a társaságos életnek a polgári magánjog által biztosított érdekei soha sem létezhetnek oly sáfárok s ellenőrök nélkül, kik azokat még akkor is biztosítsák, midőn valamely állam a maga kormányformáját megváltoztatta , vagy a közhatalom gyakorlatának szereposztásában a társalmi állapot régi kérgeit lehányta magáról, s azok helyett újabbat öltött föl. Mi is lenne a társadalomból, ha midőn kormányformáját megváltoztatta , vagy átalakító s minden közjogi féket szétszaggató rázkódásokkal küzködik — a magán polgári érdekek jogbiztosítékait is nélkülözné? Valóban megszűnnék az polgári társaság lenni, s alig szervezhetné magát azzá századon át. Ezért valamint maguk az országról törvényhozó hatalmak, úgy a reformok legszilajabb elemei is kímélettel viseltetnek mindenkor a polgári magánjog szentegyháza iránt, s a zavaros időkben nem is bolygatják azt soha , békés időkben pedig inkább megszilárdításán , mint lerombolásán munkálkodnak. . A társadalmi érdekek e dicső szentegyházában legállandóbb papok a községelőljárók. Ők helytállnak, s helytállni tartoznak ott akkor is, midőn a politikai hatalom osztályosai egymásközt meghasonlottak , vagy mások által váltattak fel. Ezért igen nagy és szép az ő hatáskörük a polgári jogügyekben, s nagy ezen hatáskör terjedelme. Mi itt csupán aVagyaországot érdeklő magánjogi érdekekben szemlélvén e hatáskört, következő tárgyait jelöljük ki azoknak: 1) azon hatáskör, mely a községelőljáróknak bíráskodási s perlekedési ügyekben adva van; 2) a törvények kihirdetése; 3) a községelőljárók illetékessége peres ügyeken kívüli eljárásoknál, általában; 4) gyámsági; 5) gondnoksági ügyekben; 6) birtokrendezési ügyekben; 7) fiúsításoknál ; 8) törvényesítési ügyekben; 9) hagyatéki ügyekben; 10) halálnyilvánítás esetében; 11) oklevelek megsemmisítésénél; 12) lát